1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6438
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
3001 2, VII | sem igen sokat adnak ezen a világon.~A jó táblabírák
3002 2, VII | sokat adnak ezen a világon.~A jó táblabírák ezt megfontolták
3003 2, VII | minden ember térjen vissza a megyei járásába, ott maradjanak
3004 2, VII | járásába, ott maradjanak együtt a szolgabírók által lakott
3005 2, VII | kik utasítva lesznek, hogy a szegénység számára addig
3006 2, VII | gondoskodjanak. Útieleséget a ház úrnőjétől kap mindenki
3007 2, VII | kap mindenki hazáig, mit a megye fog annak megtéríteni.
3008 2, VII | majd gondoskodni fognak a megye tisztviselői és nemes
3009 2, VII | tisztviselői és nemes urai, hogy a szegény jobbágyság rögtöni
3010 2, VII | maga is megneheztelt ezért a határozatért. Hát csak azért
3011 2, VII | Hát csak azért jöttek ide a táblabíró urak, hogy őt
3012 2, VII | táblabíró urak, hogy őt ettől a gyönyörűségtől megfosszák?
3013 2, VII | megfosszák? Mi szükség ezeket a szegény embereket innen
3014 2, VII | Kinek van arra gondja, ha ő a vetőmagot is kiosztja közöttük,
3015 2, VII | megengesztelni azzal, hogy a beteg százéves öreget, a
3016 2, VII | a beteg százéves öreget, a kis Marinával együtt, nála
3017 2, VII | valahogy mégis kibékült.~A táblabírák azután előfogatokat
3018 2, VII | öregbíró, esküdtek segítettek a csoportokat rendezni, s
3019 2, VII | délután öt órára útban voltak a megvigasztalt csoportok,
3020 2, VII | megvigasztalt csoportok, ki-ki a megyei járása felé.~A kis
3021 2, VII | ki-ki a megyei járása felé.~A kis tündérkének el kellett
3022 2, VII | útbaigazítva, ülhettek le a vendég urak az ebédhez,
3023 2, VII | alkalommal Fenyéry ismét elkésett a jegyzőkönyvírással, s akkor
3024 2, VII | elvégzé, ami dolga volt a késével és villájával, s
3025 2, VII | villájával, s nem várva be a csemegéket és sülteket,
3026 2, VII | fogva, neki sietve kell a székvárosba menni.~Leonora
3027 2, VII | Leonora tartóztatni akarta, de a két táblabíró úr helyeslé
3028 2, VII | két táblabíró úr helyeslé a sietést, csak hadd menjen,
3029 2, VII | férfiak! Mintha nem volna a hölgyek kedve mindennél
3030 2, VII | mindennél fontosabb ügy a nap alatt.~Fenyéry bizony
3031 2, VII | aligha vette magának azt a figyelmes fáradságot, hogy
3032 2, VII | külön elbúcsúzott volna a jelen volt hölgyektől; azon
3033 2, VII | azon időben szokás volt a házi hölgyeknek kezet is
3034 2, VII | csípős élccel „jó éjt” kívánt a távozónak, mit az vagy nem
3035 2, VII | mert el sem mosolyodott rá.~A másik két úr az ebédet végezve,
3036 2, VII | fognak ismét találkozni.~A hátramaradt hölgyek pedig
3037 2, VII | nem találkoztak, mint ez a három táblabíró; de akik
3038 2, VII | előhozhatni Csejti Gazsi érdemeit.~A kis tündérke hallgatott
3039 2, VII | abból nem lehetett kitudni a véleményét; ennek ellenkezőjét
3040 2, VII | száj- és kézmozdulatokkal a legcsodálatosabb gunyoros
3041 2, VII | megjegyzésekkel halmozá a tollfaragó, ásítozó, jegyzőkönyvíró,
3042 2, VII | szeretne kicsukni az ajtón. Ah, a Csejti Gazsi! Ez már egészen
3043 2, VII | Gazsi volt őnála az, mikor a két kezével mutatta, hogy
3044 2, VII | két kezével mutatta, hogy a bajusza felfelé van pödörve,
3045 2, VII | bajusza felfelé van pödörve, s a szemeit szokatlanul felnyitotta
3046 2, VII | szokatlanul felnyitotta hozzá, s a szájával nagyot fútt.)~ ~
3047 2, VII | asztala tele volt hírlapokkal. A lapszerkesztők akkor is
3048 2, VII | akkor is ismerték már azt a frázist, miszerint az „irodalom
3049 2, VII | miszerint az „irodalom pártolása a legnemesebb hazafiúi kötelesség!”,
3050 2, VII | kötelesség!”, és eszerint a jó hazafiak és honleányok
3051 2, VII | írogatta oda maga, hogy a boldog szerző azt gondolja,
3052 2, VII | Budapesti Híradó. Ennek a borítékját sem volt szokás
3053 2, VII | felszakítani. Átellenben a Pesti Hírlap, melyet legelőször
3054 2, VII | éppen így írta volna azt.~A szép Dobokyné a pamlagon
3055 2, VII | volna azt.~A szép Dobokyné a pamlagon heverve forgatja
3056 2, VII | pamlagon heverve forgatja a divatlapokat, ez az ő szakmája.
3057 2, VII | szokták érdekelni. Aztán a novellákat is elolvassa.
3058 2, VII | Péter; – mindegyik szép. A legújabb lapokat különös
3059 2, VII | érdekkel tépegeti fel. Restelli a papírvágó zománcos késecskét
3060 2, VII | az ujjaival szeldeli fel a lapokat, amitől azok aztán
3061 2, VII | aztán úgy néznek ki, mint a szebasztopoli redán. A derék
3062 2, VII | mint a szebasztopoli redán. A derék Csejti Gazsi verseket
3063 2, VII | ki fogja azokat adni. Ez a legcélszerűbb út szerelmes
3064 2, VII | Divatlapban, Honderűben a versek között. Semmi sincs.
3065 2, VII | munkáival töltik meg ezek a szerkesztők a lapjaikat;
3066 2, VII | töltik meg ezek a szerkesztők a lapjaikat; Csejti Gazsi
3067 2, VII | Gazsi nincs közöttük. Talán a szerkesztői mondanivalók
3068 2, VII | mondanivalók között lesz. Valóban, a Honderű galambpostája hoz
3069 2, VII | versek nem közölhetők!” A Honderű mintegy véletlenül
3070 2, VII | bizonyosan el sem olvasta. A Divatlap bizonyosan jobb
3071 2, VII | bíbortengert gyöngyösít?’” A Divatlap határozottan az
3072 2, VII | Életképek? Ez meg azt írja a borítékon Cs. G. úrnak: „
3073 2, VII | borítékon Cs. G. úrnak: „A pezsgőt megittuk, a hozzá
3074 2, VII | úrnak: „A pezsgőt megittuk, a hozzá mellékelt vers visszavehető.”~–
3075 2, VII | szemtelenek, durvák, póriasak ezek a magyar divatlapok! – fakad
3076 2, VII | elpirulás nélkül.~Irén felkel a hímzőráma mellől, s szépen
3077 2, VII | egyszerre érdekelten kiált fel a Pesti Hírlapból.~– Halljuk,
3078 2, VII | kérdezék, mi van ott.~– A székvárosi nagygyűlés! A
3079 2, VII | A székvárosi nagygyűlés! A dicső szónoklatok! Az ellenzék
3080 2, VII | vállain keresztül iparkodott a tudósítás sorait szemeivel
3081 2, VII | zöldasztalhoz beillő svádával olvasá a leírtakat, mint nyitá meg
3082 2, VII | mint nyitá meg az ülést a főispán, mint olvasá fel
3083 2, VII | főispán, mint olvasá fel a főjegyző a küldöttség tudósítását
3084 2, VII | mint olvasá fel a főjegyző a küldöttség tudósítását a
3085 2, VII | a küldöttség tudósítását a megyében tett körút felől,
3086 2, VII | Leonora kezével intett csendet a hírlap magas bástyáin keresztül.~
3087 2, VII | olvasá elragadtatással azt a lelkesítő beszédet, melyben
3088 2, VII | annyi érzelemmel rajzolá a köznép nyomorú helyzetét,
3089 2, VII | ínség megragadó képeit, a szívrendítő csapást, mely
3090 2, VII | meggörnyedve; – és elmondá azt a szent kötelességet, mely
3091 2, VII | midőn fel kell szólítani a nép nemeseit önfeledt áldozatokra,
3092 2, VII | egy templommá varázsolva a tanácskozás termét, melyben
3093 2, VII | tanácskozás termét, melyben a lelkesülés kitörő zajában
3094 2, VII | egy lélekkel mondák ki a megye nemesi rendei, hogy
3095 2, VII | menteni végpusztulásából a szegény föld népét…~– Csak
3096 2, VII | szegény föld népét…~– Csak az a kár – jegyzé meg mindezekre
3097 2, VII | mindezekre Dobokyné –, hogy ezek a nagy szónokok társaságban
3098 2, VII | azt, mint lelkesültek fel a karok és rendek Fenyéry
3099 2, VII | megorvoslására; kemény rendszabályok a gabonaüzérek, elővásárlók
3100 2, VII | mint adatott teljhatalom a küldöttségnek, hogy a megyében
3101 2, VII | teljhatalom a küldöttségnek, hogy a megyében bárkinél található
3102 2, VII | élelmiszereket összeírja, a megállapított piaci áron
3103 2, VII | szükségét látandja, kiossza a nép között.~Jámbor, jámbor
3104 2, VII | balgaság, mint ha valaki a más bajával törődik: ha
3105 2, VII | törődik: ha valaki azt veszi a fejébe, hogy ő ennyi meg
3106 2, VII | munkálódik, ahelyett, hogy hagyná a maguk útján folyni az időket,
3107 2, VII | az időket, s megnyugodnék a bölcsek azon arany mondásán,
3108 2, VII | nincsen, járjon gyalog”.~A szép Dobokyné már akkor
3109 2, VII | azt, amiből kitűnik, hogy a szép lelkek gyakran évtizedekkel
3110 2, VII | gyakran évtizedekkel megelőzik a kort, melyben születtek.~
3111 2, VII | az egész izgalom, miután a furcsa határozatok miatt
3112 2, VII | furcsa határozatok miatt a pünkösdre indítványozott
3113 2, VII | összes kiállítás költségeit a közcélra szentelvén.~Azonfelül
3114 2, VII | közcélra szentelvén.~Azonfelül a koldulási ívet bizonyosan
3115 2, VII | rongyos istenadta tótnak a bőre megmaradjon.~Óh, ezek
3116 2, VII | bőre megmaradjon.~Óh, ezek a könnyelmű táblabírák!~Irén
3117 2, VII | tudná, miket gondol azalatt a hölgy, míg így gyöngyöt
3118 2, VII | ábrándot zárnak le. Ha azokat a sorokat úgy végig tudná
3119 2, VII | olvasni valaki, az volna még a regény!~Hanem ezek az öltések
3120 2, VII | ember nem támad elő soha.~Ha a bölcsek, ha a tudósok el
3121 2, VII | elő soha.~Ha a bölcsek, ha a tudósok el tudnák olvasni
3122 2, VII | tudósok el tudnák olvasni a hímzetek apró keresztjeit!~ ~
3123 2, VII | keresztjeit!~ ~Kallósfalván, a nagykéményű ház előtt szokatlan
3124 2, VII | s kétségesen tekintettek a nagy zárt kapura, a vörös
3125 2, VII | tekintettek a nagy zárt kapura, a vörös téglafalakra, s a
3126 2, VII | a vörös téglafalakra, s a füstokádó kéményre.~Egy
3127 2, VII | Egy szögletkövön ott ült a vén csavargó a körüle csoportosuló
3128 2, VII | szögletkövön ott ült a vén csavargó a körüle csoportosuló néptömeg
3129 2, VII | készre! Még zsákot hoznak a hátukon. No, rajtatok ugyan
3130 2, VII | táncolj! … Azt mondjátok, a vármegye elhatározta, hogy
3131 2, VII | biz az; hát meg lehet enni a pénzt? Ha én nektek egy
3132 2, VII | kenyeret… Azt mondja valaki a hátam mögött, hogy van itt
3133 2, VII | mögött, hogy van itt abban a házban elég, kitelik innen
3134 2, VII | nagyobbra nem nőttél; majd ha a kallósfalvi tornyot bádoggal
3135 2, VII | hogy az ócska zsindellyel a te fejedet zsindelyezzék
3136 2, VII | fogni, amit meg akarsz enni. A nyúlnak is jó húsa van,
3137 2, VII | gondolod, hogy azért hozatta ez a lakatszájú azt a pesti fiskálist
3138 2, VII | hozatta ez a lakatszájú azt a pesti fiskálist extrapostán,
3139 2, VII | extrapostán, hogy boltot nyisson a háza oldalán s beleállítsa
3140 2, VII | fogtok onnan kapni! Ezt a bozontos fejemet adom oda,
3141 2, VII | takarmányának, amin úgy ül, mint a pokolbeli szörnyeteg az
3142 2, VII | hallom, hogy mit mondasz: a vármegye csak nagyobb úr,
3143 2, VII | csak nagyobb úr, mint ez a csutorafejű. Látszik, hogy
3144 2, VII | Tenálad persze hogy nagyobb úr a hajdú is, ha szót nem fogadsz,
3145 2, VII | szót nem fogadsz, kihúznak a házadból, végigvernek; de
3146 2, VII | tudnád csak, hogy mit tesz az a két szó azon az éhség-vár
3147 2, VII | Az azt teszi, hogy annak a birtokosa egy pálcikát a
3148 2, VII | a birtokosa egy pálcikát a kezébe vesz, nem nagyobbat,
3149 2, VII | nem nagyobbat, mint ez a te kurta ostornyeled, és
3150 2, VII | takarodjatok innen! Hát az a kis pálcika erősebb ám az
3151 2, VII | zsákostól. Ha, ha, ha.~A vén csavargó kacagott erősen,
3152 2, VII | és vasas botjával döfölte a földet. Igen tetszett neki,
3153 2, VII | után.~Az öreg Popák jött a többi falvak elöljáróival,
3154 2, VII | elöljáróival, jelentve, hogy a tekintetes küldöttség hintói
3155 2, VII | is mindjárt itt lesznek. A nép tartsa fenn a jó rendet
3156 2, VII | lesznek. A nép tartsa fenn a jó rendet egymás között.
3157 2, VII | jó rendet egymás között. A vén Mártonnak szinte meghagyatott,
3158 2, VII | szóljon, amikor kérdezik.~A népség parancsszó szerint,
3159 2, VII | találta őket szép rendben a megyei küldöttség, mely
3160 2, VII | megyei küldöttség, mely a közgyűlés határozatait foganatosítni
3161 2, VII | határra jött.~Az alispán, a főjegyző és a tiszti ügyész
3162 2, VII | Az alispán, a főjegyző és a tiszti ügyész a bírák kíséretében
3163 2, VII | főjegyző és a tiszti ügyész a bírák kíséretében a salva
3164 2, VII | ügyész a bírák kíséretében a salva guardia ajtajához
3165 2, VII | koccanásra felnyílt az ajtó, s a három úr belépett. Vártak
3166 2, VII | belépett. Vártak reájuk.~A nyitva maradt ajtón kíváncsian
3167 2, VII | hogy az első kapun kívül a bejárat túlsó felén egy
3168 2, VII | kapu közötti téren várta a küldöttséget Krénfy úr és
3169 2, VII | küldetésük célját, hogy a megye határozatából felhatalmazásuk
3170 2, VII | mennyiségű gabonakészleteit a közjóra átengedi, annyival
3171 2, VII | válaszolt, hanem helyette az a hosszú férfiú lépett a küldöttek
3172 2, VII | az a hosszú férfiú lépett a küldöttek elé; a lehető
3173 2, VII | lépett a küldöttek elé; a lehető legszárazabb hivatalos
3174 2, VII | felelve, melyben még az a rendkívüliség is volt, hogy
3175 2, VII | rendkívüliség is volt, hogy a beszélő szertelenül hebegett,
3176 2, VII | határozatunkat, miszerint a brenóci uradalomnak egészen
3177 2, VII | bocsáthassa; minélfogva a tekintetes vármegye felszólítást
3178 2, VII | Lippay megemelinté kalapját a beszélő előtt.~– Kihez legyen
3179 2, VII | Én Kompolthy vagyok, a nagyságos brenóci uradalom
3180 2, VII | birtokosának jogigazgatója.~– A gróf Maróthoknak?~– Nem
3181 2, VII | gróf Maróthoknak?~– Nem a gróf Maróthoknak, hanem
3182 2, VII | Krénfy Adolf őnagyságának, ki a jelen zálogeladási levél
3183 2, VII | zálogeladási levél szerint jelenleg a brenóci uradalmak törvényes
3184 2, VII | ügyvéd átnyújtá az alispánnak a záloglevél hiteles másolatát.~
3185 2, VII | rendkívül meg volt lepetve. A záloglevél keletéről látszott,
3186 2, VII | hogy ez azalatt támadt, míg a küldöttség körútját végezé.
3187 2, VII | alispán sóhajtva tekinte a szegény ügyefogyott nép
3188 2, VII | kik áhítatos arccal álltak a kapun kívül, kalapjaikat
3189 2, VII | akadályozni, miszerint mi a folyó piaci árt ajánlottuk
3190 2, VII | készletekért, ez ne legyen ok a tartózkodásra; mi készek
3191 2, VII | fizetni fogunk aszerint.~A fiskális védencére tekintett.
3192 2, VII | inte némán tagadólag.~– A nagyságos úrnak okai vannak
3193 2, VII | kolduljak: hogy ne hagyja ön a legirtózatosb lassú halállal
3194 2, VII | rögtön, mert ön teheti azt.~A jámbor falusi bírák, midőn
3195 2, VII | előtt, nem állhatták tovább a hallgatást, hanem ők is
3196 2, VII | utolsó szavakra felelt, a többit keresztülbocsátá
3197 2, VII | Ezen az én hitelem áll. És a hitel nekem drágább, mint
3198 2, VII | nekem drágább, mint minden a világon.~– Hát a másvilágon! –
3199 2, VII | minden a világon.~– Hát a másvilágon! – kiálta egy
3200 2, VII | másvilágon! – kiálta egy hang a nép közül. Krénfy nem látszott
3201 2, VII | uraságtok kívánatának. Hogy a nép most ilyen ínségben
3202 2, VII | hibám. Miért nem iparkodott a munkája idején szerezni?
3203 2, VII | ezerszámra?~Krénfy, kiben a megvető „az úr” megszólítás
3204 2, VII | megszólítás felkavarta a pórgőg epéjét, egyszerre
3205 2, VII | meg van rohadva, mint az a krumpli, amitől felnőtt,
3206 2, VII | szóval megmenthetném, azt a szót sem mondanám ki érte.
3207 2, VII | történni akar. Ha kivész a földről, nekem majd lesz
3208 2, VII | kívülről rikácsoló hangon a csavargó. – Hallottátok
3209 2, VII | kutyamódra? Adjatok egy fejszét a kezembe és én magam leütöm
3210 2, VII | egy veszett kutyát! Tüzet a nyelvére, tüzet a házára.~
3211 2, VII | Tüzet a nyelvére, tüzet a házára.~És valóban a vén
3212 2, VII | tüzet a házára.~És valóban a vén csavargó kapott valahol
3213 2, VII | kapott valahol egy fejszét, s a felbőszült éhdühös néppel
3214 2, VII | éhdühös néppel odarohant a kapuhoz. A többiek is vasvillák,
3215 2, VII | néppel odarohant a kapuhoz. A többiek is vasvillák, dorongok
3216 2, VII | szólt az alispán, s azzal a három férfi kilépett a kapu
3217 2, VII | azzal a három férfi kilépett a kapu elé.~– Megálljatok! –
3218 2, VII | kiálta dörgő hangon Lippay a zendülőkre, s végighordozá
3219 2, VII | hatalmas uralkodó tekintetét a néptömegen, mely láttára
3220 2, VII | én merészelek! – kiálta a csavargó fejszéjét rázva
3221 2, VII | végezni kell. Én leszek a vezér, én leszek a legelső.
3222 2, VII | leszek a vezér, én leszek a legelső. Az én életem annyit
3223 2, VII | az útból, uraim! – kiálta a csavargó, megforgatva feje
3224 2, VII | megforgatva feje fölött a fejszét, s vakon előre rohant;
3225 2, VII | vakon előre rohant; utána a többi.~E pillanatban, mint
3226 2, VII | egy kezével mellbe ragadva a csavargót, a másikkal egy
3227 2, VII | mellbe ragadva a csavargót, a másikkal egy perc alatt
3228 2, VII | alatt kifacsarta kezéből a fejszét, s azzal úgy hajítá
3229 2, VII | fejszét, s azzal úgy hajítá őt a hajdúk közé, hogy az ember
3230 2, VII | verni! – kiálta rámutatva a hajdúknak és végigtekintve
3231 2, VII | végigtekintve kigyulladt orcával a lázadókon, szilárd hangon
3232 2, VII | azt egy perc alatt leütöm!~A zúgolódó nép meghunyászkodva
3233 2, VII | meghunyászkodva húzódott el onnan, míg a csavargó békével engedé
3234 2, VII | engedé kezére lakatoltatni a könnyű bilincseket, miket
3235 2, VII | hajdú készen hozott magával.~A táblabírák azután ismét
3236 2, VII | azután ismét visszatértek a kapu alá Krénfy úrhoz, kit
3237 2, VII | úrhoz, kit e pillanatban a legirtózatosabb haláltól
3238 2, VII | minden zendüléstől, mert önök a vármegye urai, s mert önök
3239 2, VII | mert önök rendelték ezt a népet ide; tehát önök tartoznak
3240 2, VII | vezetői. Önök azzal hívták ide a csőcseléket, hogy kenyeret
3241 2, VII | az ellenkezőt.~– Uram, mi a megye képviselői vagyunk –
3242 2, VII | puskával. Az ispán azt hitte: a puskára van szükség. Nem,
3243 2, VII | puskára van szükség. Nem, csak a vessző kell.~És azzal felemelve
3244 2, VII | kell.~És azzal felemelve a puskavesszőt, odaállt Krénfy
3245 2, VII | Krénfy az ajtó elé:~– Én a törvények által adott jogomnál
3246 2, VII | Fenyéry és előrelépett, a csavargótól elvett fejszét
3247 2, VII | figyelembe nem venni és a kaput erővel betörni.~Fenyéry
3248 2, VII | Fenyéry, s még közelebb lépett a kapuhoz.~– Uram, én figyelmeztetem
3249 2, VII | Uram, én figyelmeztetem önt a leggonoszabb következésekre! –
3250 2, VII | az ügyvéd, míg az ispán a lőfegyvert az ifjú szívének
3251 2, VII | akar. Tegye kend le azt a puskát! Ha Fenyéry úr fel
3252 2, VII | fel akarja magát áldozni a haza javáért, az alkalom
3253 2, VII | fejszecsapás, uram, és ön lesz a haza megszabadítója, neve
3254 2, VII | kicsapatik, és fog ülni a börtönben a gonosztevők
3255 2, VII | és fog ülni a börtönben a gonosztevők között. Csak
3256 2, VII | egy ütésbe kerül mind ez a dicsőség erre a címeres
3257 2, VII | mind ez a dicsőség erre a címeres ajtóra, Fenyéry
3258 2, VII | rikácsolá:~– Nem tetszik, ugye, a dicsőségnek ez az útja-módja?
3259 2, VII | Könnyebb, háládatosabb a zöldasztal mellett dikciókat
3260 2, VII | mellett dikciókat tartani a nép boldogítására, mint
3261 2, VII | boldogítására, mint elveszni a kedvéért. Ezt mindjárt gondoltam.~
3262 2, VII | azután hirtelen felemelte a fejszét, s olyat csapott
3263 2, VII | fejszét, s olyat csapott vele a címeres ajtóra, hogy az
3264 2, VII | Crimen majoris… – ismétlé a düh vigyorgásával Krénfy,
3265 2, VII | Fenyéry mellé lépve.~És a két táblabíró úr is szomorúan
3266 2, VII | ez crimen majoris.~Csak a vén csavargó volt megelégedve
3267 2, VII | mert hátralépett tőle, s a főjegyző karját megfogva,
3268 2, VII | egy szót szólna, elhagyá a házat.~De Krénfy esze is
3269 2, VII | ördögbe lehetek én megelégedve a hatalmaskodással?~– Azt
3270 2, VII | esetre sem, uram. Engemet a pokol nyeljen el, ha engedem.~–
3271 2, VII | ajtaját, be fogom törni a többit is, míg azt meg nem
3272 2, VII | mondanom, hogy vegyék le a láncot arról a csavargóról
3273 2, VII | vegyék le a láncot arról a csavargóról s engedjék beszélni,
3274 2, VII | tanúim, urak, hogy énrajtam a leggaládabb, a legerőszakosabb,
3275 2, VII | énrajtam a leggaládabb, a legerőszakosabb, a legtörvénytelenebb
3276 2, VII | leggaládabb, a legerőszakosabb, a legtörvénytelenebb hatalmaskodás
3277 2, VII | ünnepélyesen tiltakoztam, és csak a halálos fenyegetéseknek
3278 2, VIII | VIII. A HÁRPIA~Nyitva az ajtó, uram!~
3279 2, VIII | cselédség lerakja fegyvereit, a szelindekek láncaikra köttetnek;
3280 2, VIII | Ámde ha meg lehet kötni a dühös szelindeket, s lefegyverezni
3281 2, VIII | redőiről meglátszik, hogy a festék és a szenvedélyek
3282 2, VIII | meglátszik, hogy a festék és a szenvedélyek korán lerontották
3283 2, VIII | kiszakadva, kezei veresek a sok munka miatt, s hajfürteiből
3284 2, VIII | különvált csomó sehogy sem akar a szennyes főkötő alá simulni,
3285 2, VIII | alá simulni, hanem amint a szélnek tetszik, majd arcán,
3286 2, VIII | asszonyság, kit Popákné a vén boszorka cím alatt szokott
3287 2, VIII | szokott tisztelni, s kiről a kutató világ nem tudja egész
3288 2, VIII | sem engedik bántani.~Ez a jeles asszonyság állt ott
3289 2, VIII | állt ott az udvar közepén.~A cselédek lerakták már a
3290 2, VIII | A cselédek lerakták már a puskát, de ő nem írta alá
3291 2, VIII | puskát, de ő nem írta alá a kapitulációt.~– Óh, ti akasztófáravalók,
3292 2, VIII | láttára be hagyjátok törni a ház kapuját, s lekonyítjátok
3293 2, VIII | kapuját, s lekonyítjátok a füleiteket, úgy jöttök előre;
3294 2, VIII | előre; takarodtok ebben a nyomban előlem! Hol egy
3295 2, VIII | paraszt; mert ha kapom azt a sótörőt, úgy vágom a fejéhez
3296 2, VIII | azt a sótörőt, úgy vágom a fejéhez minden embernek,
3297 2, VIII | embernek, hogy rögtön kiomlik a béle.~– Eredj az útból,
3298 2, VIII | Krénfy, ki restellni látszott a lármát –; ne szólj ebbe
3299 2, VIII | lármát –; ne szólj ebbe a dologba. Eredj fel a konyhába,
3300 2, VIII | ebbe a dologba. Eredj fel a konyhába, ott a helyed.~–
3301 2, VIII | Eredj fel a konyhába, ott a helyed.~– Én menjek? Te
3302 2, VIII | ki „velük” együtt ebből a házból, hogy szétmállasz
3303 2, VIII | Takarodjatok innen ebben a nyomban. Béres, juhász,
3304 2, VIII | juhász, tehenes! Fogjátok azt a cséplőt, fogjátok azt a
3305 2, VIII | a cséplőt, fogjátok azt a villát, verjétek, szúrjátok
3306 2, VIII | szúrjátok őket agyon. Agyon mind a hármat!~A pesti fiskális
3307 2, VIII | agyon. Agyon mind a hármat!~A pesti fiskális protestált,
3308 2, VIII | ne!~– Te hetes! Ereszd el a kutyákat a láncról. Uszítsd
3309 2, VIII | hetes! Ereszd el a kutyákat a láncról. Uszítsd rájuk.
3310 2, VIII | Maga tud lőni. Tegyen abba a puskába három golyóbist,
3311 2, VIII | agyon vele egyszerre mind a hármat.~Hogy azonban sem
3312 2, VIII | hármat.~Hogy azonban sem a béres, sem a juhász, sem
3313 2, VIII | azonban sem a béres, sem a juhász, sem a hetes, sem
3314 2, VIII | béres, sem a juhász, sem a hetes, sem a masiniszta
3315 2, VIII | juhász, sem a hetes, sem a masiniszta nem látszottak
3316 2, VIII | masiniszta nem látszottak hajolni a biztatásra, maga gyürkőzék
3317 2, VIII | biztatásra, maga gyürkőzék neki a derék asszonyság, s hátracsapva
3318 2, VIII | sulykot, s találomra odahajítá a három úr közé, mely is éppen
3319 2, VIII | mely is éppen Krénfy úrnak a lábán találta el az öreg
3320 2, VIII | képen felejtem, hogy mind a két szeme kiugrik.~Boros
3321 2, VIII | látva, hogy ispánja nem mer a veszélyes vadállathoz nyúlni,
3322 2, VIII | oda bosszúsan, s megragadá a némber karját, mire a dühös
3323 2, VIII | megragadá a némber karját, mire a dühös asszony azonban hirtelen
3324 2, VIII | asszony azonban hirtelen a másik kezével úgy ütötte
3325 2, VIII | kezével úgy ütötte arcul, hogy a kalapja a sárba repült.~
3326 2, VIII | ütötte arcul, hogy a kalapja a sárba repült.~Krénfy erre
3327 2, VIII | bőszült méreggel ragadta meg a némber kuszált haját s a
3328 2, VIII | a némber kuszált haját s a földre teperte, annak vadállati
3329 2, VIII | vadállati rikácsolása közt.~A körülálló háznép világért
3330 2, VIII | hogy senki el ne rontsa ezt a mulatságot.~Fenyéry szívét
3331 2, VIII | utálatos jelenet. Odarohant a civódók közé; szétválasztá
3332 2, VIII | kiszabadítá Krénfy nyakravalóját a némber körmei közül, valamint
3333 2, VIII | markából, s kétfelé tolva a tépett, fuldokló feleket,
3334 2, VIII | fuldokló feleket, véget vetett a küzdelemnek.~Az asszonyi
3335 2, VIII | szitok között felfutott a konyhába, kihajigálva onnan
3336 2, VIII | által természetesen csak a fazekakban történt kár,
3337 2, VIII | volt, s orcájának éppen a leggondosabban borotvált
3338 2, VIII | zsebkendőjével nyomogatva a karcolásokat. – Majd megkeserülitek
3339 2, VIII | kin álljon inkább bosszút: a némberen-e vagy Fenyéryn,
3340 2, VIII | úrnak, ha nem kellene-e ezt a „szolgálót vagy micsodát”
3341 2, VIII | vissza Pestre. Tisztelem a principálisát. Majd ha beszélni
3342 2, VIII | Szolgálót vagy micsodát!~A jámbor férfiú alig bírt
3343 2, VIII | térni ijedtéből, s megkapva a saláriumot, elkotródott
3344 2, VIII | uram, semmihez sem nyúlok. A belső szobában vannak a
3345 2, VIII | A belső szobában vannak a kulcsok; ott függnek a falon,
3346 2, VIII | vannak a kulcsok; ott függnek a falon, hanem azokat önnek
3347 2, VIII | leleményességére van bízva, hogy a kívánt holmikhoz hozzáférjen.
3348 2, VIII | volt elégedve, s benyitott a belső szobába. Ott azonban
3349 2, VIII | Ott azonban hiába kereste a falon a kérdéses kulcsok
3350 2, VIII | azonban hiába kereste a falon a kérdéses kulcsok csomagát,
3351 2, VIII | lefoglalta, s ott függöttek a fenntisztelt sárkány köténye
3352 2, VIII | gúnyos kárörömmel nézte a nyitott ajtókon keresztül
3353 2, VIII | nyitott ajtókon keresztül a bekövetkezendő jelenetet.~
3354 2, VIII | bekövetkezendő jelenetet.~A sárkányok királynéjának
3355 2, VIII | az orrát harapná le ennek a szépséges fiatalembernek!~
3356 2, VIII | illedelemmel meghajtva magát a kétséges rangú delnő előtt,
3357 2, VIII | én szívemből sajnálom azt a kellemetlenséget, amit kegyednek
3358 2, VIII | hangon voltak mondva, hogy a sárkány fejedelemasszony
3359 2, VIII | elszégyenlé magát, hogy azt a vaslapátot kezében tartá,
3360 2, VIII | ismét szépen visszatevé a kandalló párkányára.~– Én
3361 2, VIII | méltánylom, hogy kegyed a lusta, korhely naplopóktól
3362 2, VIII | korhely naplopóktól megtagadja a martalékot, amit azok követelnek,
3363 2, VIII | amit azok követelnek, de én a megye nevében jöendék kegyedhez
3364 2, VIII | igen jó áldott szíve van, s a szegény haldokló árvák,
3365 2, VIII | egy nő legszebb ékszerei.~A hárpia, Krénfy úr nagy bámulatára,
3366 2, VIII | Krénfy urat rábeszélni, hogy a megye közóhajtásának eleget
3367 2, VIII | sem kívántuk ingyen, sőt a méltányosság szabta árt
3368 2, VIII | lekötelezettei lettünk volna.~A sárkánykígyó egészen elérzékenyült:
3369 2, VIII | szépen beszélt volna valaki, a cipőmet is odaadtam volna
3370 2, VIII | cipőmet is odaadtam volna a lábamról (az pedig ugyan
3371 2, VIII | rossz állapotban volt mind a kettő), de énvelem azt hitette
3372 2, VIII | azután megint be akarta tömni a számat, mert nem is tudom,
3373 2, VIII | miért nem hasítom ketté a fejét a semmirevalónak?~
3374 2, VIII | nem hasítom ketté a fejét a semmirevalónak?~E szóknál
3375 2, VIII | felkapta az elkeserült asszony a letett vaslapátot, s amint
3376 2, VIII | amint Krénfy úr ott bámult a nyitott ajtóban, egyenesen
3377 2, VIII | becsapni előtte az ajtót s a kulcsot hirtelen ráfordítani.~
3378 2, VIII | kulcsot hirtelen ráfordítani.~A tigris kalickájába zárt
3379 2, VIII | máskorra annak az ajtónak a döngetését, tegye meg az
3380 2, VIII | kedvéért, s inkább keresse ki a sok kulcs közül, amelyik
3381 2, VIII | sok kulcs közül, amelyik a magtárhoz vezet.~A bőszült
3382 2, VIII | amelyik a magtárhoz vezet.~A bőszült amazon ezt igen
3383 2, VIII | leoldva harcias csípőjéről a csomó kulcsokat, s kifacsarva
3384 2, VIII | kulcsokat, s kifacsarva a vaskarikából kettőt a sok
3385 2, VIII | kifacsarva a vaskarikából kettőt a sok közül. – Ezzel nyílik
3386 2, VIII | sok közül. – Ezzel nyílik a vasajtó itt balra a folyosó
3387 2, VIII | nyílik a vasajtó itt balra a folyosó mellett, ez a másik
3388 2, VIII | balra a folyosó mellett, ez a másik a lakatkulcs, mely
3389 2, VIII | folyosó mellett, ez a másik a lakatkulcs, mely a rácsajtó
3390 2, VIII | másik a lakatkulcs, mely a rácsajtó vasdorongját fogja.
3391 2, VIII | vasdorongját fogja. Hanem ez a semmirevaló ide zárt bennünket,
3392 2, VIII | most nem lehet kimenni a szobából.~– Majd mindjárt
3393 2, VIII | Szívesen, szívesen! – monda a hárpia. Hanem ebben a percben
3394 2, VIII | monda a hárpia. Hanem ebben a percben fel is nyílt aztán
3395 2, VIII | Krénfy úr nem törődve sem a két szeme világával, sem
3396 2, VIII | tenni, el akarsz pusztítani?~A némber még tán gonoszabb
3397 2, VIII | az ajtó már nyitva volt s a kulcsok kezében.~Krénfy
3398 2, VIII | inkább vele ment, s ezáltal a tragédia befejezetlen maradt.~
3399 2, IX | kiemelt, megszabadított, a világnak visszaadott nép
3400 2, IX | mennyei, ez túlvilági. Ezt a Fenyéryt irigylem és becsülöm,
3401 2, IX | miként senkit mást.~Ezt a kitörését a lelkesülésnek
3402 2, IX | senkit mást.~Ezt a kitörését a lelkesülésnek Leonora hallatá,
3403 2, IX | lelkesülésnek Leonora hallatá, a főjegyző magánlevelének
3404 2, IX | alispánnal tudatja körülményesen a Kallósfalván történteket.~
3405 2, IX | Kallósfalván történteket.~Lippay a tarnócfalvi kastélyban várta
3406 2, IX | tudósítást, s éppen ott ült a szép Dobokyné mellett, kinek
3407 2, IX | megfelelő anekdotákat mondani.~A szép Dobokyné praktikusabb
3408 2, IX | praktikusabb oldaláról vette fel a kérdést, s azt válaszolá
3409 2, IX | van egy törvény, ami azt a büntetést szabja arra, ki
3410 2, IX | Törvények? Holt betűk! Hol marad a szív, hol az érzés, hol
3411 2, IX | emberi kötelességek? Hol a felebaráti szeretet? Egy
3412 2, IX | ki bátran keresztültörve a törvények bástyáin, félretéve
3413 2, IX | uram, ily törvény nincs a világon, és ha van, nincs
3414 2, IX | hogy nem hölgyek ülnek a törvényszék padjain! – sóhajtja
3415 2, IX | de mélyebb érzelemmel. – A prózai férfiak csak a holt
3416 2, IX | A prózai férfiak csak a holt betű szerint ítélnek.~–
3417 2, IX | lenne is, Fenyéry nem volt a vagyon bolondja soha. –
3418 2, IX | akkor fel volna fordulva a világ; hisz akkor jelen
3419 2, IX | Antikrisztus országa, amikor a bűn ítéli el az erényt,
3420 2, IX | is éppen így szenvedtek a közügyért. Jól teszik önök,
3421 2, IX | annál jobban rá fog illeni a mártír név, s annál jobban
3422 2, IX | amiket nem vett észre senki.~A pici tündérke ott hímzett
3423 2, IX | szónál megszúrta az ujját a hímzőtűvel, a bíbor cseppecske
3424 2, IX | megszúrta az ujját a hímzőtűvel, a bíbor cseppecske odaesett
3425 2, IX | bíbor cseppecske odaesett a szövetre; le sem törülte
3426 2, IX | száradni, s eltakarta azt a hímzet gyöngyeivel.~Leonora
3427 2, IX | megcsókolni!~És éppen abban a pillanatban nyílt fel az
3428 2, IX | Hasonló jelenetek nemcsak a francia drámákban, hanem
3429 2, IX | szinte megrontotta magát a nevetésben, melynek rohama
3430 2, IX | járuló druida papné, lépett a megdöbbent ifjú elé s megfogva
3431 2, IX | arcát, erősen megnyomva a szót, „honni soit, qui mal
3432 2, IX | Dobokyné egy szót sem értett.)~A mulatságos jelenetben senki
3433 2, IX | jelenetben senki sem gondolt a ház tündérkéjére, hogy megkérdezte
3434 2, IX | vendég. Különben is azt a bajt maga kereste magának,
3435 2, IX | bajt maga kereste magának, a kimenetellel meg kell elégedve
3436 2, IX | saját magával mi történik. A dolog jól ütött ki. A többire
3437 2, IX | történik. A dolog jól ütött ki. A többire nézve meg volt nyugodva.~
3438 2, IX | Szépen megköszönte Leonorának a csókot, s azzal helyet foglalva
3439 2, IX | hogy ha ügyét előveszik a királyi táblán, legyen ott
3440 2, IX | érdemelne.~– Csakhogy azzal a koszorúval úgy járhatna –
3441 2, IX | szólt az alispán –, mint a cigány a lopott süveggel:
3442 2, IX | alispán –, mint a cigány a lopott süveggel: nem merte
3443 2, IX | mert félt, hogy megismerik a fején, hanem egyszer éjjel
3444 2, IX | kend mit csinál?” – kérdi a felesége. „Hallgass, anyjuk.
3445 2, IX | felesége. „Hallgass, anyjuk. A süveget viselem.”~Ezen azután
3446 2, IX | úgyis éppen most hagyta el a lengyelje, majd beszegődöm
3447 2, IX | birtokos nemeseink részéről a muszka földről átmenekvő
3448 2, IX | házára nézve.~Leonora ezekért a rossz élcekért szerette
3449 2, IX | hímzőasztalától, s hirtelen kisietett a szobából.~Nem sejté senki,
3450 2, IX | baja lehet. Hanem amint a szép Dobokyné felállt, hogy
3451 2, IX | karját Lippay karjába fűzve, a mindig kedves táblabírót
3452 2, IX | néhány gyöngédebb szóra a szomszéd termekbe átvezesse,
3453 2, IX | egyedül maradt Leonorával, a derék delnő komolyan szemrehányó
3454 2, IX | megítélhetné, miszerint a könnyelműség a férfiaknál
3455 2, IX | miszerint a könnyelműség a férfiaknál őket ért csapások
3456 2, IX | ért csapások fölött, csak a világnak mutatott álarc,
3457 2, IX | ellenkezőleg van az eset. Azért ezt a hibáját jóvá kell tennie.~–
3458 2, IX | nem kérgesszívűség, ami a férfiakat könnyelműen nézeti
3459 2, IX | férfiakat könnyelműen nézeti a balsors szemébe. Menjen
3460 2, IX | testvérkém.~Fenyéry engedett a komoly szónak. Valóban bánta,
3461 2, IX | szónak. Valóban bánta, hogy a kedves kis jólelkű teremtésnek
3462 2, IX | angolkertben találta őt.~A lányka, amint őt megpillantá,
3463 2, IX | melynek tiszta tükrén még a lehelet is meglátszik.~Nem
3464 2, IX | ismét odább menjen.~Óh, a férfiak oly ostobák ilyen
3465 2, IX | értve az okosabb részt, mert a bolondok mindig készen vannak
3466 2, IX | mondó frázissal, ami csak a nyelvnek adott dolgot.~Fenyéry
3467 2, IX | szemeibe tekinte azokkal a mélybe látó, okos szemeivel,
3468 2, IX | monda:~– Jó, hogy jön.~A fiatal férfi nem tudá, mi
3469 2, IX | kell nyugodnom.~– És ez nem a legnagyobb baj önre nézve.
3470 2, IX | rázta.~– Ezt nem tudom. A szerencsétlenség mindig
3471 2, IX | szerencsétlenség mindig megvetést szül; a bukás egyúttal becstelenség.
3472 2, IX | Egészen egyedül voltak; a kertben dolgozó cselédség
3473 2, IX | lesz.~– Elítélik önt.~– A törvény igen.~– De a világ
3474 2, IX | A törvény igen.~– De a világ nem.~– A világ? –
3475 2, IX | igen.~– De a világ nem.~– A világ? – szólt Fenyéry,
3476 2, IX | mindig azt beszélték, hogy a lányka mennyire ragaszkodik
3477 2, IX | visszaküldték jegygyűrűmet, azzal a hideg tudósítással, hogy
3478 2, IX | vevé kis finom ujjai közé a vékonyka gyűrűt, arcán az
3479 2, IX | bukott ember mit várhat a világtól – sóhajta Fenyéry.~–
3480 2, IX | talán nem volt oka ennek a hölgy? – rebegé Irén, a
3481 2, IX | a hölgy? – rebegé Irén, a gyűrűt forgatva ujja hegyén. –
3482 2, IX | le onnan és nincs hatalom a világon, mely őt annak elhagyására
3483 2, IX | meggyőződésén kívül. És én ezt a meggyőződést igazán nem
3484 2, IX | szegénykétől. Jól meggondolva a dolgot, nem is nagy kedve
3485 2, IX | menyasszonyát, az oltártól egyenesen a börtönbe vándorolhat. Ilyen
3486 2, IX | visszategye tárcájába.~Hanem a vékony aranyfonál gyűrűcske
3487 2, IX | alabástromfehér ujjra, s a lányka összefogta kezét
3488 2, IX | elfogultsága meg-megszaggatá a szavakat, amiket mondott.~–
3489 2, IX | Fenyéry! Meglehet, hogy önt a törvény elítéli oly tettért,
3490 2, IX | meglehet, hogy balesete után a világ elzárja magát ön előtt,
3491 2, IX | igaztalanul megbélyegeztek…~A kedves gyermek szép szemei
3492 2, IX | arra, amit mondott – rebegé a leányka, és odamutatott
3493 2, IX | így akarná kimondani azt a gondolatot: „Ha egy nő annak
3494 2, IX | utánanézett, már eltűnt előle.~A fiatal férfi egy új világot
3495 2, IX | előtt. Nem az az ég, nem az a föld, ami az előbb. Ő maga
3496 2, IX | tudta, mint jutott fel újra a kastély termeibe, ott sehogy
3497 2, IX | vissza előbbi helyzetébe. A társaság minden tagjainak
3498 2, IX | aggódni kezdett miatta, a szép Dobokyné pedig meg
3499 2, IX | Irén elmaradásának. Önnek a sztoicizmusa még jobban
3500 2, IX | Nekem sehogy sem tetszik ez a gúnymosoly, kedves barátom,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-5000 | 5001-5500 | 5501-6000 | 6001-6438 |