Rész, fezejet
1 2, III | írott betűknek, még Cynthia grófnő is szerencsésíti Brenócot
2 2, III | nagyságod előtt. Cynthia grófnő szeszélye volt, hogy a hegyeken
3 2, III | útjukra bocsátva. És Cynthia grófnő, tudja nagysád, elkényeztetett
4 2, III | pontban tíz órakor, Cynthia grófnő pedig tizenkettőkor.~Ezt
5 2, IV | IV. CYNTHIA GRÓFNŐ~Délután hét óra volt, a
6 2, IV | őt nevezni, hogy „Cynthia grófnő”.~És ha ez a nyolc egymásba
7 2, IV | hogy igazat mond. Cynthia grófnő meg is tapintá a selymet,
8 2, IV | ha történetesen Cynthia grófnő szemeivel találkoznék, rögtön
9 2, IV | veregetett vállára.~Cynthia grófnő légvonatról panaszkodott.
10 2, IV | többieken keresztül azt a grófnő vállaira feladni.~Óh, ez
11 2, IV | Krénfy úr komfortját. Cynthia grófnő elmaradt az erkélyszobában,
12 2, IV | ember könnyen náthát kap.~A grófnő elfogult, ábrándos hangon
13 2, IV | magyarázatot adni.~Cynthia grófnő azután a túlsó ajtóhoz lépdelt,
14 2, IV | az én arcképem.~Cynthia grófnő azzal ismét odább barangolt,
15 2, IV | bántsa a nagyságos úr; a grófnő szeret mindig valamit húzni
16 2, IV | csomó cifra virágot Cynthia grófnő számára, s a világot érzé
17 2, IV | még Illés gróf és Cynthia grófnő gyermekek voltak (rossz,
18 2, IV | Azért a kis gróf és kis grófnő ezt az erkélyszobát gyermekkorukban
19 2, IV | párbajokat vítt, Cynthia grófnő bálba járt és hódolatokat
20 2, IV | megtörtént, hogy Cynthia grófnő Illés gróf képét, emez pedig
21 2, IV | szobába akassza fel?~Cynthia grófnő, mintha semmiről sem tudna,
22 2, IV | semmi – felelt Cynthia grófnő. – István grófnak náthája
23 2, IV | kitaszigált cselédet, Cynthia grófnő pedig arról beszélt, hogy
24 2, IV | ambróziaszürcsölése.~Cynthia grófnő semmi húsfélét sem eszik.
25 2, IV | Maróth grófok és Cynthia grófnő egészségére, amidőn az igazi
26 2, IV | árticsóka helyett, amire Cynthia grófnő azt jegyezte meg, hogy vannak
27 2, IV | viszálykodásban éltek, és nem Cynthia grófnő az, akibe egy vakmerő Tarnóczy
28 2, IV | hát még az, amit Chynthia grófnő szobájába vitettem! – hetvenkedék
29 2, IV | gróf említé, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen zongorázik.~Krénfy
30 2, IV | akkordot hallhatna.~Cynthia grófnő mosolygott és engedett;
31 2, IV | hagyta. Már nem zongorázott a grófnő, sőt ott sem volt már. Jakab,
32 2, IV | kertre nyíló ajtaját. A grófnő nagyon szenzitív a nyitott
33 2, IV | méltóságos urak és Cynthia grófnő számára küldött.~A hintók
34 2, IV | hajdúk.~Illés gróf, Cynthia grófnő a fogadó legbelső szobájában
35 2, IV | mint készül el Cynthia grófnő otthoni piperéjével, egyik
36 2, IV | hat év olta nem voltam.~A grófnő deli arca büszke méltósággal
37 2, IV | gúnnyal tekinte rá.~Cynthia grófnő megbánta, hogy érzékenységet
38 2, IV | Brenóczi Maróth Cynthia grófnő név alatt lépnék oda, amit
39 2, V | brenóci fogadóból. Cynthia grófnő mélázva nézett ki hintaja
40 2, V | olyan házikót pillant meg a grófnő, melynek nem volt teteje,
41 2, V | pasziánsz közepett.~Cynthia grófnő pedig azalatt az ablakban
42 2, V | mellette.~– Kondor! – susogá a grófnő, s a nagy, veszedelmes állat
43 2, V | rohanjon a beszélőre. A grófnő most egész nyugalommal szólt
44 2, V | sírdogált egymagában.~A grófnő megállt érte, bármennyire
45 2, V | ez a gyermek? – kérdé a grófnő a rábámuló pór szülőktől. –
46 2, V | szélében megállítá kísérőjét a grófnő.~– Ne jöjjön tovább, innen
47 2, V | volt zárva. A kulcsát a grófnő vitte el magával, azt gondolva,
48 2, V | nyílása előtt ott állt Cynthia grófnő.~Krénfy halvány volt és
49 2, V | jövök. Egy rövid szóra.~– A grófnő! – hebegé Krénfy. – Hogy
50 2, V | alkotni magában Cynthia grófnő felől, amidőn őt e helyzetben
51 2, V | levetve magát a pamlagra a grófnő mellé, elkezde fesztelenül
52 2, V | oda nem érkezik.~Cynthia grófnő e lenéző kifejezésre egészen
53 2, V | tollat.~Krénfy úr odahúzta a grófnő elé íróasztalát, azzal a
54 2, V | reszkető kezeiben tartá Cynthia grófnő kötelezvényét, s akkor egyszerre
55 2, V | tesz ön? – kiálta föl a grófnő, s egyszerre rátekinte a
56 2, V | kinek úgy tetszék, hogy a grófnő vállain keresztül nézi az
57 2, V | fel a székről.~És íme – a grófnő nem volt sehol.~Krénfy bámulva
58 2, V | ott fekszik az asztalán, a grófnő saját aláírásával. Két perc
59 2, V | óra volt, midőn Cynthia grófnő elhagyta a brenóci kastélyt.
60 2, V | nem lesz elég – monda a grófnő –, a levél igen messze megy.~
61 2, V | árnyékot többé.~Cynthia grófnő engedelmet kért atyjától,
62 2, V | a szőnyegre, s orrával a grófnő kezeit kereste.~A grófnő
63 2, V | grófnő kezeit kereste.~A grófnő úgy tett, mintha most látta
64 2, V | s testvéréhez fordult.~– Grófnő, nyolc óra. Tetszett elhatározni
65 2, V | felnézett Cynthia ablakaira. A grófnő nem állt ott; még csak utána
66 2, V | utána sem nézett…~… Cynthia grófnő ezután mintegy négy hét
67 3, I | életében, mely őt Cynthia grófnő anyjának férjévé tette?~–
68 3, I | Cynthiát a szerencsétlen grófnő, ott nevelte őt hétéves
69 3, I | egyszerre kisült, hogy a grófnő egy vagyontalan köznemes
70 3, I | felírva. Máskor Cynthia grófnő is különösen meg szokott
71 3, I | az etiketthiányt, hogy a grófnő is külön meg nincs nevezve
72 3, I | Pitvarnokától kérdezé, hogy Cynthia grófnő megérkezett-e. Régen alszik,
73 3, I | Az előteremben aludtak a grófnő szobaleányai, azoknak meghagyá,
74 3, I | benyitott Cynthiához.~A grófnő nagyon keveset szokott aludni,
75 3, I | valószínűtlenné tevék, hogy Brenóczy grófnő engemet megismerjen Bécs
76 3, I | kapu alatt várt rám már a grófnő; úgy látszott, hogy ő még
77 3, I | Ekkor mondá el nekem Cynthia grófnő ama borzalmas történetet,
78 3, II | mondta: tudom, édesem, hogy a grófnő nincs itthon soha és hogy
79 3, II | Nem szerencse, kedves grófnő, sőt szerencsétlenség, ami
80 3, II | Cynthia szobájába értek, s a grófnő elszedett tőle kalapot,
81 3, II | legrosszabbon kezdem, kedves grófnő. Én valóban azért jöttem,
82 3, II | hallgatott reá.~– Kedves grófnő, azon a szomorú híren kell
83 3, II | ez?~– Ígérje meg, kedves grófnő, hogy azon embereket, akikről
84 3, II | szemeit kendőjével.~– Kérem, grófnő, ön megígérte nekem, hogy
85 3, II | rebegé a szerencsétlen grófnő.~– Krénfy megmutatta a levelet,
86 3, II | egészen elváltozott hangon.~– Grófnő! Kegyed megígérte atyjának,
87 3, II | ítéljen közöttük az Isten …~– Grófnő, az Istenért, ön rettentő
88 3, V | grófi családhoz. Cynthia grófnő szobái azon módon vannak,
89 3, VI | hangon monda:~– Megbocsát a grófnő, de a temetés még nem mehet
90 3, VI | Mivel Brenóczy Cynthia grófnő Isten és emberi törvényszék
91 3, VI | bizony ez nem lehetetlen: a grófnő haraghatik rá, mert valami
92 3, VI | bebizonyítá, hogy Cynthia grófnő igen alkalmasnak találá
93 3, VIII| gyűlölettel viseltetik a grófnő iránt. Cynthia grófnő mindent
94 3, VIII| a grófnő iránt. Cynthia grófnő mindent elmondott nekem.
95 3, VIII| mulattatni fogja. Cynthia grófnő, önt felmentem minden aggodalom
96 3, XI | engedi azt elolvasni, hogy a grófnő el ne vehesse azt tőle.
97 3, XI | nyom sem marad utána. Ha a grófnő csak cselt akart neki vetni,
98 3, XI | a levelet az úton, ha a grófnő elragadná azt kezéből, s
99 3, XII | elhíresztelé, miszerint Cynthia grófnő elutazásuk éjjelén, titokban
100 3, XII | módon juttatá Krénfy Cynthia grófnő elé, hogy ajánlatai el nem
101 3, XII | kellett azt vinni a postának a grófnő válaszával együtt. Az ispán
102 3, XII | Kis-Amszterdámon, ápril 10-én. Grófnő! Kegyed sorsa e percben
103 3, XII | tudni”. A közügyész és a grófnő kezese a kifejezésekben
104 3, XII | előtte utat. Ez Cynthia grófnő. Milyen szép és milyen bús.~
105 3, XII | mentve, Brenóczy Cynthia grófnő nincs többé vád alatt.~A
106 3, XII | vannak.~– Menjünk kocsijához, grófnő! – szólt hangosan Fenyéry
107 3, XIV | Brenóczy Maróth Cynthia grófnő?~A leány siet tagadólag
108 3, XIV | nem, óh nem. Én nem vagyok grófnő – az én anyám egy szegény
109 3, XIV | magát tovahurcoltatni.~A grófnő összetett kezekkel állt
|