1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6438
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
2501 2, V | miránk.~– Ismeri kend talán a szülőit?~– Hogyne. A vén
2502 2, V | talán a szülőit?~– Hogyne. A vén Simkó az, akinek háza
2503 2, V | adjon egy krajcárt annak a gyermeknek, aztán menjünk.~
2504 2, V | azonban ehelyett felvette a gyermeket az ölébe, s nagy
2505 2, V | azután nem kell neki elmenni a világba.~A csavargó botjára
2506 2, V | neki elmenni a világba.~A csavargó botjára támaszkodva
2507 2, V | mintha nem tetszenék neki ez a munka.~– Siessünk, barátom! –
2508 2, V | barátom! – szólt Cynthia, s a morogva közeledő szelindek
2509 2, V | közeledő szelindek kényszeríté a csavargót előremenni, mindenütt
2510 2, V | szemei zöldes-veres fényben.~A csavargó félig magában,
2511 2, V | elkészülnék én, csak azt a gyereket ne vette volna
2512 2, V | ember nyomaiba, egyedül a gyermekkel volt elfoglalva,
2513 2, V | azt ápolá, vigasztalta, a gyermek utóbb aprózott sírással
2514 2, V | ölében.~– Nem lesz nehéz az a gyerek? – szólt egyszer
2515 2, V | gyerek? – szólt egyszer a csavargó, hátrafordulva. –
2516 2, V | Csitt! Alszik – monda a hölgy, és még lépni sem
2517 2, V | azelőtt, nehogy fölébressze.~A hold nemsokára újra kiszabadult
2518 2, V | nemsokára újra kiszabadult a felhők közül, s Cynthia
2519 2, V | látszék az utat. Jól emlékezék a szénégető tanyára balról,
2520 2, V | attól nem messze kell lenni a leégett háznak. Mint valami
2521 2, V | nagy vár romja tűnt elő a fák közül az éjszaka optikai
2522 2, V | optikai csalásában.~– Itt van a ház – szólt a csavargó. –
2523 2, V | Itt van a ház – szólt a csavargó. – Tegyük le azt
2524 2, V | csavargó. – Tegyük le azt a porontyot, innen hazatalál.~
2525 2, V | felelt neki, hanem egyenesen a háznak tartott, belépett
2526 2, V | háznak tartott, belépett a be sem reteszelt ajtón;
2527 2, V | be sem reteszelt ajtón; a kutya odafeküdt a küszöbön
2528 2, V | ajtón; a kutya odafeküdt a küszöbön keresztül.~A csavargó
2529 2, V | odafeküdt a küszöbön keresztül.~A csavargó az ablakhoz ment,
2530 2, V | ablakhoz ment, onnan nézett be a szobába.~A tűzhelyen néhány
2531 2, V | onnan nézett be a szobába.~A tűzhelyen néhány hasáb fa
2532 2, V | fa égett, az világítá be a kis szűk szobát; a hányt-vetett
2533 2, V | világítá be a kis szűk szobát; a hányt-vetett deszkákon keresztül
2534 2, V | hányt-vetett deszkákon keresztül a hold odasütött egy ágyra,
2535 2, V | női alak feküdt, vénebb a nyomor, mint az idő miatt,
2536 2, V | feküdt hanyatt, hátával a falnak támaszkodva s két
2537 2, V | melegebbje legyen.~– Tietek ez a gyermek? – kérdé a grófnő
2538 2, V | Tietek ez a gyermek? – kérdé a grófnő a rábámuló pór szülőktől. –
2539 2, V | gyermek? – kérdé a grófnő a rábámuló pór szülőktől. –
2540 2, V | csináljunk? – szólt siránk hangon a pór, a nő csak nyögni tudott
2541 2, V | szólt siránk hangon a pór, a nő csak nyögni tudott már –
2542 2, V | minket is kiűznek innen a házból, adósság, porció
2543 2, V | porció miatt, bár egyenesen a temetőbe mennénk innen.
2544 2, V | fekvőhelyünkben. Nem, mint a haldokló kutyát, kihúznak
2545 2, V | haldokló kutyát, kihúznak a sövény mellől az árokba.~–
2546 2, V | teszik. Ez az új úr ott a kastélyban nemigen számlálja
2547 2, V | megborzadt.~– Mennyi az a tartozás, amiért el akarják
2548 2, V | amiért el akarják venni a házatokat?~– Száz forint –
2549 2, V | Száz forint – nyögött a pór, mintha oly súlyos volna
2550 2, V | forintot értett, pedig azon a vidéken még most is váltóban
2551 2, V | váltóban számítanak.~– Hát a gazdaság rendbehozása mennyibe
2552 2, V | megbírni, nem.~Cynthia kivette a keblébe tett tárcát, s a
2553 2, V | a keblébe tett tárcát, s a benne volt kétszáz pengőt
2554 2, V | volt kétszáz pengőt odaadta a férfinak.~– A gyermekre
2555 2, V | pengőt odaadta a férfinak.~– A gyermekre gondot viseljetek.
2556 2, V | áldjon.~Azzal sietve kijött a házból.~A szegény család
2557 2, V | sietve kijött a házból.~A szegény család örömsikoltása
2558 2, V | örömsikoltása kihangzott utána, a beteg anya egész a küszöbig
2559 2, V | utána, a beteg anya egész a küszöbig vonszolta magát
2560 2, V | már hangot adni nem bírt; a férfi csak ezt rebegé: –
2561 2, V | tudott hová lenni azzal a sok pénzzel.~Cynthia most
2562 2, V | akarna szabadulni, vezetője a háta mögött maradt, a nagy
2563 2, V | vezetője a háta mögött maradt, a nagy komondor meg amellett.~
2564 2, V | nagy komondor meg amellett.~A csavargó egyre csóválta
2565 2, V | csavargó egyre csóválta a fejét s dörmögött, hol magához,
2566 2, V | dörmögött, hol magához, hol a gyanakodó kutyához beszélve;
2567 2, V | már öklében sem tartotta a görcsös botot, hanem hóna
2568 2, V | ember vagyok én… Fölvette a gyereket, és odaadta nekik
2569 2, V | gyereket, és odaadta nekik a pénzét… Hm, hm… Jó szelindek,
2570 2, V | ölném azt meg, nem te, aki a te kisasszonyodat bántani
2571 2, V | merné!… Ki hinne el ilyet a mai világban, ha nem látta
2572 2, V | bevárja.~– Sietős dolga van a kisasszonynak? – kérdé a
2573 2, V | a kisasszonynak? – kérdé a csavargó, most már sokkal
2574 2, V | jó öreg, ugye? – viszonza a delnő, s maga mellett hagyta
2575 2, V | delnő, s maga mellett hagyta a vént ballagni. – Lassabban
2576 2, V | az öreg bujdosót, s bár a komondor mindig kettőjök
2577 2, V | beszélgetett vele; belehozta a beszédbe, elmondatta vele
2578 2, V | életét, elhagyatott voltát. A vénember sok-sok dolgot
2579 2, V | miket az ítélőbíró előtt és a gyóntató atyának ki nem
2580 2, V | atyának ki nem vallott soha.~A hölgy nem pirongatá, nem
2581 2, V | nehezebb volt, mint amiket a törvény mért valaha rá,
2582 2, V | Ezalatt mindig közelebb jöttek a brenóci vár fekete tornyai,
2583 2, V | keresztül régóta láthatók voltak a holdvilágos tájon. Cynthia
2584 2, V | figyelmes szemei észrevették a gyertyafényt, mely még most
2585 2, V | mely még most is világít a kastélyban. Tehát Krénfy
2586 2, V | Tehát Krénfy még ébren van. A gyertyafény majd az egyik,
2587 2, V | gyertyafény majd az egyik, majd a másik ablakot világítja
2588 2, V | Krénfy most vizsgálja sorba a szobákat. Végre megállapodik
2589 2, V | messziről is ismeri azt a szobát. Az erkélyterem az.
2590 2, V | szélében megállítá kísérőjét a grófnő.~– Ne jöjjön tovább,
2591 2, V | innen odatalálok magam is. A járást ismerem.~A csavargó
2592 2, V | magam is. A járást ismerem.~A csavargó leült egy nagy
2593 2, V | mondta, hogy várni fog, míg a kisasszony visszatér. Bár
2594 2, V | nap volt. Reggeltől estig a méltóságos urak mulattatásával
2595 2, V | kihúzott víziállat érez a nem neki rendeltetett légkörben;
2596 2, V | légkörben; azután, hogy a grófok eltávoztak, még be
2597 2, V | eltávoztak, még be kelle számolni a cselédséggel, nehogy egy
2598 2, V | findzsafülekért, s azután meg a porcelán- és edényárus biztosával
2599 2, V | leszedetni és azokat mind a számukra rendeltetett deszkaládákba
2600 2, V | tévedt-e valami igaz jószág a sok idegen vagyon közé.~
2601 2, V | minden ajtót egyenként, amint a kastélybeli zaj, lárma,
2602 2, V | szállni meg mellének azt a részét, ahol a poéták állítása
2603 2, V | mellének azt a részét, ahol a poéták állítása szerint
2604 2, V | poéták állítása szerint a szívnek kellene lenni. Kezdte
2605 2, V | Kezdte érezni, hogy ez a kastély sokkal üresebb ma,
2606 2, V | üresebb ma, mint volt azelőtt. A szobák között is kezdett
2607 2, V | nem oly kívánatos, mint a másik. Azt hitte, hogy azokat
2608 2, V | Azt hitte, hogy azokat a lábnyomokat is észrevehette
2609 2, V | lábnyomokat is észrevehette a tükörsima parketten, amik
2610 2, V | magában, hogy mikor ezeket a tündérpiciny lábnyomokat
2611 2, V | találjon reájuk. Itt állt, ezen a helyen ült, ezen az ablakon
2612 2, V | nem vesztett-e el valamit a csodálatos hölgy nála, nem
2613 2, V | elejtenek – ez semmit, semmit.~A zongoraterembe, hol annyi
2614 2, V | mert az be volt zárva. A kulcsát a grófnő vitte el
2615 2, V | be volt zárva. A kulcsát a grófnő vitte el magával,
2616 2, V | visszaküldeni. Lakatost pedig a városból kelle hozatni,
2617 2, V | képzelődött, vagy álmodta ezt a hangot.~Most egyet fordult
2618 2, V | hangot.~Most egyet fordult a kulcs a zárban.~Krénfy első
2619 2, V | Most egyet fordult a kulcs a zárban.~Krénfy első gondolatja
2620 2, V | hirtelen lekapva pisztolyait a falról, elkiáltá magát:~–
2621 2, V | akar? Én lövök!~És mind a két pisztolyt az ajtónak
2622 2, V | pisztolyt az ajtónak szegezte.~A kulcs másodszor is elfordult,
2623 2, V | elfordult, az ajtó feltárult, s a két pisztoly nyílása előtt
2624 2, V | halvány volt és reszketett, a hideg veríték ragyogott
2625 2, V | nyugodtan, szelíden nézett rá.~A férfi a rémülettől és csodálkozástól
2626 2, V | szelíden nézett rá.~A férfi a rémülettől és csodálkozástól
2627 2, V | annyi is eszébe, hogy azokat a pisztolyokat mégsem kellene
2628 2, V | mégsem kellene olyan sokáig a grófnéra szegezve tartani,
2629 2, V | tartani, hanem elhajítani a szegletbe.~Cynthia nem várta
2630 2, V | szegletbe.~Cynthia nem várta a megszólítást, nem várta,
2631 2, V | jövök. Egy rövid szóra.~– A grófnő! – hebegé Krénfy. –
2632 2, V | kapott Strasbourgból; azt a levelet ön elég gondatlan
2633 2, V | Most tudja meg ön ennek a következését. Azt a levelet
2634 2, V | ennek a következését. Azt a levelet egy ember írta önnek,
2635 2, V | és ismét nem kényszeríti a megverekedésre, amíg csak
2636 2, V | Illés ez ember ellen tör; ez a férfi nekem gyermekkori
2637 2, V | eszme őt fölmelegíté. Ezek a szavak közel hozták, lealázták
2638 2, V | hozták, lealázták hozzá ezt a büszke grófnét, aki most
2639 2, V | esd. Egy botlás azt szerzi a nőnek, hogy egyszerre mindazok
2640 2, V | nem hiába okoz főfájást a brenóci grófoknak. Megismerkedett
2641 2, V | deli korhellyel, azt persze a grófok megugratták; most
2642 2, V | összeg mindössze sem sok, a tárgy megéri az áldozatot.
2643 2, V | asztaláról, meggyújtotta a gyertyánál, s levetve magát
2644 2, V | gyertyánál, s levetve magát a pamlagra a grófnő mellé,
2645 2, V | levetve magát a pamlagra a grófnő mellé, elkezde fesztelenül
2646 2, V | érzi magát helyzetében.~Óh, a grófnőnek e percben egészen
2647 2, V | érzelmei, gondolatai, hogysem a durva figyelmetlenséget
2648 2, V | pillantása elfeledteti velem ezt a tilalmat.~Cynthia most is
2649 2, V | ezer frank. Azonfelül még a perköltségek és a szükséges
2650 2, V | Azonfelül még a perköltségek és a szükséges útiköltség, hogy
2651 2, V | nagyon ki vagyok költekezve, a méltóságos grófoknak nagy
2652 2, V | vagyok azt előteremteni a föld alól is.~Cynthia nem
2653 2, V | köszönet és hálálkodás helyett a száraz szerződési térre
2654 2, V | száraz szerződési térre vitte a kérdést.~– Én e szívességet
2655 2, V | biztosíték nélkül elfogadni. A brenóci grófok minden jószágaikat
2656 2, V | alkuszom. Ő nem tartozott a brenóci nagy urak közé,
2657 2, V | sokat szenvedett nő volt, ki a legegyszerűbb sírkő alatt
2658 2, V | legegyszerűbb sírkő alatt nyugszik, a legcsöndesebb kertben, csak
2659 2, V | néhány lépésnyire attól a háztól, ahol annyit szenvedett.
2660 2, V | ahol annyit szenvedett. Ezt a házat, ezt a kertet, ezt
2661 2, V | szenvedett. Ezt a házat, ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba
2662 2, V | házat, ezt a kertet, ezt a sírt én zálogba adom önnek.
2663 2, V | sokkszerűen megbűvölve érzé magát a különös nő által, annyiféle
2664 2, V | szenvelgéssel, s letette szájából a szivart, mert az nem illett
2665 2, V | szivart, mert az nem illett a nemeslelkűség kifejezéséhez. –
2666 2, V | Strasbourgba indul, hogy azt a párbajt folytassa, melynek
2667 2, V | kellemetlenséget elhárít.~A lehető kellemetlenségek
2668 2, V | szabadon bocsátani siessen, s a fennmaradó összeget kézbesítve
2669 2, V | tollat.~Krénfy úr odahúzta a grófnő elé íróasztalát,
2670 2, V | grófnő elé íróasztalát, azzal a kis réz démonnal tintatartója
2671 2, V | nem volt tréfadolog ezeket a finom, rózsáshegyű gyöngéd
2672 2, V | elnézni, mint simulnak végig a papíron, hajszálnál vékonyabb
2673 2, V | elnézni, mint kísérik ezek a nagy fekete szemekre zárt
2674 2, V | hosszú selyempillák ezeket a mikroszkopikus betűket,
2675 2, V | rebegik utána néha ezek a piros, élveteg ajkak reszketeg
2676 2, V | ajkak reszketeg rándulással a leírt szót… Krénfy úr három
2677 2, V | amidőn így szemközt ülve a grófnővel, rajta felejté
2678 2, V | rajta felejté szemeit.~A levél készen volt. Krénfy
2679 2, V | készen volt. Krénfy úr átadta a váltót, Cynthia összehajtotta
2680 2, V | váltót, Cynthia összehajtotta a levelet, s egy finom kis
2681 2, V | úr saját kezével írta rá a címet.~– És most írjuk meg
2682 2, V | címet.~– És most írjuk meg a záloglevelet. Mondja ön,
2683 2, V | Krénfy úr, és hozzáfogott a záloglevél írásához, de
2684 2, V | igazodott ki belőle; azok a száraz, hivatalos műszavak
2685 2, V | vagyok!” vagy földhöz csapni a tollat és nem írni semmit.~–
2686 2, V | sokáig mereszti rá szemeit, s a toll hegyét rágja.~– Igen –
2687 2, V | felelt az, s úgy reszketett a keze, midőn a grófnőnek
2688 2, V | reszketett a keze, midőn a grófnőnek átadta az írást.~
2689 2, V | és nyugalommal aláírta a nevét.~Mikor Krénfy úr e
2690 2, V | gróf pisztolyaival, nem a pokol valamennyi bűnhődésével.
2691 2, V | Mit tesz ön? – kiálta föl a grófnő, s egyszerre rátekinte
2692 2, V | grófnő, s egyszerre rátekinte a férfira.~Egy pillanat elég
2693 2, V | Egy pillanat elég volt a grófnőnek az indulatzavart
2694 2, V | biztos, szilárd kézzel ráírta a keletet és saját nevét,
2695 2, V | saját nevét, azután felvette a kettéhasított iratot, s
2696 2, V | kettéhasított iratot, s azt a fehér lappal együtt Krénfy
2697 2, V | kinek úgy tetszék, hogy a grófnő vállain keresztül
2698 2, V | keresztül nézi az írását.~A férfi sietett az írással,
2699 2, V | írással, nem törődött most a betűk szépségével, nem a
2700 2, V | a betűk szépségével, nem a helyesírással, csak mentül
2701 2, V | úgy tetszék neki, hogy a delnő forró lehelete minden
2702 2, V | ugyanazt másolja-e le. Az a kis rézördög úgy látszott
2703 2, V | lábaival verni az ütenyt a rossz gondolatokhoz.~Az
2704 2, V | Egy hosszú gondolatjel a végére.~– Készen van, kisasszony! –
2705 2, V | kisasszony! – szólt rekedten a férfi, s lázongó kebellel
2706 2, V | lázongó kebellel ugrott fel a székről.~És íme – a grófnő
2707 2, V | fel a székről.~És íme – a grófnő nem volt sehol.~Krénfy
2708 2, V | Senki sem volt rajta kívül a teremben.~Végigsimítá kezével
2709 2, V | homlokát. Keze hideg volt, mint a jég és homloka forró, mint
2710 2, V | jég és homloka forró, mint a tűz. Azt képzelé néhány
2711 2, V | ott fekszik az asztalán, a grófnő saját aláírásával.
2712 2, V | perc előtt itt állt ő még, a toll még nedves, mellyel
2713 2, V | Minden ajtó zárva volt, csak a zongorateremhez vezető volt
2714 2, V | egyikben sem talált senkit; a harmadikba lépett és az
2715 2, V | arcról. Ha mindjárt egyenesen a kárhozatra kellene is azzal
2716 2, V | kellene is azzal mennie. A hölgynek itt kell valahol
2717 2, V | elráncigált helyeikből. A legapróbb bútort megnézte
2718 2, V | megnézte minden oldalról, a legkisebb fiókokat kinyitogatá,
2719 2, V | legkisebb fiókokat kinyitogatá, a szőnyegeket letépte. Sehol
2720 2, V | ablakokat kinyitogatá, kinézett a holdvilágos éjszakába. Olyan
2721 2, V | olyan néma volt minden. A hűs éjszakai levegő égő
2722 2, V | arcába csapott kívülről. A fák susogásán kívül semmi
2723 2, V | susogásán kívül semmi nesz; még a kutyák sem ugatnak. Itt
2724 2, V | egyszerre jutott eszébe – talán a hűs éji lég hozta azt –,
2725 2, V | kell lenni e szobákból.~Ez a gondolat egyúttal meg is
2726 2, V | midőn alszik!~Elkezdte a falakat kopogtatni. Sehol
2727 2, V | Sehol sem talált ürességet a szőnyegek alatt. Talán a
2728 2, V | a szőnyegek alatt. Talán a padlat négyszögei félremozdíthatók?
2729 2, V | négyszögei félremozdíthatók? A teríték szőnyegein semmi
2730 2, V | rögtön lesüllyed, s miután a rajta állót a földszintre
2731 2, V | s miután a rajta állót a földszintre leszállította,
2732 2, V | nyomására ismét felemelkedik.~A hideg veríték csorgott homlokáról
2733 2, V | fényébe.~Az éji őr künn a kastély előtt vontatott
2734 2, V | óra kettő!~Dicsértessék a teremtő!”~Éjfél után két
2735 2, V | Cynthia grófnő elhagyta a brenóci kastélyt. Az ismeretes
2736 2, V | mely szorosan odaillett a bástyák alját szegélyező
2737 2, V | figyelmesen másolta egyik iratot a másikról, Cynthia használta
2738 2, V | másikról, Cynthia használta a percet, s nesztelenül el
2739 2, V | szavakat írta, akkor ő már a várkertben volt, hová a
2740 2, V | a várkertben volt, hová a hosszú bástya vezetett,
2741 2, V | hosszú bástya vezetett, azon a szűk, sötét rejtekúton,
2742 2, V | nem járt emberi nyom. Most a tekervényes angolkerten
2743 2, V | szélében kísérőjét elhagyá.~A nagy komondort, midőn idejött,
2744 2, V | tenni. Annyi volt neki azt a vékony foulard kendőt elszakítani,
2745 2, V | attól tartott, hogy egész a házig találja őt kísérni
2746 2, V | jóakaratú pártfogója, s a házi ebek zajt ütnek miatta.
2747 2, V | csendesen kell neki lenni, csak a farkát csóválta, míg Cynthia
2748 2, V | csóválta, míg Cynthia eloldá a fától.~Azután futott előre
2749 2, V | hogy mármost siessünk!~A vén csavargó ott várt az
2750 2, V | az erdőszélen Cynthiára. A legszélső fákig előre mert
2751 2, V | szükségem van önre. Ennek a levélnek holnap reggel a
2752 2, V | a levélnek holnap reggel a legelső postaállomáson kell
2753 2, V | másért. Tegye el előlem azt a ragyogó portékát. Valamit
2754 2, V | volt értékes tárgy. Hanem a postára mindenesetre pénz
2755 2, V | kell. Evégett odanyújtá a csavargónak zománcos portmonnaie-ját,
2756 2, V | ércpénzt szokta tartani.~A csavargó kivett belőle egy
2757 2, V | húszast.~– Ennyi elég lesz a postára. – A többit visszaadta.~–
2758 2, V | Ennyi elég lesz a postára. – A többit visszaadta.~– Óh,
2759 2, V | Óh, nem lesz elég – monda a grófnő –, a levél igen messze
2760 2, V | elég – monda a grófnő –, a levél igen messze megy.~
2761 2, V | irányban indult sebes léptekkel a maróti útra.~A csavargó
2762 2, V | léptekkel a maróti útra.~A csavargó egy darab ideig
2763 2, V | ott, azután utánasietett a delnőnek.~Cynthia észrevette,
2764 2, V | baj érné. Még majd ezekre a szegény emberekre hárulna
2765 2, V | szegény emberekre hárulna a gyanú, akiknek pénzét adta.~–
2766 2, V | Óh, ez nem baj. Csak a levéllel siessen. Én nem
2767 2, V | valami holddal járó tünemény.~A vén csavargó fejcsóválva
2768 2, V | ismétlő zsebórája, midőn a feje fölötti szobában valami
2769 2, V | Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~– Igen, atyám.~– Mit
2770 2, V | indulnunk.~– Úgy? Tudom – szólt a gróf s nagyot ásított, mint
2771 2, V | nagyot ásított, mint ahogy a közönséges emberek szoktak,
2772 2, V | gondolá magában, hogy akinek a pipereváltoztatás még az
2773 2, V | nemigen lehetnek veszélyesek a szív sebei.~– Hogyan aludt
2774 2, V | Pontban négy órakor előálltak a hintók, az ég kezdett már
2775 2, V | ég kezdett már szürkülni; a hold közel volt a láthatárhoz,
2776 2, V | szürkülni; a hold közel volt a láthatárhoz, és fénye nem
2777 2, V | is elkísérte odáig. Óh, a gróf nem fél a kísértetektől.
2778 2, V | odáig. Óh, a gróf nem fél a kísértetektől. Akik már
2779 2, V | várta, egyszerűen odatérdelt a fűbe, megcsókolá a követ
2780 2, V | odatérdelt a fűbe, megcsókolá a követ és susogá:~– Köszönöm
2781 2, V | Azután még egyszer megcsókolá a sírkövet, és felkelt, karját
2782 2, V | őt udvariasan felvezeté a hintókig és gondolá magában,
2783 2, V | után is ad jó tanácsokat a leányának.~Ott felsegíté
2784 2, V | Ott felsegíté Cynthiát a hintóba, kitől könnyezve
2785 2, V | kitől könnyezve búcsúzott el a vén kulcsár feleségével,
2786 2, V | azok elbúcsúztak, odajött a hintóhoz a nagy házikutya,
2787 2, V | elbúcsúztak, odajött a hintóhoz a nagy házikutya, loboncos
2788 2, V | farkával mind összesározva a körülállókat, s hiába mondták
2789 2, V | juhoz-te!, erővel odafurakodott a hintóhoz, feltette a két
2790 2, V | odafurakodott a hintóhoz, feltette a két lábát a szőnyegre, s
2791 2, V | hintóhoz, feltette a két lábát a szőnyegre, s orrával a grófnő
2792 2, V | lábát a szőnyegre, s orrával a grófnő kezeit kereste.~A
2793 2, V | a grófnő kezeit kereste.~A grófnő úgy tett, mintha
2794 2, V | elviszem magammal! Elfér itt a lábunk alatt; nem lesz alkalmatlan.~
2795 2, V | volna neki, felsegítette a nagy medvényi komondort
2796 2, V | nagy medvényi komondort a hintóba, mely szépen meghúzta
2797 2, V | valaha valaki ilyet – dörmögé a kulcsárnéhoz a társalkodóné –,
2798 2, V | dörmögé a kulcsárnéhoz a társalkodóné –, ezt a nagy
2799 2, V | kulcsárnéhoz a társalkodóné –, ezt a nagy kegyetlen komondort
2800 2, V | magával Bécsbe? Képes lesz ott a szalonban tartani. Ilyen
2801 2, V | tudja, hogy mennyire félek a kutyáktól.~István gróf vállat
2802 2, V | vonított rá:~– Nem kell a szeszélyeinek ellenmondani…~…
2803 2, V | néhány perccel érkeztek meg a hintók a megyei székvárosba.~
2804 2, V | perccel érkeztek meg a hintók a megyei székvárosba.~Illés
2805 2, V | rögtön sietett Cynthiát a vendéglőben fölkeresni.~–
2806 2, V | idő alatt Illés grófnak a nagy komondoron gyakorolni
2807 2, V | sem tud.~Egyszerre ütötte a nyolc órát. Illés gróf abbahagyta
2808 2, V | órát. Illés gróf abbahagyta a kutyamulatságot, s testvéréhez
2809 2, V | Ahová tetszik.~– Adieu.~A postakocsi készen állt.
2810 2, V | elbúcsúzott atyjától, s a hintóba veté magát. Midőn
2811 2, V | hintóba veté magát. Midőn a fogadó előtt elhajtatott,
2812 2, V | felnézett Cynthia ablakaira. A grófnő nem állt ott; még
2813 2, VI | VI. A KIS TÜNDÉR HÁZA~A boldogult
2814 2, VI | VI. A KIS TÜNDÉR HÁZA~A boldogult Tarnóczy Mihály
2815 2, VI | Mihály életében egyike volt a legjobb gazdáknak. Jó karban
2816 2, VI | nevét mindig oly szorosan a végsorok alá írta, hogy
2817 2, VI | végsorok alá írta, hogy a benne levő hosszú betűk
2818 2, VI | betűk szárai beleolvadtak a felettük levő írásba, ilyenformán
2819 2, VI | sokszor gyűlölettel mondá, a legkeskenyebb fidibusz is
2820 2, VI | lám, hogy elesik az alma a fájától; egyetlen figyermeke,
2821 2, VI | azután sem felejtette el a nevét leírni.~Ez a jó fiú
2822 2, VI | felejtette el a nevét leírni.~Ez a jó fiú mindazon fázisokon
2823 2, VI | fázisokon keresztülment, amiket a fiatal tékozlók meg szoktak
2824 2, VI | jó szóra kiosztotta azt a legelső bolondok és semmiháziak
2825 2, VI | mindegy volt rá nézve, hogy a kapott száz forintért ezret
2826 2, VI | törődni vele. Az öreg Tarnóczy a leghiggadtabb flegmával
2827 2, VI | meg volt nyugodva abban a jövendő kilátásban, hogy
2828 2, VI | vezeti egyik üzér erre, a másik arra ökreit, lovait
2829 2, VI | Béla fia ott fog állni a kerítésen kívül egy rossz
2830 2, VI | elégültségére.~Az ember a ránézésnél fogva alig merte
2831 2, VI | halovány arc; hacsak ezek a nagy, komoly, eleven szemek
2832 2, VI | hogy azok között melyik a legutolsó végrendelete.
2833 2, VI | azután leányának, hogy ez a szép jószág, mihelyt az
2834 2, VI | kik annyiban rosszabbak a sírban lakó férgeknél, hogy
2835 2, VI | eleven embert eszik meg. A birtok, a kastély, a szép
2836 2, VI | embert eszik meg. A birtok, a kastély, a szép kertek kótyavetyére
2837 2, VI | meg. A birtok, a kastély, a szép kertek kótyavetyére
2838 2, VI | meghalt, egyik idézőlevél a másikat követte a tarnóci
2839 2, VI | idézőlevél a másikat követte a tarnóci ház kapuján, s nemsokára
2840 2, VI | alig tizenhét éves korában a tarnóci uradalomnak teljes
2841 2, VI | leány, tündéri szépséggel és a mellett szabadon rendelkezhető
2842 2, VI | nemigen maradhatott titokban a környék ifjai előtt. Az
2843 2, VI | magának pártfogót, akit a jó magyar nők ezen megtisztelő
2844 2, VI | kötöttek, mint amennyit ez a kicsi parányi tündér kiosztogatott
2845 2, VI | Franciaországban esett el a júliusi napokban, most rendes
2846 2, VI | után, elfogadja, mulattatja a vendégeket, nyáron kirándulásokat
2847 2, VI | célokra, és magasztalja a maga kedves tündérkéjét
2848 2, VI | boldogtalanok előtt.~Azután van a háznál egy Cenci kisasszony;
2849 2, VI | mindegyike mosolyog; s miután a hölgyekkel közös vágy, a
2850 2, VI | a hölgyekkel közös vágy, a gondolatnak másokkal közlése
2851 2, VI | másokkal közlése iránt, benne a legnagyobb fokra van kifejlődve,
2852 2, VI | legnagyobb fokra van kifejlődve, a szokott orgánum azonban
2853 2, VI | azonban hiányzik hozzá, emiatt a néma beszéd legfurcsább
2854 2, VI | szokta rendesen meglepni a reá figyelmezőt, minden
2855 2, VI | Hanem Irén igen komolyan, a legszívesebb tisztelettel
2856 2, VI | látogatója van Irénnek, a szép Dobokyné; igaz ugyan,
2857 2, VI | hozzájuthat, bele is szövi a beszélgetésbe azon históriai
2858 2, VI | mikor Antoniust meghódítá.~A szép Dobokyné egy sajátszerű
2859 2, VI | szenvedélyéről ismeretes a környékben.~Milyen boldog
2860 2, VI | Milyen boldog sorsuk volt a klasszikus költőknek, akikre
2861 2, VI | nézve meg volt határozva a hét főerény, a hét főbűn,
2862 2, VI | határozva a hét főerény, a hét főbűn, a hét főszenvedély;
2863 2, VI | hét főerény, a hét főbűn, a hét főszenvedély; csak embert
2864 2, VI | beleillesszenek, s készen volt a klasszikus mű, csak kommentátorok
2865 2, VI | hanem talán nem ütötte meg a klasszicitás mértékét –,
2866 2, VI | hogy erénynek nevezzük: a derék asszonyságnak a házasságszerzés
2867 2, VI | nevezzük: a derék asszonyságnak a házasságszerzés volt uralkodó
2868 2, VI | rettegés volt reá gondolni mind a házasságon kívül, mind az
2869 2, VI | és némbereknek.~S hogy ez a törekvés tisztán szenvedély
2870 2, VI | mentek széjjel. Vagy szerette a férfit, akit választott,
2871 2, VI | összeállítást, ami hasonlatos volna a kulcs nélküli lakat teóriájához!~
2872 2, VI | valahányszor megjelent a Tarnóczy-kastélyban, mindig
2873 2, VI | petto, magyarul mondva „a begyében”, azt előre lehet
2874 2, VI | azt előre lehet gondolni; a környék valamennyi fiatal
2875 2, VI | valamennyi fiatal embereinek a neveit sorra próbálta már
2876 2, VI | hozzá.~Azon az estén, hogy a három táblabíró körútját
2877 2, VI | táblabíró körútját végezve a környékben, Tarnócra mint
2878 2, VI | rosszkor jött, mert az udvar, a pajta, a pitvarok mind tele
2879 2, VI | mert az udvar, a pajta, a pitvarok mind tele voltak
2880 2, VI | éhen holt tótokkal, akikkel a háznép minden tagja rendkívül
2881 2, VI | annyit nyert vele, hogy a kezébe nyomott vagy egy
2882 2, VI | ingeket, mellényeket szabni a szegény emberek számára,
2883 2, VI | mely rendkívüli munkáktól a derék asszonyság egyre ájuldozott.~
2884 2, VI | ájuldozott.~Ha neki ezeket a nyomorult parasztokat így
2885 2, VI | nervózába esnék, őrajta még a mágneskúra sem segítene,
2886 2, VI | szerencsétlenné tenné magát.~Pedig ez a látvány mindennap szaporodott,
2887 2, VI | nemhogy fogyott volna; a szegény ínséges nép csak
2888 2, VI | alig volt már annyi helye a kastélyban, mennyin maga
2889 2, VI | elhűlt, elázott ebédhez, a nagy szolgálat miatt.~Hanem
2890 2, VI | azért Dobokyné nem hagyta el a házat, sem ideglázba nem
2891 2, VI | furcsát ne mondjon neki a derék Csejti Gazsiról, aki
2892 2, VI | lovagol. Azután következnek a féltréfás példálózások a
2893 2, VI | a féltréfás példálózások a bálban töltött kedves órákra,
2894 2, VI | ottfeledett bokrétákra, mik miatt a szegény kis leánynak egy
2895 2, VI | maradása.~Késő este végezte el a takarítást Irén, kinek ilyen
2896 2, VI | megyei hajdú vezetett odáig.~A hajdú engedelmet kért, hogy
2897 2, VI | hajdú engedelmet kért, hogy a kisasszonnyal rögtön szólhasson.
2898 2, VI | közül kiválasztotta azt a kis hatéves leánykát, öregapjával
2899 2, VI | ágyat vettetett számukra, a többieket elhelyezteté a
2900 2, VI | a többieket elhelyezteté a még üresen álló csűrben.~
2901 2, VI | csak az igazi ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába
2902 2, VI | az előszobába is behordja a koldusokat, az ember ki
2903 2, VI | idegzete, mégsem állaná ki. Ez a három némber itt a háznál,
2904 2, VI | ki. Ez a három némber itt a háznál, ez mind más, ezek
2905 2, VI | semmi érzékenység sincs, az a volt nevelőné még orvosi
2906 2, VI | oly szenzitív hölgy, mint a szép Dobokyné, képes halálra
2907 2, VI | azért mégsem szökik meg a háztól. Fülheggyel kivette
2908 2, VI | háztól. Fülheggyel kivette a hajdú beszédéből, hogy éjszakára
2909 2, VI | beszédéből, hogy éjszakára a megyei körutazó küldöttség
2910 2, VI | itt fog határozatot hozni a rögtöni teendők felől. Itt
2911 2, VI | így kellett okoskodnia: a küldöttség tagjai között
2912 2, VI | egymásba szeretnek, s azzal a regény be van fejezve.~Óh,
2913 2, VI | szabad lenni! Hát akkor a szegény Csejti Gazsi hová
2914 2, VI | nem feküdni addig, amíg a küldöttek meg nem érkeznek,
2915 2, VI | együtt és ájuldozni attól a gondolattól, hogy ennyi
2916 2, VI | ennyi vég vásznat mind maguk a háziak varrjanak fel, ingeknek
2917 2, VI | rongyos emberek számára. A küldöttség elnöke, az alispán,
2918 2, VI | viselt, s biz ő elfelejté a fiatal ügyészt a főbíró
2919 2, VI | elfelejté a fiatal ügyészt a főbíró kedvéért, s annak
2920 2, VI | beperelték, egzekválták, csak a saját harmadrésze maradt
2921 2, VI | első tekintély vált belőle a megyében.~A szép Dobokyné
2922 2, VI | vált belőle a megyében.~A szép Dobokyné nagyokat sóhajtott,
2923 2, VI | Lippay ide fog jönni, az a gondolatja támadt, ha nem
2924 2, VI | csak kísérletet sem tőn a nősülésre; nem volt legkisebb
2925 2, VI | valamit. Itt szikra van a hamu alatt.~Éjfél körül
2926 2, VI | hintók zörgése hirdeté, hogy a várt vendégek megérkeztek.
2927 2, VI | alatt lekászálódott mindenki a szekerekről, s Leonora (
2928 2, VI | szekerekről, s Leonora (ez volt a hajdani nevelőnő neve) a
2929 2, VI | a hajdani nevelőnő neve) a három táblabíró úr kíséretében
2930 2, VI | táblabíró úr kíséretében feljött a kastélyba.~Következett a
2931 2, VI | a kastélyba.~Következett a kölcsönös bemutatás. Leonora
2932 2, VI | bemutatás. Leonora elbeszélé a történteket, amiket egyszer
2933 2, VI | hogy Fenyéry és Irén, mint a két legjámborabb jellem
2934 2, VI | két legjámborabb jellem a többi között, amint megpillantják
2935 2, VI | szenvednének sokat, míg végre a szerző, ha annyi papirost
2936 2, VI | ceremoniálék nélkül. Hanem ezt a mulatságot nem köszönnék
2937 2, VI | mulatságot nem köszönnék meg a mi becsületes táblabíráink,
2938 2, VI | váltott Fenyéryvel, hanem ment a konyhába és az ebédlőbe,
2939 2, VI | konyhába és az ebédlőbe, a vacsorát elkészíteni, feltálaltatni;
2940 2, VI | nagy sietséggel megírá a bizottmánynak e napról szóló
2941 2, VI | mindenáron szerette volna a társalgást valami szentimentális
2942 2, VI | nevetett legtöbbet, pedig a jó lélek egy hangot sem
2943 2, VI | hangot sem hallott belőlük.~A friss, párolgó gulyáshús
2944 2, VI | már az asztalon volt, sőt a túrós galuskát is hozták,
2945 2, VI | folyamodni, hogy elvegye előle a kalamárist, s így kényszerítse
2946 2, VI | szemeik.~Amint Fenyéry letette a villát, rögtön megint szaladt
2947 2, VI | válogatás nem volt most a szobákban, ott kellett jegyzőkönyvét
2948 2, VI | beszélnek.~Vacsora után a delnők még egy kis ideig
2949 2, VI | kezdett, s alig bírá azt a vágyat magába visszafojtani.
2950 2, VI | mikor az ember még fiatal, a természet nagyon szigorúan
2951 2, VI | evégett hátradűlt karszékében. A keresett tárgy helyett egyre-másra
2952 2, VI | agyában, egyszer csak kiesett a toll a kezéből, s midőn
2953 2, VI | egyszer csak kiesett a toll a kezéből, s midőn Dobokyné
2954 2, VI | nem ír, odafordult hozzá, a legédesebb hangon sipogva: –
2955 2, VI | az ülő helyében elaludt, a mulatságos delnők közepett,
2956 2, VI | folytában, s ő az utolsó, aki a bálból elmegy. De elaludni
2957 2, VI | Dobokyné nem bírt magához térni a szörnyűködésből.~Még Leonora
2958 2, VI | eset által; csupán csak a kis tündér maga találta
2959 2, VI | még erre sem ébredt fel; a hölgyek eltávoztak, a cselédek
2960 2, VI | fel; a hölgyek eltávoztak, a cselédek ágyakat, pamlagokat
2961 2, VI | álmodtál, öcsém? Zabban a lovak!~A fiatal ügyész felnyitá
2962 2, VI | öcsém? Zabban a lovak!~A fiatal ügyész felnyitá szemeit,
2963 2, VI | kik?”.~Fenyérynek az volt a legnagyobb gondja, hogy
2964 2, VI | Ott pedig, amint letette a fejét, úgy elaludt. Még
2965 2, VI | nem hallá.~Még csak azt a fáradságot sem vette magának,
2966 2, VI | sem vette magának, hogy a padlásra fölnézzen s megszámlálja
2967 2, VI | fölnézzen s megszámlálja a gerendákat (amik ugyan nem
2968 2, VI | hogy azután amit azon a helyen álmodni fog, ahol
2969 2, VI | álmodni sem volt kedve.~A felettük levő szobákból
2970 2, VI | levő szobákból Dobokyné és a többi hölgyek egészséges
2971 2, VI | hangzott alá. Bizonyosan azon a lovagon kacagnak, aki jelenlétükben
2972 2, VI | találkozás Irén és Fenyéry között a Tarnóczy-kastélyban.~
2973 2, VII | VII. CRIMEN MAJORIS…~A következő nap délelőttje
2974 2, VII | foglalkozásban telt le; a küldöttek sorba kérdezték
2975 2, VII | küldöttek sorba kérdezték a nyomorult nép beszédesebbjeit.
2976 2, VII | nyomorult nép beszédesebbjeit. A szegény ember, ha nyomorúságról
2977 2, VII | nála élet-halál kérdések.~A jó urak ezt a sok, regénybe
2978 2, VII | kérdések.~A jó urak ezt a sok, regénybe nem illő hitványságot
2979 2, VII | beszédeiket, nem mondták a panaszlónak: ezt már hallottam
2980 2, VII | hivatalosan – menj vele a szolgabíróhoz, majd az elküld
2981 2, VII | szolgabíróhoz, majd az elküld a főügyészhez, az visszaküld
2982 2, VII | rendkívüli emberek ezek a mi uraink! – sóhajta fel
2983 2, VII | mi uraink! – sóhajta fel a szép Dobokyné, midőn talált
2984 2, VII | valamely helytálló személyre a háznál, akivel beszédbe
2985 2, VII | rekedtté beszélte magát, a hangját sem hallani; Lippay
2986 2, VII | megváltoztatják az embert: az idők meg a szenvedések. És ő, szegény,
2987 2, VII | ő okozta.) Ami pedig ezt a fiatal ügyészt illeti: ilyet
2988 2, VII | úgy viseli magát, mintha a vármegye házában találkoznánk
2989 2, VII | egy jó reggellel elvégzi a dolgot, s minden felelete „
2990 2, VII | semmi szellem benne, mint a németek mondják: „Ein Bild
2991 2, VII | izgatott az, hogy ennél a háznál tanácskoznak és őtet
2992 2, VII | látszott társai rosszkedvét. Az a lelketlenség, amivel a nagybirtokosok
2993 2, VII | Az a lelketlenség, amivel a nagybirtokosok egészen a
2994 2, VII | a nagybirtokosok egészen a középosztály vállaira engedék
2995 2, VII | vállaira engedék nehezülni a közínség enyhítése súlyát,
2996 2, VII | őt is nagyon leveré.~Ezen a kis Tarnócon, mely egyike
2997 2, VII | kis Tarnócon, mely egyike a legszerényebb uradalmaknak,
2998 2, VII | csoportja élősködött, kiket a végső ínség kényszeríte
2999 2, VII | házaikat és menni koldulni.~A brenóci nagy uradalom minden
3000 2, VII | égbe, mert birtok nélkül a tündérekre sem igen sokat
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6438 |