Rész, fezejet
1 2, I | az esteli hűs légben.~Az alispán, mint egykor Szent Márton,
2 2, I | volt szivárványosodva. Az alispán kiszakítá belőle a dugót,
3 2, I | van a világon – monda az alispán, ismét tréfára fordítva
4 2, I | vette volna őket.~Hanem az alispán éppen eléje állt.~– Miért
5 2, I | csak egy szóra – monda az alispán, kit nagyon megakasztott
6 2, I | haszonbérlő úr ispánja vagyok.~Az alispán végignézett rajta, felülről
7 2, I | Azok beszéljenek – szólt az alispán, eldugva kezét jó mélyen
8 2, I | van itt szó? – kérdé az alispán szigorúan.~A nagyságos úr
9 2, I | útján gyakorolhatja.~Az alispán hátratámaszkodva nádpálcájára,
10 2, I | talált volna feledni.~Az alispán arca egészen halavány volt.~
11 2, I | térdepeljetek itt! – kiálta az alispán keménynek tetsző hangon,
12 2, I | meg egy szóra – szólt az alispán feléje fordulva azzal a
13 2, I | s azzal odapiszkálva az alispán orra alá mutató ujjával,
14 2, I | kölcsönadtál? – viszonza az alispán ítéletében meg nem ingadozva
15 2, I | mégsem fizethet ki.~Az alispán úrnak szörnyű nagy kedve
16 2, I | Instálom alássan, tekintetes alispán úr! – Csak most jutott eszébe,
17 2, I | szólt humoros nyugalommal az alispán úr –, ne engedd kialudni
18 2, I | utolérték a Popák családot, az alispán beszédbe akart velük elegyedni,
19 2, I | kéményes ház az? – kérdé az alispán, ki kezdett nyomot keresni
20 2, I | bíró a faluban? – kérdé az alispán.~– Igenis, van. Az ifjú
21 2, I | Milyen különös – szólt az alispán figyelve –, hogy ebben a
22 2, I | kérdé a katonás öregtől az alispán.~– Én vagyok az, szolgálatjára
23 2, I | Sztropkó Mihály?– kérdé az alispán, kétkedő bámulattal nézve
24 2, I | rejthetlen szorongással az alispán.~A jámbor öreg szégyenlette
25 2, I | szalmalisztet! – kiálta fel az alispán elszörnyedve – a szalmát,
26 2, I | igen jól kitelelnek.1~Az alispán végigsimítá homlokát ez
27 2, I | visszavonni a megrontást.~Az alispán hagyta őket működni, s maga
28 2, I | Tudom már, mi ez – szólt az alispán. – Ez a kenyér vadócos.~
29 2, I | Hozzatok ecetet! – szólt az alispán, kinek hirtelen eszébe jutott
30 2, I | lehámlott, vakolatlan falba.~Az alispán bezörgetett a kapun, s a
31 2, I | hangján a garaboncás.~Most az alispán ismétlé a felszólítást;
32 2, I | Tekintetes Lippay Károly alispán úr! Tekintetes Érkelety
33 2, I | magát kibeszélhesse; az alispán csupán annyit látott jónak
34 2, I | otthon, annak több jusson.~Az alispán észrevevé, hogy magának
35 2, I | megtörtént osztály után az alispán szíves köszönettel szorítá
36 2, I | szükségét érzi – szólt az alispán jókedvűen mosolyogva.~A
37 2, I | inzultus biz ez – monda az alispán –, de hosszú dolog volna
38 2, I | meglátogatnunk – szólt az alispán a búcsúvétel után.~– Beteg
39 2, I | megfelelő léptekkel járult az alispán úr oldalán a mérgezett család
40 2, I | kapcsolva össze ládikáját.~Az alispán pedig vett egy papírt, belehajtogatott
41 2, II | piaci ár.~– Akkor Lippay alispán úr kiküld saját raktárából
42 2, VI | A küldöttség elnöke, az alispán, ezelőtt tizenhat esztendővel
43 2, VI | volt. Akkor még nem volt alispán, hanem csak kezdő tiszti
44 2, VI | másodalispán, végre első alispán lett, megnyerte őseinek
45 2, VI | Dobokyné láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már
46 2, VI | ahonnan minduntalan elűzték az alispán örök adomái, miken Cenci
47 2, VI | vagy? – tréfálkozék vele az alispán.~– Nagyon.~– Meg sem vártad,
48 2, VI | hogy elmenjenek.~– Kik?~Az alispán nagyon nevetett. Ez még
49 2, VII | abban örömét találja.~Az alispán nagy nehezen bírta megengesztelni
50 2, VII | határról határra jött.~Az alispán, a főjegyző és a tiszti
51 2, VII | volt ez uradalomnak.~Az alispán sóhajtva tekinte a szegény
52 2, VII | vannak nem állani rá.~Az alispán ajkaiba harapott, kezei
53 2, VII | ön nyugodtan – szólt az alispán, s azzal a három férfi kilépett
54 2, VII | dörgött haragos szóval az alispán az újra felzajduló néptömegre,
55 2, VII | komolyan, uram – szólt az alispán Krénfyhez –, önnek más gondolatokra
56 2, VII | szólt szilárd hangon az alispán –, kiknek jogunk van parancsolni
57 2, VII | közöm önökkel többé.~Az alispán súgva monda neki:~– Ön gonosz
58 2, VII | Fenyéry meghajtá magát az alispán előtt mélyen:~– Uram, ne
59 2, VII | nekem e percben bírám.~Az alispán rögtön átértette Fenyéry
60 2, IX | gyöngéd ujját kecsesen az alispán kezére téve:~– De ami ezután
61 2, IX | embert mente meg?~– Itt az alispán úr; tessék tőle megkérdezni.~–
62 2, IX | Természetesen – felelt az alispán, akkor sem vesztve el joviális
63 2, IX | aki azt végrehajtsa.~Az alispán jókedvvel viszonza:~– Bizony,
64 2, IX | gazdagságáért fogják becsülni.~Az alispán gyönyörködött az egzaltált
65 2, IX | e bohó szavakra, mert az alispán is mosolygott. De Lippay
66 2, IX | senki sem nevet, még az alispán sem.~Leonora pedig büszke
67 2, IX | úgy járhatna – szólt az alispán –, mint a cigány a lopott
68 2, IX | szórakozott volt, hogy az alispán komolyan aggódni kezdett
69 2, X | éppen készen is volt az alispán a munkával. A Duna már akkor
70 2, X | perében előfordultak.~Az alispán a megye határozatát foganatosítá;
71 2, X | lefoglalhatja. Hanem azért az alispán orráról senki sem mondta
72 3, III | szokták emlegetni Lippay alispán évenként megtartott szüretjét.
73 3, III | verőfényes hegyoldalban állt az alispán pompás sajtóháza, melyben
74 3, III | szekerek mindennemű alakjai az alispán szőleje felé, egy-egy lovas
75 3, III | akkor meg vagytok ölve.~Az alispán odahúzta őt gomblyukánál
76 3, III | úr, az esperes, utána az alispán, az öreg főjegyző és Fenyéry.~
77 3, III | barátomat, tekintetes Lippay alispán urat pedig mint kiadó násznagyot,
78 3, III | váltig mondom nekik– szólt az alispán –, hogy ők nem egymásnak
79 3, III | beszélni? – szólt nevetve az alispán Dobokynéhoz, míg magában
80 3, VI | meghagynák a nyomorultnak, s az alispán egész szigorúsággal azt
81 3, IX | ittlétét hitelesítendő, az alispán szokott humorával, mely
82 3, IX | megszorítá kordialiter az alispán kezét, s valami gonosz lapos
83 3, IX | mintha édesapja volna.~Az alispán megsimogatta a megrettent
84 3, IX | falat kenyeret.~Amint az alispán megmondá, levetkőztetve,
85 3, XII | határozottan.~– Mielőtt alispán úr kérdésére felelnék, kénytelen
86 3, XII | jegyezték a mondott szavakat. Az alispán patriarkális nyájassággal
87 3, XII | eltávozásra. Nemde?~– Kérem, alispán úr, én mindezekről semmit
88 3, XII | szemeit merően szegezte az alispán arcára, s kezével a széket
89 3, XII | markolta meg, amelyen ült.~Az alispán pedig a legnyugodtabb arccal
90 3, XII | idegen támadja meg azt.~Az alispán folytatá kérdéseit.~– Brenóczy
91 3, XII | került. Íme, itt van.~Az alispán egy csomó irat közül elővoná
92 3, XII | kutyát. Bocsássanak utána.~Az alispán csillapítva szólt hozzá:~–
93 3, XII | mondja, hogy ártatlan.~Az alispán szánalommal ment oda hozzá,
94 3, XII | állítás, asszonyom… – szólt az alispán ünnepélyes hangon.~– Ez
95 3, XII | Éppen nem – biztatá őt az alispán.~– Csak amidőn a gyilkossági
96 3, XII | szétkuszált fürteit.~Az alispán komoly, ünnepélyes hangon
97 3, XII | Szentháromság előtt!~Az alispán inte neki, hogy lépjen a
98 3, XII | fölemelte három ujját, az alispán megható szilárd hangon mondá
99 3, XII | segéljen. Amen.”~Akkor inte az alispán a teremben őrködő joggyakornokoknak,
100 3, XII | késő estig együtt ült; az alispán fel nem oszlatá az ülést
101 3, XII | Milyen szép és milyen bús.~Az alispán jön mellette, Illés grófot
102 3, XIII | néhány drága nyakék. Az alispán egészen bele van bolondulva
103 3, XIII | tudja kedvét keresni. Az alispán meg van győződve felőle,
104 3, XIII | mindig ráviszi a beszédet. Az alispán nem örömest beszél hivatalos
105 3, XIII | hölgy kíváncsiságát.~Az alispán hallott imitt-amott fülheggyel
106 3, XIII | De édesem – szólt az alispán szelíden –, mit érdekelheti
107 3, XIII | pamlag túlsó karjára. Az alispán ezúttal elmulasztotta őt
108 3, XIII | Dobokyné a Krénfy-pert.~Az alispán házassága már csakugyan
109 3, XIII | meglátogatta szép menyasszonyát az alispán.~Éppen jókor jött; Dobokyné
110 3, XIII | martalékául vetni magát.~Az alispán olyan gyöngéd volt, hogy
111 3, XIII | ember életét kérem öntől.~Az alispán arca egyszerre elborult.
112 3, XIII | nőnek szerelmet esküszik.~Az alispán nagyon elszomorodék.~– Ez
113 3, XIII | azt az imádott kezet…~Az alispán gyöngéden visszavonta kezét,
114 3, XIII | fuldoklásoktól elszorítva…~Az alispán odahajolt hozzá; a delnő
115 3, XIV | készen van. Felelhet.~Az alispán a forma szerinti kérdést
116 3, XIV | székéről, s odarohant az alispán lábához.~– Irgalom, uram!
117 3, XIV | veszve! El vagyok veszve!~Az alispán inte a poroszlóknak, hogy
118 3, XIV | idejönni többet – szólt az alispán szigorúan.~E pillanatban
119 3, XIV | Okvetlenül szólni akar az alispán úrral; igen sürgős és igen
120 3, XIV | titkos beszédje van vele.~Az alispán szigorú arcvonásai nem akarták
121 3, XIV | Tudod. Életé vagy halálé.~Az alispán átvette a levelet, csak
122 3, XIV | oltár előtt. Dobokyné.”~Az alispán nagy hidegen egy kis aranykarikát
123 3, XIV | Rettenetes ember ez az alispán!~Azután bezáratták az ajtókat,
124 3, XIV | értekeztek egymással. Végül az alispán halk, szilárd szava hangzott,
125 3, XIV | ajtón.~Néhány perc múlva az alispán parancsolá, hogy nyissák
126 3, XIV | Parancsolatot hoztam! – kiálta az alispán elé tartva pecsétes levelét –
127 3, XIV | szabadon védheti magát.~Az alispán csendesen nézett le rá.
128 3, XIV | ellenzésére, azalatt az alispán felegyenesedék székéből,
129 3, XIV | rámondák az „úgy van”-t.~Az alispán rányomta a pecsétet az okiratra.~
130 3, XV | segíthet, ellenkezőleg, az alispán e szigorúsága által még
131 3, XV | szeme láttára elájult.~Az alispán nem házasodik. Ahelyett
132 3, XV | csodálkozni látszott rajta.~Az alispán csupa tréfa és kedély volt
133 3, XV | jobb orvost is – szólt az alispán.~Irén kérte, hogy nevezze
134 3, XV | ötletre. Azonban, amint az alispán eltávozott, rögtön leült
135 3, XVIII| kis mamának” nevezik; az alispán eljár hozzájuk kifogyhatlan
136 3, XVIII| magánkívül volt örömében: az alispán úrnak házasság áll, mégpedig
137 3, XVIII| Leonora majd kiolvassa az alispán tenyeréből, s oda kellett
|