Rész,  fezejet

 1     2,  I    |       szekér talál jönni, elgázolja őket.~Hallatszik is valami csörömpölés
 2     2,  I    |     Bizonyosan más végre tartogatja őket a sors.~Amint odalenn megállapodtak,
 3     2,  I    |           nyájas hangon megszólítja őket:~– Ne térdepeljetek. Hol
 4     2,  I    |              s azután akárhová veri őket a szél, csak egy kis forró
 5     2,  I    |         néven senkitől, ha kineveti őket.~A hajdúk ezalatt az öreg
 6     2,  I    |        némber csak úgy sírt, mintha őket ütötte volna.~Az egész ember
 7     2,  I    |        mintha észre sem vette volna őket.~Hanem az alispán éppen
 8     2,  I    |   valamennyi tót. Ki is pusztítanám őket innen, ha az uramnak volnék;
 9     2,  I    |             az öreg Popákot, inkább őket; engedje el a „súlyos botokat”.~–
10     2,  I    |     háziasszony, s rimánkodva kérte őket, hogy ne menjenek be a házba,
11     2,  I    |       megrontást.~Az alispán hagyta őket működni, s maga bement a
12     2,  I    |         itten, láthatta is az ember őket jól a kapu hasadékán át,
13     2,  I    |             de az úrhölgy megelőzte őket.~– Kérem, az mind nem az
14     2,  II   |             rejtekeikből.~Ami pedig őket megijeszté, az valószínűleg
15     2,  II   |    elvisznek valamit. Mert nem köti őket sem vidékhez, sem országhoz
16     2,  II   |             mind a bányákból hozták őket, mind igazi kövek; lássák,
17     2,  II   |             valamit.~– Nem jó volna őket…? – Tovább nem mondta szóval,
18     2,  II   |            akarták elkedvetleníteni őket, majd meg erőhatalomhoz
19     2,  III  |       legszerényebb szobával, ahová őket a pincér utasította, színházban
20     2,  III  |            ott legyen a kapuk előtt őket elfogadni, akár béres, akár
21     2,  III  |         illendőbb otthon fogadni el őket. Jó lett volna tudni, hogy
22     2,  III  | hazaszédelgett; az ispán alig bírta őket visszafogdosni, hogy legyen,
23     2,  V    |             Cynthia sohasem ismerte őket ifjabbaknak.~Milyen nagyon
24     2,  VI   |    észrevették volna, összebeszélte őket, hanem azután hibái jóvátevéséül
25     2,  VI   |     öregapjával együtt, s felviteté őket saját előszobájába, ott
26     2,  VI   |           szerződve volt, megszánná őket, s összeadná kihirdetés,
27     2,  VII  |      egyenként ismét vissza ne híja őket.~Csak miután minden el volt
28     2,  VII  |           és most szépen kinevetjük őket érte.~Mert lehet-e annál
29     2,  VII  |       szekerei mellett, ott találta őket szép rendben a megyei küldöttség,
30     2,  VIII |         villát, verjétek, szúrjátok őket agyon. Agyon mind a hármat!~
31     2,  VIII |          civódók közé; szétválasztá őket egymástól, kiszabadítá Krénfy
32     2,  IX   |           könnyelműség a férfiaknál őket ért csapások fölött, csak
33     3,  I    |             felett, s a hideg lelte őket, amikor nevét a kihallgatásért
34     3,  I    |  tiltakozzék az erőszak ellen, vagy őket kényszerített házassága
35     3,  I    |       örökös urai, s így a foglalás őket illeti; az ügyvéd azt mondá,
36     3,  II   |             temetkezve. Akik látták őket, idegenek, gondolhatták
37     3,  III  |            húsz lépésre felállítják őket, egy-egy lámpát tesznek
38     3,  III  |          Irén még ébren volt, várta őket.~A két leány tele volt dicsőséggel,
39     3,  III  |        öltönyeit; Dobokyné segített őket frizírozni. El kellett róluk
40     3,  III  |    egymásnak valók. Szóljuk széjjel őket, kedves Dobokyném. Majd
41     3,  IV   |   orgonafabokrok egészen eltakarták őket, nem lehetett meglepetéstől
42     3,  IV   |        karját azéba, hogy aki látta őket, a szíve örült rajta.~Kivéve
43     3,  V    |           hogy szívéből örül, midőn őket láthatni szerencséje van,
44     3,  V    |          kísérték, mert az elhagyta őket.~A gróf tovább töprenkedett,
45     3,  VII  |          lovak közé vágott, s vitte őket hegyen-völgyön keresztül,
46     3,  VIII |      közöttük, ellentmondásba hozni őket egymással. Itt a nehézség.
47     3,  VIII |          csak két ajtó választja el őket egymástól.~Milyen keveset
48     3,  VIII |          előttük, mennyire szerette őket mégis; ha másképp nem, úgy,
49     3,  VIII |            pillanatban nekik, midőn őket együtt találja; midőn látja
50     3,  VIII |         midőn a véletlen összehozta őket, mosolyognak, és kezet nyújtanak
51     3,  VIII |      alakokat, iparkodott megérteni őket, és arca olyan volt, mint
52     3,  VIII |             önkéntelen odáig akarta őket kísérni, hanem Irén karjába
53     3,  IX   |         hegyek közé, ott besorozták őket egypár fűrészmalom és papiroskalló
54     3,  IX   |            kora reggel kinn találta őket mezőiken, s a késő est vetette
55     3,  IX   |      mezőiken, s a késő est vetette őket vissza. Dolgozott a nő és
56     3,  IX   |   panaszkodnának, hogy miért hozták őket ide. A gazdag növények levelei
57     3,  IX   |             nyelvükön, s megszólítá őket, hogy miért sietnek úgy.~
58     3,  X    |     kerülnek előle, s úgy igyekszik őket a zivatar megkergetni, eléjük
59     3,  XIII |             szeme is kiválaszthatja őket a többi nők közül. Lippayt
60     3,  XIV  |         kocsit küldött és elhozatta őket.~Semmi ok sem volt az ítélet
61     3,  XIV  |       Ugyanazon üvegek, jól ismerem őket. Én tartottam a kanalat,
62     3,  XV   |  megtörhetlen paradoxont…~És látják őket az emberek fokról fokra
63     3,  XV   |           sőt különösen megdicsérte őket példás szigorúságukért,
64     3,  XVI  |        pályafő igazgatója biztosítá őket, hogy azontúl mai nap nem
65     3,  XVII |        pályafő igazgatója biztosítá őket, hogy azontúl mai nap nem
66     3,  XVIII|       öröméről, ápolja, csicsomázza őket, tanítgatja olvasni, írni