1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1501 2, VII | gyanánt. – Ön tudja, hogy az gonosz következésű merénylet
1502 2, VII | rikácsolá éles hangon az ügyvéd, míg az ispán a lőfegyvert
1503 2, VII | éles hangon az ügyvéd, míg az ispán a lőfegyvert az ifjú
1504 2, VII | míg az ispán a lőfegyvert az ifjú szívének tartá.~Ez
1505 2, VII | áldozni a haza javáért, az alkalom előtte áll. Csak
1506 2, VII | ugye, a dicsőségnek ez az útja-módja? Könnyebb, háládatosabb
1507 2, VII | vele a címeres ajtóra, hogy az recsegve hajolt meg sarkaiban,
1508 2, VII | kiálták egyszerre Krénfy, az ügyvéd és az ispán.~– Crimen
1509 2, VII | egyszerre Krénfy, az ügyvéd és az ispán.~– Crimen majoris… –
1510 2, VII | velem. Olyat ütött, mint az istennyila!~Lippay szomorúan
1511 2, VII | Lippay szomorúan nyúlt az ifjú keze után.~Fenyéry
1512 2, VII | semmi közöm önökkel többé.~Az alispán súgva monda neki:~–
1513 2, VII | Fenyéry meghajtá magát az alispán előtt mélyen:~–
1514 2, VII | ön nekem e percben bírám.~Az alispán rögtön átértette
1515 2, VII | Fenyéry úrnak helyén van az esze. Eltávolítja az alispánt,
1516 2, VII | van az esze. Eltávolítja az alispánt, nehogy bűnrészese
1517 2, VII | nehogy bűnrészese legyen az, kiben kegyelmes bíráját
1518 2, VII | még világ.~– Ne töltsük az időt hasztalan beszéddel,
1519 2, VII | Fenyéry. – Amit tettem, az magántényem, s azért magam
1520 2, VII | hatalmaskodással?~– Hogy érti ön ezt? Az ördögbe lehetek én megelégedve
1521 2, VII | mint rabló tör házamra.~– Az meglehet.~– És énnekem jogom
1522 2, VII | mint egy betörő zsiványt.~– Az rám nézve még legjobb lesz,
1523 2, VII | legrosszabb, mert akkor az az éhes nép utánam rohan
1524 2, VII | legrosszabb, mert akkor az az éhes nép utánam rohan és
1525 2, VII | olyan jó volt Fenyérynek ez az elméncsége.~– Én tökéletesen
1526 2, VII | hatalmaskodást követtem el az ön kapuján, még most megtorolhatja
1527 2, VII | hogy Krénfy elsápadt bele.~Az ügyvédhez és az ispánhoz
1528 2, VII | elsápadt bele.~Az ügyvédhez és az ispánhoz fordulva, fogvacogó
1529 2, VII | követteték el, s hogy én az ellen ünnepélyesen tiltakoztam,
1530 2, VII | engedék. … És most nyitva az ajtó, uram!~
1531 2, VIII | VIII. A HÁRPIA~Nyitva az ajtó, uram!~Az udvaron felállított
1532 2, VIII | HÁRPIA~Nyitva az ajtó, uram!~Az udvaron felállított cselédség
1533 2, VIII | tudtára adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón belép
1534 2, VIII | adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón belép fejszével kezében,
1535 2, VIII | nyúljon. Álljanak félre az útjából, s engedjék neki,
1536 2, VIII | egy egész várőrséget, ki az, ki meg tudja kötni egy
1537 2, VIII | asszonyi állat haragját?~Az asszonyi állat, akiről szó
1538 2, VIII | asszonyi állat, akiről szó van, az udvar közepén áll, csípejére
1539 2, VIII | jeles asszonyság állt ott az udvar közepén.~A cselédek
1540 2, VIII | van egy sodrófa; ki innen az udvarról, tekintetes, nem
1541 2, VIII | kiomlik a béle.~– Eredj az útból, asszony – szólt Krénfy,
1542 2, VIII | úrnak a lábán találta el az öreg hüvelykujját.~– Zárjátok
1543 2, VIII | hüvelykujját.~– Zárjátok be ezt az asszonyt! – ordíta erre
1544 2, VIII | próbáljon jőni – förmedt reá az élő Medúza –, mert úgy képen
1545 2, VIII | szóra.~– Engem meg ne üssön az asszony, mert én nemesember
1546 2, VIII | szívét fenékig felfordítá ez az utálatos jelenet. Odarohant
1547 2, VIII | véget vetett a küzdelemnek.~Az asszonyi állat megcsókolta
1548 2, VIII | konyhába, kihajigálva onnan az udvarra minden megmozdítható
1549 2, VIII | fazekakban történt kár, az emberek bátorságos helyekre
1550 2, VIII | letörölhetetlen ruinája maradt az asszonyi körmöknek.~– Várj,
1551 2, VIII | mindennek közvetett okozója.~Az ügyvéd meg akarta szolgálni
1552 2, VIII | erre Krénfy úr. – Ímhol van az úrnak napidíja, itt van
1553 2, VIII | úrnak napidíja, itt van az útiköltsége, üljön kocsira,
1554 2, VIII | mondom meg, melyik kulcs az igazi, sem azt, hogy melyik
1555 2, VIII | vérben forgó szemekkel várta az eléje lépő fiatalembert.~
1556 2, VIII | össze egymást! Legalább csak az orrát harapná le ennek a
1557 2, VIII | kegyednek okoztam, s amennyiben az miattam történt, őszintén
1558 2, VIII | módon végződhetett volna az egész ügy. Én annyit hallottam
1559 2, VIII | bizonyos vagyok felőle, hogy ha az illető felvilágosítással
1560 2, VIII | szegény haldokló árvák, az elhagyott kisdedek látása
1561 2, VIII | Miért nem beszélt hát az úr velem hamarább? Ha énvelem
1562 2, VIII | odaadtam volna a lábamról (az pedig ugyan rossz állapotban
1563 2, VIII | énvelem azt hitette el ez az akasztófáravaló (értette
1564 2, VIII | rablás végett jönnek, hogy az urak elhatározták, hogy
1565 2, VIII | tegyenek; így tett engem csúffá az urak előtt, az egész világ
1566 2, VIII | engem csúffá az urak előtt, az egész világ előtt, hogy
1567 2, VIII | mérgében megint felkapta az elkeserült asszony a letett
1568 2, VIII | elég gyors becsapni előtte az ajtót s a kulcsot hirtelen
1569 2, VIII | s igen nyájasan instálta az asszonyságot, hogy ha elhalaszthatja
1570 2, VIII | elhalaszthatja máskorra annak az ajtónak a döngetését, tegye
1571 2, VIII | a döngetését, tegye meg az ő kedvéért, s inkább keresse
1572 2, VIII | tisztelt „háziasszonyság”, az általam majdan átveendő
1573 2, VIII | átveendő gabonaneműekért az illő méltányos összeget
1574 2, VIII | percben fel is nyílt aztán az ajtó, s Krénfy úr nem törődve
1575 2, VIII | porcikájával, esze nélkül rohant be az ajtón, kézzel-lábbal protestálva
1576 2, VIII | protestálok. Itt én vagyok az úr. Egy félpénzt se vegyen
1577 2, VIII | se vegyen el senki ettől az úrtól, sem ajándékba, sem
1578 2, VIII | kérdé Krénfytől, midőn az ajtó már nyitva volt s a
1579 2, IX | ottan, hogy láthattam volna az árvák örömét, e nyomorából
1580 2, IX | nép elragadtatását, óh, az magasztos látvány lehetett,
1581 2, IX | ezer népnek, visszahívni az életre egy egész ivadékot,
1582 2, IX | elolvasása után, melyben ez az előbb eltávozott alispánnal
1583 2, IX | négy gyöngéd ujját kecsesen az alispán kezére téve:~– De
1584 2, IX | embert mente meg?~– Itt az alispán úr; tessék tőle
1585 2, IX | Hogyan, uram? – szólt Leonora az alispánhoz fordulva. – Fenyéryt
1586 2, IX | Természetesen – felelt az alispán, akkor sem vesztve
1587 2, IX | betűk! Hol marad a szív, hol az érzés, hol az általános
1588 2, IX | szív, hol az érzés, hol az általános emberi kötelességek?
1589 2, IX | bíró, aki azt végrehajtsa.~Az alispán jókedvvel viszonza:~–
1590 2, IX | gazdagságáért fogják becsülni.~Az alispán gyönyörködött az
1591 2, IX | Az alispán gyönyörködött az egzaltált hölgy túlzott
1592 2, IX | azért ingerlé Leonorát, hogy az mentől erősebben védelmére
1593 2, IX | keljen.~– Éspedig még ez nem az egész baj, szegény Fenyéryt
1594 2, IX | kiálta fel Leonora. – Nem! Az nem lehet! Hisz akkor fel
1595 2, IX | hisz akkor jelen volna az Antikrisztus országa, amikor
1596 2, IX | országa, amikor a bűn ítéli el az erényt, s visszafelé olvassák
1597 2, IX | erényt, s visszafelé olvassák az Isten tízparancsolatját!
1598 2, IX | nem, minden megtörténhető az ég alatt. Miért ne eshetnék
1599 2, IX | Miért ne eshetnék meg ez is. Az evangélium legelső hirdetőit
1600 2, IX | szeretni, akiknek szívük az igazi helyen van.~Dobokyné
1601 2, IX | fel e bohó szavakra, mert az alispán is mosolygott. De
1602 2, IX | elfoglalva lenni, mint ezekkel az egymást követő apró keresztkékkel;
1603 2, IX | valamelyik szónál megszúrta az ujját a hímzőtűvel, a bíbor
1604 2, IX | a pillanatban nyílt fel az ajtó, és lépett be rajta
1605 2, IX | francia drámákban, hanem az életben is akárhányszor
1606 2, IX | kívüle senki sem nevet, még az alispán sem.~Leonora pedig
1607 2, IX | arcot mutatni nem szabad. Az mindig kellemetlen dolog,
1608 2, IX | másokkal észrevéteti, kivált ha az ember vendég. Különben is
1609 2, IX | koszorúval úgy járhatna – szólt az alispán –, mint a cigány
1610 2, IX | hanem egyszer éjjel kelt fel az ágyból. „Hát kend mit csinál?” –
1611 2, IX | szívesen fogják látni”.~– Óh, az iránt nem aggódom – felelt
1612 2, IX | beszélt vagyona elvesztéséről, az én kedves tündérkémnek nagyon
1613 2, IX | megilletődve.~– No lássa. Az ilyen fiatal gyermek nem
1614 2, IX | hogy önnél ellenkezőleg van az eset. Azért ezt a hibáját
1615 2, IX | Irént azonnal. Bizonyosan az angolkertben fogja őt találni.
1616 2, IX | győzze meg felőle, hogy az nem érzelemhiány, nem kérgesszívűség,
1617 2, IX | Mint Leonora mondá, éppen az angolkertben találta őt.~
1618 2, IX | ilyen helyzetben; – értve az okosabb részt, mert a bolondok
1619 2, IX | érdekelhetik.~Irén karját az ifjúéba akasztva, komoly,
1620 2, IX | szenved becsületében is?~– Az is nagyon valószínű. Az
1621 2, IX | Az is nagyon valószínű. Az ilyesmi együtt jár.~– De
1622 2, IX | kötelességüket teljesíthetik, és az rájuk nézve szomorú kötelesség
1623 2, IX | a vékonyka gyűrűt, arcán az látszott, hogy örül valaminek
1624 2, IX | mondottakból, pedig hiszen az elég szomorú dolog.~– Ez
1625 2, IX | kastélyba vinné menyasszonyát, az oltártól egyenesen a börtönbe
1626 2, IX | Irén ujjára csúszott, arra az alabástromfehér ujjra, s
1627 2, IX | hogy ön szegénységre jut. Az is meglehet, hogy balesete
1628 2, IX | leányka, és odamutatott az ujját átszorító vékony kis
1629 2, IX | azután összeszorítá azt mind az öt ujjával, mintha így akarná
1630 2, IX | világot látott maga előtt. Nem az az ég, nem az a föld, ami
1631 2, IX | látott maga előtt. Nem az az ég, nem az a föld, ami az
1632 2, IX | előtt. Nem az az ég, nem az a föld, ami az előbb. Ő
1633 2, IX | az ég, nem az a föld, ami az előbb. Ő maga sem ugyanaz
1634 2, IX | olyan szórakozott volt, hogy az alispán komolyan aggódni
1635 2, IX | jól értesülve lenni.~Irén az egész ebéd alatt meg nem
1636 2, IX | ebéd alatt meg nem jelent az asztalnál. Azzal menteté
1637 2, IX | ön neki, de én megszoktam az emberek arcaiból olvasni,
1638 2, IX | előtte sorsa felől, s ez az, ami Irénnek legrosszabbul
1639 2, IX | érintette volna idegeit. Az én pszichológiámnak ez is
1640 2, IX | emberismerő és olvasni tud az arcokból, mindjárt átlátta,
1641 2, IX | fitymálása minden érzelemnek, ez az örökös negatív tartás minden
1642 2, IX | miként boldogok azok, akik az égben vannak.~
1643 2, X | művészet, virtuozitás volt az ügyvédség, a pör hasonlított
1644 2, X | felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes egzekválta a felperest,
1645 2, X | nevének megfelelő dalia volt. Az igazi ügyvéd kezében jó
1646 2, X | tisztújítástól kezdve fel az országgyűlésig; a kitérések,
1647 2, X | eldöntésében, melyben a rokonszenv, az emberi jogok, a becsületesség
1648 2, X | tanúvallomást azon ember ellen, kit az életben tán legjobban becsült,
1649 2, X | becsült, legjobban szeretett.~Az első bíróság rokonszenve
1650 2, X | kiterjedt uradalmat nem háborítá az a közbetolt földdarab, melyért
1651 2, X | amidőn a felső megyéket az éhhalál ostromolta, hazánk
1652 2, X | Ami pedig belé nem fér, az kiönt a vidékre, s elpusztít
1653 2, X | rettentően leverő tanúbizonysága az ember földi származásának,
1654 2, X | szellemi kisebbségének. Az emberi büszkeség semmi előtt
1655 2, X | szerint határozatba is ment, az átmetszés kijelöltetett
1656 2, X | keresztül kellett volna húzatni az átvágásnak, felemelék az
1657 2, X | az átvágásnak, felemelék az ő pálcáikat és azt mondták,
1658 2, X | mert annyi volt már abban az egymással ellenkező ítélet,
1659 2, X | hatalom sem mentheté meg, hogy az öt érzékét oda ne veszítse.~
1660 2, X | fenyegette a jövő tavasz az alvidéket. A felföldön roppant
1661 2, X | országszerte.~Volt azon időben az említett megyének egy vasszívű
1662 2, X | vasszívű alispánja, aki az előre sejtett veszélyen
1663 2, X | napon ő maga odavezérlé az egész sereget, s anélkül,
1664 2, X | kívánna, helyet méretett az ásandó új medernek a félszigeten
1665 2, X | meghagyta mindenkinek, hogy ha az ég rájuk szakad, se hallgassanak
1666 2, X | hatóságoktól kiadatott parancsolat az alispánhoz, hogy amíg a
1667 2, X | addig ne merje folytatni az erőszakos folyamszabályozást.~
1668 2, X | folyamszabályozást.~Arra az időre éppen készen is volt
1669 2, X | időre éppen készen is volt az alispán a munkával. A Duna
1670 2, X | birtok igaz jogait, megmenté az egész vidéket örök időkre
1671 2, X | Fenyéry perében előfordultak.~Az alispán a megye határozatát
1672 2, X | bűne is éppen ez volt.~Ott az országos csapás elhárítása
1673 2, X | legfőbb piacain sem neki, sem az alispánnak nem engedheték
1674 2, X | keresztvágásokat mertek tenni, az alispánnak alkalmasint fel
1675 2, X | megkapta ítéletét, miszerint az általa sértett birtokos,
1676 2, X | lefoglalhatja. Hanem azért az alispán orráról senki sem
1677 2, X | neve nemcsak megyéjében, de az egész hazában az ünnepeltek
1678 2, X | megyéjében, de az egész hazában az ünnepeltek közé lőn sorozva.~
1679 2, X | ünnepeltek közé lőn sorozva.~Az, hogy vagyonát elveszté,
1680 3, I | maradni, ahol diadalt ül az igaztalanság, s büntetést
1681 3, I | igaztalanság, s büntetést kap az erény. Nekem ez a Fenyéry
1682 3, I | ezrek hálasóhajtása felmegy az égbe, de nem megy fel Bécsbe;
1683 3, I | hogy azt valaki felvigye. Az a valaki én leszek. Úgyis
1684 3, I | nem tartozik; most ez lesz az. Én eljárom a minisztereket,
1685 3, I | valamennyi udvari ágensnek; ha az ajtót bezárják előttem,
1686 3, I | élni oly hosszú ideig?~– Az az én gondjaim közé tartozik;
1687 3, I | élni oly hosszú ideig?~– Az az én gondjaim közé tartozik;
1688 3, I | gondoskodott útikészleteiről. Az elutazás órájában is megkímélte
1689 3, I | nem tette. Erős szíve van.~Az egész úton adott foglalkozást
1690 3, I | volt eszméjében dolgozva az a szilárd, belül szellemgyöngéd,
1691 3, I | fáradalmait kipihenje, kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az?~– Egy
1692 3, I | kopogtatnak az ajtaján.~– Ki az?~– Egy hölgy. (Ismerős hang.)~
1693 3, I | Ismerős hang.)~Felnyitja az ajtót. És íme ki borul a
1694 3, I | nyakába? Senki sem más, mint az ő kedves kis vasszívű tündérkéje.~–
1695 3, I | referendáriusoknak, ijedelme az ágenseknek és fátuma minden
1696 3, I | őszinte bámulattal nyilatkozni az asszonyi ékesszólásnak ily
1697 3, I | ez elől hiába tagadta el az ember magát, ott is rátalált,
1698 3, I | okoskodni, ez képes volna az ördögöt rábeszélni, hogy
1699 3, I | azért a per mégis elveszett.~Az a hit, hogy egy peres ügyben
1700 3, I | kis tündérkéjéhez, kinek az volt a dolga, hogy míg ő
1701 3, I | volt a dolga, hogy míg ő az illető országos urak szíveit
1702 3, I | azt még feljebb vitetni.~– Az Istenhez! – szólt Leonora,
1703 3, I | reményem van, miszerint az égből egy pár mennykövet
1704 3, I | térítsenek, de folyamodom az emberi szíveken uralkodó
1705 3, I | Istenhez. Óh, gyermekecském, az Isten nem fogyott ki csodatételeiből
1706 3, I | megcsókolták egymást, azután az előbbi kopogó felcipőivel
1707 3, I | folyosókon; Irén utánanézett az ablakból, s látta, mint
1708 3, I | látta, mint vágott keresztül az utca közepén, nemigen keresve,
1709 3, I | kedve sem lehetett kimenni. Az eső megpihenés nélkül szakadt
1710 3, I | a zuhogó víz úgy tombolt az ablak fölötti rézcsatorna
1711 3, I | zuhogó hegyi patak volt, és az átvezető híd le volt törve,
1712 3, I | hogyan jusson át egymáshoz. Az egyik férfi, a másik leány.
1713 3, I | azokat úgy rendezték el, hogy az egyiket használták ebédlőnek,
1714 3, I | pincérnek, hogy hozza fel az estebédet. Sokszor hallotta
1715 3, I | ha valakit nagyon várnak az ebéddel, és azután már nem
1716 3, I | szaporán tálaltatni kell, mire az étel az asztalon van, a
1717 3, I | tálaltatni kell, mire az étel az asztalon van, a várt személy
1718 3, I | személy is ott leend.~Most az egyszer különös kivételképpen
1719 3, I | meghallja a nagy esőtocsogásban az ismerős kopogásokat; még
1720 3, I | ismerős kopogásokat; még kinn az utcán meghallotta azokat,
1721 3, I | teremtés lépései közül kiismeré az ő sarkos cipőinek csattogását.~
1722 3, I | kesztyűi pacallá téve.~– Az istenért, Leonora, hol járt
1723 3, I | vacsorát és teát, mintha az saját étvágya volna.~– Ön
1724 3, I | egy kicsit. Nem vehettem az esernyőnek semmi hasznát,
1725 3, I | esernyőnek semmi hasznát, az eső még nagyobb cseppekben
1726 3, I | fel egy bérkocsit?~– Ah, az nem lehetett kedvesem. Nem
1727 3, I | hogy elmerültek a cipőim. Az mind gyerekség. Nem árt
1728 3, I | érdekelve.~Leonora leönté az utolsó csésze teát, megmelegíté
1729 3, I | Vagy talán nem a hideg volt az, hanem valami sötét, bús
1730 3, I | mely jobban megborzogatja az ember testét, lelkét, mint
1731 3, I | szétbontani, most is úrkodik az emberek sorsa felett és
1732 3, I | kétkednek azon. Irénem, az Isten él! Azt mondom, hogy
1733 3, I | Isten él! Azt mondom, hogy az Isten él. – Csak ezt a kis
1734 3, I | hallgassa meg.~Leonora bezárolá az ajtókat, meggyújtá az éji
1735 3, I | bezárolá az ajtókat, meggyújtá az éji lámpát, új szenet rakott
1736 3, I | ez olyan történet, amit az ember csak úgy mer végighallgatni,
1737 3, I | Odakinn most is egyre szakadt az eső, s a rézcsatornában
1738 3, I | helyét nem találó széllel; az utcákon nem hallatszott
1739 3, I | menedékei közé, csak ott érzi az ember magát igazán bizton
1740 3, I | ember magát igazán bizton az éj és a képzelet rémei elől.~–
1741 3, I | helyett annak apját találta az elfogadóteremben. A vén
1742 3, I | szót sem váltott vele, míg az ajtót be nem zárta mögötte,
1743 3, I | hogy ő annak a leánynak az atyja, akit a gróf elszöktetett.
1744 3, I | elégtételre. „Óh nem, uram – szólt az apa –, itt csak egy pisztoly
1745 3, I | beleegyezni. Ekkor felnyitá az apa a mellékszoba ajtaját;
1746 3, I | tanúk előtt tiltakozzék az erőszak ellen, vagy őket
1747 3, I | Meg kellett neki esküdnie az elcsábított leánnyal, aláírni
1748 3, I | szertartásnak vége volt, az örömapa, a násznagyok, az
1749 3, I | az örömapa, a násznagyok, az eskető pap vették holmijaikat,
1750 3, I | arcmozdulata előtt remegett.~Az anyja néhány év múlva azután
1751 3, I | belőle, aki csillaga lett az előkelő köröknek.~Részesült
1752 3, I | Mire vár még? – mondták az emberek egymás között. –
1753 3, I | kit azóta sem feledhet. Ez az ön testvére.~Ki bírná leírni
1754 3, I | testvére.~Ki bírná leírni azt az elkeseredést, mely a brenóci
1755 3, I | Hogy kacaghatott fölöttük az egész világ!~Hercegek helyett
1756 3, I | gróf, kit kétségbeejtett az a gondolat, hogy az ő megbocsáthatlan
1757 3, I | kétségbeejtett az a gondolat, hogy az ő megbocsáthatlan összeköttetése
1758 3, I | a vér szerinti vonzalom az alsóbbak után, mint valami
1759 3, I | testvére gyűlölt kedvesét, ahol az hatvan lépésről lőtte meg
1760 3, I | a grófot tomporán, hogy az összerogyott és elájult.
1761 3, I | sóhajta föl.~Leonora folytatá az elbeszélést.~– Csak Cynthia
1762 3, I | keresztnevét említeni, tudom, hogy az önre nagyon bánatosan hat.)
1763 3, I | pénzt, mely összeg erejéig ő az adósok börtönében van letartóztatva.
1764 3, I | különös.~– Illés nem tudott az eseménynek magyarázatot
1765 3, I | úton vihette ezt végbe, az keresztülláthatlan talány
1766 3, I | hogy a meghívó lapon csak az ő neve és Illés grófé volt
1767 3, I | szórakozottságból nem vette észre az etiketthiányt, hogy a grófnő
1768 3, I | István gróf a herceggel, s az estélyen csak fiával jelent
1769 3, I | grófnak, s arra ismét csak az ő és fia nevei voltak felírva.~
1770 3, I | hármas szám a teljes, hanem az nagyon rosszul ismerné Brenóczy
1771 3, I | megtudandó tőle, hogy mi akar az lenni, hogy mikor egy előkelő
1772 3, I | tartott. Közel volt már az éjfél, midőn hintaja palotája
1773 3, I | átment Cynthia szobáiba.~Az előteremben aludtak a grófnő
1774 3, I | gróf, betéve maga mögött az ajtót, s azzal leült egy
1775 3, I | volt, egyszerre kihagyták az ön nevét, és csak rólam
1776 3, I | leheletet is megtorlom, ami az ön nevére homályt vetne.~
1777 3, I | lakott. És mint őr feküdtem az alsó szobában, ön mint fogoly
1778 3, I | Kétséget, találgatást csak az a kérdés szenved, hogy mi
1779 3, I | teáskanalat kért, s midőn az kiment, tárcájából egy összehajtogatott
1780 3, I | fognak róla; máris érzem az emberek gúnyos hidegségét,
1781 3, I | minden nyomon találkozom; az emberek, kik máskor mosolyogva
1782 3, I | szerencsétlen hölgy, kit az eszmélet kezde elhagyni.~–
1783 3, I | a legünnepeltebb nőknek az egész birodalomban, elveszti
1784 3, I | Meg kell halnod.~Cynthia az irtózat kétségbeesésével
1785 3, I | Gyáva – monda a gróf, letéve az asztalra a poharat. – A
1786 3, I | ily megölő szemmel, hisz az elveszi eszemet.~A szegény
1787 3, I | Biztatni, vigasztalni foglak; az én kezem foga tartani a
1788 3, I | és lecsókolom ajkaidról az utolsó leheletet. Óh, légy
1789 3, I | Nem. Nem. A rettegés az őrültség erejét, ékesen
1790 3, I | meghalni, hogy kedves előtte az élet, hogy kész atyját követni
1791 3, I | élni; minden pillanatját az ő vigasztalására, nyugalmára
1792 3, I | kis arany kanálkával, míg az egészen lilaszínűre festé
1793 3, I | egészen lilaszínűre festé az egész pohár vizet, s akkor
1794 3, I | mozdulatára:~– Anyám! Anyám az égben!~És abban a pillanatban
1795 3, I | volt felébredni! Nem jó az az álom odaát, nem jó az
1796 3, I | volt felébredni! Nem jó az az álom odaát, nem jó az ott.
1797 3, I | az az álom odaát, nem jó az ott. Ne keressük azt fel
1798 3, I | teljesítheté kívánatát. Az a jobb keze, mellyel a méregpoharat
1799 3, I | jönnek rá erre a gondolatra az emberek, hogy az egyetlen
1800 3, I | gondolatra az emberek, hogy az egyetlen úri szállás, ahonnan
1801 3, I | gondolatra jutnak.~Azután megint az egész napot azzal tölti,
1802 3, I | megújítják ezt a járást, s az öreg grófnak nem hogy ártana
1803 3, I | oka minden bajainknak, s az ellen járok informálni.
1804 3, I | legcsekélyebb hír sem hatott hozzá az egész hatalmaskodási esetből,
1805 3, I | eltávozám: én apellálok az élő Istenre! Hanem az Isten
1806 3, I | apellálok az élő Istenre! Hanem az Isten megelőzte óhajtásomat,
1807 3, I | kezdek már emlékezni, akkor az ő szavai foglalták le testemet,
1808 3, I | segíteni nem lehetetlen az elveszettnek hitt ügyön.
1809 3, I | választ adott felhívására. Az ítéletet megmásítani már
1810 3, I | Egy új jogvitát kell tehát az iránt támasztani, hogy ez
1811 3, I | a foglalás őket illeti; az ügyvéd azt mondá, hogy a
1812 3, I | mellett is többet ér ennél az összegnél? Az eszme igen
1813 3, I | többet ér ennél az összegnél? Az eszme igen szép, mondám
1814 3, I | hölgy volna, akitől függ az ügy, nem kételkedném; de
1815 3, I | legmakacsabb álarcossággal az ellenkezőt akarják bebizonyítani.~
1816 3, I | Brenóczy István gróf nem az, aki volt. Egy komor, túlvilágra
1817 3, I | István gróf maga sietteti az ügy rendbe hozását. Az ember
1818 3, I | sietteti az ügy rendbe hozását. Az ember nem tudja, hogy meddig
1819 3, I | Csak egy szavamba került az egész – felelt ő vidoran,
1820 3, I | hirteleni határozatra.~Egyszerű az; tudtára adá István grófnak
1821 3, I | hallgatott el odakinn is az eső és a zivatar; még egypár
1822 3, I | a vihar mindenütt; kinn az utcán, s benn a szívekben.
1823 3, II | mint a száraz mennykő, érte az a kellemetes újság, hogy
1824 3, II | ez irtózatos! – kiálta az ajtókat rugdosva maga után.
1825 3, II | földet, vagy szakadjon le az ég, vagy legalább küldjön
1826 3, II | kik azért nem sajnálnák az egész ártatlan emberiségnek
1827 3, II | mulatságot kik rendezik odafenn az ő számára. Senki sem más,
1828 3, II | fogadom, hogy kiszedjük ennek az angyalkának szárnyaiból
1829 3, II | ami mást rúttá tesz, nála az is szépséggé vált.~Egy idő
1830 3, II | vált.~Egy idő óta elhagyta az angol fürtök viselését,
1831 3, II | patakká vált könnyei által. Az a fájás, ahol nem jön a
1832 3, II | beszélni! – jött jelenteni az egyik cseléd.~Cynthia szó
1833 3, II | hanem eléje ment egész az előszobáig, s tárt karokkal
1834 3, II | bármit mondjon neki Leonora, az kedves dolog leend előtte;
1835 3, II | kell kezdenem, miszerint az én kis védencnőm, az én
1836 3, II | miszerint az én kis védencnőm, az én kis tündérkém igen közel
1837 3, II | tönkrejusson.~– Hogyan lehet az? Hisz ő olyan okos volt,
1838 3, II | pazarolt. Igaz ugyan, hogy az idén nagyon sokat kiadott
1839 3, II | szántakból kell meggazdálkodni. Az ilyesmi nem teszi tönkre
1840 3, II | ilyesmi nem teszi tönkre az embert. Elmondom kegyednek
1841 3, II | jóváhagyásául.~– Akkor elmondhatom. Az én kis Irénemnek van egy
1842 3, II | természetesnek találom, hogy az ifjú ember külföldön is
1843 3, II | visszafizetés reményével. Az ilyen összegek nagyon drágák
1844 3, II | vállalatokra kockáztatja pénzét, az úgy szokta intézni dolgát,
1845 3, II | veszteségét megvehesse. Az ifjú ennél sokkal egyszerűbben
1846 3, II | azért, mert tudta, hogy az őt mennyire szereti.~Cynthia
1847 3, II | kezességet vállalt érte, és az ifjú embereknek hihetőleg
1848 3, II | magát, hanem testvérét húzza az örvénybe alá.~Cynthia nyugtalanul
1849 3, II | frankról.~– Ah, Leonora! Az lehetetlen, ekkora összeget
1850 3, II | egy olyan váltóra, ahol az elfogadónak semmije sincs!~–
1851 3, II | nem látta őt mosolyogni, az nem tudja, hogy mit tesz
1852 3, II | több mint valószínűtlen, az a váltó – hamis.~– Istenem!~–
1853 3, II | forgató Vanhagené szinte az, hanem a kibocsátóé, az
1854 3, II | az, hanem a kibocsátóé, az a hamis.~– Istenem! Istenem!
1855 3, II | akkor értette. A tény tehát az: Tarnóczy egy váltót adott
1856 3, II | adott el Vanhagennek, amit az, Buchheimer nevét becsülve,
1857 3, II | ez azt állította, hogy az aláírás hamisított.~– Eszem
1858 3, II | kezességet. Ő igen természetesen az utóbbit tevé és tönkrejutott
1859 3, II | megígértem és meg is esküdtem rá; az Isten nevére esküdtem, azt
1860 3, II | rágalom, iszonyú költemény az egész, és lehetetlen még
1861 3, II | Akkor… ítéljen közöttük az Isten …~– Grófnő, az Istenért,
1862 3, II | közöttük az Isten …~– Grófnő, az Istenért, ön rettentő balesetet
1863 3, II | balesetet fog előidézni.~– Az meglehet. De a legrettentőbb
1864 3, II | akart valamit Cynthiának, de az leült íróasztala mellé,
1865 3, II | asztalkája rejtekéből azt az eldugott arcképet, melyre
1866 3, II | nemes homlokkal, azokkal az igazmondó szemekkel, s mentől
1867 3, II | elhamvadtak a szemek, és az ajk még akkor is mosolygott;
1868 3, II | is mosolygott; és azután az egész képet ellepte a láng;
1869 3, II | láng; ő kezében tartá azt az utolsó szegletig, s midőn
1870 3, II | s midőn elbocsátá azt, az égő kép felszállt csendesen
1871 3, II | éppen azon percben, ahogy az ellenkező irányba menendő
1872 3, II | elfogta.~– Uram, ön nem az igazi kocsiba ül. Ez a vonat
1873 3, II | üresen talált helyre leült. Az átelleni ülést egy fiatal,
1874 3, II | füzetét tartá és szivarozott.~Az utas, ki átellenét elfoglalá,
1875 3, II | szívességekben meg kell az utasoknak egymással egyezniük.
1876 3, II | csuklóm meg van sérülve.~Az átellenben ülő ifjú kinézett
1877 3, II | bocsátá ki szivarfüstjét az ablakon keresztül. Azután
1878 3, II | kérdé a különös utas az olvasó ifjút.~– Boz regénye –
1879 3, II | Hányadik kötetnél jár ön?~– Ez az utolsó.~– Az a legérdekesebb.
1880 3, II | jár ön?~– Ez az utolsó.~– Az a legérdekesebb. Olvasta
1881 3, II | bizományosát?~– Éppen ott járok.~– Az nagyon érdekfeszítő. Ez
1882 3, II | elevenen tud írni, hogy az ember szinte magát képzeli
1883 3, II | szivarom kialudt, engedje az önével meggyújtanom.~– Tessék.~–
1884 3, II | Nem akarok gyufával bánni, az ember könnyen kárt tehet
1885 3, II | állomáshoz közeledik. Ilyenkor az utasok mind kinéznek az
1886 3, II | az utasok mind kinéznek az ablakon; még aki százszor
1887 3, II | százszor látta is már azt az egész környéket.~– Tisztelt
1888 3, II | szomszédjától.~– Meglehetősen az – szólt ez, futólag tekintve
1889 3, II | újra szóhoz hagyta jönni az embereket.~Akkor újra megelevenült
1890 3, II | visszautazik Magyarországra?~– Az meglehet.~– Önt hítta valaki,
1891 3, II | beszédét folytathatá.~Óh, az válogatott kínzás neme:
1892 3, II | mindig kiveretni abból ettől az ostoba zuhogó, dübörgő vasgép
1893 3, II | kalauzok öt percet ajándékoztak az utasoknak, miket a mennydörgő
1894 3, II | engedni.~Tarnóczy felkelt és az ajtó felé indult.~– Hová
1895 3, II | kiálta a gróf, megragadva az ifjú kezét.~– Szomjas vagyok,
1896 3, II | szívességet, s visszaadá az üres poharat. Illés gróf
1897 3, II | Illés gróf kidobta azt az ablakon.~És azután odahajolt
1898 3, II | s követelni fogom, hogy az ön nevét törüljék ki könyveikből.~–
1899 3, II | tenni, mert én nem fogom az ellenkezőt bebizonyítani.~
1900 3, II | felveszi, melyben én önt az egész világ előtt névről
1901 3, II | megfogva ellenfele kezét, hogy az olvasott könyvet elvonja
1902 3, II | könyvet elvonja szemei elől, s az ő rámeresztett kőszemeibe
1903 3, II | bántalmaznak, kezét felemelje s az üldözőt leüsse.~– Sőt erre
1904 3, II | erre számítok: ön nem lesz az a derék férfi, hanem lesz
1905 3, II | gaszkonáda, uram, hanem az egyetlenegy hit, ami még
1906 3, II | ellenfele.~– Ön nem gyanítja az okot, mely engem Magyarországra
1907 3, II | ellenfelemre visszafordítani. Az én kezem sem reszket, az
1908 3, II | Az én kezem sem reszket, az én kezem is bír azzal az
1909 3, II | az én kezem is bír azzal az átokkal, hogy ahol ártani
1910 3, II | hibázzon. Nem is találok az életen semmi szeretnivalót,
1911 3, II | jegyezzük fel tárcáinkba, az, úgy hiszem, elég alkalmas
1912 3, II | megbízik adott szavamban, akkor az egész áldozat, melyet ön
1913 3, II | régen nem látták egymást.~Az elért állomáson azután Illés
1914 3, II | Illés gróf felállt, megnézte az indóházra felírt állomás
1915 3, II | állomás nevét, feljegyzé az útitárcájába, a napot utána
1916 3, II | rajta.~„Ilyen különcök ezek az angol utazók!”~
1917 3, III | fantáziával bíró ember, akinek ez az eszme, a kivitel különféle
1918 3, III | megmentette a nagymogul birodalmát az egerektől; ezért a hős kapott
1919 3, III | kapott akkora gyémántot, mint az öklöm.”~Igen érdekes etnográfiai
1920 3, III | Hős azt hiszi, hogy ő az anyjának a fia, pedig kisül,
1921 3, III | keresztlevéllel bizonyítja, hogy a hős az ő fia, elcserélték, ármány
1922 3, III | fővárosba, itt elbódorodnak; az egyiket egy hercegasszony
1923 3, III | Íme énelőlem mind elvették az érdekes, regényes és meglepő
1924 3, III | boldogabb hősei úgy bejárták már az előrebocsátott aranytermő
1925 3, III | csak érdekessé sem lehet az ember: – a munka és a szorgalom
1926 3, III | után hírhedett ember lett az országban.~Veszteségét mindenki
1927 3, III | tartozást, mellyel neki az egész ország adós. Bukása
1928 3, III | Most lelkének egész erejét az ügyvédi pályára fordítá.~„
1929 3, III | összegei vannak.~Kisvárosban az ilyen embert jó partinak
1930 3, III | embert jó partinak nevezik.~Az öreg ügyvédek ugyan, kiknek
1931 3, III | főhivatalnokkal, magával az alispánnal is, bejelentetlenül
1932 3, III | személynök messziről üdvözli az utcán, az országbíró barátságosan
1933 3, III | messziről üdvözli az utcán, az országbíró barátságosan
1934 3, III | felállítani, melyben maguk az ügyvédek detegálják egymás
1935 3, III | szemére ne vetnék Fenyérynek az actus majoris potentiaet.
1936 3, III | És neki nem lehet őt sem az egyik, sem a másik ellen
1937 3, III | hogy világ elé kerüljön az ügy; el kellett titkolnia
1938 3, III | ügy; el kellett titkolnia az okot, mely vagyonától megfosztá.
1939 3, III | Maga a szép Dobokyné ugyan az ég királynéja, de szükségesek
1940 3, III | közelebb rokonok leánykái, az első kis pirospozsgás barna,
1941 3, III | Minden órában férjhez mehet, az anyja meghalt, az apja rögtön
1942 3, III | mehet, az anyja meghalt, az apja rögtön kiadja az őt
1943 3, III | meghalt, az apja rögtön kiadja az őt illető hatszáz hold örökségét.
1944 3, III | hatszáz hold örökségét. Az utóbbi pedig egy magas,
1945 3, III | kíván, hogy hivatala legyen. Az atyja is hivatalnok.~Harmadik
1946 3, III | mindenki úgy találja, hogy nem az a szépség, akinek hirdették.
1947 3, III | gavallérok elé tolakodni.~Az estélyek alkalmával Irén
1948 3, III | verőfényes hegyoldalban állt az alispán pompás sajtóháza,
1949 3, III | székvárosából is átjött az egész cigánybanda, melyet
1950 3, III | melyik cigány fogja kivívni az egri nevet?~Jókor reggel
1951 3, III | szekerek mindennemű alakjai az alispán szőleje felé, egy-egy
1952 3, III | hölgy ruhája ki is égett az égő fojtástól, hanem az
1953 3, III | az égő fojtástól, hanem az szüretkor mind nem tesz
1954 3, III | mondják a pajtások, körülfogva az ellenállhatlan hódítót. „
1955 3, III | elárultad magadat! Vagy az a bokréta? He? Hát aztán
1956 3, III | a bokréta? He? Hát aztán az a titkos levélke? Nono!
1957 3, III | el hölgyei titkát, s hogy az ő talizmánja éppen abból
1958 3, III | renomisztikus beszédeire.~Az egyik szép unokahúg lefoglalta
1959 3, III | szép unokahúg lefoglalta őt az első quadrille-ra. Életkérdés,
1960 3, III | Életkérdés, hogy ki lesz az átellenes.~– Majd felhívom
1961 3, III | indítványozza Fenyéry.~Az indítvány általános pártolásra
1962 3, III | irányában viseli magát, az oly megvetésre méltó dolog,
1963 3, III | azonban a cigányok rákezdték az első csárdást, Fenyéry és
1964 3, III | még ülve marad szegényke az egész négyes alatt.~Dobokyné
1965 3, III | fogja vonni.~ ~Mint az árva hamvpepejke az örömtelen
1966 3, III | Mint az árva hamvpepejke az örömtelen házban, egyedül
1967 3, III | mégis újra azt olvassa. „Az éjféli ház” az, egyszerű
1968 3, III | olvassa. „Az éjféli ház” az, egyszerű története egy
1969 3, III | megsirathassa magát bennük.~Kinn az utcán pariparobogás hallik,
1970 3, III | pariparobogás hallik, éppen mint az éjféli ház előtt.~„Benn
1971 3, III | Búsan egyedűl.”~Éppen mint az éjféli házban.~A folyosón
1972 3, III | látja a leányka maga előtt.~Az ifjú egészen fel van hevülve
1973 3, III | Ez nem bír neki felelni az elfogódástól. Oly sokat
1974 3, III | elfogódástól. Oly sokat érez, és az érzésnek oly kevés szava
1975 3, III | kellemét,~Várva hő nyárt és az ősznek ~Hulló levelét,~Most
1976 3, III | engem igen, igen elfeledett.~Az ifjú szabadságot vett magának,
1977 3, III | a könyvet és beszéljünk az életből. Nem hallotta azt
1978 3, III | nem találta fel kegyed azt az eszmét, mely arról tanúskodik,
1979 3, III | világító gondolatra, hogy ez az ember emlékezik arra, aki
1980 3, III | édessé változik.~Ilyen tenger az elhagyott hölgy keserve,
1981 3, III | urak, bölcs chymisták, ez az a bölcsek köve, mely az
1982 3, III | az a bölcsek köve, mely az aranyból port, s a porból
1983 3, III | porból ismét aranyat csinál, az örömből búbánatot s bánatból
1984 3, III | hallá választottjától, hogy az, amióta őt nem látta, mindig
1985 3, III | édes mézzé vált szívében az az egész fájó tenger, aminek
1986 3, III | édes mézzé vált szívében az az egész fájó tenger, aminek
1987 3, III | hallgasson senki szavára, mint az enyémre. Ugye, megígéri
1988 3, III | szemeivel. Azok mondák neki az igent.~– Mert pár nap múlva
1989 3, III | A leányka zokogva rejté az ifjú keblére arcát. Boldog
1990 3, III | mondott igazat és vétkezett az igazság ellen, amidőn azt
1991 3, III | Nem igaz. Éppen azon járt az esze, hogy Irénnek valami
1992 3, III | dolgokat itt írja, elment az esze, akkor énnekem nagyon
1993 3, III | csodálatos ember ez! Hol jár az esze? Egy percben a menny
1994 3, III | egy hitvány legyezőn, és az arcán nem látni sem az egyik,
1995 3, III | és az arcán nem látni sem az egyik, sem a másik gondolat
1996 3, III | s átadá azt Fenyérynek.~Az ifjú megcsókolá a fehér
1997 3, III | is, harmadszor is; hisz az már csak az övé volt, azt
1998 3, III | harmadszor is; hisz az már csak az övé volt, azt már joga volt
1999 3, III | legyezővel.~– Íme, nagysád, az imént sóhajtott, hogy legyezőjét
2000 3, III | el is küldék Náci bácsit, az egész világ Náci bácsiját,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912 |