1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1001 3, I | Irén sóhajtva kérdezé, hogy hová akarja azt még feljebb
1002 3, I | magasra. – Én nem állítom, hogy különös nagy reményem van,
1003 3, I | közepén, nemigen keresve, hogy hol kisebb a sár.~Irén egész
1004 3, I | azokat úgy rendezték el, hogy az egyiket használták ebédlőnek,
1005 3, I | várta Leonorát.~Azután, hogy mégsem jött, csengetett
1006 3, I | csengetett a pincérnek, hogy hozza fel az estebédet.
1007 3, I | hallotta azt a jókedvű babonát, hogy ha valakit nagyon várnak
1008 3, I | ahol bérkocsi kell; látja, hogy elmerültek a cipőim. Az
1009 3, I | kérdezték, nem félek-e, hogy én is megbetegszem. Óh,
1010 3, I | mondtam ugye kegyednek, hogy egy különös eseményt fogok
1011 3, I | csodálatos jelensége van annak, hogy azon általános szellem,
1012 3, I | az Isten él! Azt mondom, hogy az Isten él. – Csak ezt
1013 3, I | akkor arra kérte Irént, hogy előbb feküdjenek le szépen,
1014 3, I | bizonyossá tette magát felőle, hogy ajtók és ablaktáblák jól
1015 3, I | gróf azzal szédített el, hogy majd nőül veszi. A gróf
1016 3, I | zsebéből és bemutatta magát, hogy ő annak a leánynak az atyja,
1017 3, I | Brenóczy István azt hitte, hogy a sértett apa párbajt akar
1018 3, I | tudtára adta a grófnak, hogy ezúttal semmi egyéb választása
1019 3, I | kénytelen volt átlátni, hogy elszánt emberrel van dolga,
1020 3, I | a grófot, megmondá neki, hogy ez a két tanú a menyasszony
1021 3, I | attól a reménységtől is, hogy a tanúk előtt tiltakozzék
1022 3, I | kastélyban.~Azt tartották felőle, hogy soha gonoszabb, bosszantásokra
1023 3, I | akkor egyszerre kisült, hogy a grófnő egy vagyontalan
1024 3, I | midőn a botrány kitudódott. Hogy kacaghatott fölöttük az
1025 3, I | kétségbeejtett az a gondolat, hogy az ő megbocsáthatlan összeköttetése
1026 3, I | kínzásokon ment ezután keresztül, hogy gyűlölt hajlamáról lemondjon.
1027 3, I | tudja a következményeket, hogy Cynthia ezt nem tevé, hanem
1028 3, I | lőtte meg a grófot tomporán, hogy az összerogyott és elájult.
1029 3, I | és elájult. Azt mondják, hogy ha Illés lőtt volna elébb,
1030 3, I | akarta őt még ereszteni, hogy lövése halálos legyen.~Ez
1031 3, I | megfogadtatá ön testvérével, hogy Illés grófot mindenütt kerülni
1032 3, I | kerülni fogja, tudva azt, hogy mihelyt ez felgyógyuland,
1033 3, I | becsületére, szerelmére, hogy el foga magát rejteni Illés
1034 3, I | eltűnt a szerencsétlen ifjú, hogy senki sem tud felőle semmit,
1035 3, I | keresztnevét említeni, tudom, hogy az önre nagyon bánatosan
1036 3, I | gonosz uzsorását felszólítá, hogy küldjön számára valami összeg
1037 3, I | kedvesem… Krénfy nemcsak hogy kedvet nem érzett magában
1038 3, I | amiből azok megtudták, hogy Tarnóczy oly helyzetben
1039 3, I | Cynthiának és felszólítá, hogy ha azt nem akarja, miszerint
1040 3, I | reggel tudatá Illés gróffal, hogy nem mond le szerelméről.
1041 3, I | eseménynek magyarázatot adni; hogy ez Cynthia ténye volt, azt
1042 3, I | volt, azt tudta jól, de hogy mikor és mi úton vihette
1043 3, I | megütközéssel vevé észre, hogy a meghívó lapon csak az
1044 3, I | lenni. A gróf azt hivé, hogy ez bizonyosan a titkár hibájából
1045 3, I | észre az etiketthiányt, hogy a grófnő is külön meg nincs
1046 3, I | szóval sem kérdezé tőle, hogy hát a grófnét miért nem
1047 3, I | jellemét, aki azt hinné felőle, hogy ő hasonló meglepetésekből
1048 3, I | komolyan megtudandó tőle, hogy mi akar az lenni, hogy mikor
1049 3, I | hogy mi akar az lenni, hogy mikor egy előkelő ősnemest
1050 3, I | Pitvarnokától kérdezé, hogy Cynthia grófnő megérkezett-e.
1051 3, I | szobaleányai, azoknak meghagyá, hogy amíg ő a grófnővel fog beszélni,
1052 3, I | rajtam olyan megbántás, hogy egy magas körből, melynek
1053 3, I | nekem. – Történt egy éjjel, hogy én és ön azon házban háltunk
1054 3, I | merre, csak azt tudom, hogy megszökött. Egyedül, gyalog,
1055 3, I | kimagyarázhatlan titok, hogy történt, de megtörtént,
1056 3, I | történt, de megtörtént, hogy ön Brenócon éjszakai órában
1057 3, I | nem tudni hogyan, rávette, hogy ön gyűlölt kedvesét megszabadítsa.
1058 3, I | csak az a kérdés szenved, hogy mi áron. Azon ember, kivel
1059 3, I | történet elbeszélése után, hogy öntől megtagadni semmit
1060 3, I | vett.~– Tehát ön megvallja, hogy ott volt. Így jobb. Attól
1061 3, I | Így jobb. Attól remegtem, hogy ön tagadni fog, s kényszerít
1062 3, I | órában utazik a külföldre, hogy soha többé e városba vissza
1063 3, I | akarok menni még sötéttel, hogy képemet ne lássa senki,
1064 3, I | Cynthia: úgy gondolom, hogy ön maga is jól tudja azt.
1065 3, I | lesz; – és akkor nem tudja, hogy mit cselekedjék! Igazán
1066 3, I | cselekedjék! Igazán nem tudja ön, hogy mit kell tennie?~A kínzott
1067 3, I | csak fejével bírta inteni, hogy nem tud eszmélni.~– Úgy
1068 3, I | Kedves leányom. Tudod, hogy mennyire szerettelek mindig.
1069 3, I | hatása volt e jelenetnek, hogy miként a kínzott hölgy maga,
1070 3, I | kölcsönzé Cynthiának. Elmondá, hogy nem tud, hogy nem akar meghalni,
1071 3, I | Elmondá, hogy nem tud, hogy nem akar meghalni, hogy
1072 3, I | hogy nem akar meghalni, hogy kedves előtte az élet, hogy
1073 3, I | hogy kedves előtte az élet, hogy kész atyját követni a világ
1074 3, I | miktől elég lehunyni szemeit, hogy azok ne bánthassák.~Cynthia
1075 3, I | tudakozódás volt. Azt mondá, hogy látni akarja őt.~Cynthia
1076 3, I | orvosai hátra vonultak, hogy őt egyedül hagyják leányával. –
1077 3, I | azután arra kérte Cynthiát, hogy ne hagyja el őt soha, maradjon
1078 3, I | szívének.~Kérte atyját, hogy ő bocsásson meg neki, és
1079 3, I | a gondolatra az emberek, hogy az egyetlen úri szállás,
1080 3, I | egész napot azzal tölti, hogy kikocsikázik leányával valamely
1081 3, I | járást, s az öreg grófnak nem hogy ártana e megviselő foglalkozás,
1082 3, I | nap távol lehet, anélkül, hogy egy gyanakodó tekintettel
1083 3, I | megbántaná. Hisz tudja, hogy jó helyen jár – a szegények,
1084 3, I | tizenharmadikhoz kelle bejutnom, hogy attól megtudjam, vajon a
1085 3, I | egészen meglepett azáltal, hogy ott kísérő cselédje láttára
1086 3, I | megölelt, és azt mondá, hogy örül láthatni. Gyermekkorában
1087 3, I | láthatni. Gyermekkorában igaz, hogy nagyon szeretett, mert anyjának
1088 3, I | nagyon valószínűtlenné tevék, hogy Brenóczy grófnő engemet
1089 3, I | Bécs utcáin. Kérdé tőlem, hogy mi járatban vagyok. Én kitérőleg
1090 3, I | egész készséggel ajánlá, hogy utasítani fog, hogy kihez
1091 3, I | ajánlá, hogy utasítani fog, hogy kihez forduljak leginkább.
1092 3, I | voltam neki megmondani, hogy jóságával lehetetlen visszaélnem,
1093 3, I | elbámulásából bizonyossá levék, hogy egy szót sem tud a legközelebbi
1094 3, I | sok százados vágyaikat, hogy a birtokukba benyúló kis
1095 3, I | elhalaványodva kérdezte, hogy hát van ez ügyhöz valami
1096 3, I | vonítottam. Erre ő azt mondá, hogy másnap, úgy, mint ma, jöjjünk
1097 3, I | támadt, mindig azt hittem, hogy a grófoknak is van szívük,
1098 3, I | jobban el tudják titkolni, hogy hol van. Meg akartam kísérteni,
1099 3, I | a grófnő; úgy látszott, hogy ő még előbb sietett megjelenni
1100 3, I | Azon kezdé legelőbb is, hogy segíteni nem lehetetlen
1101 3, I | tehát az iránt támasztani, hogy ez ügyben a felperes nem
1102 3, I | illeti; az ügyvéd azt mondá, hogy a kérdésnél csaknem bizonyos
1103 3, I | mondva: ez engemet bosszant, hogy Fenyéry fejét csak kétszáz
1104 3, I | alig merem reményleni, hogy ez alkalmat egy szívbeli
1105 3, I | jól tudom, dacára annak, hogy minden századbeli írók a
1106 3, I | Cynthia biztosított róla, hogy pár nap alatt indulni fognak
1107 3, I | hozását. Az ember nem tudja, hogy meddig él.~Én csodálkozva
1108 3, I | e dolgot”~Ő azt felelé, hogy István gróf teljes jóváhagyását
1109 3, I | kívánatát, s azt tevé hozzá, hogy ha ebben megegyez, akkor
1110 3, I | kénytelen volt elhallgatni, hogy megsirassa azt a szenvedő
1111 3, II | érte az a kellemetes újság, hogy Brenóczy István bele akar
1112 3, II | elégtételt a természettől, mint hogy a föld nyíljék meg, s nyelje
1113 3, II | Azt is megtudta Krénfy úr, hogy a kellemes mulatságot kik
1114 3, II | No, de hiszen fogadom, hogy kiszedjük ennek az angyalkának
1115 3, II | magánszobájában. Már több hete volt, hogy látogatást nem fogadott
1116 3, II | közforgalomban részvétnek nevezik), hogy a megbukott szívkirálynőt
1117 3, II | Meghagyta cselédeinek, hogy senki számára sincs otthon;
1118 3, II | senki számára sincs otthon; hogy beteg, ideglázban van.~Nem
1119 3, II | nagy túlzás kellett hozzá, hogy ezt állítsa; mert arca eléggé
1120 3, II | tudott sírni, annyit sírni, hogy patakká vált könnyei által.
1121 3, II | kérdezné: mi jutott eszedbe, hogy ezt velem tudatod. Nem tudtad
1122 3, II | mondani, mint a többieknek, hogy nem vagyok sehol, hogy meghaltam?~–
1123 3, II | hogy nem vagyok sehol, hogy meghaltam?~– El akartam
1124 3, II | Azt mondta: tudom, édesem, hogy a grófnő nincs itthon soha
1125 3, II | grófnő nincs itthon soha és hogy beteg, ragályos lázban fekszik;
1126 3, II | hozzá és megmondani neki, hogy Leonora kíván vele beszélni.~
1127 3, II | küldé vissza cselédjét, hogy vezesse be a látogatónét.~
1128 3, II | szerencséjének nevezte, hogy őt láthatja.~– Nem szerencse,
1129 3, II | vendégtől, akitől azt kívánjuk, hogy sokáig ott maradjon.~Cynthiát
1130 3, II | Én valóban azért jöttem, hogy kegyednek keserűséget okozzak,
1131 3, II | kegyednek keserűséget okozzak, hogy kegyednek a legkellemetlenebb
1132 3, II | arcot.~Cynthia biztosítá őt, hogy azt nem foga tenni, és bármit
1133 3, II | tündérkém igen közel áll ahhoz, hogy vagyonilag tönkrejusson.~–
1134 3, II | nem pazarolt. Igaz ugyan, hogy az idén nagyon sokat kiadott
1135 3, II | azokat előlem titkolni, hogy csak egy komoly ráncocska
1136 3, II | E percben, úgy hiszem, hogy semmije sincs néki többé.~–
1137 3, II | többé.~– Én Istenem! De hát hogy történhetett ez?~– Ígérje
1138 3, II | Ígérje meg, kedves grófnő, hogy azon embereket, akikről
1139 3, II | Cynthia nem állhatá meg, hogy keze görcsös rándulásával
1140 3, II | természetesnek találom, hogy az ifjú ember külföldön
1141 3, II | úgy szokta intézni dolgát, hogy ha kilenc emberen beleveszt,
1142 3, II | testvérét. Hanem jól ismerem, hogy készebb lett volna inkább
1143 3, II | éppen azért, mert tudta, hogy az őt mennyire szereti.~
1144 3, II | grófnő, ön megígérte nekem, hogy mit sem fog tudni azon személyekről,
1145 3, II | felkeresni, s tudatni vele, hogy ha azokat névértékük szerint
1146 3, II | tudomása sem volt arról, hogy ő ekként nem magát, hanem
1147 3, II | ugyanazt mondá Krénfynek, hogy ez lehetetlen: ebben a váltóban
1148 3, II | mosolyogni, az nem tudja, hogy mit tesz ez a szó.~– Én
1149 3, II | mosolyogva súgá Irénnek, hogy bizonyára azon váltó több
1150 3, II | hamis.~– Istenem!~– Azaz, hogy Tarnóczy elfogadó aláírása
1151 3, II | volt esve, midőn azt mondá, hogy nem érti a dolgot, pedig
1152 3, II | bemutatá, ez azt állította, hogy az aláírás hamisított.~–
1153 3, II | kegyedtől, kedves grófné, hogy ha lenne annyi bizalommal
1154 3, II | szemekkel tekintve Leonorára.~– Hogy megírhassam neki, miszerint
1155 3, II | Kegyed megígérte atyjának, hogy sohasem fog neki többet
1156 3, II | nevére esküdtem, azt mondtam, hogy kárhozzam el, legyek egész
1157 3, II | írni fogok neki. Megírom, hogy mily irtóztatóan rágalmaztatik,
1158 3, II | kegyed tenni?~– Megírom neki, hogy jöjjön haza.~– És ha találkozni
1159 3, II | egykor azon gondolatnál, hogy Tarnóczyt vagy bátyámat
1160 3, II | tagadom, én nem hiszem, hogy ő becstelen! Én inkább megölöm
1161 3, II | mondja meg neki, Leonora, hogy két hét múlva testvérét
1162 3, II | látni fogja – meglehet, hogy holtan, de mindenesetre
1163 3, II | háztetőn látja kiütni. Látta, hogy a kisebb veszélyből nagyobbat
1164 3, II | annál erősebben hitte, hogy ez nem lehetett aljas, s
1165 3, II | bocsánatot akarna kérni tőle, hogy benne kételkedett, ajkaihoz
1166 3, II | külvárosi postahivatalba, hogy senki se tudjon róla.~Néhány
1167 3, II | meg, uram, ha úgy tetszik, hogy lábainkat kereszteznők?
1168 3, II | olyan elevenen tud írni, hogy az ember szinte magát képzeli
1169 3, II | kezdé futását, annak jeléül, hogy állomáshoz közeledik. Ilyenkor
1170 3, II | nem.~– Hm. Úgy látszik, hogy arcomnak kellett megváltozni.
1171 3, II | Illés gróf.~– Nagyon örülök, hogy van szerencsém. És kegyed,
1172 3, II | értem önt. Sehogy sem értem, hogy mit akar mondani. Tán csak
1173 3, II | nem azt értette alatta, hogy nem akar velem megvívni?
1174 3, II | megvívni? Ah, bocsánat, hogy ezt kérdezhettem.~– Pedig
1175 3, II | lennem, s ott meglehet, hogy hónapokig nem fogok életemmel
1176 3, II | arra sem használom kezemet, hogy önt összezúzzam, mert nem
1177 3, II | rendőrségi vitába keveredni, hogy napokat veszítsek, amik
1178 3, II | felelek.~– Én esküszöm önnek, hogy ha ön e határon belép, annak,
1179 3, II | vonított, és azt mondta, hogy egy szót sem ért belőle.~
1180 3, II | mondani azon embereknek, hogy ön egy haszontalan, gyáva
1181 3, II | szitkait tűri.~– Gondolom, hogy el is fogják hinni.~– Többet
1182 3, II | gyávaságát, s követelni fogom, hogy az ön nevét törüljék ki
1183 3, II | válaszolá:~– Mondhatom önnek, hogy mindezek a dolgok, amiket
1184 3, II | újrakezdje.~Alig várta, hogy a dörömbözés lassulni kezdjen,
1185 3, II | megfogva ellenfele kezét, hogy az olvasott könyvet elvonja
1186 3, II | leánytestvére, amiről azt mondják, hogy szép, fiatal és ártatlan.~
1187 3, II | ön azt képzeli magában, hogy egész Magyarországon nincs
1188 3, II | Mert szavamra mondom, uram, hogy kezem nem reszket soha,
1189 3, II | rendelkezésem. Láthatja ön, hogy e percben önnek semmi szava
1190 3, II | semmi szava sem indít meg, hogy kihívását elfogadjam. Ön
1191 3, II | Ön tapasztalhatá máskor, hogy a halálnak mertem szemébe
1192 3, II | is bír azzal az átokkal, hogy ahol ártani kell, ott ne
1193 3, II | önnek, amidőn azt állítja, hogy egyikünk nélkül, akár mind
1194 3, II | természeti hatalom gátolni, hogy önnel itt találkozhassam.
1195 3, II | megint elfogta a grófot, hogy hová megy, helyét Párizsig
1196 3, II | fizette. Hanem ez biztosítá, hogy a gyorsvonatot meg akarja
1197 3, III | Hasonlóul:~…„Hős azt hiszi, hogy ő az anyjának a fia, pedig
1198 3, III | anyjának a fia, pedig kisül, hogy nem igaz. Megjelen, mikor
1199 3, III | keresztlevéllel bizonyítja, hogy a hős az ő fia, elcserélték,
1200 3, III | aranytermő tartományokat, hogy enyimet hiába küldeném oda,
1201 3, III | jutalmazta. Azt beszélték felőle, hogy jövedelmei felérnek egy
1202 3, III | pletykakörökben már azt is tudják, hogy egy szép nyári mulatólakra
1203 3, III | mendemondára, eleget zúgolódnak, hogy ez botrány, miszerint egy
1204 3, III | ennyire rehabilitálja magát, hogy szinte kiszorít minden más
1205 3, III | Talán már tudják kegyetek, hogy Tarnócfalvát végképpen el
1206 3, III | Krénfynek. Irén nem akarhatta, hogy világ elé kerüljön az ügy;
1207 3, III | megfosztá. A világ azt beszéli, hogy tudálékos gazdálkodás s
1208 3, III | azt határozák a rokonok, hogy Irénnek Dobokynéhoz kell
1209 3, III | Ilyenkor nagyon szükséges, hogy a vonzerő mentől többoldalú
1210 3, III | férjétől csak annyit kíván, hogy hivatala legyen. Az atyja
1211 3, III | belőle, mindenki úgy találja, hogy nem az a szépség, akinek
1212 3, III | azelőtt iránta. Igaz ugyan, hogy mindig kedvetlen is, hanem
1213 3, III | most is elmondja elégszer, hogy sajnálja azt a kisleányt,
1214 3, III | hiába, arról szó sem lehet, hogy őt nőül vegye, mert azzal
1215 3, III | deranzsírozná magát; arra pedig, hogy elcsábítsa, ő nagyon becsületes
1216 3, III | nagy érdeke volt abban, hogy melyik cigány fogja kivívni
1217 3, III | volt szerencsés megnyerni, hogy a háziasszony szerepét viselje.
1218 3, III | természetes dolog volt, hogy minden ember ezt a kérdést
1219 3, III | akart lenni, ahol gondolá, hogy megértetik, ott egy sóhajtást
1220 3, III | természetesnek találhatja ön, hogy szegény leány, aki megszokta,
1221 3, III | szegény leány, aki megszokta, hogy körül legyen véve udvarlóktól,
1222 3, III | nem mulasztá el Dobokyné, hogy felemelt ujjával célzatosan
1223 3, III | mondat túlsó felét elharapni, hogy azt egészítse ki mindenki
1224 3, III | mindenki tetszése szerint, hogy gondolja utána: a balga
1225 3, III | komolyabb képpel állítja, hogy mindezekről beszélni nem
1226 3, III | mindezekről beszélni nem illik, hogy igaz lovag sohasem árulja
1227 3, III | árulja el hölgyei titkát, s hogy az ő talizmánja éppen abból
1228 3, III | quadrille-ra. Életkérdés, hogy ki lesz az átellenes.~–
1229 3, III | megvetésre méltó dolog, hogy azért megérdemli, miszerint
1230 3, III | nem veszi, bizony mondom, hogy meg fogja tőlem kapni.~Azzal
1231 3, III | pedig csak arról van szó, hogy ki legyen a füzértáncban
1232 3, III | quadrille-ban a kis barna nemcsak hogy átellenes, sőt táncos nélkül
1233 3, III | megneheztelt, s feltette magában, hogy Fenyéryt e dologért szigorú
1234 3, III | melyet annyiszor elolvasott, hogy könyv nélkül is tudja már,
1235 3, III | olyan szomorú eseményeket, hogy akivel hasonló történik,
1236 3, III | lenni.~Fenyéry észreveszi, hogy a szép gyermek szemei két
1237 3, III | szabadságot vett magának, hogy odaüljön a leányka mellé.~–
1238 3, III | Kedves Irén, engedje, hogy egy komoly szót szóljak.
1239 3, III | hallotta azt kegyed felőlem, hogy én egyik napról a másikra
1240 3, III | makacs kitartással dolgozom, hogy pihenésre, mulatságra nem
1241 3, III | nem adok magamnak időt, hogy szinte tréfát csináltak
1242 3, III | vigalmakba is csak azért megyek, hogy a bírákat informáljam, s
1243 3, III | mely arról tanúskodik, hogy én kegyedről emlékszem?
1244 3, III | én kegyedről emlékszem? Hogy miért sietek oly nagyon
1245 3, III | azon világító gondolatra, hogy ez az ember emlékezik arra,
1246 3, III | meggyalázzák, én viselem azt”: s hogy ez a férfi kötelességének
1247 3, III | szerető, gyönge szívű emberek, hogy midőn a kesergő leányka
1248 3, III | azt hallá választottjától, hogy az, amióta őt nem látta,
1249 3, III | mindig róla gondolkozott, hogy amíg a jólét és jó hír után
1250 3, III | aminek partját nem látta, hogy egy varázsütéssel kigyógyult
1251 3, III | mosolyogjon, mosolygott –, ha azt, hogy sírjon, sírt volna. Ha azt
1252 3, III | azt kívánta volna tőle, hogy kövesse rögtön bárhova,
1253 3, III | ha azt mondta volna neki, hogy haljanak meg együtt, boldog
1254 3, III | odasimult hozzá és rábízta, hogy parancsoljon.~– Nekem rövid
1255 3, III | időn szükségem lesz arra, hogy kegyed föltétlenül bízzék
1256 3, III | föltétlenül bízzék bennem. Hogy amit mondok, ne kérdezze,
1257 3, III | kegyed győződve afelől, hogy minden gondolatom, szándékom
1258 3, III | hagyta magát ragadtatni, hogy odahajolt hozzá és arcát
1259 3, III | fel azután, midőn látta, hogy a gyermek mint reszket,
1260 3, III | a gyermek mint reszket, hogy sápad el a csók után, mint
1261 3, III | Fenyéry susogva monda, tán hogy magát igazolja:~– Lelkemre,
1262 3, III | élni.~Irén remegve mutatá, hogy elhiszi, mindent elhisz.~
1263 3, III | ellen, amidőn azt mondta, hogy kedveséért élni akar, őt
1264 3, III | Éppen azon járt az esze, hogy Irénnek valami nagy, igen
1265 3, III | következés majd bebizonyítja, hogy igazam volt, hogy Fenyéry
1266 3, III | bebizonyítja, hogy igazam volt, hogy Fenyéry egy titkolózó, alattomos
1267 3, III | midőn azt mondja kedvesének, hogy örömet akar neki szerezni,
1268 3, III | nagysád, az imént sóhajtott, hogy legyezőjét honn feledte.
1269 3, III | És mindenki azt mondá, hogy ez a Fenyéry csodálatos
1270 3, III | fél mérföldet lovagolni, hogy egy szép asszony legyezőjét
1271 3, III | szüretelni és nehezteltek érte, hogy a férfiak miért nem mennek
1272 3, III | egész világ Náci bácsiját, hogy kergesse ki a házból a fiatalságot.
1273 3, III | az!~Náci bácsi észrevevé, hogy egy szobában Fenyéry, Lippay,
1274 3, III | megmondom Dobokynénak, hogy titkaitok vannak, akkor
1275 3, III | persze azt is tudatta vele, hogy azt egyedül neki nem szabad
1276 3, III | nyugodtan elvégezheté az ügyet. Hogy Fenyéry esti nyolc órára
1277 3, III | képtelenséget mondhatni, hogy egy boldog fiatal ember
1278 3, III | ah, mennyire sajnálták, hogy Irén nem jött el, milyen
1279 3, III | is olyan jó kedve volt, hogy párjára nem emlékezik. Miért
1280 3, III | volt ott Irén? Egyrészt jó, hogy nem volt ott, mert megint
1281 3, III | becsuknia azzal a lemondással, hogy Irénnek el ne mondja, amiket
1282 3, III | mondja, amiket hallott. Hogy Fenyéry holnap házasodik.
1283 3, III | de azt elárulták neki, hogy ez az ő házát érdekli legközelebbről.
1284 3, III | hisz az mégis lehetetlen, hogy ma megszeressen egy lányt,
1285 3, III | El kellett róluk ismerni, hogy olyan szépek, miszerint
1286 3, III | unokahúg úgy elszaladt, hogy még a szobát is magára zárta.
1287 3, III | barátunk, Fenyéry, reánk bízta, hogy lennénk szíves szószólói
1288 3, III | szavait, de még azt sem tudom, hogy tulajdonképpen kit kérnek
1289 3, III | fakadt.~– Megijedt, ugye? Hogy kegyedet magát? Nem, már
1290 3, III | mosolyogva, és Irén is intett, hogy úgy van.~– Én mindenesetre
1291 3, III | Dobokyné egy kissé neheztelt, hogy Irén nem bízta őt meg e
1292 3, III | kevésbé bocsáthatta meg, hogy Irén tudta, miszerint őérte
1293 3, III | oly rejtélyesnek látszik, hogy azt kell hinnem, miszerint
1294 3, III | vagyok, és én akarom tudni, hogy keletkezett e viszonyuk.
1295 3, III | voltam, és már akkor tudtam, hogy más nő nem fogja nevemet
1296 3, III | mint Irén, és Irén tudta, hogy más férfi nevét nem fogja
1297 3, III | nekik– szólt az alispán –, hogy ők nem egymásnak valók.
1298 3, III | csak az az eredménye lett, hogy Irén annál szorosabban simult
1299 3, III | mintegy kényszerítve azt, hogy karcsú derekát átkarolja,
1300 3, III | azt akarja vele mondani, hogy az esküvő itt most mindjárt,
1301 3, III | uraim, ez csak tréfa.~– Hogy nem tréfa, arról az én jelenlétem
1302 3, III | visszajövünk. Hanem annyit mondok, hogy a mi szép menyasszonyunkat
1303 3, IV | az idő, bocsánatot kér, hogy társait elhagyja, azok mosolyogva
1304 3, IV | fülébe súgja gyöngéden, hogy csak egy percre jött hozzá,
1305 3, IV | percre jött hozzá, csak hogy lássa, megölelje. Azután
1306 3, IV | illik; a szokás úgy kívánja, hogy míg vendégeit a jókedv ébren
1307 3, IV | marad. De sokszor megesik, hogy valamire szükségem van,
1308 3, IV | bízhatom másra, akkor kell, hogy nőm keresse azt elő. Érted-e,
1309 3, IV | el engem.”~A nő azt hivé, hogy mindent ért, amit férje
1310 3, IV | szerelmesen, és azt mondá neki, hogy aludjék mármost nyugodtan.~
1311 3, IV | A menyasszony megígérte, hogy aludni fog csendesen.~Az
1312 3, IV | szívét, mikor arra gondolt, hogy milyen boldog ő most, mivel
1313 3, IV | el nem kezde imádkozni, hogy Isten áldása legyen azon
1314 3, IV | férfin, aki őt úgy szereti, hogy védje azt az ég minden léptén,
1315 3, IV | fájdalomtól s engedje, hogy sokáig boldog lehessen.~
1316 3, IV | hátulsó házajtót felnyitotta, hogy egy percre a belső világosság
1317 3, IV | előtt dicsekedett vele, hogy neki e hölgy szeretője volt.”~„
1318 3, IV | senki sem fogja állíthatni, hogy Fenyéry menyasszonyát első
1319 3, IV | másként látni nem lehet, mint hogy a két vívó fejére egy-egy
1320 3, IV | arcára. Nem állhatja aztán, hogy a gonosz álmot el ne űzze
1321 3, IV | szóval:~– Óh, milyen jó, hogy itt vagy.~– Sokáig el voltam
1322 3, IV | hallgatóztam, úgy hallám, hogy nem az étterembe tértél
1323 3, IV | Végre azt vettem észre, hogy egy temetőben vagyok, lábam
1324 3, IV | elaludtam volna és álmodtam, hogy álmodom: álmodtam, hogy
1325 3, IV | hogy álmodom: álmodtam, hogy fölébredek, hallok susogást
1326 3, IV | láttam, igen jól láttam, hogy ellenfeled egészen fejednek
1327 3, IV | felébredtem. Óh, milyen jó, hogy te itt vagy…~Fenyéry áhítattal
1328 3, IV | Az álom azt jelenti, hogy rólam gondolkoztál ébren.~–
1329 3, IV | vissza ismét.~Alig várhatja, hogy a reggeli után egy pillanatra
1330 3, IV | az egy hajszálon múlt, hogy főbe nem lőtte őt, ez pedig
1331 3, IV | karjába. Ezt én onnan tudom, hogy Csejti Gazsit odavitték
1332 3, IV | nénjéhez éjszaka, azt mondva, hogy szekérrel felfordult s kitörte
1333 3, IV | történt, még azt is megmondta, hogy miattad verekedtek. Ez a
1334 3, IV | hagyni a menyasszonyát, hogy verekedjék, az csak ördögi
1335 3, IV | mosolygott és azt mondá, hogy ez csak bohó tréfa Csejti
1336 3, IV | szeretetreméltó pirulással mondá, hogy azt ő mégis legjobban fogja
1337 3, IV | mégis legjobban fogja tudni, hogy férje hol volt.~Azzal otthagyta
1338 3, IV | szerelmesen ölté karját azéba, hogy aki látta őket, a szíve
1339 3, IV | ismerősét sorba nem kérdezte, hogy hol volt az éjjel Fenyéry.
1340 3, IV | kétségen kívülinek találta, hogy sehol másutt, mint idehaza.~
1341 3, IV | találta volna állítani, hogy Fenyéry időközben itt meg
1342 3, IV | azt mondták volna neki, hogy máskor álmodjék okosabbat.~
1343 3, V | előre tudatá Krénfyvel, hogy a Fenyérytől elfoglalt birtok
1344 3, V | vendéglőbe.~Azt hiszi tán valaki, hogy Krénfy úr haragszik, hogy
1345 3, V | hogy Krénfy úr haragszik, hogy civakodni, erőszakoskodni
1346 3, V | civakodni, erőszakoskodni jött, hogy vakmerő szándékai vannak?
1347 3, V | István gróf készen volt rá, hogy egy perlekedő, kifogásokkal
1348 3, V | gondolattól, és azt hivé, hogy a mártírok között foglaland
1349 3, V | Cynthia is készen volt rá, hogy egy gúnyolódó férfit fog
1350 3, V | félt tőle, s hitte magában, hogy érzéketlen tud maradni.~
1351 3, V | bókokat mond, s állítja, hogy szívéből örül, midőn őket
1352 3, V | van, bár eléggé sajnálja, hogy nem egyenesen őhozzá szállottak
1353 3, V | simogatnák. Azt akarta, hogy Krénfy álljon előtte a maga
1354 3, V | hiszem, az egész világ tudja, hogy én eltávozásunk éjszakáján
1355 3, V | órát töltöttem önnél, s hogy azon szobákban azután egy
1356 3, V | csak gondolkozzék rajta, hogy találkozott azon éjszakán
1357 3, V | a jöttment egész lénye; hogy még a kegyes István gróf
1358 3, V | István gróf sem állhatá meg, hogy félbe ne szakítsa, beleszólva
1359 3, V | farkasnál s megérdemleném, hogy leüssenek egy bottal, ha
1360 3, V | saját becsületérzésemnek, hogy tőlem semmi rágalom méltóságtok
1361 3, V | mindenre, ami előttem szent, hogy a méltsás kisasszony a legtisztább
1362 3, V | függeszté, mint olvasá egykor, hogy ezt szokták mérges kígyókkal,
1363 3, V | látszott azon gondolattól, hogy ezek a szemek egyre oly
1364 3, V | erre legújabb tanúság az, hogy most itt vagyok és kinyilatkoztatom,
1365 3, V | vagyok és kinyilatkoztatom, hogy méltóságodnak velem közlött
1366 3, V | ragaszkodhatnám azon jogelvhez, hogy „accessorium sequitur suum
1367 3, V | principale”, azonban elismerem, hogy a kúria, melyen a sérelem
1368 3, V | van e nagylelkűség mögött?~Hogy ez ily könnyűszerrel lemond
1369 3, V | került, csak azért tette, hogy a megye erőhatalmának ellene
1370 3, V | erőhatalmának ellene álljon, hogy a köznép nyomorából meggazdagulhasson,
1371 3, V | kérdé Cynthia, remélve, hogy Krénfy bizonyosan újabb
1372 3, V | Fenyéry-uradalomért nem tenném, hogy méltóságoddal pörbe keveredjem.
1373 3, V | pörbe keveredjem. Remélem, hogy nem tetszett semmi törvényes
1374 3, V | tudott könyörögni, esdekelni, hogy az embernek kedve lett volna
1375 3, V | igen nagy okot adott arra, hogy haragudjék, és aki szíves,
1376 3, V | sincs egyéb hátra, mint hogy az illető okiratokat ügyvédemmel
1377 3, V | szerencsében fogok részesülhetni, hogy méltóságtokat ebédre megvendégelhessem.~
1378 3, V | megborzadtak idegei, de megvallom, hogy olyan emberrel, akit nagyon
1379 3, V | a kalapot kezében tartá, hogy induljon, hanem elébb még
1380 3, V | egészen megtért, megvallá, hogy ő bizony még soha hasonszenvi
1381 3, V | zavarát.~Cynthia vette észre, hogy atyja most már megint nehezen
1382 3, V | beteges képzelődésétől, s hogy ezt kiverje fejéből, elővette
1383 3, V | De mégis, úgy gondolom, hogy az a két nő, aki a szekér
1384 3, V | látszott egész arcáról, hogy gondolatai másutt járnak,
1385 3, V | szokott gyógyszerét, s ígérte, hogy nem fog addig eltávozni,
1386 3, V | férfihang nagy rimánkodva kéri, hogy az Isten szent szerelméért
1387 3, V | kérdezé annak okát, s kívánta, hogy bocsássák elé a hírnököt.~
1388 3, V | rémüléssel beszélni a grófnak, hogy a nagyságos úr, amint hazaérkezett,
1389 3, V | lóhalálába a méltóságos úrhoz, hogy ha tud neki valamit azon
1390 3, V | fiolákat. Az a gondolat, hogy valakit meg kell gyógyítani,
1391 3, V | folyosóig, s azt súgta neki, hogy odabenn atyjának mondja
1392 3, V | odabenn atyjának mondja azt, hogy miszerint a betegek már
1393 3, V | Cynthia kérte a grófot, hogy mármost nyugodjék el, és
1394 3, V | azon kezdett panaszkodni, hogy fázik és úgy veszi észre,
1395 3, V | kellett számlálnia érverését, hogy meggyőzze, miszerint az
1396 3, V | nyugtalanul mondá a gróf, hogy ő tintát és papírt szeretne
1397 3, V | írni akar Illés grófnak, hogy ha ő el nem végezhetné ez
1398 3, V | mulandó!~Cynthia kérte, hogy verje ezt ki fejéből és
1399 3, V | kezdett lenni; panaszlá, hogy valami idegen nyomást érez
1400 3, V | nyomást érez tagjaiban, hogy kezei, lábai hidegülnek,
1401 3, V | kezei, lábai hidegülnek, hogy úgy fél, úgy szorong: nem
1402 3, VI | környéken elterjedt a híre, hogy Brenócon nagy temetés leend,
1403 3, VI | ha bámulják. Fáj neki, hogy mások oly hidegen tudnak
1404 3, VI | ő sirat, s kényszerítik, hogy okosan, illedelmesen viselje
1405 3, VI | lassanként vette észre, hogy az emberek mind oly csodálatosan
1406 3, VI | Midőn a koporsóhoz lép, hogy atyja jéghideg kezét megcsókolja,
1407 3, VI | jéghideg kezét megcsókolja, hogy távoznak el egyszerre mindnyájan
1408 3, VI | esik oly kínos édesen neki, hogy egyedül e nő az, ki őt vigasztalni,
1409 3, VI | lenni.~Cynthia azt hitte, hogy Irén őt gyöngének tartja,
1410 3, VI | Maga inte a halottőröknek, hogy emeljék fel a koporsófedelet
1411 3, VI | ravatalra.~Csodálkozva látta, hogy azok nem teljesítik parancsát.~
1412 3, VI | Cynthia bámulva kérdezé, hogy miért nem.~Az ügyvéd felelni
1413 3, VI | odalépett, s az is készteté, hogy hagyja el a kastélyt mindenesetre
1414 3, VI | törvényszék előtt vádoltatik, hogy atyját, Brenóczy István
1415 3, VI | ifjai imádtak…~Gondoljátok, hogy ezek mentségek a világ előtt?
1416 3, VI | Krénfy azt vallja ellene, hogy amaz emlékezetes éjszakán
1417 3, VI | ispánját leküldé a vendéglőbe, hogy kérjen számára valami orvosságot
1418 3, VI | Lenczné jelenlétében történt, hogy Krénfy az utasítás szerint
1419 3, VI | Lenczné félelmesen monda neki, hogy ne nyúljon azon ismeretlen
1420 3, VI | is akkor villant agyába, hogy bizony ez nem lehetetlen:
1421 3, VI | Mind a két tanú látta, hogy az állat öt perc alatt megdermedt.~
1422 3, VI | gróffal, miután azt hitte, hogy a grófnénak csupán őrá volt
1423 3, VI | következés azonban bebizonyítá, hogy Cynthia grófnő igen alkalmasnak
1424 3, VI | foganatba vételére felhasználni: hogy atyját őseihez küldje pihenni.~
1425 3, VI | voltak is okai a grófnőnek. Hogy atyja nem engedte őt szerelme
1426 3, VI | cselédjei azt is bizonyítják, hogy a grófnak voltak igen heves
1427 3, VI | annyira kínozta atyját, hogy az bújában mérget akart
1428 3, VI | bonctani vizsgálatból kiderült, hogy a gróf valóban mérgezés
1429 3, VI | vegyületlenül.~Cynthia nem tagadá, hogy azokat saját maga adta be
1430 3, VI | nem ivott: attól félve, hogy meghal tőlük.~A szörnyű
1431 3, VI | Ennek lehete köszönni, hogy a grófné szabadon hagyatott
1432 3, VI | oda nem ment volna hozzá), hogy „Mit gondol, az ég szerelméért!
1433 3, VI | valamibe. Minek engedi, hogy a férje kezességet vállaljon
1434 3, VI | szigorúsággal azt felelte: ,Hogy valaki vétkes, az bizonyos
1435 3, VI | valaki vétkes, az bizonyos és hogy aki vétkesnek fog találtatni,
1436 3, VI | világaiba. Cynthia elérté, hogy mit néz azokban, s azután
1437 3, VI | Mindketten észrevették, hogy nyugalmából ki van véve.
1438 3, VI | vele:~„Uram, ön jól tudja, hogy én nem vagyok bűnös, de
1439 3, VI | látszat annyira ellenem van, hogy bizonyosan el kell vesznem…”~
1440 3, VI | szavaknál, mintha kérdené, hogy való-e ez.~– Csak írja le
1441 3, VI | lépett be az ajtón s jelenté, hogy egy úr akar szólni erőnek
1442 3, VI | erejével Fenyéryvel.~– Mondtam, hogy nem vagyok senkinek itthon –
1443 3, VI | idegen – úgy hiszem ugyan, hogy itt mindenki tudja nevemet.
1444 3, VI | nevemet. De mégis lehet, hogy arcom elváltozott egy idő
1445 3, VI | ön csak azért jött ide, hogy rút magaviseletének újabb
1446 3, VI | adja, akkor mondom önnek, hogy gonosz helyre jött; ön engemet
1447 3, VI | meg nem bocsátom magamnak, hogy önt ott rögtön le nem ütöttem
1448 3, VI | lövök; megfogadtam egyszer, hogy pisztolyt nem veszek kezembe,
1449 3, VI | áll ön velem, megcsúfolom, hogy önmagára nem ismer.~Cynthia
1450 3, VI | némán látszott könyörgeni, hogy ne szóljon így előtte; hisz
1451 3, VI | eldöntése, mikor azt keresik, hogy ki ölte meg.~Cynthia tántorogva
1452 3, VI | melyről felkelt.~– Látom már, hogy kegyed nem fogja elmondani,
1453 3, VI | éspedig azon kérelemmel, hogy a vádlott Cynthia grófnét
1454 3, VI | ügyvéd úrhoz és megkértem, hogy ne védelmezze ez ügyben
1455 3, VI | tehát azért jöttem ide, hogy amit nem akart ön megtenni
1456 3, VI | Csak nem hiszi ön azt, hogy meg fogom engedni, miszerint
1457 3, VI | vétett, az nem az én dolgom. Hogy a bírák szigorúak legyenek,
1458 3, VI | uram, mármost kérem önt, hogy válaszoljon komolyan.~Cynthia
1459 3, VI | Bocsásson meg, uram, hogy szándékát félreértve, azt
1460 3, VI | nem haragudott rá azért, hogy Fenyéry kezét oly görcsösen
1461 3, VII | felakadása volt amiatt, hogy a lábait nem tudta hova
1462 3, VII | betétetett a kocsiba a lábaihoz; hogy onnan kívülről ellopják,
1463 3, VII | karimája lefelé volt hajtva, hogy a víz körül lecsoroghasson
1464 3, VII | aki hirtelen azt gondolta, hogy ég valami a hintóban, s
1465 3, VII | csak akkor gondolta meg, hogy erre felelni is kell. Nagyon
1466 3, VII | semmit.~– Nem vette észre, hogy amint rám nézett, egyszerre
1467 3, VII | burkolta magát; úgy érzé, hogy minden tagja reszket.~Minden
1468 3, VII | kihajolt a kocsist sürgetni, hogy siessen.~Félórával hamarább
1469 3, VII | gazdájukat, aki megérdemlené, hogy maga is igásló legyen valaha!~
1470 3, VII | Krénfy utasítá az ügyvédet, hogy menjen fel a kastélyba és
1471 3, VII | vezetgeté, megparancsolá neki, hogy fogjon be rögtön a könnyű
1472 3, VII | hanem felszólítá az ispánt, hogy jöjjön vele, hozza el mind
1473 3, VII | parancsolá a kocsisnak, hogy hajtson.~– Hová a pokolba? –
1474 3, VII | kifelé a rázós, döcögős úton, hogy a szekér majd kihányta a
1475 3, VII | egypárszor meg is kérdezte tőle, hogy farkasoktól fél-e, vagy
1476 3, VII | Borosnak utána kellett menni, hogy a kutyák le ne húzzák az
1477 3, VII | arra az eredményre jutott, hogy biz őnála sem ma, sem tegnap,
1478 3, VII | ismer, én nem emlékezem, hogy láttam volna.~– Úgy? Neveden
1479 3, VII | kérdezett?~– Azt kérdezte, hogy ki lakik most ebben a kastélyban,
1480 3, VII | most ebben a kastélyban, és hogy hová távozott a régi birtokosné,
1481 3, VII | útbaigazítottad, ugyebár? Megmondtad, hogy hol található az új birtokos.
1482 3, VII | tárcájába, és azt mondta, hogy vissza fog még jönni, nemde?~
1483 3, VII | kérdésektől, s azt felelte rá, hogy ő nem mondott neki semmit,
1484 3, VII | gaz boszorka; észrevette, hogy kivel beszél, pedig bizonyosan
1485 3, VII | pedig bizonyosan tudom, hogy mindent elmondott neki,
1486 3, VII | megjegyzést tette az úton, hogy Krénfyt aligha a hideg nem
1487 3, VII | Borosnak kellett szólni, hogy kinyissák a kaput.~Krénfy
1488 3, VIII | Most már nem mondta azt, hogy tudni sem akar a perről,
1489 3, VIII | Nem tartá reménytelennek, hogy ő is találjon valami mentő
1490 3, VIII | körülményt Cynthia számára, hogy tán valami új világot fedezhet
1491 3, VIII | pallosától, de nem mutatják meg, hogy hova csapjon le hát.~– Az
1492 3, VIII | vádló?~– Okaim vannak hinni, hogy az üvegcsék tartalmát ő
1493 3, VIII | gróf azért jött Brenócra, hogy őt egy rég óhajtott szerzeménytől
1494 3, VIII | ráhagyta, csupán azt kérte, hogy törvényes lépéseket ne tegyen
1495 3, VIII | tegyen a gróf. Tudta jól, hogy a gróf mily képzelődő, s
1496 3, VIII | számíthatott. Gondolhatta, hogy ekkor a gróf szokott gyógyszereit
1497 3, VIII | grófot megölni, engedhette, hogy azt eltemessék békével,
1498 3, VIII | csak egy szavába kerül, hogy ő elárulja magát. De nekem
1499 3, VIII | eszközöket, és megesküdném rá, hogy így történt az, nem másképpen.
1500 3, VIII | kezemet, és fogadom önnek, hogy nem veszem el azt addig,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938 |