bold = Main text
     Rész,  fezejet                                          grey = Comment text

1001     2,  IV   |                fehér kezével.~– Ott állt az én arcképem.~Cynthia grófnő
1002     2,  IV   |                  félrehajtva, mintha még az a kedves fejecske is nehéz
1003     2,  IV   |                megint a földön volt; míg az úrnőjét kísérő komorna meg
1004     2,  IV   |              gondolatot nehéz elviselni.~Az utolért grófok el nem tudták
1005     2,  IV   |             tartja helyeselhetőnek, hogy az ő arcképe ott függjön annyi
1006     2,  IV   |                 által ragadtatni. Hiszen az ő arcképének e kastély bármelyik
1007     2,  IV   |             Pedig csak akkor kezdett még az eszétől eltérni.~Egyik ott
1008     2,  IV   |                maga körül, midőn Cynthia az egyik bíborpiros kaktuszrózsát
1009     2,  IV   |          ugyanazon termeken végighaladni az ebédlőig.~Amint a két gróf
1010     2,  IV   |         változatlan arccal és amint abba az erkélyterembe beléptek,
1011     2,  IV   |      erkélyterembe beléptek, hol Cynthia az elébb ábrándozni hátramaradt,
1012     2,  IV   |               arcképe már akkor ott volt az erkélyszoba falán. Átellenben
1013     2,  IV   |               Cynthia mutatott neki mint az ő arcképe hajdani helyét.~
1014     2,  IV   |                  volt mind a kettő), azt az erkélyszobát tartották bűnhődőszobának,
1015     2,  IV   |                  azzal átestek a dolgon. Az ő büntetésük pedig az volt,
1016     2,  IV   |            dolgon. Az ő büntetésük pedig az volt, hogy a bűnhődőteremben
1017     2,  IV   |               kis gróf és kis grófnő ezt az erkélyszobát gyermekkorukban
1018     2,  IV   |              akkor István gróf levetette az ajtót a szobáról sarkaival
1019     2,  IV   |        fenyegetésre meg nem mondta, hogy az hová lett.~Ebben a csúnya
1020     2,  IV   |                   mely említést érdemel. Az egyikben régi, ódivatú bútorok
1021     2,  IV   |                 becsben tartották ezeket az ócskaságokat, maga István
1022     2,  IV   |              mely barna volt már egészen az időtől, csak a gerézdjein
1023     2,  IV   |                 gerézdjein látszottak ki az apró arany arabeszkek. Krénfy
1024     2,  IV   |              úrnak is különösen látszott az tetszeni.~István gróf látta,
1025     2,  IV   |                  Ugyanez a buzogány volt az később, mely Róbert Károly
1026     2,  IV   |             Bazarád vajda kezébe került, az ajándékozta azt később Blaku
1027     2,  IV   |               szárnyajtókat szétcsapni s az ebédlő előfüggönyeit félrevonni.~
1028     2,  IV   |                csak elkezdi Krénfy úrnak az úri vendégek előtt:~– Köszönteti
1029     2,  IV   |                  nem tudja különböztetni az ispántól.~Krénfy úrnak pedig
1030     2,  IV   |                boldogoknak tartja azokat az embereket, akik a vastag
1031     2,  IV   |                vette észre zavarát, hisz az előkelő uraknak nem szokásuk
1032     2,  IV   |                nem tudta, hogy kit illet az asztalfőhöz ültetés, István
1033     2,  IV   |                 midőn ez azt mondá, hogy az a hely Cynthia grófnőt illeti.~
1034     2,  IV   |                semmi húsfélét sem eszik. Az vadítja az embert. Az eszme
1035     2,  IV   |           húsfélét sem eszik. Az vadítja az embert. Az eszme maga is
1036     2,  IV   |             eszik. Az vadítja az embert. Az eszme maga is borzasztó
1037     2,  IV   |                   És ennek is igaza van. Az evés egy szükséges prózai,
1038     2,  IV   |                közönséges emberétől, aki az evés dolgát gyönyörűségnek
1039     2,  IV   |              Illés grófnak ezenfelül még az a rendkívülisége is van,
1040     2,  IV   |                  tudása után kedve volna az embernek mindezeket a dolgokat
1041     2,  IV   |        mindezeket a dolgokat kihajigálni az ablakon, és nem enni egyebet
1042     2,  IV   |               grófnő egészségére, amidőn az igazi pitvarnok, Jakab,
1043     2,  IV   |                 sürgetős, stafétán jött, az van ráírva.~– Nem tudod,
1044     2,  IV   |                  suttogá, karjába csípve az ideiglenes pitvarnok –,
1045     2,  IV   |            levelet, úgy hozta azt vissza az ebédlőbe.~– Nagyságos,…
1046     2,  IV   |                 levél – hebegé odatartva az asztalra a tálcát levelestől.
1047     2,  IV   |           feledte, hogy kinek hozta azt.~Az asztalnál ülők természetesen
1048     2,  IV   |               felfűzött gyöngysorok.~Ezt az írást mind a négyen látszottak
1049     2,  IV   |                 látszottak ismerni, mert az a rögtöni arcváltozás, amit
1050     2,  IV   |          fellázadt, összerándult; ő volt az egyetlen, aki a levél után
1051     2,  IV   |          összeköttetésben – mentegetőzék az elhalványult férfiú –, én
1052     2,  IV   |             éltek, és nem Cynthia grófnő az, akibe egy vakmerő Tarnóczy
1053     2,  IV   |         merészelt és nem ezen Illés gróf az, akinek a tomporába lőtt
1054     2,  IV   |                ifjú ugyanazon ügy miatt.~Az egész ebéd igen vígan ment
1055     2,  IV   |                is elhitte.~– Óh, hát még az, amit Chynthia grófnő szobájába
1056     2,  IV   |           mosolygott és engedett; átment az egész társasággal a neki
1057     2,  IV   |              bűbájos ujjait végigfuttatá az ábrándos hangszeren, valami
1058     2,  IV   |            keresztül, ahol nem hallhatta az ábrándos zongorahangokat
1059     2,  IV   |                hogy annak tartalmát csak az tudja meg, akihez címezve
1060     2,  IV   |                 meg, akihez címezve van. Az én leveleim tartalma engem
1061     2,  IV   |            Szerencsére Krénfy úrba ebből az ábrándos szenvből egy cseppnyi
1062     2,  IV   |            hasonló kérdést más bárkihez. Az érdemes úr szép nyugodtan
1063     2,  IV   |              Jakab, a pitvarnok értesíté az urakat, hogy a méltsás kisasszony
1064     2,  IV   |                 visszament a vendéglőbe, az útiholmikat ide szállítandó,
1065     2,  IV   |               urat annyiszor felköltötte az éjjel, hozott ötven aranyat,
1066     2,  IV   |                  azokat urai parancsából az úri cselédség között kiosztotta.
1067     2,  IV   |                   kalaptartók, nyeregben az előfogatosok, köpönyegben
1068     2,  IV   |       pasziánszjátszók.~Mikor Illés gróf az utolsó gombot bekapcsolá
1069     2,  IV   |                  éppen akkor szólalt meg az ablak alatt.~– Készen van
1070     2,  IV   |             ablak alatt.~– Készen van ön az útra? – kérdé Cynthiától.~–
1071     2,  IV   |               fogunk.~– Én mit sem tudok az útról.~– De én tudok. Rögtön
1072     2,  IV   |              mennünk.~– Miért? Nem értem az okát.~– Kegyed kíváncsi.~–
1073     2,  IV   |            Kegyed kíváncsi.~– Nem vagyok az. Ön mehet, mikor akar, de
1074     2,  IV   |                alatt testvéréhez, s csak az utóbbi szavaknál szemeibe
1075     2,  IV   |                  forrni látszott e szóra az automatokban nem sejtett
1076     2,  IV   |                mondják: ehhez vagy ahhoz az emberhez ne szóljak, mert
1077     2,  IV   |                emberhez ne szóljak, mert az a brenóci névnek kisebbítése,
1078     2,  IV   |            ígértem, és eszembe fog jutni az, amivel fenyegetőztem.~–
1079     2,  IV   |             semmi megaláztatás sem lenne az; de jól tudom, hogy annál
1080     2,  IV   |               név alatt lépnék oda, amit az anyakönyvben kaptam. Ezt
1081     2,  IV   |                is; de ha ellenkező volna az eset, ha kikacagnának, kicsúfolnának,
1082     2,  IV   |              kicsúfolnának, hallatlanul, az a brenóci névre nézve csak
1083     2,  IV   |                távol.~– Ezt nem vitatom. Az a hely ide egy óra járásnyira
1084     2,  IV   |             hanem: elmondom miért. Te ma az ebéd felett egy levelet
1085     2,  IV   |                ennek a filkónak odafenn. Az írást megismerted te is,
1086     2,  IV   |          emberről le nem mondasz, én ezt az embert megölöm!~Cynthia
1087     2,  IV   |              engedi megtörténni Isten.~– Az meg fog történni. Egyszer
1088     2,  IV   |              hozta őt a sors velem. Most az egyszer találkozni fogok
1089     2,  IV   |             okoskodtál, jó leányka: amíg az én bolond bátyám felhányja
1090     2,  IV   |                azalatt ez régen megkapta az intő levelet az ismerős
1091     2,  IV   |                 megkapta az intő levelet az ismerős betűk alatt, s odábbállhat.
1092     2,  IV   |                amiből meggyőződtem, hogy az én emberem előlem nem menekülhet.
1093     2,  IV   |                  emberek.~Cynthia ajkain az iszonyat rebegése tört ki.~–
1094     2,  IV   |                vagy, Illés.~– Nem vagyok az. A legszelídebb, a legnyugalmasabb
1095     2,  IV   |              Csak egy szavadba kerül, és az egész szomorú tréfának vége
1096     2,  IV   |   vaddisznóvadászatra, és úgy elfelejtem az egész dolgot, mintha soha
1097     2,  IV   |            trombitált.~– Kedves Cynthia, az idő siet. Nekem menni kell.
1098     2,  IV   |                és ön Maróton maradhatnak az éjjel, ahol nekem nincs
1099     2,  IV   |                nekem nincs mit keresnem. Az én anyámnak nincs sírhalma,
1100     2,  IV   |            anyámnak nincs sírhalma, mert az a tengeren halt meg, s a
1101     2,  IV   |                Fölfedezte, hogy egy alsó az asztal alá esett, azért
1102     2,  IV   |                 kártyáit, s nagy örömére az ászok mind alsó sorba estek.~
1103     2,  V    |                faluhoz tartozik.~Egyszer az útfélen egy olyan házikót
1104     2,  V    |              maga és fiai pedig elmentek az alföldre kaszálni, aratni.
1105     2,  V    |         tartozásban maradt; ezekért most az árendás elkótyavetyéli tőlük
1106     2,  V    |              épület szereket, a jámborok az Isten ege alatt maradnak
1107     2,  V    |               Szerény kis mezei lak volt az, három szobával földszint,
1108     2,  V    |                 földszint, ugyanannyival az emeleten. E kis lakot Cynthia
1109     2,  V    |            magántulajdonát, nem lehetett az eladólevélbe foglalni.~A
1110     2,  V    |                  a ház előtt… Mind, mind az emlékezet növényei, mik
1111     2,  V    |              lesznek hűtelenek a földhöz az elmúló nyárral.~A háznál
1112     2,  V    |           csigalépcső vezetett ismét fel az emeleti szobába, melyet
1113     2,  V    |                  hálószobából, azonfelül az udvaron egy nagy szelindek
1114     2,  V    |                  megnyugtatta, aki éhes, az nemigen lehet kétségbeesve.~
1115     2,  V    |                 társalkodónő visszahozta az üres tálat, csak a puszta
1116     2,  V    |             Cynthia grófnő pedig azalatt az ablakban ült, s odacsalogatva
1117     2,  V    |                hajigálta apró darabokban az egész sültet. A kutya nagyokat
1118     2,  V    |             forintja van chatouilljában, az nem lehet elég. Azt sem
1119     2,  V    |               nyomtalanul mennek el ezek az alaktalan felhők, mint az
1120     2,  V    |                az alaktalan felhők, mint az övé előtt az alaktalan gondolatok.
1121     2,  V    |                felhők, mint az övé előtt az alaktalan gondolatok. Most
1122     2,  V    |               közönséges lélek azt tenné az ő helyzetében, hogy azt
1123     2,  V    |                  azt a bizalmat, mellyel az szilárd ígéretében megnyugodott.
1124     2,  V    |           Útióráján már tizenkettőre jár az idő. Sietnie kellett.~A
1125     2,  V    |          körültekintett.~Jól tudta, hogy az egész délkeleti házfal be
1126     2,  V    |                 őt bírni. Nem csalódott; az ablakból igen könnyen lejutott
1127     2,  V    |              árulá el magát. Lehet, hogy az eb rohanása figyelmessé
1128     2,  V    |                valaki a háziak közül jár az udvaron.~A kertre nyíló
1129     2,  V    |                  volt oda kerülni; amint az ebet elhallgattatá, csendesen
1130     2,  V    |            mirtuszbokrok között. Ez volt az ő anyja sírköve.~Itt már
1131     2,  V    |                egy hídon kellett átmenni az útig; midőn Cynthia onnan
1132     2,  V    |                  a kutya kikísérte egész az útig, és amint kiértek az
1133     2,  V    |                az útig, és amint kiértek az erdők közé, akkor egészen
1134     2,  V    |          barátsága e percben Cynthiának. Az út mindenütt sűrű erdők
1135     2,  V    |               árnyéka nappal is hasonlít az éjszakához. Olyan rémes
1136     2,  V    |                 árnyékot vet a fák közül az útra, úgy tetszik, mintha
1137     2,  V    |                 helyütt egészen elmélyed az út a sűrű gyalogfenyők közé;
1138     2,  V    |                  elhaladni, mely csaknem az út mellett áll, egyszerre
1139     2,  V    |                 áll, egyszerre elkezdett az eb gyanakodva morogni, néhány
1140     2,  V    |                 magát, s dühösen ugatott az alakra.~Cynthia odalépett
1141     2,  V    |                 bátor hangon szólítá meg az alakot.~– Ki az? Jöjjön
1142     2,  V    |              szólítá meg az alakot.~– Ki az? Jöjjön elő!~– Hát ki volnék? –
1143     2,  V    |                  Olyan ember vagyok, aki az úton szokott lakni. Az országút
1144     2,  V    |               aki az úton szokott lakni. Az országút mindenkié, nekem
1145     2,  V    |                  a szelindek örvét, hogy az rá ne rohanjon a beszélőre.
1146     2,  V    |                  egész nyugalommal szólt az emberhez.~– Jó barátom;
1147     2,  V    |                valamit dörmögött magában az alak, azután fennhangon
1148     2,  V    |            egyedül vezettesse magát vele az ember egyik falutól a másikig.~
1149     2,  V    |                 egyik falutól a másikig.~Az a vén csavargó volt ez,
1150     2,  V    |                  a magtárra.~– Elvezetem az ifjasszonyt – dörmögé még
1151     2,  V    |                 ez a kutya úgy haragszik az idegenekre.~A csavargó dörmögött,
1152     2,  V    |               vissza-vissza tekintgetett az utána jövő hölgyre, kérdezgetve,
1153     2,  V    |                  azon a fényes ékszeren.~Az éjszaka olyan csendes volt,
1154     2,  V    |                elhagyott, ők oly egyedül az erdőben.~Egyszerre valami
1155     2,  V    | gyermeknyöszörgés üté meg Cynthia füleit az út mellett, valami nem panaszos,
1156     2,  V    |                Cynthia vezetőjéhez; mire az kemény hangon förmedt rá
1157     2,  V    |                azután a csavargó –, hogy az apja, anyja mind halálán
1158     2,  V    |                világba, holnap eltemetik az apját, holnapután eladják
1159     2,  V    |           szülőit?~– Hogyne. A vén Simkó az, akinek háza itt az út mellett
1160     2,  V    |                Simkó az, akinek háza itt az út mellett látszik leégve…
1161     2,  V    |            ehelyett felvette a gyermeket az ölébe, s nagy bizánci sáljával
1162     2,  V    |                 sírjon, majd visszaviszi az apjához, és azután nem kell
1163     2,  V    |          mozdulatát gyanúsan kísérve. Ha az ember néha magasabbra találta
1164     2,  V    |             emelni botját, úgy villogtak az eb szemei zöldes-veres fényben.~
1165     2,  V    |            csavargó félig magában, félig az ebhez beszélve, dörmögé
1166     2,  V    |         gyanútlan, félelem nélkül lépett az ember nyomaiba, egyedül
1167     2,  V    |                 ölében.~– Nem lesz nehéz az a gyerek? – szólt egyszer
1168     2,  V    |                  egészen ismerni látszék az utat. Jól emlékezék a szénégető
1169     2,  V    |               romja tűnt elő a fák közül az éjszaka optikai csalásában.~–
1170     2,  V    |           küszöbön keresztül.~A csavargó az ablakhoz ment, onnan nézett
1171     2,  V    |         tűzhelyen néhány hasáb fa égett, az világítá be a kis szűk szobát;
1172     2,  V    |            feküdt, vénebb a nyomor, mint az idő miatt, egy rossz gubával
1173     2,  V    |                 rossz gubával takarózva; az ágylábnál egy férfi feküdt
1174     2,  V    |                kétségbeesni mindjárt, jó az Isten.~– Hát mit csináljunk? –
1175     2,  V    |                 kihúznak a sövény mellől az árokba.~– Azt talán nem
1176     2,  V    |              tenni.~– Óh, azt teszik. Ez az új úr ott a kastélyban nemigen
1177     2,  V    |             kastélyban nemigen számlálja az embereket, akik meghalnak.~
1178     2,  V    |            mélyében megborzadt.~– Mennyi az a tartozás, amiért el akarják
1179     2,  V    |                  kerülne?~– Óh, Istenem. Az is száz. Húsz esztendeig
1180     2,  V    |              mind elvesztettük. Sok pénz az nagyon. Nem lehet azt megbírni,
1181     2,  V    |                most előresietett; mintha az áldó hangok elől akarna
1182     2,  V    |             kisasszonyom. Megnyomorított az idő, meg más is. De nem
1183     2,  V    |                 odahívta egészen magához az öreg bujdosót, s bár a komondor
1184     2,  V    |                töredelmes szívvel, miket az ítélőbíró előtt és a gyóntató
1185     2,  V    |                amit lelkében szenvedett, az még több és nehezebb volt,
1186     2,  V    |                  s majd mind jobban lesz az még ezután.~– Furcsa ez,
1187     2,  V    |                 nagyon furcsa… – dörmögé az öregember fejét csóválgatva.
1188     2,  V    |                  vár fekete tornyai, mik az út mélyén keresztül régóta
1189     2,  V    |                  van. A gyertyafény majd az egyik, majd a másik ablakot
1190     2,  V    |                  is ismeri azt a szobát. Az erkélyterem az. Krénfy úr
1191     2,  V    |                 a szobát. Az erkélyterem az. Krénfy úr ott szentel egy
1192     2,  V    |                  úr ott szentel egy órát az ábrándozásnak.~Az erdő szélében
1193     2,  V    |               egy órát az ábrándozásnak.~Az erdő szélében megállítá
1194     2,  V    |             csavargó leült egy nagy kőre az útfelen s azt mondta, hogy
1195     2,  V    |              hogy úgy kapta már törötten az edényeket; zongorákat, tükröket
1196     2,  V    |               kezdett különbséget tenni: az egyik nem oly kívánatos,
1197     2,  V    |            tündérpiciny lábnyomokat azok az utána úszó hosszú hajfürtök
1198     2,  V    |                  ezen a helyen ült, ezen az ablakon nézett ki, oda mutatott,
1199     2,  V    |                 csak egy gombostűt! Hisz az oly rendes dolog, hogy hölgyek
1200     2,  V    |                bajára nem mehetett, mert az be volt zárva. A kulcsát
1201     2,  V    |                  székre, s fejét lehajtá az asztalra, mint egy őrült.~
1202     2,  V    |                   Krénfy első gondolatja az volt, hogy rablók akarnak
1203     2,  V    |             falról, elkiáltá magát:~– Ki az? Mit akar? Én lövök!~És
1204     2,  V    |                  És mind a két pisztolyt az ajtónak szegezte.~A kulcs
1205     2,  V    |                  másodszor is elfordult, az ajtó feltárult, s a két
1206     2,  V    |          Marótról.~– Gyalog idáig? Ebben az éjszakában? – szólt Krénfy,
1207     2,  V    |                 minden szónál növekedett az elbírhatatlan bámulat.~Cynthia
1208     2,  V    |                   aki most Strasbourgban az adósok börtönében ül és
1209     2,  V    |             Krénfy úr.~– Nem titkolom el az okot sem, mely miatt Illés
1210     2,  V    |                gyermekkori ismerősöm. Ez az én bűnöm. Láthatja ön, hogy
1211     2,  V    |                 csak Isten hatalmában és az önében vagyok. Mindent kockára
1212     2,  V    |                egykori kedvese külföldön az adósok börtönébe jutott,
1213     2,  V    |            bizonyosan eleget; hanem mert az ilyen hölgyek rendesen jószívűek
1214     2,  V    |                 jószívűek szoktak lenni. Az összeg mindössze sem sok,
1215     2,  V    |                  sem sok, a tárgy megéri az áldozatot. Szép hölgyek
1216     2,  V    |            semmit.~Fölkelt, megvizsgálta az ajtókat. Azután ismét visszatért.~–
1217     2,  V    |           szájából –, hogy Tarnóczy urat az adósok börtönéből kiszabadítsuk.
1218     2,  V    |                  e pillanatban gondol.~– Az összeg, melyet Tarnóczy
1219     2,  V    |          nagysádnak nem volna kezénél ez az összeg, ámbátor ez órában
1220     2,  V    |              anyám. Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő nem
1221     2,  V    |                  mondja, hogy mit írjak. Az idő rám nézve rövid.~Krénfy
1222     2,  V    |                 szájából a szivart, mert az nem illett a nemeslelkűség
1223     2,  V    |                  általam lesz elfogadva; az említett bankár régi összeköttetésben
1224     2,  V    |           eszközölni e levél elküldését; az egyszerű levélpostával térítvény
1225     2,  V    |               mellett előbb kézben leend az, mint Illés gróf megérkezhetnék.~–
1226     2,  V    |            hegyét rágja.~– Igen – felelt az, s úgy reszketett a keze,
1227     2,  V    |                 midőn a grófnőnek átadta az írást.~Cynthia végigfutott
1228     2,  V    |           aláírta, anélkül, hogy ránézne az emberre, odanyújtá neki
1229     2,  V    |                  emberre, odanyújtá neki az iratot.~Krénfy úr egy percig
1230     2,  V    |           pillanat elég volt a grófnőnek az indulatzavart arcra, hogy
1231     2,  V    |            grófnő vállain keresztül nézi az írását.~A férfi sietett
1232     2,  V    |                  írását.~A férfi sietett az írással, nem törődött most
1233     2,  V    |              hogy ugyanazt másolja-e le. Az a kis rézördög úgy látszott
1234     2,  V    |                 kezeivel, lábaival verni az ütenyt a rossz gondolatokhoz.~
1235     2,  V    |            ütenyt a rossz gondolatokhoz.~Az utolsó sorok alig bírtak
1236     2,  V    |             álomból ébredt.~Hanem hiszen az oklevél ott fekszik az asztalán,
1237     2,  V    |            hiszen az oklevél ott fekszik az asztalán, a grófnő saját
1238     2,  V    |                   a harmadikba lépett és az is üres volt.~Csak egy nagy
1239     2,  V    |                  egy nagy falitükör állt az átelleni falon, mely egy
1240     2,  V    |              hozzá, míg észrevette, hogy az saját arca.~Hanem most már
1241     2,  V    |                 már nem mondott le erről az arcról. Ha mindjárt egyenesen
1242     2,  V    |                 lennie.~Összeszaladgálta az egész szobát, székeket,
1243     2,  V    |                senki. Ismét visszarohant az elhagyott szobákba, összehányt-vetett
1244     2,  V    |           megpróbált.~Mind zárva voltak. Az ablakokat kinyitogatá, kinézett
1245     2,  V    |               rendetlenség sem látszott. Az ész megállt vele, nem tudott
1246     2,  V    |              tudott hova gondolni többé. Az az egy nem jutott eszébe,
1247     2,  V    |                  hova gondolni többé. Az az egy nem jutott eszébe, hogy
1248     2,  V    |                  nem jutott eszébe, hogy az ajtók küszöbeit vizsgálja,
1249     2,  V    |                 leégő gyertyája fényébe.~Az éji őr künn a kastély előtt
1250     2,  V    |             elhagyta a brenóci kastélyt. Az ismeretes rejtekút egy széles
1251     2,  V    |                  mögül, úgyhogy midőn ez az utolsó szavakat írta, akkor
1252     2,  V    |            kellett végigfutnia még, hogy az erdőt elérje, melynek szélében
1253     2,  V    |              kötötte örvénél fogva, amit az csendesen engedett magával
1254     2,  V    |               Ott találta, ahol elhagyá. Az eb tudta, hogy csendesen
1255     2,  V    |               fától.~Azután futott előre az eb, hátra-hátra tekintve,
1256     2,  V    |                  A vén csavargó ott várt az erdőszélen Cynthiára. A
1257     2,  V    |                 kézhez, meghal valaki és az leghamarább én leszek.~–
1258     2,  V    |                   gyémántos karkötőjét s az öregnek nyújtva.~– Én? –
1259     2,  V    |                  nyújtva.~– Én? – kiálta az visszaijedve, s eltávolító
1260     2,  V    |                kezével. – Nekem nem kell az; nekem semmi sem kell. Tudja:
1261     2,  V    |                erre nem is gondolt. Hisz az rá nézve mind nem volt értékes
1262     2,  V    |                 portmonnaie-ját, melyben az apróbb ércpénzt szokta tartani.~
1263     2,  V    |            néhány darab pénzt tukmált rá az öregre, s kérte, hogy már
1264     2,  V    |                 térjen vissza, elkísérem az erdőn keresztül. Tudja,
1265     2,  V    |                  nem félek, engem megvéd az Isten.~Azzal sietve ment
1266     2,  V    |          fejcsóválva dörmögte magában:~– Az Isten, az Isten! Milyen
1267     2,  V    |            dörmögte magában:~– Az Isten, az Isten! Milyen nagyon kell
1268     2,  V    |                  nagyon kell bízni annak az Istenben, aki egyedül, védtelenül
1269     2,  V    |              halála függ. Milyen különös az, milyen különös!…~      ~
1270     2,  V    |               valami neszt hallott.~– Ön az, Cynthia? – kérdé a gróf.~–
1271     2,  V    |                    Mit csinál?~– Öltözöm az úthoz. Négy órakor el kell
1272     2,  V    |                  a pipereváltoztatás még az úton is eszébe jut, annál
1273     2,  V    |               órakor előálltak a hintók, az ég kezdett már szürkülni;
1274     2,  V    |                hogy milyen derék asszony az, aki még holta után is ad
1275     2,  V    |                 most látta volna először az ebet, s lehajolt hozzá,
1276     2,  V    |                   Majd addig elfecsegjük az időt.~Legjobb időtöltés
1277     2,  V    |                 behúzta magát, de miután az előhívta, kénytelen volt
1278     2,  V    |    kenyérdarabokat egyensúlyozni tanítá. Az ilyenekhez nem szokott komondor
1279     2,  V    |           kérdené tőle: „Ne kapjak ennek az inába?”~De úrnője ilyesmire
1280     2,  V    |                  zsemlyéket hajigált fel az eb előtt: hogyan tudja elkapni.
1281     2,  V    |             előtt: hogyan tudja elkapni. Az hozzá sem kapott.~– Óh,
1282     2,  VI   |                 Teljes életében irtózott az adósságtól; soha semminemű
1283     2,  VI   |   megtiszteltetésben nem részesült, hogy az ő nevét leírva viselje;
1284     2,  VI   |             ilyenformán biztosítva magát az ellen, hogy névaláírásából
1285     2,  VI   |           alkalmatos.~S lám, hogy elesik az alma a fájától; egyetlen
1286     2,  VI   |                   ha pedig pénzt kapott, az éppen csak addig tartott
1287     2,  VI   |             megint annyi volt neki, mert az tökéletesen mindegy volt
1288     2,  VI   |               bízni és nem törődni vele. Az öreg Tarnóczy a leghiggadtabb
1289     2,  VI   |                 majd mikor ő meghal, ezt az ő szépen rendezett birtokát
1290     2,  VI   |            milyen daliás fiú volt! Mikor az országgyűlésen járt, minden
1291     2,  VI   |                segíteni nem lehet.~Mikor az öreg úr érezte közelgő halálát,
1292     2,  VI   |               anyja halála óta ő vezette az egész házi gazdaságot, éspedig
1293     2,  VI   |                 házi gazdaságot, éspedig az öreg úr teljes elégültségére.~
1294     2,  VI   |                 úr teljes elégültségére.~Az ember a ránézésnél fogva
1295     2,  VI   |                nem hirdették volna, hogy az, akit mi gyermeknek néztünk
1296     2,  VI   |         mennyiben áll. Előkeresteté vele az illető okiratokat, ott azokat
1297     2,  VI   |                ez tisztán keresmény. Ezt az egész összeget Irénnek hagyta,
1298     2,  VI   |                ez a szép jószág, mihelyt az ő szemeit befogják, Béla
1299     2,  VI   |              sírban lakó férgeknél, hogy az eleven embert eszik meg.
1300     2,  VI   |            szállni, hanem vegye meg. Így az ő szerzeménye leend az. „
1301     2,  VI   |               Így az ő szerzeménye leend az. „Legalább te akkor nem
1302     2,  VI   |            szegény, szerencsétlen bátyád az útfélen haljon meg.”~Ez
1303     2,  VI   |             útfélen haljon meg.”~Ez volt az öreg Mihály úr szava.~És
1304     2,  VI   |          titokban a környék ifjai előtt. Az ilyen árvának örömest akad
1305     2,  VI   |                 címmel szoktak nevezni: „Az én uram”. Aki neki ura akart
1306     2,  VI   |        megértetni vele közlendő eszméit. Az idegen rendkívül jól mulathatja
1307     2,  VI   |                 a házasságon kívül, mind az azon belül élő férfiaknak
1308     2,  VI   |                házassága, néha már éppen az oltárnál mentek széjjel.
1309     2,  VI   |              szerette; vagy szerette, de az nem szerette őt; vagy becsülte,
1310     2,  VI   |           szerette őt; vagy becsülte, de az nem becsülte őt – az Isten
1311     2,  VI   |                  de az nem becsülte őt – az Isten őrizzen, hogy tovább
1312     2,  VI   |               hogy tovább folytassam ezt az összeállítást, ami hasonlatos
1313     2,  VI   |                hogy ha olyan derék ember az, miért nem megy ő maga hozzá.~
1314     2,  VI   |                  megy ő maga hozzá.~Azon az estén, hogy a három táblabíró
1315     2,  VI   |               nagyon rosszkor jött, mert az udvar, a pajta, a pitvarok
1316     2,  VI   |              egész vég vásznakból varrta az egész házi cselédség, vagy
1317     2,  VI   |            tartania, vagy felkérte, hogy az ételkiosztást segítse végrehajtani,
1318     2,  VI   |            együtt, csak késő este jutott az elhűlt, elázott ebédhez,
1319     2,  VI   |          hajlamát megnyerhetni, minthogy az instellácionális bálban
1320     2,  VI   |                  táncolt is vele, s mint az ifjú ember maga dicsekszik,
1321     2,  VI   |              perc múlva maga lejött Irén az udvarra, az újan érkezett
1322     2,  VI   |                  lejött Irén az udvarra, az újan érkezett csoportok
1323     2,  VI   |           Dobokyné most kezdett még csak az igazi ájuláshoz. Ez a leány
1324     2,  VI   |                ájuláshoz. Ez a leány már az előszobába is behordja a
1325     2,  VI   |                is behordja a koldusokat, az ember ki sem mehet anélkül,
1326     2,  VI   |              keresztül ne lépjen rajtuk, az ajtón keresztül kénytelen
1327     2,  VI   |         sopánkodásaikat; ha vasból volna az ember idegzete, mégsem állaná
1328     2,  VI   |                 semmi érzékenység sincs, az a volt nevelőné még orvosi
1329     2,  VI   |               konstellációkat nem szabad az ő számításai közé keverni.~
1330     2,  VI   |            számára. A küldöttség elnöke, az alispán, ezelőtt tizenhat
1331     2,  VI   |             ezelőtt tizenhat esztendővel az ő nyilatkozott imádója volt.
1332     2,  VI   |            hivatalából, erre következett az, hogy miután befolyását
1333     2,  VI   |               hogy Lippay ide fog jönni, az a gondolatja támadt, ha
1334     2,  VI   |                tizenhat évet kifelejteni az élet sorából s ott kezdeni,
1335     2,  VI   |               ahol félbenszakadt.~Lippay az ő férjhez menete után még
1336     2,  VI   |                 Éjfél körül lehetett már az idő, midőn az udvarra begördülő
1337     2,  VI   |               lehetett már az idő, midőn az udvarra begördülő hintók
1338     2,  VI   |                hiszem, elég unalmas volt az olvasóra nézve. Dobokyné
1339     2,  VI   |                  regényi eljárás szerint az következnék, hogy Fenyéry
1340     2,  VI   |              vannak fáradva és csigázva; az ilyen holdvilágos jelenet
1341     2,  VI   |                 hanem ment a konyhába és az ebédlőbe, a vacsorát elkészíteni,
1342     2,  VI   |                 jegyzőkönyvét.~Lippay és az öreg főjegyző azalatt Dobokynéval
1343     2,  VI   |              ahonnan minduntalan elűzték az alispán örök adomái, miken
1344     2,  VI   |             friss, párolgó gulyáshús már az asztalon volt, sőt a túrós
1345     2,  VI   |               Fenyéry mégsem volt készen az írással, csak néhány sort
1346     2,  VI   |                 Leonorának kellett ahhoz az erőszakos eszközhöz folyamodni,
1347     2,  VI   |                  kényszerítse abbahagyni az írást. Pedig tessék elhinni,
1348     2,  VI   |               elhinni, hogy nagyon siet.~Az asztalnál szemközt kell
1349     2,  VI   |           viszony megkezdésére; de mikor az ember nem ér rá: Irén minden
1350     2,  VI   |               percben kénytelen felkelni az asztaltól, hogy háziasszonyi
1351     2,  VI   |                   mert Leonora ért ugyan az elmélethez s eltartja beszéddel
1352     2,  VI   |          elmélethez s eltartja beszéddel az egész társaságot, de tálaltatni
1353     2,  VI   |                egyébkor. Irén és Fenyéry az egész vacsora alatt tán
1354     2,  VI   |            villát, rögtön megint szaladt az íróasztalhoz, s mert nagy
1355     2,  VI   |            lélekállapotban volt. S mikor az ember még fiatal, a természet
1356     2,  VI   |                már, ugye Fenyéry úr? Hát az egész érzékeny társaság
1357     2,  VI   |              Fenyéry – alszik!~Ott abban az ülő helyében elaludt, a
1358     2,  VI   |        végigtáncol egymás folytában, s ő az utolsó, aki a bálból elmegy.
1359     2,  VI   |                 ezt igen természetesnek: az urak sokat fáradtak, nyugalomra
1360     2,  VI   |             lefeküdni.~Lippay megrángatá az alvó kabátját.~– Mit álmodtál,
1361     2,  VI   |                 mámorosan, ahogy szokott az ember lenni, ha első álmából
1362     2,  VI   |                 vagy? – tréfálkozék vele az alispán.~– Nagyon.~– Meg
1363     2,  VI   |                  hogy elmenjenek.~– Kik?~Az alispán nagyon nevetett.
1364     2,  VI   |                  hogy „kik?”.~Fenyérynek az volt a legnagyobb gondja,
1365     2,  VI   |           elaludt. Még kérdezett valamit az alispántól, hogy mennyi
1366     2,  VI   |                  alispántól, hogy mennyi az idő, de amit az felelt neki,
1367     2,  VI   |              hogy mennyi az idő, de amit az felelt neki, már azt nem
1368     2,  VI   |              közé szenderült.~Ilyen volt az első találkozás Irén és
1369     2,  VII  |               vele a szolgabíróhoz, majd az elküld a főügyészhez, az
1370     2,  VII  |                 az elküld a főügyészhez, az visszaküld az adószedőhöz;
1371     2,  VII  |               főügyészhez, az visszaküld az adószedőhöz; hanem sorról-sorra
1372     2,  VII  |            Járvány akkor nem volt sehol. Az emberek csak úgy vesztek
1373     2,  VII  |            akivel beszédbe eredhessen. – Az öreg úr már rekedtté beszélte
1374     2,  VII  |                  sem hallani; Lippay sem az, aki hajdanában volt! Ah,
1375     2,  VII  |         hajdanában volt! Ah, hajdanában! Az idők persze nagyon megváltoztatják
1376     2,  VII  |            persze nagyon megváltoztatják az embert: az idők meg a szenvedések.
1377     2,  VII  |               megváltoztatják az embert: az idők meg a szenvedések.
1378     2,  VII  |                  szintén nagyon izgatott az, hogy ennél a háznál tanácskoznak
1379     2,  VII  |             látszott társai rosszkedvét. Az a lelketlenség, amivel a
1380     2,  VII  |                 akkor azután visszamehet az égbe, mert birtok nélkül
1381     2,  VII  |                  ő abban örömét találja.~Az alispán nagy nehezen bírta
1382     2,  VII  |                akkor rejteni magát, mert az emberek egyenként mind kezet
1383     2,  VII  |                ülhettek le a vendég urak az ebédhez, mely alkalommal
1384     2,  VII  |                  csemegéket és sülteket, az ebéd derekán felkelt az
1385     2,  VII  |                  az ebéd derekán felkelt az asztaltól, bocsánatot kért
1386     2,  VII  |           végzendői vannak még.~Óh, ezek az unalmas, fontos férfiak!
1387     2,  VII  |                  kívánt a távozónak, mit az vagy nem hallott, vagy nem
1388     2,  VII  |           mosolyodott rá.~A másik két úr az ebédet végezve, kissé nagyobb
1389     2,  VII  |                maraszthatatlanul sietett az eltávozással. Lippay még
1390     2,  VII  |                 között e tekintetben még az elsőség Fenyéryt illeti,
1391     2,  VII  |             elsőség Fenyéryt illeti, aki az udvariatlanságnak és ízetlenségnek
1392     2,  VII  |       ízetlenségnek kvintesszenciája.~És az azután legjobb alkalom volt
1393     2,  VII  |              idejönne, szeretne kicsukni az ajtón. Ah, a Csejti Gazsi!
1394     2,  VII  |                  Csejti Gazsi volt őnála az, mikor a két kezével mutatta,
1395     2,  VII  |                 azt a frázist, miszerint az „irodalom pártolása a legnemesebb
1396     2,  VII  |             lajstroma ott volt található az előfizetési könyvekben,
1397     2,  VII  |              mint hajdan feljegyeztettek az égben.~Azonfelül Irén mint
1398     2,  VII  |                nevével tért vissza. Ezek az aláírók ugyan empirice nem
1399     2,  VII  |                 merre esik Tarnócfalva.)~Az asztalon hevert egy csomag
1400     2,  VII  |              forgatja a divatlapokat, ez az ő szakmája. Bálleírások,
1401     2,  VII  |              késecskét keresni, csak úgy az ujjaival szeldeli fel a
1402     2,  VII  |                   Dobokyné keresi azokat az Életképekben, Divatlapban,
1403     2,  VII  |               Honderű mintegy véletlenül az asztal alá esik. Ez nem
1404     2,  VII  |              beszél Cs. G. úrnak: „Ugyan az Istenért, hogy írhat ön
1405     2,  VII  |                  A Divatlap határozottan az asztal alá dobatik. Nem
1406     2,  VII  |               dobatik. Nem érdemes, hogy az ember kezébe vegye. Hol
1407     2,  VII  |                  ember kezébe vegye. Hol az Életképek? Ez meg azt írja
1408     2,  VII  |                mellől, s szépen felszedi az elszórt lapokat, gyöngéden
1409     2,  VII  |              borítékjaikat s visszateszi az asztalra.~Leonora egyszerre
1410     2,  VII  |                 Halljuk, uraim, halljuk!~Az „uraim”, úgymint Dobokyné
1411     2,  VII  |         nagygyűlés! A dicső szónoklatok! Az ellenzék diadala!~– Kérjük,
1412     2,  VII  |                leírtakat, mint nyitá meg az ülést a főispán, mint olvasá
1413     2,  VII  |              lelkesítő beszédet, melyben az ifjú szónok annyi tűzzel,
1414     2,  VII  |                köznép nyomorú helyzetét, az ínség megragadó képeit,
1415     2,  VII  |             Istentől látogatott napokban az ország vezetőin fekszik;
1416     2,  VII  |                 ország vezetőin fekszik; az óriási munkát, melyhez elég
1417     2,  VII  |                   melyhez elég erőt csak az ég kölcsönöz, s csak nemes
1418     2,  VII  |                együtt minden igaz lelket az áldozat oltára elé, s egy
1419     2,  VII  |               szegény föld népét…~– Csak az a kár – jegyzé meg mindezekre
1420     2,  VII  |                  minthogy már benne volt az olvasásban, folytatá azt,
1421     2,  VII  |                erős határozatok hozattak az ínség gyökeres megorvoslására;
1422     2,  VII  |             maguknak olyan dologból, ami az ő bőrüket bizony nem égeté.
1423     2,  VII  |              hagyná a maguk útján folyni az időket, s megnyugodnék a
1424     2,  VII  |                  nagy hitványság volt ez az egész izgalom, miután a
1425     2,  VII  |    indítványozott urak bálja is elmarad, az illetők az összes kiállítás
1426     2,  VII  |             bálja is elmarad, az illetők az összes kiállítás költségeit
1427     2,  VII  |                  mellett, egy sírkő volt az, virágokkal, amit hímzett;
1428     2,  VII  |           gyöngyöt gyöngy után rak, ezek az egymást követő öltések apró
1429     2,  VII  |              végig tudná olvasni valaki, az volna még a regény!~Hanem
1430     2,  VII  |                 még a regény!~Hanem ezek az öltések titoktartók. Ez
1431     2,  VII  |                  öltések titoktartók. Ez az egyedüli titkos írás, aminek
1432     2,  VII  |               ember találja meg. És néha az az egy ember nem támad elő
1433     2,  VII  |                  találja meg. És néha az az egy ember nem támad elő
1434     2,  VII  |                Egész sor szekerek álltak az utca hosszában, sovány lovacskákkal,
1435     2,  VII  |               kifáradt ökrökkel befogva. Az emberek nyugtalanul látszottak
1436     2,  VII  |           emberek nyugtalanul látszottak az országútra vigyázni, s kétségesen
1437     2,  VII  |                 van rá elég. Jól van biz az; hát meg lehet enni a pénzt?
1438     2,  VII  |                 befedik, megmondom, hogy az ócska zsindellyel a te fejedet
1439     2,  VII  |              mint a pokolbeli szörnyeteg az elásott kincsen, s négy
1440     2,  VII  |               tudnád csak, hogy mit tesz az a két szó azon az éhség-vár
1441     2,  VII  |               mit tesz az a két szó azon az éhség-vár kapuján: Salva
1442     2,  VII  |                  kapuján: Salva Guardia. Az azt teszi, hogy annak a
1443     2,  VII  |                  takarodjatok innen! Hát az a kis pálcika erősebb ám
1444     2,  VII  |                 a kis pálcika erősebb ám az ő kezében, mint az egész
1445     2,  VII  |            erősebb ám az ő kezében, mint az egész vármegye, ha mind
1446     2,  VII  |                 Igen tetszett neki, hogy az emberek arcai úgy meghosszabbodtak
1447     2,  VII  |                  gonosz biztatásai után.~Az öreg Popák jött a többi
1448     2,  VII  |         tekintetes küldöttség hintói már az országúton vannak; ők maguk
1449     2,  VII  |     foganatosítni határról határra jött.~Az alispán, a főjegyző és a
1450     2,  VII  |                 illendően bekopogtattak. Az első koccanásra felnyílt
1451     2,  VII  |                 első koccanásra felnyílt az ajtó, s a három úr belépett.
1452     2,  VII  |         bekacsingatók előtt kitűnt, hogy az első kapun kívül a bejárat
1453     2,  VII  |                másik kapuval van elzárva az udvar.~E két kapu közötti
1454     2,  VII  |            mondták, hogy pesti fiskális.~Az obligát üdvözlések után
1455     2,  VII  |           obligát üdvözlések után előadá az elnök küldetésük célját,
1456     2,  VII  |              fölösleges élelmi készletet az éhhalállal küzdő néptömegek
1457     2,  VII  |                Reménylik, hogy Krénfy úr az emberbaráti és hazafias
1458     2,  VII  |                válaszolt, hanem helyette az a hosszú férfiú lépett a
1459     2,  VII  |              hangon felelve, melyben még az a rendkívüliség is volt,
1460     2,  VII  |                  és valóságos birtokosa.~Az ügyvéd átnyújtá az alispánnak
1461     2,  VII  |            birtokosa.~Az ügyvéd átnyújtá az alispánnak a záloglevél
1462     2,  VII  |           birtokosa volt ez uradalomnak.~Az alispán sóhajtva tekinte
1463     2,  VII  |                 tenni.~– Ha talán önöket az látszik akadályozni, miszerint
1464     2,  VII  |               folyó piaci árt ajánlottuk az átadandó készletekért, ez
1465     2,  VII  |               okai vannak nem állani rá.~Az alispán ajkaiba harapott,
1466     2,  VII  |            válaszra. Félrefordítá arcát.~Az ősz főjegyző lépett akkor
1467     2,  VII  |              most önhöz. Ím lássa ön ezt az ősz fejemet alázatosan meghajolva
1468     2,  VII  |  alkalmatlankodtam könyörgéssel, de most az ínség látása, e nyomorult
1469     2,  VII  |               lesznek ezután. Fogadja el az általunk ajánlott összeget;
1470     2,  VII  |              ajánlott összeget; ha kevés az, mi megsokszorozzuk, de
1471     2,  VII  |                 elharácsolt.~Krénfy csak az utolsó szavakra felelt,
1472     2,  VII  |                  meg kell tartanom. Ezen az én hitelem áll. És a hitel
1473     2,  VII  |                 most ilyen ínségben van, az nem az én hibám. Miért nem
1474     2,  VII  |               ilyen ínségben van, az nem az én hibám. Miért nem iparkodott
1475     2,  VII  |                  számukra gabonát.~Azzal az ajtó felé fordulni látszott.~–
1476     2,  VII  |                 látszott.~– S elnézheti „az úr” – kiálta rá indulatosan
1477     2,  VII  |                ajtaja előtt haljanak meg az emberek éhen ezerszámra?~
1478     2,  VII  |                 Krénfy, kiben a megvető „az úr” megszólítás felkavarta
1479     2,  VII  |                reájuk, miattam elveszhet az egész nyomorult, piszkos,
1480     2,  VII  |             nagyja meg van rohadva, mint az a krumpli, amitől felnőtt,
1481     2,  VII  |              Legyen ön nyugodtan – szólt az alispán, s azzal a három
1482     2,  VII  |                rázva öklében. – Menjenek az urak e helyről, az urak
1483     2,  VII  |              Menjenek az urak e helyről, az urak nem tudnak semmire
1484     2,  VII  |              vezér, én leszek a legelső. Az én életem annyit ér, mint
1485     2,  VII  |              mint egy kutyáé. Nosza, azt az olcsó életet elég jó árért
1486     2,  VII  |                   dörgött haragos szóval az alispán az újra felzajduló
1487     2,  VII  |                haragos szóval az alispán az újra felzajduló néptömegre,
1488     2,  VII  |           nyommal még előre.~– Ej, félre az útból, uraim! – kiálta a
1489     2,  VII  |               többi.~E pillanatban, mint az oroszlán, szökött előre
1490     2,  VII  |            hajítá őt a hajdúk közé, hogy az ember térdre bukott.~– Vasra
1491     2,  VII  |                könnyű bilincseket, miket az egyik hajdú készen hozott
1492     2,  VII  |        Beszéljünk komolyan, uram – szólt az alispán Krénfyhez –, önnek
1493     2,  VII  |        gondolatokra kell jönnie.~– Talán az iménti jelenet miatt? –
1494     2,  VII  |                  ám magyarázzák meg neki az ellenkezőt.~– Uram, mi a
1495     2,  VII  |           vagyunk – szólt szilárd hangon az alispán –, kiknek jogunk
1496     2,  VII  |               tartott kétcsövű puskával. Az ispán azt hitte: a puskára
1497     2,  VII  |             puskavesszőt, odaállt Krénfy az ajtó elé:~– Én a törvények
1498     2,  VII  |                 tekintettel nézett végig az urakon.~– És most csak egy
1499     2,  VII  |             fejszét kezében tartva. – Ez az eszköz az ön ellenállását
1500     2,  VII  |           kezében tartva. – Ez az eszköz az ön ellenállását figyelembe