Rész, fezejet
1 1 | szép fiatalságunk évei!~Mikor ifjak voltunk, úgy szégyenlettük
2 1 | Igazán lett volna idő, mikor az ember ezt a címet a neve
3 2, I | kövek bizonyítják, hogy mikor haragjában felgerjed, be
4 2, I | burgonya miatt…~Késő este, mikor már a vándorok utolsó karavánjait
5 2, I | elfödék a fenyők árnyékai, mikor az aggodalmas zsivaj, veszékelés
6 2, I | szemeiben azon boldog kedély, mikor még a szemeken keresztül
7 2, I | keresztül nem beszél a lélek, mikor még a szenvedésnek, bánatnak,
8 2, I | alusznak az Úrnál, az Istennél.~Mikor ezt elgondolta, úgy tele
9 2, I | elhaladt az úton lefelé, mikor már gondolta, hogy nem hallik
10 2, I | közülük valami csekélységet.~Mikor a kis árva lányra kerül
11 2, I | előszaladt a vén cigány, s mikor legjobban szidom, fenyegetem
12 2, I | öreg cigány az úrfihoz: „Mikor megyünk megint hajtóvadászatra?
13 2, I | a palóc a disznósajttal, mikor legelőször látta: azon csodálkozott,
14 2, I | úr vigasztalni akarta.~– Mikor temették el nagyapádat?~–
15 2, I | fölébred, majd megtalálja.~– Mikor volt ez, kisleányom?~– Még
16 2, I | fekszik a szentkép mögött; mikor elhagytam, a szénégető helyén
17 2, I | földhöz, mintegy azt értetve, „mikor még ilyen kicsiny volt a
18 2, I | mert úgy válogatta, hogy mikor a kéményes házba felhordtuk
19 2, I | elpusztulunk. Emlékezem én rá, mikor leány voltam, kétszázhúsz
20 2, I | az udvarhoz. Hallottam, mikor azt mondta, úgysem soká
21 2, I | tájékon olyan épület még; mikor a kéményét elkezdték emelni,
22 2, I | torony. Félelem ránézni, mikor úgy okádja a füstöt és a
23 2, I | Abból is sütnek kenyeret, mikor a nyers lucfenyőt fűrészelik,
24 2, I | esztendőre. Emlékezem reá, mikor egy esztendőben háromszor
25 2, I | megyen a kecske a jégre, mikor legjobb dolga van. Ahogy
26 2, I | unta meg a dörömbözést, mikor az urak odaértek az aggódó,
27 2, I | hagytok békét az embernek. Mikor dolog ideje van, akkor nem
28 2, I | gyökérrel élek? Világos, hogy mikor magamforma szegény ördög
29 2, I | semmit, s figyelmezteté rá.~– Mikor nekem volt, én is megosztottam
30 2, I | nagy elégülésére szolgált, mikor látta az urakat vigasztalanul
31 2, II | sok lamentót hallgatni, mikor éppen az a legfőbb baja
32 2, II | a koldus az ajtó előtt, mikor odabenn vidám társaság élvezi
33 2, II | mennek, de azt igen, hogy mikor jöttek, nem hoztak semmit,
34 2, II | jöttek, nem hoztak semmit, mikor mennek, elvisznek valamit.
35 2, II | Hunyadi János szájában, mikor a csatából megpihent, a
36 2, II | Nem olyan emberek azok. Mikor velük találkoztam, éppen
37 2, II | még nem vacsorált?~– Ugyan mikor vacsoráltam volna?~– Hát
38 2, II | az a szokása volt, hogy mikor evett, akkor nem szeretett
39 2, II | megilleti a jöttmentet, mikor már hintóban jár, s gólya
40 2, II | hagyja kibeszélni az embert, mikor legjobban javát akarná.
41 2, II | meg a világot. Krénfy úr mikor írt – talán megszokásból –
42 2, II | mozdulatlan rézmosolygásba.~Mikor egy-egy levelet megírt Krénfy
43 2, III | haszonbért; az ilyenek azután mikor hirtelen megszorultak, mert
44 2, III | még akkor sem emlegettek, mikor még életben voltak; mert
45 2, III | kocsis és az ezüstös hintó; mikor vége lesz az ünnepélynek,
46 2, III | rossz szokása volt, hogy mikor valami indulat bántotta,
47 2, III | hogy fogja be a száját, mikor nem beszél.~– A brenóci
48 2, III | démon elmondá neki, hogy mikor ő még gyermek volt, ezzel
49 2, III | emberek. Senki sem tudja, mikor bántja meg azzal, ha valamit
50 2, III | koldussal az egész vármegyét. Mikor nekem kell, akkor egy sincs
51 2, III | sincs itthon, de bezzeg, mikor én kellek nekik, akkor gyerekestől,
52 2, IV | én legkedvesebb helyem, mikor Brenócon laktunk. Itt ültem
53 2, IV | hajdani helyét.~Hajdan, mikor még itt laktak a brenóci
54 2, IV | laktak a brenóci grófok, mikor még Illés gróf és Cynthia
55 2, IV | elnevezték „csúnya szobának”. Mikor azután már nagyobbak lettek,
56 2, IV | vett buzogányt, nézegeté, s mikor István gróf elmondta a histórikumokat,
57 2, IV | szereti ő a fenyőfák illatát; mikor itt lakott, volt egy nyugágya,
58 2, IV | pitvarnoknak a levelet, mikor vendégek előtt adja át,
59 2, IV | szenvedélyes pasziánszjátszók.~Mikor Illés gróf az utolsó gombot
60 2, IV | Nem vagyok az. Ön mehet, mikor akar, de én itt maradok.~–
61 2, IV | el, hogy meg fogom tenni. Mikor először mondtam, kacagtál
62 2, IV | mondtam, kacagtál rajta, mikor most mondom, nem kacagsz.
63 2, IV | odaállok a börtön ajtajához, s mikor kilép rajta, engemet fog
64 2, V | emberrel lármázni, huzakodni, s mikor ez mind megvan, akkor még
65 2, V | s képzelte magában, hogy mikor ezeket a tündérpiciny lábnyomokat
66 2, V | nyugalommal aláírta a nevét.~Mikor Krénfy úr e szép selyemszál
67 2, V | minderről nem tudott semmit.~Mikor nevét aláírta, anélkül,
68 2, V | portékát. Valamit mondok. Mikor éjszaka egyedül jár sötét
69 2, VI | jövendő kilátásban, hogy majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen
70 2, VI | milyen daliás fiú volt! Mikor az országgyűlésen járt,
71 2, VI | Ezen segíteni nem lehet.~Mikor az öreg úr érezte közelgő
72 2, VI | Cleopatra hatvan felé járt, mikor Antoniust meghódítá.~A szép
73 2, VI | viszony megkezdésére; de mikor az ember nem ér rá: Irén
74 2, VI | lélekállapotban volt. S mikor az ember még fiatal, a természet
75 2, VII | embereket innen kimozdítani, mikor itt már olyan jól helyben
76 2, VII | vetőmagot is kiosztja közöttük, mikor ő abban örömét találja.~
77 2, VII | Dobokynénak egyenesen, hogy mikor fognak ismét találkozni.~
78 2, VII | Csejti Gazsi volt őnála az, mikor a két kezével mutatta, hogy
79 2, VII | szertelenül hebegett, s mikor egy-egy betűt nem tudott
80 2, VIII | kettőjük között létezni, mert mikor összejönnek, mindig veszekesznek,
81 2, X | helyismeret nagy előnyöket adtak; mikor már lováról le volt verve
82 3, I | nekem. A kolera idején, mikor annyira el voltam foglalva
83 3, I | pisztoly végével homlokán. Mikor a szertartásnak vége volt,
84 3, I | azt tudta jól, de hogy mikor és mi úton vihette ezt végbe,
85 3, I | hogy mi akar az lenni, hogy mikor egy előkelő ősnemest társas
86 3, I | cselédeit elküldé aludni, s mikor mindenki elcsendesült a
87 3, I | meghalni minden órában, mikor Isten úgy akarja. De nem
88 3, I | mind. Rosszulesett neki, mikor azt találtam mondani: most
89 3, II | búcsúszavára; azt sem vette észre, mikor elment.~A jó Leonora ijedten
90 3, III | hogy nem igaz. Megjelen, mikor szükség van rá, egy nagy
91 3, III | azonban kétségtelenül:~„Mikor egy titokteljes pártfogó,
92 3, III | olyan különös képet csinált, mikor ön megszólította.~– Bohóskodott.
93 3, III | nevetett e furcsaságnak.~Mikor azonban a cigányok rákezdték
94 3, III | Fenyéry úr, feleljen ön, mikor látta Irént legelőször?~
95 3, IV | szorítá, úgy kínozta szívét, mikor arra gondolt, hogy milyen
96 3, V | legvégső esetben alkalmazható, mikor a beteg már egészen elkékült.
97 3, V | reggel! – sóhajtja a gróf –, mikor a reggel olyan messze van,
98 3, VI | úgy szeret egyedül lenni, mikor fájdalma van. Nem tud sírni,
99 3, VI | meg ilyen per eldöntése, mikor azt keresik, hogy ki ölte
100 3, VIII | az ember beszélni akkor, mikor legtöbb mondanivalója van!
101 3, VIII | akiknél elvégzett dolog, hogy mikor egymást meglátták, örüljenek.~
102 3, IX | csendélet boldog alakjait.~Mikor ez a derék telepítő nép,
103 3, IX | akiknek csont van a hasukban.~Mikor kimentek a telepítők Lippay
104 3, IX | népektől azt a tudományt, hogy mikor dohány nincsen, legjobb
105 3, IX | rendesen télvíz idején, mikor más patak nyugszik, szokott
106 3, IX | pénzt, s ha azután majd mikor kellene, nem lesz a szépapámnak,
107 3, IX | egyedül kell beszélnie.~Mikor ott lesz, szakítsa fel előtte
108 3, X | mégpedig súlyos lépteké, mint mikor valaki kettős terhet emel,
109 3, X | ám a parasztleányoktól.~Mikor hallhatott ez a gyermek
110 3, X | letérdepelt a szegletbe.~– Mikor azt mondom, hogy „Amen”,
111 3, XI | megreked a szekér; kivált mikor a gazdám ül rajta. Ő pusztította
112 3, XI | ki, azért törik a kerék, mikor ezen jövünk, bár egyszer
113 3, XI | körül, a lábait mosta.~– Mikor? – kérdezé a biztos, és
114 3, XI | csákányt a nyeregkápából.~– Mikor? Mikor? – évelődék a kocsis. –
115 3, XI | nyeregkápából.~– Mikor? Mikor? – évelődék a kocsis. –
116 3, XII | Semmiféle gyanúm sincsen.~Mikor a nő azt mondta, semmi gyanúm
117 3, XII | mutatott olyasformát, mint mikor valakinek a nyakát levágják.~
118 3, XIII | magának mennyországot, s mikor benne van, kárhozatot és
119 3, XIII | de a becsületes ember, mikor nősül, óhajtja annak jövendőjét
120 3, XIV | a hibát elkövetni, hogy mikor szökni akar, marsrutáját
121 3, XIV | nagyot csörrentve a lánccal, mikor az eltávozó tanú megerősíté
122 3, XV | lejjebb; végre azután lebukik…~Mikor Róbert és Illés találkoztak
123 3, XV | nála Krénfy védői áldoztak. Mikor azután látta, hogy semmit
124 3, XVI | csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott,
125 3, XVI | volt akkor eleresztened, mikor fogtad. Mármost majd keresheted
126 3, XVII | csattantani fog kezével. Mikor már kettőt csattantott,
127 3, XVII | volt akkor eleresztened, mikor fogtad. Mármost majd keresheted
128 3, XVIII| ennek soha sincs vége.~De mikor egyszer mégis vége van…
129 3, XVIII| egyszer mégis vége van… Mikor apák, nagyapák, dédősök
130 3, XVIII| hogy valóban boldog. De mikor azután elmondja boldogságának
131 3, XVIII| teljesen el tudja foglalni, és mikor azután a jó Leonora összevissza
132 3, XVIII| Egyet-egyet sóhajtunk, mikor egy-egy tekintetes úr, egy-egy
|