1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
501 2, IV | végigtekint, büszkén gondolhat rá, hogy ő itt most már korlátlan
502 2, IV | úgy szoktuk őt nevezni, hogy „Cynthia grófnő”.~És ha
503 2, IV | különösen Krénfy úrra nézve, hogy e szemek rendesen le vannak
504 2, IV | rendesen le vannak sütve, hogy a hosszú, fekete szempillák
505 2, IV | ellenállhatlanságáról, mely tudja, hogy szava, tekintete mindenható,
506 2, IV | Csupa kézzé és lábbá lett, hogy bájos vendégének kényelmére,
507 2, IV | tudhatja meg az ő arcáról, hogy nem követett-e el valami
508 2, IV | alkalmat szolgáltatnak rá, hogy kövess el még többet; végighallgatják
509 2, IV | úr rá hagyta magát venni, hogy minden kútforrást megnevezzen,
510 2, IV | megmondott és esküdött rá, hogy igazat mond. Cynthia grófnő
511 2, IV | selymet, s fejével bólinta, hogy az igen finom.~Krénfy úr
512 2, IV | s tökéletesen elhitte, hogy ő most a legelegánsabb ember
513 2, IV | legelegánsabb ember a szárazföldön. Hogy fognak majd terajtad mulatni
514 2, IV | panaszkodott. Krénfy úr észrevette, hogy a sált ő viszi karján, s
515 2, IV | kegyetlenség volt a grófnőtől, hogy a szegény embernek ennyi
516 2, IV | kellett volna ábrázolni, ki, hogy jobban ráismerjenek, odafestette
517 2, IV | mellényébe dugva, de úgy, hogy a gyűrűs ujja kívül maradjon.
518 2, IV | jegyzett meg István gróf, hogy a festő mégis nemigen tudott
519 2, IV | legnagyobb komolysággal mondá, hogy ennek a képnek nem itt kellene
520 2, IV | hátramaradt a grófoktól, hogy Cynthia grófnőnek gyöngéden
521 2, IV | legátus diák. Előhozta, hogy mégis jobban meggondolá
522 2, IV | tartja helyeselhetőnek, hogy az ő arcképe ott függjön
523 2, IV | ezerszer engedelmet kér, hogy egy percig is annyira el
524 2, IV | büntetésük pedig az volt, hogy a bűnhődőteremben kellett
525 2, IV | akkor megtörtént néha, hogy egyik-másik rokonukra megharagudtak,
526 2, IV | szobába”. Elégszer megtörtént, hogy Cynthia grófnő Illés gróf
527 2, IV | meggyújtotta a házat miatta, hogy bezárt arcképéhez nem juthatott;
528 2, IV | fenyegetésre meg nem mondta, hogy az hová lett.~Ebben a csúnya
529 2, IV | legnehezebben leküzdhető.~Vajon hogy jöhetett Krénfy úr arra
530 2, IV | Krénfy úr arra a gondolatra, hogy magát a csúnya szobába akassza
531 2, IV | tetszeni.~István gróf látta, hogy a nagyságos úrnak is van
532 2, IV | idejében egy Maróthi bán, hogy látszik meg a horpadás gerezdjén,
533 2, IV | hanem csak arra kérte, hogy rakassa azokat mind ládákba
534 2, IV | postán. A címezetre írja azt, hogy értékük százezer pengő.~(
535 2, IV | a kezében, mégpedig úgy, hogy a lyukas talpát tartotta
536 2, IV | ütötte meg, közel volt hozzá, hogy otthagyva Cynthia grófnőt,
537 2, IV | volt annyi találékonysága, hogy nyakon ragadta a kocsist
538 2, IV | szobából, odakinn rátámadva, hogy miért jön ilyen részegen
539 2, IV | grófnő pedig arról beszélt, hogy milyen nagyon szereti ő
540 2, IV | zavarba hozta, mert nem tudta, hogy kit illet az asztalfőhöz
541 2, IV | lepetve, midőn ez azt mondá, hogy az a hely Cynthia grófnőt
542 2, IV | hallotta már a gróftól, hogy Cynthia a család zsarnoka,
543 2, IV | megzavarta magát azáltal, hogy majd István gróf finom francia
544 2, IV | sokat, és nem látszik rajta, hogy rág valamit. Egyik kezében
545 2, IV | minden evése abból áll, hogy amely étel mellett rizskását
546 2, IV | a rendkívülisége is van, hogy a társaságot azzal mulattassa:
547 2, IV | hizlalják ezt a teknősbékát, hogy olyan fehér legyen a húsa,
548 2, IV | tányérra, s úgy szeretné, hogy gondolatait ő is azon tündéri
549 2, IV | akarta ragadni azon célra, hogy egy régen kigondolt áldomást
550 2, IV | a fiút, s attól tartva, hogy ez is valami ügyetlenséget
551 2, IV | útját állta, s kérdőre vevé, hogy mit akar.~– Ez a levél nagyon
552 2, IV | ideiglenes pitvarnok –, hogy becsületes pitvarnoknak
553 2, IV | A jámbor azt is feledte, hogy kinek hozta azt.~Az asztalnál
554 2, IV | Hisz ön még azt sem tudja, hogy ki írja e levelet!~– Óh
555 2, IV | grófnő azt jegyezte meg, hogy vannak lények, amikre nézve
556 2, IV | arra a gondolatra jött, hogy talán nem is ezek a brenóci
557 2, IV | maga olyan jókedvű lett, hogy még zongorázott is ebéd
558 2, IV | Illés gróf komolyan állítá, hogy valami nyilvános hangversenyben
559 2, IV | véve.)~Illés gróf említé, hogy Cynthia grófnő gyönyörűen
560 2, IV | kézzel, s azt súgja fülébe, hogy jöjjön csak egy kissé a
561 2, IV | levélre azért ütnek pecsétet, hogy annak tartalmát csak az
562 2, IV | és odaadta Illés grófnak, hogy olvassa el.~Egy negyedóra
563 2, IV | pitvarnok értesíté az urakat, hogy a méltsás kisasszony visszament
564 2, IV | társalkodónéjának meghagyta, hogy addig zárja be a zongoraterem
565 2, IV | üdvözletét, kik sajnálják, hogy nem vehetik tovább igénybe
566 2, IV | fölötti sajnálatából eredtek, hogy még a vendégpitvarnoknak
567 2, IV | Én nem azért jöttem ide, hogy a brenóci uradalmak pusztulását
568 2, IV | azért követtem önöket ide, hogy egy bolonddal többet megismerjek,
569 2, IV | megismerjek, hanem azért, hogy anyám sírját meglátogassam,
570 2, IV | tóduló könny kényszeríté, hogy szempilláit e büszke szemekre
571 2, IV | Cynthia grófnő megbánta, hogy érzékenységet mutatott,
572 2, IV | Én nem kívánom öntől, hogy nekem higgyen. Gondolja
573 2, IV | nekem higgyen. Gondolja azt, hogy csak komédiázok, hanem azután
574 2, IV | azután gondoljon arra is, hogy igen jól komédiázok.~Illés
575 2, IV | azzal fenyegetett bennünket, hogy ha akaratát erőszakoljuk,
576 2, IV | lenne az; de jól tudom, hogy annál irtózatosabb döfés
577 2, IV | Ezt mondtam és hidd el, hogy meg fogom tenni. Mikor először
578 2, IV | nem kacagsz. Én jól tudom, hogy szép vagyok, hangom tiszta,
579 2, IV | tudok bánni, bizton hiszem, hogy szerencsét fognék csinálni
580 2, IV | Cynthia. Kész vagyok elhinni, hogy ön mindenre képes és lemondok
581 2, IV | menni vagy itt maradni, hogy ott mezei virágokat keress,
582 2, IV | megismerted te is, én is. Láttad, hogy a postabélyegre kívül Strasbourg
583 2, IV | volt nyomva. Tudod jól, hogy ebből mi következik most?~
584 2, IV | suttogva és odahajolva hozzá –, hogy ha ezen emberről le nem
585 2, IV | másodszor lenni. Te tudod jól, hogy én Strasbourgig egy órai
586 2, IV | levelet írok Tarnóczynak, hogy menjen Strasbourgból és
587 2, IV | felfogadtam – susogá Cynthia –, hogy meg fogom gátolni találkozástokat.~–
588 2, IV | akarok lenni irántad. Tudtad, hogy egy másodszori találkozásunkból
589 2, IV | és sem azt nem akarod, hogy én öljem meg őt, sem azt,
590 2, IV | én öljem meg őt, sem azt, hogy ő öljön meg engem. Ezt elismerem.
591 2, IV | Tapasztaltam is több ízben, hogy Tarnóczy csaknem azon órában
592 2, IV | mert ő bátor ember. Kár, hogy nem más viszonyba hozta
593 2, IV | ennek a régi vámpírjának, hogy tarnóci birtokaira, illetőleg
594 2, IV | neki bizonyos összeget, hogy ebből a fatális helyzetből
595 2, IV | volt. Alig látszott rajta, hogy él.~– Ez a pimasz odafenn
596 2, IV | amiből meggyőződtem, hogy az én emberem előlem nem
597 2, IV | Most én tehát azt teszem, hogy elmegyek Strasbourgba, felkeresem
598 2, IV | magunkat és azt mondjuk, hogy csak bohóskodtunk. Csak
599 2, IV | menni kell. Gondolkozzék, hogy valamit válaszoljon, míg
600 2, IV | nagy pasziánsz? Fölfedezte, hogy egy alsó az asztal alá esett,
601 2, IV | kötelezve.~Azután tudtára adá, hogy a hintók már be vannak fogva,
602 2, IV | István gróf azt mondta, hogy igen jól van, s nagyon megörült,
603 2, V | magáét s odaküldé inasát, hogy tudja meg, mi bajuk.~A baj
604 2, V | itthon hagyta leányait, hogy míveljék a kicsi telket,
605 2, V | keresztül, jeléül annak, hogy azokat régóta nem nyitották
606 2, V | nagyon örültek mind a ketten, hogy Cynthia grófnőt megláthatták
607 2, V | grófnőt megláthatták újra, hogy mondogatták egymásnak, amint
608 2, V | kandallókban szították a tüzet: „Hogy megszépült, akkor is milyen
609 2, V | István gróf feltette magában, hogy addig nem fog elaludni,
610 2, V | Illés gróf nagyon rábízta, hogy leányának minden mozdulatára
611 2, V | bárha nem veteti is észre, hogy vigyáz, hogy gyanakszik.~
612 2, V | veteti is észre, hogy vigyáz, hogy gyanakszik.~Ez igen könnyű
613 2, V | társalkodónéját a kulcsárhoz, hogy készíttessen számára vacsorát,
614 2, V | csodálkozott, mert alig pár órája, hogy ama nagy vendégségtől felkeltek.
615 2, V | is kitől küldené és hová, hogy testvérét megelőzze?~Mindössze
616 2, V | tenné az ő helyzetében, hogy azt mondaná testvérjének,
617 2, V | világosan – fel fogja szólítani, hogy a kért összegről rögtön
618 2, V | Óh, anyám, édesanyám.”~Hogy mindezt hogy fogja kivihetni,
619 2, V | édesanyám.”~Hogy mindezt hogy fogja kivihetni, arra nem
620 2, V | körültekintett.~Jól tudta, hogy az egész délkeleti házfal
621 2, V | nagy, izmos eb, ahelyett, hogy bántotta volna, elébb meglepetve
622 2, V | sem árulá el magát. Lehet, hogy az eb rohanása figyelmessé
623 2, V | Így azt fogják gondolni, hogy valaki a háziak közül jár
624 2, V | kérte szótlan fohászával, hogy legyen segítségére ez órában,
625 2, V | onnan visszatekinte, látta, hogy a szelindek utánamegy. Gondolta,
626 2, V | szelindek utánamegy. Gondolta, hogy majd elmarad a házakon túl.
627 2, V | vannak, ne félj ám semmit, hogy ily egyedül jársz, majd
628 2, V | s a sötétben észrevevé, hogy egy férfialak támaszkodik
629 2, V | fogni a szelindek örvét, hogy az rá ne rohanjon a beszélőre.
630 2, V | különösen ajánlja arra, hogy éjfél után sötét erdőn keresztül
631 2, V | meggátolni a szelindeket, hogy rá ne rohanjon e vad kinézésű
632 2, V | annyira át volt hevülve, hogy sálját kénytelen volt levetni
633 2, V | gyermek kezét síró szemeiről, hogy arcára láthasson. Szép kis
634 2, V | egyre sírt.~– Kérdezze meg, hogy mi baja, miért van itten –
635 2, V | magyarázta azután a csavargó –, hogy az apja, anyja mind halálán
636 2, V | testvérét szétküldözték, hogy menjenek a világba, holnap
637 2, V | ez sír, mert nem tudja, hogy merre van a világ. – Gyerünk,
638 2, V | odaszorítá magához, biztatgatva, hogy ne sírjon, majd visszaviszi
639 2, V | botjára támaszkodva nézte, hogy mit csinál. Olyan vadul
640 2, V | kezét hóna alá dugva, talán hogy melegebbje legyen.~– Tietek
641 2, V | súlyos volna ez összeg, hogy ki sem bírja lélegzettel.~
642 2, V | vonszolta magát ágyából, hogy szótlan sírásával tudassa
643 2, V | De bolond kutya vagy te, hogy úgy morogsz rám, hiszen
644 2, V | volna?…~Cynthia észrevevé, hogy nagyon előresietett, s megállt,
645 2, V | előresietett, s megállt, hogy kísérőjét bevárja.~– Sietős
646 2, V | szánta és megismeré róla, hogy amit lelkében szenvedett,
647 2, V | az útfelen s azt mondta, hogy várni fog, míg a kisasszony
648 2, V | rendeltetett légkörben; azután, hogy a grófok eltávoztak, még
649 2, V | edényárus biztosával civakodni, hogy úgy kapta már törötten az
650 2, V | kellene lenni. Kezdte érezni, hogy ez a kastély sokkal üresebb
651 2, V | mint a másik. Azt hitte, hogy azokat a lábnyomokat is
652 2, V | végiglejtettek, s képzelte magában, hogy mikor ezeket a tündérpiciny
653 2, V | hosszú hajfürtök beseprik, hogy senki se találjon reájuk.
654 2, V | Hisz az oly rendes dolog, hogy hölgyek egy-egy gombostűt
655 2, V | el magával, azt gondolva, hogy ide költöznek át néhány
656 2, V | első gondolatja az volt, hogy rablók akarnak rátörni,
657 2, V | jutott annyi is eszébe, hogy azokat a pisztolyokat mégsem
658 2, V | megszólítást, nem várta, hogy bámuló látogatottja kérdéshez
659 2, V | grófnő! – hebegé Krénfy. – Hogy jön ide? Honnan? Lehet-e
660 2, V | lehetett másképpen. Engedje ön, hogy leüljek; elfáradtam, gyalog
661 2, V | asztal mellé. Látszott rajta, hogy egészen el van fulladva.~–
662 2, V | fulladva.~– Láthatja ön, uram, hogy valami borzasztó oknak kell
663 2, V | az én bűnöm. Láthatja ön, hogy semmit sem titkolok el ön
664 2, V | e szavával. Elmondhatja, hogy brenóci Maróth Cynthia egy
665 2, V | felkereste, saját hálótermében, hogy itt ön előtt megvallotta
666 2, V | előtt megvallotta bűneit, hogy ön látta őt maga előtt sírni,
667 2, V | botlás azt szerzi a nőnek, hogy egyszerre mindazok ismerősüknek
668 2, V | megugratták; most megtudta, hogy egykori kedvese külföldön
669 2, V | elveiből kivételt. Meglássuk, hogy mit tehetünk érte.”~– Kezében
670 2, V | kell tudatnia bátyámmal, hogy itt voltam, és semmivé vagyok
671 2, V | eszemben, gondolá Krénfy úr –, hogy főbelövessem magamat.)~–
672 2, V | füstkötelet fújva szájából –, hogy Tarnóczy urat az adósok
673 2, V | Illés gróf megtiltotta, hogy ez ügybe avatkozzam, de
674 2, V | a szükséges útiköltség, hogy Tarnóczy úr rögtön eltűnhessen
675 2, V | arcán mutatni örömét. Érzé, hogy teljes szüksége van önmérsékletére,
676 2, V | jó anyám. Nem szép tőlem, hogy az ő sírjára alkuszom. Ő
677 2, V | mindössze, de gondolom, hogy kétezer frank fedve lehet
678 2, V | tollat kezembe és mondja, hogy mit írjak. Az idő rám nézve
679 2, V | egyenesen Strasbourgba indul, hogy azt a párbajt folytassa,
680 2, V | áldozatul esni. Láthatja ön, hogy miért tettem e kétségbeesett
681 2, V | tartotta Krénfy úr azt, hogy Illés gróf, ha megtudja
682 2, V | Nagysád utasítani fogja őt, hogy e váltó értékéből levonva
683 2, V | kézbesítve neki, adja tudtára, hogy illanjon tova, míg Illés
684 2, V | tevé hozzá: – Nem akarom, hogy megölje testvéremet.~Krénfy
685 2, V | ki számára, s odanyújtá, hogy írjon vele.~Valóban nem
686 2, V | minden bohóságot belefirkált, hogy maga sem igazodott ki belőle;
687 2, V | kérdezé Cynthia, látva, hogy Krénfy úr oly sokáig mereszti
688 2, V | nevét aláírta, anélkül, hogy ránézne az emberre, odanyújtá
689 2, V | az indulatzavart arcra, hogy azon helyzetet átértse,
690 2, V | Krénfy gondolá magában, hogy így még jobb. Szíve teljes
691 2, V | írt, kinek úgy tetszék, hogy a grófnő vállain keresztül
692 2, V | vele; úgy tetszék neki, hogy a delnő forró lehelete minden
693 2, V | háta mögött állva nézi, hogy ugyanazt másolja-e le. Az
694 2, V | Azt képzelé néhány percig, hogy álomból ébredt.~Hanem hiszen
695 2, V | kellett hozzá, míg észrevette, hogy az saját arca.~Hanem most
696 2, V | egy-egy percre megállt merően, hogy nagy lelki erőfeszítéssel
697 2, V | hűs éji lég hozta azt –, hogy titkos látogatója éppoly
698 2, V | az egy nem jutott eszébe, hogy az ajtók küszöbeit vizsgálja,
699 2, V | kellett végigfutnia még, hogy az erdőt elérje, melynek
700 2, V | Cynthia attól tartott, hogy egész a házig találja őt
701 2, V | ahol elhagyá. Az eb tudta, hogy csendesen kell neki lenni,
702 2, V | kitolva, mintha mondaná, hogy mármost siessünk!~A vén
703 2, V | Nagyon köszönöm önnek, hogy megvárt. Igen nagy szükségem
704 2, V | tukmált rá az öregre, s kérte, hogy már most siessen, s maga
705 2, V | delnőnek.~Cynthia észrevette, hogy követi s bevárta.~– Mi kell,
706 2, V | kisasszony. Nem engedhetem, hogy így egyedül térjen vissza,
707 2, V | István gróf gondolá magában, hogy akinek a pipereváltoztatás
708 2, V | gróf valóban azt hitte, hogy Cynthia hallotta, miszerint
709 2, V | engedelmet kért atyjától, hogy egy percre meglátogathassa
710 2, V | hintókig és gondolá magában, hogy milyen derék asszony az,
711 2, V | Ezt most csak azért teszi, hogy engemet szekírozzon vele,
712 2, V | szekírozzon vele, mert tudja, hogy mennyire félek a kutyáktól.~
713 2, V | Vártalak. Jó jelnek tartom, hogy siettél. Határoztál-e már?~
714 2, V | Csak azzal vigasztalta, hogy majd nem soká tart ez.~Illés
715 2, V | gróf azután azt próbálta, hogy széttépett zsemlyéket hajigált
716 2, VI | megtiszteltetésben nem részesült, hogy az ő nevét leírva viselje;
717 2, VI | iszonyat annyira ment nála, hogy ha valami ártatlan bizonyítványt
718 2, VI | szorosan a végsorok alá írta, hogy a benne levő hosszú betűk
719 2, VI | biztosítva magát az ellen, hogy névaláírásából váltót ne
720 2, VI | fidibusz is alkalmatos.~S lám, hogy elesik az alma a fájától;
721 2, VI | s igen valószínű volt, hogy azután sem felejtette el
722 2, VI | tökéletesen mindegy volt rá nézve, hogy a kapott száz forintért
723 2, VI | abban a jövendő kilátásban, hogy majd mikor ő meghal, ezt
724 2, VI | egyszerre dobra fogják ütni, hogy vezeti egyik üzér erre,
725 2, VI | mikről alig lehetett elhinni, hogy arra legyenek rendeltetve,
726 2, VI | szemek nem hirdették volna, hogy az, akit mi gyermeknek néztünk
727 2, VI | beszélni és meggondolni, hogy mit mondunk előtte, mert
728 2, VI | leánykáját, megmagyarázá neki, hogy egész vagyoni állapotja
729 2, VI | kötözteté, s azután tudtára adá, hogy azok között melyik a legutolsó
730 2, VI | összeget Irénnek hagyta, hogy azt halála után rögtön minden
731 2, VI | elmondá azután leányának, hogy ez a szép jószág, mihelyt
732 2, VI | a sírban lakó férgeknél, hogy az eleven embert eszik meg.
733 2, VI | akkor nem fogod engedni, hogy szegény, szerencsétlen bátyád
734 2, VI | már sokkal idősebb, mint hogy évszámai után tudakozódni
735 2, VI | szép Dobokyné; igaz ugyan, hogy ez asszonyságot már huszonkét
736 2, VI | nem kis igényt tart rá, hogy bájai elismertessenek; ha
737 2, VI | sokkal mulatságosabb ez, mint hogy vétek lehessen és sokkal
738 2, VI | sokkal gyászosabb, mint hogy erénynek nevezzük: a derék
739 2, VI | békével fiatal férfi és leány, hogy valami úton beléjük ne kötött
740 2, VI | férfiaknak és némbereknek.~S hogy ez a törekvés tisztán szenvedély
741 2, VI | becsülte őt – az Isten őrizzen, hogy tovább folytassam ezt az
742 2, VI | nélküli lakat teóriájához!~Hogy eszerint, valahányszor megjelent
743 2, VI | azzal tréfálta vissza, hogy ha olyan derék ember az,
744 2, VI | maga hozzá.~Azon az estén, hogy a három táblabíró körútját
745 2, VI | ott működött mindenütt, hogy ételükről, ruházatjukról
746 2, VI | csak annyit nyert vele, hogy a kezébe nyomott vagy egy
747 2, VI | egy irtóztató nagy ollót, hogy segítsen neki ingeket, mellényeket
748 2, VI | tartania, vagy felkérte, hogy az ételkiosztást segítse
749 2, VI | olvasásra, s gyakran megesett, hogy saját maga, hozzátartozandóival
750 2, VI | ülhet le egy pillanatra, hogy Dobokyné valami furcsát
751 2, VI | miután meggyőződött róla, hogy házán belül senki sem maradt
752 2, VI | A hajdú engedelmet kért, hogy a kisasszonnyal rögtön szólhasson.
753 2, VI | ember ki sem mehet anélkül, hogy keresztül ne lépjen rajtuk,
754 2, VI | találja neki mondani éjszaka, hogy – adjon egy darab kenyeret.~
755 2, VI | kivette a hajdú beszédéből, hogy éjszakára a megyei körutazó
756 2, VI | ájuldozni attól a gondolattól, hogy ennyi meg ennyi vég vásznat
757 2, VI | hivatalából, erre következett az, hogy miután befolyását veszté,
758 2, VI | midőn ez alkalommal megtudá, hogy Lippay ide fog jönni, az
759 2, VI | nem volt legkisebb híre, hogy valaha bárkit megkért, megszeretett,
760 2, VI | hintók zörgése hirdeté, hogy a várt vendégek megérkeztek.
761 2, VI | Lippay alispán úr azt mondá, hogy mi már régi ismerősök vagyunk,
762 2, VI | Dobokyné sóhajtva jegyzé meg, hogy óh, nagyon régiek!~Irén
763 2, VI | fiatalát, s rájuk bízta, hogy helyezzék magukat kényelembe.~
764 2, VI | szerint az következnék, hogy Fenyéry és Irén, mint a
765 2, VI | pedig esze ágában sem volt, hogy szívéhez kapjon, elénekelve: „
766 2, VI | erőszakos eszközhöz folyamodni, hogy elvegye előle a kalamárist,
767 2, VI | írást. Pedig tessék elhinni, hogy nagyon siet.~Az asztalnál
768 2, VI | kénytelen felkelni az asztaltól, hogy háziasszonyi tisztjét teljesítse,
769 2, VI | annyit sem néztek egymásra, hogy számot tudnának adni róla,
770 2, VI | ebédeltek, úgy látszott, hogy egy kicsinyt még bosszantja
771 2, VI | kicsinyt még bosszantja is, hogy körülötte olyan hangosan
772 2, VI | rajta kapta magát Fenyéry, hogy ásítani kezdett, s alig
773 2, VI | midőn Dobokyné észrevéve, hogy Fenyéry már nem ír, odafordult
774 2, VI | meglepetésére akkor vevék észre, hogy Fenyéry – alszik!~Ott abban
775 2, VI | körülnézett s meglátva, hogy ágyak vannak vetve, nagy
776 2, VI | Nagyon.~– Meg sem vártad, hogy elmenjenek.~– Kik?~Az alispán
777 2, VI | nevetett. Ez még azt kérdi, hogy „kik?”.~Fenyérynek az volt
778 2, VI | volt a legnagyobb gondja, hogy lefeküdjék. Ott pedig, amint
779 2, VI | kérdezett valamit az alispántól, hogy mennyi az idő, de amit az
780 2, VI | fáradságot sem vette magának, hogy a padlásra fölnézzen s megszámlálja
781 2, VI | amik ugyan nem voltak), hogy azután amit azon a helyen
782 2, VII | szemrehányást tett magának, hogy e szenvedéseket ő okozta.)
783 2, VII | szolgálhatok vele.” Meglehet, hogy jó hivatalnok, de felesége
784 2, VII | szintén nagyon izgatott az, hogy ennél a háznál tanácskoznak
785 2, VII | szépen s határozatot hoztak, hogy minden ember térjen vissza
786 2, VII | helységben, kik utasítva lesznek, hogy a szegénység számára addig
787 2, VII | tisztviselői és nemes urai, hogy a szegény jobbágyság rögtöni
788 2, VII | jöttek ide a táblabíró urak, hogy őt ettől a gyönyörűségtől
789 2, VII | bírta megengesztelni azzal, hogy a beteg százéves öreget,
790 2, VII | nem állhatta volna meg, hogy egyenként ismét vissza ne
791 2, VII | bocsánatot kért és nem várta be, hogy megadják; kocsija már be
792 2, VII | a figyelmes fáradságot, hogy külön elbúcsúzott volna
793 2, VII | felelt Dobokynénak egyenesen, hogy mikor fognak ismét találkozni.~
794 2, VII | kölcsönösen megegyeztek abban, hogy soha unalmasabb, fásabb,
795 2, VII | mikor a két kezével mutatta, hogy a bajusza felfelé van pödörve,
796 2, VII | gondolomra írogatta oda maga, hogy a boldog szerző azt gondolja,
797 2, VII | kaszinóbál után megígérte, hogy valamelyik lapban ki fogja
798 2, VII | úrnak: „Ugyan az Istenért, hogy írhat ön Irénéről ilyet: ,
799 2, VII | alá dobatik. Nem érdemes, hogy az ember kezébe vegye. Hol
800 2, VII | ki a megye nemesi rendei, hogy minden tehetségeikből meg
801 2, VII | meg mindezekre Dobokyné –, hogy ezek a nagy szónokok társaságban
802 2, VII | rendek Fenyéry szónoklatára; hogy gyűlt össze egy óra alatt
803 2, VII | teljhatalom a küldöttségnek, hogy a megyében bárkinél található
804 2, VII | valaki azt veszi a fejébe, hogy ő ennyi meg ennyi ezer ember
805 2, VII | boldogságán munkálódik, ahelyett, hogy hagyná a maguk útján folyni
806 2, VII | bölcsek azon arany mondásán, hogy „akinek lova nincsen, járjon
807 2, VII | mondta azt, amiből kitűnik, hogy a szép lelkek gyakran évtizedekkel
808 2, VII | És mindezt csupán azért, hogy néhány rongyos istenadta
809 2, VII | ti! Hát ti azt hiszitek, hogy csakugyan segít rajtatok
810 2, VII | rajtatok ugyan beteljesedik, hogy ha nincs mit enned, hát
811 2, VII | a vármegye elhatározta, hogy eleséget osszon ki közöttetek,
812 2, VII | mondja valaki a hátam mögött, hogy van itt abban a házban elég,
813 2, VII | fiú vagy öcsém, de kár, hogy nagyobbra nem nőttél; majd
814 2, VII | bádoggal befedik, megmondom, hogy az ócska zsindellyel a te
815 2, VII | nem nyúzzák. Azt gondolod, hogy azért hozatta ez a lakatszájú
816 2, VII | pesti fiskálist extrapostán, hogy boltot nyisson a háza oldalán
817 2, VII | belőle. Hallom, hallom, hogy mit mondasz: a vármegye
818 2, VII | a csutorafejű. Látszik, hogy szamár vagy, paraszt vagy.
819 2, VII | paraszt vagy. Tenálad persze hogy nagyobb úr a hajdú is, ha
820 2, VII | végigvernek; de tudnád csak, hogy mit tesz az a két szó azon
821 2, VII | Salva Guardia. Az azt teszi, hogy annak a birtokosa egy pálcikát
822 2, VII | állna is. Igaz, nagyon igaz, hogy ezért azután majd pör támad
823 2, VII | földet. Igen tetszett neki, hogy az emberek arcai úgy meghosszabbodtak
824 2, VII | elöljáróival, jelentve, hogy a tekintetes küldöttség
825 2, VII | Mártonnak szinte meghagyatott, hogy csak akkor szóljon, amikor
826 2, VII | bekacsingatók előtt kitűnt, hogy az első kapun kívül a bejárat
827 2, VII | alak, akiről azt mondták, hogy pesti fiskális.~Az obligát
828 2, VII | elnök küldetésük célját, hogy a megye határozatából felhatalmazásuk
829 2, VII | készpénzzel kifizetvén. Reménylik, hogy Krénfy úr az emberbaráti
830 2, VII | a rendkívüliség is volt, hogy a beszélő szertelenül hebegett,
831 2, VII | gabonakészleteivel, mint hogy azokat most áruba bocsáthassa;
832 2, VII | záloglevél keletéről látszott, hogy ez azalatt támadt, míg a
833 2, VII | életébe kerül. Elhisszük, hogy nagyságos Krénfy úr később
834 2, VII | sóhajtásai kényszerítenek, hogy ön előtt kalaplevéve, fejemet
835 2, VII | könyörögjek, kolduljak: hogy ne hagyja ön a legirtózatosb
836 2, VII | falusi bírák, midőn látták, hogy e nagy úr oly alázatosan
837 2, VII | kezeit, ruháit csókolták, hogy – adja vissza jó pénzért
838 2, VII | keresztülbocsátá fülein.~– Igaz, hogy én tehetném, ha akarnám.
839 2, VII | akarom. Nyíltan kimondom, hogy nem akarom. Magtáraim teli
840 2, VII | tekintetes uraságtok kívánatának. Hogy a nép most ilyen ínségben
841 2, VII | idején szerezni? Sajnálom, hogy nem segíthetek, de kimondom,
842 2, VII | segíthetek, de kimondom, hogy lattal sem mérhetek ki számukra
843 2, VII | rá indulatosan Lippay –, hogy itt ajtaja előtt haljanak
844 2, VII | nekem majd lesz gondom rá, hogy falvaim üresen ne maradjanak.~–
845 2, VII | Krénfy reszkető hangon –, hogy cselédeim fel vannak fegyverezve
846 2, VII | hajítá őt a hajdúk közé, hogy az ember térdre bukott.~–
847 2, VII | nem, uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet védelmezni
848 2, VII | jobban félhetnek attól, hogy e nép kicsapongásokat követ
849 2, VII | hívták ide a csőcseléket, hogy kenyeret adnak neki; most
850 2, VII | bot gyanánt. – Ön tudja, hogy az gonosz következésű merénylet
851 2, VII | csapott vele a címeres ajtóra, hogy az recsegve hajolt meg sarkaiban,
852 2, VII | Uram, ne feledje ön, hogy ön nekem e percben bírám.~
853 2, VII | karját megfogva, anélkül, hogy egy szót szólna, elhagyá
854 2, VII | bezúztam önnek kapuját, hogy felhalmozott élelmiszereihez
855 2, VII | ennyi hatalmaskodással?~– Hogy érti ön ezt? Az ördögbe
856 2, VII | agyonveri. Láthatja ön, hogy önt senki sem mentheti meg
857 2, VII | Csak azt kell mondanom, hogy vegyék le a láncot arról
858 2, VII | határozottan voltak mondva, hogy Krénfy elsápadt bele.~Az
859 2, VII | monda:~– Önök tanúim, urak, hogy énrajtam a leggaládabb,
860 2, VII | hatalmaskodás követteték el, s hogy én az ellen ünnepélyesen
861 2, VIII | mindenkinek tudtára adatik, hogy ez az úr, ki ott az ajtón
862 2, VIII | éles redőiről meglátszik, hogy a festék és a szenvedélyek
863 2, VIII | Krénfy úrnak. Annyi látható, hogy valami erős viszonynak kell
864 2, VIII | fejéhez minden embernek, hogy rögtön kiomlik a béle.~–
865 2, VIII | tehetetlen féreg; hát ki vagy te, hogy énvelem parancsolni akarsz?
866 2, VIII | együtt ebből a házból, hogy szétmállasz bele. Takarodjatok
867 2, VIII | pesti fiskális protestált, hogy őtet ne!~– Te hetes! Ereszd
868 2, VIII | egyszerre mind a hármat.~Hogy azonban sem a béres, sem
869 2, VIII | mert úgy képen felejtem, hogy mind a két szeme kiugrik.~
870 2, VIII | nemesember vagyok.~Krénfy, látva, hogy ispánja nem mer a veszélyes
871 2, VIII | kezével úgy ütötte arcul, hogy a kalapja a sárba repült.~
872 2, VIII | egymást csitítani látszék, hogy senki el ne rontsa ezt a
873 2, VIII | nem higgadt meg annyira, hogy tudhatná, kin álljon inkább
874 2, VIII | kulcs az igazi, sem azt, hogy melyik ajtóba illik bele;
875 2, VIII | leleményességére van bízva, hogy a kívánt holmikhoz hozzáférjen.
876 2, VIII | csupán annyiról biztosítom, hogy erőszakkal ellene nem állok;
877 2, VIII | Krénfy úr óhajtotta látni, hogy tépik össze egymást! Legalább
878 2, VIII | nyájas hangon voltak mondva, hogy a sárkány fejedelemasszony
879 2, VIII | fejedelemasszony elszégyenlé magát, hogy azt a vaslapátot kezében
880 2, VIII | azért vette volna azt fel, hogy valami dolga volt vele,
881 2, VIII | esetben bizton remélem, hogy e mindnyájunkra nézve alkalmatlan
882 2, VIII | bizonyos vagyok felőle, hogy ha az illető felvilágosítással
883 2, VIII | én teljesen méltánylom, hogy kegyed a lusta, korhely
884 2, VIII | tisztelettel könyörögni, hogy azon valóban nyomorultakon
885 2, VIII | megérdemlik. Hiszen én jól tudom, hogy kegyednek igen jó áldott
886 2, VIII | fel, mégpedig nem azért, hogy azzal Fenyéryt kiverje,
887 2, VIII | Fenyéryt kiverje, hanem hogy „tessék leülni rá”.~– Óh,
888 2, VIII | hozzám. Mennyire sajnálom, hogy nem lehetett kegyedhez fordulnom
889 2, VIII | fordulnom legelőször. Hiszem, hogy kegyednek sikerült volna
890 2, VIII | Krénfy urat rábeszélni, hogy a megye közóhajtásának eleget
891 2, VIII | akasztófáravaló (értette Krénfyt), hogy ide erőszakos rablás végett
892 2, VIII | erőszakos rablás végett jönnek, hogy az urak elhatározták, hogy
893 2, VIII | hogy az urak elhatározták, hogy minket koldussá tegyenek;
894 2, VIII | előtt, az egész világ előtt, hogy felhuszított, mint egy láncos
895 2, VIII | számat, mert nem is tudom, hogy miért nem hasítom ketté
896 2, VIII | instálta az asszonyságot, hogy ha elhalaszthatja máskorra
897 2, IX | Miért nem lehettem én ottan, hogy láthattam volna az árvák
898 2, IX | engedi történni.~– Minő kár, hogy nem hölgyek ülnek a törvényszék
899 2, IX | azért ingerlé Leonorát, hogy az mentől erősebben védelmére
900 2, IX | Fenyéry úr; én azt mondám, hogy önt becsülöm, tisztelem
901 2, IX | magához, midőn tapasztalá, hogy kívüle senki sem nevet,
902 2, IX | gondolt a ház tündérkéjére, hogy megkérdezte volna tőle „
903 2, IX | tapintata volt átlátni, hogy neki most komoly arcot mutatni
904 2, IX | valóban nem törődött azzal, hogy saját magával mi történik.
905 2, IX | komolysággal kérte fel rá, hogy ha ügyét előveszik a királyi
906 2, IX | egész komolysággal állítá, hogy ő bizonyosan jobban is megvédné
907 2, IX | merte viselni, mert félt, hogy megismerik a fején, hanem
908 2, IX | megharagudott saját magára, hogy miért nevetett.~– De uraim,
909 2, IX | miért nevetett.~– De uraim, hogy lehet ilyen komoly dologból
910 2, IX | önön csodálkozom legjobban, hogy mint tud ezen nevetni?~–
911 2, IX | mulatságos életem lesz, hogy Lavotának sem volt különb.~
912 2, IX | szánalommal szólt bele, hogy „bizonyára mindenütt igen
913 2, IX | könnyelmű fiatal kabátján.~– Hogy tud ily könnyen beszélni
914 2, IX | szobából.~Nem sejté senki, hogy mi baja lehet. Hanem amint
915 2, IX | a szép Dobokyné felállt, hogy karját Lippay karjába fűzve,
916 2, IX | testvérem (mondjuk így, hogy kedves testvérem).~Fenyéry
917 2, IX | kezet adott rá: és kérdezé, hogy mit vétett.~– Amidőn ön
918 2, IX | okozott.~– Hogyan?~– Úgy, hogy igen élénken emlékezteté
919 2, IX | bír annyi emberismerettel, hogy megítélhetné, miszerint
920 2, IX | álarc, s elszomorodik rajta, hogy azok mind ily szívtelenek.
921 2, IX | szívtelenek. Pedig én tudom, hogy önnél ellenkezőleg van az
922 2, IX | Menjen és győzze meg felőle, hogy az nem érzelemhiány, nem
923 2, IX | komoly szónak. Valóban bánta, hogy a kedves kis jólelkű teremtésnek
924 2, IX | zsebkendőjével szemeit, azt hivé, hogy így nem fog azokon meglátszani,
925 2, IX | fog azokon meglátszani, hogy sírt.~Fenyéry észrevette
926 2, IX | tagadhatná meg magától, hogy szíve annyira elfogódott
927 2, IX | annyira elfogódott e percben, hogy nem tudta magát elhatározni,
928 2, IX | karját megfogva, monda:~– Jó, hogy jön.~A fiatal férfi nem
929 2, IX | tudá, mi történik vele.~Jó, hogy jön! Ki értené ezt? Hiszen
930 2, IX | aggódik azon, mert tudja, hogy vannak jó barátai, tudja,
931 2, IX | vannak jó barátai, tudja, hogy akik eddig becsülték, bukása
932 2, IX | előttem mindig azt beszélték, hogy a lányka mennyire ragaszkodik
933 2, IX | hozzám, őelőtte pedig arról, hogy én mennyire szeretem. És
934 2, IX | szeretem. És meg is lehet, hogy jó férj és nő lett volna
935 2, IX | azzal a hideg tudósítással, hogy már mást gondoltak.~Irén
936 2, IX | gyűrűt, arcán az látszott, hogy örül valaminek e mondottakból,
937 2, IX | Ez legjobb mértéke annak, hogy bukott ember mit várhat
938 2, IX | férfiéval, aki ahelyett, hogy ősi kastélyba vinné menyasszonyát,
939 2, IX | csak meg sem ütközöm rajta, hogy gyűrűmet visszaküldték.~
940 2, IX | nyújtotta Fenyéry gyűrűje után, hogy ismét visszategye tárcájába.~
941 2, IX | aranyfonál gyűrűcske ezalatt hogy, hogy nem, Irén ujjára csúszott,
942 2, IX | gyűrűcske ezalatt hogy, hogy nem, Irén ujjára csúszott,
943 2, IX | mondott.~– Fenyéry! Meglehet, hogy önt a törvény elítéli oly
944 2, IX | szívét tanúsítja. Meglehet, hogy ön szegénységre jut. Az
945 2, IX | szegénységre jut. Az is meglehet, hogy balesete után a világ elzárja
946 2, IX | elzárja magát ön előtt, hogy akik legjobb barátai voltak,
947 2, IX | barátai voltak, azok elítélik, hogy nevét meg fogják bélyegezni…
948 2, IX | Akkor jusson önnek eszébe, hogy van egy lény, ki önnel kész
949 2, IX | olyan szórakozott volt, hogy az alispán komolyan aggódni
950 2, IX | pedig meg is szólította, hogy szokás szerint megint el
951 2, IX | Azzal menteté ki magát, hogy rosszul van, kénytelen szobájában
952 2, IX | Fenyéryt.~– Ön gyaníthatja, hogy mi oka Irén elmaradásának.
953 2, IX | szól egy szót is arról, hogy mit beszélgetett ön neki,
954 2, IX | keresztül-kasul ismerem. Ön ahelyett, hogy gyöngéden megengesztelte
955 2, IX | esik. Annyit mondhatok, hogy Irén nagyon haragszik önre,
956 2, IX | arcokból, mindjárt átlátta, hogy ez megint nem egyéb, mint
957 2, IX | jókedvűen kacagott bele.~– Hogy bohóskodik! – suttogá Dobokyné.~–
958 2, IX | bohóskodik! – suttogá Dobokyné.~– Hogy erőszakolja jókedvét a bánatra –
959 2, IX | gondolá Lippay magában.~– Hogy gúnyolódik, hogy affektál! –
960 2, IX | magában.~– Hogy gúnyolódik, hogy affektál! – haraguvék Leonora.~
961 2, X | felülkerülhetett, s megesett, hogy az alperes egzekválta a
962 2, X | egyéb gondja nincsen, mint hogy ki ne menjen a kerékvágásból.~
963 2, X | jót tehetett irányában, hogy szigorú ítéletét szabadlábról
964 2, X | elméncség ilyenkor azt mondani, hogy „kicsiny a Duna”, tudniillik
965 2, X | táblabírák szinte tudták azt, hogy a kenyér milyen nagy szerepet
966 2, X | térképeit, elhatározák, hogy a nemes folyót eddig szabadalmaiban
967 2, X | pálcáikat és azt mondták, hogy ebből ugyan semmi sem lesz.~
968 2, X | parancsolat, határozat, hogy aki tisztába akart volna
969 2, X | hatalom sem mentheté meg, hogy az öt érzékét oda ne veszítse.~
970 2, X | minden prófétai ihlet nélkül, hogy rendkívüli árvizek fognak
971 2, X | parancsot adott ki a járásokban, hogy kétezer szekér húszezer
972 2, X | egész sereget, s anélkül, hogy a birtokosoknak csak jó
973 2, X | s meghagyta mindenkinek, hogy ha az ég rájuk szakad, se
974 2, X | parancsolat az alispánhoz, hogy amíg a kérdés mibenléte
975 2, X | alispánnak nem engedheték el, hogy a közjog tályogaiba olyan
976 2, X | orráról senki sem mondta azt, hogy hosszabb lett, mint azelőtt
977 2, X | ünnepeltek közé lőn sorozva.~Az, hogy vagyonát elveszté, bánatra
978 3, I | azt sem foghatják rám, hogy szerelmes vagyok bele, elmúltam
979 3, I | de ha mégis eszembe jut, hogy minő igaztalanság történt
980 3, I | férfival; – mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves Irénem,
981 3, I | lakik; és ha eszembe jut, hogy e nagy léleknek, ki míg
982 3, I | tovább azzal a gondolattal, hogy ez annyiban marad. Mondják,
983 3, I | annyiban marad. Mondják, hogy szenvelgő, bolond vagyok;
984 3, I | bolond vagyok; mondják, hogy olyan ügybe ártom magamat,
985 3, I | megy fel Bécsbe; szükséges, hogy azt valaki felvigye. Az
986 3, I | néven tőlem, kedves Irén, hogy elmegyek; ne is iparkodjék
987 3, I | szándékom és ettől el nem állok.~Hogy e hosszú mondatot Leonora
988 3, I | tisztességesen, anélkül, hogy valaki azt mondhatná, miszerint
989 3, I | könnyeit visszaparancsolni, hogy kínjában minden ismert nyelven
990 3, I | nyelven elmondá Irénnek, hogy csak erős szíve legyen;
991 3, I | érzelemmel; mert oly finom, hogy egy párjavesztett madárka
992 3, I | hajszálnyira volt attól, hogy elfeledve spártai jellemét,
993 3, I | tesz rá. Derék leány volt, hogy nem tette. Erős szíve van.~
994 3, I | melyet Irén előtt kijelölt, hogy legelső leveleit oda intézze,
995 3, I | ideiglenes kényelembe tevé magát, hogy úti fáradalmait kipihenje,
996 3, I | kérdi Leonora, ki nem tudta, hogy örüljön-e vagy ijedtében
997 3, I | volna az ördögöt rábeszélni, hogy mosdjék szappannal.~Hanem
998 3, I | mégis elveszett.~Az a hit, hogy egy peres ügyben a bírákhoz
999 3, I | kinek az volt a dolga, hogy míg ő az illető országos
1000 3, I | jelképei által gyaníttatva, hogy ma ismét nyakába ölti a
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938 |