Rész, fezejet
1 2, I | oldalban kanyarodik tovább, alig érintve itt-amott az úttól
2 2, I | milyen különös az, hogy most alig bírja magát, hogy valahol
3 2, I | szekérrel borulni, mely alig egy lábnyomnyira haladt
4 2, I | megkérdezni, hogy miért sír.~Alig lehetett a lányka feleletét
5 2, I | a két hajdú, a vén ember alig tudta mozdítani a száját,
6 2, I | kilences esik, kidobja onnan. Alig lakik már minden harmadik
7 2, I | árat adott érte; magának alig tartott meg annyit, amennyi
8 2, II | hogy roppant uradalmaiknak alig van már annyi jövedelme,
9 2, II | csak elmeredt szeme, szája; alig várta, hogy Krénfy úr félreforduljon,
10 2, III | hazaszédelgett; az ispán alig bírta őket visszafogdosni,
11 2, III | Krénfy úrnak.~– Valóban alig ismerek rá e rozzant kastélyra,
12 2, III | megzavarta, hogy egyhirtelen alig találta vissza magát elvesztett
13 2, IV | természetes komolysága dacára is alig bírta visszafojtani azt
14 2, IV | odaadta azt Krénfy úrnak, ki alig merte eléje kinyújtani kezét.~–
15 2, IV | lett, mint azelőtt volt. Alig látszott rajta, hogy él.~–
16 2, V | nagyon csodálkozott, mert alig pár órája, hogy ama nagy
17 2, V | fiúcska üldögélt, külsejére alig nagyobb egy csecsemőnél,
18 2, V | záloglevél írásához, de alig tudott vele elkészülni,
19 2, V | gondolatokhoz.~Az utolsó sorok alig bírtak már valami olvasható
20 2, VI | ember a ránézésnél fogva alig merte volna ezt róla feltenni;
21 2, VI | ezt róla feltenni; hisz alig látszott idősebbnek tizenkét
22 2, VI | kezecskék, lábacskák, mikről alig lehetett elhinni, hogy arra
23 2, VI | hagyatékából magához váltá, miáltal alig tizenhét éves korában a
24 2, VI | enni adtak neki; Irénnek alig volt már annyi helye a kastélyban,
25 2, VI | vendégei megszorulhassanak, alig jutott ideje olvasásra,
26 2, VI | hogy ásítani kezdett, s alig bírá azt a vágyat magába
27 2, VIII | micsodát!~A jámbor férfiú alig bírt magához térni ijedtéből,
28 2, IX | kegyed irigyelni Fenyérytől. Alig hiszem.~– Mi történhetik
29 2, IX | Ki értené ezt? Hiszen még alig váltottak egymással szót.
30 2, IX | egymással szót. Egymást alig érdekelhetik.~Irén karját
31 2, IX | érzelemmel, reménységgel!~Alig tudta, mint jutott fel újra
32 3, I | Brenóczy grófot ismerem, alig merem reményleni, hogy ez
33 3, II | beszédét megint újrakezdje.~Alig várta, hogy a dörömbözés
34 3, III | Miként lehet meggazdagodni?”~Alig van eleven fantáziával bíró
35 3, III | Irén oltárképi szépségének alig marad egyéb imádója, mint
36 3, III | Dobokyné elfogultságában alig talált szavakat az elfogadásra.~–
37 3, IV | reggelre jött vissza ismét.~Alig várhatja, hogy a reggeli
38 3, V | annak halálveszélyét; nyelve alig mozdult már szájában; alig
39 3, V | alig mozdult már szájában; alig bírt annyit rebegni: „A
40 3, VI | országban, mely lefolyásában alig különböztethető meg a méreghaláltól,
41 3, VI | és szemei haragtól égtek. Alig bírta kimondani, amit akart,
42 3, VII | elmosódtak a ködös homályban, alig lehetett már kivenni, ember
43 3, VII | igásló legyen valaha!~Krénfy alig szökött ki a kocsiból, legelső
44 3, VIII | elől.~– Róbert! – susogja, alig merve hangot adni Cynthia,
45 3, VIII | gondatlansággal, ami bűnnek alig volt tán nagyobb, mint egy
46 3, IX | megváltásáért, amik különben éven át alig mentek mindössze száz forintra.~
47 3, X | romház nyílásain keresztül alig lehetett valamit kivenni
48 3, X | ebben az ijedelmes fényben alig háromlépésnyire rejtekétől
49 3, XII | mégis összeszedte magát, s alig hallható hangon rebegé:~–
50 3, XII | hangos zokogásba tört ki, alig bírva fuldoklásaitól kimondani,
51 3, XIV | ragaszkodott bírája kezéhez, hogy alig lehetett onnan eltépni.~
52 3, XV | előtt kiállt irtózatokat alig bírta ellensúlyozni bátyjának
53 3, XVIII| Új élet kezdődik itten.~Alig órányira innen áll a brenóci
|