Rész,  fezejet

 1     2,  I   |          meg.~A gyermek nem felelt semmit, hanem erővel elvonta az
 2     2,  I   |          nem láttak, nem hallottak semmit.~Az anekdotás úr észrevette
 3     2,  I   |         egybe! Itt nem osztogatnak semmit. Ha el nem takarodtok, kieresztem
 4     2,  I   | felkacagott e szavakra; nem felelt semmit, csak kacagott; mutatta
 5     2,  I   |        vallják be, hogy nem tudnak semmit, s csak nézni jöttek ide.~
 6     2,  I   |     magának nem tartott meg a bíró semmit, s figyelmezteté rá.~– Mikor
 7     2,  II  |           heraldikában úgysem nyom semmit, itt csak a régiség számít.~
 8     2,  II  |           mikor jöttek, nem hoztak semmit, mikor mennek, elvisznek
 9     2,  II  |        kapta; mind nem használt az semmit, csak ki kellett ismét oldani
10     2,  II  |            folyamodom.~– Az nem ér semmit. Hallgatnak is magunkforma
11     2,  II  |           legalább nem mondok neki semmit. Nem tud meg semmit.~A jámbor
12     2,  II  |           neki semmit. Nem tud meg semmit.~A jámbor ispán azt hitte,
13     2,  II  |         hogy Krénfy úr nem tud még semmit, pedig az már akkor többet
14     2,  III |         mert én nem vétettem nekik semmit. Mindenre azt válaszolják:
15     2,  V   |          fogaim vannak, ne félj ám semmit, hogy ily egyedül jársz,
16     2,  V   |           gombostűt elejtenek – ez semmit, semmit.~A zongoraterembe,
17     2,  V   |   gombostűt elejtenek – ez semmit, semmit.~A zongoraterembe, hol annyi
18     2,  V   |           bűnöm. Láthatja ön, hogy semmit sem titkolok el ön előtt.
19     2,  V   |       Senki sem fog erről megtudni semmit.~Fölkelt, megvizsgálta az
20     2,  V   |          névtelenül, ez nem jelent semmit. Sőt legjobb is lesz, ha
21     2,  V   |        csapni a tollat és nem írni semmit.~– Készen van ön? – kérdezé
22     2,  V   |         pedig minderről nem tudott semmit.~Mikor nevét aláírta, anélkül,
23     2,  V   |          otromba állat ez, hisz ez semmit sem tud.~Egyszerre ütötte
24     2,  VI  |          kisasszony pedig nem hall semmit; de oly szenzitív hölgy,
25     2,  VII |           azt innen elrendelni. Én semmit sem félek; önök jobban félhetnek
26     2,  IX  |        mindig készen vannak valami semmit nem mondó frázissal, ami
27     3,  I   |          ki; mindazzal nem törődöm semmit. A megmentett ezrek hálasóhajtása
28     3,  I   |          hogy senki sem tud felőle semmit, még mi sem.~…Irén szomorúan
29     3,  I   |        után, hogy öntől megtagadni semmit sem lehet.~Cynthia hideg,
30     3,  II  |      sohasem hallott volna felőlük semmit. De ígérje meg, kérem.~Cynthia
31     3,  III |          küldeném oda, mert ez már semmit sem találna ott, amire más
32     3,  III |            szüretkor mind nem tesz semmit.~Lippay ezúttal a szép Dobokynét
33     3,  V   |            úgysem javítottam benne semmit, úgy adom vissza, ahogy
34     3,  V   |            és nem vesztettem rajta semmit.~Cynthia valami jéghidegséget
35     3,  V   |         évet fog követelni.~– Én?… Semmit, éppen semmit.~– Hogyan? –
36     3,  V   |    követelni.~– Én?… Semmit, éppen semmit.~– Hogyan? – kérdé István
37     3,  V   |        tőlem?~– Mint mondám, éppen semmit. A kérdés igen világos,
38     3,  VI  |            kérdezzen… ne kérdezzen semmit, Cynthia – vonszolá őt mindig
39     3,  VI  |         senkinek, nem felelt rájuk semmit.~– Én nem hiszem – monda
40     3,  VI  | testvéremért, addig én nem tehetek semmit; addig olyan lánccal van
41     3,  VII |     mellette, mi?~Boros nem látott semmit.~– Nem vette észre, hogy
42     3,  VII |   köpenyegben?…~Az inas nem tudott semmit.~A hajdúk, cselédek közül
43     3,  VII |            hogy ő nem mondott neki semmit, mert ő nem is tud semmit.
44     3,  VII |          semmit, mert ő nem is tud semmit. Krénfy dörmögve mondá magában:~–
45     3,  VIII|    nyájasan kérte, hogy a jövevény semmit sem gyaníthatott e kérelem
46     3,  IX  |            nem jó a földben hagyni semmit.~A telepítvényesnek oly
47     3,  IX  |       elfutott tőle.~– Nem tetszik semmit üzenni vissza?~– Csak eredj
48     3,  XI  |        róla.~– Én is. Ne féljen ön semmit. Meg fogom előzni; még ma
49     3,  XI  |          után, és nem szólt felőle semmit. Mi azt hittük feleségemmel,
50     3,  XI  |          és nekünk nem mondott meg semmit. Csak odahaza mondta el
51     3,  XI  |           mondta: arra én nem adok semmit. Az úr elmehet világgá,
52     3,  XII |           ezen a helyen ne mondjon semmit, ami nem tökéletesen, hajszálig
53     3,  XII |         alispán úr, én mindezekről semmit sem tudok, énnekem azokhoz
54     3,  XII |         beszél, és nem tud azokról semmit, akik körüle vannak.~– Menjünk
55     3,  XIII|            felindult e szavakra.~– Semmit, semmit, barátom! Nekem
56     3,  XIII|    felindult e szavakra.~– Semmit, semmit, barátom! Nekem nem kell
57     3,  XIII|               Én nem kívánok öntől semmit – szólt Dobokyné, könnyeit
58     3,  XIV |       fogja az ítéletet. Nem akart semmit elismerni. Eltagadta kimondott
59     3,  XV  |            most is azt hiszi, hogy semmit sem tudnak a szép ajándékok
60     3,  XV  |           Mikor azután látta, hogy semmit sem segíthet, ellenkezőleg,