Rész, fezejet
1 2, I | visznek magukkal egy-egy öreg embert, ki nem bírta már tovább
2 2, I | kitalálni; az úton járó embert legnehezebb jellemezni,
3 2, I | le.~A kocsis jól látta az embert, de nem kiáltott rá, gondolva,
4 2, I | nem látott sem lovat, sem embert.~A lakat képű úr felemelkedett
5 2, I | kocsisnak nem maradt ideje a vén embert üthetni, ha fel nem akart
6 2, I | Az éhség kivetkőzteti az embert nemcsak az emberiségből,
7 2, I | maga elé viteté, s három embert odarendelt mellé; azt parancsolva,
8 2, I | százszor megcsalják az embert, s addig rimánkodnak, míg
9 2, I | szóval inté meg a nyugtalan embert.~– Ugyan, ugyan, Márton,
10 2, II | kívánta tartani a nagyszájú embert, még ha egypár szelet kenyérbe
11 2, II | ugyanis semmi jót abban, ha az embert négyszem között megütögetik,
12 2, II | Nem hagyja kibeszélni az embert, mikor legjobban javát akarná.
13 2, III | óráig akármiféle üzenethozó embert bebocsátasz, hát én neked
14 2, III | kinek szokása volt minden embert egy fokkal feljebb címezni
15 2, III | megizzasztja, úgy kifárasztja az embert véghetlenül lekötelező,
16 2, IV | megszólalnak, ki véd meg halandó embert ellenük?~Az egész alak feltűnő
17 2, IV | sem eszik. Az vadítja az embert. Az eszme maga is borzasztó
18 2, IV | le nem mondasz, én ezt az embert megölöm!~Cynthia halkan
19 2, IV | megyei archívumot, olyan embert keresve, ki álnév alatt
20 2, VI | férgeknél, hogy az eleven embert eszik meg. A birtok, a kastély,
21 2, VI | a hét főszenvedély; csak embert kellett találniuk, akit
22 2, VII | sorról-sorra vettek minden embert és ők kérdezték: mi bajt
23 2, VII | nagyon megváltoztatják az embert: az idők meg a szenvedések.
24 2, IX | miatt, mely által tízezer embert mente meg?~– Itt az alispán
25 2, X | hallgatott rájuk, s húszezer embert lehetetlen volt birtokukról
26 3, I | rettegésben tartott minden embert, akinek szerencséje volt
27 3, II | ilyesmi nem teszi tönkre az embert. Elmondom kegyednek e balsors
28 3, II | kölcsönözni szokott; ez embert Krénfynek híják, embernek
29 3, II | hozzá – Kit sirattál?…~– Egy embert, aki meghal – válaszolá
30 3, III | vannak.~Kisvárosban az ilyen embert jó partinak nevezik.~Az
31 3, III | kétségbeesve, ha olyan embert talált, aki már tudta a
32 3, IV | magadnak ezt a rettenetes embert, a te férjedet. Az éjszaka,
33 3, V | s bántatlanul hagyják az embert.~Valóban Krénfy sem állhatá
34 3, V | jobb szeret itt, unja a sok embert, és inkább az elvonultságot,
35 3, VII | csendesen. Nem látta ön ezt az embert? – suttogá fülébe, az első
36 3, VII | Boros, nem látta azt az embert?~Az ispán hátrahajolt és
37 3, VII | kérdést.~– Látta ezt az embert, aki itt mellettünk elment?~–
38 3, VII | látta.~– Nem látta ezt az embert már valahol? Nem emlékezik
39 3, VII | neki egy csomó mindenféle embert, napszámost, bőrkereskedőt,
40 3, VIII| a gróffal. – Én csak egy embert találok a gyilkosságban
41 3, VIII| a másikat amúgy. Ami más embert érdekel, az őrá nézve mind
42 3, IX | sem erőszakolta a derék embert e vállalatra.~Hanem úgy
43 3, IX | oldaláról megkerítteté az embert, s hirtelen rárohanva elfogatá.~
44 3, IX | midőn magánál dühösebb embert és nagyobb urat látott,
45 3, X | perce alatt megismerte az embert. A vén csavargó volt az;
46 3, X | nélküli hangon szólítá meg az embert azzal a mondattal, amire
47 3, X | ötlött eszébe, hogy ezt az embert Vince bácsinak szólítsa?~
48 3, XI | mindennap ölnék meg egypár embert.~– Nem tudom én, hova való –
49 3, XI | sem látott ilyen bolond embert. Azzal felugrott az egyik
50 3, XI | szekéren ült egyedül. Egyik embert a másik után futtatá a késedelmes
51 3, XIII| név mindegy. Én csak egy embert látok magam előtt, ki börtöne
52 3, XIII| befolyást gyakoroljanak; ezt az embert – ezt el fogom ítélni és
53 3, XIV | hitét; mi gátolná az éhező embert, hogy a legelsőt, kinél
54 3, XIV | poroszlóknak, hogy emeljék föl az embert, ki oly kétségbeesetten
55 3, XIV | lerázhassa ez alkalmatlan embert a nyakáról.~– De olvasd
56 3, XV | közepett, s azt a tisztes agg embert ott maga mellett ragadja
|