bold = Main text
     Rész,  fezejet                                          grey = Comment text

 501     2,  I    |                néző daccal fordítá fejét az urak felé, s diadalmas dühvel
 502     2,  I    |                  hát hogyan hull a manna az égből? – rikácsolá a garaboncás
 503     2,  I    |             vigyorgással mutatva elő azt az egypár megmaradt hegyes
 504     2,  I    |                  igen szép hófehérek, és az egész arc minden egzaltált
 505     2,  I    |             amely ismét csak térdig ért, az alatta levő igen világos
 506     2,  I    |               borzasztó trilemmába hozta az érdemes kiküldött urakat,
 507     2,  I    |                 vagy mannát hullasszanak az égből, vagy segítsenek betörni
 508     2,  I    |                esetek, amidőn manna hull az égből…~A megszólítottak
 509     2,  I    |              tartott beszédjén kívül még az tett leginkább felötlővé,
 510     2,  I    |                  név szerint szólítá meg az urakat, azok közül pedig
 511     2,  I    |           tisztelt hölgyet valahol ebben az életben látta volna.~A fenn
 512     2,  I    |                 közvetítő eszköz vagyok; az pedig, akinek ihletét, óhajtatát,
 513     2,  I    |           pirulni szokott, és őneki soha az életben nem volt még oka
 514     2,  I    |              Kérem! Köszönöm! – szabódék az érdekes delnő. – Én le tudok
 515     2,  I    |             létesíti a tökéletes sikert. Az ő lelkesült leírása nyomán
 516     2,  I    |                 hogy közvetlen működését az emberi sorsban bizonyítsa
 517     2,  I    |              után elfogadá a jeles delnő az ifjú ügyész segélykezét,
 518     2,  I    |            erősebb karjai váltandják fel az én gyarló tehetségeimet.
 519     2,  I    |              éléskamráit, kitárta kapuit az ügyefogyottak előtt; sőt
 520     2,  I    |             kenyereknek engedé láttatni.~Az igazság érdekében meg kell
 521     2,  I    |                  amidőn mégis hull manna az égből.~A jámbor, meglepett
 522     2,  I    |                  A jámbor, meglepett nép az őrület örömkiáltásával rohant
 523     2,  I    |     magasztaljatok, ne énértem imádjátok az Istent, hanem egy távollevő
 524     2,  I    |              túlvilági szépséget, aminőt az oltárképekre festenek, glóriával
 525     2,  I    |        elrepüljön, mint egy szerafim, és az ő! Ez jelenjen meg álmaitokban,
 526     2,  I    |                hogy magát kibeszélhesse; az alispán csupán annyit látott
 527     2,  I    |                  talán alkalmasabb volna az élelmiszerek kiosztása végett
 528     2,  I    |                 delnő e motióra felemelé az égre nagy, álomlátó kék
 529     2,  I    |                  álomlátó kék szemeit, s az ihlet patetikus hangján
 530     2,  I    |             népek harcaiban éppúgy, mint az egyesek találkozásaiban,
 531     2,  I    |                   mohón ne egyétek, mert az ismét megárt; eleinte csak
 532     2,  I    |                  gondja legyen reá, hogy az erőtlenek kapjanak belőle.
 533     2,  I    |                  Én önt felelőssé teszem az igazságos osztály felől.~
 534     2,  I    |                 s tíz perc alatt kiüríté az egész szekeret. A boldoggá
 535     2,  I    |                  holmikkal házaikba, míg az érdemes hölgy egyenként
 536     2,  I    |                derekában voltak, s rakta az asszonyok kötényébe.~– Ez
 537     2,  I    |               felügyelt lelkiismeretesen az igazságos osztályra, akinek
 538     2,  I    |               otthon, annak több jusson.~Az alispán észrevevé, hogy
 539     2,  I    |                  megtörtént osztály után az alispán szíves köszönettel
 540     2,  I    |            segély, vigye meg neki kegyed az emberiség nevében legőszintébb
 541     2,  I    |                  mondott, ráismerhetünk, az boldogságunkat tetőzni fogja.~–
 542     2,  I    |              nagy okaim vannak, hogy ezt az elégtételt vegyem magamnak.
 543     2,  I    |        amennyinek szükségét érzi – szólt az alispán jókedvűen mosolyogva.~
 544     2,  I    |                  inzultus biz ez – monda az alispán –, de hosszú dolog
 545     2,  I    |                  belebetegszik. S miután az említett házat ilyen szépen
 546     2,  I    |                   s érzékeny búcsút véve az uraktól, ismét letért az
 547     2,  I    |                 az uraktól, ismét letért az országútra, általuk odáig
 548     2,  I    |                 tudatlanoknak Popákné –, az a cifra asszony6 még hatalmasabb,
 549     2,  I    |           asszony6 még hatalmasabb, mint az a boszorkány odabenn. Most
 550     2,  I    |            boszorkány odabenn. Most amit az ideírt kétfelől a falra,
 551     2,  I    |                  nagygyűlésén esküdnének az l. p. d. betűk titkos és
 552     2,  I    |              kell meglátogatnunk – szólt az alispán a búcsúvétel után.~–
 553     2,  I    |                kötelességek közt legelső az, mellyel a betegek irányában
 554     2,  I    |            szolgának kérelme parancsolat az ő urára nézve; a betegség
 555     2,  I    |              tekintély, mely a gyermeket az öregek fölé emeli és az
 556     2,  I    |                  az öregek fölé emeli és az együgyűt a hatalmasok fölé.~
 557     2,  I    |           szerinti nehezteléssel fordult az alispánhoz.~– És szeretném
 558     2,  I    |               meg voltak rezzentve. Csak az alispánnak jutott eszébe
 559     2,  I    |            ládikát itt kezemben, ezekkel az apró üvegcsékkel. Mi van
 560     2,  I    |         dicséretes működésre mondani, de az úrhölgy megelőzte őket.~–
 561     2,  I    |                 megelőzte őket.~– Kérem, az mind nem az én érdemem,
 562     2,  I    |               őket.~– Kérem, az mind nem az én érdemem, hanem a halhatlan
 563     2,  I    |               megfelelő léptekkel járult az alispán úr oldalán a mérgezett
 564     2,  I    |            ezúttal sem a homeopátia, sem az allopátia nem szégyenítheté
 565     2,  I    |           érkezett légyen számukra.~Mire az urak visszatértek, már akkorra
 566     2,  I    |                  megtapintá, tudta, hogy az nem az élet mozdulata többé,
 567     2,  I    |           megtapintá, tudta, hogy az nem az élet mozdulata többé, hanem
 568     2,  I    |              élet mozdulata többé, hanem az elkésett halálkíné.~– Ez
 569     2,  I    |              fénye felé fordítva, melyet az ifjú ügyész tartott kezében –
 570     2,  I    |               kapcsolva össze ládikáját.~Az alispán pedig vett egy papírt,
 571     2,  I    |       haldoklóknál gyóntató pap? – kérdé az ősz táblabíró Popáknétól,
 572     2,  I    |                 táblabíró Popáknétól, ki az ajtóban állt meg a többi
 573     2,  I    |        szentségeit?~– Ah, uram! – felelt az asszony felsóhajtva –, ha
 574     2,  I    |                asszony felsóhajtva –, ha az egész vármegye mind pap
 575     2,  I    |            vármegye mind pap volna, s ez az egész folyó mind szenteltvíz
 576     2,  I    |                  a környékben meghalnak.~Az urak szomorúan hagyták el
 577     2,  I    |                  mindenki, hogy még csak az sem maradt, aki a többieket
 578     2,  I    |        elégülésére szolgált, mikor látta az urakat vigasztalanul eltávozni.~–
 579     2,  I    |                 további rendelkezéseiket az ifjúnak nevezett bíróra
 580     2,  I    |                Itt újra elbúcsúzék tőlük az úrhölgy, legnagyobb tiszteletéről
 581     2,  I    |           felültek hintóikba, éppen azon az úton volt haladásuk, melyen
 582     2,  I    |            minden búcsúvétel dacára, ami az érdemes úrhölgynek nem csekély
 583     2,  I    |              fenyők felett, s kifehéríté az utat az erdők sötétjéből;
 584     2,  I    |             felett, s kifehéríté az utat az erdők sötétjéből; bár lassan,
 585     2,  I    |                  Egy helyen kétfelé vált az út, az egyik út vezetett
 586     2,  I    |               helyen kétfelé vált az út, az egyik út vezetett le a völgybe,
 587     2,  I    |          szekerét, s elöl hagyva járatni az urak hintóit, még egyszer,
 588     2,  I    |              elfeledni, s ha valahol még az életben találkoznak, egymásra
 589     2,  I    |           oszlopzatos előcsarnoka kivált az árnyékos háttérből; körüle
 590     2,  I    |             csendes gunyhók felett, mely az erdők méla sötétjéből felpárolog.~
 591     2,  I    |               Talán mégis meglehet, hogy az urak tovább fognak menni.
 592     2,  I    |               történt meg, s midőn ennek az ünnepélyességnek is vége
 593     2,  I    |                szándékoztak jönni, ahova az ismeretlen delnő, kit e
 594     2,  I    |                 maga vezette a férfiakat az ő rejtelmes, titkos, jóltevő
 595     2,  I    |           kétségbeesés nem elég erős szó az ismeretlen nő zavarának
 596     2,  I(7) |                  orvosság.” Meg ne lepje az újabbkori és az idegen olvasót,
 597     2,  I(7) |                 ne lepje az újabbkori és az idegen olvasót, hogy nálunk
 598     2,  II   |           hétrétbe gyűrt parasztnépet és az ő viganós vagy bajuszos
 599     2,  II   |           viganós vagy bajuszos nemtőit! Az embernek megunta teste-lelke
 600     2,  II   |          lamentót hallgatni, mikor éppen az a legfőbb baja az olvasónak,
 601     2,  II   |                  éppen az a legfőbb baja az olvasónak, hogy a Krímiában
 602     2,  II   |                  a Krímiában nem akarnak az emberek eléggé gyorsan halni,
 603     2,  II   |                meg egypár falu éhségben!~Az ilyen unalmas tárgyakat
 604     2,  II   |             unalmas tárgyakat igazság és az esztézis szabályai szerint
 605     2,  II   |                 a vidám halandók örülnek az életnek és nem törődnek
 606     2,  II   |                  ahol kiabálhat a koldus az ajtó előtt, mikor odabenn
 607     2,  II   |            élceit és a gazda jó borát, s az országot ért csapásokat
 608     2,  II   |                  kisded falutól, melyben az oszlopos kastély emelkedik,
 609     2,  II   |       legkopárabb részére, ottan látszik az erdők között Brenócfalva.~
 610     2,  II   |                  valamitől, szétfutottak az erdőbe, ki-ki bújt, ahova
 611     2,  II   |               Ami pedig őket megijeszté, az valószínűleg nem egyéb,
 612     2,  II   |           verheti a paraszt fejébe, hogy az előbb született urak ezekkel
 613     2,  II   |             védelmezze, sőt inkább, hogy az ide menekvőket kevés vagyonkáiktól
 614     2,  II   |                   s a jámbor bujdosó, ki az üldöző tatárok elől az erdőkben
 615     2,  II   |                ki az üldöző tatárok elől az erdőkben bolyongott, követte
 616     2,  II   |            sorompókba idézte a főurakat, az levén szabva a vádlottakra,
 617     2,  II   |               szabva a vádlottakra, hogy az ország bajnokával Isten
 618     2,  II   |               fogta azt a dárdát, amivel az ország viadorát letaszította
 619     2,  II   |                  sáfárja sajtárral mérte az aranyat az ország viadorának,
 620     2,  II   |               sajtárral mérte az aranyat az ország viadorának, hogy
 621     2,  II   |               alatt szomorúan megfogyott az emlékezetes úton gyűlt kincstár,
 622     2,  II   |                gyűlt kincstár, kiürültek az arany- és ezüsttartó hombárok,
 623     2,  II   |                  és ezüsttartó hombárok, az elfogadóterem tallérokkal
 624     2,  II   |                  mosdóedényül szolgáltak az úrasszonyoknak, a csodaalakokkal
 625     2,  II   |                 prémes bőrökkel szolgált az útját elzáró apró királykáknak;
 626     2,  II   |                 királykáknak; megfordult az idő, az izmaelita lett úr,
 627     2,  II   |         királykáknak; megfordult az idő, az izmaelita lett úr, és ő
 628     2,  II   |                  a gyümölcsöt. Megveszik az úri adósságot is, s egy
 629     2,  II   |                 grófok jelenleg idegenek az ő hazájukban. Csak úgy hírükből
 630     2,  II   |                jövedelem egyre kevesebb, az adósság egyre nagyobb lesz;
 631     2,  II   |                élők iparkodnak elkölteni az unokáiktól beszedendő hasznot
 632     2,  II   |              brenóci várban nem ők többé az urak, hanem a haszonbérlő.~
 633     2,  II   |                 Krénfy úr azóta kinyerte az indigenatus taksáját rév-
 634     2,  II   |                idejében a vitéz Tallóczi az ő elődeit füstölte volna
 635     2,  II   |                  egy szárnyát tarták fel az ősi várnak saját rendelkezésükre,
 636     2,  II   |             szőnyegek lobogtak alá, most az esett juhok bőrei vannak
 637     2,  II   |         rögtönözni; még inkább tanúsítja az új átalakító leleményességet
 638     2,  II   |                átalakító leleményességet az, hogy a nyolcszegletű tornyot,
 639     2,  II   |             terem közepén van végighúzva az esztrenga, látszik is, nem
 640     2,  II   |           sajtszagával hűvös koporsóikba az úri ravatalok vándor szellemeit;
 641     2,  II   |                brenóci delnők játszottak az úszkáló aranyhalacskákkal,
 642     2,  II   |                leghasznosabbnak látszik; az első haszonbéri évsor kezdetén
 643     2,  II   |               ötszáz forintért átadatott az neki, de úgy, hogy semmihez
 644     2,  II   |             tetszik. Senki sem bánja, ha az ősi falak rettentő freskófestményeit,
 645     2,  II   |                  a többi bútorzat közül, az ágy függönyzete nem férfiszobához
 646     2,  II   |                  zegzug megrakva azokkal az apró csecsebecsékkel, amik
 647     2,  II   |               apró csecsebecsékkel, amik az ízlés embereinek szobáit
 648     2,  II   |                 maga nem dohányzik, mert az sokba kerül; hanem a tajt-gyűjtemény
 649     2,  II   |                  piramidja ott áll azért az ablakban –, ahol nem kellene.
 650     2,  II   |           Ritkasággyűjteménye is elállja az utat, mely telve van hallatlan
 651     2,  II   |                  pedig éppen szembeötlő.~Az elsőt alföldi földesúrtól
 652     2,  II   |             Lajos király idejében; megér az ezüst nélkül hatszáz pengő
 653     2,  II   |            hőskölteményeket írt; csak ez az egy van az egész világon,
 654     2,  II   |                  írt; csak ez az egy van az egész világon, senkinek
 655     2,  II   |                volna háromezer forintot. Az a gyűrű azé a híres Coké,
 656     2,  II   |             Fifine és több másokat. Ezek az ásványok pedig mind a föld
 657     2,  II   |               nagy darab veres pedig, ez az a híres platina, ami éppen
 658     2,  II   |             egyezeregyszázszor becsesebb az aranynál. Ez az egy darab
 659     2,  II   |                becsesebb az aranynál. Ez az egy darab maga többet ér,
 660     2,  II   |               darab maga többet ér, mint az egész brenóci kastély.~Krénfy
 661     2,  II   |                  emberekkel csak odakünn az előszobában szokott végezni,
 662     2,  II   |                   ahova egyenként szokta az ügyes-bajos embereket bebocsátani
 663     2,  II   |                 Krénfy úr csönget, amire az egyik paraszt felkel, és
 664     2,  II   |                paraszt felkel, és bemegy az ajtón. Nagy előnye volt
 665     2,  II   |               Talán három tízes lehetett az egész.~A nagyságos úr átvette
 666     2,  II   |                paraszt! Megállj csak. Ez az egyik tízes lyukas.~– Lyukas?
 667     2,  II   |                lyukas.~– Lyukas? Hm. Biz az lyukas – szólt a paraszt
 668     2,  II   |                  hogy neki a sáfár adta, az pedig a nagyságos úrtól
 669     2,  II   |                 kapta; mind nem használt az semmit, csak ki kellett
 670     2,  II   |             oldani a tüszőt s előkeresni az öt krajcárt a kérlelhetlen
 671     2,  II   |                  Amint a zsellér behúzta az ajtót, jött utána nagy alázatosan
 672     2,  II   |           paraszt. Ez a fuvaros volt, ki az előfogattal jött.~Még az
 673     2,  II   |                 az előfogattal jött.~Még az ajtón kívül hagyta a kalapját,
 674     2,  II   |                   hogy mi baja van ennek az embernek vele. Mit akar?
 675     2,  II   |                  napfényre hozta, hogy ő az a fuvaros, aki a nagyságos
 676     2,  II   |                   hogy csakugyan annyi-e az, amennyinek mondják.~Amint
 677     2,  II   |                  cselédet más gazda.~Még az ajtót sem tette be a kocsis
 678     2,  II   |                szót, hogy „pénz”, mintha az ocsú volna, vagy polyva,
 679     2,  II   |             olyan nagyon lármázni. Tudja az úr, hogy a magam pénzéből
 680     2,  II   |                  azt bizony nem fizettem az úr helyett.~– Micsoda ló?
 681     2,  II   |                 lovát hajtom én, mi? Nem az úrét? Az úr lovának kellett
 682     2,  II   |              hajtom én, mi? Nem az úrét? Az úr lovának kellett a patkó.~–
 683     2,  II   |                 nem parancsolta meg neki az úr, hogy ne koptassa el.
 684     2,  II   |             egyszer eltörött fele.~– Hát az a fele hova lett, ami eltörött?~–
 685     2,  II   |                  magas mennykő! Elmaradt az útban. Mit csináltam volna
 686     2,  II   |              Elvitted volna a kovácshoz, az én tulajdon kovácsomhoz,
 687     2,  II   |                 én tulajdon kovácsomhoz, az összeforrasztotta volna,
 688     2,  II   |              belőle. De te nem vigyázasz az én jószágomra, te kárt tevő
 689     2,  II   |                   te kárt tevő gazember. Az egész úton alszol, azért
 690     2,  II   |                ha félpatkó elvész; pedig az igazi jó cselédnek az a
 691     2,  II   |              pedig az igazi jó cselédnek az a kötelessége, hogy egy
 692     2,  II   |              vigyázz.~– No, hát maradjon az úrnak koporsószegre! – kiáltott
 693     2,  II   |                  s úgy bevágta maga után az ajtót, hogy minden ablak
 694     2,  II   |             ablak rezgett. Odalenn pedig az istállóban elővette a nagyságos
 695     2,  II   |                 nyájasan kilépett előtte az ajtón. Ezen nyájasságnak
 696     2,  II   |                szőnyegeit.~Hanem mielőtt az ispán üdvözletét elfogadhatta
 697     2,  II   |           üdvözletét elfogadhatta volna, az iménti furmányos állítá
 698     2,  II   |              énnekem azt mondták odalenn az udvaron, hogy ez már most
 699     2,  II   |         vigyázatlanságod miatt elveszett az egyik lovam lábáról a patkó.
 700     2,  II   |                 maradj itt. Várj odalenn az udvarban, míg lemegyek.
 701     2,  II   |                   amit mondtak, ittmarad az egyik lovad.~A jámbor parasztnak
 702     2,  II   |                hámistrángjait, felugrott az egyik lovára, s úgy elnyargalt
 703     2,  II   |                   mi jót hozott? – szólt az ispánhoz fordulva Krénfy
 704     2,  II   |             ispánhoz fordulva Krénfy úr.~Az a kedves, édes epitheton
 705     2,  II   |                  szólt pedig Boros uram, az örök pipával agyarai között –,
 706     2,  II   |                kínálják, maga benyitotta az ajtót, engedte Krénfy úrnak,
 707     2,  II   |                 úrnak, hogy utánamenjen; az írószobában leült a legszebbik
 708     2,  II   |                  hamuját szépen felrakta az alabástromkandalló párkányára,
 709     2,  II   |                 beleállította, megtömte; az asztalon heverő újságból
 710     2,  II   |             gyúszernél, rágyújtott vele, az égő darabját elhajítva a
 711     2,  II   |              támadt piszkot elsepergetni az útból.~Miután Boros uram
 712     2,  II   |                hírt tudnak, szeretik azt az emberrel igazán élveztetni,
 713     2,  II   |             azután felelt.~– Tudja-e azt az úr, hogy hány esztendeje
 714     2,  II   |                azután?~– No, hát ma volt az a nap, amikor rám ütöttek.
 715     2,  II   |              ütöttek rám hatot!~– Hát ez az a nagy baj? No, az bizony
 716     2,  II   |                Hát ez az a nagy baj? No, az bizony nekem nem fáj. Megütötték
 717     2,  II   |                széket is vágtak hozzá.~– Az egészen más. A kocsmában
 718     2,  II   |                  A kocsmában megveretni, az nem gyalázat. Ez megesik
 719     2,  II   |                sem derogál. De lehúzatni az út közepén és megcsapatni
 720     2,  II   |                  rettentő eset! Ez uram, az égre kiált.~– Hát ki csapatta
 721     2,  II   |               veszedelmes.~– Pedig éppen az úrnak van köze hozzá, mert
 722     2,  II   |     szolgálatában piszkoltak meg, amiért az öreg Popákot megverettem
 723     2,  II   |                  úr. – Én nem csináltam, az úr csinálta. Feleljen érte.~–
 724     2,  II   |                meg. Engem vertek meg. Ez az én bajom. Hanem most következik
 725     2,  II   |             bajom. Hanem most következik az úr baja. Majd megfelelek
 726     2,  II   |                ahol kell, s nem szorulok az úr védelmére; hanem hamarább
 727     2,  II   |         védelmére; hanem hamarább szorul az úr az enyimre. Mert ne gondolja
 728     2,  II   |              hanem hamarább szorul az úr az enyimre. Mert ne gondolja
 729     2,  II   |               vármegyében, megszemléljék az éhenhaló népet, kitudják
 730     2,  II   |              Krénfy úr, s féltében leült az ispán úr mellé. – De hát
 731     2,  II   |                 árért, egy szemet sem?~– Az imént maga mondta az úr,
 732     2,  II   |                     Az imént maga mondta az úr, hogy a vármegye urai
 733     2,  II   |              morzsolásával fejezé ki azt az ismerős pantomimikát, ami
 734     2,  II   |               Majd szépen fejéhez vágnák az úrnak. Nem olyan emberek
 735     2,  II   |     Kallósfalvára mentek; bizonyos, hogy az ottani parasztság feljelentette
 736     2,  II   |             nekik tömött gabonatárunkat. Az annyi, mintha el volna veszve.~
 737     2,  II   |              félteni lehetett, miszerint az egész állkapcája a kezében
 738     2,  II   |              szoktam volna, egyebe sincs az embernek, mint amit megeszik.~–
 739     2,  II   |            mindig egészséges vacsorálni. Az embernek nyomást csinál.~–
 740     2,  II   |          hazafáradok, azután meg vissza: az éppen nekem való mulatság
 741     2,  II   |                  bármilyen nehezen essék az embernek ingyen adogatni
 742     2,  II   |            előszedett baranyai bicskával az ígért vacsorát.~Krénfy úr
 743     2,  II   |              vacsorát.~Krénfy úr letette az asztalra a tányért, elébb
 744     2,  II   |          Zeitungot, hogy el ne piszkolja az asztalt; azután magának
 745     2,  II   |          segítenünk?~Boros uramnak pedig az a szokása volt, hogy mikor
 746     2,  II   |       haszonbérlő úr őnagysága –, hiszen az a java!~– Egye meg, aki
 747     2,  II   |                kell tenni valamit. Hanem az úr éppen úgy tesz velem,
 748     2,  II   |               éppen úgy tesz velem, mint az ördög a fiával: ennem csak
 749     2,  II   |               mert olyan lassan nyitotta az ajtót, hogy az végig lejátszhassa
 750     2,  II   |                  nyitotta az ajtót, hogy az végig lejátszhassa az egész
 751     2,  II   |               hogy az végig lejátszhassa az egész overturát, azután
 752     2,  II   |            hirtelen becsapta ismét, mire az ajtó olyan ijedelmes sikoltást
 753     2,  II   |                úr mosolyogva tevé azt le az asztalra, Boros uram pedig
 754     2,  II   |              előtámadt. Képzelhető, hogy az pezsgő nem volt. De hogy
 755     2,  II   |              uram olyan rossznak találja az italt, hogy meg sem issza,
 756     2,  II   |               rosszul ismerte emberét.~– Az Isten éltesse! – monda Boros
 757     2,  II   |           megnyugvással a vendégség után az ispán úr, eldugva görbe
 758     2,  II   |                 kezdje elöl, Boros uram. Az már megtörtént. Kegyelmedet
 759     2,  II   |                  Én tovább folyamodom.~– Az nem ér semmit. Hallgatnak
 760     2,  II   |         ügyeinket magukévá tegyék. Tudja az úr, nekünk azt szokták mondani: „
 761     2,  II   |                bevonni, akik még ezeknél az uraknál is magasabban állanak,
 762     2,  II   |                  hívni.~– Megálljon csak az úr, mindjárt mondok egy
 763     2,  II   |                  dolgot, nagyságos uram.~Az érdemes ispán gyakran elvétette
 764     2,  II   |              ráment a nyelve a fitymáló „az úr” címezetre, amivel a
 765     2,  II   |                csak egy nagy hibája van; az, hogy a kellő közepében
 766     2,  II   |              mely mintegy kétfelé osztja az egész határt, s az ezzel
 767     2,  II   |                osztja az egész határt, s az ezzel szomszédos Fenyér
 768     2,  II   |                  a megholt uraság alatt, az apám még kulcsár volt annak
 769     2,  II   |              apám még kulcsár volt annak az apjánál és az öregapám…~–
 770     2,  II   |                 volt annak az apjánál és az öregapám…~– De mi szükség
 771     2,  II   |                  tőlük megvásálni azokat az útba eső jószágokat, majd
 772     2,  II   |              szomszédok lettek gazdagok; az ő jobbágyaik féken tartották
 773     2,  II   |                 mi köze ennek a dolognak az én magtáraimhoz? – pattant
 774     2,  II   |             melyben fogyott a gyertya.~– Az a köze van, hogy ugyanezen
 775     2,  II   |              ebben a percben már túljárt az esze Boros uramén.~– De
 776     2,  II   |                 Tudom, ismerem.~– No, ha az úr is ismeri, akkor eléggé
 777     2,  II   |              írva. A brenóci grófok erre az ifjoncra nagyon haragusznak,
 778     2,  II   |                 még jobban bosszankodnak az egész családra. Tudja az
 779     2,  II   |                 az egész családra. Tudja az úr, miért? Tudja a nagyságos
 780     2,  II   |               Azért haragusznak rá, mert az öregebbik grófnak van egy
 781     2,  II   |                 vitájuk volt már együtt, az ifjabb gróf egyszer ki is
 782     2,  II   |                  ki is hívta párviadalra az ifjoncot, az ekkor belelőtt
 783     2,  II   |                 párviadalra az ifjoncot, az ekkor belelőtt a tomporába
 784     2,  II   |             grófnak, azért sántít ma is; az úrfi meg a világba szökött,
 785     2,  II   |             minthogy még sejtett valamit az átláthatlan üvegben, szeretett
 786     2,  II   |               egy óra óta bolonddá tart?~Az ispán úr szeretett volna
 787     2,  II   |               hogy hiszen ezután jön még az érdekese, és hogy ezek a
 788     2,  II   |                 részeg, mert voltaképpen az nem is volt bor, amit ő
 789     2,  II   |             követett el, mintha most már az üveget is meg akarná kóstoltatni
 790     2,  II   |              volt, kucsmáját, pipáját, s az ajtóig hátrálván, ottan
 791     2,  II   |                kend! Ismerem a fajtáját; az egész história nem volt
 792     2,  II   |                hiszen megadja kend ennek az árát, hogy énbelőlem így
 793     2,  II   |              ugyanis semmi jót abban, ha az embert négyszem között megütögetik,
 794     2,  II   |          bolondot? Nem hagyja kibeszélni az embert, mikor legjobban
 795     2,  II   |                nem tud még semmit, pedig az már akkor többet tudott,
 796     2,  II   |           kihúzta a lábát, bezárta utána az ajtót gyorsan, megkoppantotta
 797     2,  II   |             attól kérne jó gondolatokat, az pedig úgy vigyorgott, úgy
 798     2,  II   |                hozzá karika lábaival. Ha az ember hirtelen tekintett
 799     2,  II   |                 ünnepélyes áldozataikat.~Az első levél finom, aranyszegélyes
 800     2,  II   |                aranyporos pecsét jutott. Az egész levelet nagy gonddal
 801     2,  II   |                  vásárolja össze számára az évszak legdrágább ritkaságait,
 802     2,  II   |            ellátva, arany szegélyzettel. Az ötödik ezüstneműekről szólt
 803     2,  II   |                bizony mondá magában:~„Ez az ember vesztét érzi.”~És
 804     2,  II   |              szintén azt mondhatták:~„Ez az ember vesztét érzi.”~Krénfy
 805     2,  II   |                  kedvvel dörzsölé kezét. Az asztalon még ott hevertek
 806     2,  II   |                asztalon még ott hevertek az érett sajt maradványai,
 807     2,  III  |            minden attól függ: hogy tudja az ember bolondítani egymást.~
 808     2,  III  |          kontóban rótta le a haszonbért; az ilyenek azután mikor hirtelen
 809     2,  III  |           megkérdené valaki, hol van hát az a birtok, amit ez a név
 810     2,  III  |               név képvisel, szétnéznének az emberek a levegőbe és nem
 811     2,  III  |            tyúkszemét operálta – (és még az is kétséges, hogy szerencsésen
 812     2,  III  |                  és szappanba metszik, s az utókorra bízzák, hogy szép
 813     2,  III  |              lételük megszokott volt már az emberek előtt, s jóságukban
 814     2,  III  |                 ha hallgatsz, azt hiszik az emberek: tudatlan vagy;
 815     2,  III  |              neked mibe sem kerül. És ez az út a hírhez.~Hanem csak
 816     2,  III  |                  út a hírhez.~Hanem csak az a kérdés, hogy mit nyertél
 817     2,  III  |               alatt minden megváltozott. Az esett bőrök eltűntek a márványkorridorokról
 818     2,  III  |                  rajtuk esett csorbákat, az udvarról eltűntek a véres
 819     2,  III  |      tányérsipkával felkenve szakácsnak; az istállóban négy délceg almásszürke
 820     2,  III  |              volt, mint arra felügyelni; az úri termekben görnyedt minden
 821     2,  III  |         termekben görnyedt minden asztal az ezüst virágtartók, borhűtők
 822     2,  III  |             ékesen összefont névelőbetű, az ötágú nemesi korona alatt.~
 823     2,  III  |                  kápra.~Amit itt látunk, az semmi sem való. A bársonyszőnyegek,
 824     2,  III  |                való. A bársonyszőnyegek, az aranyozás mind papiros,
 825     2,  III  |                   mely oly szépen zöldül az oszlopokon, nincsen töve,
 826     2,  III  |               nincsen töve, most szedték az erdőn, egy hét múlva száraz
 827     2,  III  |             pedig valóban értékes tárgy, az nem tulajdona a mutogatónak,
 828     2,  III  |                 tulajdona a mutogatónak, az csak kölcsön, csak bérbe
 829     2,  III  |                  és a sujtásos kocsis és az ezüstös hintó; mikor vége
 830     2,  III  |           ezüstös hintó; mikor vége lesz az ünnepélynek, egyik a másikat
 831     2,  III  |                itt határozott időre; még az inasok is árendába vannak,
 832     2,  III  |          legutolsó vendég után becsapták az ajtót, vetik le harisnyáikat,
 833     2,  III  |                szalad, ki merre lát. Még az ezüstserlegek, medencék,
 834     2,  III  |                is futnak hazafelé, amint az ebédet végezték, s otthon
 835     2,  III  |                  mindenütt és perlekedik az emberekkel óra hosszat két-három
 836     2,  III  |        vadsülteket, a spékelt fogasokat, az illatos ananászokat, mik,
 837     2,  III  |               hetes évszámba lép, amikor az ember természete megváltozik?
 838     2,  III  |             szobákat?~Krénfy úrnak pedig az a jó szokása volt, hogy
 839     2,  III  |                  meg, vagy ha megmondta, az nem volt az igazi ok.~Azonfelül
 840     2,  III  |                ha megmondta, az nem volt az igazi ok.~Azonfelül ez alkalommal
 841     2,  III  |                 megbocsáthassák neki, ha az meghívásukra viszonmeghívással
 842     2,  III  |              kinek most nagy kedve akadt az elegáns szalonok helyett
 843     2,  III  |            szakállát dörzsölte örömében. Az a rossz szokása volt, hogy
 844     2,  III  |                 fognak megérkezni, ahogy az állomás számra pontosan
 845     2,  III  |                  grófok lejönnek Bécsből az ő látogatására, az egész
 846     2,  III  |               Bécsből az ő látogatására, az egész méltóságos család;
 847     2,  III  |           mulatni és hogy mindez áldozat az ő kedvükért és az ő tiszteletükre
 848     2,  III  |                áldozat az ő kedvükért és az ő tiszteletükre történik.~
 849     2,  III  |             alkonyatkor kivilágíttattak. Az útra zsellérek állíttattak
 850     2,  III  |                  magát s hazaszédelgett; az ispán alig bírta őket visszafogdosni,
 851     2,  III  |                 két óra felé, hangzottak az előőrsül kiküldött futárok
 852     2,  III  |            ajtaját kinyissa, ami azonban az öröm vagy a sietség miatt
 853     2,  III  |             senki.~A méltóságos urak még az állomáson túl leszálltak,
 854     2,  III  |           költséggel, fáradsággal készül az ünnepélyes elfogadáshoz,
 855     2,  III  |                 lakjukba… (A patvar! Még az inassal is milyen nehezen
 856     2,  III  |            méltóságos urak reggelizni?~– Az különböző – felelt a pitvarnok,
 857     2,  III  |                ami már a kezében volt. – Az öreg gróf éppen nem reggeliz;
 858     2,  III  |         grófurakhoz.~Azután szétkergette az embereket az udvarról; ráparancsolt
 859     2,  III  |                szétkergette az embereket az udvarról; ráparancsolt a
 860     2,  III  |                 is hasonlót cselekedett.~Az éjszakai izgatottság, az
 861     2,  III  |                 Az éjszakai izgatottság, az éhen maradt kedély és gyomor
 862     2,  III  |           fölébreszték.~Saját inasa volt az, Jakab, egy hülye fickó,
 863     2,  III  |              Krénfy úr hirtelen kiugorva az ágyból, s egy perc alatt
 864     2,  III  |                  Illés gróf, azért küldi az óráját, hogy igazítsa hozzá
 865     2,  III  |             azért szépen összeigazította az óráját Illés gróféval, s
 866     2,  III  |         tiszteletét. Rendkívüli ember ez az Illés gróf.~Ismét lefeküdt,
 867     2,  III  |                  Illés gróf, és mindenik az órájához akarta igazíttatni
 868     2,  III  |              órájához akarta igazíttatni az övét, és mindegyiké másképpen
 869     2,  III  |               mindegyiké másképpen járt, az övé pedig éppen visszafelé
 870     2,  III  |                  de ezúttal fel sem kelt az ágyból.~A pitvarnok jött
 871     2,  III  |                  milyen sajátságos úr ez az Illés gróf, milyen jó volna
 872     2,  III  |               mert Jakab megint ott volt az ágynál, és rángatta alóla
 873     2,  III  |                 volt öltözve, mert őt is az ágyából verték már fel,
 874     2,  III  |                hydrokalisublimatot.~– Mi az? Dörzsgyufa?~– Nem, hanem
 875     2,  III  |                hanem olyan szer, amit ha az egerek lyukaiba töltenek,
 876     2,  III  |                  így megy.~Amint behúzta az ajtót maga után, Krénfy
 877     2,  III  |               után, Krénfy úr odaintette az ágyához Jakabot.~– Tartsd
 878     2,  III  |            elmélkedni, hogy mit vétettek az ő fülei, amiért azoknak
 879     2,  III  |          sokszorozni, aminek tökéletesen az a hatása van, ami az ópiumnak,
 880     2,  III  |         tökéletesen az a hatása van, ami az ópiumnak, a hétszerhétnél
 881     2,  III  |                  sütött be a felkelő nap az ablakredőnyök között.~Mint
 882     2,  III  |                órai hajnali álom édesebb az ébrenlét minden gyönyörűségeinél.~
 883     2,  III  |             minden gyönyörűségeinél.~Ezt az édességet, ezt a gyönyörűséget
 884     2,  III  |           öltözékeivel, mint a vad majom az enyves csizmákkal.~– Én
 885     2,  III  |               egy fokkal feljebb címezni az illetőnél: az árendását
 886     2,  III  |            feljebb címezni az illetőnél: az árendását nagyságosnak,
 887     2,  III  |          naponként. Ajánlom nagyságodnak az én kedves barátomat, brenóci
 888     2,  III  |          alakokhoz, amiknek meg van adva az élet színe, a szemek kéksége
 889     2,  III  |                  mégsem élnek; szemeiket az emberre szegezik és mégsem
 890     2,  III  |              látnak.~Ugyanaz a viaszfény az arcon és homlokon, az a
 891     2,  III  |          viaszfény az arcon és homlokon, az a változatlan öntvényi szigor
 892     2,  III  |              változatlan öntvényi szigor az elsimított vonásokban, az
 893     2,  III  |                az elsimított vonásokban, az az üvegvisszfény a szemek
 894     2,  III  |                elsimított vonásokban, az az üvegvisszfény a szemek előtt.~
 895     2,  III  |             Krénfy úr fejében egy percre az a gondolat is bukfencet
 896     2,  III  |                 rá akarja szedni. A gróf az ilyesekre sokat költött,
 897     2,  III  |                 való-é?~Különös sajátság az némely családnál, kivált
 898     2,  III  |                Illés grófot mutatott be, az ő tulajdon édes fia, testvére
 899     2,  III  |          vonással sem hasonlított hozzá.~Az ő alkata, modorai, magaviselete
 900     2,  III  |            viseltek; István gróf fürteit az évek hajporozták be ily
 901     2,  III  |             csupa illem, csupa mosolygás az egész alak; öltözete, mintha
 902     2,  III  |                 kilátszó inge is kockás; az embernek szinte rosszul
 903     2,  III  |                 rosszul esik, hogy miért az egész képe is nincsen kockákra
 904     2,  III  |              István gróf ezalatt mindent az egész szobában a legnagyobb
 905     2,  III  |               Tetszett látni a lépcsőkön az új statuetteket?~– Óh, pompásak,
 906     2,  III  |                  látta azokat.)~– Minden az olaszországi Belvedere mintájára
 907     2,  III  |               este tetszett volna látni. Az a tömérdek lámpás, méltóságtok
 908     2,  III  |               méltóságtok neveivel; csak az üvegekért kiadtam ötvennyolc
 909     2,  III  |               kiadtam ötvennyolc pengőt.~Az árendás úr leghatározottabban
 910     2,  III  |                   ha mindennek megmondja az árát.~– Ötvennyolc pengőt? –
 911     2,  III  |               mennyibe kerülhetett? Mert az rettenetes drága az idén.~–
 912     2,  III  |                 Mert az rettenetes drága az idén.~– Óh, kérem alássan.
 913     2,  III  |            megizzasztja, úgy kifárasztja az embert véghetlenül lekötelező,
 914     2,  III  |                 utoljára örömestebb ülne az ember Illés gróf mellé,
 915     2,  III  |     Méltóztassanak méltóságtok átsétálni az elfogadási terembe – kínálkozék
 916     2,  III  |              szólt István gróf, megállva az ajtónál, midőn odáig értek,
 917     2,  III  |                  a szíves hunyorítás, ez az előzékeny hajlongás mind
 918     2,  III  |              neki tudtul:~„Itt én vagyok az úr, te csak a jövevény!”~
 919     2,  III  |             szófogadó képpel; mintha még az a karszék is a brenóci uraké
 920     2,  III  |               egyik kerekéből, amely ezt az automatot lépni tanítja,
 921     2,  III  |                négy krajcárral kezdé meg az életet, és azóta ezek százezrekre
 922     2,  III  |                 reggelihez ülni? – kérdé az érdemes házigazda, azáltal
 923     2,  III  |                  nem szoktam reggelizni. Az én kedves barátom, Illés
 924     2,  III  |                valamit kínál nekik; mert az valódi megbántás, oly kevés
 925     2,  III  |             kevés figyelemmel viseltetni az árendásnak földesurához,
 926     2,  III  |   rendkívüliségeit se ismerje, miszerint az nem szivarozik, bort, kávét
 927     2,  III  |           viszont készek vagyunk magából az évi összegből elengedni.
 928     2,  III  |                 Illés gróf is felhagyott az üvegalmáriomokba rakott
 929     2,  III  |         beszélőkhöz, egyik lábát feltéve az asztalra, s merev szemét
 930     2,  III  |         megkísértve, ha meglehet-e ennek az önmozdonynak valami vonását
 931     2,  III  |    méltóságtoknak, miszerint kész vagyok az eddigi haszonbéri összeget
 932     2,  III  |             azzal a viaszképpel, azokkal az üvegszemekkel, amikkel az
 933     2,  III  |                az üvegszemekkel, amikkel az elébb.~– És mi legyen azon
 934     2,  III  |          inggombjait igazgatva helyre.~– Az csekélység, ami méltóságtoknak
 935     2,  III  |             kifizetem méltóságtoknak azt az összeget, ami hat év alatt
 936     2,  III  |              elismerni, nagyon sok pénz. Az annyi, mintha öt évre adna
 937     2,  III  |                   rendkívüli ember most, az több mint keresztyénség.
 938     2,  III  |                  Illés grófhoz fordulva, az pedig csak az asztalra feltett
 939     2,  III  |                  fordulva, az pedig csak az asztalra feltett lábát lógatá,
 940     2,  III  |             feltett lábát lógatá, mintha az valami órainga volna, mely
 941     2,  III  |              Amit ez ajánlatért kívánok, az pedig csekélység, igazán
 942     2,  III  |             asztalról, elkezdik rugdalni az ajtókat, betörik az ablakokat,
 943     2,  III  |             rugdalni az ajtókat, betörik az ablakokat, s a falhoz hajigálnak
 944     2,  III  |               gazdaságát, rontja, csalja az uradalmat; dolog idején
 945     2,  III  |                  elszaporítják koldussal az egész vármegyét. Mikor nekem
 946     2,  III  |             lopni, honnan lopnának, mint az uraságoktól? Ha azt mondom,
 947     2,  III  |         lehetséges-e ez? Hát a hatóságok az ilyesmit elnézik, nem tudják?
 948     2,  III  |           országszerte, vajon mért nincs az embereknek mit enni? S a
 949     2,  III  |             Talán a Fenyéryeké? Óh, nem. Az maga egyik tagja a küldöttségnek;
 950     2,  III  |               Tarnóczyaké? Óh, nem. Mert az tudni való, hogy üres; melyik
 951     2,  III  |              mondtam. Tessék megkérdezni az ispánomat, aki ősi nemesember,
 952     2,  III  |           behajtani egy gazdag birkásnál az uradalom számára, a vele
 953     2,  III  |               találkozó küldöttség által az út közepén hat, mondd: „
 954     2,  III  |                  két kezével hadonászott az asztal felett, hanem a két
 955     2,  III  |                   hanem a két lábával is az asztal alatt, úgy, hogy
 956     2,  III  |               nem maradtak hatás nélkül. Az örök mosolygás, mely Mária
 957     2,  III  |               egy percre elmúlt onnan, s az érzett bántalom valami kőhidegségű
 958     2,  III  |              grófhoz, hogy szabad-e néki az asztalon álló ananászok
 959     2,  III  |             inasnak, hogy hová vigye azt az egy ananászt, milyen tányérra
 960     2,  III  |               tőle, hogy látta-e már azt az Attila-tallért ott a régipénzgyűjteményében,
 961     2,  III  |               folyvást bámulni látszott.~Az automat ez egyenesen hozzá
 962     2,  III  |             amilyent nem tudnak utánozni az önmozdonyok, így csak ember
 963     2,  III  |              parancsolni, tehát előadom. Az én ittmaradásom nagyon kétséges,
 964     2,  III  |                Méltóságtokra nézve ebben az ajánlatban legkisebb különbség
 965     2,  III  |                 ismét birtokosai lesznek az uradalomnak, én pedig azon
 966     2,  III  |                 sem engedtek elfoglalni.~Az újabb brenóci urak nem oly
 967     2,  III  |            Krénfy úrra. Illés gróf pedig az óráját nézte s azt mondta,
 968     2,  III  |                 fiskális.~Azzal leszállt az asztalról és a sipkája után
 969     2,  III  |         odaértette a vételbe.~– Akár még az ősi brenóci sírboltot is –
 970     2,  III  |              után, eltávozott, megtartva az illedelmet, mely finom társaságokhoz
 971     2,  III  |               hanem maga lépett ki elébb az ajtón. Az etikett szabályai
 972     2,  III  |                lépett ki elébb az ajtón. Az etikett szabályai szerint
 973     2,  III  |             szoborcsarnok előtt állt már az ezüstös hintó a bérbefogadott
 974     2,  III  |              melyben e rövid alkut köték az imént, s a markába vett
 975     2,  IV   |                  éppen akkor harangoztak az éjszakai imára.~Hej, sok
 976     2,  IV   |                  méltóságos uraim! Rakva az asztal. A négy világrész
 977     2,  IV   |                van, tejben, vajban úszik az ország!~Krénfy úr a legelegánsabb
 978     2,  IV   |              aláírva, meg is pecsételve, az összegek megszámlálva, kifizetve,
 979     2,  IV   |              érdekesebb tárgya van jelen az udvarlásnak, ki a hódolat
 980     2,  IV   |            percben különb embernek érzi, az mind valamennyi Cynthia
 981     2,  IV   |                adott a költészet, minőké az édes epedések; míg Cynthia
 982     2,  IV   |        szempillák szinte árnyékot vetnek az alabástrom arcra. Óh, ég,
 983     2,  IV   |                  halandó embert ellenük?~Az egész alak feltűnő küljelleme
 984     2,  IV   |               minden vonásnak, de ez nem az erőtlenség kifejezése, hanem
 985     2,  IV   |              tárgy ellenében visszaélni. Az oroszlánnőt nem ingerli
 986     2,  IV   |               mennyire szerette játszani az egeret! Csupa kézzé és lábbá
 987     2,  IV   |                  úr sohasem tudhatja meg az ő arcáról, hogy nem követett-e
 988     2,  IV   |            győzte eléggé magasztalni azt az ízlést, azt a finom elrendezési
 989     2,  IV   |                  s fejével bólinta, hogy az igen finom.~Krénfy úr egészen
 990     2,  IV   |            rögtön elájulna.~– No de majd az is megkerül, az is megjön –
 991     2,  IV   |                  de majd az is megkerül, az is megjön – biztatá őt nyájasan
 992     2,  IV   |                  mellyel akkor nem bírt.~Az arcképet természetesen mindenki
 993     2,  IV   |         dolgozószobában, hanem egyenesen az elfogadási teremben, ahol
 994     2,  IV   |                  Krénfy úr, s ennélfogva az ő arcképét is ugyanazon
 995     2,  IV   |                  Cynthia grófnő elmaradt az erkélyszobában, mely a palota
 996     2,  IV   |                  lépve, bámulni látszott az éppen feljövő holdat, mely
 997     2,  IV   |             nyitott ablaknál állni, mert az ember könnyen náthát kap.~
 998     2,  IV   |                  hangon szólt:~– Ez volt az én legkedvesebb helyem,
 999     2,  IV   |                 utánig, s megvártam, míg az esti csillagból újra hajnali
1000     2,  IV   |                  eszébe, visszafordult s az átelleni üres falra mutatott