Rész,  fezejet

 1     2,  I   |              elgondolta, úgy tele volt egyszerre a szíve, nem nézhette azt
 2     2,  I   |           tegyen.~Egy dombemelkedésnél egyszerre összetalálkozik a három
 3     2,  I   |               díszes urakat meglátják, egyszerre kétoldalt az út mellett
 4     2,  I   |               a fák oldalára jegyzett.~Egyszerre elkezdett örömteljesen repesni: „
 5     2,  I   |               kezébe, akkor kezdtek el egyszerre a heves sírásból még hevesebb
 6     2,  I   |             hogy nem tréfálnak vele, s egyszerre könyörgésre fordította a
 7     2,  I   |             nagy lélegzetet vett, hogy egyszerre elmondhassa a történetet.~–
 8     2,  II  |             szét vannak szórva, mintha egyszerre megijedtek volna valamitől,
 9     2,  II  |         mozgatná, s csak azután szedné egyszerre arcvonásait mozdulatlan
10     2,  III |              odavolt minden büszkesége egyszerre, mert ez a finom udvariasság,
11     2,  III |             összeget családunk számára egyszerre három évre előlegezze, mely
12     2,  III |      megzavarodott tőle.~Krénfy úr itt egyszerre félbeszakítá beszéde fonalát,
13     2,  III |           fonalát, s mintha gondolatai egyszerre más irányt vettek volna,
14     2,  III |               a kérdésre, hanem azután egyszerre visszatért ismét arcának
15     2,  IV  |                ábrándozni hátramaradt, egyszerre megállt mind a kettő, s
16     2,  IV  |           valami belső tűz a viaszmázt egyszerre leolvasztotta volna róla,
17     2,  IV  |               ez a név ki volt mondva, egyszerre visszanyerték a grófi vendégek
18     2,  V   |             alaktalan gondolatok. Most egyszerre egy nagy sötét felhő vonul
19     2,  V   |      szótalanul, s midőn odaért hozzá, egyszerre lehajolt, kinyújtotta kezét
20     2,  V   |             csaknem az út mellett áll, egyszerre elkezdett az eb gyanakodva
21     2,  V   |                oly egyedül az erdőben.~Egyszerre valami gyermeknyöszörgés
22     2,  V   |         kulcsot tolnának be csendesen.~Egyszerre felugrott. Hallgatózék.
23     2,  V   |               azt szerzi a nőnek, hogy egyszerre mindazok ismerősüknek tartják,
24     2,  V   |          grófnő kötelezvényét, s akkor egyszerre kétfelé repeszté azt.~–
25     2,  V   |                 kiálta föl a grófnő, s egyszerre rátekinte a férfira.~Egy
26     2,  V   |              lett? … Semmi nyoma…~Most egyszerre jutott eszébe – talán a
27     2,  V   |                hisz ez semmit sem tud.~Egyszerre ütötte a nyolc órát. Illés
28     2,  VI  |              rendezett birtokát milyen egyszerre dobra fogják ütni, hogy
29     2,  VII |       visszateszi az asztalra.~Leonora egyszerre érdekelten kiált fel a Pesti
30     2,  VII |            felkavarta a pórgőg epéjét, egyszerre hevesen kifakadva felelt:~–
31     2,  VII |                ütközőjéből kipattanva, egyszerre feltárult…~– Hah! Crimen
32     2,  VII |             Crimen majoris!… – kiálták egyszerre Krénfy, az ügyvéd és az
33     2,  VIII|             golyóbist, lője agyon vele egyszerre mind a hármat.~Hogy azonban
34     3,  I   |               igazi, valódi nők tudnak egyszerre sírni és kacagni szíveik
35     3,  I   |                aggódni kezdett, amidőn egyszerre meghallja a nagy esőtocsogásban
36     3,  I   |     elképzelhetlen eszményképét, akkor egyszerre kisült, hogy a grófnő egy
37     3,  I   |                ön egyik csillaga volt, egyszerre kihagyták az ön nevét, és
38     3,  II  |                ártatlan.~Tarnóczy most egyszerre vadul tekintett Illés gróf
39     3,  III |         nevezetességek közé emelte őt; egyszerre elhalmozták megbízásokkal,
40     3,  III |              azt csak érte tevé, akkor egyszerre édes mézzé vált szívében
41     3,  III |        harmadik kézcsattantásnál lőnek egyszerre.~Aki elesik, azt eltemetik
42     3,  IV  |              kezével, akkor mindketten egyszerre lőnek…~…Néhány pillanat
43     3,  IV  |               egy… kettő… három… Akkor egyszerre két lövés dördült el; az
44     3,  IV  |              felőled. Amint elaludtam, egyszerre úgy tetszék, mintha éppen
45     3,  IV  |         húzódva néztem, mit csinálnak. Egyszerre négy a férfiak közül hátravonult,
46     3,  IV  |        erőszakot tett az álomnyomáson, egyszerre felszöktem helyemből, s
47     3,  V   |            szóra, ajkai elhalványultak egyszerre; reszketeg hangon kérdezé:~–
48     3,  V   |               volt az. Amint belépett, egyszerre elkezdte nagy rémüléssel
49     3,  VI  |          megcsókolja, hogy távoznak el egyszerre mindnyájan mellőle és a
50     3,  VI  |               vagyok.~Mind a négy szem egyszerre felgyúltan tekinte rá.~–
51     3,  VI  |       várakozásban hagyva a hölgyeket.~Egyszerre Irén íróasztaláról papírt
52     3,  VI  |             kimondani, amit akart, oly egyszerre tódultak a leggonoszabb
53     3,  VI  |               igen rossz…~Fenyéry most egyszerre figyelni kezde rá.~A gróf
54     3,  VI  |             fájdalom látszott honolni. Egyszerre fölkelt székéről s elfogult
55     3,  VII |                 hogy amint rám nézett, egyszerre a puskájához kapott?~Boros
56     3,  VIII|          tetőpontjáig hevülni, s akkor egyszerre eltűnt előle. Ezt sohasem
57     3,  VIII|              látta közelítni, mint aki egyszerre fölébred, felszökött ültéből,
58     3,  VIII|               Két hang kiálta belülről egyszerre:~– Szabad…~És azzal felnyílt
59     3,  VIII|            gróf volt.~Az ajtónyílásnál egyszerre szemközt találkoztak mind
60     3,  IX  |                már olvad a hó, s akkor egyszerre megtelik az egész meder,
61     3,  IX  |                és napokig úgy áll, míg egyszerre megint rombolva nem tör
62     3,  IX  |                és nagyobb urat látott, egyszerre meg szokott juhászulni,
63     3,  X   |           alaktalan sötétséget, amidőn egyszerre egy rögtöni villámlás fényre
64     3,  X   |         percében a lélek annyit felfog egyszerre. Marina a villám perce alatt
65     3,  X   |               hozzá szóljon, amidőn az egyszerre megmozdult, s mint aki valami
66     3,  X   |             amidőn az előtte álló alak egyszerre egy szökéssel kiugrott rejtekéből
67     3,  X   |             mondom, hogy „Amen”, akkor egyszerre üssön kegyelmed a fejemre,
68     3,  XI  |                füstöt a kéménybe, hogy egyszerre az egész udvar, minden szoba
69     3,  XII | kétségbeeséstől merev szemeivel, akkor egyszerre szájához kapott mind a két
70     3,  XIII|           kérem öntől.~Az alispán arca egyszerre elborult. Csak lassan kezde