Rész, fezejet
1 2, VI | látogatója van Irénnek, a szép Dobokyné; igaz ugyan, hogy ez asszonyságot
2 2, VI | Antoniust meghódítá.~A szép Dobokyné egy sajátszerű szenvedélyéről
3 2, VI | kommentátorok kellettek hozzá.~Pedig Dobokyné szenvedélye akkor is bizonyosan
4 2, VI | betért, éppen jelen volt Dobokyné kis rokonánál; hanem ezúttal
5 2, VI | ruházatjukról gondoskodjék, s ha Dobokyné felkereste, csak annyit
6 2, VI | szolgálat miatt.~Hanem azért Dobokyné nem hagyta el a házat, sem
7 2, VI | le egy pillanatra, hogy Dobokyné valami furcsát ne mondjon
8 2, VI | még üresen álló csűrben.~Dobokyné most kezdett még csak az
9 2, VI | szenzitív hölgy, mint a szép Dobokyné, képes halálra ijedni, ha
10 2, VI | jelen kellett lenni. Ha Dobokyné soha egy regényt sem olvasott
11 2, VI | Csejti Gazsi hová legyen? Dobokyné annak szánta Irént, és most
12 2, VI | csak kezdő tiszti ügyész. Dobokyné igazán érzett iránta hajlamot
13 2, VI | belőle a megyében.~A szép Dobokyné nagyokat sóhajtott, hogyha
14 2, VI | volt az olvasóra nézve. Dobokyné láttára Lippay alispán úr
15 2, VI | ismerősök vagyunk, amire Dobokyné sóhajtva jegyzé meg, hogy
16 2, VI | de tálaltatni nem tud, Dobokyné pedig százszor jobban affektál
17 2, VI | Leonora tudós értekezleteire, Dobokyné patetikus emlékezéseire;
18 2, VI | toll a kezéből, s midőn Dobokyné észrevéve, hogy Fenyéry
19 2, VI | ennyi delnő társaságában!~Dobokyné nem bírt magához térni a
20 2, VI | felettük levő szobákból Dobokyné és a többi hölgyek egészséges
21 2, VII | uraink! – sóhajta fel a szép Dobokyné, midőn talált valamely helytálló
22 2, VII | tudom, sokat szenvedett. (Dobokyné néma szemrehányást tett
23 2, VII | más ember volt! – sóhajta Dobokyné, s ezt elmondá kétszer,
24 2, VII | el, mint akit kergetnek.~Dobokyné csípős élccel „jó éjt” kívánt
25 2, VII | így írta volna azt.~A szép Dobokyné a pamlagon heverve forgatja
26 2, VII | nyilatkozatokat kézhez szolgáltatni. Dobokyné keresi azokat az Életképekben,
27 2, VII | magyar divatlapok! – fakad ki Dobokyné. – Mívelt hölgy igazán kezébe
28 2, VII | halljuk!~Az „uraim”, úgymint Dobokyné és Irén, kérdezék, mi van
29 2, VII | olvassa fel! – sipegett Dobokyné, míg Irén nem várhatta,
30 2, VII | szólt közbe gúnyosan Dobokyné.~Leonora kezével intett
31 2, VII | jegyzé meg mindezekre Dobokyné –, hogy ezek a nagy szónokok
32 2, VII | járjon gyalog”.~A szép Dobokyné már akkor mondta azt, amiből
33 2, IX | s éppen ott ült a szép Dobokyné mellett, kinek gyöngéden
34 2, IX | anekdotákat mondani.~A szép Dobokyné praktikusabb oldaláról vette
35 2, IX | szívük az igazi helyen van.~Dobokyné nagyon jókedvűen kacagott
36 2, IX | Leonora ingerelve volt Dobokyné jókedve által, most már
37 2, IX | oly nagyon megjelenésén.~Dobokyné szinte megrontotta magát
38 2, IX | ihletteljesen megcsókolá.~Dobokyné visított nevettében e tréfás
39 2, IX | qui mal y pense!” (Amiből Dobokyné egy szót sem értett.)~A
40 2, IX | Lavotának sem volt különb.~Dobokyné most már egész érzékenységgel,
41 2, IX | lehet. Hanem amint a szép Dobokyné felállt, hogy karját Lippay
42 2, IX | aggódni kezdett miatta, a szép Dobokyné pedig meg is szólította,
43 2, IX | Hogy bohóskodik! – suttogá Dobokyné.~– Hogy erőszakolja jókedvét
44 3, I | vele ismeretesek.~A szép Dobokyné nevetve kérdezé:~– De hát
45 3, III | eltöltött nála Tarnócfalván.~Dobokyné különben is szereti fiatal
46 3, III | többoldalú legyen. Maga a szép Dobokyné ugyan az ég királynéja,
47 3, III | csillagocska volna Irén Dobokyné holdudvarában, hanem őt
48 3, III | más következése is lehet. Dobokyné tehát még korán reggel kiment,
49 3, III | válaszolá legrövidebben a szép Dobokyné; hanem ahol bizalmas akart
50 3, III | talált lenni, nem mulasztá el Dobokyné, hogy felemelt ujjával célzatosan
51 3, III | ott van a társaságban, s Dobokyné unokahúgait mulattatva,
52 3, III | szegényke az egész négyes alatt.~Dobokyné ezért komolyan megneheztelt,
53 3, III | pedig keresse fel valahol Dobokyné legyezőjét, hadd viszem
54 3, III | felvisítottak. El nem bírtak aludni.~Dobokyné hasonlóul volt. Ő a mellékszobában
55 3, III | leghatásosabb öltönyeit; Dobokyné segített őket frizírozni.
56 3, III | csakugyan megállapodott Dobokyné háza előtt, s az úri asszonyság
57 3, III | szobát is magára zárta. Dobokyné maga is rendkívül el volt
58 3, III | a leányka remegő kezét.~Dobokyné elfogultságában alig talált
59 3, III | nem leszek kiadó násznagy.~Dobokyné gyöngéd mosollyal hálálta
60 3, III | jól lehet, mint mondani.~Dobokyné elbámult. Fenyéry Irén kezét
61 3, III | Irén és Fenyéry? – szólt Dobokyné, összekulcsolt kezeivel
62 3, III | megmagyarázni a dolgot.~Dobokyné egy kissé neheztelt, hogy
63 3, III | kétségbeejtő! – kiálta fel Dobokyné. – Uram, ön nekem férjemnek
64 3, III | urambátyám? – ijedt fel Dobokyné. – Talán csak nem azt akarja
65 3, IV | jókedvéről, rosszkedvéről; csak Dobokyné szótalan most, valamit látszik
66 3, IV | sohasem volt semmi baja. Csak Dobokyné előtt akarta magát érdekesebbé
67 3, IV | máskor álmodjék okosabbat.~Dobokyné, midőn eltávozott, megfenyegette
68 3, VI | oktalan önfeláldozásán, Dobokyné majd mindennap írt neki
69 3, XIII | kétezer forinton, s azok most Dobokyné hintaja elé vannak fogva.
70 3, XIII | is Lenczné hozta Pestről.~Dobokyné egy idő óta nagyon pártolja
71 3, XIII | lehet az alispánra hatni, Dobokyné által sokkal biztosabb a
72 3, XIII | boldog. Azt hiszi, hogy Dobokyné most még szebb, mint ezelőtt
73 3, XIII | önfeláldozást is talál abban Dobokyné részéről, hogy e delnő őt
74 3, XIII | a hatás Lippayn, amit rá Dobokyné gyakorol. Soha életében
75 3, XIII | reményt helyez abba, miszerint Dobokyné őnála nagy tiszteletben
76 3, XIII | szándékosan kerülni akart Lippay.~Dobokyné pedig néhányszor az unszolásig
77 3, XIII | szólt affektált borzalommal Dobokyné. – Milyen álmai lehetnek
78 3, XIII | ön fel a dolgot – szólt Dobokyné duzmadtan, s neheztelve
79 3, XIII | percig hiába várta, hogy Dobokyné új tárgyra vigye a beszélgetést,
80 3, XIII | azután nem hozta neki elő Dobokyné a Krénfy-pert.~Az alispán
81 3, XIII | Lippay tudta jól, hogy Dobokyné hiú, hogy szenvelgő, hogy
82 3, XIII | Mindenki azt állítja, hogy Dobokyné szebb alak most, mint leánykorában.
83 3, XIII | alispán.~Éppen jókor jött; Dobokyné menyasszonyi köntösét akkor
84 3, XIII | Szép leszek-e? – kérdé Dobokyné a legigézőbb mosollyal gyönyörittas
85 3, XIII | szép – felelt az gyöngéden.~Dobokyné tréfás kacérsággal simult
86 3, XIII | anekdotákkal nem védte magát Dobokyné ellen. Ahelyett meglehetős
87 3, XIII | násznagyának, ha helyben hagyja-e.~Dobokyné könnyelmű mosollyal tekinte
88 3, XIII | és zavart hagyni hátra.~Dobokyné egészen felindult e szavakra.~–
89 3, XIII | kívánok öntől semmit – szólt Dobokyné, könnyeit letörölve. – Engem
90 3, XIII | az életét megmenthessem.~Dobokyné durcásan fordítá félre arcát.~–
91 3, XIII | és ki fogom végeztetni.~Dobokyné felsikoltott és görcsöket
92 3, XIV | fogadhatok el az oltár előtt. Dobokyné.”~Az alispán nagy hidegen
93 3, XV | megsemmisítéséért még maga Dobokyné is felfáradott Bécsbe, s
94 3, XV | törvényes gyilkosává legyen. Dobokyné még tán most is azt hiszi,
95 3, XV | odafenn is magasztalják, akkor Dobokyné megbánta a dolgot s nagylelkű
96 3, XV | bizony olvassa el, mert abban Dobokyné azt írja, hogy ő kész feledni
97 3, XVIII| választást nem tehetett volna. Dobokyné most is azt hiszi, hogy
|