Rész,  fezejet

1     2,  I    |        az is üres”.~A szótlanul beszélő nyomor minden küszöbben.~
2     2,  VII  |   rendkívüliség is volt, hogy a beszélő szertelenül hebegett, s
3     2,  VII  |   Lippay megemelinté kalapját a beszélő előtt.~– Kihez legyen szerencsém?~–
4     3,  XVIII| higgyetek e piros arcszínnek, a beszélő ajkaknak, meghalt ő már;