Rész, fezejet
1 2, I | rá, hogy a fenntisztelt hölgy nem szokta ízlését a divat
2 2, I | látta volna.~A fenn tisztelt hölgy vette észre a hatást, sőt
3 2, I | látszott tenni a tisztelt hölgy a szekérről leszálláshoz,
4 2, I | vagyok – tiltakozék a derék hölgy címek és tiszteletbeli csókok
5 2, I | házaikba, míg az érdemes hölgy egyenként előszedegetett
6 2, I | Beteg család! – kiálta fel a hölgy. – És ezt nekem nem mondták
7 2, IV | rendkívüli bájakkal adományozott hölgy, egy tündérnő a tüneményes
8 2, V | megnyugvás nélkül a boldogtalan hölgy, néha felsóhajt keservesen:~–
9 2, V | önkéntelenül jövő nyögés; a hölgy odalépett: egy kődarab mellett
10 2, V | Csitt! Alszik – monda a hölgy, és még lépni sem mert oly
11 2, V | atyának ki nem vallott soha.~A hölgy nem pirongatá, nem gyalázta
12 2, V | el valamit a csodálatos hölgy nála, nem feledett-e ott
13 2, VI | semmit; de oly szenzitív hölgy, mint a szép Dobokyné, képes
14 2, VII | fakad ki Dobokyné. – Mívelt hölgy igazán kezébe sem veheti
15 2, VII | miket gondol azalatt a hölgy, míg így gyöngyöt gyöngy
16 2, IX | gyönyörködött az egzaltált hölgy túlzott beszédében; hisz
17 2, IX | talán nem volt oka ennek a hölgy? – rebegé Irén, a gyűrűt
18 3, I | ajtaján.~– Ki az?~– Egy hölgy. (Ismerős hang.)~Felnyitja
19 3, I | mégsem jött haza.~A két hölgy szobái egymásba nyíltak,
20 3, I | míg el tud enyészni.~A két hölgy olyan félve bútt fekhelye
21 3, I | gyöngédség, ki a komoly, szenvedő hölgy minden arcmozdulata előtt
22 3, I | rebegé a szerencsétlen hölgy, kit az eszmélet kezde elhagyni.~–
23 3, I | ön.~– Atyám! – sikolta a hölgy, s a rettegés görcseivel
24 3, I | jelenetnek, hogy miként a kínzott hölgy maga, felszökött ágyából,
25 3, I | véghezvitelére el ne szalassza. Ha hölgy volna, akitől függ az ügy,
26 3, I | És e szónál mind a két hölgy kénytelen volt elhallgatni,
27 3, II | Cynthia megszorítá a különös hölgy kezét, ígérete jóváhagyásául.~–
28 3, II | mosollyal szorítá meg a hölgy kezét.~– A könnyelmű ifjúnak,
29 3, III | s ha egyszer valamelyik hölgy könyörületből vagy apprehenzióból
30 3, III | a most érkezőket, egypár hölgy ruhája ki is égett az égő
31 3, III | ahogy ön egy jelen nem levő hölgy irányában viseli magát,
32 3, III | Ilyen tenger az elhagyott hölgy keserve, kinek kedvese ismét
33 3, IV | ez a kulcs őnála, kérdi a hölgy csodálkozva.~– Két kulcsa
34 3, IV | dicsekedett vele, hogy neki e hölgy szeretője volt.”~„Sérelem-e
35 3, IV | gyanút többekkel tudatná, s a hölgy nevét még inkább közforgalomba
36 3, IV | megcsókolja mindkét szemét; a hölgy felébred arra.~S mint aki
37 3, IV | Miért is szeretsz engem?~A hölgy mosolyogva felelt, sápadt
38 3, IV | pedig azt megérezte volna a hölgy, mert ajkaik olyan közel
39 3, VI | hozzá, amint megfogta a hölgy kezét, az nem állhatott
40 3, VI | vádiratait, mikben a boldogtalan hölgy sorsát, lelkületét lerajzolá,
41 3, VIII | kezdett vegyülni.~A két hölgy kinn ült azalatt a nyári
42 3, VIII | férfi –, egy álomrém…~A két hölgy ijedten tekint reá, a hang
43 3, VIII | fájdalommal függeszté az egyik hölgy arcára – és az Cynthia volt,
44 3, VIII | halálsebét hazavivő vad, s a két hölgy kezeit összefonva arca előtt,
45 3, VIII | dolgozni most.~A kedves hölgy olyan nyájasan kérte, hogy
46 3, VIII | hátuk mögött jött.~A két hölgy csak Fenyéry arcát nézte.
47 3, XII | legelőször kilép, az egy halavány hölgy, egy gyászoló niobéi alak;
48 3, XII | nincs többé vád alatt.~A hölgy, amint nevét hallotta említtetni,
49 3, XIII | anekdotával elégíti ki a szép hölgy kíváncsiságát.~Az alispán
50 3, XIII | a férfi vállát a csábító hölgy, és forró arcát annak arcához
51 3, XIV | szétnyíltak, egy halovány hölgy lépett a terembe; fekete
52 3, XIV | öntudatlanul néznek elé: a hölgy csak lép előre, mint aki
53 3, XV | végül egészen felderíté a hölgy búskomorságát; azt hitetve
54 3, XV | pesti állomását. Ez a derék hölgy két hét alatt úgy helyre
55 3, XVIII| mint egy szép szobor. A hölgy oly szép, oly nyájas, oly
|