Rész, fezejet
1 1 | kezembe a tollat, mint aki arra gondol, hogy ideje lesz
2 2, I | fenyődúc van felállítva; arra van felírva csodarossz írással,
3 2, I | kocsisa hátát.~– Kiálts arra az emberre, hogy menjen
4 2, I | metszette meg, emlékezik arra a darabkára is ott, ez a
5 2, I | vette ezt az ajándékot: arra értették azt, hogy a tekintetes
6 2, I | Jobb lesz, spektábilis, ha arra vigyáz, hogy forró levest
7 2, I | hozzáfenődnek, s ilyenformán arra sincs eset, hogy itt két
8 2, I | asszonyok?~Az agyaras ember arra fordítá a kérdező felé kurta
9 2, I | bizony igen nagy. Hanem már arra a kérdésre, hogy mit tart
10 2, I | Zablisztünk kevés volt, arra a gondolatra jöttünk, hogy
11 2, I | eldűlni, meggebedni? Gondol is arra valaki, aki mindennap jól
12 2, I | percben a diadaltól sugárzott, arra tökéletes joga volt; egy
13 2, II | kedves, édes epitheton csak arra való volt, hogy Boros úr
14 2, II | között –, mert ez a hely nem arra való, hogy itt elmondhassam,
15 2, II | fészkes ördög! Van énnekem arra gondom…~– Hát azt mondom,
16 2, II | dolgot, s büntetést kérnek arra, ki azt a szerződést csinálta.~–
17 2, II | uram sietett felhasználni arra, hogy mind a két darab kenyeret
18 2, II | Ugye tudja?~Krénfy úr pedig arra gondolt, hogy mennyi sok
19 2, II | negyedrész ív papirost, arra írta meg parancsolatját
20 2, III | egyéb dolga sem volt, mint arra felügyelni; az úri termekben
21 2, III | grófok mind sokat tartanak arra, hogy aki írásaikat olvasni
22 2, III | másik a Tarnóczy…~Krénfy úr arra volt készen, hogy amint
23 2, III | amit legközelebb kapnak, s arra a parasztságot rászabadítani.
24 2, IV | a faj. Ugyan ki ügyelne arra, amit ők beszélnek? Nincs
25 2, IV | hogy jöhetett Krénfy úr arra a gondolatra, hogy magát
26 2, IV | ereklyéi felől, hanem csak arra kérte, hogy rakassa azokat
27 2, IV | való teacsészés tálcát, s arra téve a levelet, úgy hozta
28 2, IV | reszketett még egy kicsinyt, ha arra a levélre gondolt, melyet
29 2, IV | asztalkendője alá; mígnem arra a gondolatra jött, hogy
30 2, IV | hanem azután gondoljon arra is, hogy igen jól komédiázok.~
31 2, V | mindezt hogy fogja kivihetni, arra nem gondolt többé. Útióráján
32 2, V | mely különösen ajánlja arra, hogy éjfél után sötét erdőn
33 2, V | betűkből font sorokat rajzolva arra, és elnézni, mint kísérik
34 2, VI | egyik üzér erre, a másik arra ökreit, lovait kötőféknél
35 2, VI | alig lehetett elhinni, hogy arra legyenek rendeltetve, mikre
36 2, VII | helyben vannak? Kinek van arra gondja, ha ő a vetőmagot
37 2, VII | eltávozással. Lippay még arra sem felelt Dobokynénak egyenesen,
38 2, VII | egy lépést akar tovább, én arra is el vagyok határozva.
39 2, IX | ami azt a büntetést szabja arra, ki egy nemesember házába
40 2, IX | tréfás jelenetre, s csak arra jött lassanként magához,
41 2, IX | nem, Irén ujjára csúszott, arra az alabástromfehér ujjra,
42 2, IX | És most emlékezzék ön arra, amit mondott – rebegé a
43 2, X | erőszakos folyamszabályozást.~Arra az időre éppen készen is
44 3, I | történetet beszélni, hanem arra most nem érek rá, mert mennem
45 3, I | beteg lenni, nekem nincs arra időm! Most is azt mondom.
46 3, I | van foglalva, semmi hatása arra a test törékenységének.
47 3, I | kandalló tüzére, s akkor arra kérte Irént, hogy előbb
48 3, I | koráig, még tán emlékezik ön arra a mélabús arcra, mely olykor
49 3, I | herceg István grófnak, s arra ismét csak az ő és fia nevei
50 3, I | volna meghallani. És azután arra kérte Cynthiát, hogy ne
51 3, II | letörlöm arcomat, s még csak arra sem használom kezemet, hogy
52 3, III | nagyon deranzsírozná magát; arra pedig, hogy elcsábítsa,
53 3, III | messze falvakból összegyűltek arra, s a szomszéd megye székvárosából
54 3, III | olvasd! A költő megtanít arra, ami a szíveknek fájni szokott:~„
55 3, III | hogy ez az ember emlékezik arra, aki neki egy időben így
56 3, III | kötelességének tartja így felelni arra: „Íme újra gazdagságot szereztem,
57 3, III | rövid időn szükségem lesz arra, hogy kegyed föltétlenül
58 3, III | és akkor emlékezzék meg arra, amit kértem. Most pedig
59 3, IV | úgy kínozta szívét, mikor arra gondolt, hogy milyen boldog
60 3, IV | tolvajlámpa futó fénye villant arra vissza. Fenyéry odasietett.
61 3, IV | szemét; a hölgy felébred arra.~S mint aki rossz álmában
62 3, IV | megmondani, miért és hogyan, de arra oly borzalom fogott el,
63 3, V | nagy, igen nagy okot adott arra, hogy haragudjék, és aki
64 3, VI | mások oly hidegen tudnak arra nézni, kit ő sirat, s kényszerítik,
65 3, VII | fordulna meg nála; de csak arra az eredményre jutott, hogy
66 3, VIII | létez. A szív verése csak arra való, hogy az időt percekre
67 3, VIII | testvérének:~– Ne gondolj arra most, Róbert. Engem megáldott
68 3, IX | a telepítéseket illeti, arra nézve akárkinek is mestere
69 3, X | fel kellett volna ébredned arra a rettenetes ordításra,
70 3, XI | törődjél.~– Mondta, nem mondta: arra én nem adok semmit. Az úr
71 3, XII | nem hiszi ön, hogy Krénfy arra gondolt?~– Kissé csodálatosnak
72 3, XII | meg ne cáfolhassa. De hát arra mit mond kegyed, hogy Krénfy
73 3, XII | lázongó keblén.~– Ez csak arra mutat, hogy Krénfy gyűlölte
74 3, XII | hitvest nem kényszerítheti arra, hogy férje ellen vallomást
75 3, XIII | álmai lehetnek annak, ha arra gondol, hogy ő árulta el
76 3, XIII | tekintett a tükörbe, mint aki arra gondol, hogy minő áldozat
77 3, XIV | alispánnak ez intés volt arra, hogy siessen!~Sokkal több
78 3, XVI | halvány volt a dühtől, ha arra gondolt, hogy ez valóban
79 3, XVII | halvány volt a dühtől, ha arra gondolt, hogy ez valóban
80 3, XVIII| sincs; ő még elég fiatal arra, csak azt nem tudja, hogy
|