Rész,  fezejet

 1     1       |           világban.~Ha közvész, ha Isten csapásai látogatták az országot,
 2     2       |                         ELSŐ RÉSZ ~Isten csapásai~
 3     2,  I   |            Sohasem értem ezt, uram Isten.”~Pedig az ég csak olyan
 4     2,  I   |           jó emberek oltalmára, jó Isten gondviselésére. El ne felejtsd,
 5     2,  I   |       arcát.~– Áldjon meg téged az Isten, kisleánykám.~És azzal végigfeküdt
 6     2,  I   | térdepeljetek. Hol tanultátok azt? Isten előtt kell térdepelni, nem
 7     2,  I   |            és kalaplevéve –, ha az Isten úgy meg nem látogatott volna,
 8     2,  I   |          buzdítása hangzott. – Nem isten ez itt, még csak nem is
 9     2,  I   |           azt felelte, hogy azt az Isten tudja.~Teljes oka lett volna
10     2,  I   |         Nem vétettünk mi annyit az Isten ellen, hogy bennünket így
11     2,  I   |           temető mellé, s felét az Isten kertjének hozzáfoglalta
12     2,  I   |           kéményt építeni, mint az Isten házán levő torony. Jól mondták
13     2,  I   |      hallgass… Nem jó zúgolódni az Isten ellen, sem pedig a nagyurak
14     2,  I   |         dolog történt itten. Tudja Isten, talán jobb is volna, ha
15     2,  I   |      helység népe. Úgy látszik, az Isten csapásai siettetni akarják
16     2,  I   |          No, hát neked se adjon az Isten maga irgalmából soha!~Az
17     2,  I   |          fog rajta segíteni sem az Isten, sem az urak. És az, aki
18     2,  I   |         viszonza:~– Sőt éppen itt, Isten szabad ege alatt kell annak
19     2,  II  |          hogy az ország bajnokával Isten ítélete szerint egyenként
20     2,  II  |      rosszul ismerte emberét.~– Az Isten éltesse! – monda Boros uram,
21     2,  IV  |         Azt nem engedi megtörténni Isten.~– Az meg fog történni.
22     2,  V   |            szereket, a jámborok az Isten ege alatt maradnak a leégett
23     2,  V   |       kétségbeesni mindjárt, jó az Isten.~– Hát mit csináljunk? –
24     2,  V   |       gyermekre gondot viseljetek. Isten áldjon.~Azzal sietve kijött
25     2,  V   |      elfelejtkezni. E percben csak Isten hatalmában és az önében
26     2,  V   |         nem félek, engem megvéd az Isten.~Azzal sietve ment tova,
27     2,  V   | fejcsóválva dörmögte magában:~– Az Isten, az Isten! Milyen nagyon
28     2,  V   |            magában:~– Az Isten, az Isten! Milyen nagyon kell bízni
29     2,  VI  |            az nem becsülte őt – az Isten őrizzen, hogy tovább folytassam
30     2,  VII |            jobbágyai voltak eddig, Isten előtt tanúbizonyságai lesznek
31     2,  IX  |            olyan bíró.~– Akkor van Isten, aki azt meg nem engedi
32     2,  IX  |           s visszafelé olvassák az Isten tízparancsolatját! Azonban…
33     3,  I   |    Istenhez. Óh, gyermekecském, az Isten nem fogyott ki csodatételeiből
34     3,  I   |         kétkednek azon. Irénem, az Isten él! Azt mondom, hogy az
35     3,  I   |            él! Azt mondom, hogy az Isten él. – Csak ezt a kis rövid
36     3,  I   |      meghalni minden órában, mikor Isten úgy akarja. De nem lehet
37     3,  I   |           az élő Istenre! Hanem az Isten megelőzte óhajtásomat, előbb
38     3,  II  |          és meg is esküdtem rá; az Isten nevére esküdtem, azt mondtam,
39     3,  II  |         Akkor… ítéljen közöttük az Isten …~– Grófnő, az Istenért,
40     3,  III |          minthogy az ő működése az Isten áldásával szinte ily sorban
41     3,  IV  |          nem kezde imádkozni, hogy Isten áldása legyen azon a férfin,
42     3,  V   |           rimánkodva kéri, hogy az Isten szent szerelméért nyissa
43     3,  VI  |            Brenóczy Cynthia grófnő Isten és emberi törvényszék előtt
44     3,  VIII|           neki azt mondani: hozott Isten. Megfogta az egyik kezét,
45     3,  VIII|         Róbert. Engem megáldott az Isten. Derék, jó férjem van. Boldogságban,
46     3,  IX  |           mondák neki, hogy menjen Isten hírével.~– De többet akár
47     3,  X   |       kellene neki mondani: „Adjon Isten jó estét kegyelmednek, bátyámuram.”~
48     3,  X   |         magában tízszer is: „Adjon Isten jó estét kegyelmednek, bátyámuram”,
49     3,  X   |       régen készült.~– Adjon az Úr Isten kegyelmednek jó estét, Vince
50     3,  X   |          halkan rebegni:~„Miatyánk Isten . . . . . . . . . . .~. . . . . . . . . . . . . .
51     3,  X   |        mondok? Felelj. Mondd ki az Isten nevét.~– …Bizony… Isten… –
52     3,  X   |            Isten nevét.~– …Bizony… Isten… – rebegé a gyermek.~– Most
53     3,  XI  |  mosolyogva tudta fogadni.~– Hozta Isten. Mi jót hozott ily zivataros
54     3,  XII |      kimondani, hogy ő ártatlan; ő Isten előtt mondja, hogy ártatlan.~
55     3,  XII |  világosodtam fel. Én elborzadtam. Isten látja a lelkemet, hogy irtóztam
56     3,  XII |      merné-e azt bizonyítani?~– Az Isten és a Szentháromság előtt!~
57     3,  XII |            Istenthívó igéi közé.~…„Isten engem úgy segéljen. Amen.”~
58     3,  XIII|           azon pillanathoz, amidőn Isten áldását hívjuk alá két együvé
59     3,  XIII|          magyarázni. Az én kezembe Isten életet nem adott, hogy azt
60     3,  XVI |           menjen haza, és vegye el Isten szent hírével, és legyenek
61     3,  XVI |      felőle, hogy az célba talált. Isten önnel. Bocsásson meg azokért,
62     3,  XVII|           menjen haza, és vegye el Isten szent hírével, és legyenek
63     3,  XVII|      felőle, hogy az célba talált. Isten önnel. Bocsásson meg azokért,