Rész, fezejet
1 2, VI | kótyavetyére fognak jutni. Irén ne engedje azt idegen kézre
2 2, VI | eladó lett jószág és ház, s Irén azt atyja hagyatékából magához
3 2, VI | akad gondviselője.~Hanem Irén nem olyan könnyen választott
4 2, VI | született siketnéma, akit még Irén nagyanyja fogadott fel,
5 2, VI | mulathatja vele magát. Hanem Irén igen komolyan, a legszívesebb
6 2, VI | egyik sem nyitotta azt fel. Irén nem akart semmiről hallani,
7 2, VI | rendkívül el volt foglalva, maga Irén ott működött mindenütt,
8 2, VI | mindenesetre elő kellett hozni Irén előtt, egy derék fiatalember,
9 2, VI | annyival több kilátása lehet Irén hajlamát megnyerhetni, minthogy
10 2, VI | végezte el a takarítást Irén, kinek ilyen roppant nagy
11 2, VI | Néhány perc múlva maga lejött Irén az udvarra, az újan érkezett
12 2, VI | ez meg foga látni Irént, Irén meg fogja látni őt, egymásba
13 2, VI | hogy óh, nagyon régiek!~Irén szokott szívességgel fogadá
14 2, VI | következnék, hogy Fenyéry és Irén, mint a két legjámborabb
15 2, VI | tréfa volna rájuk nézve.~Irén talán három szót sem váltott
16 2, VI | mikor az ember nem ér rá: Irén minden percben kénytelen
17 2, VI | affektál most, mint egyébkor. Irén és Fenyéry az egész vacsora
18 2, VI | patetikus emlékezéseire; Irén szerény, csengettyű hangocskája
19 2, VI | volt az első találkozás Irén és Fenyéry között a Tarnóczy-kastélyban.~
20 2, VII | végveszedelméből kiszabaduljon.~Irén utoljára maga is megneheztelt
21 2, VII | szájával nagyot fútt.)~ ~Irén asztala tele volt hírlapokkal.
22 2, VII | feljegyeztettek az égben.~Azonfelül Irén mint kifáraszthatlan előfizetésgyűjtő
23 2, VII | elméletileg, mert azokat Irén csak úgy gondolomra írogatta
24 2, VII | azokat elpirulás nélkül.~Irén felkel a hímzőráma mellől,
25 2, VII | uraim”, úgymint Dobokyné és Irén, kérdezék, mi van ott.~–
26 2, VII | sipegett Dobokyné, míg Irén nem várhatta, odafutott
27 2, VII | írna akkor helyette is alá.~Irén majd szintén adósságokba
28 2, VII | a könnyelmű táblabírák!~Irén csendesen, szótlanul hímzett
29 2, IX | vennem akkor is?~E szavaknál Irén felkelt hímzőasztalától,
30 2, IX | annál nagyobb lett, midőn Irén egyenesen hozzá lépve, szemeibe
31 2, IX | Egymást alig érdekelhetik.~Irén karját az ifjúéba akasztva,
32 2, IX | maradok, ahol ismernek.~Irén egy vén hárs mohos oldalához
33 2, IX | hogy már mást gondoltak.~Irén lihegő kebellel vevé kis
34 2, IX | ennek a hölgy? – rebegé Irén, a gyűrűt forgatva ujja
35 2, IX | ezalatt hogy, hogy nem, Irén ujjára csúszott, arra az
36 2, IX | látszott jól értesülve lenni.~Irén az egész ebéd alatt meg
37 2, IX | gyaníthatja, hogy mi oka Irén elmaradásának. Önnek a sztoicizmusa
38 2, IX | arcaiból olvasni, különösen Irén lelkét keresztül-kasul ismerem.
39 2, IX | Annyit mondhatok, hogy Irén nagyon haragszik önre, kedves
40 3, I | rossz néven tőlem, kedves Irén, hogy elmegyek; ne is iparkodjék
41 3, I | be van fogva a szekere.~Irén nem is iparkodott a jeles
42 3, I | meg nem történt volna, ha Irén legkisebb kezdeményezést
43 3, I | azon vendéglőbe, melyet Irén előtt kijelölt, hogy legelső
44 3, I | szíveit rettegteté, azalatt Irén családi összeköttetésénél
45 3, I | igen volt alkalmazkodó.~Irén sóhajtva kérdezé, hogy hová
46 3, I | végigcsattogott a folyosókon; Irén utánanézett az ablakból,
47 3, I | hogy hol kisebb a sár.~Irén egész nap egyedül volt a
48 3, I | hiányában oda vette magát. Irén egész nap azt hallgatta,
49 3, I | a másikat hálószobának.~Irén vacsorát rendelt mindkettőjük
50 3, I | Leonora nem jött meg, és Irén egy falatot sem tudott enni;
51 3, I | Leonora mégsem jött haza.~Irén már komolyan aggódni kezdett,
52 3, I | járt ön? – kérdé aggódva Irén, és sietett barátnéját mentől
53 3, I | vannak.~– Hogyan? – kérdé Irén rendkívül érdekelve.~Leonora
54 3, I | felőle semmit, még mi sem.~…Irén szomorúan sóhajta föl.~Leonora
55 3, I | levelet írta Strasbourgból.~Irén sírni kezdett keserűen.~–
56 3, I | Irgalmas Istenem! – kiálta Irén, dobogó szívvel emelkedve
57 3, I | még azon órában elutazott.~Irén ajkain megfagyott a szó,
58 3, I | sóhajta megkönnyült kebellel Irén, s a felakadt vér annál
59 3, I | arca elfehérült…~(Talán Irén éppen úgy reszketett, úgy
60 3, I | ölelte át annak térdeit.~…Irén lelkére oly iszonyú hatása
61 3, I | méregkelyhet saját ajkához emelte.~Irén csaknem leroskadt már a
62 3, I | kétszáz forintra becsülik.)~Irén megcsókolá e parentézisért
63 3, I | És lemondott? – kérdezé Irén.~– Kolostorba fog menni.~
64 3, II | amire szüksége van; ezt Irén bizonyosan megtette volna,
65 3, II | meg fogja kegyed érteni. Irén is ugyanazt mondá Krénfynek,
66 3, II | tördelve kezeit.~– Szegény Irén, ő éppen így kétségbe volt
67 3, III | másik ellen védelmezni.~Irén most Dobokynénál lakik.
68 3, III | kellett azt engedni Krénfynek. Irén nem akarhatta, hogy világ
69 3, III | nevelőintézetbe ment nevelőnének. Irén is hasonlóul akart tenni,
70 3, III | Dobokynéhoz kell menni, ki Irén anyjával első unokatestvér,
71 3, III | Harmadik csillagocska volna Irén Dobokyné holdudvarában,
72 3, III | Mások is követik példáját. Irén oltárképi szépségének alig
73 3, III | Az estélyek alkalmával Irén rendesen a zongoránál ül
74 3, III | ismerős volt.~„Ah, szegény Irén, ő beteg, rosszul érzi magát,
75 3, III | is akarnak bármit kivenni Irén felől, mert ő hallgatni
76 3, III | gyaníthat jót és gonoszat Irén felől, ahogy tetszik.~Csejti
77 3, III | örömtelen házban, egyedül ült Irén, még halványabb, mint valaha.~
78 3, III | leányka mellé.~– Kedves Irén, engedje, hogy egy komoly
79 3, III | lett volna általa.~– Kedves Irén, nekem egy kérésem van önhöz.
80 3, III | gondolatom, mint teérted élni.~Irén remegve mutatá, hogy elhiszi,
81 3, III | Holnap reggel, kedves Irén, ismét látni fogjuk egymást,
82 3, III | legyezőjét, hadd viszem utána.~Irén bámulva nézett rá: minő
83 3, III | a másik gondolat nyomát.~Irén előkeresé a legyezőt, s
84 3, III | asszony legyezőjét elhozza. Irén nevét nem is volt szükség
85 3, III | alattomos, csalárd ember volt Irén vőlegénye.~Késő éjszaka
86 3, III | szép őszi holdvilágnál.~Irén még ébren volt, várta őket.~
87 3, III | mennyire sajnálták, hogy Irén nem jött el, milyen jól
88 3, III | emlékezik. Miért is nem volt ott Irén? Egyrészt jó, hogy nem volt
89 3, III | venni? De ugyan ki lehet?~Irén hallgatott, de akit legkésőbben
90 3, III | ketten a mellékszobákba.~Csak Irén nem csicsomázta magát, s
91 3, III | rendkívül el volt fogulva, csak Irén arca maradt nyugodt, háborulatlan.
92 3, III | Dobokyné elbámult. Fenyéry Irén kezét tartotta kezében.
93 3, III | csak ők ketten tudtak.~– Irén és Fenyéry? – szólt Dobokyné,
94 3, III | szólt Fenyéry mosolyogva, és Irén is intett, hogy úgy van.~–
95 3, III | egy kissé neheztelt, hogy Irén nem bízta őt meg e régi
96 3, III | kevésbé bocsáthatta meg, hogy Irén tudta, miszerint őérte fognak
97 3, III | fogja nevemet viselni, mint Irén, és Irén tudta, hogy más
98 3, III | nevemet viselni, mint Irén, és Irén tudta, hogy más férfi nevét
99 3, III | az eredménye lett, hogy Irén annál szorosabban simult
100 3, III | mind készen van.~– De hát Irén?~– Ő beleegyez.~– Ah, uraim,
101 3, III | Fenyéryné, született Tarnóczy Irén nevére.~Azután a megyeházához
102 3, IV | gyöngéden tekinte vissza; Irén odafutott hozzá, és olyan
103 3, IV | elkezdi neki:~– Ah, te Irén, te szegény asszony, milyen
104 3, IV | szerencsétlen nő vagy te!~Irén nem akart megijedni a bevezetéstől,
105 3, IV | csak ördögi jellem lehet.~Irén mosolygott és azt mondá,
106 3, IV | Feküdni fog vele hat hétig.~Irén nevetett és szeretetreméltó
107 3, VI | odamegyek hozzá… – susogá Irén férjének, ki nagyon megszánta
108 3, VI | nejét Cynthiához.~Amint Irén odalépett hozzá, amint megfogta
109 3, VI | mondhatlan fájdalmának, odaborult Irén nyakába és zokogott keservesen,
110 3, VI | Cynthia azt hitte, hogy Irén őt gyöngének tartja, s ezt
111 3, VI | ügyvéd felelni készült, hanem Irén megelőzte szavát, s hevesen
112 3, VI | tekinte majd Fenyéry, majd Irén arcába.~Ismeretlen írás
113 3, VI | padlóra, élettelen fejét Irén ölébe szegve, kit estében
114 3, VI | Fenyéryéknél, a jó, a kedves Irén lakában. Ennek köszönheté
115 3, VI | napokban meg nem tébolyodott.~Irén rokonai eleget szörnyűködtek
116 3, VI | szavai. Tehát iparkodjék Irén menekülni valahogy a kellemetlen
117 3, VI | grófnét a siralomházba.”~Irén e leveleket rendesen a tűzbe
118 3, VI | ott, amit mondanak rám?~És Irén – nem irtózott megcsókolni
119 3, VI | hagyva a hölgyeket.~Egyszerre Irén íróasztaláról papírt és
120 3, VI | őt felemelni Fenyérynek, Irén átölelte a szegény leányt,
121 3, VIII | Szemeinek bánata könnyeket csalt Irén szemeibe, és szemeinek bűbája
122 3, VIII | erőszakosan letört sikoltással Irén, a jövevény nyakába borulva,
123 3, VIII | felelt fonákul az ifjú.~Irén átérté ez önvádló feleletet,
124 3, VIII | Mit akarsz? – kérdezé Irén, rettentő erőszakkal kényszerítve
125 3, VIII | élettelen szobor állt mögöttük, Irén vállán tartva kezét, nagy
126 3, VIII | olyan volt, mint a márvány.~Irén megdöbbent, amint reá tekinte.~–
127 3, VIII | távolabb tűnt el tőle…~Irén sietett őt kivinni a kertbe;
128 3, VIII | akarta őket kísérni, hanem Irén karjába fűzte karját, és
129 3, XII | kérdezgetve: – Ugyebár, Irén már nagyon vár reánk? Irén
130 3, XII | Irén már nagyon vár reánk? Irén hogy fog örülni, ha meglát
131 3, XIII | Fenyéry elfoglalt uradalmát, Irén pedig a hamis váltók miatt
132 3, XV | köszönheti. A kedves, jólelkű Irén napfényes kedélye, Fenyéry
133 3, XV | Lippay eltávozott a háztól, Irén a kerten keresztül kísérte
134 3, XV | orvost is – szólt az alispán.~Irén kérte, hogy nevezze meg
135 3, XV | volna neki. Jótállok érte.~Irén nem állhatta meg, hogy el
136 3, XVIII| ábrándozó! Azt hiszi, hogy Irén gyermekei az övéi, hogy
137 3, XVIII| nagyon sokat szenvedne ő. Ha Irén nem viselné gondját, ha
138 3, XVIII| őt magára Fenyéryék. A jó Irén odaviszi hozzá gyermekeit,
|