Rész,  fezejet

  1     1       |             hyperboraeok országa?…~…Óh, az valóban sajátságos világ
  2     2,  I   |           temették el nagyapádat?~– Óh, nem temették el, csak úgy
  3     2,  I   |           ahol nagyapád lefeküdt?~– Óh, én tudom, hogy odatalálok,
  4     2,  I   | szerencsétlenség történjék velük.~– Óh Istenem, óh én édes Istenem –
  5     2,  I   |      történjék velük.~– Óh Istenem, óh én édes Istenem – siránkozék
  6     2,  I   |             magára a megfelelést.~– Óh, tekintetes uram, nagy sok
  7     2,  I   |         Miféle asszonyról beszél?~– Óh, tekintetes uraim – szólt
  8     2,  I   |             szenvednek szükséget?~– Óh, nekünk jó dolgunk van.
  9     2,  I   |        emberi eledelül használni!~– Óh, még a mi kenyerünk nagyon
 10     2,  I   |            burgonya is van közötte. Óh, a szalmaliszt még sokkal
 11     2,  I   |            én gyarló tehetségeimet. Óh, kérem! Csekélységem érzete
 12     2,  II  |         bástyájáról alátaszigálták. Óh, a brenóci urak máig is
 13     2,  II  |            kilyukasztotta valaki.~– Óh, bolond paraszt! Azt úgyis
 14     2,  II  |           Négy garas kell. Kongó!~– Óh, hogy akasztanának fel,
 15     2,  II  |        nevető ajakkal Boros uram –, óh, azt én tudom legjobban,
 16     2,  III |           illatos ananászokat, mik, óh fájdalom, nem voltak bérbe
 17     2,  III |          hanem csak egy kicsinyt.~– Óh, hadd jöjjön! – kiálta Krénfy
 18     2,  III |          volt a megrettenés sora.~– Óh, ezer bocsánatot kérek! –
 19     2,  III |       Luxemburg-palaisban járnék.~– Óh, kérem alássan – szólt Krénfy
 20     2,  III |     lépcsőkön az új statuetteket?~– Óh, pompásak, remekek. (István
 21     2,  III |     mindenütt, hogy hol tanultam.~– Óh, kérem alássan – monda Krénfy
 22     2,  III |         rettenetes drága az idén.~– Óh, kérem alássan. Nekem semmi
 23     2,  III |      bebizonyíthatni hódolatomat.~– Óh, mi sajnáljuk azt ezerszer! –
 24     2,  III |           és nehezteléséről lemond.~Óh, Krénfy úr annyira kész
 25     2,  III |          mint illik házigazdához.~– Óh, kérem! kérem! – szólt István
 26     2,  III |         magtár? Talán a Fenyéryeké? Óh, nem. Az maga egyik tagja
 27     2,  III |             vagy tán a Tarnóczyaké? Óh, nem. Mert az tudni való,
 28     2,  IV  |             haszonbérlője szerezte. Óh, itt valóban láthatjátok,
 29     2,  IV  |            a két grófnak udvarolni. Óh, ezúttal sokkal érdekesebb
 30     2,  IV  |         vetnek az alabástrom arcra. Óh, ég, ha ezek a szemek még
 31     2,  IV  |        ingerli fel a játszó egérke.~Óh, pedig Krénfy mennyire szerette
 32     2,  IV  |          kínálkozott-e helytelenül? Óh, ezek a magas delnők nagyon
 33     2,  IV  |            grófnő vállaira feladni.~Óh, ez valóban kegyetlenség
 34     2,  IV  |           Krénfy úr szorgalmasan.~– Óh, semmi – felelt Cynthia
 35     2,  IV  |             Cynthia grófnőt illeti.~Óh, hisz ezt magától is fel
 36     2,  IV  |               Tessék. Önnek szól.~– Óh, könyörgöm. Én nem állok
 37     2,  IV  |           hogy ki írja e levelet!~– Óh igen, kérem alássan, ismerem
 38     2,  IV  |         fölséges! Azt is elhitte.~– Óh, hát még az, amit Chynthia
 39     2,  IV  |            borzad azon szobáktól.~– Óh, nincsenek ily gyöngeségei.
 40     2,  IV  |        iszonyat rebegése tört ki.~– Óh, te iszonyú ember vagy,
 41     2,  V   |             felsóhajt keservesen:~– Óh, anyám, édesanyám…~Még csak
 42     2,  V   |          akkor egyiknek vége van.~– Óh, anyám, édesanyám…~A hold
 43     2,  V   |      jószágát, ékszereit, mindenét…~Óh, a szegény nőnek, midőn
 44     2,  V   |          magában fel-felsóhajtani: „Óh, anyám, édesanyám.”~Hogy
 45     2,  V   |        bír-e vele lépést tartani.~– Óh igen, csak siessünk – válaszolt
 46     2,  V   |           talán nem fogják tenni.~– Óh, azt teszik. Ez az új úr
 47     2,  V   |    rendbehozása mennyibe kerülne?~– Óh, Istenem. Az is száz. Húsz
 48     2,  V   |           ezt rebegé: – Én Istenem, óh, én Istenem! – s nem tudott
 49     2,  V   |             bátyámnak megmutatni.~– Óh, kérem… – Krénfy úr valamit
 50     2,  V   |             érzi magát helyzetében.~Óh, a grófnőnek e percben egészen
 51     2,  V   |     sürgetősnek találja, ugyebár?~– Óh, igen, meg kell előznöm
 52     2,  V   |             Mondja ön, mit írjak.~– Óh, könyörgöm, elvégzem én
 53     2,  V   |            olyan ékszereket magára.~Óh, Cynthia erre nem is gondolt.
 54     2,  V   |              A többit visszaadta.~– Óh, nem lesz elég – monda a
 55     2,  V   |              akiknek pénzét adta.~– Óh, ez nem baj. Csak a levéllel
 56     2,  V   |            maga is elkísérte odáig. Óh, a gróf nem fél a kísértetektől.
 57     2,  V   |        hozzá, megcirógatva fejét.~– Óh, be szép eb, jaj be kedves
 58     2,  V   |              Az hozzá sem kapott.~– Óh, be otromba állat ez, hisz
 59     2,  VI  |            a regény be van fejezve.~Óh, ebből semminek sem szabad
 60     2,  VI  |           sóhajtva jegyzé meg, hogy óh, nagyon régiek!~Irén szokott
 61     2,  VII |         kérdezték: mi bajt tud még?~Óh, ezen apró-cseprő hangya-bajok
 62     2,  VII |        fontos végzendői vannak még.~Óh, ezek az unalmas, fontos
 63     2,  VII |     mellékelt vers visszavehető.”~– Óh, milyen szemtelenek, durvák,
 64     2,  VII |          tótnak a bőre megmaradjon.~Óh, ezek a könnyelmű táblabírák!~
 65     2,  VII |            mely szavait hallgatá.~– Óh, ti marhák, óh, ti bolondok,
 66     2,  VII |          hallgatá.~– Óh, ti marhák, óh, ti bolondok, ti ostoba
 67     2,  VII |              még ma? Most mindjárt? Óh, ti ökrök! Még szekerekkel
 68     2,  VII |           megrettenék e jelenettől? Óh nem, uraim. Én jól tudom,
 69     2,  VII |        Krénfy esze is járt annyira. Óh, Krénfy úr finom ember.~–
 70     2,  VIII|          írta alá a kapitulációt.~– Óh, ti akasztófáravalók, ti
 71     2,  VIII|           látása könnyekre indítja. Óh, kérem, ne titkolja kegyed
 72     2,  VIII|          hogy „tessék leülni rá”.~– Óh, köszönöm. Kegyed valóban
 73     2,  IX  |     visszaadott nép elragadtatását, óh, az magasztos látvány lehetett,
 74     2,  IX  |           szívesen fogják látni”.~– Óh, az iránt nem aggódom –
 75     2,  IX  |         vele és ismét odább menjen.~Óh, a férfiak oly ostobák ilyen
 76     3,  I   |         szíveken uralkodó Istenhez. Óh, gyermekecském, az Isten
 77     3,  I   |            hogy én is megbetegszem. Óh, én nem érek rá beteg lenni,
 78     3,  I   |          magát minden elégtételre. „Óh nem, uram – szólt az apa –,
 79     3,  I   |             kétségbeesett lélekkel; óh, atyám, ne nézzen rám ily
 80     3,  I   |      ajkaidról az utolsó leheletet. Óh, légy nyugodt.~A leány pedig
 81     3,  I   |          rejté el arcát, rebegve:~– Óh, ez irtózatos rege. Ne mondja
 82     3,  I   |        emberéletben megtörténhetik; óh, mi jó volt felébredni!
 83     3,  II  |           még egyszer elolvasá azt.~Óh, milyen keserű volt e sorokat
 84     3,  II  |          hihetőleg nem ismer rám.~– Óh, igen. Ön Brenóczy Illés
 85     3,  II  |           míg beszédét folytathatá.~Óh, az válogatott kínzás neme:
 86     3,  III |       fényűzés által jutott tönkre. Óh, én sok derék regényírót
 87     3,  III |             ismerik önök egymást?~– Óh, régen! – szólt Fenyéry
 88     3,  IV  |         vőlegény közöttük maradjon.~Óh, a nő oly könnyen elhiszi
 89     3,  IV  |           elő. Érted-e, kedvesem?~– Óh, igen! (Ha értette volna.)~–
 90     3,  IV  |            rebeg reszkető szóval:~– Óh, milyen jó, hogy itt vagy.~–
 91     3,  IV  |           arccal – és mosolyogva.~– Óh, mi rosszat álmodtam felőled.
 92     3,  IV  |        eldördült, s én felébredtem. Óh, milyen jó, hogy te itt
 93     3,  V   |           vakmerő szándékai vannak? Óh, nem. Egyes-egyedül jön,
 94     3,  V   |   iparkodott hibáját helyrehozni.~– Óh, kérem, minálunk nincsen
 95     3,  VI  |            akinek súgva mondhassa: „Óh, mi fáj itten!”~– Én odamegyek
 96     3,  VII |             szép fekete szakállú?~– Óh, dehogynem – viszonza az
 97     3,  VIII|     megjöttem. Jókor érkeztem meg?~„Óh, nem jókor!” szerette volna
 98     3,  VIII|     Boldogságban, bőségben élünk.~– Óh, azt is tudom. Mindent kikérdeztem
 99     3,  IX  |          állított be Kallósfalvára.~Óh, ezek nem voltak a szokott
100     3,  X   |             Mit keressz te itten?~– Óh, édes Vince bácsi, a tekintetes
101     3,  XI  |  bizonysággal sem fog bírni ellene.~Óh, ez mind a legjobban el
102     3,  XI  |             a levelet hagyja nála!…~Óh, valóban bolond volt, őrült
103     3,  XI  |             a gondolatot vitatni.~– Óh igen, így szoktak a gyilkosok
104     3,  XII |            szavakat bírt lihegni.~– Óh… e… gaz! Bocsássanak utána! –
105     3,  XIII|             vége lesz ez esetnek.~– Óh, én csak a szegény nőt sajnálom –
106     3,  XIV |         tagadólag inteni fejével.~– Óh nem, óh nem. Én nem vagyok
107     3,  XIV |           inteni fejével.~– Óh nem, óh nem. Én nem vagyok grófnő –
108     3,  XIV |           az én nevem… Az én nevem… Óh, Uram Istenem, ki mondja