1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | fiatalságunkat, úgy óhajtottuk, hogy bárcsak már vének volnánk,
2 1 | halál küldött a nyakunkra, hogy egy gonosz tartozást szüntelen
3 1 | Lehet annak tíz esztendeje, hogy egy ismerős pesti vendéglőben
4 1 | ellátták százféle tanáccsal, hogy bajától szabaduljon.~Nekem
5 1 | Most már sokszor megesik, hogy magam ülök az asztalnál.~
6 1 | tollat, mint aki arra gondol, hogy ideje lesz már megírni azt
7 1 | neve mögé írta, anélkül, hogy mások mosolyától féljen?
8 1 | valamit egyebet is, mint hogy átaludták a munkaidőt, ragaszkodtak
9 1 | kiknek köszönheti a magyar, hogy a nyolcszáz évi viszontagság
10 1 | senki sem fog vádolhatni, hogy meg vagyok vesztegetve;
11 1 | sokkal indolensebbek, mint hogy az ő barátságukat keresni
12 2, I | megint fel hagyja kelni, hogy odább vitesse magát, s elveszi
13 2, I | Hyppocrates minden segédszereit, hogy megismerhesd azt a kellemes
14 2, I | mázsányi kövek bizonyítják, hogy mikor haragjában felgerjed,
15 2, I | jámbor gazda sohasem tudja, hogy ki fogja learatni a vetését,
16 2, I | felírva csodarossz írással, hogy ezen a helyen ölték meg,
17 2, I | batyujukban visznek: jele, hogy odahaza nincsen mit főzni;
18 2, I | olyan kegyes nem volna, hogy az egyik félszázad alatt
19 2, I | legényekkel; milyen különös az, hogy most alig bírja magát, hogy
20 2, I | hogy most alig bírja magát, hogy valahol egy kereszt, egy
21 2, I | foglal helyet maga az úr. Hogy miféle úr, azt nem könnyű
22 2, I | jellemzetessé teszi az, hogy bajusz és szakáll oly módon
23 2, I | nem kiáltott rá, gondolva, hogy majd felugrik, ha látja,
24 2, I | majd felugrik, ha látja, hogy a lovak közel járnak hozzá.
25 2, I | Kiálts arra az emberre, hogy menjen az útból.~– Majd
26 2, I | feleselt a kocsis.~– Tudod, hogy én nem értek a nyelvén.~–
27 2, I | rohanó döcögése nem engedte, hogy többet beszéljen. Egy pillanat
28 2, I | meredekről; maguk sem tudták, hogy jutottak le épkézláb. Rendes
29 2, I | ki leánykája vagy, mondd, hogy apád, anyád becsületes emberek
30 2, I | becsületes emberek voltak; mondd, hogy volt kilenc testvéred, eggyel
31 2, I | is ismerted. Tudod ugye, hogy én vagyok a szépapád? És
32 2, I | szépapád? És ha kérdik tőled, hogy hol vannak hát azok, mondd
33 2, I | vannak hát azok, mondd azt, hogy valamennyien alusznak az
34 2, I | gyermek csak nézte egy ideig, hogy igazán oly mélyen fog-e
35 2, I | öreg táskájába, csendesen, hogy fel ne ébressze, s azzal
36 2, I | lefelé, mikor már gondolta, hogy nem hallik vissza, akkor
37 2, I | odament hozzá megkérdezni, hogy miért sír.~Alig lehetett
38 2, I | feleletét érteni a zokogástól; hogy a szépapa lefeküdt aludni,
39 2, I | akar felébredni többet, s hogy a nagyapa és az édesapa
40 2, I | mehess?~– Szépapa azt mondta, hogy menjek a jó emberekhez.~–
41 2, I | asszony megengedte neki, hogy kapaszkodjék a kötényébe,
42 2, I | táblabírói időkből való szokás, hogy ahol gonosz az út, kiszáll
43 2, I | kiszáll az utas a hintóból, hogy könnyítsen a lovon. A paraszt
44 2, I | lépten meg kell állania, hogy valamit érthetővé tegyen.~
45 2, I | utaztok?~Azok elmondák, hogy az éhhalál elől jönnek és
46 2, I | asszony előállt, azt mondta, hogy az övé.~– Kár lenne neki
47 2, I | szíves nagylelkűségből, hogy segítsen nyomorúságán.~Az
48 2, I | ajándékot: arra értették azt, hogy a tekintetes úr megvette
49 2, I | elhagyta, megnyugodott benne, hogy jobb dolga lesz neki, mint
50 2, I | erővel húzták a kezeit, hogy nyúljon utánuk.~Ez sokat
51 2, I | csak az kellett volna még, hogy egy ilyen apró, síró-rívó
52 2, I | portékát vigyen haza a házhoz, hogy a családi béke tökéletesen
53 2, I | már rendelkezés van téve, hogy az oda csoportosulók minden
54 2, I | leginkább a bujdosók érzékeiben, hogy Toboz helységében kilátás
55 2, I | tán azt is ígértem nekik, hogy kifordíttatom a bőrüket.
56 2, I | meglőtte a hajtó cigány fiát; hogy lárma ne legyen belőle,
57 2, I | amint elhagytak bennünket, hogy ölelték, csókolták gyermekeiket.
58 2, I | gyermekeiket. Mégis örültek neki, hogy nem váltak meg tőlük.~Az
59 2, I | látta: azon csodálkozott, hogy fér bele a német szájába
60 2, I | bokor mellé, s azt mondta, hogy én menjek el az úton, majd
61 2, I | lefeküdt?~– Óh, én tudom, hogy odatalálok, ott fekszik
62 2, I | hoztam!” – s csak azután, hogy az nem akart ébredni semmi
63 2, I | akart ébredni semmi szóra, hogy sem kezét nem lehetett elvonni
64 2, I | rájuk rivallt:~– Mondom, hogy nincs meghalva! Hát kendtek
65 2, I | a fanyelű kép, ahelyett, hogy segítenének? Hozz vizet,
66 2, I | tüzet. Majd megmutatom én, hogy mindjárt lesz itt leves.~
67 2, I | forró vízre van szükségük, hogy egy kanálnyi morzsalék segélyével
68 2, I | a három úr hozzáfogott, hogy a félholtat etesse.~Egyik
69 2, I | gondolat az: három kaputos úr hogy etet egy rongyos öreg tótot!
70 2, I | spektábilis, ha arra vigyáz, hogy forró levest ne töltsön
71 2, I | szentimentális jeleneteket, s hogy minden érzékeny színezettől
72 2, I | palócról, aki hallotta, hogy Buda várát csak éhséggel
73 2, I | azután felvilágosították, hogy nem neki kellene az éhséggel
74 2, I | akkor már annyira odavolt, hogy a kezét sem tudta mozdítani.
75 2, I | mellé; azt parancsolva, hogy kettő fogja, egy pedig rakja
76 2, I | elfelejtkezett a halál, hogy még ő is itt van a világon –
77 2, I | közéletben, s restellte volna, hogy őróla valaha azt higgye
78 2, I | valaha azt higgye valaki, hogy szívével, arcával a világ
79 2, I | út két oldala oly szűk, hogy mind a két felén látható
80 2, I | ilyenformán arra sincs eset, hogy itt két szekér kikerülhesse
81 2, I | figyelmezteti a szemközt jövőt, hogy ahol tisztásra akad, álljon
82 2, I | messze előrehajolt, úgy, hogy kopott azúr kaputjának a
83 2, I | arcvonása a maga helyéből, hogy egyik a másik kárára alkotott
84 2, I | nyúlt csontos végével előre, hogy az agyaraiból kiálló kurta
85 2, I | kikerülni az urakat anélkül, hogy szóba ne álljanak velük,
86 2, I | milyen világi baleset az, hogy ha azt elviszik.~A nagyságos
87 2, I | közéjük:~– Lám, mondom, hogy ha kiállja kend a huszonötöt,
88 2, I | hangon fordult az ispánnak. – Hogy hívják a kend urát, a haszonbérlőt?~–
89 2, I | egyéb hibája nincsen. Hát hogy jut ez az ember a huszonöt
90 2, I | agyaros nevetett, úgy vélte, hogy semmi által sem fogja annyira
91 2, I | is nevetett, gondolván, hogy itt az a kérdés, ki mulatja
92 2, I | míg megenged nekik. De hogy újra rá ne szedjék az uramat,
93 2, I | írásban, pecsét alatt, hogy ha Szentgyörgy-napra valamennyi
94 2, I | Brenócon, akkor ő azonfelül, hogy elveszti, amit eddig szállított,
95 2, I | meg nem látogatott volna, hogy a múlt ősszel a nagy esőszakadás
96 2, I | magyarázattal.~– Igen ám, mert hogy nem jött a paraszt a sajttal,
97 2, I | kiállotta szépen, hanem hogy nagyon jajgatott, rám esett
98 2, I | gyereke, s azt mondták, hogy inkább vigyem el a tehenüket,
99 2, I | nagyon tetszett ez a tréfa, hogy még egyszer hozzáfogott
100 2, I | védelmezni. Úgy nézzetek reá, hogy ez olyan okos ember, hogy
101 2, I | hogy ez olyan okos ember, hogy ha ő akarja, az öreg Popák
102 2, I | jámbor emberek nem tudták, hogy az égből hullottak-e e szavakra.
103 2, I | nyakát, ami abból állt nála, hogy az egyik vállát jobban felemelte,
104 2, I | agyaras nem akarta hinni, hogy ez valóság lehessen.~– Tudja-e
105 2, I | lehessen.~– Tudja-e azt az úr, hogy mit tesz az: egy nemesembert
106 2, I | hajdú annyira hozzányúlt, hogy térdre nyomta. Az ember
107 2, I | Az ember ekkor látta át, hogy nem tréfálnak vele, s egyszerre
108 2, I | Csak most jutott eszébe, hogy a pipát kivegye szájából.~–
109 2, I | eltagadja, akkor vallotta meg, hogy bizony igen nagy. Hanem
110 2, I | Hanem már arra a kérdésre, hogy mit tart az ínség okának,
111 2, I | ínség okának, azt felelte, hogy azt az Isten tudja.~Teljes
112 2, I | sejtelemre kényszeríté, hogy utoljára is ő adja meg majd
113 2, I | nagy sok oka van annak, hogy mi így elnyomorodtunk, de
114 2, I | asszony ez, tekintetes uram, hogy ha megköti a hüvelykujját
115 2, I | gyermekágyas Szlipiknének, hogy éjszaka a ház héjáról nézzen
116 2, I | négyfelé, ha azt akarja, hogy a gyerekének könnyen kinőjenek
117 2, I | vetést; olyan jegek estek, hogy orra, füle, szarva volt
118 2, I | megalkudott a rosszakkal, hogy felét az egész termésnek
119 2, I | az idén a feles földeken, hogy szörnyűség volt nézni; de
120 2, I | de tudta már a gonosz, hogy melyik az ördögé, mert úgy
121 2, I | ördögé, mert úgy válogatta, hogy mikor a kéményes házba felhordtuk
122 2, I | volna rajtunk. Tudom én, hogy mi jön az Istentől, mert
123 2, I | mi annyit az Isten ellen, hogy bennünket így meglátogasson;
124 2, I | Egyszer csak hallottuk azután, hogy meghalt a nagyságos úr,
125 2, I | tudom. Mink csak úgy híjuk, hogy a feketeszájú úr. Miért
126 2, I | hosszú csizmás úr azt akarta, hogy a partra építsenek, de a
127 2, I | feketeszájú úr azt mondta, hogy ott rossz lesz, mert a víz
128 2, I | megint azt tanácsolta neki, hogy építsenek a dombra. Az úr
129 2, I | Jól mondták az öregek, hogy ez bizonyosan az ördög számára
130 2, I | kéményes házban úgy számlálja, hogy hányan vagyunk még, s akire
131 2, I | házban ember; mi sem tudjuk, hogy érjük meg az aratást. Megmondta
132 2, I | Tegnapelőtt volt a napja, hogy az utolsó lakót kivitték
133 2, I | szólt az alispán figyelve –, hogy ebben a faluban nem ugatnak
134 2, I | magunk agyonvertük mind, hogy meg ne vesszenek az éhség
135 2, I | után kérdezé az uraktól, hogy mit parancsolnak.~Az ember
136 2, I | minden mozdulata elárulja, hogy hajdan sok ideig katona
137 2, I | évkönyveiben fel van jegyezve, hogy félszáz esztendő alatt Kallósfalváról
138 2, I | a helységek elöljáróit, hogy az ínség okait, állását,
139 2, I | el nem tudná gondolni, hogy mi az. Nem volt annak semmi
140 2, I | arra a gondolatra jöttünk, hogy megőröljük a zabszalmát,
141 2, I | kellett azon kérdésre jönnie, hogy hát nem lakik itt közelben
142 2, I | közelben Istent tisztelő ember, hogy a szolgáló nép nyomora ily
143 2, I | dolognak tartottuk már akkor, hogy az egész telet tejen és
144 2, I | Máskor is megtörtént rajtunk, hogy az árvíz elvitte mindenünket,
145 2, I | kiárultunk annyit a deszkából, hogy senki sem halt meg éhen.
146 2, I | gyermekkorában történt, hogy egy nagy éhség idején meghalt
147 2, I | kemencébe vetette a legkisebbet, hogy megsüsse; de bármilyen rettentő
148 2, I | Hiszen jól mondják azt, hogy akkor megyen a kecske a
149 2, I | bolondok azt beszélték, hogy ez az ördög háza eszi meg
150 2, I | pedig az volt a bajuk, hogy nagyon is szerettek hozzá
151 2, I(1) | vizsgálatokból bebizonyítható, hogy e szegény nép nemcsak kivételesen,
152 2, I | megmaradt termékeinket, remélve, hogy míg azokban tart, addig
153 2, I | kérésünket; azt mondva, hogy korhely, haszontalan nép
154 2, I | hagyták. Tudni való volt, hogy meghal.~Azután elmentek
155 2, I | annyira eszméletén kívül, hogy egy fakérget tartott fogai
156 2, I | anyja hová lettek, sem azt, hogy miért sír.~Néhány rendesebb
157 2, I | butulva, elkényszeredve, hogy semmi kérdést nem lehetett
158 2, I | s rimánkodva kérte őket, hogy ne menjenek be a házba,
159 2, I | Popákné nagy lélegzetet vett, hogy egyszerre elmondhassa a
160 2, I | boszorkánynál dolgozott, mondtuk, hogy ne menjen oda, de azt ígérték
161 2, I | oda, de azt ígérték neki, hogy majd kap egy véka rostaalját,
162 2, I | volt, s ő is azt mondta, hogy keresetlen füvet meg ecetet
163 2, I | azt várták a jámborok, hogy ezek az urak majd csodákat
164 2, I | SALVA GUARDIA”~Ez azt teszi, hogy ide még imádkozni sem szabad
165 2, I | csak akkor látszott meg, hogy milyen magas lehetett valaha,
166 2, I | könnyebb volt a lelkének, hogy görcsös botja szeges végével
167 2, I | bíró fennhangon kiáltá, hogy nyissák ki, mert urak vannak,
168 2, I | iparkodott vele megértetni, hogy sőt inkább igen díszes urak
169 2, I | zörgetésre.~– Mondtam ugye, hogy itt hiába zörget, akár úr,
170 2, I | belső folyosókon anélkül, hogy emberi visszhangot költene.~–
171 2, I | amit én mondok; majd tudom, hogy nyitva volna egy pillanatban
172 2, I | barmok, akik azt gondolják, hogy azért vannak ezek a hegyes
173 2, I | hegyes fogak a szájukban, hogy kenyeret egyenek velük.
174 2, I | Összeülnek tanácskozni, hogy mi bolondot találjanak ki.
175 2, I | ifjú idealista azt hivé, hogy emberére talált, s megkérdezé
176 2, I | komolyan a természet bölcsétől, hogy mit gondolna tehát a leginkább
177 2, I | suttogását a hangos kitörésbe.~– Hogy én mit gondolok? Az igen
178 2, I | Ugyan, ugyan, Márton, hogy beszélhetsz ilyen helytelenül?~
179 2, I | kézzel rátámaszkodva.~– Hogy mért beszélek én így? Hát
180 2, I | másképpen? A kutya azért van, hogy ugasson. Hát mi vagyok én,
181 2, I | ugasson. Hát mi vagyok én, hogy olyan szépen beszéljek?
182 2, I | Egy veszett kutya. Tudom, hogy az vagyok, mert sokszor
183 2, I | bolondokat.” Hiszen ki tudja azt, hogy két hónap óta színét sem
184 2, I | gyökérrel élek? Világos, hogy mikor magamforma szegény
185 2, I | zúgolódik, akkor azt mondják rá, hogy részeg.~– Hallgass, Márton –
186 2, I | akik éppen azért jöttek, hogy a nép sorsán bölcs rendeleteikkel
187 2, I | fáradságra nem méltónak találja, hogy ilyen balgaságra feleljen,
188 2, I | azért távozott volna el, hogy jobban nekifoghasson, s
189 2, I | Hát tudják azt az urak, hogy mi baja van a szegény embernek?
190 2, I | ivott! De nem, nem mondom, hogy ezek az urak itten nem különbözők
191 2, I | Papirosra fogják tenni, hogy hány élőt találtak itten,
192 2, I | hány élőt találtak itten, hogy egy hónap múlva, ha visszajönnek,
193 2, I | mívelni? Tudják ők azt tenni, hogy ez a ház megnyissa kapuját
194 2, I | bevett? Tudják ők azt tenni, hogy manna hulljon az égből?
195 2, I | tudják-e azt tenni az urak, hogy manna hulljon az égből.
196 2, I | olyasmit lehete kiolvasni, hogy bizony a garaboncásnak alkalmasint
197 2, I | sem látszik elégnek lenni, hogy erősen előálló fogait egészen
198 2, I | előnyére meg kell mondanunk, hogy azok a fogak igen szép hófehérek,
199 2, I | láttatni. Esküdni lehetett rá, hogy a fenntisztelt hölgy nem
200 2, I | pedig azt is bizonyítja, hogy hasonló viseletek e tájékon
201 2, I | érdemes kiküldött urakat, hogy vagy mannát hullasszanak
202 2, I | vagy pedig vallják be, hogy nem tudnak semmit, s csak
203 2, I | férfiú, értse meg ezúttal, hogy igenis vagynak esetek, amidőn
204 2, I | tett leginkább felötlővé, hogy ő név szerint szólítá meg
205 2, I | pedig egy sem emlékezett rá, hogy a tisztelt hölgyet valahol
206 2, I | meg látszik önöket lepni, hogy én önöket szerencsés vagyok
207 2, I | fel egyedül. De bocsánat, hogy ismét magamról beszélek,
208 2, I | szerzend önöknek, s elhatározá, hogy ismeretlenül, látatlanul
209 2, I | örvendve azon körülményen, hogy éppen ezen percben érkezhetém,
210 2, I | könnyelmű emberi szózat által, hogy közvetlen működését az emberi
211 2, I | hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a gondviselés kezeiben mindnyájan
212 2, I | megfontolás szerint tudnom illik, hogy hivatásom határát itt elértem,
213 2, I | küldözé azt faluról falura, hogy amíg a nemes megye átható
214 2, I | érdekében meg kell jegyeznünk, hogy ha a tisztelt delnő arca
215 2, I | földieim, ezennel láthatják, hogy vannak esetek, amidőn mégis
216 2, I | csak a szárnyai hiányzanak, hogy elrepüljön, mint egy szerafim,
217 2, I | ragadtatni ékesszólása által, hogy szemei megteltek könnyekkel,
218 2, I | könnyekkel, ami azt bizonyítja, hogy nála, mint a palóc dalok
219 2, I | engedni a jeles hölgynek, hogy magát kibeszélhesse; az
220 2, I | látott jónak megjegyezni, hogy talán alkalmasabb volna
221 2, I | Éppen jól adta a sors, hogy ez épület, e Bábel előtt,
222 2, I | szemei láttára történik meg, hogy egy idegen jóltevő menti
223 2, I | a megnevezhetlen lény.~S hogy foganatosítsa bosszúját,
224 2, I | uramnak gondja legyen reá, hogy az erőtlenek kapjanak belőle.
225 2, I | buzgalmában egészen elfeledte, hogy a küldetését a táblabíró
226 2, I | jusson.~Az alispán észrevevé, hogy magának nem tartott meg
227 2, I | vidéknek és mégsem tudja senki, hogy kicsoda, sem azt, hogy hol
228 2, I | hogy kicsoda, sem azt, hogy hol lakik. Hiába is tudnák
229 2, I | angyal, uraim, aki megengedi, hogy őt imádják, de nem, hogy
230 2, I | hogy őt imádják, de nem, hogy megismerjék; önök sohasem
231 2, I | sohasem fogják megtudni, hogy ki ő.~– Akkor tudassa kegyed
232 2, I | igen nagy okaim vannak, hogy ezt az elégtételt vegyem
233 2, I | magamnak. Engedjék nekem, hogy néhány ez alkalomra illő
234 2, I | mondták önök elébb, uraim. Hogy lehet azt előlem elhallgatni?
235 2, I | ellenállhatlanságának.~Fájdalom, hogy ezúttal sem a homeopátia,
236 2, I | üterét megtapintá, tudta, hogy az nem az élet mozdulata
237 2, I | szemeik láttára mindenki, hogy még csak az sem maradt,
238 2, I | viszonoztak.~Kisült azonban, hogy midőn azok is felültek hintóikba,
239 2, I | kölcsönösen megígérték, hogy egymást nem fogják elfeledni,
240 2, I | lenni. Talán mégis meglehet, hogy az urak tovább fognak menni.
241 2, I | éjszaka utazni akarnak. Igaz, hogy szép holdvilág süt, megtehetik.~
242 2, I | hálálkodás után végre kisült, hogy a táblabíró urak éppen csak
243 2, I(7) | újabbkori és az idegen olvasót, hogy nálunk a delnők is tudtak
244 2, I(7) | a többek között azt is, hogy a beteg, orvosa azon kérdésére,
245 2, I(7) | appetitussal evett-e, azt felelé, hogy nem azzal, hanem fokhagymával. –
246 2, II | legfőbb baja az olvasónak, hogy a Krímiában nem akarnak
247 2, II | három hétig folyvást arról, hogy a Felvidéken hogy hal meg
248 2, II | arról, hogy a Felvidéken hogy hal meg egypár falu éhségben!~
249 2, II | verheti a paraszt fejébe, hogy az előbb született urak
250 2, II | idejében, nem azon célból, hogy a vidéket tatárjárás ellen
251 2, II | védelmezze, sőt inkább, hogy az ide menekvőket kevés
252 2, II | volt egy nagy harang – kár hogy elrepedt –, esténként azt
253 2, II | család dicsekedhetik azzal, hogy ősei ezelőtt hatszáz esztendővel
254 2, II | levén szabva a vádlottakra, hogy az ország bajnokával Isten
255 2, II | letaszította a nyeregből. Kár, hogy azt a hombárt is nem mutogathatják,
256 2, II | aranyat az ország viadorának, hogy ki engedje magát üttetni
257 2, II | Csak úgy hírükből hallani, hogy most itt, majd amott laknak.
258 2, II | de annyit mindenki tud, hogy roppant uradalmaiknak alig
259 2, II | hová mennek, de azt igen, hogy mikor jöttek, nem hoztak
260 2, II | átalakító leleményességet az, hogy a nyolcszegletű tornyot,
261 2, II | átadatott az neki, de úgy, hogy semmihez hozzá ne nyúljon;
262 2, II | a hiány pedig abból áll, hogy a fényűzési tárgyak mind
263 2, II | tartott szemei előtt, mint hogy minden drága furcsaság lehetőleg
264 2, II | életében azért dolgozott, hogy uzsorásait fizesse és könyveket
265 2, II | mindent; annak elmondja, hogy ez meg ez a tajtékpipa volt
266 2, II | mind igazi kövek; lássák, hogy csillog bennük mindenféle
267 2, II | paraszt! Azt úgyis tudom, hogy azért lyukas, mert kilyukasztották;
268 2, II | másforma.~– Akkor tanuld meg, hogy a lyukas tízes öt krajcárral
269 2, II | jámbor paraszt beszélhetett, hogy ő is annyiban kapta, amennyiben
270 2, II | kapta, amennyiben adja, hogy neki a sáfár adta, az pedig
271 2, II | kívánt a nagyságos úrnak, hogy elég lesz neki egy hétre.~
272 2, II | sem tudott rá emlékezni, hogy mi baja van ennek az embernek
273 2, II | neki, amíg napfényre hozta, hogy ő az a fuvaros, aki a nagyságos
274 2, II | aprópénzt annyiféle minőségben, hogy a jámbor parasztlegény másnap
275 2, II | volna képes utána számlálni, hogy csakugyan annyi-e az, amennyinek
276 2, II | létezett, ami abból állt, hogy ők sohasem tudtak egymással
277 2, II | egymással úgy beszélni, hogy ne veszekedjenek, s e furcsa
278 2, II | mulasztának el; nem múlt el hét, hogy egymást kölcsönösen le ne
279 2, II | új civakodásra. Hihető, hogy sem a gazdát nem bírta volna
280 2, II | csak úgy mondod ki a szót, hogy „pénz”, mintha az ocsú volna,
281 2, II | löknek. Pénz! Azt gondolod, hogy lopják a pénzt.~– Lopják,
282 2, II | garas kell. Kongó!~– Óh, hogy akasztanának fel, nem ki
283 2, II | nagyon lármázni. Tudja az úr, hogy a magam pénzéből adtam négy
284 2, II | biz a Szent Mihály lova? Hogy kocsikázna rajta mentül
285 2, II | parancsolta meg neki az úr, hogy ne koptassa el. Ha egyszer
286 2, II | cselédnek az a kötelessége, hogy egy szeget se engedjen a
287 2, II | Azért most azt mondom, hogy amíg nekem azt a félpatkót,
288 2, II | sem, már csak azért sem, hogy máskor jobban vigyázz.~–
289 2, II | bevágta maga után az ajtót, hogy minden ablak rezgett. Odalenn
290 2, II | nem volt egyéb oka, mint hogy tartott tőle, miszerint
291 2, II | mondták odalenn az udvaron, hogy ez már most öt krajcárral
292 2, II | mint én? Hanem hiszen jó, hogy visszajöttél, ugyan szeretem,
293 2, II | visszajöttél, ugyan szeretem, hogy újra látlak. Most mondja
294 2, II | látlak. Most mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod miatt
295 2, II | szeme, szája; alig várta, hogy Krénfy úr félreforduljon,
296 2, II | elnyargalt a tátosaival, hogy a kapufélfától sem vett
297 2, II | epitheton csak arra való volt, hogy Boros úr ne akarjon bemenni
298 2, II | ez a hely nem arra való, hogy itt elmondhassam, amit akarok.~–
299 2, II | uram?~Boros uram látva, hogy éppen nem kínálják, maga
300 2, II | ajtót, engedte Krénfy úrnak, hogy utánamenjen; az írószobában
301 2, II | uram meggyőződött felőle, hogy pipája igazán ég, két tenyerét
302 2, II | tekinte rá, nem tudhatva, hogy mi baj van.~Boros uram pedig
303 2, II | igazán élveztetni, ráhagyva, hogy elébb találgassa azt.~A
304 2, II | mért nem mondja Boros uram, hogy mi baj van?~Boros uramnak
305 2, II | felelt.~– Tudja-e azt az úr, hogy hány esztendeje viselem
306 2, II | gondom…~– Hát azt mondom, hogy tizenöt esztendeje viselem…
307 2, II | ezen senki sem segíthet. Hogy tudott kegyelmed olyan nagy
308 2, II | s azzal fenyegetőztek, hogy törvényszék elé hozzák a
309 2, II | enyimre. Mert ne gondolja azt, hogy a kegyes vármegye azért
310 2, II | azért küldött ki deputációt, hogy engemet megcsapassanak,
311 2, II | Példának okáért?…~– Azért, hogy körutat tegyenek a vármegyében,
312 2, II | tegyék a földesuraknak, hogy jobbágyaik sorsát enyhítsék,
313 2, II | piaci árt? Én azt mondom, hogy nálam húsz forint a piaci
314 2, II | ki parancsolhat nekem, hogy eladjam? Ha én egyátalában
315 2, II | imént maga mondta az úr, hogy a vármegye urai hatalmas
316 2, II | Kallósfalvára mentek; bizonyos, hogy az ottani parasztság feljelentette
317 2, II | aggodalmasan, mégpedig oly erővel, hogy félteni lehetett, miszerint
318 2, II | mint aki célt ért azáltal, hogy másnak rosszkedvet csinált,
319 2, II | kiolvasott Allgemeine Zeitungot, hogy el ne piszkolja az asztalt;
320 2, II | sietett felhasználni arra, hogy mind a két darab kenyeret
321 2, II | mit gondol, Boros uram, hogy kellene a bajon segítenünk?~
322 2, II | pedig az a szokása volt, hogy mikor evett, akkor nem szeretett
323 2, II | Krénfy úr azt bámulta, hogy ki nem szúrja vele a szemeit,
324 2, II | fájós fogára s féltené, hogy a nyelvéhez talál érni.~–
325 2, II | Gondolja Boros uram, hogy valamit kellene tennünk?~–
326 2, II | kedveskedni vele. – Persze, hogy kell tenni valamit. Hanem
327 2, II | lassan nyitotta az ajtót, hogy az végig lejátszhassa az
328 2, II | pezsgőspalackból előtámadt. Képzelhető, hogy az pezsgő nem volt. De hogy
329 2, II | hogy az pezsgő nem volt. De hogy mi volt hát, azt nehéz volt
330 2, II | almából sajtolnak bort; hogy színe legyen, meggyvizet
331 2, II | rossznak találja az italt, hogy meg sem issza, megmarad.
332 2, II | volna Boros uram arcán, hogy ivott valamit.~– Már most
333 2, II | hol is hagytam el? Úgy! Hogy engem megvertek.~– Ne kezdje
334 2, II | rá és megtehetik. Ugye, hogy így van?~– Úgy van. Azaz
335 2, II | így van?~– Úgy van. Azaz hogy nem úgy van. Ki parancsolhat
336 2, II | mutogatott felfelé egy ujjával, hogy Krénfy úr kénytelen volt
337 2, II | Tudhatja a nagyságos úr, hogy ez a brenóci uradalom mily
338 2, II | Krénfy úr pedig arra gondolt, hogy mennyi sok gyertya elég
339 2, II | egy nagy hibája van; az, hogy a kellő közepében oda van
340 2, II | gyertya.~– Az a köze van, hogy ugyanezen Fenyéry úr van
341 2, II | pénzt kölcsönözni e célra, hogy a szegények közt kiosztandó
342 2, II | dugót a pezsgős palackba, hogy onnan azt sem kézzel, sem
343 2, II | uram pedig még reménylette, hogy igen messze el fogja nyújthatni
344 2, II | elhajlott a kísérletben, s hogy fogaival ismétlé azt, szerencsésen
345 2, II | most is olyan részeg már, hogy sem lát, sem hall; azt sem
346 2, II | szerette volna elmondani, hogy hiszen ezután jön még az
347 2, II | jön még az érdekese, és hogy ezek a dolgok mind összefüggenek
348 2, II | egymással, és miképpen, hogy ő nem is lehet részeg, mert
349 2, II | volna is, olyan kevés volt, hogy attól nem érdemes részegnek
350 2, II | kezde néhány szót rebegni, hogy ő bizonyára jót akart mondani
351 2, II | egyéb rossz paraszttréfánál, hogy majd holnap eldicsekedhessék
352 2, II | megtraktáltattam vele magamat, azért, hogy egypár rossz anekdotát elmondjak.
353 2, II | megadja kend ennek az árát, hogy énbelőlem így mert bolondot
354 2, II | kend hatpálcás meséjéből, hogy azt regélheti azután el.~
355 2, II | Még azzal fenyegetett, hogy megver. Azt próbálta volna!
356 2, II | úgy azt a pipát, tudom, hogy úgy vágtam volna hozzá,
357 2, II | úgy vágtam volna hozzá, hogy még úgy nem vágtak pipát
358 2, II | árendáshoz soha. Szerencséje, hogy kijöttem a szobából. Már
359 2, II | jámbor ispán azt hitte, hogy Krénfy úr nem tud még semmit,
360 2, II | egyikének, azon megbízással, hogy küldje el számára legjobbik
361 2, II | íratott ottani speditőrjének, hogy vásárolja össze számára
362 2, II | legelőkelőbb porcelángyároshoz, hogy neki huszonnégy személyre
363 2, II | szomszéd uradalom erdészéhez, hogy számára fácánokat, őzeket
364 2, II | harmadik pesti szőnyegészhez, hogy számára legdivatosabban
365 2, II | parancsolatját Boros uramnak, hogy mindezen leveleket a legnagyobb
366 2, III | világon minden attól függ: hogy tudja az ember bolondítani
367 2, III | bankó forintért anélkül, hogy valaki mert volna nekik
368 2, III | akik félrebúttak egy odúba, hogy ott lelkük minden erejét
369 2, III | és még az is kétséges, hogy szerencsésen operálta-e);
370 2, III | metszik, s az utókorra bízzák, hogy szép tulajdonaikat fedezze
371 2, III | semmi rendkívülit, mint hogy nyáron meleg, télen pedig
372 2, III | Hanem csak az a kérdés, hogy mit nyertél vele azután,
373 2, III | állt egy üvegsifonér alatt, hogy káprázott a szeme, aki reá
374 2, III | el nem tudták gondolni, hogy mit sejtsenek e szokatlan
375 2, III | akar-e a jövő tisztújításra, hogy magát alispánnak választassa?
376 2, III | pedig az a jó szokása volt, hogy ha tetteinek oka felől tudakozódtak,
377 2, III | a büszke brenóci grófok, hogy haszonbérlőjüket saját ősi
378 2, III | körülmények között vannak-e, hogy midőn egy oly felkapott
379 2, III | fogadnak neki, s azt mondják: hogy ha a hegy nem akar jönni
380 2, III | nyerve, mert akkor bizonyos, hogy nagyon rá vannak szorulva.~
381 2, III | büszkeségét helyezte abban, hogy ő is úgy írjon, mint legelső
382 2, III | idejében, aki még úgy tudta, hogy ökölre kell fogni a tollat;
383 2, III | mind sokat tartanak arra, hogy aki írásaikat olvasni akarja,
384 2, III | Az a rossz szokása volt, hogy mikor valami indulat bántotta,
385 2, III | levél utóirata azt ígérte, hogy a további tudnivalókról
386 2, III | Ebben tudatá Krénfy úrral, hogy a méltóságos grófok holnap
387 2, III | már bizton kihirdetheté, hogy a grófok lejönnek Bécsből
388 2, III | itt fognak nála mulatni és hogy mindez áldozat az ő kedvükért
389 2, III | cselédségnek meghagyatott, hogy tisztára megmosakodjék,
390 2, III | hanem azután eszébe jutott, hogy tán ez mégsem divat, s illendőbb
391 2, III | őket. Jó lett volna tudni, hogy melyik tartozik inkább a
392 2, III | vigyázni a kivilágításnál, hogy a lámpákkal valamit meg
393 2, III | gyújtsanak és a mozsaraknál, hogy a fojtás valami kazalra
394 2, III | volna hát már a vendégek, hogy lássák; a parasztság éjfél
395 2, III | bírta őket visszafogdosni, hogy legyen, aki vivátozzon a
396 2, III | is segített szaporítani, hogy a lelkesülés azzal is többnek
397 2, III | futott a legelső hintóhoz, hogy annak üveges ajtaját kinyissa,
398 2, III | fővel tudósítá Krénfy urat, hogy sose nyitogassa azokat a
399 2, III | leszálltak, kedvük telvén benne, hogy a rövidebb gyalogúton jöjjenek
400 2, III | grófot, aki meghagyta neki, hogy a naplójával utána menjen
401 2, III | úr, ki közel volt hozzá, hogy ríva fakadjon… Mennyi gyertya,
402 2, III | akkorákat ásított előtte, hogy majd elnyelte, s utána Krénfy
403 2, III | utánamondta magában e tudósítást, hogy el ne felejtse.~Végre meglelte
404 2, III | kezében tartott, s anélkül, hogy valakit köszöntene, futott
405 2, III | egy darabig utánaeredt, hogy még egyszer a nyakába kösse
406 2, III | ráparancsolt a cselédségre, hogy lefeküdjenek, és ne égessék
407 2, III | szerencsés akar már lenni, hogy azt szájával elvegye, amidőn
408 2, III | akit mindig kérni kellett, hogy fogja be a száját, mikor
409 2, III | azért küldi az óráját, hogy igazítsa hozzá a magáét
410 2, III | mindegyik azt állította, hogy ő Illés gróf, és mindenik
411 2, III | szerencse volt rá nézve, hogy ebből a kétségbeesésből
412 2, III | gróf a tekintetes urat, hogy a hátulsó kaput tartsa nyitva,
413 2, III | paplanát, elgondolá magában, hogy milyen sajátságos úr ez
414 2, III | Hát azt gondolja a gróf, hogy én patikárius vagyok vagy
415 2, III | Krénfy úr nem állhatá meg, hogy utána ne kiáltson:~– Hallja!
416 2, III | hivatalos komolysággal mondá, hogy: igenis, így megy.~Amint
417 2, III | füledet.~Jakab azt gondolta, hogy valamit súgnak neki, s odatartá
418 2, III | ujjával és jól megrángatta, hogy el ne felejtse, amit mond
419 2, III | kezdett róla elmélkedni, hogy mit vétettek az ő fülei,
420 2, III | Mit költögetsz fel? Mondd, hogy várjanak! Aluszom.~Jakab
421 2, III | kiktől Jakab úgy megijedt, hogy kiabáló urának dacára, tessék-et
422 2, III | megtisztelés.~– Bocsánat, hogy felzavartuk önt. Nem sejtettük,
423 2, III | felzavartuk önt. Nem sejtettük, hogy háborítani fogjuk. Én már
424 2, III | is nézte.~Emlékezett rá, hogy valaha találkozott hasonló
425 2, III | lehet rá nézni, anélkül, hogy arcvonásai megmozdulnának,
426 2, III | arcvonásai megmozdulnának, hogy szemével egyet pillantana,
427 2, III | szemével egyet pillantana, hogy ajkain meglátszanék, miszerint
428 2, III | kivált előkelő családnál, hogy legközelebbi rokonok a csodáig
429 2, III | senki sem mondta volna, hogy ez ifjú automat, kit István
430 2, III | embernek szinte rosszul esik, hogy miért az egész képe is nincsen
431 2, III | volt annyira csúffá tenni, hogy felüljön rá, s lábait lógassa
432 2, III | s emlékezett magában rá, hogy olvasott valaha olyan automatról,
433 2, III | magamnak, de mondhatom, hogy mindent elkövettem, hogy
434 2, III | hogy mindent elkövettem, hogy méltóságtokat magas rangjukhoz
435 2, III | megzavarodott viaszfényes szemeitől, hogy elfelejtette, mit akart
436 2, III | önnek – szólt István gróf –, hogy amióta e kastély áll, ilyen
437 2, III | fogom és elmondom mindenütt, hogy hol tanultam.~– Óh, kérem
438 2, III | Csupán azt sajnálom, hogy nem lehetett szerencsém
439 2, III | Cynthia grófnő szeszélye volt, hogy a hegyeken át gyalog jöjjünk,
440 2, III | teljesülni kell. Reménylem, hogy ezért nagysád meg fog bocsátani
441 2, III | megbocsátani Cynthia grófnőnek, hogy csaknem a pallót érinté
442 2, III | barátságos, udvarias modorával, hogy utoljára örömestebb ülne
443 2, III | végre Krénfy úr, remélve, hogy ott erősebbnek érzendi magát.
444 2, III | hozzányúlni, attól tartva, hogy valamelyik keze vagy lába
445 2, III | István gróf inte kezével, hogy tessék helyet foglalni.~
446 2, III | de nem merte őt megkérni, hogy üljön le.~A finom, udvarias
447 2, III | találtuk becses meghívását, hogy azonnal siettünk azt elfogadni,
448 2, III | fenntartani azt a szerencsét, hogy nagysádat Bécsben elfogadhassuk,
449 2, III | teszünk le arról a reményről, hogy nagysádat magunknál tisztelhessük.~
450 2, III | lekötelező szavak által. Érzé, hogy mennyire ügyetlen, mennyire
451 2, III | mennyire darabos ember ő, hogy így engedi magát nyájasságokkal
452 2, III | elhalmoztatni, anélkül, hogy azokat vissza tudná adni.
453 2, III | azt megengedé magában, hogy nyájas nem tud lenni, hogy
454 2, III | hogy nyájas nem tud lenni, hogy udvariasságokhoz nem ért,
455 2, III | réz démon elmondá neki, hogy mikor ő még gyermek volt,
456 2, III | remélve alkalmat nyerhetni, hogy saját munificenciájával
457 2, III | meggyőzhesse s elmondhassa nekik, hogy ez a tea pecco, terem Kínában,
458 2, III | árendásnak földesurához, hogy azokat a rendkívüliségeit
459 2, III | kéréssel alkalmatlankodva, hogy ha lehetőnek találja, tegye
460 2, III | nagyrabecsülendő áldozatot, hogy a haszonbéri összeget családunk
461 2, III | mintha mondaná: „Elhiszem, hogy kellemes fog lenni.”~E szavakra
462 2, III | Krénfy úr arra volt készen, hogy amint ezen neveket kimondja,
463 2, III | Krénfy urat úgy megzavarta, hogy egyhirtelen alig találta
464 2, III | Tarnóczyaknak. Én nem tudom, hogy mit vétett nekik Brenóc,
465 2, III | Egyenesen azon törekesznek, hogy engemet innen megszöktessenek.
466 2, III | megszöktessenek. Látják, hogy a brenóci uradalmat szépen
467 2, III | azon gondolatra is jöttem, hogy méltóságtoknak akarják kárát,
468 2, III | uraságoktól? Ha azt mondom, hogy a brenóci uradalom parasztjai
469 2, III | és kérdeni méltóztatik, hogy hát lehetséges-e ez? Hát
470 2, III | védelmezik. Igen, mondom, hogy védelmezik. Nem húzom vissza
471 2, III | tekintetes vármegye, ahelyett, hogy a szegény üldözött, bosszantott,
472 2, III | kiküldenek egy deputációt, hogy tegyen vizsgálatot országszerte,
473 2, III | határoz? Semmi egyebet, mint hogy nem lévén a korhely naplopóknak
474 2, III | nem. Mert az tudni való, hogy üres; melyik volna másik,
475 2, III | van! Méltóztassék elhinni, hogy igazat mondtam. Tessék megkérdezni
476 2, III | is az asztal alatt, úgy, hogy István gróf jónak látta
477 2, III | mindig derült vonásokra, hogy aki így nem szokta őt látni,
478 2, III | intézte István grófhoz, hogy szabad-e néki az asztalon
479 2, III | adott a berohanó inasnak, hogy hová vigye azt az egy ananászt,
480 2, III | fordult és azt kérdezé tőle, hogy látta-e már azt az Attila-tallért
481 2, III | dolog végett jöttünk össze, hogy szerződést kössünk. Mi pénzt
482 2, III | ismételni. Csak annyit mondok, hogy énnekem lehetetlen minden
483 2, III | megint megállt, mintha várná, hogy ki fogja-e találni valaki,
484 2, III | hallották méltóságtok, hogy hat évre szándékozom e birtokot
485 2, III | Továbbá azt is mondtam, hogy hat évre kifizetem a haszonbért
486 2, III | Tegyük fel a szerződést úgy, hogy én méltóságtoktól hat évre
487 2, III | azon merész gondolattal, hogy a brenóci hat hegy közötti
488 2, III | óráját nézte s azt mondta, hogy már most neki menni kell,
489 2, III | kívánata olyan bagatelle, hogy nincs miért beszélni róla
490 2, III | szerényen megjegyezve, hogy kívánná-e vételbe a kastélyt
491 2, III | míg újra meg nem ígérteté, hogy a magtárakat és a tiszti
492 2, III | Krénfy úr nagyon sajnálta, hogy saját magát nem bírta két
493 2, III | férfiaktól várható, s ügyelve rá, hogy minden ajtónál a legildomosabb
494 2, III | magának azt a szerencsét, hogy a méltóságos családot vendégeiül
495 2, III | István gróf azt állítá, hogy rendkívüli szerencséjének
496 2, IV | kelleténél; nem kell félteni, hogy kivesszen a faj. Ugyan ki
497 2, IV | Sőt még azt is mondják, hogy vannak családok, amiknek
498 2, IV | amiknek nincs fogalmuk arról, hogy milyen lehet a meleg étel?
499 2, IV | Nagyobb pompát nem hiszem, hogy a Maison Dorée-ban, vagy
500 2, IV | itt valóban láthatjátok, hogy jó világ van, tejben, vajban
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938 |