Rész,  fezejet

  1     2,  II |        Nagyságos Brenóczi gróf Maróth István úr őexcellenciájának, Bécsben.”~
  2     2,  III|              kétségeit. Bécsből jött, István gróf saját kezű kalligráfiájával,
  3     2,  III|            felül teljesültek, nemcsak István gróf fog eljönni Brenócra,
  4     2,  III|   ellazsnakolja, midőn belépett hozzá István gróf.~Most a haszonbérlő
  5     2,  III|      bocsánatot! – szólt finom hangon István gróf, kinek szokása volt
  6     2,  III|            automatot hozott-e magával István gróf, amivel őt rá akarja
  7     2,  III|             hogy ez ifjú automat, kit István gróf mint kedves barátját,
  8     2,  III|           legszebb hölgyei egyikének.~István gróf egy vonással sem hasonlított
  9     2,  III|              fiatal lovagok viseltek; István gróf fürteit az évek hajporozták
 10     2,  III|        Szokták ezt is a viaszfigurák.~István gróf ezalatt mindent az
 11     2,  III|               Óh, pompásak, remekek. (István gróf bizonyosan nem látta
 12     2,  III|               Mondhatom önnek – szólt István gróf –, hogy amióta e kastély
 13     2,  III|     Ötvennyolc pengőt? – szörnyűködék István gróf azzal a komoly képpel,
 14     2,  III|        ezerszer! – sietett válaszolni István gróf. – Vigasztalhatatlan
 15     2,  III|             marad, ha megfogja, hanem István grófot unszolá, illedelmesen
 16     2,  III|             Óh, kérem! kérem! – szólt István gróf, megállva az ajtónál,
 17     2,  III|              úr, te csak a jövevény!”~István gróf inte kezével, hogy
 18     2,  III|           forint huszonkét krajcáron.~István gróf mellé ült, egy másik
 19     2,  III|                Bátrak voltunk – kezdé István gróf – nagysád sokszor tanúsított
 20     2,  III|         arcával tekinte a két grófra. István gróf mosolygott, és fejét
 21     2,  III|             ajánlatot tevé? – kérdezé István gróf, gyémánt inggombjait
 22     2,  III|              Semmi sem történt abból. István gróf most is csak oly nyájasan
 23     2,  III|               asztal alatt, úgy, hogy István gróf jónak látta a magáét
 24     2,  III|          volna, azt a kérdést intézte István grófhoz, hogy szabad-e néki
 25     2,  III|            Cynthia grófnőnek küldeni!~István gróf első percre összeráncolá
 26     2,  III|         brenóci urak nem oly büszkék.~István gróf igen elégült arccal
 27     2,  III|        szobából, sem a háziúrtól, sem István gróftól búcsút sem véve.~
 28     2,  III|            mintha kergetnék, másikkal István grófnak udvarlandó, ki szinte,
 29     2,  III|               Krénfy úr hajadonfővel. István gróf hasonlóul kezében tartá
 30     2,  III|               lakás-, mind étkezésre.~István gróf azt állítá, hogy rendkívüli
 31     2,  III|              részéről nagyon tetszett István grófnak. Még a hintóból
 32     2,  IV |              érzi olyan pakfongízűnek István gróf mosolygását, mely mindig
 33     2,  IV |             termeiben végigvezetheté. István gróf nem győzte eléggé magasztalni
 34     2,  IV |              ezt a tudományt tanulta. István gróf tudakozódott a szőnyegek,
 35     2,  IV |                minden díszes! – szólt István gróf, finom taglejtéssel
 36     2,  IV |            csupán annyit jegyzett meg István gróf, hogy a festő mégis
 37     2,  IV |              rögtön félbeszakított, s István gróf zsebkendőjét rántá
 38     2,  IV |       arcképéhez nem juthatott; akkor István gróf levetette az ajtót
 39     2,  IV |         ábrándosan lepittyesztve, míg István gróf arcát kendőjébe rejté,
 40     2,  IV |              felelt Cynthia grófnő. – István grófnak náthája van, Illés
 41     2,  IV |          ezeket az ócskaságokat, maga István gróf is emlékszik olyan
 42     2,  IV |            vésett tálak gyűjteményét.~István gróf különös büszkeséggel
 43     2,  IV |       különösen látszott az tetszeni.~István gróf látta, hogy a nagyságos
 44     2,  IV |          Blaku bojárjának, ki Báthory István idejében mint lengyel követ
 45     2,  IV |          buzogányt, nézegeté, s mikor István gróf elmondta a histórikumokat,
 46     2,  IV |               az asztalfőhöz ültetés, István grófot-e, vagy őt magát
 47     2,  IV |              magát azáltal, hogy majd István gróf finom francia modorát
 48     2,  IV |           minél rövidebben általesni.~István gróf csak vizet iszik, s
 49     2,  IV |          tartja. Igazi jenki ötletek. István grófnak elég nagyszerű alkalma
 50     2,  IV |             nézve a bogácskóró ideál; István gróf mosolygott a tréfás
 51     2,  IV |             kissé a szomszéd terembe.~István gróf a másik felől fogta
 52     2,  IV |             szobájában voltak együtt. István gróf egy mellékteremben.~
 53     2,  IV |            sem szólítá meg a másikat.~István gróf egy kis asztalnál ült
 54     2,  IV |              maradna ön itt, ha én és István gróf utazunk?~– Én nem azért
 55     2,  IV |           nyolc óráig bevárom önöket, István gróf és ön Maróton maradhatnak
 56     2,  IV |              jöhet ki a játék, amiért István gróf véghetlenül le volt
 57     2,  IV |               hol álljanak meg, amire István gróf azt mondta, hogy igen
 58     2,  V  |              óra lehetett este, midőn István gróf és Cynthia kocsijai
 59     2,  V  |         gyermek sírt és jajveszékelt.~István gróf hintaja hirtelen elporzott
 60     2,  V  |           hideg volt minden szobában.~István gróf a földszinti hálóteremben
 61     2,  V  |         foglalt el társalkodónéjával.~István gróf feltette magában, hogy
 62     2,  V  |             minden neszre ébren volt.~István gróf odavitette asztalát
 63     2,  V  |            felső teremben, mely éppen István gróf feje fölött van, léptei
 64     2,  V  |        számára vacsorát, mert ő éhes.~István gróf ezen nagyon csodálkozott,
 65     2,  V  |               van ma, gondolá magában István gróf a tizenhatodik pasziánsz
 66     2,  V  |               kitartottak órahosszat. István gróf ásított és újra kezdte
 67     2,  V  |               hallatszott semmi nesz, István gróf is bizonyosan lefeküdt.
 68     2,  V  |                      Három órát ütött István gróf ismétlő zsebórája,
 69     2,  V  |       útiruhába öltözve, mint tegnap.~István gróf gondolá magában, hogy
 70     2,  V  |         valamit, már nem jut eszembe.~István gróf valóban azt hitte,
 71     2,  V  |         meglátogathassa anyja sírját, István gróf nem ellenzé, sőt maga
 72     2,  V  |           anyja sírja előtt, mint ezt István gróf talán várta, egyszerűen
 73     2,  V  |          sírkövet, és felkelt, karját István gróf karjába akasztá, ki
 74     2,  V  |           mennyire félek a kutyáktól.~István gróf vállat vonított rá:~–
 75     3,  I  |      megismernem. Ezen ember Brenóczy István gróf. Elég szomorú emlék
 76     3,  I  |           gróf elszöktetett. Brenóczy István azt hitte, hogy a sértett
 77     3,  I  |        azontúl, akármi történik vele.~István gróf kétségbe volt esve.
 78     3,  I  |             megújított ajánlatot tett István gróf előtt.~Cynthia mindazokat
 79     3,  I  |       gyalázatos parasztvér! – kiálta István gróf, kit kétségbeejtett
 80     3,  I  |      megtisztelé a Brenóczy családot. István gróf nagy megütközéssel
 81     3,  I  |    figyelmetlenséget éreztetni akarta István gróf a herceggel, s az estélyen
 82     3,  I  |               el magával, amire pedig István gróf különös finom, udvarias
 83     3,  I  |           megküldé hívókáját a herceg István grófnak, s arra ismét csak
 84     3,  I  |               ismerné Brenóczy Maróth István jellemét, aki azt hinné
 85     3,  I  |              Valóban e szavakat mondá István gróf, a finom, mosolygó
 86     3,  I  |           megtaposott féreg.~Brenóczy István még folyvást a méregpoháron
 87     3,  I  |        pillanatban kihullott Brenóczy István kezéből a pohár, s cserepekre
 88     3,  I  |               óra múlva tért magához; István gróf csak harmadszori érvágás
 89     3,  I  |        fekhelyéhez.~A büszke Brenóczy István grófot nem lehete megismerni
 90     3,  I  |              E naptól kezdve Brenóczy István egészen megváltozott. A
 91     3,  I  | legalázatosabb emberré tevé. Brenóczy István gróf nem az, aki volt. Egy
 92     3,  I  |            indulni fognak Brenócra, s István gróf maga sietteti az ügy
 93     3,  I  |            dolgot”~Ő azt felelé, hogy István gróf teljes jóváhagyását
 94     3,  I  |              Egyszerű az; tudtára adá István grófnak egész tervezett
 95     3,  II |       kellemetes újság, hogy Brenóczy István bele akar avatkozni a Fenyéry-pörbe,
 96     3,  II |      meghallani más.~Egy napon, midőn István gróf elutazásához készültek
 97     3,  II |              veresek szemeid? – kérdé István gróf leányától, midőn esti
 98     3,  V  |                        V. ROSSZ MUNKA~István gróf újra megjelent a brenóci
 99     3,  V  |          üdvözli a grófot és leányát.~István gróf készen volt rá, hogy
100     3,  V  |              lénye; hogy még a kegyes István gróf sem állhatá meg, hogy
101     3,  V  |                 mondá a jeles férfiú, István grófhoz beszélve, kire bátrabban
102     3,  V  |             semmit.~– Hogyan? – kérdé István gróf elcsodálkozva. – Ön
103     3,  V  |             fényesen van felszerelve.~István gróf valami borzadást érzett
104     3,  V  |              tudom, helyesen érzett-e István gróf, midőn ez ajánlatra
105     3,  V  |             vesztegeti az elmésséget.~István grófnak ez volt az egyetlen
106     3,  V  |          szeretnének még távol tudni.~István gróf előtt csak a homeopátiát
107     3,  V  |         nagyszerű példák által, miket István gróf saját tapasztalásából
108     3,  V  |             meg kellett neki mutatni! István gróf elővevé azt a kis szekrénykét,
109     3,  V  |             ezek mind halálos mérgek.~István gróf mosolygott ez együgyűségen.~–
110     3,  V  |            képes volna meggyógyítani?~István gróf összerándult e szóra,
111     3,  V  |             kiverje fejéből, elővette István gróf kedvenc olvasmányát,
112     3,  V  |         rögtön, mert mindjárt meghal.~István gróf rögtön előkérte gyógyszeres
113     3,  V  |              képe megcáfolta szavait. István gróf szemei a legrosszabat
114     3,  VI |                    VI. A VÁD~Brenóczy István gróf megtért az ő őseihez!~
115     3,  VI |     vádoltatik, hogy atyját, Brenóczy István grófot méreggel ölte meg!~
116     3,  XII|        folytatá kérdéseit.~– Brenóczy István grófnak volt egy igen szép
117     3,  XII|            titkos körülményeket, amik István gróf megöletésének vádját
118     3,  XII|              én. Azon az estén, ahogy István gróf meghalt, Krénfy elküldé
119     3,  XII|          velem és arról beszélt, hogy István gróf a Fenyéry-féle jószágot
120     3,  XIV|           hiányzott, amennyi Brenóczy István gyógyszeres üvegeibe öntetett
121     3,  XV |    Rejtegetett titkának felfedezése s István gróf kegyetlen fellépte
122     3,  XV |               ítélik halálra Brenóczy István gróf meggyilkolásáért, mert