1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
2501 3, X | sajátos elszántsággal kérdezé az embertől:~– Meg fog kegyelmed
2502 3, X | ölni?~– Mi bolond kérdés az?~– Csak azt engedje meg
2503 3, X | jó nagyot üssön rám, mint az ispánra előbb.~Azzal két
2504 3, X | Idenézz. Mi van ezen?~Az acélszikrák pillanatnyi
2505 3, X | Maróth Cynthia grófnőnek.”~Az ember ekkor fölkelt térdéről.~–
2506 3, X | kezét, és vitte magával az erdőbe.~Valami elhagyott,
2507 3, X | gyakorlott láb ismert ott az útra; legkisebb nesz nem
2508 3, X | mondok? Felelj. Mondd ki az Isten nevét.~– …Bizony…
2509 3, X | elkísérnek a fiskális úrhoz, még az éjszaka ott légy, s a levelet
2510 3, X | nálad van, sem rólam, sem az ispánról, míg a levelet
2511 3, X | azután elmondhatsz mindent. Az ispánt ott találják a puszta
2512 3, X | hiányzik, még a pipa is ott van az agyarában; pénzét meg sem
2513 3, X | van.~– Van olyan: „Virágos az mező, amikor kaszálják.”~–
2514 3, X | Ő maga elkezdé a nótát az ő durva, reszelős hangjával,
2515 3, X | rímei végig-végig hangzottak az erdei úton, a tarnóci utcán.~
2516 3, X | hol maradt el tőle, még az erdőben.~…Marina megtartá,
2517 3, X | kocsisa után tudakozódott. Az ott várt a leányra Popákék
2518 3, X | üljenek fel, és siessenek még az éjjel haza.~Ismerősei biztatták,
2519 3, X | reggelig, megint zivatar lesz, az útban találja, de ő csak
2520 3, X | komondor félelmesen vonított az udvaron, amint elhaladtak
2521 3, X | után érkezett meg a kocsi az erdei lak udvarára. Fenyéry
2522 3, X | szokott kelni. Meglátva az érkező szekeret, maga sietett
2523 3, XI | hallották a veres házban.~Az erőszakos szélvész visszaverte
2524 3, XI | kéménybe, hogy egyszerre az egész udvar, minden szoba
2525 3, XI | zápor nagy cseppjei verték az ablaktáblákat, néha egy-egy
2526 3, XI | a belül lakót, hogy itt az idő, itt a legfőbb idő!~
2527 3, XI | léptekkel szobájában, mint ki az örökmozdony feltalálásán
2528 3, XI | megverő szemekkel, azzal az észvesztő alakkal. Kezében
2529 3, XI | alakkal. Kezében fog lenni, az ő irgalmára, az ő kényére
2530 3, XI | fog lenni, az ő irgalmára, az ő kényére bízva. Nincs neki
2531 3, XI | választása, mint a vérpad és az ő keze között. A levél megteendi
2532 3, XI | történt elővigyázat nélkül. Az ispán megbízható ember,
2533 3, XI | s kilövi azt a levegőbe; az elég és szétszakad, semmi
2534 3, XI | annyiszor megtörténik; ha az ispán elvesztené a levelet
2535 3, XI | ispán elvesztené a levelet az úton, ha a grófnő elragadná
2536 3, XI | segítségért kiáltana; ha az ispánt nagy ígéretekkel
2537 3, XI | kézbe adni, útnak ereszteni.~Az ember homlokán a jeges veríték
2538 3, XI | űzik egymást. Kocogtatnak az ajtón.~– Ki az? Mindjárt! –
2539 3, XI | Kocogtatnak az ajtón.~– Ki az? Mindjárt! – szól ez, torkán
2540 3, XI | egy ismeretes hang.~– Ah, az ügyvéd – sóhajt könnyebbülten
2541 3, XI | siet, hogy kinyissa előtte az ajtót.~De mégis, ily zavart
2542 3, XI | mosolygás. Tűrhetően sikerült.~Az ügyvédet mosolyogva tudta
2543 3, XI | tréfaság – vigasztalkodék az ügyvéd úr, agyonázott kesztyűit
2544 3, XI | mosolyogva, s két könyökével az üveges szekrényre támaszkodva.~–
2545 3, XI | Igenis, igenis – felelt az ügyvéd, belső zsebeiben
2546 3, XI | hallatlan hidegvérrel fogadva az üzenetet.~Az ügyvéd meg
2547 3, XI | hidegvérrel fogadva az üzenetet.~Az ügyvéd meg volt lepetve,
2548 3, XI | kihúzta zsebéből, s letette az asztalra.~– Tizenöt napra
2549 3, XI | Igenis, igenis – hebegé az ügyvéd –; hanem, hanem…~–
2550 3, XI | székvárosba. Tizenöt nap alatt az egész ügy el van simítva.~–
2551 3, XI | krajcár felelgetett vissza.~Az ügyvéd jókedvűen nevetett.~–
2552 3, XI | Igaza van nagyságodnak; az egész vármegye zsebében
2553 3, XI | gondatlan arccal lépett az asztalhoz, s meggyújtá szivarát.~–
2554 3, XI | mondani a teendőket, én még az éjjel felmegyek a székvárosba.
2555 3, XI | elmondja. Később jöjjön utánam.~Az ügyvéd vevé köpönyegét és
2556 3, XI | Krénfy mohón ragadta fel az idézőlevelet, s merev szemekkel
2557 3, XI | szobáját és átment Lencznéhez.~Az udvaron megpillantá a folyosóról
2558 3, XI | borravalót adott, ami őt az előtt tökéletesen ismeretlenné
2559 3, XI | forint borravalót kapott, az Krénfy úr lehessen.~Különben
2560 3, XI | amellyel Lenczné kikísérte az urat.~A szekér legkisebb
2561 3, XI | zápor nagyon elrontotta az utat, éppen a falu végén
2562 3, XI | laktak, azok átkozták meg az utcát, mert valahányszor
2563 3, XI | pusztította ki innen ezeket az embereket, hogy a nyavalya
2564 3, XI | ezen jövünk, bár egyszer az ő nyaka törnék.~Krénfy úr
2565 3, XI | falai közt, ott fekszik az ő veszélyes titkának hírnöke,
2566 3, XI | már pitymallani kezdett, s az első szürkület ködében három
2567 3, XI | parancsolni szívének, hogy az ne dobogjon oly sebesen.~
2568 3, XI | elfusson, amerre legsűrűbb az erdő. Mégis okosabbnak találta
2569 3, XI | biztos illedelmesen üdvözlé az idegen utazót, s csak egy
2570 3, XI | ezelőtt három esztendővel az utolsó árvíz idején.~A biztos
2571 3, XI | tréfáért a csákány nyelével, ha az hirtelen el nem hajtat a
2572 3, XI | szívvel látta őt továbbhaladni az erdőben. Csak az apróbb
2573 3, XI | továbbhaladni az erdőben. Csak az apróbb tolvajokat üldözik.~
2574 3, XI | kisbíró mindjárt futott az előfogatos emberekért: azalatt
2575 3, XI | azalatt Popák odalépett az utas szekeréhez, s jó szokás
2576 3, XI | irtózatos dolog történt az éjszaka itt a szomszéd falu
2577 3, XI | abban a puszta házban, ami az útfélen balra elmarad. Hát
2578 3, XI | ostorát, felsóhajtva. – No, az se szíja többet azt a kurta
2579 3, XI | kurta pipát.~Ebből állt az egész búcsúztató, amit az
2580 3, XI | az egész búcsúztató, amit az ispán fölött tudott tartani.~
2581 3, XI | De nevezetes dolog ám az, mert aki azt az egész gyilkosságot
2582 3, XI | dolog ám az, mert aki azt az egész gyilkosságot végignézte,
2583 3, XI | tudják, miért ölték meg az ispánt? – kérdé remegését
2584 3, XI | hogy a gyilkos kivette az ispán kebléből a tárcát
2585 3, XI | szoktak a gyilkosok tenni. Ez az ő módjuk. Ha valakit megölnek,
2586 3, XI | keresik össze. Ugyebár, az így szokott történni?~Popák
2587 3, XI | nélkül nem hiszek ám én az édesapámnak sem.~– Hát nem
2588 3, XI | arra én nem adok semmit. Az úr elmehet világgá, én azt
2589 3, XI | magát.~– Nem kell nekem az útlevél, hanem ha elvész
2590 3, XI | ha elvész a szekér, nekem az egész szekér árát úgy lefogja
2591 3, XI | lett volna. Mert kitelik az attól a csalárd, gonosz
2592 3, XI | gonosz lelkű embertől. Ha az úr olyan bolond volt, hogy
2593 3, XI | tappot sem eresztem odább az urat, amíg be nem bizonyítja,
2594 3, XI | hanem inkább visszaviszem az urat ebben a nyomban Kallósfalvára
2595 3, XI | Nesze, vidd ezt majd az uradnak, vagy ha ezt nem
2596 3, XI | embert. Azzal felugrott az egyik lovára, jobbról-balról
2597 3, XI | ráhúzkodott mind a háromra az ostorral, s tovanyargalt.~
2598 3, XI | ostorral, s tovanyargalt.~Az előfogat még ekkor sem érkezett
2599 3, XI | várta.~Végre hallatszott az ostorpattogás. Egy fidélis
2600 3, XI | beszédbe állt szokása szerint az utassal.~– Úgy tetszik,
2601 3, XI | mintha már én vittem volna az urat egyszer.~Krénfy megrezzent.
2602 3, XI | utazott akkor?~– Talán oda.~– Az úr az a répakereskedő izé,
2603 3, XI | akkor?~– Talán oda.~– Az úr az a répakereskedő izé, ugye?~–
2604 3, XI | répakereskedő izé, ugye?~– Az ám.~– No lám. Mindjárt megismertem.
2605 3, XI | hajts.~Ez a biztatás hatott az előfogatosra. Rögtön hozzáfogott
2606 3, XI | istrángjai bontogatásához s az előfogat felszereléséhez.~
2607 3, XI | félóra nem vetett véget az előkészületeknek.~Krénfy
2608 3, XI | mégis nyeregben ült valahára az előfogatos.~– Jól hajts,
2609 3, XI | borravalót kapsz – dörmögé utána az utazó, s midőn a szekér
2610 3, XI | faluból, s felkanyargott az út a hegyek közé, akkor
2611 3, XI | utána jönni. Rétek, mezők az éjjeli esőtől újultan terültek
2612 3, XI | kétfelől elfutó mezőknek, az erdők távozó képének, a
2613 3, XII | nehéz tintatartók képezik, s az elnök előtt álló ódon feszület.~
2614 3, XII | tekintetes törvényszékkel, hogy az én nevem nem Lenczné, így
2615 3, XII | így csak gúnyolni szoktak. Az én nevem Krénfyné, én Krénfy
2616 3, XII | jegyezték a mondott szavakat. Az alispán patriarkális nyájassággal
2617 3, XII | asszonyság. Fogadja meg azt az őszinte tanácsomat, hogy
2618 3, XII | házassági szerződésem és az esketési jegyzőkönyv kivonataival.
2619 3, XII | boltsegéd működött; hanem az a házasság érvénytelen,
2620 3, XII | szemei tétovázva jártak végig az arcokon. Kezével egy szék
2621 3, XII | azon körülményben, hogy az ifjú Tarnóczy, kit mindenki
2622 3, XII | felfedezé, hogy Krénfy az ő nevének hamis utánzásával
2623 3, XII | miután jól tudta, hogy az különben érvénytelen?~–
2624 3, XII | kegyednek lefoglaltatni az ő vagyonait idegenül, mint
2625 3, XII | egy vétkes ember van, és az Krénfy. Kegyed szintúgy
2626 3, XII | szemeit merően szegezte az alispán arcára, s kezével
2627 3, XII | markolta meg, amelyen ült.~Az alispán pedig a legnyugodtabb
2628 3, XII | okoznom, de amit mondtam, az több, mint gyanú, az félreérthetlen
2629 3, XII | mondtam, az több, mint gyanú, az félreérthetlen bizonyosság.
2630 3, XII | félreérthetlen bizonyosság. Krénfy az utóbbi években sok olyan
2631 3, XII | kölcsön. Ő azt állította, hogy az igen jó vállalat lesz. Én
2632 3, XII | sincs, akkor már tele volt az epéje gyanúval, mert semmi
2633 3, XII | idegen támadja meg azt.~Az alispán folytatá kérdéseit.~–
2634 3, XII | Kissé csodálatosnak látszik az állítás, de be van bizonyítva,
2635 3, XII | titokban egy egész órát töltött az ő szobájában egyedül; ezen
2636 3, XII | egyedül; ezen hír miatt az egész család kénytelen volt
2637 3, XII | mutat, hogy Krénfy gyűlölte az egész családot és különösen
2638 3, XII | fog neki nyújtani. Ez volt az ő terve, és ez a terv –
2639 3, XII | grófnőnek, ki mint tudva van, az előleges vizsgálatok lefolyásáig
2640 3, XII | grófnő válaszával együtt. Az ispán azonban útközben meggyilkoltatott.~
2641 3, XII | kezébe került. Íme, itt van.~Az alispán egy csomó irat közül
2642 3, XII | sorsa e percben egyedül az én kezemben van. Mindazon
2643 3, XII | múlva a tengeren lehetünk, s az új világ révéig meg sem
2644 3, XII | kutyát. Bocsássanak utána.~Az alispán csillapítva szólt
2645 3, XII | Itt egyéb baj van, mint az, hogy Krénfy kegyedet megcsalta,
2646 3, XII | számolhatna vele, de nagyobb baj az, hogy kegyedet Krénfy oly
2647 3, XII | némber értetlenül bámult az alispánra.~– Krénfy levelében
2648 3, XII | előtt mondja, hogy ártatlan.~Az alispán szánalommal ment
2649 3, XII | állítás, asszonyom… – szólt az alispán ünnepélyes hangon.~–
2650 3, XII | arcán. – Tessék meghallgatni az egészet, hogy történt, és
2651 3, XII | bűnös vagyok-e én. Azon az estén, ahogy István gróf
2652 3, XII | meghalt, Krénfy elküldé az ispánt valahova, én nem
2653 3, XII | kis idő múlva visszajött az ispán, s kocogtatott az
2654 3, XII | az ispán, s kocogtatott az ajtón. Krénfy engem küldött,
2655 3, XII | mondjam neki, hogy várjon az előszobában. Az ispán három
2656 3, XII | hogy várjon az előszobában. Az ispán három kicsiny kis
2657 3, XII | adta, hogy vigyem ki azokat az ispánnak. Én nem is kérdezősködtem
2658 3, XII | szekrényéből orvosszereket az ispánnak állatok számára.
2659 3, XII | Éppen nem – biztatá őt az alispán.~– Csak amidőn a
2660 3, XII | De most már nem vagyok az! – rikácsolá a nő szétdúlt
2661 3, XII | egyedül; a mérget ő tette az üvegekbe, ugyanazon mérgek
2662 3, XII | tépte szétkuszált fürteit.~Az alispán komoly, ünnepélyes
2663 3, XII | merné-e azt bizonyítani?~– Az Isten és a Szentháromság
2664 3, XII | és a Szentháromság előtt!~Az alispán inte neki, hogy
2665 3, XII | nő fölemelte három ujját, az alispán megható szilárd
2666 3, XII | szilárd hangon mondá előtte az eskü szavait. A némber csendesen
2667 3, XII | Nyomorult fogoly legyek az ablakon dongva verték magukat
2668 3, XII | segéljen. Amen.”~Akkor inte az alispán a teremben őrködő
2669 3, XII | joggyakornokoknak, azok az átelleni terem szárnyajtait
2670 3, XII | némber maga sem ismert rá az első pillanatban, hanem
2671 3, XII | törvényszék késő estig együtt ült; az alispán fel nem oszlatá
2672 3, XII | alispán fel nem oszlatá az ülést addig, míg a vallomások
2673 3, XII | törvényszék előtermében az érdekletteken kívül számos
2674 3, XII | állhatá meg, hogy főnökének az ügy haladása felől titokban
2675 3, XII | végbeszédet tartott, melyből ugyan az egyes hangokon kívül egyebet
2676 3, XII | egyebet nem lehetett kivenni az ajtón keresztül, hanem azt
2677 3, XII | fiatal patvarista rohant ki az ajtón, a jelenlevő hajdúknak
2678 3, XII | szárnyánál fogva megcsípték az ügyvédek, s kérdezék tőle,
2679 3, XII | valakinek a nyakát levágják.~Az ügyvédek között nagy zúgás,
2680 3, XII | szépen el fogják susolni; az egész vármegye zsebében
2681 3, XII | semmi mást.~Ha volt, akit az ilyen beszédek a bőszültségig
2682 3, XII | Brenóczy Illés.~Amit ezek az ügyvédek beszéltek, attól
2683 3, XII | Nemsokára hallatszott, hogy az urak felkelnek, a székek
2684 3, XII | székek tovább tolatnak, az egyes hangok beszélgetéssé
2685 3, XII | hangok beszélgetéssé válnak; az ülésnek vége.~Az őrök ajtókat
2686 3, XII | válnak; az ülésnek vége.~Az őrök ajtókat nyitnak, s
2687 3, XII | terméből legelőször kilép, az egy halavány hölgy, egy
2688 3, XII | Milyen szép és milyen bús.~Az alispán jön mellette, Illés
2689 3, XII | azon hangot hallatá, amely az édes sírásé, hanem annak
2690 3, XII | haladt végig Fenyéry karján az előterem ajtajáig, folyvást
2691 3, XII | jönni többet?…~Illés gróf az ajtónál eléjük került. Megállítá
2692 3, XII | azt meg is tartom; ím ön az első, aki e tiszteletet
2693 3, XII | azt.~Láthatta mindenki, az egész megye minden képviselője,
2694 3, XIII | ítéletét megmásítsa?~Ah, az ő szívének is vannak kulcsai.~
2695 3, XIII | Ha egyenes úton nem lehet az alispánra hatni, Dobokyné
2696 3, XIII | paripa, néhány drága nyakék. Az alispán egészen bele van
2697 3, XIII | egészen bele van bolondulva az asszonyba. Azt pedig tudják,
2698 3, XIII | forgatni a férfiakat. Amit ez az erős férfi meg nem tesz
2699 3, XIII | igen tudja kedvét keresni. Az alispán meg van győződve
2700 3, XIII | kesztyűt, most azzal jár az utcán. Adomáit gyérebben
2701 3, XIII | mindig ráviszi a beszédet. Az alispán nem örömest beszél
2702 3, XIII | szép hölgy kíváncsiságát.~Az alispán hallott imitt-amott
2703 3, XIII | Dobokyné pedig néhányszor az unszolásig vitte e tárgybani
2704 3, XIII | részvétét.~– De édesem – szólt az alispán szelíden –, mit
2705 3, XIII | a rút tárgy kegyedet? Ez az ember lopott, csalt és gyilkolt.
2706 3, XIII | terheli.~– De megbocsásson ön, az mégis a legnagyobb kínzások
2707 3, XIII | a pamlag túlsó karjára. Az alispán ezúttal elmulasztotta
2708 3, XIII | Dobokyné a Krénfy-pert.~Az alispán házassága már csakugyan
2709 3, XIII | templomszerte.~Tapasztalt ember ezen az ünnepélyes formaságon meg
2710 3, XIII | formaságon meg fog kissé ütközni. Az előleges kihirdetés csak
2711 3, XIII | létez, urakat föl szoktak az alól menteni… Vannak okok,
2712 3, XIII | menteni… Vannak okok, amikor az urakat sem mentik fel, hacsak
2713 3, XIII | ez a valódi gyöngédség. Az ábrándos ifjonc angyalnak
2714 3, XIII | igazán szeret, nem ámítja az magát, nem kíván választottjától
2715 3, XIII | gyöngébb vagy, én erősebb, az élet nehezebb részét büszkeségem
2716 3, XIII | át ekkor egész lényüket. Az ismeretlen szeme is kiválaszthatja
2717 3, XIII | határideje előtt. Vasárnap volt az utolsó kihirdetés, hétfőn
2718 3, XIII | kihirdetés, hétfőn kezdődött az új törvényfolyam; szombat
2719 3, XIII | meglátogatta szép menyasszonyát az alispán.~Éppen jókor jött;
2720 3, XIII | minden alakban szép – felelt az gyöngéden.~Dobokyné tréfás
2721 3, XIII | maga asszonya, holnap pedig az én úrnőm, nemde?~– Ah, ah.
2722 3, XIII | gondol, hogy minő áldozat az egy nőtől, egy ilyen könyörtelen
2723 3, XIII | martalékául vetni magát.~Az alispán olyan gyöngéd volt,
2724 3, XIII | akkor neveznélek leginkább az enyémnek, mert akkor hinnéd
2725 3, XIII | a komoly férfi szemeibe az örömkönny gyémántjai jöttek
2726 3, XIII | ember életét kérem öntől.~Az alispán arca egyszerre elborult.
2727 3, XIII | vagyok orvos, hogy valakinek az életét megmenthessem.~Dobokyné
2728 3, XIII | kegyed szavait magyarázni. Az én kezembe Isten életet
2729 3, XIII | nőnek szerelmet esküszik.~Az alispán nagyon elszomorodék.~–
2730 3, XIII | nagyon elszomorodék.~– Ez az ember gyilkolt és csalt…~–
2731 3, XIII | csalt…~– Jól tudom.~– Ez az ember ezer meg ezer jó lakóját
2732 3, XIII | ölt ki…~– Mind igaz.~– Ez az ember halálra vádolt egy
2733 3, XIII | fertőztesd be ezt a kezet az ember vérével, ezt a szép
2734 3, XIII | kezeivel azt a kedves, azt az imádott kezet…~Az alispán
2735 3, XIII | kedves, azt az imádott kezet…~Az alispán gyöngéden visszavonta
2736 3, XIII | garasért megölt valakit az úton, azt is elítélem, de
2737 3, XIII | számára, mert bűnét menti az éhség. De ezen ember gazdag
2738 3, XIII | befolyást gyakoroljanak; ezt az embert – ezt el fogom ítélni
2739 3, XIII | fuldoklásoktól elszorítva…~Az alispán odahajolt hozzá;
2740 3, XIV | ígért börtönéből Krénfy az alispánnak, ha ítéletét
2741 3, XIV | nagy szüksége lehetett.~Az alispánnak ez intés volt
2742 3, XIV | más fordulatot adhatnak az ügynek, lehet hosszú útra
2743 3, XIV | körülkerítve; ott mehet ki rajta az ember, ahol akar, Krénfy
2744 3, XIV | volna érvényes a férj ellen. Az eseményeket új átlábolhatlan
2745 3, XIV | őket.~Semmi ok sem volt az ítélet halogatására.~Minden
2746 3, XIV | kezéből, mi tartaná össze még az emberek társadalmi hitét;
2747 3, XIV | társadalmi hitét; mi gátolná az éhező embert, hogy a legelsőt,
2748 3, XIV | A feszület ki van téve az asztalra; a komoly férfiak
2749 3, XIV | és arcaikon meglátszik az ünnepélyes, nagy hivatás
2750 3, XIV | csörrentve a lánccal, mikor az eltávozó tanú megerősíté
2751 3, XIV | által késleltetni fogja az ítéletet. Nem akart semmit
2752 3, XIV | lát maga előtt, nem ezeket az urakat, kik itt a zöld asztal
2753 3, XIV | kezein, sem a poroszlókat az ajtók előtt kivont kardjaikkal.~
2754 3, XIV | Maradjon itt, Cynthia.~Az ő szavára felrezzen, s amint
2755 3, XIV | amint legelső pillanata az asztalon álló feszületre
2756 3, XIV | hogy készen van. Felelhet.~Az alispán a forma szerinti
2757 3, XIV | Én nem vagyok grófnő – az én anyám egy szegény katona
2758 3, XIV | szegény katona leánya volt; az én nevem… Az én nevem… Óh,
2759 3, XIV | leánya volt; az én nevem… Az én nevem… Óh, Uram Istenem,
2760 3, XIV | ki mondja meg, hogy mi az én nevem?~Fenyéry megszorítá
2761 3, XIV | beszélek. Meggyilkoltam az atyámat. Betegen feküdt
2762 3, XIV | azt neki. Íme, itt vannak az üvegek is az asztalon. Ugyanazon
2763 3, XIV | itt vannak az üvegek is az asztalon. Ugyanazon üvegek,
2764 3, XIV | kanalat, egy-két cseppet az egyikből – egy-kettő a másikból –
2765 3, XIV | őt meg? Miért öltem meg az atyámat? Én istenem, ki
2766 3, XIV | meg nekem, miért öltem meg az atyámat?…~A komoly táblabírák
2767 3, XIV | szegletben, kinek arcáról az élet minden színe eltávozott,
2768 3, XIV | fel székéről, s odarohant az alispán lábához.~– Irgalom,
2769 3, XIV | veszve! El vagyok veszve!~Az alispán inte a poroszlóknak,
2770 3, XIV | poroszlóknak, hogy emeljék föl az embert, ki oly kétségbeesetten
2771 3, XIV | mennydörgésszavára, roskadt össze az ember e kérdésre.~– Én vagyok… –
2772 3, XIV | idejönni többet – szólt az alispán szigorúan.~E pillanatban
2773 3, XIV | pillanatban valaki jött be az ajtón. Náci bácsi volt az,
2774 3, XIV | az ajtón. Náci bácsi volt az, az egész világ Náci bácsija;
2775 3, XIV | ajtón. Náci bácsi volt az, az egész világ Náci bácsija;
2776 3, XIV | Okvetlenül szólni akar az alispán úrral; igen sürgős
2777 3, XIV | titkos beszédje van vele.~Az alispán szigorú arcvonásai
2778 3, XIV | kérdezé nagyon szárazon.~Az odahajolt füléhez és súgva
2779 3, XIV | Tudod. Életé vagy halálé.~Az alispán átvette a levelet,
2780 3, XIV | arcvonásait, mialatt azt átolvasá.~Az érckemény vonások meg sem
2781 3, XIV | befertőztetve, nem fogadhatok el az oltár előtt. Dobokyné.”~
2782 3, XIV | oltár előtt. Dobokyné.”~Az alispán nagy hidegen egy
2783 3, XIV | vakargatta. Rettenetes ember ez az alispán!~Azután bezáratták
2784 3, XIV | alispán!~Azután bezáratták az ajtókat, a bírákon kívül
2785 3, XIV | értekeztek egymással. Végül az alispán halk, szilárd szava
2786 3, XIV | érkezék Krénfy pesti ügyvéde az előterembe, s rögtöni bebocsáttatást
2787 3, XIV | törvényszék éppen ítéletet hoz.~Az ember átalkodott volt, civakodni
2788 3, XIV | átalkodott volt, civakodni kezde az őrökkel, s dörömbözött a
2789 3, XIV | ajtón.~Néhány perc múlva az alispán parancsolá, hogy
2790 3, XIV | parancsolá, hogy nyissák fel az ajtót.~Az ügyvéd rohant
2791 3, XIV | hogy nyissák fel az ajtót.~Az ügyvéd rohant inkább, mint
2792 3, XIV | Parancsolatot hoztam! – kiálta az alispán elé tartva pecsétes
2793 3, XIV | szabadon védheti magát.~Az alispán csendesen nézett
2794 3, XIV | volt kezében.~– Már késő, az ítélet ki van mondva; Istennél
2795 3, XIV | Istennél a kegyelem és az ő fölkentjénél.~Azzal kettétörte
2796 3, XIV | pálcát, s maga elé veté az asztalra.~Az ügyvéd még
2797 3, XIV | maga elé veté az asztalra.~Az ügyvéd még szavakat keresett
2798 3, XIV | visszautasítás ellenzésére, azalatt az alispán felegyenesedék székéből,
2799 3, XIV | hatalmas urak; a gazdag vétkest az a pallos sújtja, ami az
2800 3, XIV | az a pallos sújtja, ami az útonállót. Mi ítéltünk a
2801 3, XIV | akarattal felálltak, és rámondák az „úgy van”-t.~Az alispán
2802 3, XIV | rámondák az „úgy van”-t.~Az alispán rányomta a pecsétet
2803 3, XIV | alispán rányomta a pecsétet az okiratra.~Azt az erős szívet
2804 3, XIV | pecsétet az okiratra.~Azt az erős szívet sem a pénz ördöge,
2805 3, XV | borzasztó gondolat, amit az emberek olyan könnyeden
2806 3, XV | olvashatja azt, érezheti azt az aggasztó nyomást szívén,
2807 3, XV | öltözeteit, még nem keresi az öngyilkolás módjait, még
2808 3, XV | már hallgat, már figyelmez az emberekre; sejti, hogy néha
2809 3, XV | szavaiból ki ne vehessék; az emberek tudják, megismerték,
2810 3, XV | meg fog őrülni, elveszti az eszét.~Valami gonosz, átkozott
2811 3, XV | mely eleinte csak mint az árnyék követi áldozata lépteit,
2812 3, XV | újra elmondja előtte azt az eszmét, azon szókat, amiket
2813 3, XV | soha nem tudottá tenni.~Az egyiknek azt susogja, hogy
2814 3, XV | hogy káromolja magában az Istent.~A másiknak azt,
2815 3, XV | paradoxont…~És látják őket az emberek fokról fokra hanyatlani,
2816 3, XV | látják zavart arcokkal járni az utcán, ismerőseik mellett
2817 3, XV | rögtön ki nem oltá lelkében az ész lankatag világát, ez
2818 3, XV | keskeny úton, mely vezet az örvény szélén, messze elvezet,
2819 3, XV | valahányszor eszébe jutott az, mindig érzékeny lázt kapott,
2820 3, XV | amidőn szeretett volna az elől futni, mennyire világ
2821 3, XV | példás szigorúságukért, s az ítéletet megerősíté, mely
2822 3, XV | elmondá bizalmasan, hogy az ítélet megsemmisítéséért
2823 3, XV | felfáradott Bécsbe, s ott eljárta az eljárandókat, azt adva okul,
2824 3, XV | segíthet, ellenkezőleg, az alispán e szigorúsága által
2825 3, XV | levélben volt írva (mert az a posta díja, hogy elébb
2826 3, XV | levelet), hüledezve kérte az alispánt, hogy de bizony
2827 3, XV | tagadni, s majd ő imádkozik az éghez, hogy amit Lippay
2828 3, XV | hogy amit Lippay vétett az emberiség ellen, azt neki
2829 3, XV | ott szeme láttára elájult.~Az alispán nem házasodik. Ahelyett
2830 3, XV | hogy ő okvetlenül akar az alispánnal beszélni még
2831 3, XV | Kérelmét tudatták Lippayval, s az elég udvarias volt az erdei
2832 3, XV | s az elég udvarias volt az erdei lakban megjelenni
2833 3, XV | lakban megjelenni délután.~Az elmúlt viharnak semmi nyoma
2834 3, XV | értekezésbe.~Cynthia legelső szava az volt hozzá, hogy mi fog
2835 3, XV | gyilkos, hanem én vagyok az, egyedül én. Tulajdon magam
2836 3, XV | mely a mérget nyújtotta; az pedig éppoly eldöntetlen
2837 3, XV | marad, mint csata előtt az újoncé, aki vén káplárjától
2838 3, XV | csodálkozni látszott rajta.~Az alispán csupa tréfa és kedély
2839 3, XV | nálamnál jobb orvost is – szólt az alispán.~Irén kérte, hogy
2840 3, XV | ötletre. Azonban, amint az alispán eltávozott, rögtön
2841 3, XVI | XVI. A TALÁLKOZÁS NAPJA~Az engedett fél év elmúlt.~
2842 3, XVI | ellenfelükre.~Akkor nem érkezett az.~A pályafőnél egy szobát
2843 3, XVI | pályafőnél egy szobát nyitottak az előkelő urak számára, honnan
2844 3, XVI | jelenni e helyen, vagy nem.~Az egyik igenlé, a másik tagadta
2845 3, XVI | lövöldözni.~A segédek kimérik az álláspontokat, megtöltik
2846 3, XVI | vívók helyeikre állnak, az egyik segéd csattantani
2847 3, XVI | fognak, összeölelkeznek, s az atyafiság poharát pezsgők
2848 3, XVI | emberi fogalmak szerint…~…Az urak várakoztak délig, délutánig,
2849 3, XVI | ügynökei; Róbert nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására
2850 3, XVI | ismeri Róbertet, mint hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!”
2851 3, XVI | megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~Illés halvány
2852 3, XVI | meglehet.~Mint fájt neki az, hogy egyszer életében vetkőzte
2853 3, XVI | valakinek, és éppen akkor volt az az egy cudar és hitvány.~
2854 3, XVI | és éppen akkor volt az az egy cudar és hitvány.~Már
2855 3, XVI | pálya mentében.~Végre jött az utolsó vonat, messziről
2856 3, XVI | világítva vörös szemeivel az éjszakában; hangzott a dübörgés,
2857 3, XVI | kellett keresztülesnie.~Az utolsó utas is elhaladt.
2858 3, XVI | elrobogott. Illés egyedül állt az ajtóban.~Egy percig még
2859 3, XVI | Illés rögtön megismerte az egyiken Róbert írását, s
2860 3, XVI | ifjú volt.~Azzal odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy
2861 3, XVI | bizonyos lehet felőle, hogy az célba talált. Isten önnel.
2862 3, XVII | XVI. A TALÁLKOZÁS NAPJA~Az engedett fél év elmúlt.~
2863 3, XVII | ellenfelükre.~Akkor nem érkezett az.~A pályafőnél egy szobát
2864 3, XVII | pályafőnél egy szobát nyitottak az előkelő urak számára, honnan
2865 3, XVII | jelenni e helyen, vagy nem.~Az egyik igenlé, a másik tagadta
2866 3, XVII | lövöldözni.~A segédek kimérik az álláspontokat, megtöltik
2867 3, XVII | vívók helyeikre állnak, az egyik segéd csattantani
2868 3, XVII | fognak, összeölelkeznek, s az atyafiság poharát pezsgők
2869 3, XVII | emberi fogalmak szerint…~…Az urak várakoztak délig, délutánig,
2870 3, XVII | ügynökei; Róbert nem érkezett.~Az egyik úr, ki elmaradására
2871 3, XVII | ismeri Róbertet, mint hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!”
2872 3, XVII | megint. Nem eresztik azt az asszonyok.”~Illés halvány
2873 3, XVII | meglehet.~Mint fájt neki az, hogy egyszer életében vetkőzte
2874 3, XVII | valakinek, és éppen akkor volt az az egy cudar és hitvány.~
2875 3, XVII | és éppen akkor volt az az egy cudar és hitvány.~Már
2876 3, XVII | pálya mentében.~Végre jött az utolsó vonat, messziről
2877 3, XVII | világítva vörös szemeivel az éjszakában; hangzott a dübörgés,
2878 3, XVII | kellett keresztülesnie.~Az utolsó utas is elhaladt.
2879 3, XVII | elrobogott. Illés egyedül állt az ajtóban.~Egy percig még
2880 3, XVII | Illés rögtön megismerte az egyiken Róbert írását, s
2881 3, XVII | ifjú volt.~Azzal odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy
2882 3, XVII | bizonyos lehet felőle, hogy az célba talált. Isten önnel.
2883 3, XVIII| Ti folyvást szaporítjátok az idők tanúságait, ti boldog
2884 3, XVIII| gyermekek megnőnek nagyra, az élet újra kezdődik velük,
2885 3, XVIII| tisztes sora végén ott áll az utolsó lankatag virág, utána
2886 3, XVIII| következik semmi; előtte csak az ős sírboltok néma kísértetei.
2887 3, XVIII| ember felismeri arcaikon az apa szép, nemes vonásait
2888 3, XVIII| apa szép, nemes vonásait s az anya okos, finom tekintetét.
2889 3, XVIII| össze, melyen úgy robognak az úri vendégek hintói, s a
2890 3, XVIII| járnának egyiktől a másikhoz. Az egész környék, minden fű,
2891 3, XVIII| boldogságról tanúskodik, még maguk az emberek is, akiknél pedig
2892 3, XVIII| Minden ajtó zárva rajta, az ablakredőnyök leeresztve;
2893 3, XVIII| megbontá a vihar, úgy maradt az, s a lecsavart viharforgókat
2894 3, XVIII| eszébe helyreegyengetni. Az angolkert utait széltében
2895 3, XVIII| remekebbet soha. Nem is más az, mint egy szép szobor. A
2896 3, XVIII| megfagyaszt egyetlenegy szó, amit az emberek titkon, susogva
2897 3, XVIII| nagy család utolsó virága az, utolsó hervatag virága,
2898 3, XVIII| nézni hideg borzadályt kelt az ember szívében.~Szokott
2899 3, XVIII| világon, mint amennyivel őt az ég elhalmozta. És arca,
2900 3, XVIII| bizonyítják ezt a boldogságot. Az ember azt hiszi, hogy az
2901 3, XVIII| Az ember azt hiszi, hogy az most megnyugodva, sorsával
2902 3, XVIII| hiszi, hogy Irén gyermekei az övéi, hogy ő azoknak anyja.
2903 3, XVIII| olyankor, midőn eljőnek az őszi napok, s a késői verőfény,
2904 3, XVIII| Cynthiát „kis mamának” nevezik; az alispán eljár hozzájuk kifogyhatlan
2905 3, XVIII| magánkívül volt örömében: az alispán úrnak házasság áll,
2906 3, XVIII| még azt nem próbálta, mint az oláh a hegedülést.~Cynthia
2907 3, XVIII| hogy Leonora majd kiolvassa az alispán tenyeréből, s oda
2908 3, XVIII| azt hiszi, hogy ez csak az ő dacára történt, sajnálja
2909 3, XVIII| Leonorát.~Így múlnak el az idők szépen egymás után,
2910 3, XVIII| egymás után, észre sem veszi az ember, hogy megvénült, s
2911 3, XVIII| megvénült, s egyet fordult az egész világ. Más öröm, más
2912 3, XVIII| utána!…~A sok között egyszer az is hallik, hogy Maróth Illés,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2912 |