Rész,  fezejet

  1     2,  I    |          fordított ki tarisznyájából éppen az út közepére, ez az egyetlen
  2     2,  I    |     öregember ott az út közepén, aki éppen a kerékvágásba térdepelt
  3     2,  I    |               Egy rongyos asszonynak éppen akkora gyermeke halt meg
  4     2,  I    |           faragni a hullák szobrait. Éppen olyan mozdulatlan, mint
  5     2,  I    |         volna őket.~Hanem az alispán éppen eléje állt.~– Miért sírnak
  6     2,  I    |        bírája kegyelmed e falunak?~– Éppen negyven esztendeje. Amint
  7     2,  I    |       szóltak vissza az asszonyok. – Éppen mostan fektetjük a terítőre.~
  8     2,  I    |             be a házba, mert a gazda éppen most akasztotta fel magát
  9     2,  I    |             sátoros ünnepen egyszer.~Éppen akkor unta meg a dörömbözést,
 10     2,  I    |              itt ez urak előtt, akik éppen azért jöttek, hogy a nép
 11     2,  I    |         négyszegkalap fedé, azazhogy éppen nem fedé a delnő fejét,
 12     2,  I    |        voltak szokásban.~A társzekér éppen akkor érkezett a kéményes
 13     2,  I    |              észre a hatást, sőt tán éppen számított is reá.~– Uraim,
 14     2,  I    |     küldetésével összhangban áll. És éppen ezen összhang magyarázza
 15     2,  I    |      örvendve azon körülményen, hogy éppen ezen percben érkezhetém,
 16     2,  I    |              hangján viszonza:~– Sőt éppen itt, Isten szabad ege alatt
 17     2,  I    |          mellett, mint a csatatéren. Éppen jól adta a sors, hogy ez
 18     2,  I    |          azok is felültek hintóikba, éppen azon az úton volt haladásuk,
 19     2,  I    |        kisült, hogy a táblabíró urak éppen csak ide szándékoztak jönni,
 20     2,  II   |            lamentót hallgatni, mikor éppen az a legfőbb baja az olvasónak,
 21     2,  II   | rendkívüliségekkel; ásványtára pedig éppen szembeötlő.~Az elsőt alföldi
 22     2,  II   |              az a híres platina, ami éppen egyezeregyszázszor becsesebb
 23     2,  II   |           érdekes tünemény. Jelenleg éppen előszobájában látjuk őtet,
 24     2,  II   |           most szállt le a kocsiról, éppen sehogy sem tudott rá emlékezni,
 25     2,  II   |               Boros uram látva, hogy éppen nem kínálják, maga benyitotta
 26     2,  II   |         kikötni veszedelmes.~– Pedig éppen az úrnak van köze hozzá,
 27     2,  II   |             Mikor velük találkoztam, éppen Kallósfalvára mentek; bizonyos,
 28     2,  II   |       Jójcakát kívánok.~– Hiszen, ha éppen akarja, idehozathatja a
 29     2,  II   |   hazafáradok, azután meg vissza: az éppen nekem való mulatság lenne
 30     2,  II   |           pálca után.~– Hát… hiszen… éppen… nálunk is lesz valami,
 31     2,  II   |           tenni valamit. Hanem az úr éppen úgy tesz velem, mint az
 32     2,  II   |              bűvészkelyheiből, és ha éppen választóvíz lett volna is,
 33     2,  II   |      elégültséggel rajzolt oda; arca éppen úgy mosolygott, mint azé
 34     2,  III  |          emberek előtt, s jóságukban éppen úgy nem találtak semmi rendkívülit,
 35     2,  III  |         kezében volt. – Az öreg gróf éppen nem reggeliz; a grófné tizenkét
 36     2,  III  |         szamócát kínál Krénfy úrnak. Éppen olyan szerencsés akar már
 37     2,  III  |         másképpen járt, az övé pedig éppen visszafelé járt.~Még szerencse
 38     2,  III  |              is lehetett hallani. És éppen nagyon rosszkor lármázott
 39     2,  III  |            hálószobaajtót.~Krénfy úr éppen a botot kereste, mellyel
 40     2,  III  |              Illés gróf pedig mintha éppen hírét sem hallota volna
 41     2,  IV   |        falusi egyház tornyában pedig éppen akkor harangoztak az éjszakai
 42     2,  IV   |             ősök képei állanak, akik éppen úgy tulajdonosai voltak
 43     2,  IV   |           lépve, bámulni látszott az éppen feljövő holdat, mely sápadt
 44     2,  IV   |          tetszett meg neki; ha pedig éppen Cynthia grófnőre talált
 45     2,  IV   |              kamásliján, a postakürt éppen akkor szólalt meg az ablak
 46     2,  IV   |           egy okos szót, Cynthia. Ha éppen komédiásné akarsz is lenni,
 47     2,  IV   |          valamely városból, amelyben éppen ráakadtam; ez a bujdoklás
 48     2,  V    |    gunyhókban is van boldogtalanság!~Éppen tizenegy óra volt, midőn
 49     2,  V    |           fel a felső teremben, mely éppen István gróf feje fölött
 50     2,  V    |         édesanyám…~A hold arca előtt éppen oly nyomtalanul mennek el
 51     2,  V    |           családnak ajándékozá.~– Ha éppen nagysádnak nem volna kezénél
 52     2,  V    |              Sőt legjobb is lesz, ha éppen semmi nevet sem tesz levele
 53     2,  VI   |           egyetlen figyermeke, Béla, éppen nem ütött e tekintetben
 54     2,  VI   |            ha pedig pénzt kapott, az éppen csak addig tartott nála,
 55     2,  VI   |           leendő házassága, néha már éppen az oltárnál mentek széjjel.
 56     2,  VI   |              végső állomásra betért, éppen jelen volt Dobokyné kis
 57     2,  VI   |         belül senki sem maradt éhen, éppen akkor érkezett egy új csoport
 58     2,  VI   |               ezek kiállják: Irénben éppen semmi érzékenység sincs,
 59     2,  VII  |         fiatal ügyészt illeti: ilyet éppen soha híréből sem hallottam.
 60     2,  VII  |       kiváltságai közé tartozott, ki éppen e pillanatban nagyon el
 61     2,  VII  |         helyesli annak eszméit; ő is éppen így írta volna azt.~A szép
 62     2,  VIII |       szeretője, talán dajkája, vagy éppen felesége Krénfy úrnak. Annyi
 63     2,  VIII |             a három úr közé, mely is éppen Krénfy úrnak a lábán találta
 64     2,  VIII |         állapotban volt, s orcájának éppen a leggondosabban borotvált
 65     2,  IX   |             várta be e tudósítást, s éppen ott ült a szép Dobokyné
 66     2,  IX   |           tulajdon fia lett volna, s éppen azért ingerlé Leonorát,
 67     2,  IX   |             börtönre vetették. Ők is éppen így szenvedtek a közügyért.
 68     2,  IX   |            volnék őt megcsókolni!~És éppen abban a pillanatban nyílt
 69     2,  IX   |           komoly arccal lépett be, s éppen el nem tudta gondolni, miért
 70     2,  IX   |       Fenyéry. – Csejti Gazsit úgyis éppen most hagyta el a lengyelje,
 71     2,  IX   |      felkeresni.~Mint Leonora mondá, éppen az angolkertben találta
 72     2,  X    |    folyamszabályozást.~Arra az időre éppen készen is volt az alispán
 73     2,  X    |           ellenében; Fenyéry bűne is éppen ez volt.~Ott az országos
 74     3,  I    |           azért egyszer mégis, midőn éppen kedvesét látogatni ment,
 75     3,  I    |       rájöttek e jól őrzött titokra. Éppen Brenócon voltak, jószágaikat
 76     3,  I    |              elfehérült…~(Talán Irén éppen úgy reszketett, úgy halaványult
 77     3,  I    |           vele egyik külvárosban. Én éppen a tizenkettedik nagy befolyású
 78     3,  I    |       lehetetlen visszaélnem, miután éppen a brenóci uradalom oka minden
 79     3,  II   |           testvérének terhére lenni, éppen azért, mert tudta, hogy
 80     3,  II   |            kezeit.~– Szegény Irén, ő éppen így kétségbe volt esve,
 81     3,  II   |        Párizs felől érkező vonatból, éppen azon percben, ahogy az ellenkező
 82     3,  II   |           előle futó bizományosát?~– Éppen ott járok.~– Az nagyon érdekfeszítő.
 83     3,  II   |              ebben a szép erdőben?~– Éppen nem.~– Hm. Úgy látszik,
 84     3,  III  |             szakmánynál, s valakinek éppen vizavira van szüksége, vagy
 85     3,  III  |             ha olyankor Csejti Gazsi éppen közel talált lenni, nem
 86     3,  III  |               s hogy az ő talizmánja éppen abból áll, miszerint hallgatni
 87     3,  III  |          utcán pariparobogás hallik, éppen mint az éjféli ház előtt.~„
 88     3,  III  |             fejjel, ~Búsan egyedűl.”~Éppen mint az éjféli házban.~A
 89     3,  III  |         boldogítani fogja. Nem igaz. Éppen azon járt az esze, hogy
 90     3,  III  |           örömet akar neki szerezni, éppen meg akarja keseríteni, s
 91     3,  III  |                 Kedves húgomasszony, éppen ezt akarom mondani. A diszpenzáció,
 92     3,  IV   |        ülésben ült.~– Nem késtem el, éppen tizenkét óra – monda Fenyéry,
 93     3,  IV   |       Alkalmas idő-e ez a vívásra?”~„Éppen az, mert halál esetében
 94     3,  IV   |        egyszerre úgy tetszék, mintha éppen akkor lépnél ki szobámból,
 95     3,  V    |            Elfogadásukra még most is éppen úgy minden készen van, miként
 96     3,  V    |           ember oly engedékeny most? Éppen most, midőn haragot, dühöt
 97     3,  V    |            követelni.~– Én?… Semmit, éppen semmit.~– Hogyan? – kérdé
 98     3,  V    |          kíván tőlem?~– Mint mondám, éppen semmit. A kérdés igen világos,
 99     3,  VI   |         hivatalos arcú emberek, akik éppen nem is üdvözlik őt. Midőn
100     3,  VI   |       vigasztalni, pártolni jön, aki éppen legtöbb szenvedését neki
101     3,  VII  |       gazdasszony, valamit öntött ki éppen az udvarra, ott még egyszer
102     3,  IX   |               Éhes, koplaló népséget éppen nem akart cserélni saját
103     3,  IX   |              a régiek között. Arcaik éppen azt a földfakó színt vették
104     3,  IX   |        vették fel, ami azoké, ruháik éppen úgy elrongyosodtak, házaik
105     3,  IX   |           úgy elrongyosodtak, házaik éppen úgy meg voltak támogatva
106     3,  IX   |           mert jönni a semmiházi. És éppen tegnap veszett el egy egész
107     3,  X    |           másfelé.~A rettegő leányka éppen elszánta már magát, hogy
108     3,  XI   |           nagyon elrontotta az utat, éppen a falu végén megsüllyedt
109     3,  XII  |              én nem voltam vétkes?~– Éppen nem – biztatá őt az alispán.~–
110     3,  XII  |          tanú fejére vissza. Fenyéry éppen egy végbeszédet tartott,
111     3,  XIII |         annyit megtanulunk, amennyit éppen tudnunk kell. Mármost térjünk
112     3,  XIII |            menyasszonyát az alispán.~Éppen jókor jött; Dobokyné menyasszonyi
113     3,  XIV  |    méregüvegcsék, miknek tartalmából éppen annyi hiányzott, amennyi
114     3,  XIV  |            lehet, mert a törvényszék éppen ítéletet hoz.~Az ember átalkodott
115     3,  XV   |   tizenháromig, és rettenjen meg, ha éppen a tizenhármasnál megszólítják.~
116     3,  XVI  |         szíve belsejét valakinek, és éppen akkor volt az az egy cudar
117     3,  XVII |         szíve belsejét valakinek, és éppen akkor volt az az egy cudar
118     3,  XVIII|           szemben, s egy régibb akol éppen düledezőben áll, s csak