Rész, fezejet
1 2, I | oldalról az ajánlatoktól –, mi nem vagyunk rabszolga-kereskedők,
2 2, I | szükségessel elláttassanak, mi addig a szomszéd Kallósfalvát
3 2, I | Optimista, idealista…~– Hát a mi kislányunk mit csinál? –
4 2, I | úr csodálkozva kérdezé, mi lehet az, midőn a kinyitott
5 2, I | magát a halált is.~– Azonban mi itt nem maradhatunk, különben
6 2, I | vigyétek Tobozra a kastélyba. Mi pedig siessünk Kallósfalvára.~
7 2, I | is. Ide ez is jó volt.~– Mi bajuk ezeknek az asszonyoknak,
8 2, I | csizmám talpa.~– De hát mi jogon osztogatja itt valaki
9 2, I | hajdúknak. – Végezzetek vele. Mi pedig gyerünk tovább, mert
10 2, I | sok oka van annak, hogy mi így elnyomorodtunk, de legnagyobb
11 2, I | rajtunk. Tudom én, hogy mi jön az Istentől, mert én
12 2, I | vasárnapot is. Nem vétettünk mi annyit az Isten ellen, hogy
13 2, I | meglátogasson; nem volt a mi falunkban sem tolvaj, sem
14 2, I | megnézni a fűrészmalmokat; mi fogtunk neki szép pisztrángokat,
15 2, I | építeni, akkor lett meg a mi végromlásunk. Sohasem volt
16 2, I | minden harmadik házban ember; mi sem tudjuk, hogy érjük meg
17 2, I | is van?~– Hála Istennek, mi még mind megvagyunk.~– Nem
18 2, I | nem tudná gondolni, hogy mi az. Nem volt annak semmi
19 2, I | eledelül használni!~– Óh, még a mi kenyerünk nagyon jó, a gyerekek
20 2, I | találja-e a tavasz?~– S mi volt a kezdete e nyomornak?
21 2, I | senki sem oka annak, csak mi magunk. Hiszen jól mondják
22 2, I | éhenhalással küzdött; ekkor mi, néhány előrelátóbb gazdák,
23 2, I | tisztulni.~– Tudom már, mi ez – szólt az alispán. –
24 2, I | dörömböl az ajtón, amíg mi ki nem füstöljük az odvából
25 2, I | Összeülnek tanácskozni, hogy mi bolondot találjanak ki.
26 2, I | azért van, hogy ugasson. Hát mi vagyok én, hogy olyan szépen
27 2, I | tudják azt az urak, hogy mi baja van a szegény embernek?
28 2, I | alispánhoz.~– És szeretném tudni, mi módon segítenének önök betegeken?
29 2, I | ezekkel az apró üvegcsékkel. Mi van ezekben? Apró mákszemek.
30 2, II | itt, majd amott laknak. Mi dolguk olyan messze, azt
31 2, II | tudott rá emlékezni, hogy mi baja van ennek az embernek
32 2, II | Hát teneked, te naplopó, mi kell megint?~– No csak ki
33 2, II | kinek a lovát hajtom én, mi? Nem az úrét? Az úr lovának
34 2, II | kedves, édes Boros uram, mi jót hozott? – szólt az ispánhoz
35 2, II | tekinte rá, nem tudhatva, hogy mi baj van.~Boros uram pedig
36 2, II | végig nem gondolá: vajon mi baj lehet? Pálinkaüst pattant-e
37 2, II | mondja Boros uram, hogy mi baj van?~Boros uramnak még
38 2, II | pezsgő nem volt. De hogy mi volt hát, azt nehéz volt
39 2, II | apjánál és az öregapám…~– De mi szükség nekem megismerkednem
40 2, II | ránk. Így áll a dolog.~– De mi köze ennek a dolognak az
41 2, II | innen a hetvenhét ördögbe! Mi szükségem van nekem a kend
42 2, III | és ijedten riadt fel:~– Mi kell? Mi baj? Mit akarsz?~
43 2, III | ijedten riadt fel:~– Mi kell? Mi baj? Mit akarsz?~Jakab tetőtől
44 2, III | phosphorsaures hydrokalisublimatot.~– Mi a török csodát küldjek én
45 2, III | phosphorsaures hydrokalisublimatot.~– Mi az? Dörzsgyufa?~– Nem, hanem
46 2, III | grófoktól vannak itt!”~– Mi kell már megint? Mit költögetsz
47 2, III | bebizonyíthatni hódolatomat.~– Óh, mi sajnáljuk azt ezerszer! –
48 2, III | szívesen meghívni Brenócra, és mi oly lekötelező modorúnak
49 2, III | egyébiránt most sem késő, és mi most sem teszünk le arról
50 2, III | előlegezze, mely szívességért mi viszont készek vagyunk magából
51 2, III | sajátságos választ adott, melyet mi nem bírtunk magunknak kimagyarázni,
52 2, III | amikkel az elébb.~– És mi legyen azon föltétel, mely
53 2, III | most másról beszéljünk. Mi nem jöttünk egymásnak bókokat
54 2, III | hogy szerződést kössünk. Mi pénzt akarunk kapni, ön
55 2, IV | tudták gondolni, Krénfy urat mi lelte? Olyan alázatos, olyan
56 2, IV | röviden és szárazon:~– Uram, mi volt azon levélbe írva?~
57 2, IV | nyomva. Tudod jól, hogy ebből mi következik most?~Cynthia
58 2, IV | szomorú tréfának vége van. Mi elnevetjük magunkat és azt
59 2, V | inasát, hogy tudja meg, mi bajuk.~A baj igen egyszerű
60 2, V | bármennyire sietett is.~– Mi bajod? – kérdezé, elvonva
61 2, V | sírt.~– Kérdezze meg, hogy mi baja, miért van itten –
62 2, V | hogy követi s bevárta.~– Mi kell, öreg?~– Bocsásson
63 2, VI | hirdették volna, hogy az, akit mi gyermeknek néztünk első
64 2, VI | alispán úr azt mondá, hogy mi már régi ismerősök vagyunk,
65 2, VI | mulatságot nem köszönnék meg a mi becsületes táblabíráink,
66 2, VII | embert és ők kérdezték: mi bajt tud még?~Óh, ezen apró-cseprő
67 2, VII | rendkívüli emberek ezek a mi uraink! – sóhajta fel a
68 2, VII | gyönyörűségtől megfosszák? Mi szükség ezeket a szegény
69 2, VII | Dobokyné és Irén, kérdezék, mi van ott.~– A székvárosi
70 2, VII | látszik akadályozni, miszerint mi a folyó piaci árt ajánlottuk
71 2, VII | legyen ok a tartózkodásra; mi készek vagyunk azokat bármi
72 2, VII | tartand legmagasabbnak, s mi fizetni fogunk aszerint.~
73 2, VII | ajánlott összeget; ha kevés az, mi megsokszorozzuk, de nyújtson
74 2, VII | semmire menni; majd elvégezzük mi magunk, amit végezni kell.
75 2, VII | neki az ellenkezőt.~– Uram, mi a megye képviselői vagyunk –
76 2, VIII| parancsolni akarsz? Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi
77 2, VIII| Annyival inkább, minthogy mi ezt semmiképpen sem kívántuk
78 2, IX | Fenyérytől. Alig hiszem.~– Mi történhetik vele? – kérdé
79 2, IX | azzal, hogy saját magával mi történik. A dolog jól ütött
80 2, IX | szobából.~Nem sejté senki, hogy mi baja lehet. Hanem amint
81 2, IX | A fiatal férfi nem tudá, mi történik vele.~Jó, hogy
82 2, IX | Ön gyaníthatja, hogy mi oka Irén elmaradásának.
83 2, IX | minden érzelem ellenében; mi egészen más úton haladunk,
84 2, IX | akarja szenvelegni, akkor mi önnek határozott ellenségei
85 2, X | jótékonysággal hatott mind a mi ügyeinkre, mind azon emberekére,
86 2, X | fenyegeté a közjólétet.~A mi kedves Dunánk, kit a vers „
87 3, I | Irénem, kedves kis tündérem, mi megválunk egymástól. Én
88 3, I | sem tud felőle semmit, még mi sem.~…Irén szomorúan sóhajta
89 3, I | tudta jól, de hogy mikor és mi úton vihette ezt végbe,
90 3, I | komolyan megtudandó tőle, hogy mi akar az lenni, hogy mikor
91 3, I | az a kérdés szenved, hogy mi áron. Azon ember, kivel
92 3, I | kevert nedvet kavargatá.~– Mi fog történni most? – kérdé
93 3, I | fogja ezt inni.~– Istenem! Mi ez? – kiálta eliszonyodva
94 3, I | eliszonyodva a leány.~– Mi volna? Méreg. Biztos, csalhatlan
95 3, I | emberéletben megtörténhetik; óh, mi jó volt felébredni! Nem
96 3, I | utcáin. Kérdé tőlem, hogy mi járatban vagyok. Én kitérőleg
97 3, II | tekintett rá, mintha kérdezné: mi jutott eszedbe, hogy ezt
98 3, II | nem lehetett iránta.~– És mi történt tovább?~– Ami legtermészetesebb.
99 3, II | Hagyjon nekem békét. Mi baja önnek azzal, ha én
100 3, II | nem is volt titok soha.~– Mi olyan régen nem láttuk egymást,
101 3, II | tekintett Illés gróf arcába.~– Mi köze önnek ahhoz?~– Én e
102 3, III | értette a szemrehányást.~– Mi régóta nem láttuk egymást –
103 3, III | halántékai körül; hanem hiszen mi szüksége is volt e tündértermetnek
104 3, III | főjegyző Dobokynéhoz –, mi egy kellemes ügyben jövünk
105 3, III | valaha levátába kerül. A mi kedves barátunk, Fenyéry,
106 3, III | legforróbb óhajtásában, amit is mi örömmel sietünk teljesíteni,
107 3, III | közleni a dolgot. Hanem mi időt engedünk. Öltöztessék
108 3, III | Öltöztessék föl fehérbe a mi kedves kis menyasszonyunkat,
109 3, III | Hanem annyit mondok, hogy a mi szép menyasszonyunkat még
110 3, III | ne tegyék, mert akkor a mi barátunknak nagyon fog fájni
111 3, IV | megmagyarázza, melyikkel mi zár nyílik. Ez az íróasztalka,
112 3, IV | arccal – és mosolyogva.~– Óh, mi rosszat álmodtam felőled.
113 3, V | haragot, dühöt várnak tőle. Mi van e nagylelkűség mögött?~
114 3, V | az egész zálogszerződést, mi neki annyiba került, csak
115 3, V | könnyen engedi menekülni? Mi rosszat akarhat ez most?~–
116 3, V | rosszat akarhat ez most?~– És mi viszonzást kíván ön tőlünk
117 3, V | prókátor ne avatkozzék bele. Mi elvégezzük ezt magunk szépen,
118 3, V | és a vérből jő; ki tudja, mi okból.~Cynthia sietett választ
119 3, VI | akinek súgva mondhassa: „Óh, mi fáj itten!”~– Én odamegyek
120 3, VI | De miért? Én Istenem! Mi történhetett itt? Miért
121 3, VI | maradok. Én meg akarom tudni, mi történik itt!~– Én nem fogom
122 3, VI | Énértem jótállani? Hogyan? Mi okból?~A hosszú ügyvéd felelethez
123 3, VI | nélkül maradtak.~ ~Mi volt a vád?~Egy fiatal leány
124 3, VI | Én tudni sem akarok róla, mi lesz e per eredménye, egy
125 3, VII | hevében.~– Igen, de hát mi baja van önnek azzal az
126 3, VII | kétcsövű puskát mellette, mi?~Boros nem látott semmit.~–
127 3, VII | farkasoktól fél-e, vagy mi.~A tarnóci kastély most
128 3, VIII| adhat az élet őneki ezentúl? Mi van ott a távolban? A hét
129 3, VIII| akkor el vannak árulva.~– Mi ez? Miért akartok gátolni,
130 3, VIII| nincs ott semmi…~– Ah, mi ismét találkozunk! – mondta
131 3, VIII| felmentem minden aggodalom alól, mi Tarnóczyval régebben találkoztunk
132 3, IX | elő magát, amibe fogjon.~S mi lett volna okosabb tárgy,
133 3, IX | fehérrel voltak bevonva. És mi volt az a fehér? Az volt
134 3, IX | marháival és földeivel mi történik tovább.~Amit nyár
135 3, IX | bekocogtatott az ajtón.~– Mi kell? – hangzott belülről
136 3, IX | téve, azt te loptad el. Mi van a tarisznyádban?~– Egy
137 3, X | volt az rettenetes ordítás, mi? No, felelj! Ugye, hogy
138 3, X | kegyelmed engemet ölni?~– Mi bolond kérdés az?~– Csak
139 3, X | volt kitéve.~– Idenézz. Mi van ezen?~Az acélszikrák
140 3, X | Hm, nem azt kérdeztem. Mi írás van rajta?”~A leányka,
141 3, XI | fogadni.~– Hozta Isten. Mi jót hozott ily zivataros
142 3, XI | visszaült helyére.~– Micsoda? A mi ispánunkat ölték meg? –
143 3, XI | nem szólt felőle semmit. Mi azt hittük feleségemmel,
144 3, XI | még nem tudhatják, hogy mi van benne; nem is érnek
145 3, XI | a szekeret honnan kapjuk mi vissza?~– Sehonnan sem,
146 3, XI | tudom kicsoda, micsoda, mi járatbeli ember…~– Kérem,
147 3, XI | vagy Kis-Amszterdámba, vagy mi a Pokolfélegyházára, ahogy
148 3, XII | fulladozó hangon kérdezé, hogy mi van azon levélben írva.~–
149 3, XII | nyájas, biztató hangon. – Mi tökéletesen meg vagyunk
150 3, XIII| világon.~Ne tessék hinni, a mi bíráink megvesztegethetlenek.
151 3, XIII| szólnak a mendemondák, amikből mi annyit megtanulunk, amennyit
152 3, XIII| neki nyújtott iratra.~– Mi szükség erre? Mit kívánok
153 3, XIV | gonosztevő a törvény kezéből, mi tartaná össze még az emberek
154 3, XIV | emberek társadalmi hitét; mi gátolná az éhező embert,
155 3, XIV | Istenem, ki mondja meg, hogy mi az én nevem?~Fenyéry megszorítá
156 3, XIV | ügyeskedő mosolygását.~– Mi tetszik? – kérdezé nagyon
157 3, XIV | sújtja, ami az útonállót. Mi ítéltünk a bűnös felett,
158 3, XV | Gyakran hallhatni, sőt mi több, olvashatni lapokban:
159 3, XV | egy betűig tudott mindent, mi a levélben volt írva (mert
160 3, XV | szava az volt hozzá, hogy mi fog történni Krénfyvel.~–
161 3, XVI | hangzott a dübörgés, sziszegés, mi jöttét megelőzi, s néhány
162 3, XVII| hangzott a dübörgés, sziszegés, mi jöttét megelőzi, s néhány
|