1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1501 3, VIII | már tudja, sejti, érzi, hogy az csak egy percig tartó,
1502 3, VIII | az csak egy percig tartó, hogy azután már a tél jön, az
1503 3, VIII | annyiban különbözők egymástól, hogy az egyiket így hívják, a
1504 3, VIII | szív verése csak arra való, hogy az időt percekre ossza,
1505 3, VIII | mintha rettegne elhinni, hogy őt maga előtt látja.~Az
1506 3, VIII | tekintetével kényszeríti a hölgyet, hogy szűnjék meg remegni és nézzen
1507 3, VIII | elfordulna egymástól, anélkül, hogy egy jóravaló szót el tudna
1508 3, VIII | tudna mondani, anélkül, hogy egy plasztikai mozdulatot
1509 3, VIII | messze, messze földről, hogy igazságot szolgáltasson
1510 3, VIII | nekik, valahogy, akárhogy; hogy bebizonyítsa előttük, mennyire
1511 3, VIII | mégis; ha másképp nem, úgy, hogy megölje magát előttük, ami
1512 3, VIII | vér szívében azt dobogja, hogy ez arcáról ő lopta el a
1513 3, VIII | erőszakkal kényszerítve arcát, hogy az iszonyatot, mit szíve
1514 3, VIII | hölgy olyan nyájasan kérte, hogy a jövevény semmit sem gyaníthatott
1515 3, VIII | vagyok. Ezt nem azért tettem, hogy itt előttetek sírjak.~Azzal
1516 3, VIII | szemei oly vadul forogtak, hogy az ifjú megrettent tőlük.~
1517 3, VIII | Miért akartok gátolni, hogy ide bemenjek?~– Szerencsétlen –
1518 3, VIII | akiknél elvégzett dolog, hogy mikor egymást meglátták,
1519 3, VIII | véletlenül találkoztak, hogy egymás rögtöni láttára lehetlen
1520 3, VIII | akibe, köztünk mondva, hogy ő meg ne hallja, nemcsak
1521 3, VIII | szerelmes vagyok, dacára annak, hogy tegnap egy egészséges pofont
1522 3, VIII | udvarias akartam lenni, hogy néhány titkot elmondjak,
1523 3, IX | Régi kedvenc eszméje volt, hogy e lusta, elromlott faj helyett,
1524 3, IX | néppel, mely ha azt mondja, hogy semmije sincs, igazat mondott;
1525 3, IX | mely inkább nem eszik, mint hogy kikeresse a kenyér árát,
1526 3, IX | inkább rongyban jár, mint hogy öltözetéért fárassza magát;
1527 3, IX | leleményessége abból áll, hogy háromezer hold erdőből tud
1528 3, IX | kenderföldön annyi cérnát termeszt, hogy ha azt mind csipkének bogozza,
1529 3, IX | üzletet választá ki magának, hogy az itt-amott megsűrűdött
1530 3, IX | kelet-indiai szigeten, azt hivé, hogy ami a telepítéseket illeti,
1531 3, IX | befektetni való pénze van, hogy az előleges áldozatokat
1532 3, IX | felmagasztalá előtte Kallósfalvát, hogy a derék tőzsér komolyan
1533 3, IX | földet, a vizet, megjegyzé, hogy biz itt az utak rosszak,
1534 3, IX | dolog azokat helyrehozni, hogy a fű, ami itt terem, nem
1535 3, IX | itten?~Krénfy megvallá, hogy nem, pedig ő maga szívesen
1536 3, IX | voltak, kiken meglátszott, hogy nem az éhség elől szöktek
1537 3, IX | ítélve, az volt kivehető, hogy hiszen majd meg fogják ők
1538 3, IX | majd meg fogják ők mutatni, hogy mint kell gazdálkodni ilyen
1539 3, IX | kellett három esztendő hozzá, hogy a vén kvakker eltanulja
1540 3, IX | népektől azt a tudományt, hogy mikor dohány nincsen, legjobb
1541 3, IX | ezek még örültek is rajta, hogy állandó kenyeret kaptak.~
1542 3, IX | előbbvalónak tartotta mégis, hogy régi házában, szokott nyomorában
1543 3, IX | az rá hagyta magát venni, hogy ez új telepet a fennhéjázó „
1544 3, IX | Krénfy aggódva mondá előtte, hogy nem tudja, mit cselekedjék,
1545 3, IX | fejében, azután azt mondá, hogy ne legyen Krénfynek gondja:
1546 3, IX | Magyarországon azt hiszik a gazdák, hogy mivel ők nem tudnak valamit,
1547 3, IX | arcot csinált. Felemlíté, hogy ez nem tréfa ám. Ő maga
1548 3, IX | lenézve. Azt mondták szemébe, hogy nem tud a felvállalt szerződésnek
1549 3, IX | forinttal, kényszerítve őt, hogy fogadja azt el mint szerződési
1550 3, IX | emberek egészen elhitték, hogy ők most itt egy példánygazdaságot
1551 3, IX | tudtul adja neki előre, hogy azért bocsátja földjét ily
1552 3, IX | terül. Az ember bámul rajta, hogy azon gazdag tanyákat nem
1553 3, IX | gazdák azonban elmondják, hogy annak a helynek ott maleficiuma
1554 3, IX | maleficiuma van. Úgy nevezik, hogy föld árja. Folyam vagy tó
1555 3, IX | földnek az a gonoszsága van, hogy mentől alább, annál lágyabb,
1556 3, IX | nem múlt el fél század, hogy a csodaföld elnyelte a hidat
1557 3, IX | húszezer forintot, anélkül, hogy a gazdaságnak olyan nemét
1558 3, IX | becsületes volt bevallani, hogy a földnek maleficiuma van.~
1559 3, IX | első volt ezek közül az, hogy a völgy oly csodálatosan
1560 3, IX | északnak, s másfelé elzárva, hogy itt rendesen egy hónappal
1561 3, IX | vének időjós tapasztalata, hogy ha három óra alatt meg nem
1562 3, IX | melynek van annyi esze, hogy a rosszát hagyja kívül.
1563 3, IX | azt kegyelmed nagyon jól, hogy ez a munka mind hiába történt,
1564 3, IX | munka mind hiába történt, hogy ezek a cifra füvek nem érik
1565 3, IX | legelőször is azon kezdte, hogy a szép hegyes háztetők cifra
1566 3, IX | nőttön-nőtt, oly hidegen, hogy szinte hasította az emberek
1567 3, IX | jelenettől, de csak azt hitték, hogy néhány óra múlva majd megszűnik
1568 3, IX | imádkoztak ingadozó hajlékaikban, hogy fordítsa el róluk az Úr
1569 3, IX | alvók azt kezdték érezni, hogy a nyári takaró oly vékony,
1570 3, IX | mintha panaszkodnának, hogy miért hozták őket ide. A
1571 3, IX | s vette meg tőle olcsón, hogy ismét eladja drágán.~Hanem
1572 3, IX | veszteségért. Vigasztalta magát, hogy az szerencse, ha az ember
1573 3, IX | egyszer a határba s látta, hogy a tótok már szedik fel burgonyáikat.~
1574 3, IX | nyelvükön, s megszólítá őket, hogy miért sietnek úgy.~Egy vén,
1575 3, IX | furcsa volt ez a felelet, hogy Krénfy lakáig mind azon
1576 3, IX | úgy odafagytak a földbe, hogy azokhoz tavaszig hozzá sem
1577 3, IX | azzal is fenyegetőzött, hogy kárpótlási perbe fogja idéztetni.~
1578 3, IX | alispánhoz, s könyörgött neki, hogy védelmezze őt e rettentő
1579 3, IX | mondta neki:~– Örülj, fiam, hogy csak ennyit vesztettél.
1580 3, IX | Jövőre pedig tanuld meg, hogy ahol ingyen földdel kínálnak,
1581 3, IX | Hollandiába, azt sem kérdezve, hogy házával, marháival és földeivel
1582 3, IX | kicsi Marina, készen van rá, hogy mit felelne neki: „Itt voltam
1583 3, IX | küldött a nagyságos úrhoz, hogy hozzam el neki a füstpénzt,
1584 3, IX | és úgy verem a fejedhez, hogy …~Marina jól tudta, hogy
1585 3, IX | hogy …~Marina jól tudta, hogy Boros uram nem szokta a
1586 3, IX | szépapámnak, akkor majd megmondom, hogy kegyelmed nem engedte átadni.~
1587 3, IX | s azt mondta a lánynak, hogy jöjjön hát vele, majd előszólítja
1588 3, IX | meg szokta előbb nézni, hogy ki kocogtat, mielőtt felnyitná
1589 3, IX | zsebébe.~A leányka mondá, hogy arról írás is kellene. Azt
1590 3, IX | levelet pedig azért adták, hogy hozzam el, s adjam magának
1591 3, IX | odakinn már oly sötét volt, hogy nem lehetett olvasni.~A
1592 3, IX | A kisleány azután hallá, hogy Krénfy úr hogy jár fel s
1593 3, IX | azután hallá, hogy Krénfy úr hogy jár fel s alá a szobában,
1594 3, IX | belülről oly ijedt szó, hogy Marina szinte elfutott tőle.~–
1595 3, IX | sehogy sem akarja elhinni, hogy az a fal, amit minden negyedik
1596 3, IX | pofája, úgy diktálja neki, hogy mit írjon.~Végre lehajol
1597 3, IX | tollvonásai néha olyat rándulnak, hogy egészen idegen jegyek támadnak
1598 3, IX | az udvaron, s nem hallja, hogy hívják.~Krénfy összetöri
1599 3, IX | akadt azalatt. Észrevette, hogy valami rongyos ember ott
1600 3, IX | csavargót annyira ellepte a düh, hogy nem tudott felelni.~– Melyitek
1601 3, IX | tarisznyájába, s mondák neki, hogy menjen Isten hírével.~–
1602 3, IX | ispán, s nem állhatta meg, hogy kínálás közben egyet rá
1603 3, IX | Csak tartsd meg magadnak, hogy legyen miről megemlékezned
1604 3, IX | megtorlást készült venni azért, hogy őt egy koldus tegezni merészli,
1605 3, IX | hagyni ezt a tájat?~– Azt, hogy magával visz és tízezer
1606 3, IX | Hogyne.~Az ispán azt hitte, hogy Krénfy, mint ezt előtte
1607 3, IX | címezve van. Mondja meg, hogy a grófnével egyedül kell
1608 3, IX | Úgy olvastassa el vele, hogy a két széle az ön kezében
1609 3, IX | grófnőt, s tudatja afelől, hogy ön beszélni akar vele. Még
1610 3, IX | s kérdezé Boros uramtól, hogy nem akar-e egyet inni az
1611 3, X | mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen fontos dolgot bízott,
1612 3, X | azon levelet küldte el, s hogy a hozandó választól függ
1613 3, X | fölött van már. Szinte tudja, hogy rémült utasok, kinn szorult
1614 3, X | bírt még jobban lerontani; hogy ordít a szél a szűk ablakokon
1615 3, X | keresztül, bosszankodva, hogy nagyobb rést nem tud rajtuk
1616 3, X | haragudnának.~Olyan jó volt, hogy most tudott imádkozni. Összetett
1617 3, X | volt nagyobb aggodalma, hogy egészen besötétült, a romház
1618 3, X | éjszakából. Attól félt, hogy az ispánt elszalasztja;
1619 3, X | iparkodott magával elhitetni, hogy talán nem is volt az való,
1620 3, X | Azon is gondolkozott már, hogy meg kellene szólítani és
1621 3, X | szólítani és megkérdezni tőle, hogy nem látta-e a nagyságos
1622 3, X | éppen elszánta már magát, hogy kijöjjön rejtekéből s hozzá
1623 3, X | nyilván azzal volt elfoglalva, hogy acéllal, kovával tüzet üssön
1624 3, X | leányka azt képzelte hallani, hogy újra léptek hangai közelednének
1625 3, X | Benyúlt kezével a kévék közé, hogy azokat széthárítsa, s azon
1626 3, X | földre elejtett botját, hogy emelte azt fel két kézzel
1627 3, X | fel két kézzel válla fölé, hogy közeledett néhány nyommal
1628 3, X | kegyelmednek jó estét, Vince bácsi!~Hogy ötlött eszébe, hogy ezt
1629 3, X | bácsi!~Hogy ötlött eszébe, hogy ezt az embert Vince bácsinak
1630 3, X | felemelt dorongját, amint látá, hogy csak egy gyermekkel van
1631 3, X | azért küldött Krénfy úrhoz, hogy írjon valami levelet, ami
1632 3, X | gyermek szavait.~– És te hogy jöttél mégis ide?~– Hát
1633 3, X | a Krénfy úr azt hagyta, hogy várjak itt a falu végén,
1634 3, X | kastélyig. Tudja, nem akarta, hogy ott várjak a házánál, mert
1635 3, X | volna és azt gondolhatá, hogy valami leánytól hoztam levelet
1636 3, X | ez a gyermek ilyesmit, s hogy jutottak ezek most eszébe?~–
1637 3, X | találtam aludni. Ugyan jó, hogy fölébresztett kegyelmed,
1638 3, X | mozdulatát, arcvonását.~– Hogy tudod te, hogy én Vince
1639 3, X | arcvonását.~– Hogy tudod te, hogy én Vince bácsi vagyok?~–
1640 3, X | vállát. – Te tudod azt jól, hogy én nem vagyok teneked Vince
1641 3, X | Márton. Azt se kérdezd, hogy nem láttam-e az ispán uradat
1642 3, X | menni, mert jól láttad te, hogy itt előtted ütöttem őt agyon…
1643 3, X | ordítás, mi? No, felelj! Ugye, hogy az volt, hogy keresztüljárt
1644 3, X | felelj! Ugye, hogy az volt, hogy keresztüljárt az embernek
1645 3, X | azt engedje meg kegyelmed, hogy előbb hadd imádkozzam magamban.~–
1646 3, X | szegletbe.~– Mikor azt mondom, hogy „Amen”, akkor egyszerre
1647 3, X | köszönsz egy életnél annak, hogy a betűket ismered… Most
1648 3, X | vagyunk oda. Ha én megígérem, hogy nem bántalak, megteszed-e,
1649 3, X | levelet, dugd a kebledbe, hogy el ne veszítsd; te menj
1650 3, X | ahogy tudnak. Majd ha látom, hogy sokáig nem találnak rám,
1651 3, X | találnak rám, meglehet, hogy magam is felakasztom magamat.
1652 3, X | Azért danol oly erősen, hogy ne legyen egyedül. Így ketten
1653 3, X | lovakkal.~Marina sürgeté, hogy csak üljenek fel, és siessenek
1654 3, X | haza.~Ismerősei biztatták, hogy maradjon reggelig, megint
1655 3, X | ő csak amellett maradt, hogy menni kell, s a kocsisnak
1656 3, X | faluban, mindig azt hitte, hogy őtet ütik agyon.~A kocsis
1657 3, X | adomának. Abban a hitben volt, hogy valami nagyon tréfás dolgot
1658 3, X | gyermeknek annyi ereje volt még, hogy kebléből kivegye a levelet,
1659 3, XI | visszaverte a füstöt a kéménybe, hogy egyszerre az egész udvar,
1660 3, XI | figyelmeztetni jött a belül lakót, hogy itt az idő, itt a legfőbb
1661 3, XI | őrült meg, s most azt hiszi, hogy saját magának kell azzá
1662 3, XI | Ravaszsága is van elég, hogy magát rá ne szedesse. A
1663 3, XI | úgy engedi azt elolvasni, hogy a grófnő el ne vehesse azt
1664 3, XI | mégis azon veszélybe jönne, hogy meglepnék, hirtelen puskája
1665 3, XI | nagy ígéretekkel rávenné, hogy azt a levelet hagyja nála!…~
1666 3, XI | könnyebbülten Krénfy, s siet, hogy kinyissa előtte az ajtót.~
1667 3, XI | tükörben is megnézte arcát, hogy fog rajta illeni a mosolygás.
1668 3, XI | ügyvéd meg volt lepetve, hogy Krénfy már ezt is tudja;
1669 3, XI | ön azt akarja mondani, hogy egyúttal folyamodás van
1670 3, XI | folyamodás van ellenem beadva, hogy előlegesen is letartóztassanak.~–
1671 3, XI | nem gondolja nagyságod, hogy intézkedéseket kellene tennem?~–
1672 3, XI | parancsolá a kocsisnak, hogy fogjon be.~Azután egy idegen
1673 3, XI | azt. Senki sem gyanítá, hogy ez maga a háziúr.~Sőt, erőltetett
1674 3, XI | még ha mondják is neki, hogy akitől egy forint borravalót
1675 3, XI | csizmaszárig érő sárba, hogy a tengelyt kiemeljék, mely
1676 3, XI | innen ezeket az embereket, hogy a nyavalya törje ki, azért
1677 3, XI | Krénfy úr gondolá magában, hogy ez bizonnyal átkozott hely,
1678 3, XI | még ha azt sejtette volna, hogy ötlépésnyi távolban onnan
1679 3, XI | azzal mulattatá Krénfyt, hogy elkezdte őt szidni saját
1680 3, XI | ismer reá; nem is gyanítja, hogy kit visz.~Amint a tarnóci
1681 3, XI | tudott parancsolni szívének, hogy az ne dobogjon oly sebesen.~
1682 3, XI | percig azon gondolkozott, hogy kiugorjék a szekérből, s
1683 3, XI | s csak egy percre kérte, hogy állítsa meg a szekerét.~
1684 3, XI | borravalót a kocsisnak, hogy menjen, sürgesse a bírót
1685 3, XI | azt hittük feleségemmel, hogy a gyermeket láz gyötri,
1686 3, XI | Nem beszélte a kisleány, hogy a gyilkos kivette az ispán
1687 3, XI | veheté, elásta vagy elégette, hogy azokról rá ne ismerjenek?
1688 3, XI | Akkor még nem tudhatják, hogy mi van benne; nem is érnek
1689 3, XI | benne; nem is érnek rá, hogy kiválogassák, de nem is
1690 3, XI | tőle.~Aközben hozzáfogott, hogy a lovakat kifogja a szekérből;
1691 3, XI | mondta neked Krénfy úr, hogy a szekérrel ne törődjél.~–
1692 3, XI | Krénfy úr közel volt hozzá, hogy saját kocsisa előtt útlevéllel
1693 3, XI | az úr olyan bolond volt, hogy szekeret vett tőle írás
1694 3, XI | amíg be nem bizonyítja, hogy a szekeret megvette; hanem
1695 3, XI | a bírónak, s azt mondta, hogy ő még soha életében sem
1696 3, XI | megismertem. Azt is tudom még, hogy két garast adott borravalónak.~–
1697 3, XI | egymással felcserélve, hogy félóra nem vetett véget
1698 3, XI | közé adni. Hiába kérték, hogy ne sározza össze magát.~
1699 3, XII | magunk is, mások is, anélkül, hogy bizonyosan megmondhattuk
1700 3, XII | tekintetes törvényszékkel, hogy az én nevem nem Lenczné,
1701 3, XII | azt az őszinte tanácsomat, hogy ezen a helyen ne mondjon
1702 3, XII | évig élt Németországban, hogy Krénfy másodszor is megházasodott,
1703 3, XII | összegeket kapott hallgatásáért, hogy Krénfy kettős házasságát
1704 3, XII | nézve azon körülményben, hogy az ifjú Tarnóczy, kit mindenki
1705 3, XII | hazaérkezvén, felfedezé, hogy Krénfy az ő nevének hamis
1706 3, XII | házasságát, miután jól tudta, hogy az különben érvénytelen?~–
1707 3, XII | sajnálom, tisztelt asszonyság, hogy kegyed engemet minduntalan
1708 3, XII | heves jeleneteik voltak, hogy a cselédek választották
1709 3, XII | okul vonakodásának mindig, hogy azon esetben, ha vele valami
1710 3, XII | nyugodt. Én azt hiszem, hogy itt csak egy vétkes ember
1711 3, XII | arccal folytatá:~– Sajnálom, hogy kegyed szívének fájdalmat
1712 3, XII | jellemét. Azt elismeri kegyed, hogy ő a legnagyobb szélsőségig
1713 3, XII | örökségéhez és siet vele, hogy el tudja azt költeni, mielőtt
1714 3, XII | fölmondanom. Mind írásom van róla, hogy én adtam neki ez összeget
1715 3, XII | kölcsön. Ő azt állította, hogy az igen jó vállalat lesz.
1716 3, XII | nem gyanakodott kegyed, hogy Krénfynek a haszonkereset
1717 3, XII | keblében; de jól tudva azt, hogy itt most bírái előtt áll,
1718 3, XII | uram, csak nem hiszi ön, hogy Krénfy arra gondolt?~– Kissé
1719 3, XII | állítás, de be van bizonyítva, hogy Krénfy e nőért tette mindazt,
1720 3, XII | Tarnóczyt eltetetni láb alól, hogy váltói aláírását egykor
1721 3, XII | hát arra mit mond kegyed, hogy Krénfy egy időben elhíresztelé,
1722 3, XII | keblén.~– Ez csak arra mutat, hogy Krénfy gyűlölte az egész
1723 3, XII | asszonyság, ha azért volnék itt, hogy lélektani felolvasásokat
1724 3, XII | tartsak, bebizonyítanám, hogy a legnagyobb szerelem és
1725 3, XII | gyűlölet egy forrásból fakad, hogy azok mint egyeznek meg egyes
1726 3, XII | meg egyes jelenségeikben, hogy támadnak egymásból, s hogy
1727 3, XII | hogy támadnak egymásból, s hogy térnek egymásba vissza;
1728 3, XII | bűnténnyel Cynthia grófnét azért, hogy őt egészen megfossza minden
1729 3, XII | születésénél fogva illetik, hogy ne engedjen neki a gyalázat
1730 3, XII | Krénfy Cynthia grófnő elé, hogy ajánlatai el nem fogadása
1731 3, XII | fulladozó hangon kérdezé, hogy mi van azon levélben írva.~–
1732 3, XII | egyéb baj van, mint az, hogy Krénfy kegyedet megcsalta,
1733 3, XII | tukmálta, s elhitette velem, hogy várni fog rám Hamburgban.
1734 3, XII | vele, de nagyobb baj az, hogy kegyedet Krénfy oly helyzetbe
1735 3, XII | azon gyanú kimondására, hogy a megfoghatlan gyilkosság
1736 3, XII | fuldoklásaitól kimondani, hogy ő ártatlan; ő Isten előtt
1737 3, XII | ártatlan; ő Isten előtt mondja, hogy ártatlan.~Az alispán szánalommal
1738 3, XII | vagyunk felőle győződve, hogy kegyed ártatlan. Azonban
1739 3, XII | némber. – Bizonyosan tudom, hogy engemet fog vádolni. Ha
1740 3, XII | egyébért nem, csak azért is, hogy tőlem megszabaduljon. Rám
1741 3, XII | meghallgatni az egészet, hogy történt, és azután ítélni,
1742 3, XII | velem és arról beszélt, hogy István gróf a Fenyéry-féle
1743 3, XII | ajtón. Krénfy engem küldött, hogy vegyem el tőle, amit hozott,
1744 3, XII | hozott, s mondjam neki, hogy várjon az előszobában. Az
1745 3, XII | azokat, s kezembe adta, hogy vigyem ki azokat az ispánnak.
1746 3, XII | Isten látja a lelkemet, hogy irtóztam tőle, és szemére
1747 3, XII | mert azzal fenyegetett, hogy megöl. Vétkes voltam-e,
1748 3, XII | megöl. Vétkes voltam-e, hogy őt be nem vádoltam?~– Sőt,
1749 3, XII | nem kényszerítheti arra, hogy férje ellen vallomást tegyen,
1750 3, XII | maga helyett itthagyott, hogy rútságait feltörüljék vele,
1751 3, XII | bőrét. Most már kimondhatom, hogy a gyilkos senki sem más,
1752 3, XII | előtt!~Az alispán inte neki, hogy lépjen a feszület elé.~A
1753 3, XII | jegyző nem állhatá meg, hogy főnökének az ügy haladása
1754 3, XII | azután szájról szájra került, hogy a homályos ügy minő fordulatot
1755 3, XII | fordulatot kezd venni, a bűnvád hogy hárul a vádoló tanú fejére
1756 3, XII | azt jól hallá mindenki, hogy e beszéd folyamát egy tompa
1757 3, XII | jelenlevő hajdúknak kiáltva, hogy fussanak a megye orvosáért,
1758 3, XII | ügyvédek, s kérdezék tőle, hogy ki ájult el.~Annyit szabadnak
1759 3, XII | szabadnak hitt megsúghatni, hogy „Krénfy”.~Még többet is
1760 3, XII | csupán annyit tett meg, hogy tenyere élét torka előtt
1761 3, XII | észrevételüket kimondani, hogy azért Krénfynek mégsem lesz
1762 3, XII | embernek. Nem lehet rá eset, hogy akinek egymillió forint
1763 3, XII | Nemsokára hallatszott, hogy az urak felkelnek, a székek
1764 3, XII | már nagyon vár reánk? Irén hogy fog örülni, ha meglát bennünket.
1765 3, XII | megye minden képviselője, hogy Brenóczy Illés gróf amit
1766 3, XIII | legérdekesebb hírhallással, hogy néha három is jutott egy
1767 3, XIII | és dekorálni.~Beszélik, hogy Krénfy, kinek elfogatását
1768 3, XIII | meghallani, folyamodott, hogy engedtessék meg neki magát
1769 3, XIII | Lenczné bezzeg megbánta most, hogy Krénfy ellen vallott.~Akkor
1770 3, XIII | vallott.~Akkor azt hitte, hogy Krénfy megszökött, de most
1771 3, XIII | most már fűt-fát megmozdít, hogy a bírákat kegyelmességre
1772 3, XIII | Ki volna olyan vakmerő, hogy Lippay alispánnak pénzt
1773 3, XIII | pénzt merjen kínálni, azért, hogy ítéletét megmásítsa?~Ah,
1774 3, XIII | vannak kulcsai.~Beszélik, hogy Lenczné nemrég két szép
1775 3, XIII | kaszinóbálban? Azt beszélik, hogy azt is Lenczné hozta Pestről.~
1776 3, XIII | Krénfyt.~Talán csak azért, hogy Fenyéryékre irigykedik.~
1777 3, XIII | Sőt még azt is beszélik, hogy Illés gróf most már azt
1778 3, XIII | is megengedi Cynthiának, hogy Tarnóczy Róberthez menjen
1779 3, XIII | asszonyba. Azt pedig tudják, hogy mennyire tudja ujjain forgatni
1780 3, XIII | forintért, majd meglássák, hogy megteszi egypár csókért.~…
1781 3, XIII | nagyon boldog. Azt hiszi, hogy Dobokyné most még szebb,
1782 3, XIII | abban Dobokyné részéről, hogy e delnő őt férjül elfogadja,
1783 3, XIII | Lippay nem akarja elhinni, hogy őbenne magában valami olyan
1784 3, XIII | meg van győződve felőle, hogy meglelte azt, aki által
1785 3, XIII | vállára téve, hozzá beszél, hogy minden szó, melyet ajkán
1786 3, XIII | fülheggyel olyasmit beszélni, hogy Lenczné sok reményt helyez
1787 3, XIII | végre utolérte. Biztosítom, hogy igen költői vége lesz ez
1788 3, XIII | lehetnek annak, ha arra gondol, hogy ő árulta el férjét?~– A
1789 3, XIII | szegény nő köszönje meg, hogy saját fejét kihúzhatja a
1790 3, XIII | legnagyobb kínzások egyike, hogy ezóta még csak beszélni
1791 3, XIII | miután öt percig hiába várta, hogy Dobokyné új tárgyra vigye
1792 3, XIII | elzárt lelkében, anélkül, hogy egy árva versecskével is
1793 3, XIII | lesz viselni; nem kívánom, hogy angyal légy, légy nekem
1794 3, XIII | szeress.”~Lippay tudta jól, hogy Dobokyné hiú, hogy szenvelgő,
1795 3, XIII | jól, hogy Dobokyné hiú, hogy szenvelgő, hogy szeret nagyobb
1796 3, XIII | Dobokyné hiú, hogy szenvelgő, hogy szeret nagyobb urat játszani,
1797 3, XIII | mennyire képes, de azt hivé, hogy jószívű és őt igazán szereti,
1798 3, XIII | napok oly hosszúk voltak!~Hogy rövidíthette volna meg azokat
1799 3, XIII | közelében?~Mindenki azt állítja, hogy Dobokyné szebb alak most,
1800 3, XIII | jutott eszébe kérdezni:~– Hogy mert ön most idejönni? Nem
1801 3, XIII | most idejönni? Nem tudja, hogy még ma a magam asszonya
1802 3, XIII | velünk. Azt mondjátok rólunk, hogy uralkodunk rajtatok. Aztán
1803 3, XIII | legjobban bevallja magáról, hogy papucs alatt van, annak
1804 3, XIII | hiszek. Én tudom bizonyosan, hogy ön azzal a mosolygó, nyájas
1805 3, XIII | tükörbe, mint aki arra gondol, hogy minő áldozat az egy nőtől,
1806 3, XIII | alispán olyan gyöngéd volt, hogy tréfás anekdotákkal nem
1807 3, XIII | azért jöttem ide kegyedhez, hogy ami a kegyed jövőjére nézve
1808 3, XIII | házassági szerződésünket, hogy mutassa azt meg násznagyának,
1809 3, XIII | ügyet.~– Tudom, kedvesem, hogy a házasság csupán szívek
1810 3, XIII | akkor hinnéd legigazabban, hogy nem vettél meg, de ingyen
1811 3, XIII | arcát annak arcához szorítá, hogy a komoly férfi szemeibe
1812 3, XIII | Kedvesem. Én nem vagyok orvos, hogy valakinek az életét megmenthessem.~
1813 3, XIII | Isten életet nem adott, hogy azt osztogassam.~– De adott
1814 3, XIII | ismeretlen emberek jöttek elő, hogy őt kimentsék, megmozgattak
1815 3, XIII | kiszabadítására, vállvetve dolgoztak, hogy rám és nálamnál hatalmasabb
1816 3, XIII | fáradságot sem vette magának, hogy a szobalányt tudósítsa róla,
1817 3, XIV | alispánnak ez intés volt arra, hogy siessen!~Sokkal több rugó
1818 3, XIV | gonosztevő megszabadítására, mint hogy félni ne lehetett volna
1819 3, XIV | másodszor azt a hibát elkövetni, hogy mikor szökni akar, marsrutáját
1820 3, XIV | Lenczné sokat fáradt benne, hogy parancsolatot eszközöljön
1821 3, XIV | felfüggessze, s igen valószínű, hogy ez nem fog megtagadtatni
1822 3, XIV | mérgeket készíté, bevallá, hogy azoknak minden hatásáról
1823 3, XIV | küldenie.~Azt nem tagadhatá, hogy teljes öntudattal, saját
1824 3, XIV | gátolná az éhező embert, hogy a legelsőt, kinél magát
1825 3, XIV | mintha könyörögne nekik, hogy vonják vissza, amiket mondottak;
1826 3, XIV | azzal tudta védeni magát, hogy mindent merőben tagadott.
1827 3, XIV | selyemhernyóról a fonálgubót, hogy nem maradt ott egyéb, mint
1828 3, XIV | mezetlen báb.~Még azt hivé, hogy merev tagadás által késleltetni
1829 3, XIV | Fenyéry súgva mondá Lippaynak, hogy ettől a jelenettől előre
1830 3, XIV | Fenyéry felemeli őt és kéri, hogy feleljen a bírák kérdéseire.~
1831 3, XIV | eszméit, s azt állítja, hogy készen van. Felelhet.~Az
1832 3, XIV | Istenem, ki mondja meg, hogy mi az én nevem?~Fenyéry
1833 3, XIV | törvényszék előtt állok? Tudom, hogy mit beszélek. Meggyilkoltam
1834 3, XIV | alispán inte a poroszlóknak, hogy emeljék föl az embert, ki
1835 3, XIV | ragaszkodott bírája kezéhez, hogy alig lehetett onnan eltépni.~
1836 3, XIV | átvette a levelet, csak hogy lerázhassa ez alkalmatlan
1837 3, XIV | is megtette a kedvéért, hogy feltöré a levelet, s átfutotta
1838 3, XIV | a kezében.~Mondták neki, hogy bemenni nem lehet, mert
1839 3, XIV | múlva az alispán parancsolá, hogy nyissák fel az ajtót.~Az
1840 3, XIV | dörgő férfihangon monda, hogy meghallhaták a szomszéd
1841 3, XIV | felett, s nyugodtan várjuk, hogy megítéltessünk.~És a törvényszék
1842 3, XV | Irtózatos!~Kimondani valakire, hogy ez meg fog tébolyodni; hogy
1843 3, XV | hogy ez meg fog tébolyodni; hogy már homlokára van írva,
1844 3, XV | már homlokára van írva, hogy meg kell őrülnie, szemeiből,
1845 3, XV | figyelmez az emberekre; sejti, hogy néha nem szokott rendesen
1846 3, XV | azt észrevétetni másokkal, hogy lelkében minő visszás érzések
1847 3, XV | rájuk tekinteni, mert érzi, hogy valaki más, nem ő maga,
1848 3, XV | úgy ösztönzi, úgy nógatja, hogy kacagjon fel a legájtatosabb
1849 3, XV | rejti, hunyja le szemeit, hogy ne lássanak beléjük; hiába
1850 3, XV | beléjük; hiába hallgat, hogy szavaiból ki ne vehessék;
1851 3, XV | kinyomtatják, világhírré lesz, hogy ő meg fog őrülni, elveszti
1852 3, XV | karját a szív körül fonja, hogy nem lehet tőle szabadulni,
1853 3, XV | amidőn azt hiszi martaléka, hogy elfutott, megmenekült előle,
1854 3, XV | Az egyiknek azt susogja, hogy káromolja magában az Istent.~
1855 3, XV | Istent.~A másiknak azt, hogy számláljon tizenháromig,
1856 3, XV | lesz.” És nem gondolnak rá, hogy ez mily irtóztató mondás
1857 3, XV | környezői azt állították róla, hogy úgy viseli magát, mint egy
1858 3, XV | szokatlan, testvéri részvéte, s hogy azokból ép ésszel tudott
1859 3, XV | be családját a városba, hogy ismerős látogatók gondatlansága
1860 3, XV | szempontból vette fel a dolgot, hogy a bíráknak egyáltalában
1861 3, XV | vigasztalásul hitte elmondani, hogy a hatalmas gonosztevő minden
1862 3, XV | Bécset is megjárták anélkül, hogy számára valami orvoslatot
1863 3, XV | magas kancellária nemcsak hogy meg nem rótta Lippayt és
1864 3, XV | törvényszéket azon vakmerő tettéért, hogy egy felsőbb törvényhatóság
1865 3, XV | azt is elmondá bizalmasan, hogy az ítélet megsemmisítéséért
1866 3, XV | eljárandókat, azt adva okul, hogy nem bír megmaradni azzal
1867 3, XV | még tán most is azt hiszi, hogy semmit sem tudnak a szép
1868 3, XV | áldoztak. Mikor azután látta, hogy semmit sem segíthet, ellenkezőleg,
1869 3, XV | írva (mert az a posta díja, hogy elébb ő olvassa el a levelet),
1870 3, XV | hüledezve kérte az alispánt, hogy de bizony olvassa el, mert
1871 3, XV | abban Dobokyné azt írja, hogy ő kész feledni a történteket,
1872 3, XV | majd ő imádkozik az éghez, hogy amit Lippay vétett az emberiség
1873 3, XV | eltávozott, azt súgta Irénnek, hogy ő okvetlenül akar az alispánnal
1874 3, XV | legelső szava az volt hozzá, hogy mi fog történni Krénfyvel.~–
1875 3, XV | amire a cigány azt mondta, hogy ezt ő soha ki nem állja.~–
1876 3, XV | búskomorságát; azt hitetve el vele, hogy még a kérdéses per sokáig
1877 3, XV | nagyon köszönöm önnek, hogy eljött; önnek kedélye valódi
1878 3, XV | az alispán.~Irén kérte, hogy nevezze meg azt.~– Hozassa
1879 3, XV | Irén nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék ez ötletre.
1880 3, XVI | Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„Igen.~„
1881 3, XVI | embernek ismeri Róbertet, mint hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!”
1882 3, XVI | dühtől, ha arra gondolt, hogy ez valóban meglehet.~Mint
1883 3, XVI | meglehet.~Mint fájt neki az, hogy egyszer életében vetkőzte
1884 3, XVI | igazgatója biztosítá őket, hogy azontúl mai nap nem fog
1885 3, XVI | éjszakának, s még várná, hogy valaki elő fog abból kerülni,
1886 3, XVI | Társai bámulva látták, hogy a sorok olvasása közben
1887 3, XVI | Közönséges emberek úgy híják azt, hogy „könny”.~Azzal meghatottan
1888 3, XVI | nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök minden körben, ahol
1889 3, XVI | támad, kinyilatkoztassák, hogy Tarnóczy Róbert mindvégig
1890 3, XVI | odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt
1891 3, XVI | gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem fogok ezen nap alatt
1892 3, XVI | Tegnap hallám testvéremtől, hogy Cynthia megőrült. Semmi
1893 3, XVI | számára többé. Ön átlátja, hogy énnekem nincs miért Franciaországba
1894 3, XVI | elismerem önnek azon jogát, hogy engemet megöljön, s nincs
1895 3, XVI | bizonyos lehet felőle, hogy az célba talált. Isten önnel.
1896 3, XVII | Állítja-e ön még most is azt, hogy húgomat szereti?”~„Igen.~„
1897 3, XVII | embernek ismeri Róbertet, mint hogy az elmaradhasson.~„Ah! Persze!”
1898 3, XVII | dühtől, ha arra gondolt, hogy ez valóban meglehet.~Mint
1899 3, XVII | meglehet.~Mint fájt neki az, hogy egyszer életében vetkőzte
1900 3, XVII | igazgatója biztosítá őket, hogy azontúl mai nap nem fog
1901 3, XVII | éjszakának, s még várná, hogy valaki elő fog abból kerülni,
1902 3, XVII | Társai bámulva látták, hogy a sorok olvasása közben
1903 3, XVII | Közönséges emberek úgy híják azt, hogy „könny”.~Azzal meghatottan
1904 3, XVII | nekik:~– Óhajtom uraim, hogy önök minden körben, ahol
1905 3, XVII | támad, kinyilatkoztassák, hogy Tarnóczy Róbert mindvégig
1906 3, XVII | odanyújtá az egyiknek a levelet, hogy olvassa fel azt. Szép, nyugodt
1907 3, XVII | gróf úr. Én úgy hiszem, hogy nem fogok ezen nap alatt
1908 3, XVII | Tegnap hallám testvéremtől, hogy Cynthia megőrült. Semmi
1909 3, XVII | számára többé. Ön átlátja, hogy énnekem nincs miért Franciaországba
1910 3, XVII | elismerem önnek azon jogát, hogy engemet megöljön, s nincs
1911 3, XVII | bizonyos lehet felőle, hogy az célba talált. Isten önnel.
1912 3, XVIII| pedig ugyan ritka eset, hogy valami ürügyet ne találjanak
1913 3, XVIII| magasabb jóváhagyásra vár, hogy összeomolhasson. Semmi nesz
1914 3, XVIII| legnagyobb uraiét; miért, hogy mégis oly távol marad tőle
1915 3, XVIII| távol marad tőle mindenki, hogy nincs szerelmes ifjú, kinek
1916 3, XVIII| talál. El szokta mondani, hogy ő milyen boldog most, hogy
1917 3, XVIII| hogy ő milyen boldog most, hogy nem is kívánhatna több örömet
1918 3, XVIII| boldogságot. Az ember azt hiszi, hogy az most megnyugodva, sorsával
1919 3, XVIII| sorsával kibékülve beszél; hogy valóban boldog. De mikor
1920 3, XVIII| szegény ábrándozó! Azt hiszi, hogy Irén gyermekei az övéi,
1921 3, XVIII| Irén gyermekei az övéi, hogy ő azoknak anyja. Mindenki
1922 3, XVIII| ringatja és dalol neki, hogy elaltassa.~Mindenki hagyja
1923 3, XVIII| erőszakot követ el magán, hogy óra hosszat kártyát vet
1924 3, XVIII| csak azon vitatkozik néha, hogy Leonora a zöld fákat hol
1925 3, XVIII| ki tudja azt magyarázni, hogy a felhőkkel és nappal való
1926 3, XVIII| szaporítá a mulatságot azzal, hogy Leonorával kártyát vettessen
1927 3, XVIII| véletlen pedig úgy akará, hogy mindjárt legfelül a szív
1928 3, XVIII| tudományt értik, tudni fogják, hogy ez nagyszerű jelenség. Cynthia
1929 3, XVIII| Lippay komoly képpel mondá, hogy ebben semmi lehetetlen sincs;
1930 3, XVIII| arra, csak azt nem tudja, hogy bír-e azokkal a tulajdonságokkal,
1931 3, XVIII| hegedülést.~Cynthia azt állítá, hogy Leonora majd kiolvassa az
1932 3, XVIII| neki tartania tenyerét – hogy nézze ki abból a tisztelt
1933 3, XVIII| meghatottan vallá meg Irénnek, hogy Lippay volt azon egyetlen
1934 3, XVIII| mindig bálványozott, anélkül, hogy valaki sejtette volna azt.
1935 3, XVIII| Dobokynét kivéve, azt mondá, hogy jobb választást nem tehetett
1936 3, XVIII| Dobokyné most is azt hiszi, hogy ez csak az ő dacára történt,
1937 3, XVIII| észre sem veszi az ember, hogy megvénült, s egyet fordult
1938 3, XVIII| között egyszer az is hallik, hogy Maróth Illés, a brenóci
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1938 |