Rész,  fezejet

  1     2,  I   |            mind. Sohasem értem ezt, uram Isten.”~Pedig az ég csak
  2     2,  I   |       megfelelést.~– Óh, tekintetes uram, nagy sok oka van annak,
  3     2,  I   |        Olyan asszony ez, tekintetes uram, hogy ha megköti a hüvelykujját
  4     2,  I   |       fognak jönni a szelek. Pedig, uram, soha azelőtt sem árvizek,
  5     2,  I   |      ugatnak a kutyák.~– Egy sincs, uram – felelt a némber –, magunk
  6     2,  I   |             itt ezelőtt, tekintetes uram.~– Ezelőtt? Hát most nem?~–
  7     2,  I   |             az mind.~– Olvasta bíró uram a megye körlevelét, melyben
  8     2,  I   |       tennivalókat.~– Jól van, bíró uram, ez harminchárom ok. Tehát
  9     2,  I   |          magán segíteni, tekintetes uram. Zablisztünk kevés volt,
 10     2,  I   |        uraim, nézze kegyelmed, bíró uram odabenn fekszik megrontva
 11     2,  I   |     található!~– Nincs az minálunk, uram – szólt a bíró –, hanem
 12     2,  I   |          tördeli és azt mondja: „Én uram, én Istenem!” Pedig nem
 13     2,  I   |            halál szentségeit?~– Ah, uram! – felelt az asszony felsóhajtva –,
 14     2,  II  |       érezheti magát, mintha Giskra uram idejében a vitéz Tallóczi
 15     2,  II  |         otthonkája szárnyát.~– Ifjú uram! Hallja, ifjú uram!~– Mit
 16     2,  II  |             Ifjú uram! Hallja, ifjú uram!~– Mit ifjú uram? Engem
 17     2,  II  |       Hallja, ifjú uram!~– Mit ifjú uram? Engem nem hínak ifjú úrnak.~–
 18     2,  II  |          ifjú úrnak.~– No hát, öreg uram. Ez a tízes lyukas.~Krénfy
 19     2,  II  |              Hát kedves, édes Boros uram, mi jót hozott? – szólt
 20     2,  II  |           innen – szólt pedig Boros uram, az örök pipával agyarai
 21     2,  II  |           akar velem közleni, Boros uram?~Boros uram látva, hogy
 22     2,  II  |          közleni, Boros uram?~Boros uram látva, hogy éppen nem kínálják,
 23     2,  II  | elsepergetni az útból.~Miután Boros uram meggyőződött felőle, hogy
 24     2,  II  |             képpel:~– No, nagyságos uram, van ám baj!~Krénfy úr nyugtalanul
 25     2,  II  |              hogy mi baj van.~Boros uram pedig azon emberek közé
 26     2,  II  |           hát mért nem mondja Boros uram, hogy mi baj van?~Boros
 27     2,  II  |         megcsapatni hajdú által! Ez uram, rettentő eset! Ez uram,
 28     2,  II  |             uram, rettentő eset! Ez uram, az égre kiált.~– Hát ki
 29     2,  II  |   állkapcája a kezében marad.~Boros uram pedig, mint aki célt ért
 30     2,  II  |           Hát ne siessen még, Boros uram – tartóztatá őt Krénfy úr
 31     2,  II  |             megelégszik vele, Boros uram – nyögé ki végre a haszonbérlő
 32     2,  II  |              ne… ha – dörmögé Boros uram, újra helyet foglalva a
 33     2,  II  |      belakatolva a szekrényt.~Boros uram azalatt odahúzta maga elé
 34     2,  II  |              mely intermezzót Boros uram sietett felhasználni arra,
 35     2,  II  |      kezéből, nem bízva többé Boros uram emberségtudásában.~– Hát
 36     2,  II  |               Hát mit gondol, Boros uram, hogy kellene a bajon segítenünk?~
 37     2,  II  |       tányérra.~– Mit csinál, Boros uram! – kiálta rá kétségbeesetten
 38     2,  II  |           szereti! – dünnyöge Boros uram, teletömve a félpofáját
 39     2,  II  |             érett részét, mit Boros uram elhajított, olyan csínján
 40     2,  II  |        talál érni.~– Gondolja Boros uram, hogy valamit kellene tennünk?~–
 41     2,  II  |            mosdani használom.~Boros uram, kezeinek és orcájának mibenlétére
 42     2,  II  |           azt le az asztalra, Boros uram pedig minden kínálás nélkül
 43     2,  II  |        elmúlni nem akaró hab.~Boros uram először felülről nézett
 44     2,  II  |    Verhovinai pezsgő! – monda Boros uram, variálva a csúfolódást –,
 45     2,  II  |       örömében. Azt gondolta, Boros uram olyan rossznak találja az
 46     2,  II  |        Isten éltesse! – monda Boros uram, kissé felé emelintve a
 47     2,  II  |            nem látszott volna Boros uram arcán, hogy ivott valamit.~–
 48     2,  II  |          beszéljünk – ismétlé Boros uram.~Krénfy úr helybenhagyólag
 49     2,  II  |               Ne kezdje elöl, Boros uram. Az már megtörtént. Kegyelmedet
 50     2,  II  |    magasabban állanak, tudja?~Boros uram úgy mutogatott felfelé egy
 51     2,  II  |        mondok egy dolgot, nagyságos uram.~Az érdemes ispán gyakran
 52     2,  II  |          félig nevető ajakkal Boros uram –, óh, azt én tudom legjobban,
 53     2,  II  |          nekem megismerkednem Boros uram genealógiájával! – kiálta
 54     2,  II  |            jól értik egymást.~Boros uram jónak látta e szavakat szépen
 55     2,  II  |         lehetett húzni többé.~Boros uram pedig még reménylette, hogy
 56     2,  II  |             haraggal kapva ki ispán uram kezéből a palackot. – Kend
 57     2,  II  |          regélheti azután el.~Boros uram csakugyan komolyan vette
 58     2,  II  |         tudott, mint ő. Amint Boros uram kihúzta a lábát, bezárta
 59     2,  III |                Bocsánat, méltóságos uram. Pardon ezerszer. Nem gondoltam.
 60     2,  IV  |         gróf röviden és szárazon:~– Uram, mi volt azon levélbe írva?~
 61     2,  IV  |         ilyenformát felelt volna:~– Uram, a levélre azért ütnek pecsétet,
 62     2,  V   |       jöjjön, maga sietett hozzá.~– Uram. Kérem, ne üssön zajt. Egyedül
 63     2,  V   |            fulladva.~– Láthatja ön, uram, hogy valami borzasztó oknak
 64     2,  V   |          fedve lehet általa. Kérem, uram, adjon ön tollat kezembe
 65     2,  V   |            elfeledkezett magáról.~– Uram, ő nem gyáva! – monda indulattól
 66     2,  V   |            megérkezhetnék.~– Kérek, uram, egy tollat.~Krénfy úr odahúzta
 67     2,  V   |            hangon monda:~– Írja ön, uram, újra. Én ajándékot elfogadni
 68     2,  VI  |             szoktak nevezni: „Az én uram”. Aki neki ura akart lenni,
 69     2,  VII |        reszketeg könyörgő hangon:~– Uram! Ha van önben emberi szeretet,
 70     2,  VII |                Beszéljünk komolyan, uram – szólt az alispán Krénfyhez –,
 71     2,  VII |           meg neki az ellenkezőt.~– Uram, mi a megye képviselői vagyunk –
 72     2,  VII |      lánggal égett e pillanatban.~– Uram! – kiálta közbe Krénfy ügyvéde,
 73     2,  VII |        közelebb lépett a kapuhoz.~– Uram, én figyelmeztetem önt a
 74     2,  VII |              Csak egy fejszecsapás, uram, és ön lesz a haza megszabadítója,
 75     2,  VII |             címeres ajtóra, Fenyéry uram! Hozzá ne nyúljon senki
 76     2,  VII |             alispán előtt mélyen:~– Uram, ne feledje ön, hogy ön
 77     2,  VII |  élelmiszereit?~– Semmi esetre sem, uram. Engemet a pokol nyeljen
 78     2,  VII |             Hidegvérrel beszéljünk, uram. Én már betörtem önnek egy
 79     2,  VII |        beszélni, és egy óra múlva – uram – akkor én is, ön is – halva
 80     2,  VII |             És most nyitva az ajtó, uram!~
 81     2,  VIII|            A HÁRPIA~Nyitva az ajtó, uram!~Az udvaron felállított
 82     2,  VIII|            hurcolja el innen.~Boros uram előrelépett, oly orcával,
 83     2,  VIII|            két szeme kiugrik.~Boros uram megállapodott e szóra.~–
 84     2,  VIII|           Krénfy urat Fenyéryvel.~– Uram, lesz ön szíves magtárait
 85     2,  VIII|             előszobába értek.~– Én, uram, semmihez sem nyúlok. A
 86     2,  VIII|          Tetszik önnek velem jönni, uram, vagy ittmaradni? – kérdé
 87     2,  IX  |         tőle megkérdezni.~– Hogyan, uram? – szólt Leonora az alispánhoz
 88     2,  IX  |          arckifejezését.~– Például, uram, például?~– Hát legelőször
 89     2,  IX  |         inkább, mint büntetést? Ah, uram, ily törvény nincs a világon,
 90     2,  IX  |           magasztos hangon monda:~– Uram, Fenyéry úr; én azt mondám,
 91     3,  I   |        minden elégtételre. „Óh nem, uram – szólt az apa –, itt csak
 92     3,  II  |       felhágó lépcsőknél elfogta.~– Uram, ön nem az igazi kocsiba
 93     3,  II  |           üdvözlé őt.~– Jó reggelt, uram.~Ez rátekintett. Megemelte
 94     3,  II  |     Megemelte kalapját.~– Köszönöm, uram. Jó reggelt.~És azzal olvasott
 95     3,  II  |           ki.~– Nem engedné ön meg, uram, ha úgy tetszik, hogy lábainkat
 96     3,  II  |        művel van kegyed elfoglalva, uram? – kérdé a különös utas
 97     3,  II  |  helyzetében, akit üldöznek, nemde, uram?~A kérdezett tovább olvasta
 98     3,  II  |         egész környéket.~– Tisztelt uram. Nem találja ön ezt a kis
 99     3,  II  |         önnél tisztelegni.~– Pedig, uram, most sem állhatok önnek
100     3,  II  |             indult.~– Hová megy ön, uram? – kiálta a gróf, megragadva
101     3,  II  |      helyett. Mert szavamra mondom, uram, hogy kezem nem reszket
102     3,  II  |         velem. S ez nem gaszkonáda, uram, hanem az egyetlenegy hit,
103     3,  III |           szívélyesen fülébe súg.~– Uram, ahogy ön egy jelen nem
104     3,  III |              kiálta fel Dobokyné. – Uram, ön nekem férjemnek nem
105     3,  V   |            Hagyjuk az alakoskodást, uram; atyám előtt nem titok,
106     3,  V   |      szavával:~– Hallgassunk erről, uram, térjünk saját dolgunkra.~–
107     3,  V   |                Instálom, méltóságos uram – szólt Krénfy úr, nem engedve
108     3,  V   |             válaszolt:~– Köszönjük, uram; atyám nem fogadhat el meghívásokat
109     3,  V   |      mindenhez.~– Nagyon lekötelez, uram, de a szakács mégsem ért
110     3,  V   |           tagjai összezsugorodva.~– Uram! – szólt közbe Cynthia –
111     3,  VI  |        készítette szemét, száját.~– Uram – mondta Fenyéry –, ha van
112     3,  VI  |           Fenyéry ezt íratta vele:~„Uram, ön jól tudja, hogy én nem
113     3,  VI  |           az ügyvéd.~– Megértettem, uram – szólt a cseléd sarkában
114     3,  VI  |         neki:~– Ez nőm hálószobája, uram!~– Nem soká maradok – szólt
115     3,  VI  |       leggonoszabb szavak ajkára.~– Uram. Én nem tudok az ön idejövetelének
116     3,  VI  |         néze rá s nem szólt.~– Nos, uram, hát miért jöttem én ide
117     3,  VI  |        között a legokosabb.~– Nono, uram, ne ítéljen ön a per elején,
118     3,  VI  |       értékig. Ért mármost engemet, uram?~Fenyéry némán inte.~– Amíg
119     3,  VI  |            akar. – Ezt kívántam én, uram, mármost kérem önt, hogy
120     3,  VI  |            felelt.~– Bocsásson meg, uram, hogy szándékát félreértve,
121     3,  VI  |             önnek ajánlatát illeti, uram – folytatá Fenyéry –, azt
122     3,  VI  |         kezét, és azt mondá neki:~– Uram, én soha ez életben meg
123     3,  VII |             veszteni visznek.~Boros uram azt a megjegyzést tette
124     3,  IX  |            év múlva elszökni Krénfy uram paradicsomából, szekér nélkül,
125     3,  IX  |            naplopók! – szokta Boros uram mondogatni a hajdani kallósfalviaknak,
126     3,  IX  |           szavára.~– Kora tél lesz, uram. A fenyőmadár korán fütyül
127     3,  IX  |        Marina jól tudta, hogy Boros uram nem szokta a pipáját kiköpni
128     3,  IX  |           nem engedte átadni.~Boros uram dörgött, morgott; gondolta
129     3,  IX  |             majd ád az ispán.~Boros uram morogva ment a kancelláriának
130     3,  IX  |          torkán akad – Boros!~Boros uram odakinn kiabál az udvaron,
131     3,  IX  |       gonosztevő! – rivall rá Boros uram, ugyanazzal a bottal hadonászva,
132     3,  IX  |            megemlékezned rám.~Boros uram e szóra dühösen kapta ki
133     3,  IX  |    kényszerült őt felkeresni.~Boros uram olyankor, midőn magánál
134     3,  IX  |         sokan tették ezt már. Boros uram ezt sem bánta.~– De ezt
135     3,  IX  |         ennek sem itt! Tudja?~Boros uram mosolygott. A hárpia volt
136     3,  IX  |         vissza is kell jönni.~Boros uram semmi ellenvetést sem tett,
137     3,  IX  |           egyet inni az útra.~Boros uram először hozzányúlt; hanem
138     3,  XI  |        Gondolja csak el, tekintetes uram, micsoda irtózatos dolog
139     3,  XI  |        beszélték a megyei pandúrok, uram – felelt Popák nagy készséggel. –
140     3,  XI  |          vonított.~– Ezt még eddig, uram, bizony senki sem tudja.~
141     3,  XI  |                Én bizony nem tudom, uram, mert én még sohasem gyilkoltam
142     3,  XII |       közbevágott:~– Ah, tekintetes uram, csak nem hiszi ön, hogy
143     3,  XII |       Fenyéryt és megfogta kezét.~– Uram, én azt mondtam önnek, hogyha
144     3,  XIV |             nevem… Az én nevem… Óh, Uram Istenem, ki mondja meg,
145     3,  XIV |       rámutatott márvány ujjával.~– Uram, ön tudja, miért öltem meg
146     3,  XIV |         alispán lábához.~– Irgalom, uram! Irgalom, kegyelem! Vitessék
147     3,  XV  |            ellenükbe állítani.~– De uram, nem Krénfy a gyilkos, hanem