bold = Main text
     Rész,  fezejet                                          grey = Comment text

6001     3,  XIII |              Dobokynét nagyon érdekli ez a Krénfy-féle per. Valahányszor
6002     3,  XIII |                 maradhat, mindig ráviszi a beszédet. Az alispán nem
6003     3,  XIII |            beszél hivatalos állapotokról a törvényszéken kívül, legkevésbé
6004     3,  XIII |             természetes dolog. – Ő tehát a Krénfy-pert viszont ismét
6005     3,  XIII |             vidám anekdotával elégíti ki a szép hölgy kíváncsiságát.~
6006     3,  XIII |           szelíden –, mit érdekelheti ez a rút tárgy kegyedet? Ez az
6007     3,  XIII |               lopott, csalt és gyilkolt. A nemezis keze végre utolérte.
6008     3,  XIII |                ez esetnek.~– Óh, én csak a szegény nőt sajnálom – szólt
6009     3,  XIII |               hogy ő árulta el férjét?~– A szegény nő köszönje meg,
6010     3,  XIII |              hogy saját fejét kihúzhatja a hurokból. A bűntudat egy
6011     3,  XIII |             fejét kihúzhatja a hurokból. A bűntudat egy része őt is
6012     3,  XIII |                megbocsásson ön, az mégis a legnagyobb kínzások egyike,
6013     3,  XIII |             milyen prózaian veszi ön fel a dolgot – szólt Dobokyné
6014     3,  XIII |                   s neheztelve könyökölt a pamlag túlsó karjára. Az
6015     3,  XIII |                Dobokyné új tárgyra vigye a beszélgetést, vette a kalapját,
6016     3,  XIII |              vigye a beszélgetést, vette a kalapját, búcsút vett és
6017     3,  XIII |                  hozta neki elő Dobokyné a Krénfy-pert.~Az alispán
6018     3,  XIII |                  dolog. Most már nemcsak a mendemonda-körökben beszélnek
6019     3,  XIII |              tudnak kérni. Lippay inkább a hosszabb úthoz folyamodott.~
6020     3,  XIII |                 úthoz folyamodott.~Pedig a háromszori hirdetés időközeiben
6021     3,  XIII |                  nem is gyaníthatnak.~És a boldog szerelmesek rendesen
6022     3,  XIII |                osztályrészül, mint ennek a jó táblabírónak, és aki
6023     3,  XIII |          könnyített volna fájdalmain.~Ez a kérges külsejű, szilárd
6024     3,  XIII |             bírta, tudott türelmes lenni a nő gyöngesége iránt, s elfogadta
6025     3,  XIII |                 amiket jól ismert. És ez a valódi gyöngédség. Az ábrándos
6026     3,  XIII |             angyalnak nevezi kedvesét, s a mesevilág erényeibe öltözteti
6027     3,  XIII |               szerelemből – szerelemért.~A kihirdetés közötti napok
6028     3,  XIII |                 most, mint leánykorában. A nők menyasszony korukban
6029     3,  XIII |             szeme is kiválaszthatja őket a többi nők közül. Lippayt
6030     3,  XIII |              embernek is lehete nevezni…~A csigalábú idő lejárta lassan
6031     3,  XIII |             csigalábú idő lejárta lassan a maga mérföldeit, csak egy
6032     3,  XIII |              csak egy nap volt még hátra a mennyegző kitűzött határideje
6033     3,  XIII |                 köntösét akkor hozta meg a szabó; a szép delnő a felpróbálás
6034     3,  XIII |                 akkor hozta meg a szabó; a szép delnő a felpróbálás
6035     3,  XIII |                meg a szabó; a szép delnő a felpróbálás nagy életkérdésével
6036     3,  XIII |              nézve veszélyes volna, mint a vőlegényre. E tekintet gerjedelmét
6037     3,  XIII |                tekintet gerjedelmét csak a bírhatás reménye engesztelheti
6038     3,  XIII |               leszek-e? – kérdé Dobokyné a legigézőbb mosollyal gyönyörittas
6039     3,  XIII |                   Nem tudja, hogy még ma a magam asszonya vagyok.~Lippay
6040     3,  XIII |            Lippay mosolyogva csókolá meg a nő kezét, s tréfásan monda:~–
6041     3,  XIII |                   s tréfásan monda:~– Ma a maga asszonya, holnap pedig
6042     3,  XIII |                bizonyosan, hogy ön azzal a mosolygó, nyájas képpel
6043     3,  XIII |                  mosolygó, nyájas képpel a legkönyörtelenebb zsarnok.~
6044     3,  XIII |                nagyot sóhajtva tekintett a tükörbe, mint aki arra gondol,
6045     3,  XIII |                  ide kegyedhez, hogy ami a kegyed jövőjére nézve nagyon
6046     3,  XIII |              könnyelmű mosollyal tekinte a neki nyújtott iratra.~–
6047     3,  XIII |                 maga mellé menyasszonyát a kerevetre, s komolyan iparkodott
6048     3,  XIII |                    Tudom, kedvesem, hogy a házasság csupán szívek dolga,
6049     3,  XIII |          házasság csupán szívek dolga, s a vagyon kérdése mellékes
6050     3,  XIII |                 kérdése mellékes ügy, de a becsületes ember, mikor
6051     3,  XIII |                kaptál.~És azzal átölelte a férfi vállát a csábító hölgy,
6052     3,  XIII |                  átölelte a férfi vállát a csábító hölgy, és forró
6053     3,  XIII |              annak arcához szorítá, hogy a komoly férfi szemeibe az
6054     3,  XIII |         letörölve. – Engem megbántana ön a legcsekélyebb menyasszonyi
6055     3,  XIII |                kegyed Krénfyre gondol…~– A név mindegy. Én csak egy
6056     3,  XIII |               Csak ne halállal, ne ezzel a soha meg nem javítható ítélettel.
6057     3,  XIII |                 nem Krénfy bűnhődése, én a halálbüntetés ellen beszélek.
6058     3,  XIII |               ellen beszélek. Olvasta ön a hírlapokban, mily szívreható
6059     3,  XIII |                ezt, ne fertőztesd be ezt a kezet az ember vérével,
6060     3,  XIII |              kezet az ember vérével, ezt a szép fehér kezet, melyen
6061     3,  XIII |                És ezt mondva, odaszorítá a delnő ajkaihoz és meleg
6062     3,  XIII |         gyöngéden simogatva kezeivel azt a kedves, azt az imádott kezet…~
6063     3,  XIII |                úton, azt is elítélem, de a földi legmagasabb kegyelmet
6064     3,  XIII |                 alispán odahajolt hozzá; a delnő eltaszítá őt magától.~–
6065     3,  XIII |                 ki görcsös vonaglásaiban a pamlagról leesőfélben volt.~–
6066     3,  XIII |                    Távozzék ön! – rebegé a delnő, visszautasítva vőlegénye
6067     3,  XIII |             festői alakzatban rogyott le a szőnyegre. Lippay szót fogadott,
6068     3,  XIII |             Lippay szót fogadott, kiment a szobából, felöltötte, télikabátját
6069     3,  XIII |                 eltávozott. Még csak azt a fáradságot sem vette magának,
6070     3,  XIII |                  sem vette magának, hogy a szobalányt tudósítsa róla,
6071     3,  XIII |         miszerint úrnője odabenn fekszik a padlaton elájulva.~Gondolta,
6072     3,  XIII |                   Régi szerelmen nem fog a rozsda…?”~…De a régi jellemen
6073     3,  XIII |                  nem fog a rozsda…?”~…De a régi jellemen sem!…~
6074     3,  XIV  |                  alispánnak, ha ítéletét a törvényfolyam végéig elhalasztja.~
6075     3,  XIV  |                  heti időért: csak azért a néhány napért, amire oly
6076     3,  XIV  |                  mozgásba volt már hozva a gazdag gonosztevő megszabadítására,
6077     3,  XIV  |                  lehet hosszú útra vinni a pert, melynek tekervényeibe
6078     3,  XIV  |           közvádló, s talán akkor dől el a per sorsa, midőn a vádlott
6079     3,  XIV  |                dől el a per sorsa, midőn a vádlott rég sírja férgeinek
6080     3,  XIV  |                  nem fogja másodszor azt a hibát elkövetni, hogy mikor
6081     3,  XIV  |               adja ki. Kereshetik azután a jó táblabírák, ha egyszer
6082     3,  XIV  |                jó táblabírák, ha egyszer a vasúton ül.~Lenczné sokat
6083     3,  XIV  |                   őt nőül venné, s többé a nő bizonyítványa nem volna
6084     3,  XIV  |         bizonyítványa nem volna érvényes a férj ellen. Az eseményeket
6085     3,  XIV  |                ha idő van nyerve!~Lippay a törvényfolyam legelső napján
6086     3,  XIV  |                  pert vevé elő. Néhányan a törvényszék tagja közül
6087     3,  XIV  |              minden szava Krénfynek, ami a gyilkosság estéjén történt,
6088     3,  XIV  |                nyomra rá lőn bizonyítva. A kandalló rejtekéből, mit
6089     3,  XIV  |             dühében elárult, előkerültek a méregüvegcsék, miknek tartalmából
6090     3,  XIV  |               semmi oka azokat elkéretni a gróftól, mert azon estén
6091     3,  XIV  |                 Betegségét csak hazudta. A németországi gyógyszerész,
6092     3,  XIV  |               kezei által mérgezteté meg a grófot, ami bűnét még borzasztóbb
6093     3,  XIV  |      apagyilkossággal vádolta ő maga azt a leányt, kit oly átkozottul
6094     3,  XIV  |             megszabadulna ily gonosztevő a törvény kezéből, mi tartaná
6095     3,  XIV  |            gátolná az éhező embert, hogy a legelsőt, kinél magát erősebbnek
6096     3,  XIV  |           erősebbnek tartja, meg ne ölje a húsáért, a véréért, a rajta
6097     3,  XIV  |                   meg ne ölje a húsáért, a véréért, a rajta levő takaróért?~      ~
6098     3,  XIV  |               ölje a húsáért, a véréért, a rajta levő takaróért?~      ~
6099     3,  XIV  |             rajta levő takaróért?~      ~A feszület ki van téve az
6100     3,  XIV  |                 ki van téve az asztalra; a komoly férfiak ott ülnek
6101     3,  XIV  |                  ihlete. Sorba felhívják a tanúkat; szembesítik a vádlottal,
6102     3,  XIV  |         felhívják a tanúkat; szembesítik a vádlottal, felolvassák kölcsönös
6103     3,  XIV  |           szerint és igazán szólottak-e.~A vádlott reszketve ül egy
6104     3,  XIV  |                nem bírják. Oly esdve néz a tanúkra egyenként, úgy nyújtja
6105     3,  XIV  |                 kezei, nagyot csörrentve a lánccal, mikor az eltávozó
6106     3,  XIV  |                 iparkodott bebonyolítani a világos kérdéseket, amiket
6107     3,  XIV  |              szépen lefejtett róla, mint a selyemhernyóról a fonálgubót,
6108     3,  XIV  |                   mint a selyemhernyóról a fonálgubót, hogy nem maradt
6109     3,  XIV  |               nem maradt ott egyéb, mint a mozdulatlan, mezetlen báb.~
6110     3,  XIV  |                lépteit, saját kéziratát.~A törvényszéknek ekkor még
6111     3,  XIV  |              mondá Lippaynak, hogy ettől a jelenettől előre borzad.
6112     3,  XIV  |           jelenettől előre borzad. Annak a nőnek a lelkében egy idő
6113     3,  XIV  |              előre borzad. Annak a nőnek a lelkében egy idő óta valami
6114     3,  XIV  |               valami zavar mutatkozik. Ő a legrosszabbtól félti a grófnőt.~
6115     3,  XIV  |                 Ő a legrosszabbtól félti a grófnőt.~Azonban meg kelle
6116     3,  XIV  |             Azonban meg kelle történnie. A törvénytevés nem udvarias
6117     3,  XIV  |         törvénytevés nem udvarias munka.~A mellékajtók szétnyíltak,
6118     3,  XIV  |                egy halovány hölgy lépett a terembe; fekete öltöny,
6119     3,  XIV  |                fekete öltöny, fehér arc, a bánat színe mind a kettő.
6120     3,  XIV  |                  arc, a bánat színe mind a kettő. Nagy, mélyen sötét
6121     3,  XIV  |                 öntudatlanul néznek elé: a hölgy csak lép előre, mint
6122     3,  XIV  |                ezeket az urakat, kik itt a zöld asztal körül ülnek,
6123     3,  XIV  |                  asztal körül ülnek, nem a vádlottat láncokkal kezein,
6124     3,  XIV  |          vádlottat láncokkal kezein, sem a poroszlókat az ajtók előtt
6125     3,  XIV  |              eléje megy, s megállítja őt a terem közepén:~– Maradjon
6126     3,  XIV  |                őt és kéri, hogy feleljen a bírák kérdéseire.~A delnő
6127     3,  XIV  |             feleljen a bírák kérdéseire.~A delnő rendbe szedi magát,
6128     3,  XIV  |                van. Felelhet.~Az alispán a forma szerinti kérdést intézi
6129     3,  XIV  |          Brenóczy Maróth Cynthia grófnő?~A leány siet tagadólag inteni
6130     3,  XIV  |                  Cynthia felnyitá azokat a nagy telehold szemeket,
6131     3,  XIV  |                Már egyszer hallottam ezt a kérdést; akkor azt feleltem
6132     3,  XIV  |           meggyilkoltam. Ugyebár: ez itt a törvényszék és én a törvényszék
6133     3,  XIV  |                  itt a törvényszék és én a törvényszék előtt állok?
6134     3,  XIV  |               ismerem őket. Én tartottam a kanalat, egy-két cseppet
6135     3,  XIV  |                  az egyikből – egy-kettő a másikból – egy-kettő a harmadikból;
6136     3,  XIV  |         egy-kettő a másikból – egy-kettő a harmadikból; huh! milyen
6137     3,  XIV  |       harmadikból; huh! milyen arca volt a halálnak. Én magam, én magam
6138     3,  XIV  |             miért öltem meg az atyámat?…~A komoly táblabírák borzadva
6139     3,  XIV  |               szemeit vadul járatá végig a termen, egyik arcról a másikra.~
6140     3,  XIV  |             végig a termen, egyik arcról a másikra.~Végre meglelte
6141     3,  XIV  |               eltávozott, s kinek kezein a reszketéstől zizeregtek
6142     3,  XIV  |                  reszketéstől zizeregtek a láncszemek.~Cynthia hirtelen
6143     3,  XIV  |                 mondja ki. Ön tudja jól. A bírák kérdezik…~Krénfy a
6144     3,  XIV  |                 A bírák kérdezik…~Krénfy a kétségbeesés ordításával
6145     3,  XIV  |                 el e nőt innen. Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra,
6146     3,  XIV  |            Dobjanak a tömlöcre, vigyenek a vérpadra, csak ezzel ne
6147     3,  XIV  |                  veszve!~Az alispán inte a poroszlóknak, hogy emeljék
6148     3,  XIV  |                  lehetett onnan eltépni.~A kérlelhetlen bíró odaállítá
6149     3,  XIV  |           kérlelhetlen bíró odaállítá őt a sápadt nővel szembe, s kegyetlen,
6150     3,  XIV  |                  Feleljen ön. Melyik itt a gyilkos; az-e, vagy ön?~
6151     3,  XIV  |             gyilkos; az-e, vagy ön?~Mint a végső ítélet mennydörgésszavára,
6152     3,  XIV  |                 feje lecsuklott mellére. A poroszlók egy eszméletlen
6153     3,  XIV  |           engedte magát tovahurcoltatni.~A grófnő összetett kezekkel
6154     3,  XIV  |               állt ott, és már elfeledte a jelenet közötti összefüggést.~
6155     3,  XIV  |                 Előtte egy ősz ember ült a bírák sorában, valami vén
6156     3,  XIV  |            Fenyéry könnyezve tért vissza a terembe.~– Ha e nőnek még
6157     3,  XIV  |                 neki is joga van belépni a terembe. Okvetlenül szólni
6158     3,  XIV  |               halálé.~Az alispán átvette a levelet, csak hogy lerázhassa
6159     3,  XIV  |         lerázhassa ez alkalmatlan embert a nyakáról.~– De olvasd el
6160     3,  XIV  |                   Lippay azt is megtette a kedvéért, hogy feltöré a
6161     3,  XIV  |                 a kedvéért, hogy feltöré a levelet, s átfutotta azt.~
6162     3,  XIV  |                  ezalatt.~E sorok voltak a levélbe írva:~„Ha ön ma
6163     3,  XIV  |                 ujjáról, s odanyújtá azt a küldöttnek.~– Tessék. –
6164     3,  XIV  |                   Tessék. – Most térjünk a dologra.~Náci bácsi hüledezve
6165     3,  XIV  |            Azután bezáratták az ajtókat, a bírákon kívül mindenki eltávozott;
6166     3,  XIV  |                 nagy pecsétes levél volt a kezében.~Mondták neki, hogy
6167     3,  XIV  |                  bemenni nem lehet, mert a törvényszék éppen ítéletet
6168     3,  XIV  |                az őrökkel, s dörömbözött a bezárt ajtón.~Néhány perc
6169     3,  XIV  |               rohant inkább, mint lépett a terembe.~– Uraim! Parancsolatot
6170     3,  XIV  |                  ki van mondva; Istennél a kegyelem és az ő fölkentjénél.~
6171     3,  XIV  |           fölkentjénél.~Azzal kettétörte a pálcát, s maga elé veté
6172     3,  XIV  |                 monda, hogy meghallhaták a szomszéd termekben is.~–
6173     3,  XIV  |                 szomszéd termekben is.~– A törvény előtt nincsenek
6174     3,  XIV  |                 nincsenek hatalmas urak; a gazdag vétkest az a pallos
6175     3,  XIV  |                urak; a gazdag vétkest az a pallos sújtja, ami az útonállót.
6176     3,  XIV  |                az útonállót. Mi ítéltünk a bűnös felett, s nyugodtan
6177     3,  XIV  |                  hogy megítéltessünk.~És a törvényszék tagjai mindnyájan
6178     3,  XIV  |                   t.~Az alispán rányomta a pecsétet az okiratra.~Azt
6179     3,  XIV  |                   Azt az erős szívet sem a pénz ördöge, sem a szerelem
6180     3,  XIV  |            szívet sem a pénz ördöge, sem a szerelem angyala, sem a
6181     3,  XIV  |                  a szerelem angyala, sem a félelem minden rémképei
6182     3,  XV   |                                  XV. AMI A HOMLOKRA VAN ÍRVA…~Van egy
6183     3,  XV   |              könnyeden mondanak ki, mint a legközönyösebb hírmondást,
6184     3,  XV   |              család érdekelt tagja, azon a sötét úton kezd járni, melynek
6185     3,  XV   |                 járni, melynek megőrülés a neve.~Irtózatos!~Kimondani
6186     3,  XV   |                 még most csendesen megül a templomban, tisztes öreg
6187     3,  XV   |               nógatja, hogy kacagjon fel a legájtatosabb szónoklat
6188     3,  XV   |                szónoklat közepett, s azt a tisztes agg embert ott maga
6189     3,  XV   |             mellett ragadja torkon azzal a kézzel, melynek ereje ellenállhatatlan.~
6190     3,  XV   |          ellenállhatatlan.~És mindez már a homlokra van írva.~Hiába
6191     3,  XV   |              gonosz, átkozott szellem ez a megőrülés, mely eleinte
6192     3,  XV   |                és újra megnő, és körmeit a lélekbe vájja, és karját
6193     3,  XV   |                 lélekbe vájja, és karját a szív körül fonja, hogy nem
6194     3,  XV   |              eszmét, azon szókat, amiket a lélek úgy szeretne nem hallani,
6195     3,  XV   |             káromolja magában az Istent.~A másiknak azt, hogy számláljon
6196     3,  XV   |                  rettenjen meg, ha éppen a tizenhármasnál megszólítják.~
6197     3,  XV   |             tizenhármasnál megszólítják.~A megcsalt menyasszonynak
6198     3,  XV   |                neki; aggódó családapának a szűk napokat, a kikerülhetlen
6199     3,  XV   |             családapának a szűk napokat, a kikerülhetlen éhhalált,
6200     3,  XV   |                  kikerülhetlen éhhalált, a költőnek hanyatló erejét,
6201     3,  XV   |              bukását; búvárkodó tudósnak a megtörhetlen paradoxont…~
6202     3,  XV   |           szegény, letört Cynthiáéra.~Ez a rút démon is nagyobb gyönyörrel
6203     3,  XV   |                  hordozá, sokat tehetett a leány idegzetére.~A sokévi
6204     3,  XV   |             tehetett a leány idegzetére.~A sokévi feszült aggodalom,
6205     3,  XV   |          nyájasságtól meg nem indítható.~A Maróton töltött éj határozatai
6206     3,  XV   |            erőről tesz tanúságot, melyet a természet pazar kézzel ruháza
6207     3,  XV   |                  Sokáig járt azután azon a keskeny úton, mely vezet
6208     3,  XV   |               messze elvezet, néha egész a csendes sírig. E keskeny
6209     3,  XV   |                  sírig. E keskeny ösvény a búskomolyság. Csak egy érintés,
6210     3,  XV   |            érintés, csak egy botlás kell a járónak még, és azután leszédül;
6211     3,  XV   |                ott szemei előtt… ez volt a lejtő a keskeny útról!~Ez
6212     3,  XV   |            szemei előtt… ez volt a lejtő a keskeny útról!~Ez esemény
6213     3,  XV   |              tudta azt lelkéből elverni.~A törvényszék előtt kiállt
6214     3,  XV   |                környezetének köszönheti. A kedves, jólelkű Irén napfényes
6215     3,  XV   |            ősszel sem vitte be családját a városba, hogy ismerős látogatók
6216     3,  XV   |               zavarja e figyelmet.~Hanem a legutolsó kihallgatás után,
6217     3,  XV   |               felőle vitatkozni.~Ő abból a különös szempontból vette
6218     3,  XV   |            különös szempontból vette fel a dolgot, hogy a bíráknak
6219     3,  XV   |                 vette fel a dolgot, hogy a bíráknak egyáltalában nincs
6220     3,  XV   |                 nem Krénfy, hanem ő adta a mérget tulajdon kezével
6221     3,  XV   |                  mérget tulajdon kezével a grófnak; tehát egyedül ő
6222     3,  XV   |            éjszakán át sugdosta neki ezt a szózatot füleibe amaz elűzhetlen
6223     3,  XV   |              tárgyról; kétségbeejté vele a szelíd Irént, s vitatkozott
6224     3,  XV   |      vigasztalásul hitte elmondani, hogy a hatalmas gonosztevő minden
6225     3,  XV   |            orvoslatot hoztak volna haza. A magas kancellária nemcsak
6226     3,  XV   |                 meg nem rótta Lippayt és a törvényszéket azon vakmerő
6227     3,  XV   |            nemsokára végre fog hajtatni.~A közlékeny asszonyság még
6228     3,  XV   |                 nem bír megmaradni azzal a gondolattal, miszerint egy
6229     3,  XV   |                   hogy semmit sem tudnak a szép ajándékok felől, mikkel
6230     3,  XV   |                  akkor Dobokyné megbánta a dolgot s nagylelkű akart
6231     3,  XV   |                betűig tudott mindent, mi a levélben volt írva (mert
6232     3,  XV   |              levélben volt írva (mert az a posta díja, hogy elébb ő
6233     3,  XV   |                  hogy elébb ő olvassa el a levelet), hüledezve kérte
6234     3,  XV   |                írja, hogy ő kész feledni a történteket, s nagylelkű
6235     3,  XV   |                Lippay nagyon megköszönte a szívességet, s a levél hátuljára
6236     3,  XV   |             megköszönte a szívességet, s a levél hátuljára azt írta „
6237     3,  XV   |          különben nem vitte volna vissza a levelet Dobokynénak, aki
6238     3,  XV   |                 akkor egy szót sem szólt a mendemondákhoz; hanem, amint
6239     3,  XV   |             mendemondákhoz; hanem, amint a beszédes asszonyság eltávozott,
6240     3,  XV   |                 semmi nyoma sem látszott a derék úr arcán, ismét jókedvű,
6241     3,  XV   |                  olyasmi történik, amire a cigány azt mondta, hogy
6242     3,  XV   |                   Cynthia visszahátrált. A háborgó kedélyeket semmi
6243     3,  XV   |          állítani.~– De uram, nem Krénfy a gyilkos, hanem én vagyok
6244     3,  XV   |            Tulajdon magam adtam atyámnak a mérget.~Lippay jól tudta
6245     3,  XV   |               jól tudta olvasni azt, ami a homlokra volt írva.~Meg
6246     3,  XV   |                     Ha szigorúan vesszük a dolgot, legközelebb áll
6247     3,  XV   |                  dolgot, legközelebb áll a bűntényhez a kalán, mely
6248     3,  XV   |             legközelebb áll a bűntényhez a kalán, mely a mérget nyújtotta;
6249     3,  XV   |                 bűntényhez a kalán, mely a mérget nyújtotta; az pedig
6250     3,  XV   |                azt kérdezte: „Melyik már a rosszabb, a puska-e, vagy
6251     3,  XV   |                   Melyik már a rosszabb, a puska-e, vagy a golyóbis?”~
6252     3,  XV   |                rosszabb, a puska-e, vagy a golyóbis?”~Cynthia elnevette
6253     3,  XV   |              hagyta vitatkozásra kerülni a kérdést, szüntelen adomázott,
6254     3,  XV   |                  végül egészen felderíté a hölgy búskomorságát; azt
6255     3,  XV   |                hitetve el vele, hogy még a kérdéses per sokáig el fog
6256     3,  XV   |                  Midőn Lippay eltávozott a háztól, Irén a kerten keresztül
6257     3,  XV   |                eltávozott a háztól, Irén a kerten keresztül kísérte
6258     3,  XV   |                időre pesti állomását. Ez a derék hölgy két hét alatt
6259     3,  XVI  |                                     XVI. A TALÁLKOZÁS NAPJA~Az engedett
6260     3,  XVI  |                év elmúlt.~Pontosan, mint a kiszabott halál, ott volt
6261     3,  XVI  |               halál, ott volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti
6262     3,  XVI  |          Róbertet szintúgy ismerék, mint a grófot, jöttek vele felkért
6263     3,  XVI  |            tanúképpen. Már korán reggel, a legelső vonatnál ott várakoztak
6264     3,  XVI  |                   Akkor nem érkezett az.~A pályafőnél egy szobát nyitottak
6265     3,  XVI  |               vagy nem.~Az egyik igenlé, a másik tagadta a kérdést:
6266     3,  XVI  |                  igenlé, a másik tagadta a kérdést: fogadtak rá. Illés
6267     3,  XVI  |                  Róbert szavának áll, és a kitűzött helyre megérkezik.~
6268     3,  XVI  |      pisztolyaikat, és kisétálnak együtt a közeli erdőbe. Illés néhány
6269     3,  XVI  |           mutatványul le fog lövöldözni.~A segédek kimérik az álláspontokat,
6270     3,  XVI  |                 álláspontokat, megtöltik a pisztolyokat mindnyájuk
6271     3,  XVI  |                  mindnyájuk szeme előtt.~A vívók helyeikre állnak,
6272     3,  XVI  |                  ekkor el fogja hajítani a pisztolyt kezéből.~„No,
6273     3,  XVI  |                pezsgők durrogása mellett a legközelebbi vendéglőben
6274     3,  XVI  |               néztek minden kilépőt, aki a kocsikat elhagyta, mintha
6275     3,  XVI  |             elhagyta, mintha ők volnának a titkosrendőrség ügynökei;
6276     3,  XVI  |           asszonyok.”~Illés halvány volt a dühtől, ha arra gondolt,
6277     3,  XVI  |                  egy vonatot vártak még; a pályafő igazgatója biztosítá
6278     3,  XVI  |               Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul sétált
6279     3,  XVI  |             nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre jött
6280     3,  XVI  |                  az éjszakában; hangzott a dübörgés, sziszegés, mi
6281     3,  XVI  |               néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda a pályafő
6282     3,  XVI  |                 állt a tüsszögő érccsoda a pályafő előtt, s a rövid
6283     3,  XVI  |              érccsoda a pályafő előtt, s a rövid időköz alatt hirtelen
6284     3,  XVI  |           bontakoztak alá minden ízeiből a támolygó utasok, beburkolva,
6285     3,  XVI  |                   felpakolva, és siettek a kivilágított terem felé.~
6286     3,  XVI  |                messziről nem hordá magán a látható különbség jeleit,
6287     3,  XVI  |     hasonlíthatott Róberthez, annak mind a legmakacsabb vizsgálaton
6288     3,  XVI  |                 utolsó utas is elhaladt. A vonat ismét fütyült, dörömbölt
6289     3,  XVI  |              szanaszét, mintha nem hinne a sötét éjszakának, s még
6290     3,  XVI  |                 dühtől remegve lépett be a szobába, hol társai vártak
6291     3,  XVI  |                 sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász lépett a
6292     3,  XVI  |                  a vasúti hordász lépett a szobába, s Brenóczy Illés
6293     3,  XVI  |              Társai bámulva látták, hogy a sorok olvasása közben mint
6294     3,  XVI  |                  változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb,
6295     3,  XVI  |              Azzal odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy olvassa fel
6296     3,  XVI  |                 találkozhatni többé. Azt a fél évet, melyet ön nekem
6297     3,  XVI  |                 fordítottam. Megcáfoltam a rágalmakat, miket nevemre
6298     3,  XVI  |              nevemre költének; megrontám a hamis kötelezvényeket, mikkel
6299     3,  XVI  |            néhány nap van még csak hátra a kitűzött időből, s én minden
6300     3,  XVI  |        védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött helyen rám várakozik,
6301     3,  XVI  |                 akkor én már végrehajtám a munkát, melyért össze kellett
6302     3,  XVI  |                 saját maga irányozná rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét
6303     3,  XVI  |          pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos lehet felőle,
6304     3,  XVI  |                   Róbert”.~Illés ezalatt a másik levelet olvasta át.
6305     3,  XVI  |                Ezt Fenyéry írta, tudatva a gróffal a kettős szomorú
6306     3,  XVI  |                  írta, tudatva a gróffal a kettős szomorú hírt és rokona
6307     3,  XVI  |                végakaratát, mely szerint a levelet Brenóczy Illésnek
6308     3,  XVI  |                levelet Brenóczy Illésnek a kitűzött helyre kívánta
6309     3,  XVI  |                  És Brenóczy Illés gróf, a hideg, szívtagadó férfi,
6310     3,  XVII |                                     XVI. A TALÁLKOZÁS NAPJA~Az engedett
6311     3,  XVII |                év elmúlt.~Pontosan, mint a kiszabott halál, ott volt
6312     3,  XVII |               halál, ott volt Illés gróf a Bayonne és Párizs közötti
6313     3,  XVII |          Róbertet szintúgy ismerék, mint a grófot, jöttek vele felkért
6314     3,  XVII |            tanúképpen. Már korán reggel, a legelső vonatnál ott várakoztak
6315     3,  XVII |                   Akkor nem érkezett az.~A pályafőnél egy szobát nyitottak
6316     3,  XVII |               vagy nem.~Az egyik igenlé, a másik tagadta a kérdést:
6317     3,  XVII |                  igenlé, a másik tagadta a kérdést: fogadtak rá. Illés
6318     3,  XVII |                  Róbert szavának áll, és a kitűzött helyre megérkezik.~
6319     3,  XVII |      pisztolyaikat, és kisétálnak együtt a közeli erdőbe. Illés néhány
6320     3,  XVII |           mutatványul le fog lövöldözni.~A segédek kimérik az álláspontokat,
6321     3,  XVII |                 álláspontokat, megtöltik a pisztolyokat mindnyájuk
6322     3,  XVII |                  mindnyájuk szeme előtt.~A vívók helyeikre állnak,
6323     3,  XVII |                  ekkor el fogja hajítani a pisztolyt kezéből.~„No,
6324     3,  XVII |                pezsgők durrogása mellett a legközelebbi vendéglőben
6325     3,  XVII |               néztek minden kilépőt, aki a kocsikat elhagyta, mintha
6326     3,  XVII |             elhagyta, mintha ők volnának a titkosrendőrség ügynökei;
6327     3,  XVII |           asszonyok.”~Illés halvány volt a dühtől, ha arra gondolt,
6328     3,  XVII |                  egy vonatot vártak még; a pályafő igazgatója biztosítá
6329     3,  XVII |               Illés nem várhatta azt már a szobában, nyugtalanul sétált
6330     3,  XVII |             nyugtalanul sétált alá s fel a pálya mentében.~Végre jött
6331     3,  XVII |                  az éjszakában; hangzott a dübörgés, sziszegés, mi
6332     3,  XVII |               néhány perc múlva ott állt a tüsszögő érccsoda a pályafő
6333     3,  XVII |                 állt a tüsszögő érccsoda a pályafő előtt, s a rövid
6334     3,  XVII |              érccsoda a pályafő előtt, s a rövid időköz alatt hirtelen
6335     3,  XVII |           bontakoztak alá minden ízeiből a támolygó utasok, beburkolva,
6336     3,  XVII |                   felpakolva, és siettek a kivilágított terem felé.~
6337     3,  XVII |                messziről nem hordá magán a látható különbség jeleit,
6338     3,  XVII |     hasonlíthatott Róberthez, annak mind a legmakacsabb vizsgálaton
6339     3,  XVII |                 utolsó utas is elhaladt. A vonat ismét fütyült, dörömbölt
6340     3,  XVII |              szanaszét, mintha nem hinne a sötét éjszakának, s még
6341     3,  XVII |                 dühtől remegve lépett be a szobába, hol társai vártak
6342     3,  XVII |                 sírt bele.~E pillanatban a vasúti hordász lépett a
6343     3,  XVII |                  a vasúti hordász lépett a szobába, s Brenóczy Illés
6344     3,  XVII |              Társai bámulva látták, hogy a sorok olvasása közben mint
6345     3,  XVII |                  változott át lassanként a gróf arca, mindig szelídebb,
6346     3,  XVII |              Azzal odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy olvassa fel
6347     3,  XVII |                 találkozhatni többé. Azt a fél évet, melyet ön nekem
6348     3,  XVII |                 fordítottam. Megcáfoltam a rágalmakat, miket nevemre
6349     3,  XVII |              nevemre költének; megrontám a hamis kötelezvényeket, mikkel
6350     3,  XVII |            néhány nap van még csak hátra a kitűzött időből, s én minden
6351     3,  XVII |        védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött helyen rám várakozik,
6352     3,  XVII |                 akkor én már végrehajtám a munkát, melyért össze kellett
6353     3,  XVII |                 saját maga irányozná rám a pisztolyt. Lője ön ki fegyverét
6354     3,  XVII |          pisztolyt. Lője ön ki fegyverét a légbe; bizonyos lehet felőle,
6355     3,  XVII |                   Róbert”.~Illés ezalatt a másik levelet olvasta át.
6356     3,  XVII |                Ezt Fenyéry írta, tudatva a gróffal a kettős szomorú
6357     3,  XVII |                  írta, tudatva a gróffal a kettős szomorú hírt és rokona
6358     3,  XVII |                végakaratát, mely szerint a levelet Brenóczy Illésnek
6359     3,  XVII |                levelet Brenóczy Illésnek a kitűzött helyre kívánta
6360     3,  XVII |                  És Brenóczy Illés gróf, a hideg, szívtagadó férfi,
6361     3,  XVIII|               TEMETETLEN HALOTT~Egyik év a másik után haladt; a világ
6362     3,  XVIII|                  év a másik után haladt; a világ folytatta a maga regényeit,
6363     3,  XVIII|                haladt; a világ folytatta a maga regényeit, ezeket a
6364     3,  XVIII|                 a maga regényeit, ezeket a csodálatos regényeket, amiknek
6365     3,  XVIII|               kihal belőle, ez bevégezte a maga fejezetét, a többiek
6366     3,  XVIII|              bevégezte a maga fejezetét, a többiek folytatják. És hátha
6367     3,  XVIII|                  délceg legény megkezdik a regényt, boldog anya, boldog
6368     3,  XVIII|               sírboltok néma kísértetei. A sors, ez a minden költők
6369     3,  XVIII|              néma kísértetei. A sors, ez a minden költők nagymestere,
6370     3,  XVIII|           sajnálják-e azokat, avagy nem.~A fenyéri és tarnócfalvi kastélyok
6371     3,  XVIII|             zengnek vissza, csarnokaikat a legkedvesebb zene élénkíti:
6372     3,  XVIII|                  okos, finom tekintetét. A két uradalmat egy hosszú,
6373     3,  XVIII|                az úri vendégek hintói, s a jókedvű pór szekerei, mintha
6374     3,  XVIII|                vásárra járnának egyiktől a másikhoz. Az egész környék,
6375     3,  XVIII|                  Alig órányira innen áll a brenóci urak kastélya, némán,
6376     3,  XVIII|                ablakredőnyök leeresztve; a falakról hullani kezd már
6377     3,  XVIII|                falakról hullani kezd már a vakolat, s tarkán mutatja
6378     3,  XVIII|                vakolat, s tarkán mutatja a különböző színt, amikkel
6379     3,  XVIII|            egyre-másra befestették. Ahol a tetőzetet egyszer megbontá
6380     3,  XVIII|               tetőzetet egyszer megbontá a vihar, úgy maradt az, s
6381     3,  XVIII|                  vihar, úgy maradt az, s a lecsavart viharforgókat
6382     3,  XVIII|                  utait széltében benőtte a fű, a vén faunusok ott a
6383     3,  XVIII|                  széltében benőtte a fű, a vén faunusok ott a ligetben,
6384     3,  XVIII|                 a fű, a vén faunusok ott a ligetben, töredezett cserépkarjaikkal
6385     3,  XVIII|            rosszul tudják magukat védeni a természet ellen, mely vissza
6386     3,  XVIII|               vissza látszik kérni tőlük a földet, melyből vétettek,
6387     3,  XVIII|               vállaikat behúzta mohával. A kutakról elvesztek a húzók,
6388     3,  XVIII|            mohával. A kutakról elvesztek a húzók, nincs rájuk szüksége
6389     3,  XVIII|                 rájuk szüksége senkinek, a nagy kocsiszínek üresen
6390     3,  XVIII|             kocsiszínek üresen tátongnak a kastéllyal szemben, s egy
6391     3,  XVIII|                  semmi dolga, sóhajtalan a ház… Egy régi élet jár vége
6392     3,  XVIII|                 régi élet jár vége felé.~A fenyéri víg társaságok zajában
6393     3,  XVIII|                 csodaszép hölgyet, kinél a világ minden szobrásza sem
6394     3,  XVIII|                az, mint egy szép szobor. A hölgy oly szép, oly nyájas,
6395     3,  XVIII|        műveltségű, gazdagsága felülmúlja a környék legnagyobb uraiét;
6396     3,  XVIII|                   aki legelőször hallja.~A Brenóczy nagy család utolsó
6397     3,  XVIII|                  utolsó hervatag virága, a kiszenvedett Cynthia. Ne
6398     3,  XVIII|            higgyetek e piros arcszínnek, a beszélő ajkaknak, meghalt
6399     3,  XVIII|                is kívánhatna több örömet a világon, mint amennyivel
6400     3,  XVIII|                  oly hűn bizonyítják ezt a boldogságot. Az ember azt
6401     3,  XVIII|     boldogságának okait, akkor fut végig a hideg a hallgató tagjain;
6402     3,  XVIII|                  akkor fut végig a hideg a hallgató tagjain; szegény
6403     3,  XVIII|                Mindenki előtt úgy beszél a gyermekekről, mint lelke
6404     3,  XVIII|                 tanítgatja olvasni, írni a nagyobbakat, beszélni a
6405     3,  XVIII|                  a nagyobbakat, beszélni a kisebbet; ringatja és dalol
6406     3,  XVIII|           Fenyéry szavát nem hallaná, ha a jó Leonora nem vitatkoznék
6407     3,  XVIII|        vitatkoznék vele, lelki betegsége a leggyötrőbb fokra fejlődhetnék.
6408     3,  XVIII|                 eljőnek az őszi napok, s a késői verőfény, mely a dérfestette
6409     3,  XVIII|                 s a késői verőfény, mely a dérfestette erdőket megaranyozza,
6410     3,  XVIII|             hagyják őt magára Fenyéryék. A jó Irén odaviszi hozzá gyermekeit,
6411     3,  XVIII|                  amiket e szegény rabok, a nők, találtak fel idejük
6412     3,  XVIII| tenyérvonalzatokból, kártyavetésből.~Ah, a bölcs filozóf nő oly erőszakot
6413     3,  XVIII|                foglalni, és mikor azután a jó Leonora összevissza jövendöl
6414     3,  XVIII|            vitatkozik néha, hogy Leonora a zöld fákat hol jónak, hol
6415     3,  XVIII|               tudja azt magyarázni, hogy a felhőkkel és nappal való
6416     3,  XVIII|                  még Lippay is szaporítá a mulatságot azzal, hogy Leonorával
6417     3,  XVIII|            rendén való dolognak találta. A véletlen pedig úgy akará,
6418     3,  XVIII|                   hogy mindjárt legfelül a szív király a szív delnő
6419     3,  XVIII|          mindjárt legfelül a szív király a szív delnő mellé került.
6420     3,  XVIII|             delnő mellé került. Akik ezt a nemes tudományt értik, tudni
6421     3,  XVIII|                tudja, hogy bír-e azokkal a tulajdonságokkal, amik egy
6422     3,  XVIII|               nem próbálta, mint az oláh a hegedülést.~Cynthia azt
6423     3,  XVIII|           tenyerét – hogy nézze ki abból a tisztelt delnő jó avagy
6424     3,  XVIII|                  kis nejét átölelve állt a furcsa, tréfás jelenet mellett,
6425     3,  XVIII|                 dodonai mondataira.~– Ez a vonal itt a gyűrűujj alatt
6426     3,  XVIII|             mondataira.~– Ez a vonal itt a gyűrűujj alatt a hűség vonala,
6427     3,  XVIII|               vonal itt a gyűrűujj alatt a hűség vonala, ez mély és
6428     3,  XVIII|           határozott, ez jó; ellenben ez a hüvelyk mellett lefelé a
6429     3,  XVIII|                 a hüvelyk mellett lefelé a makacsság és önfejűség vonala,
6430     3,  XVIII|                ki van fejlődve; emez itt a mutatóujj felé futó, sok
6431     3,  XVIII|                 annyi szép tulajdont tud a kezemen felfedezni: akkor
6432     3,  XVIII|                  Leonora nyakába. Ah, ez a nap nagyon sok örömet szerzett
6433     3,  XVIII|                úr, egy-egy méltóságos úr a régi jó nevek közül elhal,
6434     3,  XVIII|                lehet gondolkozni utána!…~A sok között egyszer az is
6435     3,  XVIII|               hallik, hogy Maróth Illés, a brenóci grófok között a
6436     3,  XVIII|                  a brenóci grófok között a legutolsó, hazatért ősei
6437     3,  XVIII|            honába meghalni.~Csapjátok be a könyvet: a Brenóczy család
6438     3,  XVIII|                  Csapjátok be a könyvet: a Brenóczy család bevégezte