Rész, fezejet
1 2, I | felállani.~A gyermek bevezette őt az árnyékos fenyőfák alá,
2 2, I | gyalogfenyő-bokor mellé, mely őt a naptól eltakarta, a kisleánykát
3 2, I | szépapja, mint mondá; nem merte őt felkölteni, aki az Istennél
4 2, I | lányka kezét, s az vezette őt a fenyőbokrokon keresztül,
5 2, I | közelíte hozzá, mintha félne őt felkölteni, s csak lassacskán
6 2, I | Hallgass, Márton – csitítá őt az ifjabb Sztropkó Mihály –,
7 2, I | nem, sohasem fogják önök őt megtalálhatni. Régóta nemtője
8 2, I | uraim, aki megengedi, hogy őt imádják, de nem, hogy megismerjék;
9 2, II | vigasztaló harangszót, mely őt keresztyén lakta helyre
10 2, II | Boros uram – tartóztatá őt Krénfy úr aggodalmas ragaszkodással.~–
11 2, III | fehérbe volt öltözve, mert őt is az ágyából verték már
12 2, III | magával István gróf, amivel őt rá akarja szedni. A gróf
13 2, III | illedelmesen előrebocsátva őt, mint illik házigazdához.~–
14 2, III | félre Krénfy úr útjából, őt kényszeríté elöl menni,
15 2, III | lépni tanítja, de nem merte őt megkérni, hogy üljön le.~
16 2, III | hogy aki így nem szokta őt látni, szinte megzavarodott
17 2, III | A lépcsők aljáig kíséré őt le Krénfy úr hajadonfővel.
18 2, IV | Egymás között úgy szoktuk őt nevezni, hogy „Cynthia grófnő”.~
19 2, IV | az is megjön – biztatá őt nyájasan a derék gróf és
20 2, IV | ültetés, István grófot-e, vagy őt magát mint háziurat. A grófot
21 2, IV | és figyelemvonzó, amire őt maga Soult marsall tanította,
22 2, IV | s bátyám ismét keresheti őt egyik világ végétől a másikig,
23 2, IV | akarod, hogy én öljem meg őt, sem azt, hogy ő öljön meg
24 2, IV | nem más viszonyba hozta őt a sors velem. Most az egyszer
25 2, V | azok bizonyosan meg fogják őt bírni. Nem csalódott; az
26 2, V | megvallotta bűneit, hogy ön látta őt maga előtt sírni, könyörögni,
27 2, V | tartozott azok közé. Ez eszme őt fölmelegíté. Ezek a szavak
28 2, V | Cynthia grófnő felől, amidőn őt e helyzetben látva, így
29 2, V | annyiféle érzésen vitte őt keresztül, amitől ő máskor
30 2, V | végtelenül magasan látta őt, majd végtelenül alant.~–
31 2, V | Nagysád utasítani fogja őt, hogy e váltó értékéből
32 2, V | levonva Tarnóczy úr adósságát, őt rögtön szabadon bocsátani
33 2, V | hogy egész a házig találja őt kísérni e jóakaratú pártfogója,
34 2, V | gróf karjába akasztá, ki őt udvariasan felvezeté a hintókig
35 2, V | tanrendszerének alávetni, ki őt két lábra állította, fejét
36 2, V | úrnője ilyesmire nem látszott őt bátorítani. Csak azzal vigasztalta,
37 2, VI | Ilyenformán legokosabb dolog volt őt sorsára bízni és nem törődni
38 2, VI | neki ura akart lenni, annak őt előbb meg kellett hódítani.~
39 2, VI | szerette, de az nem szerette őt; vagy becsülte, de az nem
40 2, VI | becsülte, de az nem becsülte őt – az Isten őrizzen, hogy
41 2, VI | Irént, Irén meg fogja látni őt, egymásba szeretnek, s azzal
42 2, VII | közínség enyhítése súlyát, őt is nagyon leveré.~Ezen a
43 2, VII | ide a táblabíró urak, hogy őt ettől a gyönyörűségtől megfosszák?
44 2, VII | Bálleírások, divatcikkek őt nagyon szokták érdekelni.
45 2, VII | kezembe és én magam leütöm őt, mint egy veszett kutyát!
46 2, VII | fejszét, s azzal úgy hajítá őt a hajdúk közé, hogy az ember
47 2, VII | tiltakozással.~– Bocsássák őt! Bocsássák! – kiáltá Krénfy. –
48 2, IX | gazdagabb. S lesznek, akik őt ezen gazdagságáért fogják
49 2, IX | gyalázzák meg, ostorozzák meg őt; annál jobban rá fog illeni
50 2, IX | név, s annál jobban fogják őt szeretni, akiknek szívük
51 2, IX | kikacagják, százszor elítélik őt, én tisztelem, én becsülöm,
52 2, IX | itt volna, képes volnék őt megcsókolni!~És éppen abban
53 2, IX | bizonyosan jobban is megvédné őt, mint akárki más. Szerinte
54 2, IX | igen élénken emlékezteté őt saját bátyjára, ki valóban
55 2, IX | Bizonyosan az angolkertben fogja őt találni. Lássa, mennyi bizalmam
56 2, IX | szomorúságot okozott, és sietett őt felkeresni.~Mint Leonora
57 2, IX | az angolkertben találta őt.~A lányka, amint őt megpillantá,
58 2, IX | találta őt.~A lányka, amint őt megpillantá, hirtelen felszárítá
59 2, IX | hatalom a világon, mely őt annak elhagyására bírja,
60 2, IX | sztoicizmusa még jobban elvadította őt. Ő ugyan nem szól egy szót
61 2, IX | gyöngéden megengesztelte volna őt, bizonyosan cinikus hidegséggel
62 2, X | de a jog szerint el kelle őt ítélniük. Lippay maga aláírta
63 3, I | csak nem is sírt, midőn őt utoljára megölelte, megcsókolta,
64 3, I | Un coeur ferme! – biztatá őt Leonora, kinek magának is
65 3, I | magának! Mennyire szerette őt, talán anyját sem jobban:
66 3, I | katasztrófot életében, mely őt Cynthia grófnő anyjának
67 3, I | elszánt emberrel van dolga, ki őt vonakodás esetében oly hidegvérrel
68 3, I | nagybátyja, s ezáltal megfosztá őt attól a reménységtől is,
69 3, I | szerencsétlen grófnő, ott nevelte őt hétéves koráig, még tán
70 3, I | testvére Brenócra jöttek lakni, őt elvették anyjától, s ott
71 3, I | földön; de én sokszor láttam őt anyjánál, ott olyan volt,
72 3, I | lépéssel közelebb akarta őt még ereszteni, hogy lövése
73 3, I | volt ahhoz folyamodni, aki őt annyira szereti, aki érte
74 3, I | inkább folyamodott ahhoz, aki őt megrontotta. Ez férfierény,
75 3, I | mostani urával találkozott; őt, nem tudni hogyan, rávette,
76 3, I | ágyáról, de a gróf felfogta őt, és visszafekteté párnáira,
77 3, I | mondá, hogy látni akarja őt.~Cynthia nem ügyelt saját
78 3, I | orvosai hátra vonultak, hogy őt egyedül hagyják leányával. –
79 3, I | Cynthiát, hogy ne hagyja el őt soha, maradjon mellette.
80 3, I | szegényeinek állapota.~Ha őt valami véletlen baj gátolja
81 3, I | utat. Most már nem félti őt a gróf: egész nap távol
82 3, I | előbb járt ott – ahova én őt hívni akartam.~A megjegyzett
83 3, II | százszorta szebbé tették őt: egy istennő volt a homéri
84 3, II | idejéből.~Sohasem látták őt azóta sem könyvvel kezében,
85 3, II | szerencséjének nevezte, hogy őt láthatja.~– Nem szerencse,
86 3, II | arcot.~Cynthia biztosítá őt, hogy azt nem foga tenni,
87 3, II | Krénfynek híják, embernek vagyok őt kénytelen hívni, miután
88 3, II | azért, mert tudta, hogy az őt mennyire szereti.~Cynthia
89 3, II | mosolygott. Aki nem látta őt mosolyogni, az nem tudja,
90 3, II | gondolat is reá. Én ismerem őt, lelke nemes és tiszta;
91 3, II | védheti magát. De én feloldom őt!~– Mit akar kegyed tenni?~–
92 3, II | becstelen! Én inkább megölöm őt, minthogy azt hagyjam róla
93 3, II | elfoglalá, udvariasan üdvözlé őt.~– Jó reggelt, uram.~Ez
94 3, III | nevezetességek közé emelte őt; egyszerre elhalmozták megbízásokkal,
95 3, III | alakjában. És neki nem lehet őt sem az egyik, sem a másik
96 3, III | az apja rögtön kiadja az őt illető hatszáz hold örökségét.
97 3, III | Dobokyné holdudvarában, hanem őt már csak a harmad-, negyedrangú
98 3, III | arról szó sem lehet, hogy őt nőül vegye, mert azzal nagyon
99 3, III | szép unokahúg lefoglalta őt az első quadrille-ra. Életkérdés,
100 3, III | választottjától, hogy az, amióta őt nem látta, mindig róla gondolkozott,
101 3, III | elhisz.~Pedig Fenyéry csalta őt, rútul megcsalta; e percben
102 3, III | hogy kedveséért élni akar, őt boldogítani fogja. Nem igaz.
103 3, III | vonultak félre, s amint őt meglátják, abbahagyják a
104 3, III | ölve.~Az alispán odahúzta őt gomblyukánál fogva.~– Ne
105 3, III | csak Dobokynénak ne, mert őt fogja Fenyéry leginkább
106 3, III | neki nem szabad tudni, mert őt érdekli legjobban, azután
107 3, III | neheztelt, hogy Irén nem bízta őt meg e régi titkával. Azt
108 3, III | átkarolja, s el ne hagyja őt magától vetetni.~– No, hát
109 3, III | kedves Dobokyném – vigasztalá őt Lippay. – Elég, ha ők ketten
110 3, IV | igaz.~Azután sorba vezeti őt a férj szobáin, mik rendelkezésére
111 3, IV | neki. Azután megcsókolá őt a férj gyöngéden, és szívéhez
112 3, IV | volna neki: ne bocsásd el őt!~És azután visszatért, valami
113 3, IV | legyen azon a férfin, aki őt úgy szereti, hogy védje
114 3, IV | s ébredtében ott találja őt maga mellett, oly édes önfeledéssel
115 3, IV | legelső főkötőt.~Úgy vezetik őt ki a világ elé.~Oly szépen
116 3, IV | múlt, hogy főbe nem lőtte őt, ez pedig belelőtt Csejti
117 3, IV | volnék, még ma elhagynám őt, még ma! Meg nem virradnék
118 3, V | néhány pillanatra elhagyta őt, olyan volt, mint az elhagyott,
119 3, V | bonyolódott szövevényekkel jön őt megkötözni, s rettegett
120 3, V | legkényesebb titkaival, ki őt atyja előtt megalázni, megszégyeníteni
121 3, V | szavain.~Cynthia sietett őt mentől hamarabb lefektetni,
122 3, V | mindjárt kolerába. Krénfy úr őt küldte lóhalálába a méltóságos
123 3, V | Minek volna az? – nyugtatá őt Cynthia. – Hiszen reggel
124 3, VI | akik éppen nem is üdvözlik őt. Midőn a koporsóhoz lép,
125 3, VI | hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni, pártolni jön,
126 3, VI | Cynthia azt hitte, hogy Irén őt gyöngének tartja, s ezt
127 3, VI | semmit, Cynthia – vonszolá őt mindig szorongóbb hangon
128 3, VI | ezek a grófék meg akarják őt étetni.~Neki is akkor villant
129 3, VI | Hogy atyja nem engedte őt szerelme tárgyához nőül
130 3, VI | senki sem is védelmezte őt, mint egyedül az, kit a
131 3, VI | védelmével, mert ez a per őt nagyon rossz hírbe fogja
132 3, VI | a dühtől; sohasem látták őt ily ingerültnek, melle zihált
133 3, VI | felnyitni. Amint ön átadja őt a hatóságnak, és megszűnik
134 3, VI | odahajolt hozzá, és segíté őt felemelni Fenyérynek, Irén
135 3, VII | tegyen minden csőbe – sürgeté őt Krénfy, s maga megvizsgálta,
136 3, VIII | azért jött Brenócra, hogy őt egy rég óhajtott szerzeménytől
137 3, VIII | bánt ez emberrel, engedte őt a legőrültebb remény tetőpontjáig
138 3, VIII | öröme, mint most. Bátyja őt védelmezni jött. Ez mondhatlan
139 3, VIII | borulva, mintha el akarná őt testével takarni emberek
140 3, VIII | mintha rettegne elhinni, hogy őt maga előtt látja.~Az ifjú
141 3, VIII | tűnt el tőle…~Irén sietett őt kivinni a kertbe; a virágok
142 3, IX | forinttal, kényszerítve őt, hogy fogadja azt el mint
143 3, IX | könyörgött neki, hogy védelmezze őt e rettentő ember ellen.
144 3, IX | készült venni azért, hogy őt egy koldus tegezni merészli,
145 3, IX | személyesen kényszerült őt felkeresni.~Boros uram olyankor,
146 3, IX | szobába.~Krénfy úr bevitte őt magához; ott bezárva az
147 3, X | a kis pórleány szívét – őt e nagy okos úr, jóltevője,
148 3, X | hogy itt előtted ütöttem őt agyon… Igen, agyonütöttem,
149 3, XI | megbízható ember, érdek köti őt urához. Kettős érdek: a
150 3, XI | arccal nem szabad annak őt látnia. Előbb letörli arcáról
151 3, XI | forint borravalót adott, ami őt az előtt tökéletesen ismeretlenné
152 3, XI | mulattatá Krénfyt, hogy elkezdte őt szidni saját maga előtt;
153 3, XI | toldá a kocsis.~– Hol látták őt? – kérdé a biztos, ki alatt
154 3, XI | könnyebbült szívvel látta őt továbbhaladni az erdőben.
155 3, XII | hol Lencznének hallottuk őt nevezni. Ez utóbbi néven
156 3, XII | Ez utóbbi néven címezi őt a törvényszék elnöke is.~
157 3, XII | tessék elájulni – biztatá őt Lippay. – Ezt kegyed nagyon
158 3, XII | gyilkosát, nem akarta volna őt a vesztőhelyre vinni.~–
159 3, XII | Cynthia grófnét azért, hogy őt egészen megfossza minden
160 3, XII | körökbe visszatérhetni, amik őt születésénél fogva illetik,
161 3, XII | nőm Brüsszelben élt, midőn őt elvettem, s amannak holta
162 3, XII | vétkes?~– Éppen nem – biztatá őt az alispán.~– Csak amidőn
163 3, XII | megöl. Vétkes voltam-e, hogy őt be nem vádoltam?~– Sőt,
164 3, XIII | Valóban? Csakugyan elveszi őt Lippay?~Ez már bizonyos.
165 3, XIII | Dobokyné részéről, hogy e delnő őt férjül elfogadja, oly szép,
166 3, XIII | valami olyan volna, amiért őt egy nő szeretheti, ha csak
167 3, XIII | hurokból. A bűntudat egy része őt is terheli.~– De megbocsásson
168 3, XIII | csak beszélni sem hagyták őt férjével.~– Sőt beszélhetett
169 3, XIII | alispán ezúttal elmulasztotta őt megengesztelni, s miután
170 3, XIII | gyöngesége iránt, s elfogadta őt azon hibákkal, amiket jól
171 3, XIII | azt hivé, hogy jószívű és őt igazán szereti, s ez egyért
172 3, XIII | foglalkozott; Lippaynak szabad volt őt megnézni.~Ilyen látás bizonyosan
173 3, XIII | emberek jöttek elő, hogy őt kimentsék, megmozgattak
174 3, XIII | hozzá; a delnő eltaszítá őt magától.~– Menjen ön. Menjen
175 3, XIV | órára szabaddá lehetne, őt nőül venné, s többé a nő
176 3, XIV | eléje megy, s megállítja őt a terem közepén:~– Maradjon
177 3, XIV | hevesen.~Fenyéry felemeli őt és kéri, hogy feleljen a
178 3, XIV | Én magam, én magam öltem őt meg. – Miért öltem őt meg?
179 3, XIV | öltem őt meg. – Miért öltem őt meg? Miért öltem meg az
180 3, XIV | kérlelhetlen bíró odaállítá őt a sápadt nővel szembe, s
181 3, XV | szenvedéseket állt ki, midőn őt szíve alatt hordozá, sokat
182 3, XV | Cynthiát, kötelességének tartá őt szívéből üdvözölni, amiért
183 3, XV | kerten keresztül kísérte őt.~– Köszönöm, nagyon köszönöm
184 3, XVIII| világon, mint amennyivel őt az ég elhalmozta. És arca,
185 3, XVIII| elaltassa.~Mindenki hagyja őt e boldog képzelődésében;
186 3, XVIII| Ilyenkor egy percig sem hagyják őt magára Fenyéryék. A jó Irén
|