Rész,  fezejet

 1     2,  I   |         nagyapád lefeküdt?~– Óh, én tudom, hogy odatalálok, ott fekszik
 2     2,  I   |        ember, maga hallgasson; majd tudom én. Te másik! Nyargalj a
 3     2,  I   |   beleszólni ez állításba.~– Ha jól tudom, a brenóci uradalom haszonbérben
 4     2,  I   |           rontás nem volna rajtunk. Tudom én, hogy mi jön az Istentől,
 5     2,  I   |             a haszonbérlő.~– Én nem tudom. Mink csak úgy híjuk, hogy
 6     2,  I   |         szag nem akart tisztulni.~– Tudom már, mi ez – szólt az alispán. –
 7     2,  I   |           azt, amit én mondok; majd tudom, hogy nyitva volna egy pillanatban
 8     2,  I   |       beszéljek? Egy veszett kutya. Tudom, hogy az vagyok, mert sokszor
 9     2,  II  |           bolond paraszt! Azt úgyis tudom, hogy azért lyukas, mert
10     2,  II  |            Boros uram –, óh, azt én tudom legjobban, mert magam is
11     2,  II  |        szélkergető, nagy pazarló.~– Tudom, ismerem.~– No, ha az úr
12     2,  II  |         volna csak úgy azt a pipát, tudom, hogy úgy vágtam volna hozzá,
13     2,  III |            és Tarnóczyaknak. Én nem tudom, hogy mit vétett nekik Brenóc,
14     2,  III |         akar nekik tetszeni. Én nem tudom, mit véthetett nekik Brenóc?~
15     2,  IV  |       elhalványult férfiú –, én nem tudom, miért írhat ő énnekem.~–
16     2,  IV  |   megaláztatás sem lenne az; de jól tudom, hogy annál irtózatosabb
17     2,  IV  |         mondom, nem kacagsz. Én jól tudom, hogy szép vagyok, hangom
18     2,  IV  |     keresztüllátok rajtad és azt is tudom, amit gondolsz. Te nem azért
19     2,  V   |       kincseket áldozok fel. Én nem tudom, mennyit érhet ez mindössze,
20     2,  V   |           el kell indulnunk.~– Úgy? Tudom – szólt a gróf s nagyot
21     2,  VII |     szenvedések. És ő, szegény, jól tudom, sokat szenvedett. (Dobokyné
22     2,  VII |               ha már hosszabb: „Nem tudom, nem szolgálhatok vele.”
23     2,  VII |   jelenettől? Óh nem, uraim. Én jól tudom, hogy önök engemet védelmezni
24     2,  VII |        crimen majoris potentiae!…~– Tudom – szólt Fenyéry, s még közelebb
25     2,  VIII|          megérdemlik. Hiszen én jól tudom, hogy kegyednek igen jó
26     2,  VIII|         tömni a számat, mert nem is tudom, hogy miért nem hasítom
27     2,  IX  |           ily szívtelenek. Pedig én tudom, hogy önnél ellenkezőleg
28     2,  IX  |          tagadólag rázta.~– Ezt nem tudom. A szerencsétlenség mindig
29     3,  I   |          szívű férfival; – mert bár tudom, hogy ön előtt, kedves Irénem,
30     3,  I   |          bírt térni e működésből –; tudom, a várakozás a legnehezebb
31     3,  I   |       akarom keresztnevét említeni, tudom, hogy az önre nagyon bánatosan
32     3,  I   |            megszökött a házból; nem tudom, hogyan, nem tudom, merre,
33     3,  I   |              nem tudom, hogyan, nem tudom, merre, csak azt tudom,
34     3,  I   |          nem tudom, merre, csak azt tudom, hogy megszökött. Egyedül,
35     3,  I   |          Kell mondanom talán?~– Nem tudom – rebegé a szerencsétlen
36     3,  I   |             törhetetlen, ezt én jól tudom, dacára annak, hogy minden
37     3,  II  |     beszélhettem volna. Azt mondta: tudom, édesem, hogy a grófnő nincs
38     3,  II  |       ragályos lázban fekszik; mind tudom, hanem azért csak legyen
39     3,  II  |         visszaviszi önt Párizsba.~– Tudom. Úgy akarom.~– De poggyásza
40     3,  III |             szavait, de még azt sem tudom, hogy tulajdonképpen kit
41     3,  III | mindenesetre nagyon örülök, bár nem tudom megmagyarázni a dolgot.~
42     3,  IV  |             hátulsó ajtaján… Én nem tudom megmondani, miért és hogyan,
43     3,  IV  |             a karjába. Ezt én onnan tudom, hogy Csejti Gazsit odavitték
44     3,  V   |           megvendégelhessem.~Én nem tudom, helyesen érzett-e István
45     3,  VI  |           amit akarok; pedig én nem tudom olyan szépen. Tehát én megjövök,
46     3,  VII |             így elárulnia.~– Én nem tudom, de ennek az embernek valami
47     3,  VII |            szólított a nevemen. Nem tudom, honnan ismer, én nem emlékezem,
48     3,  VII |            beszél, pedig bizonyosan tudom, hogy mindent elmondott
49     3,  VIII|        bőségben élünk.~– Óh, azt is tudom. Mindent kikérdeztem már.
50     3,  IX  |             magyar nevét biz én nem tudom) nem volt Krénfy úr ínyére.
51     3,  X   |     grófkisasszonynak javára lenne, tudom ám én azt, mert rám merték
52     3,  XI  |             felelt:~– Én bizony nem tudom, uram, mert én még sohasem
53     3,  XI  |            meg egypár embert.~– Nem tudom én, hova való – viszonza
54     3,  XI  |         elmehet világgá, én azt sem tudom kicsoda, micsoda, mi járatbeli
55     3,  XI  |        Mindjárt megismertem. Azt is tudom még, hogy két garast adott
56     3,  XII |     Ügyvédemnek vannak általadva.~– Tudom, Krénfy csakugyan nőül vette
57     3,  XII |             kimerítette.~– Igen jól tudom – sietett felelni a nő –,
58     3,  XII |  közbeszólni a némber. – Bizonyosan tudom, hogy engemet fog vádolni.
59     3,  XIII|         annak legkevésbé hiszek. Én tudom bizonyosan, hogy ön azzal
60     3,  XIII|         vele megértetni ez ügyet.~– Tudom, kedvesem, hogy a házasság
61     3,  XIII|            gyilkolt és csalt…~– Jól tudom.~– Ez az ember ezer meg
62     3,  XIII|          követett el…~– Azt én mind tudom. Legyen megbüntetve érte,
63     3,  XIV |       kezével homloká:~– Úgy! Igaz. Tudom már. Azt kérdezik önök tőlem:
64     3,  XIV |          akkor azt feleltem rá: nem tudom, nem tudom, nem tudom! Most
65     3,  XIV |         feleltem rá: nem tudom, nem tudom, nem tudom! Most már tudom;
66     3,  XIV |           nem tudom, nem tudom, nem tudom! Most már tudom; azért állok
67     3,  XIV |          tudom, nem tudom! Most már tudom; azért állok itt, mert atyámat
68     3,  XIV |            törvényszék előtt állok? Tudom, hogy mit beszélek. Meggyilkoltam