Rész,  fezejet

 1     2,  II  |           búcsút.~– Hát kedves, édes Boros uram, mi jót hozott? – szólt
 2     2,  II  |            csak arra való volt, hogy Boros úr ne akarjon bemenni azokkal
 3     2,  II  |       menjünk be innen – szólt pedig Boros uram, az örök pipával agyarai
 4     2,  II  |           dolgot akar velem közleni, Boros uram?~Boros uram látva,
 5     2,  II  |           velem közleni, Boros uram?~Boros uram látva, hogy éppen nem
 6     2,  II  |        elsepergetni az útból.~Miután Boros uram meggyőződött felőle,
 7     2,  II  |           tudhatva, hogy mi baj van.~Boros uram pedig azon emberek
 8     2,  II  |              No, hát mért nem mondja Boros uram, hogy mi baj van?~Boros
 9     2,  II  |         Boros uram, hogy mi baj van?~Boros uramnak még elébb dolga
10     2,  II  |            nekem nem fáj. Megütötték Boros uramat már máskor is a kocsmában.
11     2,  II  |          állkapcája a kezében marad.~Boros uram pedig, mint aki célt
12     2,  II  |        kívánt.~– Hát ne siessen még, Boros uram – tartóztatá őt Krénfy
13     2,  II  |         valami, ha megelégszik vele, Boros uram – nyögé ki végre a
14     2,  II  |                 Ha… ne… ha – dörmögé Boros uram, újra helyet foglalva
15     2,  II  |             belakatolva a szekrényt.~Boros uram azalatt odahúzta maga
16     2,  II  |         húzott oda, mely intermezzót Boros uram sietett felhasználni
17     2,  II  |             kezéből, nem bízva többé Boros uram emberségtudásában.~–
18     2,  II  | emberségtudásában.~– Hát mit gondol, Boros uram, hogy kellene a bajon
19     2,  II  |          kellene a bajon segítenünk?~Boros uramnak pedig az a szokása
20     2,  II  |              tányérra.~– Mit csinál, Boros uram! – kiálta rá kétségbeesetten
21     2,  II  |              aki szereti! – dünnyöge Boros uram, teletömve a félpofáját
22     2,  II  |             a sajt érett részét, mit Boros uram elhajított, olyan csínján
23     2,  II  |     nyelvéhez talál érni.~– Gondolja Boros uram, hogy valamit kellene
24     2,  II  |              csak mosdani használom.~Boros uram, kezeinek és orcájának
25     2,  II  |             tevé azt le az asztalra, Boros uram pedig minden kínálás
26     2,  II  |       tetején elmúlni nem akaró hab.~Boros uram először felülről nézett
27     2,  II  |           Verhovinai pezsgő! – monda Boros uram, variálva a csúfolódást –,
28     2,  II  |              örömében. Azt gondolta, Boros uram olyan rossznak találja
29     2,  II  |            Az Isten éltesse! – monda Boros uram, kissé felé emelintve
30     2,  II  |        szinte úgy nem látszott volna Boros uram arcán, hogy ivott valamit.~–
31     2,  II  |             hát beszéljünk – ismétlé Boros uram.~Krénfy úr helybenhagyólag
32     2,  II  |         megvertek.~– Ne kezdje elöl, Boros uram. Az már megtörtént.
33     2,  II  |           magasabban állanak, tudja?~Boros uram úgy mutogatott felfelé
34     2,  II  |            mint valami ördög nyelve.~Boros uramnak tetszett ez a hasonlítás,
35     2,  II  |             még félig nevető ajakkal Boros uram –, óh, azt én tudom
36     2,  II  |         szükség nekem megismerkednem Boros uram genealógiájával! –
37     2,  II  |          percben már túljárt az esze Boros uramén.~– De még több is
38     2,  II  |              hát… jól értik egymást.~Boros uram jónak látta e szavakat
39     2,  II  |            nem lehetett húzni többé.~Boros uram pedig még reménylette,
40     2,  II  |            is meg akarná kóstoltatni Boros urammal, amihez pedig ispán
41     2,  II  |             azt regélheti azután el.~Boros uram csakugyan komolyan
42     2,  II  |         többet tudott, mint ő. Amint Boros uram kihúzta a lábát, bezárta
43     2,  II  |              írta meg parancsolatját Boros uramnak, hogy mindezen leveleket
44     2,  II  |            szükségesekre ne kímélje.~Boros uramnak bizony kiesett a
45     2,  III |        éppoly kevéssé sikerült, mint Boros uramnak a második hintó
46     2,  VII |          Krénfy, s hátrafordult, hol Boros ispán állt kezében tartott
47     2,  VIII|             fájdalmában Krénfy úr. – Boros, fogja meg és hurcolja el
48     2,  VIII|            meg és hurcolja el innen.~Boros uram előrelépett, oly orcával,
49     2,  VIII|            mind a két szeme kiugrik.~Boros uram megállapodott e szóra.~–
50     3,  VII |           van. Olyan rabló kinézése; Boros, nem látta azt az embert?~
51     3,  VII |        kétcsövű puskát mellette, mi?~Boros nem látott semmit.~– Nem
52     3,  VII |       egyszerre a puskájához kapott?~Boros azt sem látta.~– Nem látta
53     3,  VII |           valahol? Nem emlékezik rá?~Boros megerősíté a pipát szárában,
54     3,  VII |         folyvást sárkányán tartotta.~Boros egypárszor meg is kérdezte
55     3,  VII |             akiket veszteni visznek.~Boros uram azt a megjegyzést tette
56     3,  IX  |      Látjátok, ti naplopók! – szokta Boros uram mondogatni a hajdani
57     3,  IX  |               Marina jól tudta, hogy Boros uram nem szokta a pipáját
58     3,  IX  |        kegyelmed nem engedte átadni.~Boros uram dörgött, morgott; gondolta
59     3,  IX  |       kellene. Azt majd ád az ispán.~Boros uram morogva ment a kancelláriának
60     3,  IX  |        nincs-e rajtuk valami írás?~– Boros! – kiált, s a hang szinte
61     3,  IX  |            hang szinte torkán akad – Boros!~Boros uram odakinn kiabál
62     3,  IX  |          szinte torkán akad – Boros!~Boros uram odakinn kiabál az udvaron,
63     3,  IX  |              gonosztevő! – rivall rá Boros uram, ugyanazzal a bottal
64     3,  IX  |             miről megemlékezned rám.~Boros uram e szóra dühösen kapta
65     3,  IX  |           kényszerült őt felkeresni.~Boros uram olyankor, midőn magánál
66     3,  IX  |          Olyan sokan tették ezt már. Boros uram ezt sem bánta.~– De
67     3,  IX  |            Még ennek sem itt! Tudja?~Boros uram mosolygott. A hárpia
68     3,  IX  |       reggelre vissza is kell jönni.~Boros uram semmi ellenvetést sem
69     3,  IX  |              szekrényéből, s kérdezé Boros uramtól, hogy nem akar-e
70     3,  IX  |           akar-e egyet inni az útra.~Boros uram először hozzányúlt;
71     3,  IX  |              jól vigyázzon mindenre.~Boros hunyorított a szemével,
72     3,  X   |           elhaladtak a kapu előtt. – Boros uramat a hideg szokta törni,