Rész,  fezejet

 1     2,  I    |         jelenlevőket:~– Tekintetes Lippay Károly alispán úr! Tekintetes
 2     2,  II   |         forint a piaci ár.~– Akkor Lippay alispán úr kiküld saját
 3     2,  VI   |           harmadrésze maradt neki. Lippay ellenben mindig magasabbra
 4     2,  VI   |           alkalommal megtudá, hogy Lippay ide fog jönni, az a gondolatja
 5     2,  VI   |       kezdeni, ahol félbenszakadt.~Lippay az ő férjhez menete után
 6     2,  VI   |            nézve. Dobokyné láttára Lippay alispán úr azt mondá, hogy
 7     2,  VI   |        napról szóló jegyzőkönyvét.~Lippay és az öreg főjegyző azalatt
 8     2,  VI   |            írt és nem sokat ügyelt Lippay mulatságos adomáira, Leonora
 9     2,  VI   |        azok is elmentek lefeküdni.~Lippay megrángatá az alvó kabátját.~–
10     2,  VII  |             a hangját sem hallani; Lippay sem az, aki hajdanában volt!
11     2,  VII  |          őtet nem híják oda.~– Ah, Lippay ily idős korában mennyivel
12     2,  VII  |           háromszor is. Azonban ma Lippay is osztani látszott társai
13     2,  VII  |           sietett az eltávozással. Lippay még arra sem felelt Dobokynénak
14     2,  VII  |          teljesítetlenül mellőzni.~Lippay megemelinté kalapját a beszélő
15     2,  VII  |      záloglevél hiteles másolatát.~Lippay rendkívül meg volt lepetve.
16     2,  VII  |              kiálta rá indulatosan Lippay –, hogy itt ajtaja előtt
17     2,  VII  | Megálljatok! – kiálta dörgő hangon Lippay a zendülőkre, s végighordozá
18     2,  VII  |         ütött, mint az istennyila!~Lippay szomorúan nyúlt az ifjú
19     2,  IX   |          Kallósfalván történteket.~Lippay a tarnócfalvi kastélyban
20     2,  IX   |            padjain! – sóhajtja fel Lippay, féltréfásan, de mélyebb
21     2,  IX   |          alispán is mosolygott. De Lippay mosolygása alatt rejtett
22     2,  IX   |      Dobokyné felállt, hogy karját Lippay karjába fűzve, a mindig
23     2,  IX   |       jókedvét a bánatra – gondolá Lippay magában.~– Hogy gúnyolódik,
24     2,  X    |      szerint el kelle őt ítélniük. Lippay maga aláírta a tanúvallomást
25     3,  III  |   nevezetességet szokták emlegetni Lippay alispán évenként megtartott
26     3,  III  |    szüretkor mind nem tesz semmit.~Lippay ezúttal a szép Dobokynét
27     3,  III  |         hogy egy szobában Fenyéry, Lippay, Csejti Gazsi meg két más
28     3,  III  |           jó barátomat, tekintetes Lippay alispán urat pedig mint
29     3,  III  |            meg Fenyéry úr számára.~Lippay homéri kacajra fakadt.~–
30     3,  III  |          Dobokyném – vigasztalá őt Lippay. – Elég, ha ők ketten értik
31     3,  IX   |      fiával együtt magát bemutatta Lippay alispánnál, ittlétét hitelesítendő,
32     3,  IX   |       észrevételt; amit egyébiránt Lippay még hónapok előtt megmondott
33     3,  IX   |         Mikor kimentek a telepítők Lippay szobájából, egy öreg kvakker
34     3,  IX   |       gazdálkodni ilyen országban.~Lippay szívesen visszaszorítá az
35     3,  XII  |       tessék elájulni – biztatá őt Lippay. – Ezt kegyed nagyon jól
36     3,  XIII |          volna olyan vakmerő, hogy Lippay alispánnak pénzt merjen
37     3,  XIII |      Valóban? Csakugyan elveszi őt Lippay?~Ez már bizonyos. Jegyet
38     3,  XIII |          térjünk a magunk dolgára.~Lippay most nagyon boldog. Azt
39     3,  XIII |         amidőn neki kosarat adott.~Lippay még némi önfeláldozást is
40     3,  XIII |    sokaktól imádott, független nő. Lippay nem akarja elhinni, hogy
41     3,  XIII |          szándékosan kerülni akart Lippay.~Dobokyné pedig néhányszor
42     3,  XIII |           szépen nem tudnak kérni. Lippay inkább a hosszabb úthoz
43     3,  XIII |            nekem nő – és szeress.”~Lippay tudta jól, hogy Dobokyné
44     3,  XIII |           a magam asszonya vagyok.~Lippay mosolyogva csókolá meg a
45     3,  XIII |       öntől, vagyonát vagy szívét?~Lippay gyöngéden voná maga mellé
46     3,  XIII |          meg. Ne érintsen kezével.~Lippay néhány pillanatig mereven
47     3,  XIII |            rogyott le a szőnyegre. Lippay szót fogadott, kiment a
48     3,  XIV  |            van, ha idő van nyerve!~Lippay a törvényfolyam legelső
49     3,  XIV  |      nyakáról.~– De olvasd el hát.~Lippay azt is megtette a kedvéért,
50     3,  XV   |            jegygyűrűje volt zárva; Lippay fel sem akarta azt bontani.
51     3,  XV   |      imádkozik az éghez, hogy amit Lippay vétett az emberiség ellen,
52     3,  XV   |             azt neki bocsássa meg. Lippay nagyon megköszönte a szívességet,
53     3,  XV   |          egy kicsinyt – vigasztalá Lippay.~Cynthia visszahátrált.
54     3,  XV   |           adtam atyámnak a mérget.~Lippay jól tudta olvasni azt, ami
55     3,  XV   |       őszülni és kopaszodni.~Midőn Lippay eltávozott a háztól, Irén
56     3,  XVIII|            vagy amúgy.~Egyszer még Lippay is szaporítá a mulatságot
57     3,  XVIII|            derék, ez nagyon jeles!~Lippay komoly képpel mondá, hogy
58     3,  XVIII|          gyöngédségről tanúskodik.~Lippay csendesen mosolygott, midőn
59     3,  XVIII|        tréfát akart sejteni; hanem Lippay egész komolysággal ismételte
60     3,  XVIII|            vallá meg Irénnek, hogy Lippay volt azon egyetlen férfi,