bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | gördült hófuvatag, hanem midőn főurai elhagyták, köznépe
2 2, I | csodálkozva kérdezé, mi lehet az, midőn a kinyitott hólyag barna,
3 2, I | hajóslegényektől tanultam, akik midőn hosszú útra mennek, otthon
4 2, I | milyen magas lehetett valaha, midőn indulatosságában néha fölegyenesedett.
5 2, I(5) | könyörögni mentek hozzá, midőn a foglaló katonái gyilkolták
6 2, I(5) | legenda szerint azután, midőn Tilly zörgetett a mennyország
7 2, I | viszonoztak.~Kisült azonban, hogy midőn azok is felültek hintóikba,
8 2, I | csodálkozni mind a két fél, midőn a táblabírák elöl hajtatva,
9 2, I | negyedszer történt meg, s midőn ennek az ünnepélyességnek
10 2, II | lánccal odaköttetni a falhoz, midőn jószágaikat bérbe adták,
11 2, III | nemtői voltak és akiket, midőn megholtak, szépen elfeledtek,
12 2, III | körülmények között vannak-e, hogy midőn egy oly felkapott emberrel,
13 2, III | csendes fenyőfák közé, s midőn a három hintó négyes postafogataival
14 2, III | a sajátságos üzenetre, s midőn másodszor is fejére rántá
15 2, III | mellyel Jakabot ellazsnakolja, midőn belépett hozzá István gróf.~
16 2, III | gróf, megállva az ajtónál, midőn odáig értek, s a legfinomabb
17 2, IV | talált annyi elégtételt, mint midőn méltóságos vendégeit feldíszített
18 2, IV | érzé forogni maga körül, midőn Cynthia az egyik bíborpiros
19 2, IV | ilyen részegen a kastélyba, midőn a nagyságos urat meg nem
20 2, IV | s mint meg volt lepetve, midőn ez azt mondá, hogy az a
21 2, IV | ott leültették maguk közé, midőn egyedül voltak, s ott azt
22 2, IV | van, s nagyon megörült, midőn Illés gróf eltávoztával
23 2, V | REGGELIG~Tíz óra lehetett este, midőn István gróf és Cynthia kocsijai
24 2, V | Éppen tizenegy óra volt, midőn a maróti kis lakba behajtattak.
25 2, V | igen könnyű volt olyankor, midőn csak egy lépcsőn lehetett
26 2, V | mindenét…~Óh, a szegény nőnek, midőn e háborodott eszméket kigondolta,
27 2, V | magához várta szótalanul, s midőn odaért hozzá, egyszerre
28 2, V | veszedelmes állat farkát csóválta, midőn nevén hallá magát szólíttatni.~
29 2, V | kellett átmenni az útig; midőn Cynthia onnan visszatekinte,
30 2, V | Krénfy úr égett és fázott, midőn e kérelmet teljesítenie
31 2, V | s úgy reszketett a keze, midőn a grófnőnek átadta az írást.~
32 2, V | is küldhet valakit reá, midőn alszik!~Elkezdte a falakat
33 2, V | Éjfél után két óra volt, midőn Cynthia grófnő elhagyta
34 2, V | suhanni háta mögül, úgyhogy midőn ez az utolsó szavakat írta,
35 2, V | elhagyá.~A nagy komondort, midőn idejött, bajadér-sáljával
36 2, V | gróf ismétlő zsebórája, midőn a feje fölötti szobában
37 2, V | s a hintóba veté magát. Midőn a fogadó előtt elhajtatott,
38 2, V | mintegy négy hét múlva, midőn már Bécsben voltak, egy
39 2, VI | tudni foga és megmagyarázza.~Midőn betegágya elé hívatá Tarnóczy
40 2, VI | hogyha erre gondolt, s midőn ez alkalommal megtudá, hogy
41 2, VI | körül lehetett már az idő, midőn az udvarra begördülő hintók
42 2, VI | kiesett a toll a kezéből, s midőn Dobokyné észrevéve, hogy
43 2, VII | sóhajta fel a szép Dobokyné, midőn talált valamely helytálló
44 2, VII | csak nemes szíveknek; – és midőn fel kell szólítani a nép
45 2, VII | A jámbor falusi bírák, midőn látták, hogy e nagy úr oly
46 2, VIII | ittmaradni? – kérdé Krénfytől, midőn az ajtó már nyitva volt
47 2, IX | jött lassanként magához, midőn tapasztalá, hogy kívüle
48 2, IX | elfogultsága annál nagyobb lett, midőn Irén egyenesen hozzá lépve,
49 3, I | katasztrófáknál. Még csak nem is sírt, midőn őt utoljára megölelte, megcsókolta,
50 3, I | megölelte, megcsókolta, midőn a kocsiig kikísérte, mely
51 3, I | Leonora szemeit törlé, midőn senki sem látta már és suttogá
52 3, I | acélkemény jellem, mely nem sír, midőn szíve jobb felétől örökre
53 3, I | felhordatá holmijait, s midőn már ideiglenes kényelembe
54 3, I | engem – szólt végre Leonora, midőn kissé magához bírt térni
55 3, I | hanem azért egyszer mégis, midőn éppen kedvesét látogatni
56 3, I | rangján aluli társaságokat.~Midőn atyja és testvére Brenócra
57 3, I | brenóci grófok szívét ellepte, midőn a botrány kitudódott. Hogy
58 3, I | zálogba adni Krénfynek, midőn ez egy levelet kapott a
59 3, I | Legnagyobb ellenségének ír, midőn baja van, és nem nekem.~–
60 3, I | előtt. Egy napon azonban, midőn a farsangi vigalmak évszaka
61 3, I | Közel volt már az éjfél, midőn hintaja palotája kapuin
62 3, I | kelle élni.)~– Ön éjszaka, midőn mindenki aludt – folytatá
63 3, I | vizet és teáskanalat kért, s midőn az kiment, tárcájából egy
64 3, I | Gyermekem – suttogá, midőn orvosai hátra vonultak,
65 3, I | fájdalmakért, miket neki okozott.~Midőn Cynthia a büszke gróf szemében
66 3, I | erőt látszik neki adni, midőn napról napra látja, mint
67 3, I | Ma reggel azt mondtam, midőn eltávozám: én apellálok
68 3, II | meghallani más.~Egy napon, midőn István gróf elutazásához
69 3, II | idehozott – szólt Leonora, midőn Cynthia szobájába értek,
70 3, II | így kétségbe volt esve, midőn azt mondá, hogy nem érti
71 3, II | Tarnóczy régi hitelezőjéhez, s midőn ez a váltót Buchheimernek
72 3, II | azt az utolsó szegletig, s midőn elbocsátá azt, az égő kép
73 3, II | kérdé István gróf leányától, midőn esti sétáiból visszatért
74 3, II | dörömbözés lassulni kezdjen, midőn megfogva ellenfele kezét,
75 3, III | gyönge szívű emberek, hogy midőn a kesergő leányka azt hallá
76 3, III | akkor ijedt fel azután, midőn látta, hogy a gyermek mint
77 3, III | titkolózó, alattomos ember, ki midőn azt mondja kedvesének, hogy
78 3, III | volt több kilenc óránál, midőn egy hintó és utána a másik
79 3, III | azt tettem. És másodszor, midőn nagy bűnömet végezve, ugyanoda
80 3, IV | felszöktem helyemből, s midőn a harmadik taps hangzott,
81 3, IV | egymáshoz!…~ ~Reggel, midőn kilép a menyasszony szobájából,
82 3, IV | álmodjék okosabbat.~Dobokyné, midőn eltávozott, megfenyegette
83 3, V | nagy volt meglepetésük, midőn ezek helyett egy udvarias,
84 3, V | állítja, hogy szívéből örül, midőn őket láthatni szerencséje
85 3, V | készen van, miként legutóbb, midőn oly rövid ideig lehetett
86 3, V | engedékeny most? Éppen most, midőn haragot, dühöt várnak tőle.
87 3, V | helyesen érzett-e István gróf, midőn ez ajánlatra újólag megborzadtak
88 3, V | neki felolvasni belőle.~Midőn az első ének után megállt,
89 3, VI | illedelmesen viselje magát, midőn szeretne a porba omlani
90 3, VI | éppen nem is üdvözlik őt. Midőn a koporsóhoz lép, hogy atyja
91 3, VI | pisztolyt nem veszek kezembe, midőn ellenfelemet szerencsétlen
92 3, VI | szépen. Tehát én megjövök, midőn már a per javában foly,
93 3, VII | ismerték meg Krénfy szavát, midőn bebocsáttatásért zörgetett,
94 3, VIII | mondhatlan békét hozott szívére.~Midőn a hideg férfinak választania
95 3, VIII | azon pillanatban nekik, midőn őket együtt találja; midőn
96 3, VIII | midőn őket együtt találja; midőn látja kedvesét maga előtt,
97 3, VIII | egymást halálra, és most, midőn a véletlen összehozta őket,
98 3, IX | Szent Mihály napjakor, midőn a telepítők új kölesvetése
99 3, IX | címet. A keze úgy remeg, midőn e nevet leírta.~Most összegyűri
100 3, IX | felkeresni.~Boros uram olyankor, midőn magánál dühösebb embert
101 3, X | igen fontos dolgot bízott, midőn azon levelet küldte el,
102 3, XI | dörmögé utána az utazó, s midőn a szekér kirobogott a faluból,
103 3, XII | talált a feleletben.~– Igen, midőn a Brenóczy grófok meglátogatták.~–
104 3, XII | első nőm Brüsszelben élt, midőn őt elvettem, s amannak holta
105 3, XIII | szavára siket maradna akkor, midőn egy nőnek szerelmet esküszik.~
106 3, XIV | akkor dől el a per sorsa, midőn a vádlott rég sírja férgeinek
107 3, XV | rendkívüli szenvedéseket állt ki, midőn őt szíve alatt hordozá,
108 3, XV | őrültséghez, mely hallgat akkor, midőn más nevet, s örömtől, nyájasságtól
109 3, XV | abban őszülni és kopaszodni.~Midőn Lippay eltávozott a háztól,
110 3, XVI | tovább védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött helyen
111 3, XVII | tovább védelmezni ön ellen. Midőn kegyed a kitűzött helyen
112 3, XVIII| csendesen. Csak olyankor, midőn eljőnek az őszi napok, s
113 3, XVIII| Lippay csendesen mosolygott, midőn ilyen kiváló tulajdonokat
|