Rész,  fezejet

  1     1       |    testamentumot.~      ~Mik voltak hát azok a táblabírák? Jelent
  2     1       |       gondtalan uraságnak? Ki tudja hát megmondani, mik voltak a
  3     2,  I   |      fizetsz miatta, hanem én.~– No hát kiáltson rá az úr maga –
  4     2,  I   |       kérdik tőled, hogy hol vannak hát azok, mondd azt, hogy valamennyien
  5     2,  I   |       hagyták magukat felkölteni.~– Hát senkid sincs, ahova mehess?~–
  6     2,  I   |       menjek a jó emberekhez.~– No, hát akkor add ide a kezedet,
  7     2,  I   |            pártul fogott leánykára.~Hát még amidőn a tekintetes
  8     2,  I   |            a legvígabb mulatság.) – Hát az úrfi vadászni járt, s
  9     2,  I   |             Optimista, idealista…~– Hát a mi kislányunk mit csinál? –
 10     2,  I   |       azután neki adom ezt a jót.~– Hát hol alszik a te nagyapád? –
 11     2,  I   |        Mondom, hogy nincs meghalva! Hát kendtek mit állnak itt,
 12     2,  I   |           megrettenve.~– Hol, fiam? Hát elkezdve Zólyom vármegye
 13     2,  I   |            meglepetve tekinte rá:~– Hát ismer kend engem?~Az ember
 14     2,  I   |         lőni akarna rá a pipával.~– Hát mert nem tudnak másképp –
 15     2,  I   |          mint a csizmám talpa.~– De hát mi jogon osztogatja itt
 16     2,  I   |            ha egyéb hibája nincsen. Hát hogy jut ez az ember a huszonöt
 17     2,  I   |             mint ha mindig nevet.~– Hát a nagyságos úr szerződést
 18     2,  I   |         pesti kereskedőknek.~– Úgy? Hát a brenóci uradalom pallosa
 19     2,  I   |          két hetet a határidő után, hát én megjelentem Popák uramnál: „
 20     2,  I   |    feketeszájú úr. Miért nincs neki hát olyan szép tisztességes
 21     2,  I   |            pálca, amit ha kihúzott, hát hosszú lett, azzal megmérte
 22     2,  I   |         tekintetes uram.~– Ezelőtt? Hát most nem?~– Most még csendesebbek.
 23     2,  I   |           úgy vonogatta a vállát.~– Hát ahogy a szegény ember tud
 24     2,  I   |          azon kérdésre jönnie, hogy hát nem lakik itt közelben Istent
 25     2,  I   |        utolsót ütve a kapura. – No, hát legyen ott, ahol én gondolom!
 26     2,  I   |           Nem adhatsz magadtól? No, hát neked se adjon az Isten
 27     2,  I   |          Hogy mért beszélek én így? Hát miért beszélnék én másképpen?
 28     2,  I   |            azért van, hogy ugasson. Hát mi vagyok én, hogy olyan
 29     2,  I   |             ütni; miért nem csapnak hát agyon? Ki vesz számba egy
 30     2,  I   |        kiálta felcsattanó szóval. – Hát tudják azt az urak, hogy
 31     2,  I   |             van a szegény embernek? Hát tudhatják ők azt, mit tesz
 32     2,  I   |   Meggyógyulsz tőle, ha megtalálod? Hát tudnak ők csodákat mívelni?
 33     2,  I   |         ahogy a papok beszélik? No, hát lássuk, tudják-e azt tenni
 34     2,  I   |            messze lesz. Hogyan hull hát a manna az égből?~A garaboncás
 35     2,  I   |        alkalmasint igaza van.~– No, hát hogyan hull a manna az égből? –
 36     2,  I   |           ők is eltartanak engem.~– Hát kend, Márton, miért nem
 37     2,  II  |            mert kilyukasztották; de hát minek fizetsz ilyennel?~–
 38     2,  II  |           minek fizetsz ilyennel?~– Hát nincs másforma.~– Akkor
 39     2,  II  |             két forint.~– Vagy úgy? Hát tudsz számlálni? Tartsd
 40     2,  II  |            már rárivallt a gazda.~– Hát teneked, te naplopó, mi
 41     2,  II  |          kovácsnak a lópatkolásért. Hát ide vele. Mert azt bizony
 42     2,  II  |      kocsikázna rajta mentül elébb! Hát kinek a lovát hajtom én,
 43     2,  II  |          lovának kellett a patkó.~– Hát hiszen volt annak a lábán
 44     2,  II  |         annak a lábán patkó.~– Volt hát; miért nem parancsolta meg
 45     2,  II  |            egyszer eltörött fele.~– Hát az a fele hova lett, ami
 46     2,  II  |        máskor jobban vigyázz.~– No, hát maradjon az úrnak koporsószegre! –
 47     2,  II  |          nem hínak ifjú úrnak.~– No hát, öreg uram. Ez a tízes lyukas.~
 48     2,  II  |     kapufélfától sem vett búcsút.~– Hát kedves, édes Boros uram,
 49     2,  II  |        összeköttetésben áll?…~– No, hát mért nem mondja Boros uram,
 50     2,  II  |          Van énnekem arra gondom…~– Hát azt mondom, hogy tizenöt
 51     2,  II  |            van vele mit dicsekedni. Hát azután?~– No, hát ma volt
 52     2,  II  |       dicsekedni. Hát azután?~– No, hát ma volt az a nap, amikor
 53     2,  II  |         bottal ütöttek rám hatot!~– Hát ez az a nagy baj? No, az
 54     2,  II  |           Ez uram, az égre kiált.~– Hát ki csapatta meg kegyelmedet?~–
 55     2,  II  |             az ispán úr mellé. – De hát ki határozza meg azt a piaci
 56     2,  II  | csizmaszárába és jójcakát kívánt.~– Hát ne siessen még, Boros uram –
 57     2,  II  |          mikor vacsoráltam volna?~– Hát szokott vacsorálni?~– Hogyne
 58     2,  II  |             meg a hat pálca után.~– Hát… hiszen… éppen… nálunk is
 59     2,  II  |           uram emberségtudásában.~– Hát mit gondol, Boros uram,
 60     2,  II  |           nem volt. De hogy mi volt hát, azt nehéz volt kitalálni;
 61     2,  II  |           ivott valamit.~– Már most hát beszéljünk – szólt egész
 62     2,  II  |                Beszéljünk, már most hát beszéljünk – ismétlé Boros
 63     2,  II  |     helybenhagyólag inte fejével.~– Hát hol is hagytam el? Úgy!
 64     2,  II  |             Beszéljünk erről.~– No, hát beszéljünk arról. A nagyságos
 65     2,  II  |           személy, magam is láttam. Hát a Tarnóczy fiú bizony meg
 66     2,  II  |            bizony meg a kisasszony, hát… jól értik egymást.~Boros
 67     2,  II  |       szépen suttogva mondani el.~– Hát emiatt a grófok nagyon haragusznak.
 68     2,  III |          megkérdené valaki, hol van hát az a birtok, amit ez a név
 69     2,  III |         látni, de csak jöttek volna hát már a vendégek, hogy lássák;
 70     2,  III |        magáét, azért kéret innen.~– Hát azt gondolja a gróf, hogy
 71     2,  III |          apródonként dühbe hozva.~– Hát nincs? – kérdé a komornyik.~–
 72     2,  III |      üzenethozó embert bebocsátasz, hát én neked kétfelé hasítom
 73     2,  III |   ugyanannyi millióról volna szó. – Hát még a faggyú mennyibe kerülhetett?
 74     2,  III |           kérdeni méltóztatik, hogy hát lehetséges-e ez? Hát a hatóságok
 75     2,  III |           hogy hát lehetséges-e ez? Hát a hatóságok az ilyesmit
 76     2,  III |  parasztságot rászabadítani. Melyik hát a legközelebbi uradalmi
 77     2,  IV  |     fölséges! Azt is elhitte.~– Óh, hát még az, amit Chynthia grófnő
 78     2,  V   |                Ki az? Jöjjön elő!~– Hát ki volnék? – szólalt meg
 79     2,  V   |            mindjárt, jó az Isten.~– Hát mit csináljunk? – szólt
 80     2,  V   |           is váltóban számítanak.~– Hát a gazdaság rendbehozása
 81     2,  VI  |          semminek sem szabad lenni! Hát akkor a szegény Csejti Gazsi
 82     2,  VI  |       hozzánk már, ugye Fenyéry úr? Hát az egész érzékeny társaság
 83     2,  VII |  megneheztelt ezért a határozatért. Hát csak azért jöttek ide a
 84     2,  VII |         ostoba szénaevő állatok ti! Hát ti azt hiszitek, hogy csakugyan
 85     2,  VII |            hogy ha nincs mit enned, hát táncolj! … Azt mondjátok,
 86     2,  VII |            rá elég. Jól van biz az; hát meg lehet enni a pénzt?
 87     2,  VII |         mondja: takarodjatok innen! Hát az a kis pálcika erősebb
 88     2,  VII |            mint minden a világon.~– Hát a másvilágon! – kiálta egy
 89     2,  VII |           Hallottátok ezt, emberek? Hát van itt miért isteneskedni
 90     2,  VII |           miért isteneskedni többé? Hát könyörögni akartok-e még,
 91     2,  VIII|        lidérc, te tehetetlen féreg; hát ki vagy te, hogy énvelem
 92     2,  VIII|        törülni.~– Miért nem beszélt hát az úr velem hamarább? Ha
 93     2,  IX  |           Például, uram, például?~– Hát legelőször is elveszti minden
 94     2,  IX  |          éjjel kelt fel az ágyból. „Hát kend mit csinál?” – kérdi
 95     2,  IX  |            mint tud ezen nevetni?~– Hát hiszen semmi rendkívüli
 96     2,  IX  |             sokkal kisebb ok miatt. Hát ha egy éjjel elkártyáztam
 97     3,  I   |      Dobokyné nevetve kérdezé:~– De hát miből fog Bécsben élni oly
 98     3,  I   |          kis vasszívű tündérkéje.~– Hát ön itt? – kérdi Leonora,
 99     3,  I   |       szóval sem kérdezé tőle, hogy hát a grófnét miért nem hozta
100     3,  I   |       elhalaványodva kérdezte, hogy hát van ez ügyhöz valami köze
101     3,  II  |             többé.~– Én Istenem! De hát hogy történhetett ez?~–
102     3,  III |              Ez igazán érzékeny is. Hát még:~…„Álmában megjelent
103     3,  III |             nevelt kisasszonyával.~„Hát a harmadik hol maradt?”
104     3,  III |              Vagy az a bokréta? He? Hát aztán az a titkos levélke?
105     3,  III |           őt magától vetetni.~– No, hát érdemes ezekkel beszélni? –
106     3,  III | házasságlevél mind készen van.~– De hát Irén?~– Ő beleegyez.~– Ah,
107     3,  V   |            adott pénzt. No ugyebár? Hát nem azok árulták-e el a
108     3,  V   |           mert nem mer nem hinni.~– Hát például volna itt olyan
109     3,  VI  |       halottastermet.~– Meg, kell-e hát tébolyulnom? – kiálta kétségbeesetten
110     3,  VI  |             nem szólt.~– Nos, uram, hát miért jöttem én ide most
111     3,  VI  |          undok per miatt.~– Persze, hát nagyon természetes, a patvarba!
112     3,  VI  |         nevezik azt műnyelven? – No hát. Beavatkozom, éspedig azon
113     3,  VI  |            az ügyvéd urat. Hanem az hát nem tartozik ide. Én megijedtem
114     3,  VII |      rejthetlen hevében.~– Igen, de hát mi baja van önnek azzal
115     3,  VIII|           meg, hogy hova csapjon le hát.~– Az is be fog következni –
116     3,  IX  |             a burgundirépa-ültetés. Hát vajon a festőbuzért termesztik-e
117     3,  IX  |       füstpénzt, az egy forintot.~– Hát mégis él az a te vén szépapád?
118     3,  IX  |            él az a te vén szépapád? Hát sohasem hal az meg? No,
119     3,  IX  |             sohasem hal az meg? No, hát hol van az a pénz, add ide.~–
120     3,  IX  |            Ejnye, semmiházi kölyke. Hát nem mered az én kezembe
121     3,  IX  |       mondta a lánynak, hogy jöjjön hát vele, majd előszólítja a
122     3,  IX  |         poharába.~– De csak siessen hát, és jól vigyázzon mindenre.~
123     3,  X   |            mordult rá a csavargó.~– Hát az a fiskális úr, akinél
124     3,  X   |            hogy jöttél mégis ide?~– Hát a Krénfy úr azt hagyta,
125     3,  X   |        jutottak ezek most eszébe?~– Hát azután?~– Én vártam, míg
126     3,  X   |            a fiskális úr neje.~– No hát, ha még valaha összejössz
127     3,  X   |            rebegé a gyermek.~– Most hát fogd ezt a levelet, dugd
128     3,  XI  |        drága időt így ellopja tőle; hát még ha azt sejtette volna,
129     3,  XI  |           az útfélen balra elmarad. Hát ez a gonosz csavargó vén
130     3,  XI  |             hátára.~– Hanem hallja, hát azután ezt a szekeret honnan
131     3,  XI  |            én az édesapámnak sem.~– Hát nem mondta neked Krénfy
132     3,  XII |        egykor meg ne cáfolhassa. De hát arra mit mond kegyed, hogy
133     3,  XIII|           hintaja elé vannak fogva. Hát azt a szép opál mell-éket
134     3,  XIII|             ellen; hogyne mondhatná hát azt egy nő, aki érzékeny
135     3,  XIV |            nyakáról.~– De olvasd el hát.~Lippay azt is megtette
136     3,  XVI |           ha nem akar ön lemondani, hát akkor menjen haza, és vegye
137     3,  XVII|           ha nem akar ön lemondani, hát akkor menjen haza, és vegye