1-500 | 501-1000 | 1001-1340
bold = Main text
Rész, fezejet grey = Comment text
1 1 | Mindennap egy nótát felejtünk, s utoljára is elfelejtenek
2 1 | gyönyörűség volt és tanulság, s kik ott naponként úgy jöttek
3 1 | mint egy család tagjai, s ha egyik elmaradt egy nap,
4 1 | sajnálkoztak rajta, ha baja volt, s ellátták százféle tanáccsal,
5 1 | még fiatal legény voltam, s attól fogva mindig híve
6 1 | tartóztatták a sietőket, s éltek a gondtalan uraságnak?
7 1 | kiket ki akar gúnyolni, s tréfás adomákban örökíti
8 1 | fog bennem csalatkozni, s idejét rossz helyen kapitalizálja.~
9 2, I | tűzszárnyakon, süvöltő golyókon, s kiknek viselt dolgairól
10 2, I | hogy odább vitesse magát, s elveszi az álmot attól,
11 2, I | tanácskozol indigestióid felől, s kimeríted Hyppocrates minden
12 2, I | tisztásain még töretlen az ugar, s mint egy sárga szalag vonul
13 2, I | tölteni az egész völgyet, s meghordja kovacsdarabokkal
14 2, I | eszterhajig úsznak a vízben, s a lakosok, ha jókor nem
15 2, I | végét vagy végveszélyüket.~S ez a csapás minden másod-,
16 2, I | új medret mosott magának, s a partot mindig tovább szaggatja.
17 2, I | elhagyták régi helyüket, s néhány száz lépéssel mindig
18 2, I | fából van, rongyos az is, s a szomszéd faluból jár bele
19 2, I | keresztülnyúlongnak a döcögős ösvényen, s megy tova kiismerhetetlen
20 2, I | menő vet reá egy követ, s mond egy miatyánkot érte.~
21 2, I | hintók nemigen járnak erre, s azoknak a hosszú, csörömpölő
22 2, I | bírta már tovább a járást, s az emberi fáradtságtól leroskadt;
23 2, I | egyenként, megnézi, megszagolja, s undorodva hajítja el ismét.
24 2, I | széles karimájú kalapot, s fényes homlokát engedi süttetni
25 2, I | elvonta az öreget onnan, s nagy, csontos kezét két
26 2, I | is lenn volt az alföldön, s szakmában dolgozott az ifjú
27 2, I | térde megroskadt alatta, s ott maradt, kezeit összetéve;
28 2, I | fognak lenni a jámborok, s ha szekér talál jönni, elgázolja
29 2, I | már régóta a hegyi úton, s az út magasán előtűnik az
30 2, I | lapockáikat egymásnak vetik, s jól kinyújtott nyakkal,
31 2, I | látszó túr fehér foltjai s a hámcsiszolás eleven sebei
32 2, I | úr most, mert urat visz, s ebbeli kevélységében meg
33 2, I | mordult ez vissza durcásan, s csak azért is a lovak közé
34 2, I | nagyot káromkodva a fickó, s kieresztve hosszú ostorát,
35 2, I | ekkor ijedtek fel a zajra, s az ősz férfi, kinek nem
36 2, I | szekeret, ki a döcögős útfélre, s a kocsisnak nem maradt ideje
37 2, I | gondolta, őelőtte térdepelnek, s őfeléje nyújtják kezeiket.~–
38 2, I | csak jöjjek megint vissza, s találjalak megint ottan! –
39 2, I | Marina – szólt az öregember, s nagy fáradsággal bírt már
40 2, I | gyermek lehajolt szépapjához, s remegve csókolá meg annak
41 2, I | csendesen, hogy fel ne ébressze, s azzal kiment az erdőből;
42 2, I | akar felébredni többet, s hogy a nagyapa és az édesapa
43 2, I | akkor add ide a kezedet, s gyere velünk.~A jámborok
44 2, I | kapaszkodjék a kötényébe, s szaladjon mellette. Így
45 2, I | egyre pödörgetni szokott, s ilyenkor apró, fekete szemei
46 2, I | aranyér kétrétbe görnyeszté, s a jobb válla menés közben
47 2, I | esnek, kezeiket összeteszik, s úgy jönnek könyörögve, térden
48 2, I | csúszva közelebb az urakhoz, s esdekelnek – nem sokért:
49 2, I | magát aprópénzzel az útra, s mindegyiknek ad közülük
50 2, I | ötforintos bankjegyet elővett, s azt a lányka vélt szülőjének
51 2, I | hanák asszonytól a leányt, s rögtön körülfogták a három
52 2, I | bocsáttatásuk végcélját, s tartottak olyanforma sorstól,
53 2, I | ilyenformán szednek össze, s bizonyosan gonosz kimenetelre
54 2, I | undorító túlzásnak veendi, s tán egy honi Beecher Stowe
55 2, I | tisztességes vargákra, szabókra s egyéb mesteremberekre bízva
56 2, I | mesteremberekre bízva gondviselésüket, s nem képzelt jogtalan és
57 2, I | rakták a kis gyerkőcöket, s erővel húzták a kezeit,
58 2, I | elhagyására kényszerít, s iparkodunk rögtön segélyt
59 2, I | legnagyobb fokát érte el, s reggelre ismét visszatérünk
60 2, I | ölébe, hátára gyermekeit, s futott az elébb elsietők
61 2, I | ebben a nagy beszédben, s még most is különösen csóválgatta
62 2, I | előszaladt a vén cigány, s mikor legjobban szidom,
63 2, I | kocsiból kiesett puskámat, s odaadja a kezembe: „Ugyan,
64 2, I | reggelig is elanekdotáztunk, s az volt a legvígabb mulatság.) –
65 2, I | Hát az úrfi vadászni járt, s róka helyett meglőtte a
66 2, I | forintot az öreg cigánynak, s az elhallgatott a dologgal.
67 2, I | Elfogyott azonban a száz forint, s egyszer csak megy az öreg
68 2, I | kocsis mellett ült a gyermek, s a kezében tartott egy cukros
69 2, I | melyet a hajdú adott neki, s melybe még bele sem harapott.~–
70 2, I | harasztba, a bokor mellé, s azt mondta, hogy én menjek
71 2, I | megfogta a lányka kezét, s az vezette őt a fenyőbokrokon
72 2, I | mintha félne őt felkölteni, s csak lassacskán suttogott
73 2, I | nézd, ennivalót hoztam!” – s csak azután, hogy az nem
74 2, I | borult az alvó keblére, s összecsókolá arcát, homlokát,
75 2, I | előkerült és a cinedény s a tömött hólyag.~A másik
76 2, I | rántást, azt hólyagba kötik, s azután akárhová veri őket
77 2, I | eltűnt lassanként arcáról, s szemeit csendesen felnyitá
78 2, I | szentimentális jeleneteket, s hogy minden érzékeny színezettől
79 2, I | éhséggel lehet bevenni, s felment Budára és leült
80 2, I | Budára és leült a várkapuban, s ott elkezdett éhezni. Mire
81 2, I | azután maga elé viteté, s három embert odarendelt
82 2, I | szomorúságát elrontani, s a legérzékenyebben kezdődő
83 2, I | kétfelé választá úti köpenyét, s magának a gallérját tartva
84 2, I | kiszakítá belőle a dugót, s a vén ember ajkához tartá
85 2, I | mint te…~Azzal betakargatá, s útnak ereszté.~– Ilyen nyomorban
86 2, I | de gyűlölte a közéletben, s restellte volna, hogy őróla
87 2, I | tengelyek hozzáfenődnek, s ilyenformán arra sincs eset,
88 2, I | félmérföldnyire előre hangzik, s figyelmezteti a szemközt
89 2, I | urak hátrahagyni hintóikat s gyalog tenni meg az utat
90 2, I | arasznyira volt a tarkójától, s minthogy mégis szerette
91 2, I | felhúzni egész a szemekig, s gonosz helyzetbe hozá ezáltal
92 2, I | kérdező felé kurta pipáját, s az állával még jobban felnyomta
93 2, I | még jobban felnyomta azt, s arcának egyik felét még
94 2, I | állat ez a Popák tehene, s milyen világi baleset az,
95 2, I | akkor odafordult hozzájuk, s még jobban előrehajtva nyakát,
96 2, I | jobban előrehajtva nyakát, s még feljebb tartva pipáját,
97 2, I | pipájába lenyomkodta a tüzet, s vagy hármat szítt belőle,
98 2, I | bír a jobbágyai fölött, s oszt nekik botot, amennyit
99 2, I | uradalom haszonbérben van, s a haszonbérlőre nem háramlanak
100 2, I | ereszkedni egy ilyen emberrel? – s azzal kemény, szigorú hangon
101 2, I | rosszul az etimológiához, s lehet azért becsületes ember,
102 2, I | százszor megcsalják az embert, s addig rimánkodnak, míg megenged
103 2, I | tejével tápláltam házam népét s még két szomszédomat, meg
104 2, I | meg egy beteg asszonyt, s most már ennek is vége van.~
105 2, I | esett a felesége, gyereke, s azt mondták, hogy inkább
106 2, I | ispán kezéből a kötelet, s odanyomta az öreg Popák
107 2, I | tud magának parancsolni, s ha már nem sírhat, tehát
108 2, I | és szemöldeit vonogatva, s fenyegető állával nagy durcásan
109 2, I | zápfoga közé taszította, s azzal odapiszkálva az alispán
110 2, I | ítélek! – monda szigorúan, s inte a hajdúknak. – Végezzetek
111 2, I | hogy nem tréfálnak vele, s egyszerre könyörgésre fordította
112 2, I | Azzal hátat fordított neki, s társaival ballagott tovább,
113 2, I | makrájába a kurta pipaszárt, s rekedt hörgéssel szólt,
114 2, I | észrevette ez igyekezetüket, s rámondá az anekdotát, melyben
115 2, I | úrfélében bíráját képzeli, s a nyájas beszélgetést vallatásnak
116 2, I | útján jutott bölcsészetéhez, s ez azon sejtelemre kényszeríté,
117 2, I | amit férje elmellőzött, s ő vállalta magára a megfelelést.~–
118 2, I | esik eső egész nyaratszaka, s hogyha éjszaka meglépi a
119 2, I | maga rétjéből a vakondot, s annak a rétjébe küldi, akire
120 2, I | kukacot vet a földekbe, s amely vetésre kipök, az
121 2, I | könnyen kinőjenek a fogai, s valahova csak nézett, mindenütt
122 2, I | neki szép pisztrángokat, s olyan szép ezüst húszasokat
123 2, I | meghalt a nagyságos úr, s nemsokára utána jött a feketeszájú
124 2, I | építtetett a temető mellé, s felét az Isten kertjének
125 2, I | hogy hányan vagyunk még, s akire a kilences esik, kidobja
126 2, I | hazabocsátá a Popák családot, s azzal benyitottak a bíró
127 2, I | szálas férfi lépett elő, s a szokásos üdvözlés után
128 2, I | haja egészen ősz volt már, s egészen eltérően az itteni
129 2, I | a helység íróeszközeit, s azóta nem volt módunkban
130 2, I | bíró belépett a pitvarba, s előhozta a kenyeret.~Ha
131 2, I | szégyenlette megmondani, s csak úgy vonogatta a vállát.~–
132 2, I | frissiben adnánk nekik, s ha tejbe áztatjuk, még édes
133 2, I | szedtek össze az erdőn, s azt megaszalták, ezek most
134 2, I | meghalt egy zsellérember, s az árván maradt három fiúgyermek
135 2, I | itt találja-e a tavasz?~– S mi volt a kezdete e nyomornak?
136 2, I | rebesgettek akkor felőle, s dolgozni sem igen akartak
137 2, I | háza eszi meg a többit, s az a nagy boszorkány odabenn
138 2, I | amennyi újig elég volt, s ha megszorult, ezeres kamatra
139 2, I | bíró odalépett az ablakhoz, s azon keresztül három pórnőt
140 2, I | bíró mindegyiket áthaladta, s csak úgy félig súgva mondá: „
141 2, I | eléjük rohant a háziasszony, s rimánkodva kérte őket, hogy
142 2, I | kap egy véka rostaalját, s azért szegény tán az ördöghöz
143 2, I | kenyeret sütött belőle, s íme amint evett belőle gyermekeivel
144 2, I | a boszorkány mind érzi, s kénytelen lesz visszavonni
145 2, I | alispán hagyta őket működni, s maga bement a házba. Valóban
146 2, I | között hevert a földön, s különösen végtagjaiban érzett
147 2, I | garaboncás is, mert itt volt, s ő is azt mondta, hogy keresetlen
148 2, I | az egész tömör épületnek, s amilyen nagy volt a kapu,
149 2, I | hangon, öklét felemelve s egy utolsót ütve a kapura. –
150 2, I | nagy morogva a kapuból, s könnyebb volt a lelkének,
151 2, I | alispán bezörgetett a kapun, s a bíró fennhangon kiáltá,
152 2, I | Egész nap itt ácsorogtok, s még éjszaka sem hagytok
153 2, I | a kapu alatt a kutyákat, s azok majd megmutatják, merre
154 2, I | is távozott az udvarról, s csak a nagy szelindekek
155 2, I | hivé, hogy emberére talált, s megkérdezé komolyan a természet
156 2, I | ajkain a mondandó szónak, s halkan susogva akarta azt
157 2, I | négyölnyire a föld felett, s amilyen mély kétölnyire
158 2, I | odahajolt az ifjú úrhoz, s mintha ahhoz, amit most
159 2, I | kezéből görcsös botját, s dühödten kiálta, a házra
160 2, I | leszúrva maga elé a földre s fél kézzel rátámaszkodva.~–
161 2, I | lehúzta sipkaernyőjét arcára, s mintha lassúdan akarna beszélni,
162 2, I | sem láttam semmi italnak, s hetek óta gyökérrel élek?
163 2, I | eszmét, amit a bíró mondott, s mint aki fáradságra nem
164 2, I | hogy jobban nekifoghasson, s akkor fogta fel a kérdést.~–
165 2, I | Receptet írnak a halál ellen, s elküldik a patikába! Keresd
166 2, I | fordítá fejét az urak felé, s diadalmas dühvel állt meg
167 2, I | öklével botjára támaszkodva, s farkasszerű vigyorgással
168 2, I | jelenetre vont figyelmet, s a félretekintők a veszedelmes
169 2, I | levő igen világos színű s igen zöldzsinóros viganót
170 2, I | hogy nem tudnak semmit, s csak nézni jöttek ide.~A
171 2, I | megállíttatá a társzekeret, s patetikus hangon, megfelelő
172 2, I | nevet szerzend önöknek, s elhatározá, hogy ismeretlenül,
173 2, I | önök ittlétét megtudni, s előleges kérdezősködés nélkül
174 2, I | ifjú ügyész segélykezét, s eléggé méltánylandó ügyességgel
175 2, I | hivatásom határát itt elértem, s önöknek bölcsebb belátása,
176 2, I | velencei tízek szőnyegét, s egész halmazát a frissen
177 2, I | rohant e percben a delnőhöz, s odaborulva lábaihoz, kezeit,
178 2, I | nagy, álomlátó kék szemeit, s az ihlet patetikus hangján
179 2, I | fogja körül a mindenséget, s jelenségeit adja a népek
180 2, I | ez a megnevezhetlen lény.~S hogy foganatosítsa bosszúját,
181 2, I | feltakarta a ponyvát egészen, s hangos szózattal magyarázá
182 2, I | nagy izgultságban vannak, s túlterhelés könnyen rendszert
183 2, I | táblabíró urakra ruházta, s tíz perc alatt kiüríté az
184 2, I | szekér derekában voltak, s rakta az asszonyok kötényébe.~–
185 2, I | tartott meg a bíró semmit, s figyelmezteté rá.~– Mikor
186 2, I | ehetném! – mordult ez vissza, s bosszúsan távozott el onnan,
187 2, I | darab szenet útitáskájából, s igen szép írással felírta
188 2, I | félretette a szenet a delnő, s krétát vett elő helyette;
189 2, I | viheti, talán belebetegszik. S miután az említett házat
190 2, I | megfordíttatá szekerét, s érzékeny búcsút véve az
191 2, I | kezet adtak a felszólításra, s oly szent és törhetetlen
192 2, I | leszállt a delnő a szekérről, s forma szerinti nehezteléssel
193 2, I | mérgezési eset forog fenn, s rendesebb orvosi segély
194 2, I | adagot vettek be a méregből, s bajuk jobban el volt már
195 2, I | darabot a vadócos kenyérből, s azt mindhármuk gyűrűivel
196 2, I | vármegye mind pap volna, s ez az egész folyó mind szenteltvíz
197 2, I | ablakon nézett be a szobába, s nagy elégülésére szolgált,
198 2, I | elkísérték a delnőt szekeréig, s ugyanazon nyaktörős úton,
199 2, I | magasan járt a fenyők felett, s kifehéríté az utat az erdők
200 2, I | megállítá a delnő szekerét, s elöl hagyva járatni az urak
201 2, I | egymást nem fogják elfeledni, s ha valahol még az életben
202 2, I | bíróval van itt is dolguk, s egész éjszaka utazni akarnak.
203 2, I | negyedszer történt meg, s midőn ennek az ünnepélyességnek
204 2, I(7) | vénségre jutott adomáit, s azokat magyarokra travesztálja,
205 2, II | élceit és a gazda jó borát, s az országot ért csapásokat
206 2, II | megtagadta mennybéli lételét, s leszállt a földre, éspedig
207 2, II | magukat nagy ernyőik alá, s csak úgy pislognak elő félszemmel
208 2, II | toronnyal bejárása felett s ócska griffmadarakkal felvonóhídja
209 2, II | világból vették eredetüket, s ha akarják, most is atyafiságban
210 2, II | húzatták meg a vár urai, s a jámbor bujdosó, ki az
211 2, II | megragadták, levetkőztették, s a vár hatvanöles bástyájáról
212 2, II | megállta magáért a sarat, s utódai máig is mutogatják
213 2, II | nyeregből szépszerével, s meg sem látszott a fogyaték
214 2, II | Megveszik az úri adósságot is, s egy vaskesztyűs poflével
215 2, II | unokáiktól beszedendő hasznot is, s olajat facsarnak a kőből.~
216 2, II | vámmentességen, adókiváltságon, s kibékült ez aranypénzekbe
217 2, II | neki választói joga van, s instellációknál ő is sorba
218 2, II | kivágták a sánckarókat, s helyeiket beültették burgundirépával,
219 2, II | lőrésekből ablakokat vágtak, s a kazamatákban gőbölyöket
220 2, II | kínzóteremben most barmokat vágnak, s tulok- és ürühullákkal paródiázzák
221 2, II | döbözökkel a kriptabejárat, s visszaijeszti rettentő sajtszagával
222 2, II | karjait hagymakoszorúkkal, s a márványmedencékben, ahol
223 2, II | kihányatja a fakamrába, s helyettük amerikai vas hintaszékeket
224 2, II | foglalás útján jutott hozzájuk, s csak arany rámáik kedvéért
225 2, II | ízléstelenül van egymással keverve, s minden zegzug megrakva azokkal
226 2, II | itt nem tudtak hová rakni, s a rendező semmi más célt
227 2, II | pénzt jönnek hozzá kérni, s nem mernek neki ellentmondással
228 2, II | piszokban és pókhálókban s rozzant lábú falócákban
229 2, II | kellett ismét oldani a tüszőt s előkeresni az öt krajcárt
230 2, II | kalapját, úgy sompolyodott be, s annyi jó estét kívánt a
231 2, II | hogy ne veszekedjenek, s e furcsa szenvedély kielégítésére
232 2, II | koporsószegre! – kiáltott a kocsis, s úgy bevágta maga után az
233 2, II | elővette a nagyságos úr lovait, s a háromágú villa nyelével
234 2, II | betolakodik a cifra szobájába, s szokás szerint besározza
235 2, II | csodálkozott rajta.~– No, s aztán? Annál jobb. Húzz
236 2, II | rajta keresztül madzagot, s akaszd a nyakadba.~– De
237 2, II | felugrott az egyik lovára, s úgy elnyargalt a tátosaival,
238 2, II | bársonyszékre, a pipáját kiverte, s a hamuját szépen felrakta
239 2, II | elhajítva a viaszos parkettre, s fontos talpú bagariacsizmájával
240 2, II | de mindennel elkésett, s nem maradt egyéb teendője,
241 2, II | megesik nemes emberen is, s ez senkinek sem derogál.
242 2, II | tehenét is visszaadták, s azzal fenyegetőztek, hogy
243 2, II | törvényszék elé hozzák a dolgot, s büntetést kérnek arra, ki
244 2, II | magamért ott, ahol kell, s nem szorulok az úr védelmére;
245 2, II | jobbágyaik sorsát enyhítsék, s ahol fölösleges gabonát,
246 2, II | összevásárolják, akárki fiáé, s a szegény emberek között
247 2, II | megszeppenve Krénfy úr, s féltében leült az ispán
248 2, II | mérőt a székvárosi piacra, s elkezdi árultatni tízforintjával,
249 2, II | árultatni tízforintjával, s ez lesz a piaci ár.~– De
250 2, II | másnak rosszkedvet csinált, s ezzel teendőit bevégezve
251 2, II | pipáját a csizmasarkához, s visszájárul beledugta a
252 2, II | foglalva a karosszékben, s kétfelé törülve bajuszát,
253 2, II | mahónifa szekrényhez lépett, s annak kettős szárnyát kinyitva
254 2, II | egy rejtekfiókot tára fel, s abból elővett egy zöldszélű
255 2, II | ruinái voltak láthatók, s melyhez ő ugyanoda rejtett
256 2, II | kiszabva két ember illetőségét, s azzal ismét duplán belakatolva
257 2, II | asztalt, újezüst foglalójával, s nagy sáros csizmáit felrakva
258 2, II | kenyeret elvette a tányérról, s megszelte darabokra, mintha
259 2, II | kettős mahagóniszekrényt s újra egy darab kenyeret
260 2, II | nem szúrja vele a szemeit, s igaz buzgósággal saját maga
261 2, II | pamukot rakna fájós fogára s féltené, hogy a nyelvéhez
262 2, II | szájához vitte, megkóstolta, s minden kétkedés nélkül kimondta
263 2, II | meggyvizet kevernek hozzá, s azután szőlő törkölyén engedik
264 2, II | felé emelintve a poharat, s a második percben már üres
265 2, II | volna el egy perc alatt, s szinte úgy nem látszott
266 2, II | akarják gabonája eladására, s akik akarják, azoknak hatalmuk
267 2, II | elvétette a megszólítást, s ráment a nyelve a fitymáló „
268 2, II | mikor már hintóban jár, s gólya van a címerében.~–
269 2, II | osztja az egész határt, s az ezzel szomszédos Fenyér
270 2, II | brenóci urak pénze fogyott el, s a szomszédok lettek gazdagok;
271 2, II | a többi urakkal együtt, s szükség esetén a magtárakat
272 2, II | magtárakat felnyittatni; s ugyanazon Tarnóczy család
273 2, II | ifjoncra nagyon haragusznak, s miatta még jobban bosszankodnak
274 2, II | nyújthatni érdekes adomáit, s minthogy még sejtett valamit
275 2, II | elhajlott a kísérletben, s hogy fogaival ismétlé azt,
276 2, II | érdemes részegnek lenni, s több efféle; hanem egyáltalában
277 2, II | volt, kucsmáját, pipáját, s az ajtóig hátrálván, ottan
278 2, II | hátrálván, ottan álla csak meg, s szívéhez nyomva süvegét,
279 2, II | mondani a nagyságos úrnak, s nem akart vele tréfálni.~–
280 2, II | akadt, megszökék a szobából, s csak a lépcsőzet közepén
281 2, II | magához térve ijedelméből, s mint egyike azon ritka példányoknak,
282 2, II | mintha a fejét is mozgatná, s csak azután szedné egyszerre
283 2, II | expresszus emberek által, s a rendelkezők parancsára
284 2, II | tányérra rakta valamennyit s érintetlenül elcsuká a mahóni
285 2, III | örökké falujukban ültek, s nagy ritkán jöttek be a
286 2, III | eljártak, amíg el nem szakadt, s ruhát sohasem varrattak
287 2, III | a szenvedő emberiségnek, s tapasztalataikban egy századot
288 2, III | fába és szappanba metszik, s az utókorra bízzák, hogy
289 2, III | volt már az emberek előtt, s jóságukban éppen úgy nem
290 2, III | minden hírlapban kürtöltesd, s ha megvettél egy jótékony
291 2, III | eltűntek a márványkorridorokról s pompás veres és arany szőnyegek
292 2, III | komornyikok szaladgáltak alá s fel, a konyhában a szurtos
293 2, III | almásszürke röhögött a zabra, s a tágas kocsiszínben ezüsttől
294 2, III | egy hét múlva száraz lesz, s kidobják; a szép márványszobrok
295 2, III | frakkjaikat, csapják a földhöz, s szalad, ki merre lát. Még
296 2, III | amint az ebédet végezték, s otthon a bécsi ötvös kivakarja
297 2, III | abból sem mer enni eleget, s felszedi a morzsákat asztaláról,
298 2, III | ijesztett rá kísértet képében, s most annak a kedvéért súroltatja
299 2, III | sőt szót fogadnak neki, s azt mondják: hogy ha a hegy
300 2, III | ennyi és ilyen cselédséget, s ott fognak mulatni három
301 2, III | tisztára megmosakodjék, s amely éjszaka a méltóságos
302 2, III | hogy tán ez mégsem divat, s illendőbb otthon fogadni
303 2, III | lámpák csalták a szemet, s a faluvégen egész máglyák
304 2, III | éjfél után unni kezdte magát s hazaszédelgett; az ispán
305 2, III | kiküldött futárok puskalövései, s nemsokára nagy fáklyafény
306 2, III | a csendes fenyőfák közé, s midőn a három hintó négyes
307 2, III | réges-régen meg is érkeztek már, s beszálltak a vendéglőbe,
308 2, III | aki álmában pénzt talált, s aztán felébresztették.~Ő
309 2, III | előtte, hogy majd elnyelte, s utána Krénfy úr cselédjei
310 2, III | amit a kezében tartott, s anélkül, hogy valakit köszöntene,
311 2, III | és ne égessék a gyertyát, s maga is hasonlót cselekedett.~
312 2, III | sokáig nem engedték elaludni, s amint elszenderült, álmában
313 2, III | tizenkét órakor reggeliz, s hófehér kezével egy szem
314 2, III | hirtelen kiugorva az ágyból, s egy perc alatt hálóköntösében
315 2, III | az óráját Illés gróféval, s újra megküldé neki tiszteletét.
316 2, III | nem szokott a főkapun ki- s bejárni.~Krénfy úr meglepetve
317 2, III | erre a sajátságos üzenetre, s midőn másodszor is fejére
318 2, III | ágyából verték már fel, s nagyon fázott.~– A brenóci
319 2, III | be! – kiálta Krénfy úr, s vánkosai közé dörmögött
320 2, III | hogy valamit súgnak neki, s odatartá a fülét; Krénfy
321 2, III | hüledezve futott ki a szobából, s csak odakinn kezdett róla
322 2, III | tessék-et mondott nekik, s kinyitotta előttük a hálószobaajtót.~
323 2, III | legnagyobb zavarba hozta, s utoljára úgy belekeverte
324 2, III | Jakab nem könyörül rajta, s rá nem ad holmit, megfogja
325 2, III | ilyesekre sokat költött, s voltak neki önmozdonyai,
326 2, III | tenni, hogy felüljön rá, s lábait lógassa le róla.~
327 2, III | félve tekintgetett rá félre, s emlékezett magában rá, hogy
328 2, III | figyelemmel látszott vizsgálni, s a legédesebb udvariasság
329 2, III | segítségével a zongorán dobolni, s amint reá nézett, úgy megzavarodott
330 2, III | ajtónál, midőn odáig értek, s a legfinomabb udvariassággal,
331 2, III | elkezdett sétálni a teremben alá s fel, ami Krénfy urat nagyon
332 2, III | zsebjeibe szokta mélyeszteni s a bennük tartott örök négy
333 2, III | vagyonát maga szerezte, s módjában van mindazzal dicsekedni,
334 2, III | brenóci urakat meggyőzhesse s elmondhassa nekik, hogy
335 2, III | még egy kísérletet téve, s háromrendbeli szivarládikát
336 2, III | bort, kávét sohasem iszik, s napjában csak egyszer szokott
337 2, III | ritkaságok szemszurkálásával s odalépett a beszélőkhöz,
338 2, III | lábát feltéve az asztalra, s merev szemét Krénfy úrra
339 2, III | valaki kamat nélküli pénzt. S ki teszi azt mai világban?
340 2, III | ajtókat, betörik az ablakokat, s a falhoz hajigálnak mindent,
341 2, III | károsítnak, bosszantanak, s ha panaszra találok menni
342 2, III | uradalmat szépen rendbehoztam, s ez nem akar nekik tetszeni.
343 2, III | pénzért sem kapni munkást, s télen azután elszaporítják
344 2, III | Azután tolvajok, zsiványok; s minthogy egymástól nincs
345 2, III | minden negyediket megveretni s minden másodikat becsukatni,
346 2, III | az embereknek mit enni? S a bölcs küldöttség mit határoz?
347 2, III | amit legközelebb kapnak, s arra a parasztságot rászabadítani.
348 2, III | egy percre elmúlt onnan, s az érzett bántalom valami
349 2, III | félbeszakítá beszéde fonalát, s mintha gondolatai egyszerre
350 2, III | tányérra tegye, és mit mondjon, s azután Illés grófhoz fordult
351 2, III | gróf pedig az óráját nézte s azt mondta, hogy már most
352 2, III | Azzal elkapta a sipkáját, s futott csuklós lábaival
353 2, III | szokott férfiaktól várható, s ügyelve rá, hogy minden
354 2, III | menüett-bókot alkalmazza, s háttal menjen kifelé, mindannyiszor
355 2, III | felszaladt a lépcsőkön, s termeibe érve kitörő örömmel
356 2, III | rövid alkut köték az imént, s a markába vett négy krajcárt
357 2, IV | úr Brenócon – hat évig – s ki tudja: tán még azután
358 2, IV | legízletesebb öltözék emeli, s miken bizonyos kéjes hanyagság
359 2, IV | meg is tapintá a selymet, s fejével bólinta, hogy az
360 2, IV | meg volt őrülve örömében, s tökéletesen elhitte, hogy
361 2, IV | hogy a sált ő viszi karján, s törte magát a többieken
362 2, IV | koszt, kvártély árában, s aminek Krénfy urat kellett
363 2, IV | sétabotját, kesztyűjét, kalapját, s szokatlan félrenéző állásban
364 2, IV | várnak, mint Krénfy úr, s ennélfogva az ő arcképét
365 2, IV | elhitte, amit beszéltek, s rögtön inasok után kiáltott,
366 2, IV | veretett a főterem falába, s odaakasztatá arcképét a
367 2, IV | egyik szögletét képezé, s a nyitott ablakhoz lépve,
368 2, IV | gyakran egész éjfél utánig, s megvártam, míg az esti csillagból
369 2, IV | a túlsó ajtóhoz lépdelt, s mintha ott jutna hirtelen
370 2, IV | valami eszébe, visszafordult s az átelleni üres falra mutatott
371 2, IV | szenvedélyből lebontatja a haját, s kétlépésnyire húzza azt
372 2, IV | után a földön, úgy jár fel s alá órahosszat a szobában.~
373 2, IV | excellenciás úré között, s ezerszer engedelmet kér,
374 2, IV | Cynthia grófnő számára, s a világot érzé forogni maga
375 2, IV | vissza kellett fordulni, s ugyanazon termeken végighaladni
376 2, IV | egyszerre megállt mind a kettő, s mind a két arcon a kacagáshoz
377 2, IV | melyet rögtön félbeszakított, s István gróf zsebkendőjét
378 2, IV | tiszteletlen volt nevelői iránt, s egyéb ily dolgokért, amikért
379 2, IV | ember fiát jól megverik, s azzal átestek a dolgon.
380 2, IV | családi képtárban függött, s akkor azt büntetésül betették
381 2, IV | a nevetést erőszakolja, s mely minden indulatrohamok
382 2, IV | sötét szemeire eresztve, s telt, piros ajkát ábrándosan
383 2, IV | terem ajtaja fölnyílt előtte s ő ismét belépett rajta,
384 2, IV | ő ismét belépett rajta, s ez apáról fiúra hagyott,
385 2, IV | nagyobbakká látszottak tenni; s gondolta magában: „Ejnye,
386 2, IV | bekaphatnának belőlük!”, s ezzel a gondolattal vizsgálgatá
387 2, IV | kardok, emailos függórák s vésett tálak gyűjteményét.~
388 2, IV | is van régiséggyűjteménye s nagylelkű akart lenni, meg
389 2, IV | Bécsben megismerve, nőül vevé, s a lengyel családi tárban
390 2, IV | vett buzogányt, nézegeté, s mikor István gróf elmondta
391 2, IV | valóban tömör ezüst volt, s odaállítá vissza helyére.
392 2, IV | szárnyajtókat szétcsapni s az ebédlő előfüggönyeit
393 2, IV | ahogy máskor szokott lenni, s egy fél csizmát hoz a kezében,
394 2, IV | talpát tartotta kifelé, s mint a vak légy, mely senkit
395 2, IV | nyakon ragadta a kocsist s kituszkolta a szobából,
396 2, IV | utazási tervekről beszélt, s észre sem látszott venni
397 2, IV | fenyőlevéllel volt töltve, s amitől más elájul, a fehér
398 2, IV | becsüli bármi illatszernél, s ennélfogva milyen boldogoknak
399 2, IV | A grófot kínálta elébb, s mint meg volt lepetve, midőn
400 2, IV | István gróf csak vizet iszik, s minden evése abból áll,
401 2, IV | rizskását talál, azt leszedi, s a mártásokat kenyérszeletekkel
402 2, IV | gyönyörűségnek találja, s egymásnak jó étvágyat kíván.~
403 2, IV | olyan fehér legyen a húsa, s több efféle ízletes dolgokat,
404 2, IV | visszateszi a tányérra, s úgy szeretné, hogy gondolatait
405 2, IV | Cynthia szép lelke jár, s ahová nem hallatszanak Illés
406 2, IV | egy levelet hoz a kezében, s azzal urához iparkodik közelíteni.
407 2, IV | pitvarnok észrevette a fiút, s attól tartva, hogy ez is
408 2, IV | elkövetni, útját állta, s kérdőre vevé, hogy mit akar.~–
409 2, IV | való teacsészés tálcát, s arra téve a levelet, úgy
410 2, IV | mindkét lapjáról előre-hátra, s azután odaadta azt Krénfy
411 2, IV | vendégek előbbi nyugalmukat, s Illés gróf menten elkezdett
412 2, IV | zongora előtti causeuse-ön, s bűbájos ujjait végigfuttatá
413 2, IV | száraz, hideg automat kézzel, s azt súgja fülébe, hogy jöjjön
414 2, IV | fogta meg Krénfy úr karját, s így kivezették szépen három-négy
415 2, IV | ábrándos zongorahangokat többé, s ott leültették maguk közé,
416 2, IV | közé, midőn egyedül voltak, s ott azt kérdezé tőle Illés
417 2, IV | útiholmikat ide szállítandó, s társalkodónéjának meghagyta,
418 2, IV | igen helyesnek találták, s Krénfy úrral nagy hálálkodások
419 2, IV | éjjel, hozott ötven aranyat, s azokat urai parancsából
420 2, IV | szavak alatt testvéréhez, s csak az utóbbi szavaknál
421 2, IV | érzékenységet mutatott, s azután hanyag nyugalommal
422 2, IV | karjához, melyen Cynthia hevert s legnagyobb nyugalommal beszélt
423 2, IV | szivar. Összemorzsolta azt, s nem gyújtott másikra.~–
424 2, IV | mezei virágokat keress, s azokat koszorúba fond, hanem:
425 2, IV | felelt Cynthia határozottan, s volt bátorsága sötét szemeinek
426 2, IV | Strasbourgból és hova menjen, s bátyám ismét keresheti őt
427 2, IV | az ismerős betűk alatt, s odábbállhat. Hanem ezúttal
428 2, IV | hiszem, játékban veszte, s most onnan ír a börtönből
429 2, IV | odaállok a börtön ajtajához, s mikor kilép rajta, engemet
430 2, IV | soha meg sem történt volna, s ha valaki elő találja hozni
431 2, IV | Cynthia megfogá Illés kezét, s kérő tekintettel emelte
432 2, IV | előremegyek a székvárosba, s ott nyolc óráig bevárom
433 2, IV | az a tengeren halt meg, s a hullámuk közé temették.
434 2, IV | mondta, hogy igen jól van, s nagyon megörült, midőn Illés
435 2, IV | újra kirakhatta kártyáit, s nagy örömére az ászok mind
436 2, V | erdő folytatása következik, s ismét egy kis házikó, mely
437 2, V | melynek nem volt teteje, s melynek ajtaja előtt egy
438 2, V | Cynthia megállítá a magáét s odaküldé inasát, hogy tudja
439 2, V | saját költségén építteté s leányának hagyományozta,
440 2, V | már a háztetőt is benőtte, s szabadon fonta indáit a
441 2, V | asztalát a kandallóhoz, s lábait felrakva annak párkányára,
442 2, V | megérkeztek, folyvást jár alá s fel a felső teremben, mely
443 2, V | abbahagyja a járkálást, s leküldi társalkodónéját
444 2, V | tért vissza a kulcsárné, s azt Cynthia grófnőnek felvitte.~
445 2, V | azalatt az ablakban ült, s odacsalogatva a nagy szelindeket,
446 2, V | nagyokat ugrott örömében, s füleit hegyezé és farkát
447 2, V | sötét felhő vonul a hold elé s hosszasan elsötétíti a tájat.
448 2, V | levő kis összeget neki – s leköti, átírja, eladja neki
449 2, V | tárcáját keblébe dugta, s a nyitott ablakon körültekintett.~
450 2, V | magához várta szótalanul, s midőn odaért hozzá, egyszerre
451 2, V | kinyújtotta kezét szelíden s megsimogatta vele a kutya
452 2, V | nyüzsgéssel csúszott lábaihoz, s a fejét simító kezet nyalogatá.~
453 2, V | Kondor! – susogá a grófnő, s a nagy, veszedelmes állat
454 2, V | sűrű lombokon keresztül, s ahol a hold árnyékot vet
455 2, V | melyhez beszélni lehet, s mely úgy szeretne felelni,
456 2, V | előreszaladt, ottan megállt, s azután haragosan csaholni
457 2, V | figyelmesen tekinte oda, s a sötétben észrevevé, hogy
458 2, V | Cynthia elé veté magát, s dühösen ugatott az alakra.~
459 2, V | a kutyához és elcsitítá, s azután erős, bátor hangon
460 2, V | azt mondá:~– Nem bánom. – S ezzel előlépett a sötétből
461 2, V | kénytelen volt levetni fejéről s félkarjára venni. A gyémántos
462 2, V | többször nézett vissza, s szemei mindannyiszor megakadtak
463 2, V | nagyobb egy csecsemőnél, s ott sírdogált egymagában.~
464 2, V | holnapután eladják a házát, s most ez sír, mert nem tudja,
465 2, V | felvette a gyermeket az ölébe, s nagy bizánci sáljával beburkolgatá
466 2, V | bizánci sáljával beburkolgatá s odaszorítá magához, biztatgatva,
467 2, V | barátom! – szólt Cynthia, s a morogva közeledő szelindek
468 2, V | mindenütt sarkában szaglálva s minden mozdulatát gyanúsan
469 2, V | kiszabadult a felhők közül, s Cynthia itt már egészen
470 2, V | hátával a falnak támaszkodva s két kezét hóna alá dugva,
471 2, V | esztendeig izzadtunk, koplaltunk, s egy esztendő alatt mind
472 2, V | kivette a keblébe tett tárcát, s a benne volt kétszáz pengőt
473 2, V | Istenem, óh, én Istenem! – s nem tudott hová lenni azzal
474 2, V | csavargó egyre csóválta a fejét s dörmögött, hol magához,
475 2, V | hogy nagyon előresietett, s megállt, hogy kísérőjét
476 2, V | ugye? – viszonza a delnő, s maga mellett hagyta a vént
477 2, V | bajom volt, megérdemeltem, s amit megszolgáltam, azért
478 2, V | magához az öreg bujdosót, s bár a komondor mindig kettőjök
479 2, V | törvény mért valaha rá, s majd mind jobban lesz az
480 2, V | egy nagy kőre az útfelen s azt mondta, hogy várni fog,
481 2, V | eltört findzsafülekért, s azután meg a porcelán- és
482 2, V | deszkaládákba elpakolni, s minden egyes emberrel lármázni,
483 2, V | emberrel lármázni, huzakodni, s mikor ez mind megvan, akkor
484 2, V | amik ott végiglejtettek, s képzelte magában, hogy mikor
485 2, V | költöznek át néhány napra, s hihetőleg elfeledte azt
486 2, V | kimerülten rogyott le egy székre, s fejét lehajtá az asztalra,
487 2, V | rablók akarnak rátörni, s hirtelen lekapva pisztolyait
488 2, V | elfordult, az ajtó feltárult, s a két pisztoly nyílása előtt
489 2, V | egyszer vívott párbajt, s akkor ő sebesült meg. Nem
490 2, V | meggyújtotta a gyertyánál, s levetve magát a pamlagra
491 2, V | nemes lelkű szenvelgéssel, s letette szájából a szivart,
492 2, V | összeköttetésben áll velem, s váltóim készpénzül forognak
493 2, V | szabadon bocsátani siessen, s a fennmaradó összeget kézbesítve
494 2, V | tollat keresett ki számára, s odanyújtá, hogy írjon vele.~
495 2, V | mikroszkopikus betűket, s elnézni, mint rebegik utána
496 2, V | összehajtotta a levelet, s egy finom kis ametisztgyűrűvel
497 2, V | tudott vele elkészülni, s annyi minden bohóságot belefirkált,
498 2, V | sokáig mereszti rá szemeit, s a toll hegyét rágja.~– Igen –
499 2, V | rágja.~– Igen – felelt az, s úgy reszketett a keze, midőn
500 2, V | Cynthia grófnő kötelezvényét, s akkor egyszerre kétfelé
1-500 | 501-1000 | 1001-1340 |