Rész,  fezejet

 1     2,  I    |          s szakmában dolgozott az ifjú legényekkel; milyen különös
 2     2,  I    |      harmadik egy szobor szépségű ifjú, kinek telt, tojásdad arcán
 3     2,  I    |        ismeretlen nagy urakra; az ifjú idealista érzékeny részvéttel
 4     2,  I    |       száz évet! – sóhajta fel az ifjú útitárs.~– Bizonyosan ez
 5     2,  I    |      vagyok a megye főnöke, ez az ifjú úr itt a megye ügyésze,
 6     2,  I    |        alispán.~– Igenis, van. Az ifjú Sztropkó Mihály. Igen okos
 7     2,  I    |          a kaloda. – Itt lakik az ifjú Sztropkó.~– Milyen különös –
 8     2,  I    |         lehetett.~– Szólhatunk az ifjú Sztropkó Mihállyal? – kérdé
 9     2,  I    |          a tekintetes úrnak.~– Az ifjú Sztropkó Mihály?– kérdé
10     2,  I    |  Hallgatna csak énreám valaki.~Az ifjú idealista azt hivé, hogy
11     2,  I    |        akkor egészen odahajolt az ifjú úrhoz, s mintha ahhoz, amit
12     2,  I    |         Fejszét, kanócot neki!~Az ifjú táblabíró visszadöbbent
13     2,  I    |        főfiskális észrevéve, mint ifjú és udvarias férfi, sietett
14     2,  I    |         elfogadá a jeles delnő az ifjú ügyész segélykezét, s eléggé
15     2,  I    |          felé fordítva, melyet az ifjú ügyész tartott kezében –
16     2,  II   |      kurta otthonkája szárnyát.~– Ifjú uram! Hallja, ifjú uram!~–
17     2,  II   |    szárnyát.~– Ifjú uram! Hallja, ifjú uram!~– Mit ifjú uram? Engem
18     2,  II   |          Hallja, ifjú uram!~– Mit ifjú uram? Engem nem hínak ifjú
19     2,  II   |        ifjú uram? Engem nem hínak ifjú úrnak.~– No hát, öreg uram.
20     2,  III  |         sem mondta volna, hogy ez ifjú automat, kit István gróf
21     2,  IV   |           lőtt ugyanazon kalandor ifjú ugyanazon ügy miatt.~Az
22     2,  VI   |        táncolt is vele, s mint az ifjú ember maga dicsekszik, egy
23     2,  VI   |   fiatalember, milyen kvalifikált ifjú, micsoda karrierje van neki,
24     2,  VI   | fiatalember, derék, okos, férfias ifjú, ez meg foga látni Irént,
25     2,  VI   |       érzett iránta hajlamot mint ifjú leány, hanem aközben megkérte
26     2,  VII  |    lelkesítő beszédet, melyben az ifjú szónok annyi tűzzel, annyi
27     2,  VII  |          az ispán a lőfegyvert az ifjú szívének tartá.~Ez pedig
28     2,  VII  |         Lippay szomorúan nyúlt az ifjú keze után.~Fenyéry hirtelen
29     2,  IX   |        papné, lépett a megdöbbent ifjú elé s megfogva annak két
30     3,  I    |          egy vagyontalan köznemes ifjú után ábrándozik, kivel gyermekkorában
31     3,  I    |        úgy eltűnt a szerencsétlen ifjú, hogy senki sem tud felőle
32     3,  II   |   természetesnek találom, hogy az ifjú ember külföldön is élni
33     3,  II   |        veszteségét megvehesse. Az ifjú ennél sokkal egyszerűbben
34     3,  II   |    kezességet vállalt érte, és az ifjú embereknek hihetőleg legkisebb
35     3,  II   |        sérülve.~Az átellenben ülő ifjú kinézett a mellettük elrepülő
36     3,  II   |      kiálta a gróf, megragadva az ifjú kezét.~– Szomjas vagyok,
37     3,  III  |          a leányka maga előtt.~Az ifjú egészen fel van hevülve
38     3,  III  |         igen, igen elfeledett.~Az ifjú szabadságot vett magának,
39     3,  III  |          leányka zokogva rejté az ifjú keblére arcát. Boldog volt.
40     3,  III  |          átadá azt Fenyérynek.~Az ifjú megcsókolá a fehér kezecskét
41     3,  III  |          Csejti Gazsi meg két más ifjú ember nagy titkolódzva vonultak
42     3,  III  |     Kellemesnek nevezem, mert egy ifjú pár életboldogságáról van
43     3,  IV   |       szólt kedvesét nyugtatva az ifjú férj, s a szép fejecskét
44     3,  VI   |        megtért az ő őseihez!~Mint ifjú kéjvadász, kalandor, mint
45     3,  VI   |         leste Fenyéry szavait. Az ifjú ügyvéd egy percig gondolkozni
46     3,  VIII |        talán?~Nem: egy deli, szép ifjú férfi, kinek gyönyörű arcvonásaihoz
47     3,  VIII |           őt maga előtt látja.~Az ifjú most felnéz reá, s szemeinek
48     3,  VIII |      Tarnócon – felelt fonákul az ifjú.~Irén átérté ez önvádló
49     3,  VIII |           vadul forogtak, hogy az ifjú megrettent tőlük.~A leány
50     3,  IX   |    pisztrángokat növelni.~Maga az ifjú tőzsér szép, vörös külsejű
51     3,  IX   |          dicséré és magasztalá az ifjú tőzsért, míg az rá hagyta
52     3,  IX   |          Krénfy nevetett, amin az ifjú ember nagyon sértve érezte
53     3,  IX   |           bírtak dacolni vele.~Az ifjú tőzsér a repcébe már belevesztett,
54     3,  IX   |            bő kárpótlást ígért az ifjú gazdának az első veszteségért.
55     3,  XII  |        azon körülményben, hogy az ifjú Tarnóczy, kit mindenki elveszettnek
56     3,  XII  |     párbajban készült megölni; ez ifjú amiatt rejtőzni volt kénytelen.
57     3,  XII  |     kénytelen. Krénfy megtudta ez ifjú hollétét, s tudatá azt a
58     3,  XVI  |      meghatározott állomáson.~Két ifjú mágnás, kik Tarnóczy Róbertet
59     3,  XVI  |  mindvégig derék, nemes, lovagias ifjú volt.~Azzal odanyújtá az
60     3,  XVII |      meghatározott állomáson.~Két ifjú mágnás, kik Tarnóczy Róbertet
61     3,  XVII |  mindvégig derék, nemes, lovagias ifjú volt.~Azzal odanyújtá az
62     3,  XVIII|      szaporodó, felnövő tagokkal; ifjú leány, délceg legény megkezdik
63     3,  XVIII|    mindenki, hogy nincs szerelmes ifjú, kinek szíve érte megdobbanjon.