Rész,  fezejet

 1     1        |            vagy mit sem számlált, mégis megélt, felvirult, megerősödött?~
 2     2,  I    |           csókolták gyermekeiket. Mégis örültek neki, hogy nem váltak
 3     2,  I    |         tudta mozdítani a száját, mégis megemlékezett a becsületről.~–
 4     2,  I    |          a tarkójától, s minthogy mégis szerette volna az orcáját
 5     2,  I    |          mind télen, mind nyáron. Mégis elpusztulunk. Emlékezem
 6     2,  I    |     elvitte mindenünket, de őszig mégis kiárultunk annyit a deszkából,
 7     2,  I    |           volt is az eset, a falu mégis megmaradt és újra kiépült.
 8     2,  I    |          mozdulatokat téve. Hanem mégis azután mintegy tízlépésnyi
 9     2,  I    |           tilt is hinnünk, de azt mégis tudjuk, hogy a gondviselés
10     2,  I    |         eljárásra, önökre találva mégis ösztönszerű sugallat és
11     2,  I    |        hogy vannak esetek, amidőn mégis hull manna az égből.~A jámbor,
12     2,  I    | nyugtalanabb kezdett lenni. Talán mégis meglehet, hogy az urak tovább
13     2,  III  |          bérbe fogadott inasától.~Mégis inkább csak otthon maradt.
14     2,  III  |        cifra lócához, hanem azért mégis kár volt annyira csúffá
15     2,  III  |      azokat vissza tudná adni. De mégis! Volt egy alapeszméje, mely
16     2,  III  |           kerített ajánlatának és mégis nagy volt aggodalma, ha
17     2,  IV   |         István gróf, hogy a festő mégis nemigen tudott hízelkedni,
18     2,  IV   |      legátus diák. Előhozta, hogy mégis jobban meggondolá és azt
19     2,  IV   |         Ez a Krénfy, úgy látszik, mégis kezd eszéhez térni.~Pedig
20     2,  IV   |        százezer pengő.~(Hm. Talán mégis ezüstből vannak ezek a furcsaságok?...)~„
21     2,  V    |        milyen szép volt, de akkor mégis sokkal vígabb volt.”~Ilyen,
22     2,  V    |      vígan lobogott már a tűz, és mégis olyan hideg volt minden
23     2,  V    |       percre meg nem áll.~Egyszer mégis abbahagyja a járkálást,
24     2,  V    |      felkeltek. Hanem utoljára ez mégis megnyugtatta, aki éhes,
25     2,  VI   |   életében, pedig sokat olvasott, mégis igen természetesen így kellett
26     2,  VII  |        nála hagyta. Ezen valahogy mégis kibékült.~A táblabírák azután
27     2,  IX   |      elfogulatlan akart lenni, de mégis úgy reszketett.~– Azok csak
28     3,  I    |          minden bohóságtól, de ha mégis eszembe jut, hogy minő igaztalanság
29     3,  I    |     szappannal.~Hanem azért a per mégis elveszett.~Az a hit, hogy
30     3,  I    |      maradni: hanem azért egyszer mégis, midőn éppen kedvesét látogatni
31     3,  I    |    kezdett szívében dobogni. – Ez mégis különös.~– Illés nem tudott
32     3,  I    |         hanem a későbbi események mégis nagyon valószínűtlenné tevék,
33     3,  II   |        valaha reá is gondolok. És mégis írni fogok neki. Megírom,
34     3,  II   |        egyszer megnézte bíráló és mégis szerető szemmel azt a nyájas,
35     3,  III  |        könyv nélkül is tudja már, mégis újra azt olvassa. „Az éjféli
36     3,  III  |          nap a szépet. De hisz az mégis lehetetlen, hogy ma megszeressen
37     3,  III  |          el egy perc alatt. Talán mégis másvalaki lesz, akit el
38     3,  IV   |          szerelmével boldogít. És mégis úgy nyomja valami a szívét.
39     3,  IV   |      pirulással mondá, hogy azt ő mégis legjobban fogja tudni, hogy
40     3,  V    |      szíves, megelőző képet mutat mégis.~– Ez ügy részünkről, remélem,
41     3,  V    |       akit nagyon megbántottam, s mégis mosolyogni látom, én sem
42     3,  V    |           egy méregcseppnek!~– És mégis van ennek valami hatása?~–
43     3,  V    |              Nem vettem észre… De mégis, úgy gondolom, hogy az a
44     3,  VI   |   kellemetlen helyzetből, mert az mégis irtózatos volna, ha egyenesen
45     3,  VI   |        mindenki tudja nevemet. De mégis lehet, hogy arcom elváltozott
46     3,  VI   |       szóljon így előtte; hisz ez mégis testvére.~– Csak hagyja
47     3,  VIII |        kímélni tartozik. De azért mégis fején tartom a kezemet,
48     3,  VIII |            mennyire szerette őket mégis; ha másképp nem, úgy, hogy
49     3,  IX   |     közülük előbbvalónak tartotta mégis, hogy régi házában, szokott
50     3,  IX   |        vagy tó sehol közelében és mégis minden ősszel és tavasszal
51     3,  IX   |          holt földdel volt bajuk, mégis tűrhető szüretet lehetett
52     3,  IX   |         elég jól ismeri.~Ha pedig mégis valami régi ismerőssel találkoznék,
53     3,  IX   |            az egy forintot.~– Hát mégis él az a te vén szépapád?
54     3,  X    |      szavait.~– És te hogy jöttél mégis ide?~– Hát a Krénfy úr azt
55     3,  X    |          otthon édesanyád ölében, mégis fel kellett volna ébredned
56     3,  XI   |           ne vehesse azt tőle. Ha mégis azon veszélybe jönne, hogy
57     3,  XI   |         el van rendezve.~De hátha mégis valami különös, valami előre
58     3,  XI   |      kinyissa előtte az ajtót.~De mégis, ily zavart arccal nem szabad
59     3,  XI   |         amerre legsűrűbb az erdő. Mégis okosabbnak találta csendesen
60     3,  XI   |       éjszaka találkozni.~– Talán mégis inkább rablási vágyból tette?
61     3,  XI   |           karikás ostorral.~Végre mégis nyeregben ült valahára az
62     3,  XII  |          érez agyában.~Lassanként mégis összeszedte magát, s alig
63     3,  XII  |       Azonban kénytelenek vagyunk mégis kegyedet addig letartóztatni,
64     3,  XIII |            De megbocsásson ön, az mégis a legnagyobb kínzások egyike,
65     3,  XVIII|      sincs vége.~De mikor egyszer mégis vége van… Mikor apák, nagyapák,
66     3,  XVIII|    legnagyobb uraiét; miért, hogy mégis oly távol marad tőle mindenki,