Rész, fezejet
1 2, I | szedek ezzel az ostorral! – szólt nagyot káromkodva a fickó,
2 2, I | engem az erdőbe, Marina – szólt az öregember, s nagy fáradsággal
3 2, I | vesszük azt a kalán levest? – szólt aggódva a legifjabb úr.~–
4 2, I | ne töltsön a torkába! – szólt az anekdotás táblabíró,
5 2, I | kérdeztem. Azok beszéljenek – szólt az alispán, eldugva kezét
6 2, I | tartva pipáját, nagy hadarva szólt közéjük:~– Lám, mondom,
7 2, I | bőkezűleg a botokat?~– Kérem – szólt süvegét homlokába nyomva
8 2, I | pedig álljon meg egy szóra – szólt az alispán feléje fordulva
9 2, I | ha már eddig szívtad – szólt humoros nyugalommal az alispán
10 2, I | pipaszárt, s rekedt hörgéssel szólt, öklével fenyegetve:~– Megbánja
11 2, I | Óh, tekintetes uraim – szólt bele az öreg Popák –, ne
12 2, I | háza, tekintetes uraim – szólt Popákné, amint a falu közepén
13 2, I | Sztropkó.~– Milyen különös – szólt az alispán figyelve –, hogy
14 2, I | legutolsó ház most a faluban – szólt a bíró egy épületre mutatva,
15 2, I | tisztulni.~– Tudom már, mi ez – szólt az alispán. – Ez a kenyér
16 2, I | babonákkal! Hozzatok ecetet! – szólt az alispán, kinek hirtelen
17 2, I | Nincs az minálunk, uram – szólt a bíró –, hanem itt a szeszgyárban
18 2, I | kifelé.~– Nincs itthon? – szólt rekedt, rikácsoló hangon,
19 2, I | akár úr, akár szegény! – szólt vad elégtétel hangján a
20 2, I | különbözők a többiektől – szólt és megemelinté sapkáját,
21 2, I | amennyinek szükségét érzi – szólt az alispán jókedvűen mosolyogva.~
22 2, I | kificamodik a lába.~– És most – szólt a delnő, búcsúzólag intve
23 2, I | családot kell meglátogatnunk – szólt az alispán a búcsúvétel
24 2, I | Ecettel! Olajjal! Tejjel! – szólt nemes pátosszal a delnő. –
25 2, I | a facies hypocratica… – szólt a felölelt haldokló arcát
26 2, I | medicamina in hortis7 – szólt Hahnemann derék tanítványnője,
27 2, II | Lyukas? Hm. Biz az lyukas – szólt a paraszt nagy jámborul. –
28 2, II | Boros uram, mi jót hozott? – szólt az ispánhoz fordulva Krénfy
29 2, II | csak menjünk be innen – szólt pedig Boros uram, az örök
30 2, II | kiosszák.~– Piaci áron? – szólt megszeppenve Krénfy úr,
31 2, II | Már most hát beszéljünk – szólt egész megnyugvással a vendégség
32 2, II | két kis uradalom miatt – szólt még félig nevető ajakkal
33 2, II | írt néhány levelet.~Egyik szólt a legelső bécsi vendéglősök
34 2, II | harmadik trieszti ügynökéhez szólt déligyümölcsökért, a negyedik
35 2, II | Az ötödik ezüstneműekről szólt hírhedett ötvöshöz, a hatodik
36 2, III | méltóságos grófoknak! – szólt a pitvarnokhoz fordulva,
37 2, III | grófoktól vannak itt! – szólt a fiú suttogva, mintha nem
38 2, III | nagyságodtól a bocsánatot! – szólt finom hangon István gróf,
39 2, III | járnék.~– Óh, kérem alássan – szólt Krénfy úr, ki egészen felbuzdult
40 2, III | mondani.~– Mondhatom önnek – szólt István gróf –, hogy amióta
41 2, III | házigazdához.~– Óh, kérem! kérem! – szólt István gróf, megállva az
42 2, III | legnagyobb nyájassággal szólt Krénfy úrhoz:~– Méltóztatott
43 2, III | szivarral talán szolgálhatok? – szólt még egy kísérletet téve,
44 2, III | feleletet adni.~– Láttam – szólt oly száraz hangon, amilyent
45 2, III | Nincs róla fogalmam – szólt Illés gróf szárazon.~– Mondám,
46 2, IV | pompás, minden díszes! – szólt István gróf, finom taglejtéssel
47 2, IV | elfogult, ábrándos hangon szólt:~– Ez volt az én legkedvesebb
48 2, IV | tagadólag.~– Mondtam azt neked – szólt Illés csaknem suttogva és
49 2, V | grófnő most egész nyugalommal szólt az emberhez.~– Jó barátom;
50 2, V | baja, miért van itten – szólt Cynthia vezetőjéhez; mire
51 2, V | Siessünk, barátom! – szólt Cynthia, s a morogva közeledő
52 2, V | lesz nehéz az a gyerek? – szólt egyszer a csavargó, hátrafordulva. –
53 2, V | csalásában.~– Itt van a ház – szólt a csavargó. – Tegyük le
54 2, V | Hát mit csináljunk? – szólt siránk hangon a pór, a nő
55 2, V | Ebben az éjszakában? – szólt Krénfy, kiben minden szónál
56 2, V | Kezében vagyok önnek… – szólt reszkető hangon Cynthia. –
57 2, V | Legyen nyugodt, nagysád – szólt egész bizalmasan közelebb
58 2, V | Nagyságod azt kívánja ugyebár – szólt Krénfy, nagy füstkötelet
59 2, V | kedvéért mindent megteszek – szólt nemes lelkű szenvelgéssel,
60 2, V | elvégzem én azt magam – szólt Krénfy úr, és hozzáfogott
61 2, V | önt, írja le ezt ismét – szólt Cynthia és fölkelve, fél
62 2, V | Készen van, kisasszony! – szólt rekedten a férfi, s lázongó
63 2, V | ezt jutalmul, jó öreg – szólt Cynthia, lecsatolva, gyémántos
64 2, V | indulnunk.~– Úgy? Tudom – szólt a gróf s nagyot ásított,
65 2, VI | hangocskája csak néha-néha szólt közbe. Egyszer-másszor azon
66 2, VII | kisasszony, aki bár egy szót sem szólt, de arc-, szem-, száj- és
67 2, VII | nem aludt el ott is? – szólt közbe gúnyosan Dobokyné.~
68 2, VII | kalapját levette alázatosan, és szólt reszketeg könyörgő hangon:~–
69 2, VII | Legyen ön nyugodtan – szólt az alispán, s azzal a három
70 2, VII | Beszéljünk komolyan, uram – szólt az alispán Krénfyhez –,
71 2, VII | megye képviselői vagyunk – szólt szilárd hangon az alispán –,
72 2, VII | látszik.~– Minden eszközt? – szólt gúnyos hangon Krénfy, s
73 2, VII | határozatukat végrehajtani.~– Igen – szólt Fenyéry és előrelépett,
74 2, VII | majoris potentiae!…~– Tudom – szólt Fenyéry, s még közelebb
75 2, VII | azzal, amit tennem kell – szólt Fenyéry rendületlen nyugalommal. –
76 2, VIII| Eredj az útból, asszony – szólt Krénfy, ki restellni látszott
77 2, VIII| Krénfy ellenében.~– Tessék! – szólt leoldva harcias csípőjéről
78 2, VIII| mindjárt ki fogja nyitni – szólt Fenyéry bizton mosolyogva. –
79 2, IX | megkérdezni.~– Hogyan, uram? – szólt Leonora az alispánhoz fordulva. –
80 2, IX | koszorúval úgy járhatna – szólt az alispán –, mint a cigány
81 2, IX | érzékenységgel, egész szánalommal szólt bele, hogy „bizonyára mindenütt
82 2, IX | világ nem.~– A világ? – szólt Fenyéry, szomorúan mosolyogva,
83 2, IX | testvérkém; nekem ugyan nem szólt, de valahányszor önnek nevét
84 3, I | azért sem teszek le róla – szólt a védnő kis tündérkéjéhez,
85 3, I | vitetni.~– Az Istenhez! – szólt Leonora, esernyőjét malasztteljesen
86 3, I | nyugtalanul várhatott engem – szólt végre Leonora, midőn kissé
87 3, I | elégtételre. „Óh nem, uram – szólt az apa –, itt csak egy pisztoly
88 3, I | Cynthia ágya elé.~– Cynthia – szólt hozzá reszkető, elfogódott
89 3, I | fenekére.~A gróf sokáig nem szólt azután egy szót is, csak
90 3, I | kénytelen azt megmondani – szólt a gróf felemelkedve székéből,
91 3, I | bánni nyájaskodó szülők. És szólt hozzá édes, megnyugtató
92 3, II | El akartam utasítani – szólt a cseléd –, de szavamba
93 3, II | szerencsétlenség, ami idehozott – szólt Leonora, midőn Cynthia szobájába
94 3, II | kicsinyt unalmas.~– Úgy, igaz – szólt Cynthia magához térve. –
95 3, II | Hanem mindez csak tréfa – szólt Leonora. És akkor igen komoly
96 3, II | forgatva. A váltó értéke szólt 80 ezer frankról.~– Ah,
97 3, II | magam fogok neki írni! – szólt egészen elváltozott hangon.~–
98 3, II | szomszédjától.~– Meglehetősen az – szólt ez, futólag tekintve oda.~–
99 3, II | a viaszálarc, és hevesen szólt ellenfeléhez.~– Ön visszautazik
100 3, II | visszafordulva Tarnóczytól.~– Igaz – szólt ez és odanyújtá a magáét.~
101 3, III | régóta nem láttuk egymást – szólt reszketeg hangon a lánykához.~–
102 3, III | aki neki egy időben így szólt: „Ha szegény fogsz lenni,
103 3, III | Kedves húgomasszony – szólt az öreg főjegyző Dobokynéhoz –,
104 3, III | szelíd publikánus arccal szólt, Fenyéryre mutatva.~– Úgy
105 3, III | tudtak.~– Irén és Fenyéry? – szólt Dobokyné, összekulcsolt
106 3, III | egymást?~– Óh, régen! – szólt Fenyéry mosolyogva, és Irén
107 3, III | is váltig mondom nekik– szólt az alispán –, hogy ők nem
108 3, III | érdemes ezekkel beszélni? – szólt nevetve az alispán Dobokynéhoz,
109 3, III | tehát nincsen egyéb hátra – szólt a főjegyző –, mint a szükséges
110 3, III | jelenlétem kezeskedik – szólt bele a főtisztelendő úr,
111 3, IV | ajtó csattanása volt az – szólt kedvesét nyugtatva az ifjú
112 3, IV | bortol van az, kedvesem – szólt tréfásan a férj; pedig azt
113 3, V | Instálom, méltóságos uram – szólt Krénfy úr, nem engedve magát
114 3, V | remélem, be van fejezve – szólt kezeit morzsolva Krénfy. –
115 3, V | összezsugorodva.~– Uram! – szólt közbe Cynthia – ne beszéljen
116 3, VI | rendesen a tűzbe hányta, s nem szólt felőlük senkinek, nem felelt
117 3, VI | vagyok senkinek itthon – szólt bosszúsan az ügyvéd.~– Megértettem,
118 3, VI | ügyvéd.~– Megértettem, uram – szólt a cseléd sarkában jövő idegen –,
119 3, VI | uram!~– Nem soká maradok – szólt az idegen – úgy hiszem ugyan,
120 3, VI | Valóban érthető volt – szólt Illés gróf, s egy széket
121 3, VI | urat beszélni, Cynthia – szólt Illés, legkisebb megindulás
122 3, VI | elsötétült arccal néze rá s nem szólt.~– Nos, uram, hát miért
123 3, VII | idő lesz most kacsázni – szólt bosszús tréfával az ispán.~–
124 3, VIII| vétettem ellenetek…~– Róbert! – szólt elfojtott, erőszakosan letört
125 3, IX | Tudod?~A csavargó nem szólt, csak merően a szeme közé
126 3, X | volt.~– Hallod-e, Marina! – szólt az ember, s izmos vaskezével
127 3, X | várta végpercét.~– Marina… – szólt a vénember halkan; közel
128 3, X | megfogadott. Egy szót sem szólt a látottakról Popákéknak,
129 3, XI | Intézkedéseket majd teszek én!… – szólt Krénfy, zsebére ütve, honnan
130 3, XI | történt eset után, és nem szólt felőle semmit. Mi azt hittük
131 3, XII | patriarkális nyájassággal szólt a nőhöz:~– Édes jó asszonyság.
132 3, XII | Az alispán csillapítva szólt hozzá:~– Csendesen, asszonyom.
133 3, XII | ülteté.~– Ne sírjon kegyed – szólt hozzá nyájas, biztató hangon. –
134 3, XII | nagy állítás, asszonyom… – szólt az alispán ünnepélyes hangon.~–
135 3, XII | ünnepélyes hangon.~– Ez való – szólt a némber, a gyűlölet sárga
136 3, XII | Menjünk kocsijához, grófnő! – szólt hangosan Fenyéry és megfogta
137 3, XIII| részvétét.~– De édesem – szólt az alispán szelíden –, mit
138 3, XIII| a szegény nőt sajnálom – szólt affektált borzalommal Dobokyné. –
139 3, XIII| veszi ön fel a dolgot – szólt Dobokyné duzmadtan, s neheztelve
140 3, XIII| nem kívánok öntől semmit – szólt Dobokyné, könnyeit letörölve. –
141 3, XIII| összefonta karjait, és szólt:~– Kedvesem. Ha egy éhhalál
142 3, XIII| keblét.~Még egyszer gyöngéden szólt menyasszonyához, ki görcsös
143 3, XIV | Nem fog idejönni többet – szólt az alispán szigorúan.~E
144 3, XV | Cynthia akkor egy szót sem szólt a mendemondákhoz; hanem,
145 3, XV | nálamnál jobb orvost is – szólt az alispán.~Irén kérte,
|