1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
2001 3, III | a fiatalságot. Csúnyaság az!~Náci bácsi észrevevé, hogy
2002 3, III | Én feladlak benneteket az asszonyoknak, megmondom
2003 3, III | akkor meg vagytok ölve.~Az alispán odahúzta őt gomblyukánál
2004 3, III | Fenyéry holnap esküszik. Az erdei mulatólakban tartja
2005 3, III | két unokahúgnak és azután az egész világnak; kétségbeesve,
2006 3, III | aki már tudta a dolgot.~Az együtt maradt hat férfi
2007 3, III | szép nyugodtan elvégezheté az ügyet. Hogy Fenyéry esti
2008 3, III | megérkezik menyasszonyával az erdei lakba, ott vidám társaság
2009 3, III | eltávozik hálószobájába, az ifjak mulatnak tovább a
2010 3, III | boldog fiatal ember azon az éjszakán, melyen kedvesével
2011 3, III | el, milyen jól mulattak. Az a Fenyéry milyen nagy bohó,
2012 3, III | elárulták neki, hogy ez az ő házát érdekli legközelebbről.
2013 3, III | egész nap a szépet. De hisz az mégis lehetetlen, hogy ma
2014 3, III | esküvőre vigye, ugyebár. Az minden rend ellen van. Aztán
2015 3, III | legkésőbben látogatott meg az álom ezen az éjszakán, az
2016 3, III | látogatott meg az álom ezen az éjszakán, az bizonyosan
2017 3, III | az álom ezen az éjszakán, az bizonyosan ő volt.~Másnap
2018 3, III | szokottnál korábban keltek az egész háznál, a két unokahúg
2019 3, III | semmi neszre; most is azt az egyszerű perkálruháját vette
2020 3, III | megállapodott Dobokyné háza előtt, s az úri asszonyság egy egész
2021 3, III | Elöl a főtisztelendő úr, az esperes, utána az alispán,
2022 3, III | főtisztelendő úr, az esperes, utána az alispán, az öreg főjegyző
2023 3, III | esperes, utána az alispán, az öreg főjegyző és Fenyéry.~
2024 3, III | Kedves húgomasszony – szólt az öreg főjegyző Dobokynéhoz –,
2025 3, III | kedves húgomasszony előtt az ő szívének legforróbb óhajtásában,
2026 3, III | említvén utoljára, minthogy az ő működése az Isten áldásával
2027 3, III | minthogy az ő működése az Isten áldásával szinte ily
2028 3, III | elfogultságában alig talált szavakat az elfogadásra.~– Nagy megtisztelésnek
2029 3, III | gyöngéd mosollyal hálálta meg az édes célzatot.~A főjegyző
2030 3, III | térnem, mert énelőttem ez az egész dolog oly rejtélyesnek
2031 3, III | udvariatlan volt?~– Valóban az voltam, és már akkor tudtam,
2032 3, III | váltig mondom nekik– szólt az alispán –, hogy ők nem egymásnak
2033 3, III | rágalmazza Irént. Kisasszony, ez az én barátom dühös szerelemféltő,
2034 3, III | megcsalja…~A megszólásnak csak az az eredménye lett, hogy
2035 3, III | A megszólásnak csak az az eredménye lett, hogy Irén
2036 3, III | beszélni? – szólt nevetve az alispán Dobokynéhoz, míg
2037 3, III | akarja vele mondani, hogy az esküvő itt most mindjárt,
2038 3, III | Hogy nem tréfa, arról az én jelenlétem kezeskedik –
2039 3, III | nevezi ki. És mármost vissza az esküvőre…~
2040 3, IV | IV. A MENYEGZŐI ÉJ~Az étcsarnokban vígan foly
2041 3, IV | amint éjfél felé közeledik az idő, bocsánatot kér, hogy
2042 3, IV | Ott virraszt még ébren az éji lámpa világa mellett;
2043 3, IV | tehát itten?~Azonban nyílnak az ajtók, hangzanak a folyosón
2044 3, IV | ajtók, hangzanak a folyosón az ismerős léptek, az utolsó
2045 3, IV | folyosón az ismerős léptek, az utolsó csendes ajtó is felnyílik,
2046 3, IV | csendes ajtó is felnyílik, s az örömtől mosolygó vőlegény
2047 3, IV | elhiszi azt. Amit a férj mond, az mind igaz.~Azután sorba
2048 3, IV | melyikkel mi zár nyílik. Ez az íróasztalka, ez a szekrény
2049 3, IV | csodálkozva.~– Két kulcsa van, az egyik nálam marad. De sokszor
2050 3, IV | hogy aludni fog csendesen.~Az ajtóban még egyszer megállt
2051 3, IV | boldog ő most, mivel szereti az, kit ő is szeret.~Lerakta
2052 3, IV | könnyű öltönyeit, pedig nem az öltöny szorítá keblét; lefeküdt,
2053 3, IV | keblét; lefeküdt, pedig nem az álom bántotta szemeit, és
2054 3, IV | szereti, hogy védje azt az ég minden léptén, minden
2055 3, IV | szívnyomás, megjöttek helyette az édes álom tündérei, lecsukták
2056 3, IV | neje hálószobájából, amint az előtermet elhagyá, csendes
2057 3, IV | bárányfelhős talárjába. Az udvaron ugattak az ebek,
2058 3, IV | talárjába. Az udvaron ugattak az ebek, másutt oly csendes
2059 3, IV | rácsajtaja nem volt bezárva. Az ajtó előtt, a mellékúton
2060 3, IV | tartott köpönyegét, mit az magára véve, felhágott a
2061 3, IV | néhány perc alatt elérték az árkot. Egy másik szekér
2062 3, IV | kocsikból, s megkötötték az ákászfákhoz, mert a kocsisok
2063 3, IV | egyszer tárgyalás alá vették az ügyet, mielőtt a határozást
2064 3, IV | idő-e ez a vívásra?”~„Éppen az, mert halál esetében senki
2065 3, IV | éjszaka ily ügyért elhagyta, s az egész esemény örök rejtély
2066 3, IV | egyszerre két lövés dördült el; az egyik lámpa ezer darabra
2067 3, IV | kezeit emelné, de azokat az álom lekötve tartja…~…A
2068 3, IV | hallgatóztam, úgy hallám, hogy nem az étterembe tértél vissza,
2069 3, IV | minőt csak álmában érezhet az ember. Egy perc alatt fel
2070 3, IV | láttam a felhőket rohanni az égen, s ahogy te elmentél,
2071 3, IV | téren egymással szemben. Az egyik háttal, a másik arccal
2072 3, IV | állt felém. Irtóztató volt az: a te arcodat ismertem meg
2073 3, IV | rohanni, megakadályozni az iszonytató jelenetet, de
2074 3, IV | ahogy azt annyiszor érzi az ember álmában.~Egy halk
2075 3, IV | második taps is hangzott. Az iszonyat, a kétségbeesés
2076 3, IV | kétségbeesés erőszakot tett az álomnyomáson, egyszerre
2077 3, IV | azután tréfásan monda neki:~– Az álom azt jelenti, hogy rólam
2078 3, IV | élénken álmodtam hallani.~– Az ajtó csattanása volt az –
2079 3, IV | Az ajtó csattanása volt az – szólt kedvesét nyugtatva
2080 3, IV | szólt kedvesét nyugtatva az ifjú férj, s a szép fejecskét
2081 3, IV | menyasszony.~– A bortol van az, kedvesem – szólt tréfásan
2082 3, IV | menyasszony szobájából, az előteremben várják már a
2083 3, IV | mert untalan feszeleg. Az éjt a városban tölté, csak
2084 3, IV | rettenetes embert, a te férjedet. Az éjszaka, melyen veled megesküdött,
2085 3, IV | párbajt vítt Csejti Gazsival; az egy hajszálon múlt, hogy
2086 3, IV | megvallotta szegény fiú az egész esetet, úgy, ahogy
2087 3, IV | menyasszonyát, hogy verekedjék, az csak ördögi jellem lehet.~
2088 3, IV | kérdezte, hogy hol volt az éjjel Fenyéry. Kapott aztán
2089 3, IV | szép nejére mosolygott, az imádattal néze fel rá, s
2090 3, IV | Sohasem kérdezősködött az esemény felől tőle.~
2091 3, V | szüntelen atyja mellett volt. Az öreg gróf nem is volt már
2092 3, V | ember leánya nélkül; ha az néhány pillanatra elhagyta
2093 3, V | elhagyta őt, olyan volt, mint az elhagyott, gyámoltalan gyermek,
2094 3, V | kettévágta beszédét:~– Hagyjuk az alakoskodást, uram; atyám
2095 3, V | nem titok, sőt úgy hiszem, az egész világ tudja, hogy
2096 3, V | később; ha kibeszélték, az másvalaki volt; nagysád
2097 3, V | árulja el hölgyek titkát.~Az igaz nemes büszkeség által
2098 3, V | szemet, s bántatlanul hagyják az embert.~Valóban Krénfy sem
2099 3, V | És erre legújabb tanúság az, hogy most itt vagyok és
2100 3, V | grófoké, így a sérelem is az övék, így a sérelem díja
2101 3, V | övék, így a sérelem díja is az; nekem különben is teljes
2102 3, V | annyit áldozott? Mert hiszen az egész zálogszerződést, mi
2103 3, V | méltóságodnak igaza van. Én pedig az egész Fenyéry-uradalomért
2104 3, V | Nem tettem.~– Csak ezt az egyet kérem. Ezért könyörgöm
2105 3, V | ez a gonosz Krénfy még az ő ősi jóltevőivel is pörbe
2106 3, V | könyörögni, esdekelni, hogy az embernek kedve lett volna
2107 3, V | megragadni a gallérját s kilökni az ajtón.~A titokteljes, a
2108 3, V | aggasztó szokott lenni; az ember nem örömest hall beszélni
2109 3, V | sincs egyéb hátra, mint hogy az illető okiratokat ügyvédemmel
2110 3, V | Nem lehetne szerencsém az ideig felajánlani méltóságtoknak
2111 3, V | e szavaknál; önkéntelen az és a vérből jő; ki tudja,
2112 3, V | a sok embert, és inkább az elvonultságot, mint a kényelmet
2113 3, V | homeopátiához, egy zellerlevél az egész orvosszert hatástalanná
2114 3, V | egyébnek bohóságnál, amivel az emberek önmagukat csalják,
2115 3, V | egy rendbe sorozva azt az amulettekkel, bölcsek köveivel
2116 3, V | ok nélkül nem vesztegeti az elmésséget.~István grófnak
2117 3, V | István grófnak ez volt az egyetlen még megsebezhető
2118 3, V | csodarendszerét, felmagasztalá az egyszerű, természetes eszméket,
2119 3, V | szavait, mely úgy sérti az igazi beteget, ki valódi
2120 3, V | is látott, fogalma sincs az egészről, csak felületesen
2121 3, V | hordá, s felnyitá előtte az apró üvegcsékkel tele tartalmat.~
2122 3, V | borzadályt akarta utánozni.~– De az Istenért, hisz ezek mind
2123 3, V | olyan gyógyszer, mely ezt az új betegséget, ezt a kolerát
2124 3, V | kívül mind belehalt. Egyet az útfélen láttam. Valami irtóztató
2125 3, V | fekszik, jó levegője van, ha az egész világon ragály volna
2126 3, V | felolvasni belőle.~Midőn az első ének után megállt,
2127 3, V | Nekem úgy tetszik, mintha az egyik szekéren, mely velünk
2128 3, V | dehogy. Élő ember volt az, ott hevert a szalmán, még
2129 3, V | mégis, úgy gondolom, hogy az a két nő, aki a szekér után
2130 3, V | szekeret kísérték, mert az elhagyta őket.~A gróf tovább
2131 3, V | Ott künn sötét volt már az utcán, csak a hazatérő marhák
2132 3, V | tocsogása hallatszott még az ablakok alatt, egy-egy elhaladó
2133 3, V | lámpás vetett futó világot az ablakon át a szobába, melyet
2134 3, V | ablakon át a szobába, melyet az éji lámpa félhomályban tartott;
2135 3, V | hangzik végig a folyosón, s az előszobában levő szobaleányt
2136 3, V | nagy rimánkodva kéri, hogy az Isten szent szerelméért
2137 3, V | szent szerelméért nyissa ki az ajtót, mert nagy baj van,
2138 3, V | gondolatsebesen szökött ki az előszobába, megakadályozandó
2139 3, V | bocsássák elé a hírnököt.~Az ispán volt az. Amint belépett,
2140 3, V | hírnököt.~Az ispán volt az. Amint belépett, egyszerre
2141 3, V | lelkiismeretességgel vevé elő az apró fiolákat. Az a gondolat,
2142 3, V | vevé elő az apró fiolákat. Az a gondolat, hogy valakit
2143 3, V | rendesen szokatlan erőt ád az embernek, ezért nagy epidémiák
2144 3, V | nagy epidémiák idején maguk az orvosok legkevésbé érzik
2145 3, V | figyeljen ön. E három üveg közül az első számmal jegyzett „chamomilla”,
2146 3, V | ecettel füstölni nem szabad. Az üvegcséket azonnal vissza
2147 3, V | kell hozni. Értette ön?~Az ispán kezet csókolt, s nagy
2148 3, V | betegek már jobban vannak.~Az ispán azt mondá, de ostoba
2149 3, V | gyanakodóbb inkvizítor.~Az üvegek, mikből néhány csepp
2150 3, V | hogy meggyőzze, miszerint az most is hatvankettőt számít
2151 3, V | folytassa Illés.~– Minek volna az? – nyugtatá őt Cynthia. –
2152 3, V | Cynthia. – Hiszen reggel az egészet rendbe lehet hozni.~–
2153 3, V | reggel olyan messze van, s az ember olyan mulandó!~Cynthia
2154 3, V | rosszul van.~Cynthia elővevé az üvegcsét, s három cseppet
2155 3, V | kezéből a kanalat, melybe az újabb szer három cseppje
2156 3, VI | Brenóczy István gróf megtért az ő őseihez!~Mint ifjú kéjvadász,
2157 3, VI | nem vitatkozva egymással az elsőbbség felett.~Egész
2158 3, VI | halottak nem költözködnek.~Az egész környéken elterjedt
2159 3, VI | a végtiszteletet megadni az elhunyt főúrnak. A temetés
2160 3, VI | Krénfy elhagyta a kastélyt az egész gyászszertartás idejére,
2161 3, VI | mutogattak homlokára, ajkaira. Az emberek oly kíváncsiak.~
2162 3, VI | volt ezt a sokaságot látni. Az ember úgy szeret egyedül
2163 3, VI | lassanként vette észre, hogy az emberek mind oly csodálatosan
2164 3, VI | megfogta a hölgy kezét, az nem állhatott tovább ellent
2165 3, VI | neki, hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni, pártolni
2166 3, VI | súgott neje fülébe, mire az reszkető kézzel vonta magához
2167 3, VI | mihozzánk, férjem lakába, míg az elmúlik.~– Köszönöm. Én
2168 3, VI | kérdezé, hogy miért nem.~Az ügyvéd felelni készült,
2169 3, VI | kérte Cynthiát:~– Kérem önt, az Istenre kérem, jöjjön innen,
2170 3, VI | míg férje is odalépett, s az is készteté, hogy hagyja
2171 3, VI | borzongást érzett tagjaiban.~Az ispán elhozta a gyógyszereket
2172 3, VI | elhozta a gyógyszereket az illető utasítással együtt,
2173 3, VI | cseppeket egy-egy pohár vízben. Az üvegcséket azzal visszaküldé
2174 3, VI | azzal visszaküldé a grófnak.~Az ispán ismét visszatért,
2175 3, VI | ismét visszatért, s akkor az ő és Lenczné jelenlétében
2176 3, VI | jelenlétében történt, hogy Krénfy az utasítás szerint be akarván
2177 3, VI | Mind a két tanú látta, hogy az állat öt perc alatt megdermedt.~
2178 3, VI | betegség általánosan pusztít az országban, mely lefolyásában
2179 3, VI | nőül menni, ez is több ok az elégnél. A szerelem, mint
2180 3, VI | annyira kínozta atyját, hogy az bújában mérget akart készakarva
2181 3, VI | sulphur üvegcsékben. Maguk az eredeti mérgek, vegyületlenül.~
2182 3, VI | napokban nagyon is ragaszkodott az élethez; kávét, bort nem
2183 3, VI | borzasztó vád beszárnyalta már az egész vidéket; a tény a
2184 3, VI | védelmezte őt, mint egyedül az, kit a bíróság hivatalos
2185 3, VI | annál erősebben védelmezte az. Ha olvasták a bírák vádiratait,
2186 3, VI | s a szív megrontá náluk az ész járását. Ennek lehete
2187 3, VI | hozzá), hogy „Mit gondol, az ég szerelméért! Egy ily
2188 3, VI | micsoda iszonyú emlékezet lesz az reá nézve, milyen szégyen
2189 3, VI | vállaljon érette, hátha az a személy majd egyszer megszökik,
2190 3, VI | tenné Fenyéry, ha felhagyna az egész grófné védelmével,
2191 3, VI | A minap kérdezősködött ő az alispántól a grófné ügye
2192 3, VI | mert hiszen ő sem bánná, ha az életét meghagynák a nyomorultnak,
2193 3, VI | meghagynák a nyomorultnak, s az alispán egész szigorúsággal
2194 3, VI | felelte: ,Hogy valaki vétkes, az bizonyos és hogy aki vétkesnek
2195 3, VI | vétkesnek fog találtatni, az meghal, ez is bizonyos’.
2196 3, VI | kellemetlen helyzetből, mert az mégis irtózatos volna, ha
2197 3, VI | irtózatos volna, ha egyenesen az ő házából vinnék a grófnét
2198 3, VI | hiszem – monda magában –, ha az egész világ hiszi is.~Sokszor
2199 3, VI | nem foghatom meg. Eljön az ideje.~Azután megint elkezdett
2200 3, VI | leírta ezt is, Fenyéry átvevé az iratot, összehajtá levélformába
2201 3, VI | keblébe dugta.~– Kinek szól az? – kérdé Cynthia.~– Azt
2202 3, VI | Most egy cseléd lépett be az ajtón s jelenté, hogy egy
2203 3, VI | itthon – szólt bosszúsan az ügyvéd.~– Megértettem, uram –
2204 3, VI | Nem soká maradok – szólt az idegen – úgy hiszem ugyan,
2205 3, VI | ajkára.~– Uram. Én nem tudok az ön idejövetelének nevet
2206 3, VI | testvére.~– Csak hagyja az ügyvéd urat beszélni, Cynthia –
2207 3, VI | azokat elismerem. Mondja el az okokat, tisztelt ügyvéd
2208 3, VI | önnek a kezességére itt az erdei lakban; hanem szállítsák
2209 3, VI | beszéd. Ezen én követelésemre az ügyvéd úr vágott egy olyan
2210 3, VI | elmondva, világhírűvé tenné az ügyvéd urat. Hanem az hát
2211 3, VI | tenné az ügyvéd urat. Hanem az hát nem tartozik ide. Én
2212 3, VI | s bizodalmasan odamentem az ügyvéd úrhoz és megkértem,
2213 3, VI | tán ötezer forintot. Nono; az hiba volt, elismerem, ön
2214 3, VI | egy kis félreértés volt az egész; azt hittem, mással
2215 3, VI | Cynthia itt nincs jó helyen az ön házában. A törvényszék
2216 3, VI | ki vétett, hogyan vétett, az nem az én dolgom. Hogy a
2217 3, VI | vétett, hogyan vétett, az nem az én dolgom. Hogy a bírák
2218 3, VI | akarok belőle látni. Ami az én teendőm volt, arról már
2219 3, VI | mindennap készen vannak az előfogatok állomásról állomásra
2220 3, VI | nem volt nagy mesterség. Az ablakvasat ki fogják fűrészelni,
2221 3, VI | arccal leste Fenyéry szavait. Az ifjú ügyvéd egy percig gondolkozni
2222 3, VI | rebegni; csak a hála és az öröm ez egyetlen szavát.~
2223 3, VI | Maróth Illés gróf megfogta az ügyvéd másik kezét, és azt
2224 3, VII | kívülről ellopják, mely miatt az ügyvéd kénytelen volt térdeit
2225 3, VII | ügyvéd kénytelen volt térdeit az álláig felhúzni.~A kocsis
2226 3, VII | kocsis mellett a bakon ült az ispán, akinek jó volt ott
2227 3, VII | volt már egészen világos az idő, az út melletti tárgyak
2228 3, VII | egészen világos az idő, az út melletti tárgyak elmosódtak
2229 3, VII | volt-e, vagy micsoda, aki az útfélen elmaradt itt-amott.~
2230 3, VII | útfélen elmaradt itt-amott.~Az út egy kanyarulatánál, mely
2231 3, VII | csendesen. Nem látta ön ezt az embert? – suttogá fülébe,
2232 3, VII | embert? – suttogá fülébe, az első ijedtség rejthetlen
2233 3, VII | mi baja van önnek azzal az emberrel?~Krénfy csak akkor
2234 3, VII | Én nem tudom, de ennek az embernek valami gyanús kinézése
2235 3, VII | kinézése; Boros, nem látta azt az embert?~Az ispán hátrahajolt
2236 3, VII | nem látta azt az embert?~Az ispán hátrahajolt és ismételteté
2237 3, VII | ismételteté a kérdést.~– Látta ezt az embert, aki itt mellettünk
2238 3, VII | sem látta.~– Nem látta ezt az embert már valahol? Nem
2239 3, VII | kocsiból, legelső szava az volt szembejövő pitvarnokához:~–
2240 3, VII | pitvarnokához:~– Nem keresett senki?~Az elszámlált neki egy csomó
2241 3, VII | meg ilyen köpenyegben?…~Az inas nem tudott semmit.~
2242 3, VII | találkozott vele.~Krénfy utasítá az ügyvédet, hogy menjen fel
2243 3, VII | akar.~Maga újra lesietett az udvarba, s előkiáltva a
2244 3, VII | csak meg sem hagyja pihenni az állatot, bár kidűlne mind
2245 3, VII | kidűlne mind a három még az úton, törnék össze a kocsi
2246 3, VII | ügyelt rá, hanem felszólítá az ispánt, hogy jöjjön vele,
2247 3, VII | szólt bosszús tréfával az ispán.~– Töltse a puskákat
2248 3, VII | Azzal felült a szekérre az ispánnal együtt, s parancsolá
2249 3, VII | s onnan meg tovább, még az éjjel.~A kocsis fejébe nyomta
2250 3, VII | hogy a kutyák le ne húzzák az udvaron, s a két puskát
2251 3, VII | fordulna meg nála; de csak arra az eredményre jutott, hogy
2252 3, VII | mellette a két puska meg az ispán. Késő este volt már,
2253 3, VII | valamit öntött ki éppen az udvarra, ott még egyszer
2254 3, VII | láttál alkonyattájon ezen az úton menni egy szekeret,
2255 3, VII | Óh, dehogynem – viszonza az asszony. – De láttam ám,
2256 3, VII | Megmondtad, hogy hol található az új birtokos. És ő feljegyzett
2257 3, VII | azt a megjegyzést tette az úton, hogy Krénfyt aligha
2258 3, VII | szobájába, ki lámpa mellett az ágyban számadásait vizsgálta.
2259 3, VIII | igazságok által, mikkel az ügyvéd a vádlók minden terhelő
2260 3, VIII | de nem törlik el; védik az áldozatot a törvény pallosától,
2261 3, VIII | hogy hova csapjon le hát.~– Az is be fog következni – monda
2262 3, VIII | monda Fenyéry, miután az iratokat végignézette a
2263 3, VIII | bármint tegyem szerét, az el fog bukni, az meg fog
2264 3, VIII | szerét, az el fog bukni, az meg fog lakolni.~– És ki
2265 3, VIII | meg fog lakolni.~– És ki az?~– Az Krénfy.~– Hogyan?
2266 3, VIII | fog lakolni.~– És ki az?~– Az Krénfy.~– Hogyan? Maga a
2267 3, VIII | Okaim vannak hinni, hogy az üvegcsék tartalmát ő cserélte
2268 3, VIII | előidézni a betegségnek, az adagokat ismételni fogja,
2269 3, VIII | őrülten szerelmes. Még most is az, különben nem bánnék ily
2270 3, VIII | előle. Ezt sohasem fogja az neki megbocsátani. Ő nem
2271 3, VIII | megesküdném rá, hogy így történt az, nem másképpen. Hanem erre
2272 3, VIII | és a vádlót, meggátolni az érintkezést közöttük, ellentmondásba
2273 3, VIII | Illés meghatva hallgatá az ügyvéd szavait, s arcának
2274 3, VIII | tudja, sejti, érzi, hogy az csak egy percig tartó, hogy
2275 3, VIII | hogy azután már a tél jön, az el nem kerülhető tél és
2276 3, VIII | el. És ami túl van rajta, az ott a tél, a hideg, vigasztalan
2277 3, VIII | vigasztalást ád.~Miért is védik az ő életét oly nagyon? Mit
2278 3, VIII | életét oly nagyon? Mit adhat az élet őneki ezentúl? Mi van
2279 3, VIII | különbözők egymástól, hogy az egyiket így hívják, a másikat
2280 3, VIII | Ami más embert érdekel, az őrá nézve mind nem létez.
2281 3, VIII | verése csak arra való, hogy az időt percekre ossza, ezt
2282 3, VIII | arcára süt, ezt is csak az emberi test növényéletének
2283 3, VIII | csodálatos organizmusa érzi, az hat öntudatlanul a rab lélekre
2284 3, VIII | öntudatlanul a rab lélekre vissza…~…Az udvaron férfiléptek hangzanak
2285 3, VIII | ajkaikon, szemeik, mint az álomjáróké, merednek reá,
2286 3, VIII | hozott Isten. Megfogta az egyik kezét, és azután a
2287 3, VIII | mondhatatlan fájdalommal függeszté az egyik hölgy arcára – és
2288 3, VIII | egyik hölgy arcára – és az Cynthia volt, és azután
2289 3, VIII | hogy őt maga előtt látja.~Az ifjú most felnéz reá, s
2290 3, VIII | egymástól.~Milyen keveset tud az ember beszélni akkor, mikor
2291 3, VIII | úgy akarnák felléptetni az embereket, ahogy vannak:
2292 3, VIII | ha azt a némaságot, azt az elsápadást tudná kifejezni
2293 3, VIII | tudná kifejezni valaki, az volna ám a művész, s ha
2294 3, VIII | valaki, ami azon belül van, az volna ám a költő.~Egy fiatalember,
2295 3, VIII | Tarnócon – felelt fonákul az ifjú.~Irén átérté ez önvádló
2296 3, VIII | Róbert. Engem megáldott az Isten. Derék, jó férjem
2297 3, VIII | kényszerítve arcát, hogy az iszonyatot, mit szíve érez,
2298 3, VIII | előttetek sírjak.~Azzal belépett az előterembe, kezét elvonva
2299 3, VIII | elvonva testvére kezéből, s az onnan nyíló ajtók közül
2300 3, VIII | fölé nagy betűkkel volt az „iroda” szó jegyezve, egyenesen
2301 3, VIII | oly vadul forogtak, hogy az ifjú megrettent tőlük.~A
2302 3, VIII | nézve létez.~Azzal odalépett az ajtóhoz, s bekocogtatott
2303 3, VIII | Szabad…~És azzal felnyílt az ajtó.~Valaki nyitotta belülről,
2304 3, VIII | fordítá el a kilincset.~Az Illés gróf volt.~Az ajtónyílásnál
2305 3, VIII | kilincset.~Az Illés gróf volt.~Az ajtónyílásnál egyszerre
2306 3, VIII | Azt sem tudta már: egyéb-e az, mint egy jelenet a bűvlámpából,
2307 3, VIII | viszonza Tarnóczy, és elfogadta az eléje nyújtott kezet, és
2308 3, VIII | kezet nyújtanak egymásnak…~Az ajtó becsukódott a két férfi
2309 3, VIII | becsukódott a két férfi mögött, s az egész talányos jelenet eltűnt,
2310 3, VIII | talányos jelenet eltűnt, mint az álom, mint a képzelet, mint
2311 3, VIII | maga elé, és képzelte látni az eltűnt alakokat, iparkodott
2312 3, VIII | lélek zűrzavara ellen, hisz az ő beszédük éppoly titokteljes,
2313 3, VIII | kevés hajlamot mutatott az enyelgésre is.~– Tisztelt
2314 3, VIII | itt hagyom helyette ezt az elveszett Józsefet, aki
2315 3, VIII | elveszett Józsefet, aki önöket az ideig mulattatni fogja.
2316 3, VIII | tartozó ügyeket; most pedig az önökre tartozókban járunk…~–
2317 3, VIII | monda Irénnek:~– Önre bízom az őrködést Róbert felett,
2318 3, IX | tudnak elkövetni, mint itt az egész csordával.~Nagyszerű
2319 3, IX | választá ki magának, hogy az itt-amott megsűrűdött népességet
2320 3, IX | befektetni való pénze van, hogy az előleges áldozatokat győzi,
2321 3, IX | gyárnokok, hajósok, vállalkozók; az apa mindegyiket segítette
2322 3, IX | megjegyzé, hogy biz itt az utak rosszak, legelső dolog
2323 3, IX | kell szabályozni, amikor az majd hajókázható is lesz,
2324 3, IX | Malabárban célszerűen vannak az ottani időjáráshoz alkalmazva.~
2325 3, IX | irtani nemigen kellett, ami az ős prérikben leggonoszabb
2326 3, IX | vállalkoznék a vételre, mert ez az országban rendkívül keresett
2327 3, IX | grófhoz, aláíratták vele az egyezséget, miszerint egy
2328 3, IX | azután megint visszament az országába, s pár hónap múlva
2329 3, IX | kiken meglátszott, hogy nem az éhség elől szöktek hazájukból;
2330 3, IX | zacskóval tallérpénzecskéje, az asszonyoknak fülönfüggői
2331 3, IX | asszonyoknak fülönfüggői aranyból; az éltesebb családfők tiszteletreméltó
2332 3, IX | föltételezett. Általában az egész bevándorló telep népe
2333 3, IX | ittlétét hitelesítendő, az alispán szokott humorával,
2334 3, IX | megszorítá kordialiter az alispán kezét, s valami
2335 3, IX | frázist, melyből inkább az arckifejezés, mint a szavak
2336 3, IX | mint a szavak után ítélve, az volt kivehető, hogy hiszen
2337 3, IX | Lippay szívesen visszaszorítá az öreg belga kezét, s azt
2338 3, IX | megmaradjon. Ilyen volt az öreg Popák meg a falu hajdani
2339 3, IX | hajdani falu végződött.~Ah, az gyönyörű kis telep volt,
2340 3, IX | lehetett a malmokra bocsátani, az alantabb fekvő réteket megöntözni
2341 3, IX | pisztrángokat növelni.~Maga az ifjú tőzsér szép, vörös
2342 3, IX | addig dicséré és magasztalá az ifjú tőzsért, míg az rá
2343 3, IX | magasztalá az ifjú tőzsért, míg az rá hagyta magát venni, hogy
2344 3, IX | mennyiségű cukorrépára; az ő egész gazdaságában azonban
2345 3, IX | ő.~Krénfy nevetett, amin az ifjú ember nagyon sértve
2346 3, IX | nem tudnak valamit, tehát az lehetetlen. Ő pedig hivatkozik
2347 3, IX | teremtének, melynek mintáján az egész magyar felvidék egy
2348 3, IX | paradicsommá fog átalakulni.~Csak az öreg Popák meg a volt bíró
2349 3, IX | elvnek igen derék, hanem az életben vannak minden szabály
2350 3, IX | annak „maleficiuma” van. Az ilyen maleficus föld az,
2351 3, IX | Az ilyen maleficus föld az, amit a száz meg száz év
2352 3, IX | igen kellemes völgy terül. Az ember bámul rajta, hogy
2353 3, IX | dagasztott kovász, ahová az ember a pálcáját leszúrja,
2354 3, IX | barmot hajtanak a fűre, az mételyt, léprákot visz haza,
2355 3, IX | mételyt, léprákot visz haza, az ember napos lázt kap tőle,
2356 3, IX | alagcsövezéssel; hanem a földnek az a gonoszsága van, hogy mentől
2357 3, IX | lágyabb, pár év alatt elnyelte az alagcsöveket is; sőt egyszer
2358 3, IX | kallósfalvi maleficiumokat. Az első volt ezek közül az,
2359 3, IX | Az első volt ezek közül az, hogy a völgy oly csodálatosan
2360 3, IX | felől jött, s melyre nézve az volt a vének időjós tapasztalata,
2361 3, IX | azt ki más vetemény, mint az igénytelen, elárvult zab
2362 3, IX | viselte el más, mint ezek az ide törődött, hosszú szőrű
2363 3, IX | maleficiuma.~Másik volt az alatta elfolyó patak. Ez
2364 3, IX | akkor egyszerre megtelik az egész meder, az ideszorult
2365 3, IX | megtelik az egész meder, az ideszorult jéghasábok megtorlanak
2366 3, IX | ideszorult jéghasábok megtorlanak az útjukat álló sziklavölgyben,
2367 3, IX | áldozatokkal alakíták át az új telepítvényüket. A föld
2368 3, IX | Dolgozott a nő és leány is, még az apró kisgyermekek is leltek
2369 3, IX | cifra füvek nem érik itt meg az aratást soha.~Úgy lőn.~Június
2370 3, IX | hidegen, hogy szinte hasította az emberek arcát, a legerősebb
2371 3, IX | óra múlva majd megszűnik az, mint más tisztességes vihar.
2372 3, IX | vihar. Ez azonban kitartotta az egész napot, s éjszakára
2373 3, IX | nem fordította nyugalomra az éjszakát; folytatta, amit
2374 3, IX | hogy fordítsa el róluk az Úr ezt a rémet.~Éjfél után
2375 3, IX | nyári takaró oly vékony, az alóla kidugott kéz, láb
2376 3, IX | szürkülettel kinéztek ablakaikon, az ijedség bámulata fogott
2377 3, IX | voltak bevonva. És mi volt az a fehér? Az volt az éjszakai
2378 3, IX | És mi volt az a fehér? Az volt az éjszakai dér!~Az
2379 3, IX | volt az a fehér? Az volt az éjszakai dér!~Az egész,
2380 3, IX | Az volt az éjszakai dér!~Az egész, egész vidék be volt
2381 3, IX | egyedül bírtak dacolni vele.~Az ifjú tőzsér a repcébe már
2382 3, IX | természetesen, akitől vette, az ismét Krénfy bizományosa
2383 3, IX | bizományosa volt, úgyhogy az tulajdon repcéjét adta el
2384 3, IX | van, bő kárpótlást ígért az ifjú gazdának az első veszteségért.
2385 3, IX | kárpótlást ígért az ifjú gazdának az első veszteségért. Vigasztalta
2386 3, IX | Vigasztalta magát, hogy az szerencse, ha az ember a
2387 3, IX | magát, hogy az szerencse, ha az ember a legelső tételben
2388 3, IX | fenyőmadár korán fütyül az erdőben, s a hörcsög betakarta
2389 3, IX | fiatalember sírva futott az alispánhoz, s könyörgött
2390 3, IX | mintha édesapja volna.~Az alispán megsimogatta a megrettent
2391 3, IX | mert ha sokáig folytatod az ismeretségedet Krénfyvel,
2392 3, IX | neki, mikben megtorlódva, az egész völgyet elönté, s
2393 3, IX | telepítők tapasztalatait az ő bőreik is öregbíték.~És
2394 3, IX | Sohasem múlt el a járvány az új lakosokról; tüdőlob,
2395 3, IX | völgyzacskót, s különösen az idegenekre szeretnek leskelődni.~
2396 3, IX | bevándorlott népnek megszűnt örülni az ingyen adott földnek; valóban
2397 3, IX | semmi különbség sem volt az új telep lakói és a régiek
2398 3, IX | igen jól tudták felfogni az ínség nagyságát, s méregpénzért,
2399 3, IX | betevő falat kenyeret.~Amint az alispán megmondá, levetkőztetve,
2400 3, IX | elcsüggesztve, kifáradva állt az egész kolónia Krénfy úr
2401 3, IX | megviszem neki a füstpénzt, az egy forintot.”~Azonban sem
2402 3, IX | ismerős nem találkozik vele az utcán, idegenek laknak ott
2403 3, IX | rosszkedvű idegenek, s az idegen kutyái alusznak éjszaka,
2404 3, IX | ajtónak támaszkodva pipázik az ispán, szinte megijed tőle
2405 3, IX | mit akarsz? – rivall rá az ember, ki nagyon vitéz dolognak
2406 3, IX | Innen jövök a szépapámtól, az öreg Sztropkó Mihálytól,
2407 3, IX | öreg Sztropkó Mihálytól, az küldött a nagyságos úrhoz,
2408 3, IX | hozzam el neki a füstpénzt, az egy forintot.~– Hát mégis
2409 3, IX | forintot.~– Hát mégis él az a te vén szépapád? Hát sohasem
2410 3, IX | szépapád? Hát sohasem hal az meg? No, hát hol van az
2411 3, IX | az meg? No, hát hol van az a pénz, add ide.~– Nem adom
2412 3, IX | semmiházi kölyke. Hát nem mered az én kezembe adni? Most mindjárt
2413 3, IX | mely körül látszott futni az épület egész belsején, mind
2414 3, IX | belülről, azután kinyílt az ajtó. Krénfy úr mindig meg
2415 3, IX | kocogtat, mielőtt felnyitná az ajtót.~A kis Marina átadta
2416 3, IX | A kis Marina átadta neki az egy forintot, amit Krénfy
2417 3, IX | is kellene. Azt majd ád az ispán.~Boros uram morogva
2418 3, IX | jár fel s alá a szobában, az ajtótól az ablakig és ismét
2419 3, IX | alá a szobában, az ajtótól az ablakig és ismét vissza
2420 3, IX | várakozást tovább, bekocogtatott az ajtón.~– Mi kell? – hangzott
2421 3, IX | falu végére, ott várd meg az ispánt, mindjárt utánad
2422 3, IX | utánad fog menni, s elviszi az üzenetet; ne szólj felőle
2423 3, IX | nem lehet adni. Félelem-e az, gonosz vágy, kétségbeejtő
2424 3, IX | sem akarja elhinni, hogy az a fal, amit minden negyedik
2425 3, IX | tollszárat és mégsem találta meg az igazi gondolatot.~Az a kis
2426 3, IX | meg az igazi gondolatot.~Az a kis rézördög ott a tintatartón
2427 3, IX | lepecsételi. Címet akar írni: nem, az rossz volna. Sőt a pecsét
2428 3, IX | Boros uram odakinn kiabál az udvaron, s nem hallja, hogy
2429 3, IX | csengettyűt, mégsem bírja az ispánt maga elé idézni.~
2430 3, IX | ispánt maga elé idézni.~Az ispán úrnak kellemes időtöltése
2431 3, IX | két oldaláról megkerítteté az embert, s hirtelen rárohanva
2432 3, IX | csavargót találta elcsípni. Az öreg dühösen védte magát,
2433 3, IX | felelni.~– Melyitek volt az, aki tegnap is itt látta
2434 3, IX | aki tegnap is itt látta az udvaron? Még ide be mert
2435 3, IX | penészes korpakenyérdarab volt az, amilyet néhol úri házaknál
2436 3, IX | ide se jöjj – rivallt rá az ispán. – Tudod?~A csavargó
2437 3, IX | merően a szeme közé nézett az embernek.~– Nesze botod
2438 3, IX | Nesze botod is – monda neki az ispán, s nem állhatta meg,
2439 3, IX | őt magához; ott bezárva az ajtót, csöndes, halk hangon
2440 3, IX | Ért ön engem?~– Hogyne.~Az ispán azt hitte, hogy Krénfy,
2441 3, IX | most abba akarja hagyni az egész szédelgést, és a nála
2442 3, IX | hárpia volt ez alatt értve. Az okát is tudta: miért.~–
2443 3, IX | el vele, hogy a két széle az ön kezében legyen. Ha elolvasta,
2444 3, IX | odamenjek?~– Még most. Ebben az órában. A gyalogúton közelebb
2445 3, IX | fogja várni a falu végén; az ott szolgál Fenyéryéknél,
2446 3, IX | hogy nem akar-e egyet inni az útra.~Boros uram először
2447 3, IX | hátára vetette, s nekiindult az alkonyati útnak.~
2448 3, X | megparancsolá neki, odáig, ahol az utolsó összeomlott ház sárfalai
2449 3, X | ház küszöbében, és várt az ispánra.~Egészen beesteledett
2450 3, X | hosszúnak tetszett előtte az idő, amíg ott kellett várnia;
2451 3, X | A felhők sebesen járnak. Az ember azt hiszi, még messze
2452 3, X | azt hiszi, még messze van az a fekete gomoly ott az égen,
2453 3, X | van az a fekete gomoly ott az égen, pedig feje fölött
2454 3, X | behúzta magát a romhajlékba az eső elől. A ház egykori
2455 3, X | szalufáiról félig lecsúszott az elhagyott tűzhelyre, s így
2456 3, X | cikázva vonaglottak keresztül az égen; a hegyek csak úgy
2457 3, X | válta fel.~Most azonban az volt nagyobb aggodalma,
2458 3, X | lehetett valamit kivenni az éjszakából. Attól félt,
2459 3, X | éjszakából. Attól félt, hogy az ispánt elszalasztja; nem
2460 3, X | meg a sötétben.~Szemeit az ajtónyíláson át az útra
2461 3, X | Szemeit az ajtónyíláson át az útra szögezve, nézte figyelmesen
2462 3, X | szögezve, nézte figyelmesen az alaktalan sötétséget, amidőn
2463 3, X | rázva meg a léget, s ebben az ijedelmes fényben alig háromlépésnyire
2464 3, X | küszöbének támaszkodva.~Az ijedtség percében a lélek
2465 3, X | villám perce alatt megismerte az embert. A vén csavargó volt
2466 3, X | embert. A vén csavargó volt az; kalap nem volt a fejében,
2467 3, X | hogy talán nem is volt az való, amit látott; majd
2468 3, X | küszöbben.~Úgy félt ő ettől az embertől; pedig hiszen őtet
2469 3, X | volt bátorsága belekezdeni.~Az eső is múlni kezdett már,
2470 3, X | egyszer-egyszer emelé fel az eltávozott zivatar villámló
2471 3, X | s hozzá szóljon, amidőn az egyszerre megmozdult, s
2472 3, X | nehézkes lépések közelednének az úton errefelé; a zuppogó
2473 3, X | arcát.~Marina megismerte az ispánt.~Máskor nemigen örült
2474 3, X | készült eléje szaladni, amidőn az előtte álló alak egyszerre
2475 3, X | szökéssel kiugrott rejtekéből az út közepére.~A leány ajkán
2476 3, X | elcsendesült minden; még az égiháború moraja, még a
2477 3, X | még a patakzuhogás is, még az esőcsepp koppanása is… Vagy
2478 3, X | koppanása is… Vagy talán csak az ő érzékeit lepte meg ez
2479 3, X | látott ismét megjelenni az omladozott ajtó küszöbénél,
2480 3, X | nagyot koppanva ütődött az omladék falába.~Most megpillantá
2481 3, X | falába.~Most megpillantá az egymásra hullott nádkévéket
2482 3, X | akadt ujjai közé.~…– Ki az! – kiálta, hirtelen visszafojtott
2483 3, X | visszaugrott onnan ijedten, és az átelleni falhoz tántorodék.~
2484 3, X | átelleni falhoz tántorodék.~Az elbújt gyermek jól látta
2485 3, X | keresztül is, mint keresé fel az ember a földre elejtett
2486 3, X | lehetett hallani.~Ekkor az a láthatlan véderő, mely
2487 3, X | nélküli hangon szólítá meg az embert azzal a mondattal,
2488 3, X | olyan régen készült.~– Adjon az Úr Isten kegyelmednek jó
2489 3, X | ötlött eszébe, hogy ezt az embert Vince bácsinak szólítsa?~
2490 3, X | mordult rá a csavargó.~– Hát az a fiskális úr, akinél a
2491 3, X | én azt, mert rám merték az ilyesmit bízni; de ne mondja
2492 3, X | majd elküldi a levelet az ispán úrtól, én azután menjek
2493 3, X | várjak a házánál, mert ottan az a hárpia észrevehetett volna
2494 3, X | talán már el is ment azóta az ispán úr. Nem találkozott
2495 3, X | Hallod-e, Marina! – szólt az ember, s izmos vaskezével
2496 3, X | kérdezd, hogy nem láttam-e az ispán uradat ezen menni,
2497 3, X | rettenetes ordításra, amit az tett. Vagy nem volt az rettenetes
2498 3, X | amit az tett. Vagy nem volt az rettenetes ordítás, mi?
2499 3, X | No, felelj! Ugye, hogy az volt, hogy keresztüljárt
2500 3, X | volt, hogy keresztüljárt az embernek a vérén, a velején!
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912 |