Rész,  fezejet

 1     2,  I    |         fizetsz miatta, hanem én.~– No hát kiáltson rá az úr maga –
 2     2,  I    |            akkor is fölemelkedve.~– No, csak jöjjek megint vissza,
 3     2,  I    |           menjek a jó emberekhez.~– No, hát akkor add ide a kezedet,
 4     2,  I    |         fához lehet azt ragasztani? No de legyen, érthet valaki
 5     2,  I    |         megjelentem Popák uramnál: „No, Popák, tartsd a huszonötöt!”
 6     2,  I    |       képzelt látványt a háborodott nő agyában.~Mindenütt új meg
 7     2,  I    |            utolsót ütve a kapura. – No, hát legyen ott, ahol én
 8     2,  I    |     gondolom! Nem adhatsz magadtól? No, hát neked se adjon az Isten
 9     2,  I    |             ahogy a papok beszélik? No, hát lássuk, tudják-e azt
10     2,  I    |            alkalmasint igaza van.~– No, hát hogyan hull a manna
11     2,  I    |  mákszemekkel én, egyszerű tudatlan nő, a halhatlan Hahnemann utasításai
12     2,  I    |         elég erős szó az ismeretlen nő zavarának kifejezésére.~
13     2,  II   |          naplopó, mi kell megint?~– No csak ki ne dobjon addig,
14     2,  II   |            máskor jobban vigyázz.~– No, hát maradjon az úrnak koporsószegre! –
15     2,  II   |             nem hínak ifjú úrnak.~– No hát, öreg uram. Ez a tízes
16     2,  II   |        nagyon csodálkozott rajta.~– No, s aztán? Annál jobb. Húzz
17     2,  II   |       elkezdé nagy fontos képpel:~– No, nagyságos uram, van ám
18     2,  II   |            összeköttetésben áll?…~– No, hát mért nem mondja Boros
19     2,  II   |           dicsekedni. Hát azután?~– No, hát ma volt az a nap, amikor
20     2,  II   |               Hát ez az a nagy baj? No, az bizony nekem nem fáj.
21     2,  II   |          csinálta. Feleljen érte.~– No, no, ne ijedjen meg. Engem
22     2,  II   |      csinálta. Feleljen érte.~– No, no, ne ijedjen meg. Engem vertek
23     2,  II   |          embernek nyomást csinál.~– No, én akkor álmodom bikával,
24     2,  II   |            meg. Beszéljünk erről.~– No, hát beszéljünk arról. A
25     2,  II   |        pazarló.~– Tudom, ismerem.~– No, ha az úr is ismeri, akkor
26     2,  II   |        rektornak meg a nótáriusnak: no, rászedtem most a zsugorit,
27     2,  III  |      feledett szájjal.~– Jöjjön be, no – mondá Krénfy úr, de ezúttal
28     2,  IV   |             elegáns, mívelt, kedves nő, ami hiányzik e kastélyból.~
29     2,  IV   |     találkoznék, rögtön elájulna.~– No de majd az is megkerül,
30     2,  V    |             mellett látszik leégve… No, adjon egy krajcárt annak
31     2,  V    |        szólt siránk hangon a pór, a nő csak nyögni tudott már –
32     2,  V    |        igénytelen, sokat szenvedett nő volt, ki a legegyszerűbb
33     2,  V    |     megbűvölve érzé magát a különös nő által, annyiféle érzésen
34     2,  VI   |         Rayon, beszármazott lengyel nő, kinek férje Franciaországban
35     2,  VI   |        fejjel, ahogy aludni szokás.~No, ez derék gavallér! Ez ugyan
36     2,  VII  |            zsákot hoznak a hátukon. No, rajtatok ugyan beteljesedik,
37     2,  VIII |        kegyed e könnyeket; ezek egy nő legszebb ékszerei.~A hárpia,
38     2,  IX   |             Fenyéry megilletődve.~– No lássa. Az ilyen fiatal gyermek
39     2,  IX   |           is lehet, hogy jó férj és nő lett volna belőlünk. Már
40     2,  IX   |            lehet kényszeríteni. Egy nő, ki annak jegygyűrűjét,
41     2,  IX   |           azt a gondolatot: „Ha egy nő annak gyűrűjét, akit szeret,
42     3,  I    |             és egy halvány reszkető nő. A katona bemutatá előttük
43     3,  II   |           ahol ő sebet akar ütni.~– No, de hiszen fogadom, hogy
44     3,  III  |          már akkor tudtam, hogy más nő nem fogja nevemet viselni,
45     3,  III  |        hagyja őt magától vetetni.~– No, hát érdemes ezekkel beszélni? –
46     3,  IV   |     elhagyott, bús leány, ma boldog nő, kit a férfiak legnemesbike
47     3,  IV   |            közöttük maradjon.~Óh, a nő oly könnyen elhiszi azt.
48     3,  IV   |       sehova! Ne hagyj el engem.”~A nő azt hivé, hogy mindent ért,
49     3,  IV   |       becsület van sértve, mégpedig nő becsülete.”~„Alkalmas idő-e
50     3,  IV   |       asszony, milyen szerencsétlen nő vagy te!~Irén nem akart
51     3,  V    |             gonosz játékot űzni egy nő legkényesebb titkaival,
52     3,  V    |      parasztembereknek adott pénzt. No ugyebár? Hát nem azok árulták-e
53     3,  V    |             gondolom, hogy az a két nő, aki a szekér után ment,
54     3,  VI   |         édesen neki, hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni, pártolni
55     3,  VI   |        eleget szörnyűködtek a balga nő ez oktalan önfeláldozásán,
56     3,  VI   |            nevezik azt műnyelven? – No hát. Beavatkozom, éspedig
57     3,  VIII |         Illés gróf szájára ütött.~– No, lássák tisztelt hölgyeim,
58     3,  IX   |            őket vissza. Dolgozott a nő és leány is, még az apró
59     3,  IX   |          lányka, amidőn meglátja.~– No, mit akarsz? – rivall rá
60     3,  IX   |             Hát sohasem hal az meg? No, hát hol van az a pénz,
61     3,  X    |             rettenetes ordítás, mi? No, felelj! Ugye, hogy az volt,
62     3,  X    |             ilyen ordítást, soha. – No, ne erőltesd magadat. Reszkess,
63     3,  X    |           már a fiskális úr neje.~– No hát, ha még valaha összejössz
64     3,  XI   |             ostorát, felsóhajtva. – No, az se szíja többet azt
65     3,  XI   | répakereskedő izé, ugye?~– Az ám.~– No lám. Mindjárt megismertem.
66     3,  XII  |                              XII. A NŐ ÉS A NÉMBER~A törvényszék
67     3,  XII  |             álló ódon feszület.~Egy nő áll a törvényszék előtt,
68     3,  XII  |            törvényszék elnöke is.~A nő szokatlanul nyugodt arcot
69     3,  XII  |        házasságát fel ne fedezze.~A nő e szavakra nagyon megzavarodott,
70     3,  XII  |      állításomat?~– Igen – susogá a nő.~– És máskor megint elkezdett
71     3,  XII  |           tudom – sietett felelni a nő –, elég keserűségem volt
72     3,  XII  |             gyanúm sincsen.~Mikor a nő azt mondta, semmi gyanúm
73     3,  XII  |             szerelemféltés gyanúi a nő keblében; de jól tudva azt,
74     3,  XII  |           vádként érhetné.~Még most nő volt, a hűséges, pártfogó
75     3,  XII  |           volt, a hűséges, pártfogó nő, ki ha otthon szenved is,
76     3,  XII  |             egy igen szép leánya.~A nő közbevágott:~– Ah, tekintetes
77     3,  XII  |           kegyed Krénfy írásának?~A nő csak némán inte fejével.~
78     3,  XII  |         vádoltam?~– Sőt, mint olyan nő, ki magát azon férfi hitvesének
79     3,  XII  |            vagyok az! – rikácsolá a nő szétdúlt arcvonásokkal –,
80     3,  XII  |            csend volt a teremben.~A nő fölemelte három ujját, az
81     3,  XIII |         sokaktól imádott, független nő. Lippay nem akarja elhinni,
82     3,  XIII |          olyan volna, amiért őt egy nő szeretheti, ha csak igen-igen
83     3,  XIII |       árulta el férjét?~– A szegény nő köszönje meg, hogy saját
84     3,  XIII |             tudott türelmes lenni a nő gyöngesége iránt, s elfogadta
85     3,  XIII |             angyal légy, légy nekem nő – és szeress.”~Lippay tudta
86     3,  XIII |            mosolyogva csókolá meg a nő kezét, s tréfásan monda:~–
87     3,  XIII |        hogyne mondhatná hát azt egy nő, aki érzékeny szívvel van
88     3,  XIV  |            őt nőül venné, s többé a nő bizonyítványa nem volna
89     3,  XVI  |      hajítani a pisztolyt kezéből.~„No, ha nem akar ön lemondani,
90     3,  XVII |      hajítani a pisztolyt kezéből.~„No, ha nem akar ön lemondani,
91     3,  XVIII| kártyavetésből.~Ah, a bölcs filozóf nő oly erőszakot követ el magán,