Rész, fezejet
1 2, I | És ha kérdik tőled, hogy hol vannak hát azok, mondd azt,
2 2, I | őket:~– Ne térdepeljetek. Hol tanultátok azt? Isten előtt
3 2, I | haladókat ezalatt utolérte.~– Hol késett oly soká?~– Azok
4 2, I | neki adom ezt a jót.~– Hát hol alszik a te nagyapád? –
5 2, I | Hozz vizet, te egyik!~– Hol kapok, kérem alássan? –
6 2, I | az egyik megrettenve.~– Hol, fiam? Hát elkezdve Zólyom
7 2, I | egészen magához téríti.~– De hol vesszük azt a kalán levest? –
8 2, I | lehetne menteni mindenkorra. Hol vette ez az ember azt? Csalta,
9 2, I | hogy kicsoda, sem azt, hogy hol lakik. Hiába is tudnák meg,
10 2, II | Elmúltak a boldog idők is, hol a vándor héber-ivadék ingyen
11 2, II | gabonaszeleltetőnek idomította.~Ama terem, hol egykor a brenóci urak ittak
12 2, II | boldog illúziókkal ámítva hol magát, hol mást.~– Verhovinai
13 2, II | illúziókkal ámítva hol magát, hol mást.~– Verhovinai pezsgő! –
14 2, II | helybenhagyólag inte fejével.~– Hát hol is hagytam el? Úgy! Hogy
15 2, II | világba szökött, ma sem tudni hol van.~Krénfy úr eleget hallott.
16 2, III | pedig ha megkérdené valaki, hol van hát az a birtok, amit
17 2, III | arcokkal, de nem jutott eszébe, hol.~Valószínűleg valami viaszkabinetben.~
18 2, III | elmondom mindenütt, hogy hol tanultam.~– Óh, kérem alássan –
19 2, IV | erkélyterembe beléptek, hol Cynthia az elébb ábrándozni
20 2, IV | de én itt maradok.~– Itt? Hol?~– Ebben a vendéglőben.~–
21 2, IV | indulni kell és tudni fogja, hol álljanak meg, amire István
22 2, V | csóválta a fejét s dörmögött, hol magához, hol a gyanakodó
23 2, V | dörmögött, hol magához, hol a gyanakodó kutyához beszélve;
24 2, V | nézett ki, oda mutatott, hol arcképe állt egykor, és
25 2, V | semmit.~A zongoraterembe, hol annyi elragadtatással kísérte
26 2, VII | hogy az ember kezébe vegye. Hol az Életképek? Ez meg azt
27 2, VII | Krénfy, s hátrafordult, hol Boros ispán állt kezében
28 2, VIII | ebben a nyomban előlem! Hol egy seprű, hol van egy sodrófa;
29 2, VIII | nyomban előlem! Hol egy seprű, hol van egy sodrófa; ki innen
30 2, IX | Törvények? Holt betűk! Hol marad a szív, hol az érzés,
31 2, IX | betűk! Hol marad a szív, hol az érzés, hol az általános
32 2, IX | marad a szív, hol az érzés, hol az általános emberi kötelességek?
33 2, IX | általános emberi kötelességek? Hol a felebaráti szeretet? Egy
34 2, X | egy szellemi tornához, hol ügyesség, merészség, tárgy-
35 3, I | közepén, nemigen keresve, hogy hol kisebb a sár.~Irén egész
36 3, I | Az istenért, Leonora, hol járt ön? – kérdé aggódva
37 3, I | ma ülök le először.~– De hol járt ön annyit?~– Azt majd
38 3, I | tanúbizonyságait adja lételének ott, hol legjobban kétkednek azon.
39 3, I | atyjával Marótra utazott, hol anyja tölté szomorú napjait,
40 3, I | el tudják titkolni, hogy hol van. Meg akartam kísérteni,
41 3, II | vállal, testvérét, ott, hol van, elítélteti és bezáratja.
42 3, III | mendemondákat Fenyéryről, hol a legémelygősebb dicséret,
43 3, III | legémelygősebb dicséret, hol a leggonoszabb rágalom alakjában.
44 3, III | irányában, déli részén, hol a székváros épült, termé
45 3, III | kisasszonyával.~„Hát a harmadik hol maradt?” Igen természetes
46 3, III | minő csodálatos ember ez! Hol jár az esze? Egy percben
47 3, IV | fogja tudni, hogy férje hol volt.~Azzal otthagyta Dobokynét,
48 3, IV | sorba nem kérdezte, hogy hol volt az éjjel Fenyéry. Kapott
49 3, VI | nevemet elviszem onnan, hol azt gyalázattal fenyegetik.
50 3, VII | ugyebár? Megmondtad, hogy hol található az új birtokos.
51 3, IX | Mennyivel különb faj lakik ott, hol a gazda háromlépésnyi kenderföldön
52 3, IX | mint itt egy egész falunak, hol két tehénnel annyi csodát
53 3, IX | fel utána; a víz nem tudni hol veszi magát benne, s ha
54 3, IX | átvándoroltak a kéményes házhoz, hol igen jól tudták felfogni
55 3, IX | találkoznék, s azt kérdezné tőle, hol jársz te itt, kicsi Marina,
56 3, IX | sohasem hal az meg? No, hát hol van az a pénz, add ide.~–
57 3, X | A vén csavargó ki tudja hol maradt el tőle, még az erdőben.~…
58 3, XI | híják – toldá a kocsis.~– Hol látták őt? – kérdé a biztos,
59 3, XII | tiszteljünk benne; eddigelé hol boszorkánynak, hol hárpiának,
60 3, XII | eddigelé hol boszorkánynak, hol hárpiának, hol Lencznének
61 3, XII | boszorkánynak, hol hárpiának, hol Lencznének hallottuk őt
62 3, XIV | nézzen szét és lássa meg, hol van.~Cynthia felnyitá azokat
63 3, XVI | remegve lépett be a szobába, hol társai vártak rá.~– Tarnóczy
64 3, XVII | remegve lépett be a szobába, hol társai vártak rá.~– Tarnóczy
65 3, XVIII| hogy Leonora a zöld fákat hol jónak, hol rossznak mondja,
66 3, XVIII| a zöld fákat hol jónak, hol rossznak mondja, amint távolabb
|