Rész, fezejet
1 2, VI | mindenki a szekerekről, s Leonora (ez volt a hajdani nevelőnő
2 2, VI | Következett a kölcsönös bemutatás. Leonora elbeszélé a történteket,
3 2, VI | tisztjét teljesítse, mert Leonora ért ugyan az elmélethez
4 2, VI | Lippay mulatságos adomáira, Leonora tudós értekezleteire, Dobokyné
5 2, VI | térni a szörnyűködésből.~Még Leonora is skandalizálva volt egy
6 2, VII | Aesop rókájaként erősíté Leonora, kit szintén nagyon izgatott
7 2, VII | kell a székvárosba menni.~Leonora tartóztatni akarta, de a
8 2, VII | melyet legelőször átolvasni Leonora kiváltságai közé tartozott,
9 2, VII | visszateszi az asztalra.~Leonora egyszerre érdekelten kiált
10 2, VII | sorait szemeivel kísérhetni.~Leonora nagy szónoki lelkesüléssel
11 2, VII | közbe gúnyosan Dobokyné.~Leonora kezével intett csendet a
12 2, VII | társaságban mind oly ügyetlenek.~Leonora nem hallgatott rá, de minthogy
13 2, IX | kitörését a lelkesülésnek Leonora hallatá, a főjegyző magánlevelének
14 2, IX | kérdést, s azt válaszolá Leonora elragadtatott szavaira,
15 2, IX | történhetik vele? – kérdé Leonora magasan. – Talán csak nem
16 2, IX | Hogyan, uram? – szólt Leonora az alispánhoz fordulva. –
17 2, IX | Ezzel nyugtatá magát Leonora. – Szegény lesz, de szívében
18 2, IX | Börtönre! – kiálta fel Leonora. – Nem! Az nem lehet! Hisz
19 2, IX | azt a hímzet gyöngyeivel.~Leonora ingerelve volt Dobokyné
20 2, IX | van. Mintha hívták volna. Leonora, ön ígéretét teljesíteni
21 2, IX | Fenyéry úr itt áll előtte.~Leonora egy percig sem jött zavarba,
22 2, IX | nevet, még az alispán sem.~Leonora pedig büszke öntudattal
23 2, IX | táblán, legyen ott ügyvédje.~Leonora egész komolysággal állítá,
24 2, IX | mindenkinek nevetni kellett.~Leonora is nevetett, de annál jobban
25 2, IX | dicsőség volt házára nézve.~Leonora ezekért a rossz élcekért
26 2, IX | sietett őt felkeresni.~Mint Leonora mondá, éppen az angolkertben
27 2, IX | aludjék itt közöttük.~Csak Leonora látszott jól értesülve lenni.~
28 2, IX | kénytelen szobájában maradni.~Leonora félrehívta Fenyéryt.~– Ön
29 2, IX | gyönyörteljesen mosolygott.~Leonora pedig, ki nagy emberismerő
30 2, IX | hogy affektál! – haraguvék Leonora.~Pedig oly igazán boldog
31 3, I | Hogy e hosszú mondatot Leonora tartá, azt említenünk is
32 3, I | coeur ferme! – biztatá őt Leonora, kinek magának is oly erejébe
33 3, I | Adieu!~A kocsi elrobogott; Leonora szemeit törlé, midőn senki
34 3, I | rosszulesett neki. Maga Leonora is csak egy hajszálnyira
35 3, I | lehetett támadni, melyeket Leonora mind a leggyönyörűbben megfejte,
36 3, I | tündérkéje.~– Hát ön itt? – kérdi Leonora, ki nem tudta, hogy örüljön-e
37 3, I | mélységes érzelméből.~ ~Leonora, ígéretéhez híven, kísértete
38 3, I | adom fel ügyünket – monda Leonora egy reggelen, egy nagyon
39 3, I | Az Istenhez! – szólt Leonora, esernyőjét malasztteljesen
40 3, I | lámpákat meggyújtogatták, Leonora mégsem jött haza.~A két
41 3, I | ez eset nem teljesült be. Leonora nem jött meg, és Irén egy
42 3, I | teakatlanból kifőtt a víz, és Leonora mégsem jött haza.~Irén már
43 3, I | pacallá téve.~– Az istenért, Leonora, hol járt ön? – kérdé aggódva
44 3, I | elégültséggel nézte, mint fogyasztja Leonora a kettőjük számára rendelt
45 3, I | várhatott engem – szólt végre Leonora, midőn kissé magához bírt
46 3, I | Irén rendkívül érdekelve.~Leonora leönté az utolsó csésze
47 3, I | történetet hallgassa meg.~Leonora bezárolá az ajtókat, meggyújtá
48 3, I | Kedves Irénem – kezdé Leonora –, egy történetet fogok
49 3, I | Irén szomorúan sóhajta föl.~Leonora folytatá az elbeszélést.~–
50 3, I | leroskadt már a beszéd alatt. Leonora megszánta a szegény leánykát,
51 3, I | megcsókolá e parentézisért Leonora arcát.~– Nemde, kedvesem,
52 3, II | és megmondani neki, hogy Leonora kíván vele beszélni.~E névre
53 3, II | szerencsétlenség, ami idehozott – szólt Leonora, midőn Cynthia szobájába
54 3, II | és bármit mondjon neki Leonora, az kedves dolog leend előtte;
55 3, II | a szobában.~– Folytassa, Leonora, hallgatom.~– Hanem mindez
56 3, II | mindez csak tréfa – szólt Leonora. És akkor igen komoly volt.~–
57 3, II | 80 ezer frankról.~– Ah, Leonora! Az lehetetlen, ekkora összeget
58 3, II | kisasszonyhoz, és mondja meg neki, Leonora, hogy két hét múlva testvérét
59 3, II | de mindenesetre tisztán.~Leonora egészen megzavarodva kelt
60 3, II | észre, mikor elment.~A jó Leonora ijedten futott haza Irénhez
61 3, III | világ, nincs több a világon.~Leonora egy pesti nevelőintézetbe
62 3, XVIII| szavát nem hallaná, ha a jó Leonora nem vitatkoznék vele, lelki
63 3, XVIII| gyakran megnevettetik, s Leonora százféle asszonyos mulatságot
64 3, XVIII| foglalni, és mikor azután a jó Leonora összevissza jövendöl neki
65 3, XVIII| azon vitatkozik néha, hogy Leonora a zöld fákat hol jónak,
66 3, XVIII| vagy közelebb esnek; hanem Leonora mindig ki tudja azt magyarázni,
67 3, XVIII| Cynthia azt állítá, hogy Leonora majd kiolvassa az alispán
68 3, XVIII| gonosz észrevételeket tett Leonora dodonai mondataira.~– Ez
69 3, XVIII| magára elősoroltatni. S amint Leonora elvégezte azokat, azt mondá
70 3, XVIII| tartsa is azt meg magának.~Leonora elbámult és tréfát akart
71 3, XVIII| nevetve, kacagva borult Leonora nyakába. Ah, ez a nap nagyon
72 3, XVIII| sok örömet szerzett neki.~Leonora később meghatottan vallá
|