Rész, fezejet
1 2, I | hogy bajusz és szakáll oly módon vannak nyírva és borotválva,
2 2, I | nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e aludni szépapja,
3 2, I | eszébe jut.~A többi vándorlók oly irigyen néztek a pártul
4 2, I | ezalatt utolérte.~– Hol késett oly soká?~– Azok után az emberek
5 2, I | megkötik; az út két oldala oly szűk, hogy mind a két felén
6 2, I | megelégedve magával, mert az oly fölösleges arányban nyúlt
7 2, I | jogon osztogatja itt valaki oly bőkezűleg a botokat?~– Kérem –
8 2, I | glóriával homlokaik körül, oly kedveset, oly édeset, mint
9 2, I | homlokaik körül, oly kedveset, oly édeset, mint egy kis eleven
10 2, I | sem leend sötét lelkének oly súlyos büntetése, mintha
11 2, I | adtak a felszólításra, s oly szent és törhetetlen titoktartást
12 2, I | nádfedelű parasztházak mind oly bizalmasan füstölögtek.
13 2, I | füstölögtek. Ah! Semmi sem költ oly boldog, otthonias eszméket,
14 2, II | számítva; ezért joga van oly célszerűvé idomítani azt,
15 2, II | a fényűzési tárgyak mind oly rosszul vannak összeválogatva,
16 2, II | ízlés embereinek szobáit oly kedélyesekké teszik, de
17 2, II | nagy aggodalmasan, mégpedig oly erővel, hogy félteni lehetett,
18 2, II | száraz eledelből, melyet oly mohón látszott fogyasztani,
19 2, II | műtárlatba lehetett volna adni, oly remekül volt leírva. Kívül
20 2, III | papiros, a repkénynek, mely oly szépen zöldül az oszlopokon,
21 2, III | meglátogassák? Vajon igazán oly szoros körülmények között
22 2, III | vannak-e, hogy midőn egy oly felkapott emberrel, mint
23 2, III | e rozzant kastélyra, ön oly széppé, oly elegánssá változtatta
24 2, III | kastélyra, ön oly széppé, oly elegánssá változtatta ezt
25 2, III | meghívni Brenócra, és mi oly lekötelező modorúnak találtuk
26 2, III | mert az valódi megbántás, oly kevés figyelemmel viseltetni
27 2, III | nagyrabecsült levelében oly sajátságos választ adott,
28 2, III | István gróf most is csak oly nyájasan tekinte a beszélőre,
29 2, III | annyi gyűlölettel fogadnak, oly igazságtalanul bánnak velem,
30 2, III | feleletet adni.~– Láttam – szólt oly száraz hangon, amilyent
31 2, III | Az újabb brenóci urak nem oly büszkék.~István gróf igen
32 2, III | markába vett négy krajcárt oly ügyesen hajigálá a levegőbe,
33 2, IV | féloldalt hajába. Minden oly tébolyító szépen illik neki!~
34 2, IV | lelkiismeret sehol nem nyilvánul oly erősen, mint ha felkapott
35 2, IV | tekintettek, melynek borítékcímje oly szép gömbölyű betűkkel volt
36 2, V | foglalni.~A ház külseje valami oly csendes, zárkózott képet
37 2, V | A hold arca előtt éppen oly nyomtalanul mennek el ezek
38 2, V | táj olyan elhagyott, ők oly egyedül az erdőben.~Egyszerre
39 2, V | hölgy, és még lépni sem mert oly hangosan, mint azelőtt,
40 2, V | nyögött a pór, mintha oly súlyos volna ez összeg,
41 2, V | különbséget tenni: az egyik nem oly kívánatos, mint a másik.
42 2, V | csak egy gombostűt! Hisz az oly rendes dolog, hogy hölgyek
43 2, V | tilalmat.~Cynthia most is oly gyanútalanul nézett ez emberre,
44 2, V | Cynthia, látva, hogy Krénfy úr oly sokáig mereszti rá szemeit,
45 2, VI | kellett aláírnia, nevét mindig oly szorosan a végsorok alá
46 2, VI | évesnél; de már akkor is oly okos, oly figyelmes teremtés;
47 2, VI | de már akkor is oly okos, oly figyelmes teremtés; anyja
48 2, VI | tizenkét éves gyermeknél, oly finom, oly parányi volt;
49 2, VI | éves gyermeknél, oly finom, oly parányi volt; apró kezecskék,
50 2, VI | más ember keze és lába; oly pici kis száj és oly ártatlan,
51 2, VI | lába; oly pici kis száj és oly ártatlan, halovány arc;
52 2, VI | pedig nem hall semmit; de oly szenzitív hölgy, mint a
53 2, VII | szónokok társaságban mind oly ügyetlenek.~Leonora nem
54 2, VII | midőn látták, hogy e nagy úr oly alázatosan könyörög ama
55 2, VII | lehetünk.~Fenyérynek e szavai oly határozottan voltak mondva,
56 2, VIII | Boros uram előrelépett, oly orcával, mely Herkules akármelyik
57 2, VIII | bocsánatot kérek.~E szavak oly szíves, oly nyájas hangon
58 2, VIII | kérek.~E szavak oly szíves, oly nyájas hangon voltak mondva,
59 2, IX | gondolni, miért kacagnak oly nagyon megjelenésén.~Dobokyné
60 2, IX | Miért lett halvány arcod oly piros?”~Fenyérynek elég
61 2, IX | tud ily könnyen beszélni oly súlyos balesetről?~– Hisz
62 2, IX | mit vétett.~– Amidőn ön oly könnyelműen beszélt vagyona
63 2, IX | odább menjen.~Óh, a férfiak oly ostobák ilyen helyzetben; –
64 2, IX | megmenthessék? – kérdezé oly hangon, mely szilárd, elfogulatlan
65 2, IX | kedve lehet valakinek egy oly kezet elfogadni, melyre
66 2, IX | visszatartá azt.~Hanem arca oly szokatlanul égett, és szemei
67 2, IX | hogy önt a törvény elítéli oly tettért, ami önnek nemes
68 2, IX | szavaknál, olyan szép volt, oly való, oly égi szépség; egy
69 2, IX | olyan szép volt, oly való, oly égi szépség; egy elragadó
70 2, IX | csókjaival halmozá el azt, és oly jókedvűen kacagott bele.~–
71 2, IX | haraguvék Leonora.~Pedig oly igazán boldog volt, miként
72 2, X | hasonlításokban, a hajdani ügyvéd oly viszonyt képez a mostanihoz,
73 3, I | hát miből fog Bécsben élni oly hosszú ideig?~– Az az én
74 3, I | Leonora, kinek magának is oly erejébe került könnyeit
75 3, I | Szíve tele érzelemmel; mert oly finom, hogy egy párjavesztett
76 3, I | a várost, mégpedig annak oly érthetetlen útait, ahova
77 3, I | ki őt vonakodás esetében oly hidegvérrel lövi főbe, mintha
78 3, I | megtudták, hogy Tarnóczy oly helyzetben van, ahonnan
79 3, I | annak térdeit.~…Irén lelkére oly iszonyú hatása volt e jelenetnek,
80 3, I | soha, maradjon mellette. Oly jó lesz nekik egymással
81 3, I | zokogva keblére, és sírt oly hosszan, amilyen hosszan
82 3, I | esetből, mely Fenyéryre oly rossz következéseket hozott.
83 3, III | becsületessége, önzetlen, nemes szíve oly elismerést szerzének számára,
84 3, III | megye, melynek északi része oly mostohaképpen viselte magát
85 3, III | udvarlóktól, most nem örömest jő oly helyre, ahol kénytelen észrevenni
86 3, III | irányában viseli magát, az oly megvetésre méltó dolog,
87 3, III | éjféli házban.~A folyosón oly ismerős léptek hangzanak
88 3, III | felelni az elfogódástól. Oly sokat érez, és az érzésnek
89 3, III | sokat érez, és az érzésnek oly kevés szava szokott lenni.~
90 3, III | viszonza ez, és hangában oly igazi fájdalom volt.~– De
91 3, III | emlékszem? Hogy miért sietek oly nagyon fillérekből vagyont
92 3, III | mik a kért leányt máskor oly jól ékesítik, mind távol
93 3, III | énelőttem ez az egész dolog oly rejtélyesnek látszik, hogy
94 3, III | visszatértem.~– Amikor ön oly udvariatlan volt?~– Valóban
95 3, IV | közöttük maradjon.~Óh, a nő oly könnyen elhiszi azt. Amit
96 3, IV | ugattak az ebek, másutt oly csendes volt minden.~Amint
97 3, IV | rosszat álmodik, mert keble oly sűrűn piheg, ajka szólna,
98 3, IV | találja őt maga mellett, oly édes önfeledéssel borul
99 3, IV | miért és hogyan, de arra oly borzalom fogott el, minőt
100 3, IV | a többi sírkövek is mind oly töredezettek, mohosak voltak.
101 3, IV | a csendes beszéd közben oly elevenen hallottam, amint
102 3, IV | De még a lövéseket is oly élénken álmodtam hallani.~–
103 3, IV | vezetik őt ki a világ elé.~Oly szépen illik fejére a főkötő,
104 3, IV | egy mellékszobába, s ott oly sopánkodó arccal, aminőtől
105 3, IV | vendégei között férjét, s oly édesen, oly szerelmesen
106 3, IV | között férjét, s oly édesen, oly szerelmesen ölté karját
107 3, IV | szerette azt a férfit, akinek oly erős szíve van.~Sohasem
108 3, V | miként legutóbb, midőn oly rövid ideig lehetett szerencséje
109 3, V | hogy ezek a szemek egyre oly változatlanul néznek reá.~–
110 3, V | végigfutni. Miért ez ember oly engedékeny most? Éppen most,
111 3, V | aki ezt meghiúsítá, most oly könnyen engedi menekülni?
112 3, VI | homlokára, ajkaira. Az emberek oly kíváncsiak.~Cynthiának oly
113 3, VI | oly kíváncsiak.~Cynthiának oly kellemetlen volt ezt a sokaságot
114 3, VI | bámulják. Fáj neki, hogy mások oly hidegen tudnak arra nézni,
115 3, VI | észre, hogy az emberek mind oly csodálatosan néznek rá.
116 3, VI | tudta megmondani: miért esik oly kínos édesen neki, hogy
117 3, VI | egyike azon uraknak, kik oly hivatalos arccal jártak-keltek
118 3, VI | történhetett itt? Miért néznek rám oly csodálatosan? Miért akarnak
119 3, VI | bírta kimondani, amit akart, oly egyszerre tódultak a leggonoszabb
120 3, VI | ne védelmezze ez ügyben oly erősen testvéremet, s úgy
121 3, VI | azért, hogy Fenyéry kezét oly görcsösen szorítja egyre
122 3, VII | pisztollyal céloztak volna felé, oly ijedten kapta hátra fejét
123 3, VIII | elmaradt vándormadárka, oly jól illenek a szívhez, akinek
124 3, VIII | Cynthiának régóta volt oly öröme, mint most. Bátyja
125 3, VIII | Miért is védik az ő életét oly nagyon? Mit adhat az élet
126 3, VIII | kinek gyönyörű arcvonásaihoz oly rosszul illik a bánatos
127 3, VIII | látja kedvesét maga előtt, oly halaványan, és minden csepp
128 3, VIII | visszaerőszakolta onnan, mialatt szemei oly vadul forogtak, hogy az
129 3, VIII | egyetértés mások csalására. Oly véletlenül találkoztak,
130 3, IX | ezek közül az, hogy a völgy oly csodálatosan volt kinyitva
131 3, IX | kisgyermekek is leltek munkát, s oly vígan, oly jó kedvvel ment
132 3, IX | leltek munkát, s oly vígan, oly jó kedvvel ment mindaz.~–
133 3, IX | azonban egyre nőttön-nőtt, oly hidegen, hogy szinte hasította
134 3, IX | érezni, hogy a nyári takaró oly vékony, az alóla kidugott
135 3, IX | semmit.~A telepítvényesnek oly furcsa volt ez a felelet,
136 3, IX | szobába, mert odakinn már oly sötét volt, hogy nem lehetett
137 3, IX | kell? – hangzott belülről oly ijedt szó, hogy Marina szinte
138 3, X | szobában vannak. Azért danol oly erősen, hogy ne legyen egyedül.
139 3, XI | szívének, hogy az ne dobogjon oly sebesen.~Két megyei pandúr
140 3, XII | törvényszék előtt, kiről oly sokat beszéltünk már magunk
141 3, XII | Krénfyt, és számtalanszor oly heves jeleneteik voltak,
142 3, XII | megfoghatlan pazarlásában oly jelenségeket keresni, amik
143 3, XII | gyanúval, mert semmi féreg sem oly szapora, mint a szerelemféltés
144 3, XII | leggondosabb elővigyázattal oly módon juttatá Krénfy Cynthia
145 3, XII | érzelmeket, amik lelkemet oly régóta gyötrik. Minden gondolatom,
146 3, XII | révéig meg sem állunk. Ott oly állást biztosítok önnek,
147 3, XII | gyorsan. Ha igent mond, oly boldoggá teendem, minőnek
148 3, XII | az, hogy kegyedet Krénfy oly helyzetbe hozta, miszerint
149 3, XII | alispánra.~– Krénfy levelében oly kifejezések vannak, amik
150 3, XII | törvényszék előtt áll.~A némber oly sápadt lett, mint a viasz,
151 3, XII | rá lenni; elmosolyodott, oly csodaszépen illett arcára
152 3, XIII | delnő őt férjül elfogadja, oly szép, oly elmés, sokaktól
153 3, XIII | férjül elfogadja, oly szép, oly elmés, sokaktól imádott,
154 3, XIII | boldog szerelmesek rendesen oly türelmetlenek. Kivált akiknek
155 3, XIII | türelmetlenek. Kivált akiknek oly forró szív, oly szeretetben
156 3, XIII | akiknek oly forró szív, oly szeretetben gazdag kebel
157 3, XIII | kihirdetés közötti napok oly hosszúk voltak!~Hogy rövidíthette
158 3, XIII | vádolt egy ártatlan nőt oly bűnnel, melyet saját maga
159 3, XIII | fordultak felfelé, s keble oly sebesen hullámzott, koronkénti
160 3, XIV | azért a néhány napért, amire oly nagy szüksége lehetett.~
161 3, XIV | ő maga azt a leányt, kit oly átkozottul használt e bűntény
162 3, XIV | széken, lábai nem bírják. Oly esdve néz a tanúkra egyenként,
163 3, XIV | irtóztató vádakat!~És azután oly csüggedten esnek vissza
164 3, XIV | kérdéseket, amiket Fenyéry ismét oly szépen lefejtett róla, mint
165 3, XIV | emeljék föl az embert, ki oly kétségbeesetten ragaszkodott
166 3, XV | miszerint egy férfi, kit ő oly nagyon szeret, embertársának
167 3, XV | kedélyeket semmi sem téríti meg oly könnyen, mint ha valaki
168 3, XVIII| egy szép szobor. A hölgy oly szép, oly nyájas, oly magas
169 3, XVIII| szobor. A hölgy oly szép, oly nyájas, oly magas műveltségű,
170 3, XVIII| hölgy oly szép, oly nyájas, oly magas műveltségű, gazdagsága
171 3, XVIII| uraiét; miért, hogy mégis oly távol marad tőle mindenki,
172 3, XVIII| arca, szemei, mosolygása oly hűn bizonyítják ezt a boldogságot.
173 3, XVIII| Ah, a bölcs filozóf nő oly erőszakot követ el magán,
|