Rész, fezejet
1 1 | népet, kiknek szívét szólítá fel a könyörület áldozatokra?
2 2, I | lerogyik alatta, megint fel hagyja kelni, hogy odább
3 2, I | mert akkor mindenki vesz fel magára valami idegent. Ami
4 2, I | és az öreg ekkor ijedtek fel a zajra, s az ősz férfi,
5 2, I | a vén embert üthetni, ha fel nem akart a szekérrel borulni,
6 2, I | táskájába, csendesen, hogy fel ne ébressze, s azzal kiment
7 2, I | gonosz kimenetelre hizlalnak fel.~Az újabbkori olvasó e jelenetet
8 2, I | Nagyapám, jó apám, kelj fel, jó urak vannak itt; nézd,
9 2, I | le száz évet! – sóhajta fel az ifjú útitárs.~– Bizonyosan
10 2, I | úgy marad, senki sem építi fel. Az a rossz boszorka ott
11 2, I | válik. A megye évkönyveiben fel van jegyezve, hogy félszáz
12 2, I | azokat sohasem jegyezné fel senki. Ez nagyon fogja bántani
13 2, I | szalmalisztet! – kiálta fel az alispán elszörnyedve –
14 2, I | gazda éppen most akasztotta fel magát a mestergerendára,
15 2, I | irgalmából soha!~Az ember fel sem látszott venni az odaérkezett
16 2, I | nekifoghasson, s akkor fogta fel a kérdést.~– Urak!? – kiálta
17 2, I | vállalkozott, magam hágtam fel egyedül. De bocsánat, hogy
18 2, I | teljhatalommal ruházott fel a legkisebb részletekbeni
19 2, I | erősebb karjai váltandják fel az én gyarló tehetségeimet.
20 2, I | Beteg család! – kiálta fel a hölgy. – És ezt nekem
21 2, I | a völgybe, másik hegynek fel.~A válaszútnál megállítá
22 2, II | csupáncsak egy szárnyát tarták fel az ősi várnak saját rendelkezésükre,
23 2, II | kőnyomatú arcképét aggatja fel, akiket senki sem ismer,
24 2, II | rámáik kedvéért aggatta fel szobái falán.~Ezek a szobák
25 2, II | Óh, hogy akasztanának fel, nem ki vagy már a béreddel
26 2, II | kulccsal egy rejtekfiókot tára fel, s abból elővett egy zöldszélű
27 2, II | magtáraimhoz? – pattant fel végre Krénfy úr, kinél ugyanazon
28 2, II | legdivatosabban ékesítsen fel tizenkét szobát.~Legutoljára
29 2, III | szép tulajdonaikat fedezze fel.~Ismertem derék, jószívű
30 2, III | komornyikok szaladgáltak alá s fel, a konyhában a szurtos szakácsné
31 2, III | beereszté a jövevényt, már fel volt öltözve.~A komornyik
32 2, III | mondá Krénfy úr, de ezúttal fel sem kelt az ágyból.~A pitvarnok
33 2, III | izzadtan és ijedten riadt fel:~– Mi kell? Mi baj? Mit
34 2, III | is az ágyából verték már fel, s nagyon fázott.~– A brenóci
35 2, III | már megint? Mit költögetsz fel? Mondd, hogy várjanak! Aluszom.~
36 2, III | sétálni a teremben alá s fel, ami Krénfy urat nagyon
37 2, III | kimondja, a brenóci grófok fel fognak ugrani székről és
38 2, III | minden tizediket bátran fel lehetne akasztatni, minden
39 2, III | botütéssel frissítteték fel. Ilyen a dolog állása Brenócon!~
40 2, III | címe; hanem – zálog. Tegyük fel a szerződést úgy, hogy én
41 2, IV | oroszlánnőt nem ingerli fel a játszó egérke.~Óh, pedig
42 2, IV | világ minden kincseiért fel nem merte volna e percben
43 2, IV | maga után a földön, úgy jár fel s alá órahosszat a szobában.~
44 2, IV | csúnya szobában akasztatta fel becses képmását Krénfy úr,
45 2, IV | a csúnya szobába akassza fel?~Cynthia grófnő, mintha
46 2, IV | különös büszkeséggel mutatott fel egy buzogányt, mely barna
47 2, IV | azokat mind ládákba és küldje fel utána postán. A címezetre
48 2, IV | Óh, hisz ezt magától is fel kellett volna érnie ésszel!
49 2, IV | Cynthia látta, mint veszi fel Illés gróf útiköpenyét;
50 2, V | csigalépcső vezetett ismét fel az emeleti szobába, melyet
51 2, V | megérkeztek, folyvást jár alá s fel a felső teremben, mely éppen
52 2, V | Brenócra – egyedül – gyalog – fel fogja keresni Krénfyt –
53 2, V | őszintén – világosan – fel fogja szólítani, hogy a
54 2, V | megerősödött szívvel kelt fel onnan. Amint feltekinte,
55 2, V | fogait hízelegve vicsorgatá fel rá, mintha mondani akarná
56 2, V | gyereket ne vette volna fel.~Cynthia gyanútlan, félelem
57 2, V | nyugodni addig, azt fogadta fel, míg ismét és ismét nem
58 2, V | Azzal egy szivart vett fel asztaláról, meggyújtotta
59 2, V | milyen nagy kincseket áldozok fel. Én nem tudom, mennyit érhet
60 2, V | lázongó kebellel ugrott fel a székről.~És íme – a grófnő
61 2, V | erdőn keresztül, ne rakjon fel olyan ékszereket magára.~
62 2, V | széttépett zsemlyéket hajigált fel az eb előtt: hogyan tudja
63 2, VI | Irén nagyanyja fogadott fel, s aki ereklyeként szállt
64 2, VI | s ugyanannyiszor bomlott fel leendő házassága, néha már
65 2, VI | de egyik sem nyitotta azt fel. Irén nem akart semmiről
66 2, VI | maguk a háziak varrjanak fel, ingeknek rongyos emberek
67 2, VI | Fenyéry még erre sem ébredt fel; a hölgyek eltávoztak, a
68 2, VII | veszteségeit, amiket más fel sem venne, de amik nála
69 2, VII | ezek a mi uraink! – sóhajta fel a szép Dobokyné, midőn talált
70 2, VII | rövid idő alatt teljesen fel fogja emészteni, s akkor
71 2, VII | különös érdekkel tépegeti fel. Restelli a papírvágó zománcos
72 2, VII | úgy az ujjaival szeldeli fel a lapokat, amitől azok aztán
73 2, VII | egyszerre érdekelten kiált fel a Pesti Hírlapból.~– Halljuk,
74 2, VII | diadala!~– Kérjük, olvassa fel! – sipegett Dobokyné, míg
75 2, VII | ülést a főispán, mint olvasá fel a főjegyző a küldöttség
76 2, VII | nemes szíveknek; – és midőn fel kell szólítani a nép nemeseit
77 2, VII | áldozatokra, mily nemesen ajánlá fel mindenét, mivel bír, földön
78 2, VII | folytatá azt, mint lelkesültek fel a karok és rendek Fenyéry
79 2, VII | folytatá:~– Én nem áldozhatom fel hitelemet tekintetes uraságtok
80 2, VII | hangon –, hogy cselédeim fel vannak fegyverezve és lőni
81 2, VII | a puskát! Ha Fenyéry úr fel akarja magát áldozni a haza
82 2, VIII | szólj ebbe a dologba. Eredj fel a konyhába, ott a helyed.~–
83 2, VIII | vagy micsodát? – förmedt fel erre Krénfy úr. – Ímhol
84 2, VIII | csak azért vette volna azt fel, hogy valami dolga volt
85 2, VIII | bámulatára, egy széket emelt fel, mégpedig nem azért, hogy
86 2, VIII | hárpia. Hanem ebben a percben fel is nyílt aztán az ajtó,
87 2, IX | praktikusabb oldaláról vette fel a kérdést, s azt válaszolá
88 2, IX | törvényszék padjain! – sóhajtja fel Lippay, féltréfásan, de
89 2, IX | ítélni.~– Börtönre! – kiálta fel Leonora. – Nem! Az nem lehet!
90 2, IX | Az nem lehet! Hisz akkor fel volna fordulva a világ;
91 2, IX | nagyon jókedvűen kacagott fel e bohó szavakra, mert az
92 2, IX | abban a pillanatban nyílt fel az ajtó, és lépett be rajta
93 2, IX | büszke öntudattal emelé fel arcát, erősen megnyomva
94 2, IX | tréfás komolysággal kérte fel rá, hogy ha ügyét előveszik
95 2, IX | hanem egyszer éjjel kelt fel az ágyból. „Hát kend mit
96 2, IX | cselekszem.~– Menjen, keresse fel Irént azonnal. Bizonyosan
97 2, IX | Alig tudta, mint jutott fel újra a kastély termeibe,
98 2, X | a tisztújítástól kezdve fel az országgyűlésig; a kitérések,
99 2, X | az alispánnak alkalmasint fel kellett mennie ad audiendum
100 3, I | kedves Irénem, nem tűnt ő fel valami kellemes alakban,
101 3, I | felmegy az égbe, de nem megy fel Bécsbe; szükséges, hogy
102 3, I | Ezt a mondást mindjárt fel is jegyezte naplójába.~Mindig
103 3, I | életbölcsészettel tele volt, fel is jegyzé érdemeik szerint.~
104 3, I | Én még most sem adom fel ügyünket – monda Leonora
105 3, I | a pincérnek, hogy hozza fel az estebédet. Sokszor hallotta
106 3, I | mellé, ahonnan Leonorának fel sem volt szabad kelni a
107 3, I | semmi.~– Miért nem fogadott fel egy bérkocsit?~– Ah, az
108 3, I | nyugszik addig, míg ellenfelét fel nem találja, s egyik kettőjük
109 3, I | beszélni, addig öltözködjenek fel, s várjanak a társalkodónő
110 3, I | borzadály őrületétől sikolta fel, és kirohanva ágyából, odaborult
111 3, I | őrült sikoltással kiálta fel atyjának ez iszonyú mozdulatára:~–
112 3, I | az ott. Ne keressük azt fel idő előtt.~És azután beszélt
113 3, II | csak a drámaírók találtak fel; okos ember nem gondolkodik
114 3, II | nap járt szobájában alá s fel: nem tudott sem dolgozni,
115 3, II | Cynthia nyugtalanul kelt fel ültéből, s indulattól reszketve
116 3, II | indulattól reszketve kezdett fel s alá járni a szobában.~–
117 3, II | ekkora összeget nem vehetett fel ő; ekkora összeget a legnagyobb
118 3, II | állomás nevét jegyezzük fel tárcáinkba, az, úgy hiszem,
119 3, II | alkalmas hely leend. Írjuk fel ezt a napot is, melyen találkoztunk.
120 3, III | maga előtt.~Az ifjú egészen fel van hevülve a sebes lovaglástól,
121 3, III | békítsek? És ebben nem találta fel kegyed azt az eszmét, mely
122 3, III | megcsókolá. Csak akkor ijedt fel azután, midőn látta, hogy
123 3, III | kértem. Most pedig keresse fel valahol Dobokyné legyezőjét,
124 3, III | egyszerű perkálruháját vette fel, azzal a kis köténykével,
125 3, III | titkolózás kétségbeejtő! – kiálta fel Dobokyné. – Uram, ön nekem
126 3, III | ezalatt, urambátyám? – ijedt fel Dobokyné. – Talán csak nem
127 3, IV | az ember. Egy perc alatt fel voltam öltözve és kimentem
128 3, IV | és láttam, mint emeltétek fel a pisztolyokat egymásra;
129 3, IV | ünnepélyességgel teszik fel a menyasszony fejére a legelső
130 3, IV | mosolygott, az imádattal néze fel rá, s ha hitte azt, amit
131 3, V | bámulat kifejezését vette fel arca; kezdett meglepetve
132 3, V | tapasztalásából hordott fel neki; egészen megtért, megvallá,
133 3, VI | halottőröknek, hogy emeljék fel a koporsófedelet s szegezzék
134 3, VI | Krénfy pesti ügyvédét ismeré fel, kivel már Kallósfalván
135 3, VI | véve. Maradás nélkül járt fel s alá a szobában.~Végre
136 3, VI | Azután megint elkezdett fel s alá járni izgatottan,
137 3, VI | íróasztaláról papírt és tollat vett fel, s oda helyezé azokat Cynthia
138 3, VI | Cynthia kétkedve nézett fel rá e szavaknál, mintha kérdené,
139 3, VI | ijedtség szisszenésével szökött fel e szóra.~– Maradjon ülve,
140 3, VII | az ügyvédet, hogy menjen fel a kastélyba és csináljon,
141 3, VII | kaput.~Krénfy úgy tántorgott fel a lépcsőkön, s lázasan botlott
142 3, VIII | vagyok, védelmezője, előttem fel kellett tárnia minden titkát.
143 3, VIII | arcát.~A leány ekkor rettent fel. Körültekinte szótlanul.
144 3, IX | Kis-Amszterdám” névvel ruházza fel.~A fiatalember nemzeti büszkeségének
145 3, IX | leszúrja, szökőkút buggyan fel utána; a víz nem tudni hol
146 3, IX | hogy a tótok már szedik fel burgonyáikat.~Valamit értett
147 3, IX | a földfakó színt vették fel, ami azoké, ruháik éppen
148 3, IX | hogy Krénfy úr hogy jár fel s alá a szobában, az ajtótól
149 3, IX | hanem ezzel a szándékával fel kellett hagynia, mert egy
150 3, IX | Mikor ott lesz, szakítsa fel előtte ezt a levelet, de
151 3, X | hegyfolyók állandó zúgása válta fel.~Most azonban az volt nagyobb
152 3, X | látott; majd félve nyitá fel újra szempilláit s lesve
153 3, X | csak egyszer-egyszer emelé fel az eltávozott zivatar villámló
154 3, X | keresztül is, mint keresé fel az ember a földre elejtett
155 3, X | botját, hogy emelte azt fel két kézzel válla fölé, hogy
156 3, X | édesanyád ölében, mégis fel kellett volna ébredned arra
157 3, X | fölkelt térdéről.~– Állj fel.~A leányka engedelmeskedett.~–
158 3, X | betűket ismered… Most szedd fel magad, és jer velem.~A gyermek
159 3, X | utánad Tarnócig. Ottan keresd fel a Popákékat, azok majd elkísérnek
160 3, X | sürgeté, hogy csak üljenek fel, és siessenek még az éjjel
161 3, XI | idő!~Krénfy folyvást járt fel s alá nagy léptekkel szobájában,
162 3, XI | szobából. Krénfy mohón ragadta fel az idézőlevelet, s merev
163 3, XI | aki lovait jártatta alá s fel a brenóci út után. Lekiáltott
164 3, XI | mászva haladtak hegynek fel a tarnóci úton.~Ezalatt
165 3, XII | Krénfy kettős házasságát fel ne fedezze.~A nő e szavakra
166 3, XII | Lenczné görcsösen vonaglott fel e szóra; szemeit merően
167 3, XII | reggelre megérkezhetik. Keresse fel ott a lelkészt, én hamarább
168 3, XII | vadállati dühösséggel szökött fel ültéből. Szemeit elfutotta
169 3, XII | megindult, akkor világosodtam fel. Én elborzadtam. Isten látja
170 3, XII | estig együtt ült; az alispán fel nem oszlatá az ülést addig,
171 3, XII | neki:~– Gróf úr, testvére fel van mentve, Brenóczy Cynthia
172 3, XIII | milyen prózaian veszi ön fel a dolgot – szólt Dobokyné
173 3, XIII | amikor az urakat sem mentik fel, hacsak szépen nem tudnak
174 3, XIII | örömkönny gyémántjai jöttek fel ragyogni.~– Én nem kívánok
175 3, XIV | kétségbeesés ordításával szökött fel székéről, s odarohant az
176 3, XIV | parancsolá, hogy nyissák fel az ajtót.~Az ügyvéd rohant
177 3, XV | úgy nógatja, hogy kacagjon fel a legájtatosabb szónoklat
178 3, XV | különös szempontból vette fel a dolgot, hogy a bíráknak
179 3, XV | jegygyűrűje volt zárva; Lippay fel sem akarta azt bontani.
180 3, XVI | nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre
181 3, XVI | írását, s dühösen szakítá azt fel.~Társai bámulva látták,
182 3, XVI | a levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt kézzel
183 3, XVII | nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre
184 3, XVII | írását, s dühösen szakítá azt fel.~Társai bámulva látták,
185 3, XVII | a levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt kézzel
186 3, XVIII| szegény rabok, a nők, találtak fel idejük rövidítésére. Mond
|