bold = Main text
   Rész,  fezejet                                    grey = Comment text

 1     2,  I   |           ölő, könyörületes halált.~Te boldogtalan szenvedő, ki
 2     2,  I   |              mert ha elgázolod, nem te fizetsz miatta, hanem én.~–
 3     2,  I   |             senkinek felébreszteni. Te ne várj rám itten, mert
 4     2,  I   |            úr –, ezután én leszek a te apád.~És erre nem sok gondolkozás
 5     2,  I   |             jót.~– Hát hol alszik a te nagyapád? – kérdé a pártfogó
 6     2,  I   |            segítenének? Hozz vizet, te egyik!~– Hol kapok, kérem
 7     2,  I   |          hallgasson; majd tudom én. Te másik! Nyargalj a kocsimhoz,
 8     2,  I   |            Kettőt lépj egy helyett. Te harmadik sehova se menj,
 9     2,  I   |          olyan vén legény már, mint te…~Azzal betakargatá, s útnak
10     2,  I   |             közbe: „Ugyan hallgass, te asszony”, amit Popákné természetesen
11     2,  I   |   feketeszájú úr.~– Ugyan hallgass, te ostoba asszony! Az a haszonbérlő.~–
12     2,  I   |          csak hatalmasabbak, mint a te garaboncásod.~Ezalatt már
13     2,  I(4)|            ellenségeiket eszik meg; te pedig megeszed hazádfiait.”~
14     2,  II  |             a gazda.~– Hát teneked, te naplopó, mi kell megint?~–
15     2,  II  |          jöttem. Pénz kell.~– Pénz? Te préda gazember, csak úgy
16     2,  II  |           rongyos csavargónak, mint te vagy. Egy garast sem, egy
17     2,  II  |         patkó lett volna belőle. De te nem vigyázasz az én jószágomra,
18     2,  II  |         vigyázasz az én jószágomra, te kárt tevő gazember. Az egész
19     2,  II  |       kevesebbet ér.~– Azt mondták? Te szamár paraszt, okosabb
20     2,  II  |             mondja a kocsis, hogy a te vigyázatlanságod miatt elveszett
21     2,  III |      felejtse, amit mond neki.~– Ha te énnekem reggel kilenc óráig
22     2,  III |       tudtul:~„Itt én vagyok az úr, te csak a jövevény!”~István
23     2,  IV  |            van ráírva.~– Nem tudod, te féleszű – suttogá, karjába
24     2,  IV  |            is tudom, amit gondolsz. Te nem azért akarsz Marótra
25     2,  IV  |              hanem: elmondom miért. Te ma az ebéd felett egy levelet
26     2,  IV  |       odafenn. Az írást megismerted te is, én is. Láttad, hogy
27     2,  IV  |            nem fog másodszor lenni. Te tudod jól, hogy én Strasbourgig
28     2,  IV  |             nem fogsz kijátszhatni. Te így okoskodtál, jó leányka:
29     2,  IV  |      emberem előlem nem menekülhet. Te hiába intenéd, mert onnan
30     2,  IV  |             rebegése tört ki.~– Óh, te iszonyú ember vagy, Illés.~–
31     2,  IV  |           Nekem egy szavad elég. Ha te e szót kimondád, biztosabb
32     2,  V   |        furcsa… De bolond kutya vagy te, hogy úgy morogsz rám, hiszen
33     2,  V   |        engem. Én ölném azt meg, nem te, aki a te kisasszonyodat
34     2,  V   |        ölném azt meg, nem te, aki a te kisasszonyodat bántani merné!…
35     2,  VI  |     szerzeménye leend az. „Legalább te akkor nem fogod engedni,
36     2,  VII |         hogy az ócska zsindellyel a te fejedet zsindelyezzék be.
37     2,  VII |            nem nagyobbat, mint ez a te kurta ostornyeled, és azt
38     2,  VIII|          ott a helyed.~– Én menjek? Te nyomorúság bálványa, te
39     2,  VIII|             Te nyomorúság bálványa, te reszkető lidérc, te tehetetlen
40     2,  VIII|       bálványa, te reszkető lidérc, te tehetetlen féreg; hát ki
41     2,  VIII|       tehetetlen féreg; hát ki vagy te, hogy énvelem parancsolni
42     2,  VIII|         parancsolni akarsz? Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi
43     2,  VIII|         akarsz? Ki vagy te, mi vagy te? Rongyadta rongyházi vagy,
44     2,  VIII|         protestált, hogy őtet ne!~– Te hetes! Ereszd el a kutyákat
45     2,  VIII|       ajándékba, sem fizetésképpen. Te félbolond asszony. Tönkre
46     3,  I   |        monda leányának:~– Tehát, ha te meg nem teszed, majd megteszem
47     3,  III | gomblyukánál fogva.~– Ne bolondozz, te! Fenyéry holnap esküszik.
48     3,  III |     mulatólakban tartja lakodalmát, te is hivatalos vagy rá esti
49     3,  IV  |            én kiáltottam utánad, de te nem hallottad azt, nem hallgattál
50     3,  IV  |            rohanni az égen, s ahogy te elmentél, elindultam utánad
51     3,  IV  |         felém. Irtóztató volt az: a te arcodat ismertem meg abban!
52     3,  IV  |    felébredtem. Óh, milyen jó, hogy te itt vagy…~Fenyéry áhítattal
53     3,  IV  |         ijedni, elkezdi neki:~– Ah, te Irén, te szegény asszony,
54     3,  IV  |        elkezdi neki:~– Ah, te Irén, te szegény asszony, milyen
55     3,  IV  |        milyen szerencsétlen nő vagy te!~Irén nem akart megijedni
56     3,  IV  |          ezt a rettenetes embert, a te férjedet. Az éjszaka, melyen
57     3,  VII |     megállíttatá szekerét Krénfy.~– Te asszony, jer ide.~A jámbor
58     3,  VII |           kisasszonynak híjátok. És te azután útbaigazítottad,
59     3,  IX  |          kezét, s azt mondá neki:~– Te is megfordítod három esztendő
60     3,  IX  |            kérdezné tőle, hol jársz te itt, kicsi Marina, készen
61     3,  IX  |       forintot.~– Hát mégis él az a te vén szépapád? Hát sohasem
62     3,  IX  |      ketten-hárman. – Mit ólálkodol te itt minden este a ház körül?
63     3,  IX  |         folyosóra ki volt téve, azt te loptad el. Mi van a tarisznyádban?~–
64     3,  X   |           monda neki:~– Mit keressz te itten?~– Óh, édes Vince
65     3,  X   |             a gyermek szavait.~– És te hogy jöttél mégis ide?~–
66     3,  X   |            arcvonását.~– Hogy tudod te, hogy én Vince bácsi vagyok?~–
67     3,  X   |      megragadta a leányka vállát. – Te tudod azt jól, hogy én nem
68     3,  X   |         ezen menni, mert jól láttad te, hogy itt előtted ütöttem
69     3,  X   |          mint egy rossz farkast. És te ezt láttad, mert ha úgy
70     3,  X   |      kebledbe, hogy el ne veszítsd; te menj előttem ezen a mély
71     3,  X   |          kívánsága akadt.~– Tudsz-e te dalolni?~– Tudok.~– Valami
72     3,  XI  |                Megállj, fickó, majd te is a kezem alá kerülsz még
73     3,  XI  |           Be különös egy ember ez a te pasasérod. Úgy kérdezősködik
74     3,  XIII|        szeszélyeidhez szokni fogok, te gyöngébb vagy, én erősebb,
75     3,  XIII|             nem jóléted, nekem csak te kellesz egyedül; s ha azt