bold = Main text
     Rész,  fezejet                                          grey = Comment text

4001     3,  II   |                   eszem elhágy! – rebegé a szerencsétlen grófnő.~–
4002     3,  II   |              grófnő.~– Krénfy megmutatta a levelet, melyben Buchheimer
4003     3,  II   |           melyben Buchheimer tudatá vele a felfedezést. Semmi kétség
4004     3,  II   |               tudni, vagy elfogadni érte a váltóösszeg teljes értékéig
4005     3,  II   |              váltóösszeg teljes értékéig a kezességet. Ő igen természetesen
4006     3,  II   |                 egész, és lehetetlen még a gondolat is reá. Én ismerem
4007     3,  II   |             előidézni.~– Az meglehet. De a legrettentőbb baleset is
4008     3,  II   |            legrettentőbb baleset is jobb a gyalázatnál. Irtóztam egykor
4009     3,  II   |                most hidegen gondolok rá; a halál tisztesség, de a becstelen
4010     3,  II   |                   a halál tisztesség, de a becstelen név kétségbeesés.
4011     3,  II   |                  Meg volt rettenve, mint a gyermek, ki tűzzel játszott,
4012     3,  II   |              tűzzel játszott, s most azt a háztetőn látja kiütni. Látta,
4013     3,  II   |                látja kiütni. Látta, hogy a kisebb veszélyből nagyobbat
4014     3,  II   |          veszélyből nagyobbat csinált, s a történendőkön nem bír uralkodni.~
4015     3,  II   |               vette észre, mikor elment.~A jó Leonora ijedten futott
4016     3,  II   |              hanem hallgatott róla, mint a csínt tevő gyermek, öntudatát
4017     3,  II   |                  arccal.~Cynthia megírta a levelet, és mielőtt lepecsételné,
4018     3,  II   |            mintha elégtételt akarna adni a kedves eltiport emléknek,
4019     3,  II   |                mégis szerető szemmel azt a nyájas, deli arcot, azzal
4020     3,  II   |                nyájas, deli arcot, azzal a büszke, nemes homlokkal,
4021     3,  II   |                le akarná tisztítani róla a méltatlan gyanú homályát,
4022     3,  II   |         megeredtek ekkor, és ráhullottak a kedves képre, és szíve megkönnyebbült
4023     3,  II   |            viaszgyertyát, s föléje tartá a képet. A láng beléharapott,
4024     3,  II   |                  s föléje tartá a képet. A láng beléharapott, s lassanként
4025     3,  II   |           lassanként terjedt tovább; már a szép homlokot érte, utána
4026     3,  II   |                  érte, utána elhamvadtak a szemek, és az ajk még akkor
4027     3,  II   |            azután az egész képet ellepte a láng; ő kezében tartá azt
4028     3,  II   |                  kép felszállt csendesen a magasba, s csendesen leszálla
4029     3,  II   |               tünedeznek, mint kígyóznak a sírok veres férgei a fekete
4030     3,  II   |           kígyóznak a sírok veres férgei a fekete szemfödelen.~És azután
4031     3,  II   |       szemfödelen.~És azután lepecsételé a levelet…~…– Mitől veresek
4032     3,  II   |            Cynthia.~Már akkor útban volt a levél; saját maga vitte
4033     3,  II   |                el ez esemény óta, amidőn a bayonne-i vasút egyik állomásán,
4034     3,  II   |              jövő vonat egymást bevárta, a Párizs felől érkező vonatból,
4035     3,  II   |                 rohant elő, s iparkodott a másik vonatba felkapaszkodni.~
4036     3,  II   |                  nagyon kicsiny koporsó.~A Párizsból jött vonat kalauza
4037     3,  II   |           kalauza utána iramodott, s még a felhágó lépcsőknél elfogta.~–
4038     3,  II   |                  az igazi kocsiba ül. Ez a vonat visszaviszi önt Párizsba.~–
4039     3,  II   |                érek rá.~Azzal félrelökte a kalauzt, s felugrált féllábbal
4040     3,  II   |           kalauzt, s felugrált féllábbal a vaslépcsőkön; jobbra-balra
4041     3,  II   |                  jobbra-balra taszigálta a szájtátó embereket, s befurakodott
4042     3,  II   |                embereket, s befurakodott a vagonba; kiveszekedte magát
4043     3,  II   |              vagonba; kiveszekedte magát a másik kalauzzal, de vissza
4044     3,  II   |                  hagyta magát utasítani.~A mozdony azon percben füttyentett,
4045     3,  II   |              azon percben füttyentett, s a vonat robogva megindult.~
4046     3,  II   |                 vonat robogva megindult.~A különös utas körülnézett,
4047     3,  II   |         lábainkat kereszteznők? Így mind a ketten kényelmesebben ülünk.~–
4048     3,  II   |              Valamikor egy golyót kaptam a tomporomba, egy csuklóm
4049     3,  II   |             átellenben ülő ifjú kinézett a mellettük elrepülő tájékra,
4050     3,  II   |             látni, mint fordít egy lapot a másik után, s szemei a sorokat
4051     3,  II   |             lapot a másik után, s szemei a sorokat kísérik.~– Érdekes
4052     3,  II   |                elfoglalva, uram? – kérdé a különös utas az olvasó ifjút.~–
4053     3,  II   |                    felelé ez, megmutatva a címet. – Chuzzlewit Márton.~–
4054     3,  II   |                 ön?~– Ez az utolsó.~– Az a legérdekesebb. Olvasta ön
4055     3,  II   |        legérdekesebb. Olvasta ön már azt a fejezetet, ahol a principális
4056     3,  II   |                már azt a fejezetet, ahol a principális üldözi előle
4057     3,  II   |                  nagyon érdekfeszítő. Ez a Boz olyan elevenen tud írni,
4058     3,  II   |               szinte magát képzeli annak a helyzetében, akit üldöznek,
4059     3,  II   |              akit üldöznek, nemde, uram?~A kérdezett tovább olvasta
4060     3,  II   |                 kérdezett tovább olvasta a regényt, s úgy látszott,
4061     3,  II   |                  akarta nagyon folytatni a beszélgetést, míg útitársa
4062     3,  II   |                  szorosságban. Köszönöm.~A vonat ekkor lassítani kezdé
4063     3,  II   |                 uram. Nem találja ön ezt a kis erdőt itt a vonal mellett
4064     3,  II   |           találja ön ezt a kis erdőt itt a vonal mellett regényes fekvésűnek? –
4065     3,  II   |                  sétát tenni velem ebben a szép erdőben?~– Éppen nem.~–
4066     3,  II   |                  gróf sápadtabb volt még a vértelen viaszképeknél is.~
4067     3,  II   |               vértelen viaszképeknél is.~A vaskocsi füttyöngve, dörögve
4068     3,  II   |                ellenfelével tovább, mert a kerekek zubogása nem hagyta
4069     3,  II   |                  nem hagyta hanggá válni a halk beszédet, s e beszéd
4070     3,  II   |                egy egész állomásig, ahol a gőzvonat újra megállt, a
4071     3,  II   |                 a gőzvonat újra megállt, a dübörgés újra szóhoz hagyta
4072     3,  II   |               Akkor újra megelevenült ez a viaszálarc, és hevesen szólt
4073     3,  II   |          hazahívta, gonoszabb élete lesz a pokolba jutottakénál.~A
4074     3,  II   |                  a pokolba jutottakénál.~A fenyegetett vállat vonított,
4075     3,  II   |                 egy szót sem ért belőle.~A vaskocsi újra rákezdte a
4076     3,  II   |                 A vaskocsi újra rákezdte a mennydörgést, Illés gróf
4077     3,  II   |                  válogatott kínzás neme: a rohanó gőzmozdonyon találkozni
4078     3,  II   |                szavakból, s valahányszor a düh folyamában van már,
4079     3,  II   |                 mely annyira nem törődik a rajta ülők idegeivel.~Most
4080     3,  II   |                  nyugvásköz következett; a kalauzok öt percet ajándékoztak
4081     3,  II   |         ajándékoztak az utasoknak, miket a mennydörgő csoda pihenésül
4082     3,  II   |                  megy ön, uram? – kiálta a gróf, megragadva az ifjú
4083     3,  II   |               maga futott bicegő lábával a vizet áruló pórleánykákhoz,
4084     3,  II   |                áruló pórleánykákhoz, kik a vonat mellett álltak, megvette
4085     3,  II   |                  álltak, megvette egytől a vizet poharastól, odavetett
4086     3,  II   |               volt.~Tarnóczy megköszönte a szívességet, s visszaadá
4087     3,  II   |      félbenhagyott olvasmányát kezébe, s a legközönyösebb hangon válaszolá:~–
4088     3,  II   |           Mondhatom önnek, hogy mindezek a dolgok, amiket ön nekem
4089     3,  II   |               legkevésbé sem érdekelnek.~A tűzevő szörny megint rákezdte
4090     3,  II   |              rákezdte füttyeit, zuhaját, a suttogásnak megint el kellett
4091     3,  II   |               tíz percig gondolkozhatott a jövő szón, mellyel megszakadt
4092     3,  II   |             újrakezdje.~Alig várta, hogy a dörömbözés lassulni kezdjen,
4093     3,  II   |                kezdtek duzzadni. Csaknem a hörgéssel határos hangon
4094     3,  II   |                 számítok: ön nem lesz az a derék férfi, hanem lesz
4095     3,  II   |                 előttem. És én akkor ezt a derék, bátor, jeles ifjút,
4096     3,  II   |          szívemben van.~Tarnóczy letette a könyvet kezéből, s odavonta
4097     3,  II   |                 ajkaihoz, fülébe súgott.~A mozdony rohant már ismét,
4098     3,  II   |               tapasztalhatá máskor, hogy a halálnak mertem szemébe
4099     3,  II   |               egyikünk nélkül, akár mind a kettőnk nélkül is, ellehet
4100     3,  II   |               kettőnk nélkül is, ellehet a világ. Azért azt mondom
4101     3,  II   |                  Azért azt mondom önnek: a legközelebbi állomás nevét
4102     3,  II   |                hely leend. Írjuk fel ezt a napot is, melyen találkoztunk.
4103     3,  II   |              félévi várakozásból áll; ha a rendelt időre meg nem jelennék,
4104     3,  II   |        megsértene, meggyalázna, akkor én a legelső bottal, ami a kezembe
4105     3,  II   |                 én a legelső bottal, ami a kezembe akad, leütöm önt,
4106     3,  II   |           kezembe akad, leütöm önt, mint a kutyát. – Tessék gondolkozni
4107     3,  II   |                Tessék gondolkozni rajta.~A két összehajolt fő ismét
4108     3,  II   |               feljegyzé az útitárcájába, a napot utána írta, és súgva
4109     3,  II   |                    szólt ez és odanyújtá a magáét.~A kalauz megint
4110     3,  II   |                ez és odanyújtá a magáét.~A kalauz megint elfogta a
4111     3,  II   |                  A kalauz megint elfogta a grófot, hogy hová megy,
4112     3,  II   |                 Hanem ez biztosítá, hogy a gyorsvonatot meg akarja
4113     3,  III  |               ember, akinek ez az eszme, a kivitel különféle eltérő
4114     3,  III  |             legragyogóbb megoldásában.~…„A hősnek gazdag unokabátyja
4115     3,  III  |           kalandok leírására. – Jobb még a következő:~…„Elutazott,
4116     3,  III  |               egy macskával megmenekült, a macska megmentette a nagymogul
4117     3,  III  |        megmenekült, a macska megmentette a nagymogul birodalmát az
4118     3,  III  |           birodalmát az egerektől; ezért a hős kapott akkora gyémántot,
4119     3,  III  |               Gazdag ember fia beleesett a Dunába, hős utána ugrott,
4120     3,  III  |               utána ugrott, fiút kifogta a vízből, gazdag ember adott
4121     3,  III  |               vízből, gazdag ember adott a hősnek százezer forintot.”~
4122     3,  III  |                 még:~…„Álmában megjelent a hősnek ősz ember, ezüst
4123     3,  III  |                három számot, hős betette a lutriba, ternót csinált,
4124     3,  III  |                  ternót csinált, nem tud a sok pénzzel hová lenni.”~
4125     3,  III  |                hiszi, hogy ő az anyjának a fia, pedig kisül, hogy nem
4126     3,  III  |         keresztlevéllel bizonyítja, hogy a hős az ő fia, elcserélték,
4127     3,  III  |                  szegény leány feljönnek a fővárosba, itt elbódorodnak;
4128     3,  III  |             hercegasszony fogadja fiává, a másikat menyévé teszi egy
4129     3,  III  |              regényes okoknál fogva.”~Ez a megoldás tagadhatlanul legtöbbet
4130     3,  III  |                   amire más rá nem tette a kezét.~Neki nem maradt egyéb
4131     3,  III  |               Neki nem maradt egyéb útja a meggazdagodásra, mint a
4132     3,  III  |                  a meggazdagodásra, mint a legprózaibb, a legköltészetnélkülibb,
4133     3,  III  |     meggazdagodásra, mint a legprózaibb, a legköltészetnélkülibb, ami
4134     3,  III  |          érdekessé sem lehet az ember: – a munka és a szorgalom útja.~
4135     3,  III  |             lehet az ember: – a munka és a szorgalom útja.~Fenyéry
4136     3,  III  |               adós. Bukása diadallá vált a közvélemény előtt. (Értem
4137     3,  III  |                közvélemény alatt nem azt a kisvárost, amelyben lakott.)~
4138     3,  III  |           Hirtelen ismeretessé lett neve a hazai első nevezetességek
4139     3,  III  |                  biztosítják jövendőjét.~A pletykakörökben már azt
4140     3,  III  |              Pesten s így jobban ráérnek a mendemondára, eleget zúgolódnak,
4141     3,  III  |                   bejelentetlenül jár be a királyi tábla ülnökeihez,
4142     3,  III  |                királyi tábla ülnökeihez, a személynök messziről üdvözli
4143     3,  III  |            fiatal ügyvéd, mintha ő volna a céhmesterük, úgy jár hozzá,
4144     3,  III  |            foglalkozást kérni!~Képzeljék a tekintetes urak, még miben
4145     3,  III  |                  urak, még miben is töri a fejét: ügyvédi esküdtszéket,
4146     3,  III  |               megfenyítsék, megdorgálják a zsaroló, huzavonó kollégákat!
4147     3,  III  |          kigondolni? Csak söpörjön ki-ki a maga háza elején!~Nincs
4148     3,  III  |                   sem szóbeli vita, ahol a vén sasok valami módon szemére
4149     3,  III  |             Fenyéry észre sem vette azt, a bíró pedig kitörülte veres
4150     3,  III  |                veres plajbásszal.~Gonosz a világ!~      ~Irénnek mindennap
4151     3,  III  |           Irénnek mindennap kell hallani a mendemondákat Fenyéryről,
4152     3,  III  |            mendemondákat Fenyéryről, hol a legémelygősebb dicséret,
4153     3,  III  |             legémelygősebb dicséret, hol a leggonoszabb rágalom alakjában.
4154     3,  III  |               lehet őt sem az egyik, sem a másik ellen védelmezni.~
4155     3,  III  |               mely vagyonától megfosztá. A világ azt beszéli, hogy
4156     3,  III  |              olyan derék regényíró, mint a világ, nincs több a világon.~
4157     3,  III  |                 mint a világ, nincs több a világon.~Leonora egy pesti
4158     3,  III  |             engedték. Szégyen lett volna a nagy előkelő családra, ha
4159     3,  III  |                kenyerét, s azt határozák a rokonok, hogy Irénnek Dobokynéhoz
4160     3,  III  |               maga körül tartani, kivált a téli időszakban; akkor ő
4161     3,  III  |          estélyeket szokott adni, melyre a város haute-volée-ja (értve
4162     3,  III  |          Ilyenkor nagyon szükséges, hogy a vonzerő mentől többoldalú
4163     3,  III  |                  többoldalú legyen. Maga a szép Dobokyné ugyan az ég
4164     3,  III  |               királynéja, de szükségesek a ragyogó hold körül a pisla
4165     3,  III  |         szükségesek a ragyogó hold körül a pisla csillagocskák is.
4166     3,  III  |            tekintettel, aki úgy táncolja a mazurt, mint egy kis ördög.
4167     3,  III  |                  különös szépen táncolja a keringőt. Leendő férjétől
4168     3,  III  |         holdudvarában, hanem őt már csak a harmad-, negyedrangú csillagok
4169     3,  III  |                 úgy találja, hogy nem az a szépség, akinek hirdették.
4170     3,  III  |              elégszer, hogy sajnálja azt a kisleányt, aki fülig szerelmes
4171     3,  III  |              Azért távol is tartja magát a szegény gyermektől.~Mások
4172     3,  III  |              patvarista, aki még nem mer a többi gavallérok elé tolakodni.~
4173     3,  III  |                 alkalmával Irén rendesen a zongoránál ül és veri azt
4174     3,  III  |                zongoránál ül és veri azt a véghetetlen sok francia
4175     3,  III  |              keringőt és lengyelt, amire a többi delnők táncot járnak,
4176     3,  III  |              letaposni, akkor ő is bejut a táncba. Szegényke, milyen
4177     3,  III  |           flegmatice ide-oda kell rakni.~A vidéki dalidók közt mint
4178     3,  III  |              mostohaképpen viselte magát a jámbor burgonya irányában,
4179     3,  III  |              irányában, déli részén, hol a székváros épült, termé a
4180     3,  III  |                 a székváros épült, termé a legjobb hazai bort, melyről
4181     3,  III  |   legháládatosabban emlegetnek bennünket a külföldön is.~Ott a verőfényes
4182     3,  III  |            bennünket a külföldön is.~Ott a verőfényes hegyoldalban
4183     3,  III  |            minden mulatni szerető lélek.~A környék előkelői messze
4184     3,  III  |           falvakból összegyűltek arra, s a szomszéd megye székvárosából
4185     3,  III  |                egész cigánybanda, melyet a vidéki földesúr saját költségén
4186     3,  III  |                kapva Csejti Gazsi, ő meg a székvárosbelieket, kik patronátusa
4187     3,  III  |                 sárga nadrágba varratta, a prímásnak kócsagot is adott,
4188     3,  III  |           mentéjét ezüsttel hányatta ki. A két megye fiatalságának
4189     3,  III  |                   Jókor reggel porzottak a hintók és szekerek mindennemű
4190     3,  III  |            négylovas szekéren vitte maga a szép Csejti Gazsi a maga
4191     3,  III  |                 maga a szép Csejti Gazsi a maga cigányait, s a gáton
4192     3,  III  |                Gazsi a maga cigányait, s a gáton belül levők puskalövésekkel
4193     3,  III  |                 puskalövésekkel üdvözlék a most érkezőket, egypár hölgy
4194     3,  III  |              tesz semmit.~Lippay ezúttal a szép Dobokynét volt szerencsés
4195     3,  III  |               szerencsés megnyerni, hogy a háziasszony szerepét viselje.
4196     3,  III  |              nevelt kisasszonyával.~„Hát a harmadik hol maradt?” Igen
4197     3,  III  |              volt, hogy minden ember ezt a kérdést intézte hozzá, aki
4198     3,  III  |                  válaszolá legrövidebben a szép Dobokyné; hanem ahol
4199     3,  III  |             suttogva mondá el bizalmasan a kérdezőnek: „Nagyon természetesnek
4200     3,  III  |                ahol kénytelen észrevenni a mellőztetést. Mert ilyenek
4201     3,  III  |          mellőztetést. Mert ilyenek ezek a mai férfiak: önmagáért senkit
4202     3,  III  |                 fenyegesse, mintha ebben a bűnben neki volna legterhesebb
4203     3,  III  |            szerint, hogy gondolja utána: a balga lányka őrjöng utánam,
4204     3,  III  |            szeretem.~„Szerencsés kópé ez a Gazsi”, mondják a pajtások,
4205     3,  III  |                kópé ez a Gazsi”, mondják a pajtások, körülfogva az
4206     3,  III  |               amiben férfiak kötelessége a hallgatás.”~Ez még több
4207     3,  III  |            hallgatás.”~Ez még több ürügy a faggatásra.~„De iszen tudjuk
4208     3,  III  |                tudjuk minden viszonyodat a szép leánnyal. Elégszer
4209     3,  III  |               elárultad magadat! Vagy az a bokréta? He? Hát aztán az
4210     3,  III  |                bokréta? He? Hát aztán az a titkos levélke? Nono! Jobb
4211     3,  III  |            miszerint hallgatni tud, mint a sír, azért tőle hiába is
4212     3,  III  |              tetszik.~Csejti Gazsi pedig a leglovagiasabb ember, akivel
4213     3,  III  |               soha, mert ő hallgat, mint a sír.~Fenyéry is ott van
4214     3,  III  |                  sír.~Fenyéry is ott van a társaságban, s Dobokyné
4215     3,  III  |              azért megérdemli, miszerint a legelső férfi, akiben becsületérzés
4216     3,  III  |                   Azzal ismét visszamegy a kis barnához, folytatni
4217     3,  III  |                  kis barnához, folytatni a beszélgetést.~– Nos, lesz
4218     3,  III  |                barátjával beszél, s mind a hárman úgy mutogatnak rám,
4219     3,  III  |                  van szó, hogy ki legyen a füzértáncban előtáncos,
4220     3,  III  |             előtáncos, Gazsi-e, vagy én.~A kis barna olyan jóízűen
4221     3,  III  |              furcsaságnak.~Mikor azonban a cigányok rákezdték az első
4222     3,  III  |                 voltak sehol láthatók, s a rákövetkező quadrille-ban
4223     3,  III  |                rákövetkező quadrille-ban a kis barna nemcsak hogy átellenes,
4224     3,  III  |               aki eddig nem mert bejönni a terembe, még ülve marad
4225     3,  III  |                  vőlegényét, amíg meghal a várásban. A megtérő csak
4226     3,  III  |                  amíg meghal a várásban. A megtérő csak sírt talál
4227     3,  III  |               megtérő csak sírt talál és a hideg menyasszonyhoz fekszik
4228     3,  III  |              szomorú mulatsága van. Ezek a költők is csak azért írnak
4229     3,  III  |             Éppen mint az éjféli házban.~A folyosón oly ismerős léptek
4230     3,  III  |                  léptek hangzanak végig, a cselédektől ismert hang
4231     3,  III  |            pillanat múlva Fenyéryt látja a leányka maga előtt.~Az ifjú
4232     3,  III  |                  egészen fel van hevülve a sebes lovaglástól, szép
4233     3,  III  |             kérdi forró, reszkető hangon a leánykától. Ez nem bír neki
4234     3,  III  |                 Fenyéry észreveszi, hogy a szép gyermek szemei két
4235     3,  III  |                  mintha mondaná: olvasd! A költő megtanít arra, ami
4236     3,  III  |                 költő megtanít arra, ami a szíveknek fájni szokott:~„
4237     3,  III  |             fájni szokott:~„Várva láttam a tavasznak ~Nyíló kellemét,~
4238     3,  III  |                  odatekintett és értette a szemrehányást.~– Mi régóta
4239     3,  III  |                   szólt reszketeg hangon a lánykához.~– Nagyon régen –
4240     3,  III  |              vett magának, hogy odaüljön a leányka mellé.~– Kedves
4241     3,  III  |                szóljak. Tegyük félre ezt a könyvet és beszéljünk az
4242     3,  III  |            felőlem, hogy én egyik napról a másikra mily makacs kitartással
4243     3,  III  |                  csak azért megyek, hogy a bírákat informáljam, s peres
4244     3,  III  |                  elismert nevet vívni ki a világban? Nem talál kegyed
4245     3,  III  |                  viselem azt”: s hogy ez a férfi kötelességének tartja
4246     3,  III  |                ítéletemet.~Ki ne ismerné a mesét arról a méztengerről,
4247     3,  III  |                 ne ismerné a mesét arról a méztengerről, mely egy beléhullott
4248     3,  III  |                 egy másikat mondok arról a méregtengerről, mely egy
4249     3,  III  |                   bölcs chymisták, ez az a bölcsek köve, mely az aranyból
4250     3,  III  |                 mely az aranyból port, s a porból ismét aranyat csinál,
4251     3,  III  |                  örömöt; s nem drágább-e a szív öröme minden aranynál,
4252     3,  III  |                 aranynál, s nem rosszabb a bánat, mint a por? Azonban
4253     3,  III  |               nem rosszabb a bánat, mint a por? Azonban ti ezt nem
4254     3,  III  |                szívű emberek, hogy midőn a kesergő leányka azt hallá
4255     3,  III  |                  gondolkozott, hogy amíg a jólét és jó hír után küzdött,
4256     3,  III  |                  Fenyéry gyöngéden nyúlt a reszkető kezecske után,
4257     3,  III  |                  annak meleg szorítását.~A kedves gyermek egészen övé
4258     3,  III  |                 önhöz. Azért jöttem ide.~A leányka odasimult hozzá
4259     3,  III  |             enyémre. Ugye, megígéri ezt?~A leányka ránézett nagy okos
4260     3,  III  |               igen, igen boldoggá tenni?~A leányka zokogva rejté az
4261     3,  III  |                azután, midőn látta, hogy a gyermek mint reszket, hogy
4262     3,  III  |              mint reszket, hogy sápad el a csók után, mint omlik karjaiból
4263     3,  III  |            szomorúságot szerezzen.~És ha a kegyes olvasó e soroknál
4264     3,  III  |           énnekem nagyon jóakaróm.~Pedig a következés majd bebizonyítja,
4265     3,  III  |                 jár az esze? Egy percben a menny körül, másikban egy
4266     3,  III  |                  látni sem az egyik, sem a másik gondolat nyomát.~Irén
4267     3,  III  |          gondolat nyomát.~Irén előkeresé a legyezőt, s átadá azt Fenyérynek.~
4268     3,  III  |           Fenyérynek.~Az ifjú megcsókolá a fehér kezecskét és megcsókolá
4269     3,  III  |                  nyargalt vissza Fenyéry a szüreti mulatságba, s a
4270     3,  III  |                  a szüreti mulatságba, s a vidám csoportok között felkereste
4271     3,  III  |                 Paladin, odalépett hozzá a legyezővel.~– Íme, nagysád,
4272     3,  III  |              mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry csodálatos lovagias
4273     3,  III  |              minden igazi arszlánnak, és a városi mendemonda úgy alakult,
4274     3,  III  |                úgy alakult, miszerint ez a gavallér nem restellt fél
4275     3,  III  |               azután helyrehozta hibáját a két szép unokahúgnál is,
4276     3,  III  |          Gazsival per tu lett; ebéd után a férfiak a pipázószobába
4277     3,  III  |                lett; ebéd után a férfiak a pipázószobába vonultak,
4278     3,  III  |                  pipázószobába vonultak, a hölgyek kimentek mulatságból
4279     3,  III  |                és nehezteltek érte, hogy a férfiak miért nem mennek
4280     3,  III  |                 utánuk, mit tudnak abban a füstös szobában művelni,
4281     3,  III  |               bácsiját, hogy kergesse ki a házból a fiatalságot. Csúnyaság
4282     3,  III  |                hogy kergesse ki a házból a fiatalságot. Csúnyaság az!~
4283     3,  III  |                őt meglátják, abbahagyják a beszélgetést s más szobát
4284     3,  III  |                   tudod, holnapig titok. A többit elmondhatod akárkinek,
4285     3,  III  |               volt Dobokynénak elmondani a hírt, persze azt is tudatta
4286     3,  III  |            érdekli legjobban, azután meg a két unokahúgnak és azután
4287     3,  III  |             embert talált, aki már tudta a dolgot.~Az együtt maradt
4288     3,  III  |               mulatnak éjfélig, éjfélkor a boldog vőlegény felkel és
4289     3,  III  |                 az ifjak mulatnak tovább a pohár mellett reggelig.
4290     3,  III  |              Éjfél után fél órakor pedig a temető kapujánál találkozni
4291     3,  III  |                 soha senki sem fogja azt a képtelenséget mondhatni,
4292     3,  III  |                 vagy meglövetett általa.~A tanúk megkísérték elébb
4293     3,  III  |                  tanúk megkísérték elébb a kibékítést, de Fenyéry hallani
4294     3,  III  |               Késő éjszaka érkeztek haza a szüretről Dobokyék a szép
4295     3,  III  |                haza a szüretről Dobokyék a szép őszi holdvilágnál.~
4296     3,  III  |                  ébren volt, várta őket.~A két leány tele volt dicsőséggel,
4297     3,  III  |                  milyen jól mulattak. Az a Fenyéry milyen nagy bohó,
4298     3,  III  |                Minden ember csodálkozott a kedvén! Ő különben igen
4299     3,  III  |                volna, s elrontotta volna a többiek mulatságát.~A két
4300     3,  III  |              volna a többiek mulatságát.~A két leány még lefekvés után
4301     3,  III  |               Dobokyné hasonlóul volt. Ő a mellékszobában feküdt Irénnel,
4302     3,  III  |                  szemeit becsuknia azzal a lemondással, hogy Irénnek
4303     3,  III  |            melyikkel értik egymást. Mind a kettőnek egyformán tette
4304     3,  III  |                egyformán tette egész nap a szépet. De hisz az mégis
4305     3,  III  |             minden rend ellen van. Aztán a lányoknak kiházasításról
4306     3,  III  |                  keltek az egész háznál, a két unokahúg előkereste
4307     3,  III  |            valahányszor hintó gördült el a ház előtt, elfutottak mind
4308     3,  III  |               ház előtt, elfutottak mind a ketten a mellékszobákba.~
4309     3,  III  |                 elfutottak mind a ketten a mellékszobákba.~Csak Irén
4310     3,  III  |           perkálruháját vette fel, azzal a kis köténykével, amit tegnap
4311     3,  III  |                 midőn egy hintó és utána a másik csakugyan megállapodott
4312     3,  III  |            belépni elfogadótermébe.~Elöl a főtisztelendő úr, az esperes,
4313     3,  III  |               tehát csakugyan nem tréfa.~A két unokahúg úgy elszaladt,
4314     3,  III  |                  úgy elszaladt, hogy még a szobát is magára zárta.
4315     3,  III  |            háborulatlan. Neki hite volt. A legerősebb hit, amit nőszív
4316     3,  III  |                  hit, amit nőszív helyez a férfiban.~– Kedves húgomasszony –
4317     3,  III  |                  ügynek, mert valóban ez a legnevezetesebb ügy, ami
4318     3,  III  |               ami valaha levátába kerül. A mi kedves barátunk, Fenyéry,
4319     3,  III  |             pedig mint kiadó násznagyot, a főtisztelendő urat csak
4320     3,  III  |            odalépett Irénhez, s megfogta a leányka remegő kezét.~Dobokyné
4321     3,  III  |            hálálta meg az édes célzatot.~A főjegyző szelíd publikánus
4322     3,  III  |         Fenyéryre mutatva.~– Úgy hiszem, a választ e kérdésre látni
4323     3,  III  |                  kezét tartotta kezében. A leány arcán legkisebb zavar,
4324     3,  III  |            meglepetés sem látszott, azok a sztereotip, ősszokásos kifejezések,
4325     3,  III  |                  ősszokásos kifejezések, a szégyenkedés, a megdöbbenés,
4326     3,  III  |             kifejezések, a szégyenkedés, a megdöbbenés, a félelem,
4327     3,  III  |             szégyenkedés, a megdöbbenés, a félelem, mik a kért leányt
4328     3,  III  |              megdöbbenés, a félelem, mik a kért leányt máskor oly jól
4329     3,  III  |               akik csak most mondják meg a világnak azt, amit addig
4330     3,  III  |                   összekulcsolt kezeivel a csodálkozás minden pantomiáját
4331     3,  III  |                  nem tudom megmagyarázni a dolgot.~Dobokyné egy kissé
4332     3,  III  |                  és kész volt felelni.~– A tarnóci kastélyban, a küldöttség
4333     3,  III  |                    A tarnóci kastélyban, a küldöttség idejében.~– Ahol
4334     3,  III  |               nem kellene, ha maga volna a világon, s ha férfi volnék,
4335     3,  III  |               akik így tudnak titkolózni a világ előtt.~Dobokynénak
4336     3,  III  |               pajtások kedvéért kegyedet a menyegzői éjszakán ott fogja
4337     3,  III  |               fogja hagyni, aki kegyedet a legelső napon a legrútabbul
4338     3,  III  |                 kegyedet a legelső napon a legrútabbul megcsalja…~A
4339     3,  III  |                 a legrútabbul megcsalja…~A megszólásnak csak az az
4340     3,  III  |              nincsen egyéb hátra – szólt a főjegyző –, mint a szükséges
4341     3,  III  |                 szólt a főjegyző –, mint a szükséges szertartások végrehajtása.~–
4342     3,  III  |                éppen ezt akarom mondani. A diszpenzáció, a házasságlevél
4343     3,  III  |                 mondani. A diszpenzáció, a házasságlevél mind készen
4344     3,  III  |                  kezeskedik – szólt bele a főtisztelendő úr, ki könyvét
4345     3,  III  |                  karonfogva hazamenni, s a papon és a két násznagyon
4346     3,  III  |                  hazamenni, s a papon és a két násznagyon kívül, senkivel
4347     3,  III  |              kívül, senkivel sem közleni a dolgot. Hanem mi időt engedünk.
4348     3,  III  |                  Öltöztessék föl fehérbe a mi kedves kis menyasszonyunkat,
4349     3,  III  |                kedves húgaim elvállalják a nyoszolyóleányságot. Még
4350     3,  III  |                  lesz idő. Holnap délben a menyegzőt egész vígsággal
4351     3,  III  |                Hanem annyit mondok, hogy a mi szép menyasszonyunkat
4352     3,  III  |             szebbé ne tegyék, mert akkor a mi barátunknak nagyon fog
4353     3,  III  |        barátunknak nagyon fog fájni érte a szíve.~Akiknek nem kellett
4354     3,  III  |           Akiknek nem kellett érteni ezt a szomorú célzást, azok nem
4355     3,  III  |              célzást, azok nem értették. A négy férfi pedig felült
4356     3,  III  |         hintajába, s egyenesen hajtatott a káptalan elé, ahol Fenyéry,
4357     3,  III  |              káptalan elé, ahol Fenyéry, a törvény szabta ünnepélyesség
4358     3,  III  |             Tarnóczy Irén nevére.~Azután a megyeházához siettek, hitelesítendők
4359     3,  IV   |                                      IV. A MENYEGZŐI ÉJ~Az étcsarnokban
4360     3,  IV   |              étcsarnokban vígan foly még a férfimulatság, poharak csengnek,
4361     3,  IV   |                felköszöntések hangzanak; a jókedvű cimborák hangosan
4362     3,  IV   |                cimborák hangosan éltetik a vőlegényt és a menyasszonyt.~
4363     3,  IV   |          hangosan éltetik a vőlegényt és a menyasszonyt.~A menyasszony
4364     3,  IV   |             vőlegényt és a menyasszonyt.~A menyasszony és a hölgyvendégek
4365     3,  IV   |           menyasszonyt.~A menyasszony és a hölgyvendégek eltávoztak
4366     3,  IV   |            eltávoztak már hálószobáikba, a vőlegény is nehezen tud
4367     3,  IV   |                   boldogságos boldog éjt a szerencsés vőlegénynek,
4368     3,  IV   |               szerencsés vőlegénynek, ki a földi tündérek legszebbikét,
4369     3,  IV   |              Boldog, boldog jó éjszakát!~A vidám üdvkiáltás szobákon,
4370     3,  IV   |                  folyosókon át behangzik a menyasszony szobájáig. Ott
4371     3,  IV   |                 leány, ma boldog nő, kit a férfiak legnemesbike szerelmével
4372     3,  IV   |                  mégis úgy nyomja valami a szívét. Miért nincsen ő
4373     3,  IV   |              nyílnak az ajtók, hangzanak a folyosón az ismerős léptek,
4374     3,  IV   |               áll.~Megöleli, megcsókolja a keblére simuló nőt, fülébe
4375     3,  IV   |              kell menni, mert úgy illik; a szokás úgy kívánja, hogy
4376     3,  IV   |              kívánja, hogy míg vendégeit a jókedv ébren tartja, addig
4377     3,  IV   |               jókedv ébren tartja, addig a vőlegény közöttük maradjon.~
4378     3,  IV   |          vőlegény közöttük maradjon.~Óh, a nő oly könnyen elhiszi azt.
4379     3,  IV   |                könnyen elhiszi azt. Amit a férj mond, az mind igaz.~
4380     3,  IV   |                   Azután sorba vezeti őt a férj szobáin, mik rendelkezésére
4381     3,  IV   |            nyílik. Ez az íróasztalka, ez a szekrény kulcsa. Ez végre
4382     3,  IV   |                szekrény kulcsa. Ez végre a férj szekrényéé, erre jól
4383     3,  IV   |                  titkai.~Miért álljon ez a kulcs őnála, kérdi a hölgy
4384     3,  IV   |                  ez a kulcs őnála, kérdi a hölgy csodálkozva.~– Két
4385     3,  IV   |              sehova! Ne hagyj el engem.”~A nő azt hivé, hogy mindent
4386     3,  IV   |               neki. Azután megcsókolá őt a férj gyöngéden, és szívéhez
4387     3,  IV   |               aludjék mármost nyugodtan.~A menyasszony megígérte, hogy
4388     3,  IV   |                 Isten áldása legyen azon a férfin, aki őt úgy szereti,
4389     3,  IV   |                   Erre azután eltávozott a szívnyomás, megjöttek helyette
4390     3,  IV   |                 álom tündérei, lecsukták a szép szemeket, felszabadíták
4391     3,  IV   |                  szemeket, felszabadíták a pihegő szívet, kilopták
4392     3,  IV   |                  pihegő szívet, kilopták a lelket a testből, s elvitték
4393     3,  IV   |                szívet, kilopták a lelket a testből, s elvitték magukkal
4394     3,  IV   |     tündérországba, ahol egyik világrész a másikhoz csak egy lépés,
4395     3,  IV   |                  egy lépés, egyik század a másikhoz csak egy óra.~      ~
4396     3,  IV   |               elhagyá, csendes léptekkel a mellékfolyosón végigment,
4397     3,  IV   |                mellékfolyosón végigment, a ház hátulsó ajtaját felnyitá,
4398     3,  IV   |              ajtaját felnyitá, s azon át a kertbe lépett.~Hideg, őszi
4399     3,  IV   |                Hideg, őszi éjszaka volt, a szél fútt erősen, egy-egy
4400     3,  IV   |               volt minden.~Amint Fenyéry a hátulsó házajtót felnyitotta,
4401     3,  IV   |             felnyitotta, hogy egy percre a belső világosság kivetődött,
4402     3,  IV   |             belső világosság kivetődött, a kert alól, mintegy viszonzásul
4403     3,  IV   |              vissza. Fenyéry odasietett. A kert rácsajtaja nem volt
4404     3,  IV   |                  bezárva. Az ajtó előtt, a mellékúton állt egy nyitott
4405     3,  IV   |              szekér két lóval. Egy férfi a gyeplőt fogta, a másik a
4406     3,  IV   |               Egy férfi a gyeplőt fogta, a másik a hátulsó ülésben
4407     3,  IV   |                 a gyeplőt fogta, a másik a hátulsó ülésben ült.~– Nem
4408     3,  IV   |                 neki egy ismerős hang, s a férfi a hátulsó ülésben
4409     3,  IV   |                  ismerős hang, s a férfi a hátulsó ülésben odanyújtotta
4410     3,  IV   |                az magára véve, felhágott a kocsiülésbe, s a szekér
4411     3,  IV   |               felhágott a kocsiülésbe, s a szekér tovarobogott.~Keresztül
4412     3,  IV   |                  tovarobogott.~Keresztül a mezőn, egyenesen a temető
4413     3,  IV   |             Keresztül a mezőn, egyenesen a temető felé vágtattak, néhány
4414     3,  IV   |                 férfival.~Azzal kifogták a lovakat a kocsikból, s megkötötték
4415     3,  IV   |                 Azzal kifogták a lovakat a kocsikból, s megkötötték
4416     3,  IV   |         megkötötték az ákászfákhoz, mert a kocsisok nem maradhattak
4417     3,  IV   |               hajtotta mindkét szekérnél a lovakat.~Azután beléptek
4418     3,  IV   |                 lovakat.~Azután beléptek a temetőbe.~Régi nagy orgonafabokrok
4419     3,  IV   |          lehetett meglepetéstől félniük.~A párbaj bírái még egyszer
4420     3,  IV   |                 vették az ügyet, mielőtt a határozást a sorsra bízták
4421     3,  IV   |              ügyet, mielőtt a határozást a sorsra bízták volna.~„Van-e
4422     3,  IV   |               bízták volna.~„Van-e helye a párbajnak, van-e elég ok
4423     3,  IV   |                 megkövetés által?”~„Nem. A sértés csak rosszabb lenne
4424     3,  IV   |             rosszabb lenne azáltal, mert a gyanút többekkel tudatná,
4425     3,  IV   |              gyanút többekkel tudatná, s a hölgy nevét még inkább közforgalomba
4426     3,  IV   |        közforgalomba hozná.”~„Van-e joga a kihívónak ez ügyet magáévá
4427     3,  IV   |           becsülete.”~„Alkalmas idő-e ez a vívásra?”~„Éppen az, mert
4428     3,  IV   |               marad.”~„Hányszor lőhetnek a vívók?”~„Háromszor mindegyik;
4429     3,  IV   |                 lövésre egyik sem talál, a párbaj bevégzettnek mondatik.”~„
4430     3,  IV   |           mindegyik felet, ha nem akar-e a párbajtól önként elállni.~
4431     3,  IV   |               látni nem lehet, mint hogy a két vívó fejére egy-egy
4432     3,  IV   |                    Néhány pillanat múlva a két lámpa embermagasságban
4433     3,  IV   |            látszott ingadozni egyik is.~…A tenyércsattanások hangzottak…
4434     3,  IV   |               ezer darabra repült szét – a másik viselőjével együtt
4435     3,  IV   |                 felbukott.~Öt perc múlva a két szekér ismét nyargalt
4436     3,  IV   |             ismét nyargalt jobbra, balra a sötét éjszakában. A szél
4437     3,  IV   |                balra a sötét éjszakában. A szél kergette a felhőket
4438     3,  IV   |              éjszakában. A szél kergette a felhőket a sápadt csillagok
4439     3,  IV   |                 szél kergette a felhőket a sápadt csillagok előtt!…~      ~
4440     3,  IV   |                 Mindenki elnyugodott már a lakodalmas háznál, a víg
4441     3,  IV   |                 már a lakodalmas háznál, a víg cimborák elhallgattak,
4442     3,  IV   |              elhallgattak, alusznak már. A menyasszony is alszik mélyen,
4443     3,  IV   |                 az álom lekötve tartja…~…A vőlegény ott ül ágya mellett
4444     3,  IV   |                 Nem állhatja aztán, hogy a gonosz álmot el ne űzze
4445     3,  IV   |                  gonosz álmot el ne űzze a kedves szemekről, odahajol,
4446     3,  IV   |              megcsókolja mindkét szemét; a hölgy felébred arra.~S mint
4447     3,  IV   |                 Miért is szeretsz engem?~A hölgy mosolyogva felelt,
4448     3,  IV   |            tértél vissza, hanem kimentél a ház hátulsó ajtaján… Én
4449     3,  IV   |            képzeltem ezt; azzal felültél a szekérre, s elrohantatok
4450     3,  IV   |                 szekérre, s elrohantatok a mezőkön keresztül. Én egyedül
4451     3,  IV   |           keresztül. Én egyedül maradtam a sötét éjben, éreztem, mint
4452     3,  IV   |                 éjben, éreztem, mint fúj a szél, láttam a felhőket
4453     3,  IV   |                  mint fúj a szél, láttam a felhőket rohanni az égen,
4454     3,  IV   |              valami eltört sírkőben, mit a nagy fű benőtt, a többi
4455     3,  IV   |          sírkőben, mit a nagy fű benőtt, a többi sírkövek is mind oly
4456     3,  IV   |             magam körül; látok férfiakat a sötétben egy csoportban
4457     3,  IV   |               kik beszélnek csendesen, s a csendes beszéd közben oly
4458     3,  IV   |            pisztoly sárkányát felhúzták. A bokrok közt közelebb húzódva
4459     3,  IV   |                csinálnak. Egyszerre négy a férfiak közül hátravonult,
4460     3,  IV   |              hátravonult, s kettő maradt a téren egymással szemben.
4461     3,  IV   |                szemben. Az egyik háttal, a másik arccal állt felém.
4462     3,  IV   |                felém. Irtóztató volt az: a te arcodat ismertem meg
4463     3,  IV   |               láttam, mint emeltétek fel a pisztolyokat egymásra; láttam,
4464     3,  IV   |                 és lélegzetem elhagyott; a második taps is hangzott.
4465     3,  IV   |                is hangzott. Az iszonyat, a kétségbeesés erőszakot tett
4466     3,  IV   |            felszöktem helyemből, s midőn a harmadik taps hangzott,
4467     3,  IV   |            megragadtam ellenfeled kezét, a lövés eldördült, s én felébredtem.
4468     3,  IV   |             gondolkoztál ébren.~– De még a lövéseket is oly élénken
4469     3,  IV   |                nyugtatva az ifjú férj, s a szép fejecskét odavonta
4470     3,  IV   |             hevesen ver szíved – suttogá a szép menyasszony.~– A bortol
4471     3,  IV   |            suttogá a szép menyasszony.~– A bortol van az, kedvesem –
4472     3,  IV   |                kedvesem – szólt tréfásan a férj; pedig azt megérezte
4473     3,  IV   |                pedig azt megérezte volna a hölgy, mert ajkaik olyan
4474     3,  IV   |                      Reggel, midőn kilép a menyasszony szobájából,
4475     3,  IV   |                az előteremben várják már a rokon nők, férjes és özvegyasszonyok,
4476     3,  IV   |              ünnepélyességgel teszik fel a menyasszony fejére a legelső
4477     3,  IV   |                 fel a menyasszony fejére a legelső főkötőt.~Úgy vezetik
4478     3,  IV   |               főkötőt.~Úgy vezetik őt ki a világ elé.~Oly szépen illik
4479     3,  IV   |                  Oly szépen illik fejére a főkötő, ez a csipkés, fodros
4480     3,  IV   |                illik fejére a főkötő, ez a csipkés, fodros jelmez,
4481     3,  IV   |            Boldogság és szerelem jelképe a főkötő, azért szebb és bájosabb
4482     3,  IV   |                  azért szebb és bájosabb a főkötővel minden arc.~A
4483     3,  IV   |                  a főkötővel minden arc.~A vidám reggeli mellett együtt
4484     3,  IV   |            reggeli mellett együtt vannak a nászvendégek. Ártatlan tréfák
4485     3,  IV   |                 untalan feszeleg. Az éjt a városban tölté, csak reggelre
4486     3,  IV   |               ismét.~Alig várhatja, hogy a reggeli után egy pillanatra
4487     3,  IV   |                 Irén nem akart megijedni a bevezetéstől, hanem nyugodtan
4488     3,  IV   |                     Képzeld magadnak ezt a rettenetes embert, a te
4489     3,  IV   |                 ezt a rettenetes embert, a te férjedet. Az éjszaka,
4490     3,  IV   |                veled megesküdött, elment a háztól, s félóra járásnyira
4491     3,  IV   |                 belelőtt Csejti Gazsinak a karjába. Ezt én onnan tudom,
4492     3,  IV   |                  Csejti Gazsit odavitték a nénjéhez éjszaka, azt mondva,
4493     3,  IV   |           szekérrel felfordult s kitörte a karját, de nekem megvallotta
4494     3,  IV   |              hogy miattad verekedtek. Ez a Fenyéry egy rettenetes ember;
4495     3,  IV   |               éjszakáján el tudja hagyni a menyasszonyát, hogy verekedjék,
4496     3,  IV   |              azéba, hogy aki látta őket, a szíve örült rajta.~Kivéve
4497     3,  IV   |             annyival jobban szerette azt a férfit, akinek oly erős
4498     3,  V    |               István gróf újra megjelent a brenóci vendéglőben, egyedül
4499     3,  V    |             előre tudatá Krénfyvel, hogy a Fenyérytől elfoglalt birtok
4500     3,  V    |                  lelkén egy olyan terhet a másvilágra vinni, s azt