Rész, fezejet
1 2, I | egy redő sincs rajta.~Bal kezét egy kis hat-hét éves lányka
2 2, I | öreget onnan, s nagy, csontos kezét két kis kezecskéjébe fogva,
3 2, I | onnan, önkéntelen emelé kezét magasra; talán az éghez?~
4 2, I | maga mellé, és megfogta kezét.~– Ide hallgass rám, Marina.
5 2, I | lehunyva csendesen, két kezét mellén összetéve, egymáshoz
6 2, I | táblabíró megfogta a lányka kezét, s az vezette őt a fenyőbokrokon
7 2, I | ébredni semmi szóra, hogy sem kezét nem lehetett elvonni melléről,
8 2, I | annyira odavolt, hogy a kezét sem tudta mozdítani. A magyarok
9 2, I | szólt az alispán, eldugva kezét jó mélyen nagy felöltönye
10 2, I | körzetű szemei felett, egyik kezét alsó ajkára tevé mutatóujjával,
11 2, I | szorítá meg a jeles delnő kezét.~– Akárkitől jött e segély,
12 2, II | és jó kedvvel dörzsölé kezét. Az asztalon még ott hevertek
13 2, III | Ilyenkor Krénfy úr két kezét mondhatlanja zsebjeibe szokta
14 2, IV | állt ott a falon, egyik kezét mellényébe dugva, de úgy,
15 2, IV | alig merte eléje kinyújtani kezét.~– Ez önnek van írva.~Krénfy
16 2, IV | lehet.~Cynthia megfogá Illés kezét, s kérő tekintettel emelte
17 2, V | egyszerre lehajolt, kinyújtotta kezét szelíden s megsimogatta
18 2, V | kérdezé, elvonva a gyermek kezét síró szemeiről, hogy arcára
19 2, V | falnak támaszkodva s két kezét hóna alá dugva, talán hogy
20 2, VI | hanem aközben megkérte kezét Doboky úr, ki igen nagy
21 2, VII | közbe Krénfy ügyvéde, hosszú kezét felemelve bot gyanánt. –
22 2, VII | Fenyéry hirtelen visszavonta kezét.~– Maradjon ön tőlem távol.
23 2, VIII | állat megcsókolta Fenyéry kezét, Krénfyt pedig leköpte,
24 2, IX | elé s megfogva annak két kezét, magasztos hangon monda:~–
25 2, IX | visszaküldték.~És azzal kezét nyújtotta Fenyéry gyűrűje
26 2, IX | ujjra, s a lányka összefogta kezét és visszatartá azt.~Hanem
27 2, IX | Fenyéry megragadá a delnő kezét, és csókjaival halmozá el
28 3, I | görcseivel ragadta meg apja kezét. – Mit akarsz? Mit akarsz
29 3, I | folyvást a méregpoháron tartá kezét, szemeit leánya alakján,
30 3, II | bizonyságául maga mellé ülteté, és kezét kezébe fogta, úgy hallgatott
31 3, II | megszorítá a különös hölgy kezét, ígérete jóváhagyásául.~–
32 3, II | mosollyal szorítá meg a hölgy kezét.~– A könnyelmű ifjúnak,
33 3, II | gróf, megragadva az ifjú kezét.~– Szomjas vagyok, egy pohár
34 3, II | midőn megfogva ellenfele kezét, hogy az olvasott könyvet
35 3, II | ártatlan nőt bántalmaznak, kezét felemelje s az üldözőt leüsse.~–
36 3, II | Ne szorítanók meg egymás kezét? – kérdé visszafordulva
37 3, III | amire más rá nem tette a kezét.~Neki nem maradt egyéb útja
38 3, III | megfogta a leányka remegő kezét.~Dobokyné elfogultságában
39 3, III | Dobokyné elbámult. Fenyéry Irén kezét tartotta kezében. A leány
40 3, IV | megragadtam ellenfeled kezét, a lövés eldördült, s én
41 3, V | egykedvűségéből, megfogta Krénfy kezét, nem engedte elmenni, elmondta
42 3, VI | lép, hogy atyja jéghideg kezét megcsókolja, hogy távoznak
43 3, VI | vállára boruljon, akinek kezét megszorítsa, akinek súgva
44 3, VI | amint megfogta a hölgy kezét, az nem állhatott tovább
45 3, VI | előlépett, hátradugva mindkét kezét, s igen száraz hangon monda:~–
46 3, VI | azután megragadá védnője kis kezét, s szívéhez szorítva, monda
47 3, VI | rohant oda Fenyéryhez, s kezét megfogva, némán látszott
48 3, VI | odaborult lábaihoz és megragadta kezét, és hevesen csókolá azt
49 3, VI | haragudott rá azért, hogy Fenyéry kezét oly görcsösen szorítja egyre
50 3, VI | megfogta az ügyvéd másik kezét, és azt mondá neki:~– Uram,
51 3, VI | meg nem csókoltam senki kezét, pedig voltam igen kicsiny
52 3, VIII | Isten. Megfogta az egyik kezét, és azután a másikét, ajkaihoz
53 3, VIII | belépett az előterembe, kezét elvonva testvére kezéből,
54 3, VIII | mögöttük, Irén vállán tartva kezét, nagy szemei egészen kerekre
55 3, VIII | kordialiter nyújtá eléje kezét.~– Hamarább, mint reméltük –
56 3, VIII | bizalmasan megrázták egymás kezét mint két jó ismerős, akiknél
57 3, VIII | felé közelíteni. Illés gróf kezét Róbert karjába akasztva
58 3, IX | megszorítá kordialiter az alispán kezét, s valami gonosz lapos nyelven
59 3, IX | visszaszorítá az öreg belga kezét, s azt mondá neki:~– Te
60 3, X | ispánra előbb.~Azzal két kezét összetéve, fejét a falnak
61 3, X | vele, megcsókolhatod érte a kezét, mert többet köszönsz egy
62 3, X | fogadott, a csavargó megfogta kezét, és vitte magával az erdőbe.~
63 3, XI | szolgálatkészen nyújtva eléje kezét.~Krénfy újra visszaült helyére.~–
64 3, XII | órában, amelyben kegyed nekem kezét nyújtja, én egy levelet
65 3, XII | Illés grófot megpillantva, kezét nyújtja elé, s őszinte elégült
66 3, XII | Illés megfogta testvére kezét, és megcsókolá homlokát.
67 3, XII | Fenyéry és megfogta Cynthia kezét.~Ez a hang legtöbb hatással
68 3, XII | könnyeden Fenyéry karjába fűzé kezét, nyájasan üdvözlé a körüle
69 3, XII | Megállítá Fenyéryt és megfogta kezét.~– Uram, én azt mondtam
70 3, XIII | mosolyogva csókolá meg a nő kezét, s tréfásan monda:~– Ma
71 3, XIII | lihegő kebléhez vőlegénye kezét, csókjaival és szíve hő
72 3, XIII | alispán gyöngéden visszavonta kezét, összefonta karjait, és
73 3, XIV | nevem?~Fenyéry megszorítá kezét.~– Cynthia, Cynthia, térjen
74 3, XVIII| szép eleven szobor, melynek kezét félelem érinteni, melynek
|