Rész, fezejet
1 2, I | mindennél feketébb szem, melynek soha sincs nyugalma; száraz,
2 2, I | jártam a templomba eleget, soha el nem mulasztottam egy
3 2, I | jönni a szelek. Pedig, uram, soha azelőtt sem árvizek, sem
4 2, I | szelek támadtak, amilyeneknek soha hírét sem hallották még
5 2, I | esztendő alatt Kallósfalváról soha egy ember sem ült a börtönben.~–
6 2, I | elmúlását. Ez esztendőben egy soha hírben sem hallott új csapás
7 2, I | az Isten maga irgalmából soha!~Az ember fel sem látszott
8 2, I | pirulni szokott, és őneki soha az életben nem volt még
9 2, I | nyomára, akinek titkait soha semmiféle halandó embernek
10 2, II | született urak ezekkel a soha nem látott állatokkal egyidejű
11 2, II | mégsem tudtak egymástól soha megválni, minden újesztendő
12 2, II | vágtak pipát árendáshoz soha. Szerencséje, hogy kijöttem
13 2, III | ilyen fényben nem úszott soha. Ezek a repkények a falon
14 2, III | alapeszméje, mely nem hagyta el soha; azt megengedé magában,
15 2, IV | az egész dolgot, mintha soha meg sem történt volna, s
16 2, V | gyóntató atyának ki nem vallott soha.~A hölgy nem pirongatá,
17 2, V | öregember fejét csóválgatva. Soha ilyen lénnyel nem jött ő
18 2, VI | irtózott az adósságtól; soha semminemű kötelezvény, váltó
19 2, VI | hódítani.~Ennek következtében soha Gyimóton és Karádfalván
20 2, VI | kellett lenni. Ha Dobokyné soha egy regényt sem olvasott
21 2, VII | ügyészt illeti: ilyet éppen soha híréből sem hallottam. Első
22 2, VII | megegyeztek abban, hogy soha unalmasabb, fásabb, ridegebb
23 2, VII | egy ember nem támad elő soha.~Ha a bölcsek, ha a tudósok
24 2, VII | meghajolva ön előtt, ki soha magam földi javáért még
25 2, IX | nem volt a vagyon bolondja soha. – Ezzel nyugtatá magát
26 3, I | Azt tartották felőle, hogy soha gonoszabb, bosszantásokra
27 3, I | utazik a külföldre, hogy soha többé e városba vissza ne
28 3, I | Cynthiát, hogy ne hagyja el őt soha, maradjon mellette. Oly
29 3, I | a büszke gróf szemében e soha nem látott könnyeket látta
30 3, II | hogy a grófnő nincs itthon soha és hogy beteg, ragályos
31 3, II | volt mindig, de becstelen soha. Ez nem lehet. Ez csak egy
32 3, II | Találva van, nem is volt titok soha.~– Mi olyan régen nem láttuk
33 3, II | hogy kezem nem reszket soha, s amióta utólszor láttuk
34 3, III | viszonyt; ő azt el nem árulja soha, mert ő hallgat, mint a
35 3, III | azt eltemetik szépen, és soha senki sem fogja azt a képtelenséget
36 3, IV | neked, neked mindig, másnak soha. Érted-e, kedvesem?~– Értem,
37 3, V | méltóságtok ellen ki nem jött soha, sőt én esküszöm mindenre,
38 3, V | megvallá, hogy ő bizony még soha hasonszenvi gyógyszert nem
39 3, VI | atyjának egymás után.~Kívüle soha senki kezébe e szekrény
40 3, VI | rútul megsértett ma, és azt soha meg nem bocsátom magamnak,
41 3, VI | mérges replikát, amilyet még soha életemben a szemembe nem
42 3, VI | azt mondá neki:~– Uram, én soha ez életben meg nem csókoltam
43 3, VII | sem tegnap, sem ez életben soha hasonló fiatalember nem
44 3, IX | lábasjószágai embertől soha nem hallott bajokban vesztek
45 3, IX | érik itt meg az aratást soha.~Úgy lőn.~Június közepén,
46 3, IX | következő éjszakán megjelent a soha el nem maradó északi vihar,
47 3, IX | süvegét nem szokta megemelni soha a szabad ég alatt.~Krénfy
48 3, X | hiszen őtet nem bántotta soha, ismerte is jól, talán ez
49 3, X | hallottam ilyen ordítást, soha. – No, ne erőltesd magadat.
50 3, XI | s azt mondta, hogy ő még soha életében sem látott ilyen
51 3, XII | saját sorait ellene felhozni soha ne lehessen.~Lenczné kiállhatlan
52 3, XIII | amit rá Dobokyné gyakorol. Soha életében sem viselt kesztyűt,
53 3, XIII | ne halállal, ne ezzel a soha meg nem javítható ítélettel.
54 3, XIV | rémképei meg nem ingathatták soha!~
55 3, XV | nem hallani, elfeledni, soha, soha nem tudottá tenni.~
56 3, XV | hallani, elfeledni, soha, soha nem tudottá tenni.~Az egyiknek
57 3, XV | cigány azt mondta, hogy ezt ő soha ki nem állja.~– Meg fogják
58 3, XV | disputálja Cynthia eszét, mintha soha semmi baja sem lett volna
59 3, XVIII| csodálatos regényeket, amiknek soha sincsen végük és mindig
60 3, XVIII| csoda változataival és ennek soha sincs vége.~De mikor egyszer
61 3, XVIII| gondolhatott ki remekebbet soha. Nem is más az, mint egy
62 3, XVIII| Nem szerette e férfit úgy soha senki, mint ő!~Lett alkalma
|